Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

Allédba Sikeres területi bajnokság Hatvanban A közelmúltban rendezték meg Hatvanban a 15—16 éve­sek egyéni bajnokságát. Pest, Heves, Nógrád legjobb _r- dülő atlétái részvételével. Az első napon vihar miatt 15 perces késéssel kezdődött a verseny. A bajnokság kima­gasló eredményét Tari László (STC) érte el a 300 méteres gátfutásban. 38,3 mp-es ide­je az eddigi legjobb serdülő magyar eredmény. (Országos csúcsot serdülőknél nem tart nyilván a MASZ). Rajta kí­vül aranyjelvényes szintet ért el ugyancsak a 300 méte­res gátfutásban Torda Erzsé­bet (Bgy. SE) is. A kiválóan A címed ősi kosár' abdator na Zti ró a li li or dőli A lapzárta utáni salgótar­jáni utolsó mérkőzésen a len­gyel kosárlabdacsapat mind­végig szoros küzdelemben győzte le ellenfelét, s ezzel dobogós helyet biztosított. A finnek mindvégig szorossá tet­ték a találkozót, az utolsó perc döntött. Az utolsó mérkőzés után került sor a díjkiosztásra, a résztvevők felsorakoztak, s a megjelent szépszámú kö­zönség előtt vették át az ér­tékes tiszteletdíjakat. A leg­több pontot Németh Agnes (Magyarország) nyerte. A leg­jobb középpályás Terhi Airas (Finnország), a legjobb irá­nyító Márta Lukacova (Cseh­szlovákia) lett. A torna végeredménye 1. Magyaroriz. A S 3 - 463—323 10 2. Csehszlovákia 5 4 1 409—275 8 3. Lengyelorsz. 5 3 2 302—311 6 4. Magyarorsz. B S 2 3 300—353 4 5. Finnország 5 1 4 318—343 2 6. NDK 5 - 5 229—416 0 — mátyu.s — lájéhoxódáai futna Nyári szünidőben Sok olyan ifjú sportolónk van, aki tanulmányai miatt elkerül megyénkből. Többen távollétük alatt abbahagyják a versenyszerű sportolást, de vannak olyanok is — kevesen — akik a távoliét és a tanu­lás ellenéire folytatják edzései­ket. Megvan bennük az a gon­dolat, hogy ha egyszer befeje­ződik az iskola, akkor majd visszatérnek. Olykor-olykor hazalátogatnak, a legtöbben most, nyári vakációra- Szabó Ágnes Szécsényben tölti szün­idejét. Vele beszélgettem a sportolásról, a tájfutásról. — Nagyon szerettem az er­dőben barangolni. Ezt észre­vette az egyik tanárom, Ko­vács Ferenc és én máris a táj­futók között találtam magam, — kezdi a beszélgetést Szabó Ágnes. 1975—77. között tíz or­szágos versenyt nyertem egyé­niben és csapatban társaim­mal is. Ezek közül legemléke­zetesebbek az ötnapos Hungá­ria Kupák voltak, ahol 1976- ban hajszál híján maradtam el az aranyjelvényes szinttől. Ugyanis a negyedik verseny­napon egy szőke svéd kislány olyan fölényesen nyert, hogy mi magyarok csak statisztál­hattunk mellette. Még ebben az évben Nyíregyházán, az ODOT-on is az élmezőnyben végeztem. A legnehezebb ver­senyem a Mátraszentimrén ta­valy lebonyolított Ágasvár Kupa volt. Nagy köd és ha­vas eső tette nagyon nehézzé az amúgy is nagyon meredek mátrai lejtőket. Végül az egész mezőnyben egyedül lettem hibapont nélküli és N 17 B kategóriában aranyjel­vényes minősítést szerezve nvertem a versenyt. Talán rö­viden e"’’e emlékszem vissza. Tavaly szeptembertől már másra kellett koncentrálnom, mégpedig a tanulásra — mon­dotta Szabó Ágnes. Gimnáziu­mi tanulmányait Balassa­gyarmaton, a Balassi Gimná­ziumban végezte, jelenleg a budapesti ELTE természettu­dományi karának 19 éves hallgatója. — Most, hogy szünidőtök van, hogyan töltőd a napjai­dat? — Már valóban szünidő van, de ez egy egyetemis­tának sovány vigasz, mert ké­szülni kell a következő évre. Délelőtt tanulok, délután pe­dig, hogy a sporttól se szakad­jak el, kerékpározom vagy futok. Ez kerékpárral 40—50 kilométer, ha pedig futásra szánom el magam, akkor 6—8 kilométer között mozog a tá­volság. Ha hazajövök, szeret­ném tovább folytatni a szép sportágat, a tájfutást- Hogy mennyire szép és jó, elmonda­ni nem lehet. Ha Valaki a hét közbeni fáradságos munka után kikapcsolódásra vágyik, úgy ajánlom, próbálja ki a tájfutást, ahol ez évtől a kez­dők és érdeklődők részére be­vezették a nyílt kategóriát is — mondja befejezésül a Bgy. MEDOSZ tájfutója, Szabó Ági. Elköszönünk. Sok sikert kí­ván a megyei tájfutóknak, fő­leg a lányoknak. Felteszi pi­ros sapkáját, melyet a nyír­egyházi ODOT-on kapott és felpattan kerékpárjára: a mai útvonal Szécsény — Balassa­gyarmat, oda-vissza. Kis váll­táskájában jegyzet van, viszi barátnőjének Gyarmatra. Mi is sok sikert kívánunk neki a tanulásban és visszavárjuk a tájfutók táborába! Zentai József Sporthírek Az elmúlt napokban Bu­karestben tartotta ülését a Nemzetközi Egyetemi és Fő­iskolai Sportszövetség (FISU) s a megbeszéléseken fontos határozatok születtek. Lopez Portillo, az 1979. évi mexikói Universiade szervező bizotf- sága elnöke bejelenette, hogy a* sportág népszerűsége miatt a szeptember 2—13. között le­bonyolításra kerülő nyári fő­iskolai világjátékok műsorá­ba az atlétika, a tenisz, a ví­vás; a torna, az úszás, a vízi­labda, a műugrás, a kosárlab­da és a röplabda után felvet­ték a labdarúgást is. A résztvevők úgy döntöttek, hogy 1981-től kétévenként ren­dezik majd az Universia- dét, és a FISU végrehajtó bi­zottsága legközelebb október 31-én Rio de Janeiróban ül össze. ★ A sakk legrégibb írásos említése a VI. századból szár­mazik. Valójában azonban az emberiség ennél jóval régeb­ben ismeri ezt a játékot. Türkménia déli részén, a Ko- pet-Dag hegység lábánál nemrég egy neolitkor! falut tártak fel és a leletek között számos sakkfigurára bukkan­tak. A kőből vagy agyagból készült figurák között van olyan is, amely emberi arcot ábrázol­Labdarúgás Az NB I-ben is helytállttal az STC így lát ja a* edxő, a vezető éa szerepelt nógrádi serdülők jobb eredményei: Leány 1963. évf. 100 m.: 1. Kiss Aranka (STC) 13,3. 200 m: 2. Botka Judit (STC) 27,5. 400 m: 2. Futó Ildikó (STC) 61,4. 800 m: 2. Futó Ildikó (STC) 2:24,2 cs. Magas: 2. Rigó Anna (STC) 148. Súly: 2. Bálint Tünde (Bgy. SE) 9.13. Diszkosz: 1. Bálint Tün­de (Bgy. SE) 29,92. 1962 évf. 200 m: 3. Torda Erzsébet (Bgy. SE) 26,8. 400 m: 2. Torda Erzsébet (Bgy. SE) 59,7 cs. 100 gát: 1. Torda Erzsébet (Bgy. SE) 15,2. 300 m gát: 1. Torda Erzsébet (Bgy. SE) 44,2 cs. Magas: 1. Gáspár Bernadett (STC) 145. Távol: 3. Szlivká Zsuzsa (STC) 498. Súly: 2. Szllvka Zsuzsa (STC) 9.39. Fiú 1963 évf. 100 m: 1. Léport László (Nagybátony) 12.0. 400 m: 1. Léport László (Nagybátony) 57.1. 3000 m: 1. Bolla László (STC) 9:58.0. 110 gát: 1. Seprényi Attila (STC) 16,2. 1000 akadály: 2. Bolla László (STC) 3:04,7. Rúd: 1. Illés Zsolt (STC) 260. Diszkosz: 2. Ispán Zoltán (STC) 31.62. Gerely: 1. Ispán Zoltán (STC) 47.70. 1962 évf. 100 m: 1. Tari László (STC) 11.3. 2. Pataki László (N.-bátony) 11,4. 200 m: 1. Tari László (STC) 23,1 cs. 800 m; 1. Kadlót Zoltán (STC) 2:03,1. 1500 m: 1. Kad­lót Zoltán (STC) 4:16,0. 3000 m: 2. Balogh Gyula (STC) 9:14,0. 3. Szabó Zoltán (STC) 9.20.0. 300 m gát: 1. Tari László (STC) 38,3 cs.: Magas: 2. Pálfalvai Zoltán (STC) 180. Távol: 1. Tari László (STC) 659. Amolyan „tájjellegű” ed­zésnek is mondhatnánk az STC labdarúgóinak tegnap délelőtti foglalkozását, hi­szen színhelye a város hatá­rain túli üdülőövezet, Ereszt- vény volt. Az átöltözés után buszra ültek a játékosok, s a következő egy órát festői kör­nyezetben, lombok között tölt— hették el. Még az elindulás .előtt három csapatot alakított ki dr. Lakat Károly vezető edző a tizennyolc játékosból. A fehérekét Varga, a pirosa­kat Kegye, a fekete mezese­ket Szoó vezette. Míg két ilyen kiscsapat az eresztvényi salakos kispályán egymás ellen játszott, a harmadik ha­tos tízperces terepfutásra in­dult az erdőbe. A kispálya oldalánál Szojka Ferenc pá­lyaedzővel ültünk le a fűbe a csapatról beszélgetni. — A felkészülés szintje tu­lajdonképpen nem változik azzal, hogy magasabb osz­tályba kerültünk — mondta a közelmúlt nagyhírű STC- labdarúgója. — Eddig is az NB I-es követelmények sze­rint készült a csapat, s a já­tékosok meg is szokták az erősebb edzéseket. Már nem különösebben fárasztó szá­mukra. Eleinte ugyan kicsit sokallták a munkát, de aztán fokozatosan belerázódtak. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az új edző, Karcsi bá­csi nagyszerű szakember, jó pedagógus, aki érti a dolgát. Sikerült elérni azt a célt, hogy visszakerüljünk az NB I-be. Most a bentmaradásért kell küzdeni, lehetőleg nem a legalsó régiókban végezve. Az elmúlt idényben Ádám, Bíró, B. Kovács, Földi jól be­épült, biztos pontja lett a csapatnak, akárcsak Kardos. Végül is egészen új szerkezetű gárda vívta ki a bajnoki cí­met. Ebben Kanásznak is nagy szerepe volt, kár, hogy ősztől más egyesületben sze­repel. Közben vérbeli csata dúl a kispályán, s ha az egyik labda elhagyja a játékteret, másikat dobnak be helyette. A feketék kapujában a „Bá- ró”-nak becézett Básti igyek­szik útját állni a lövéseknek, s vezet is csapata már 4—0- ra, amikor két gólt bekap. Ekkor előrejön a mezőnybe, s perceken belül megszerzi csa­pata ötödik gólját. Mindenki nagy kedvvel, lendülettel rúgja a labdát, fásultságnak nyoma sincs az arcokon, s a játékosok mozgásán. Visszaér­nek az erdőből a fehér meze­sek, s most a pirosak következ­nek futásra. Közülük Kegye Zoltánt állítjuk meg néhány szóra, hogy megérdeklődjük, mit szóltak a játékosok az NB I-be való visszajutáshoz. — Természetesen nagyon örültünk neki, habár tavaly ősszel még egyáltalán nem bíztunk benne — mondta a csapat középpályása. — A kiesés utáni sokkot nem si­került gyorsan leküzdenünk. A végső siker nagyrészt az akarásnak, a szorgalomnak köszönhető. Nincs közöttünk rendkívüli, kiemelkedő tudá­sú játékos, de mindenki haj­tott, igyekezett és a sérültek helyettesítése is remekül si­került, B Kovácsnak és Hor- váthnak. Egyénileg egyébként szerintem ősszel Szűcs, ta­vasszal Kanász volt a csapat legjobbja, de Szoó is sokat javult és Ádám ugyancsak jól szerepelt. Sokat- jelentett, hogy hamar kialakult a meg­felelő összhang Lakat Karcsi bácsival, aki a követelmény- rendszeren felül egyénileg is gyakran foglalkozott egy- egy játékossal. A bajnokság a vége felé már inkább idegi­leg volt nehéz, mint fizikailag. Igaz, tavaly többen abbahagy­ták a játékot a régi Stécések a játékos közül, de az új embereket probléma nélkül befogadta a csapat, jó közösségbe kerül­tek, hamar megtalálták a helyüket. És a komoly, ne­héz munka végül meg is hoz­ta a gyümölcsét. Elment a csapat edzésére Farkas Szabolcs, az STC lab­darúgó-szakosztályának el­nökségi tagja, a városi labda­rúgó-szövetség elnöke. Elis­meréssel beszélt a játékosok határtalan lelkesedéséről, amellyel mostoha körülmé­nyek között is felvették a versenyt, hogy visszajussa­nak az NB I-be. — A leállások, sérülések miatt szinte újra kellett kez­deni mindent, A fiúk egymást múlták fölül szorgalomban, igyekezetben. Az őszi bot- ladozás után tavasszal már hozták az eredményeket is. Mert az edzéseken nemhogy lefaragtak volna az adagok­ból, hanem még többet is vállaltak. Azt lehet mondani, a névtelen hősök csapata nyert bajnokságot, és ha nem ijednek meg az NB I-től, amely többük számára nem ismeretlen, ott is helytállhat­nak. Mindez elképzelhetetlen lett volna dr. Lakat Károly vezető edző lelkiismeretes munkája nélkül. Mint szak­vezető, pedagógus és mint ember is, maradéktalanul iga­zolta jó hírét. És köszönet il­leti a szurkolókat, a közön­séget is. Buzdításukra, kitar­tásukra a jövőben még na­gyobb szükség lesz. Az edzés végén kis ország­úti futás következik a lejtőn; a később induló busszal csak a somosi kút után érjük utol a csapatot. Kellemes fáradt­sággal tagjaikban indulnak átöltözni, majd ebédelni, hogy délután háromkor újabb ed­zésre gyülekezzenek a pályán. Várkonyi Ferenc Edzett ifjúságért „Együtt sportoljon minden fiatal Egy éve, hogy útjára Indí­tották a rétsági járásban az Edzett ifjúságért tömegsport­mozgalmat Nem hozott ugyan csodákat, de növeke­dett a sportrendezvények szá­ma és ami még örvendete- sebb, egyre több lett a részt­vevő is. A nagyobb arányú mozgósí­tást, a sportban rejlő lehető­ségeket, az egészségre kiható kedvező tényezőit előbb meg kellett ismertetni és értetni mindazokkal, akiket a sport­pályákra, a tornaterembe, vagy a természet tiszta leve­gőjére vártak a sportot irá­nyító aktivisták. A hatékonyabb szervezésért a járásban községenként és a járásnál is olyan koordináló feladatokat ellátó bizottságo­kat hoztak létre, amelyekben helyet kaptak a KlSZ-szerve- zetek, a Hazafias Népfront, az MHSZ, az általános iskolák és a fegyveres testületek képvi­selői. — Járási munkaértekezlet vitatta meg a tennivalókat — mondta Macska Emil, a járá­si hivatal sportfelügyelője ar­ra a kérdésünkre, hogy az ed­digi eredmények minek kö­szönhetők. — Ezen az értekezleten szó esett a szervezésről, a mozgó­sításról és a propagandamun­káról. Közben a legjobb, és hasznosítható tapasztalatokat kicseréltük. A járási sportfel- ügyelőség a szervezéshez és a teljes lebonyolításhoz szemé­lyesen nyújtott segítséget. SPORTLÉTESÍTMÉNYEK — TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL Az Edzett ifjúságért mozga­lom rajtjára az elmúlt év má­jus 8-án Rútságon került sor. Eléggé nagy létszámú fiatal sportoló jött el, erre az egész. napos rendezvénysorozatra, több mint hatszázan álltak rajthoz valamelyik sportág­ban. Az általános iskolások jártak az élen, de nem ma­radtak messze mögöttük a sportegyesületek és a KISZ- alapszervezetek tagjai sem. A mozgalom sikerei terjed­tek a járás községeiben. Az elmúlt év végére már 500 volt azoknak a fiataloknak és idősebbeknek a száma, akik a falusi dolgozók ípartakiádjain, futó- és kocogónapjain és a kirándulásokon, vagy a torna­termek padozatain, tornacipőt öltve sportoltak. Ehhez igen nagy segítséget nyújtottak az iskolák, a gazdasági egységek, az ifjúsági és társadalmi szer­vezetek mozgósító kezdemé­nyezései. Aztán hirtelen szűknek bi­zonyultak a meglevő sportpá­lyák és tornatermek. Olyan akciók indultak, melyek szé­les körű társadalmi összefo­gással egy újabb pályát, vagy tornatermet hoztak létre. Ilyen mozgalomban építettek Diós- jenőn és Tereskén kézilabda- pályát. Romhányban hozzálát­tak egy széles anyagi és tár­sadalmi munkaakcióval létre­hozandó nagy befogadóképes­ségű tornacsarnok építéséhez. Ugyanitt még teniszpályát is kialakítottak, Rútságon pedig kispályákat építettek. MUNKA KÖZBEN — TÍZ PERC TORNA A vízszegény rétsági járás­ban egy medencés strand van csak Diósjenő'n, eléggé hideg vizével és a község határá­ban ma még halastónak hasz­nált víz. Meg a bánki strand, ahol csak igen meleg nyara­kon tanulhatnak úszni a fia­talok. mégis sikerült az úttö­rők körében bevezetni az 99 •*i úszóoktatást. Hat úttörőcsapat nyári táborozói közül 130 ta­nuló vett részt az úszóoKtatás- ban Bánkon, Diósjenőn és a váci uszodában. Igen népszerű a járásban sz „öregfiúk” focija is, amely a nyári időszakban sok játékost és szurkolót mozgósít a pá­lyákra. Az országjárási moz­galmakba közel 500 ianuló kapcsolódott be és Kezdeti eredményeket könyvelhetnek el a munkahelyi testnevelés­ben is. Az üzemek közül két helyen — főleg Rútságon a Fém- és Vastömegcikk Ipari Szövetkezetnél, és Romhány­ban, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárának telephelyén — vált népszerűvé a tíz-tizenöt perces frissítő mozgás. A dol­gozók szerint jólesik a foly­tonos ülésből felállva kicsit lazítani, tornázni. Az általános iskolákban is új lendületet kapott az Ed­zett ifjúságért mozgalom, terv­szerűen szélesítették a tanu­lók sportolási lehetőségeit és egyben összekapcsolták az út­törők szakpróbázási rendsze­rével. SZAKEMBEREKET KÉPEZNI A jó eredmények azonban nagyban függnek a szakembe­rektől. Ezt tudják a rétsági járásban, mert gondot fordí­tottak a szakemberképzésre is. Az általános iskolákban je­lenleg tizenegy testnevelő ta­nár dolgozik, csupán Nőtin­csen és Tereskén nem megol­dott ez a helyzet. De szeptem­bertől már ezeken a helyeken is szeretnének képzett taná­rokkal kezdeni. A tömeg­sportban tevékenykedőknek pedig rendszeres továbbkép­zést szervez a járási hivatal sportfelügyelősége. Eddig já­tékvezetőknek és versenybí­róknak tartottak továbbkép­zést, de 25 résztvevővel mű­ködött alapfokú sportvezetői tanfolyam is. \A kezdeti biztató eredmé­nyek mellett azért gondokról is szólt Macska Emil. Meg­említette, hogy a sportlétesít­mények nagy része tanácsi pénzből épült, fenntartásukról szintén a tanácsok gondoskod­nak. A tanácsi erszényből pe­dig a sporton kívül még na­gyon sok mindenre kell ki­adást tervezni: óvodára, isko­lára, egészségügyre, hogy csak a legfontosabbakát említsük. Egy-egy községben tevé­kenykedő ipari üzem, vagy termelőszövetkezet sajnos nem segít kellően a sportlétesítmé­nyek fenntartásában, vagy, ha segít, az a támogatás is Időle­ges, csak egy eseményhez kapcsolódik. Itt kellene a so­rokat rendezni, egyben felhív­ni a figyelmet, hogy a töme­ges sportolásban milyen lehe­tőségek rejlenek. — Közösen kell tenni a sportért, mert a legjobb ered­mények csak akkor születnek meg — hangsúlyozta a járási felügyelő —, ha elérjük, hogy egy községben együtt sportol minden fiatal, legyen az is­kolás, üzemi, vagy szövetke­zeti dolgozó. Kő-Szabó Imre NÓGRÁD — 1978. július 18., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents