Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
VASÁRNAPI jegyzet az országház. A képviselők a közelmúltban végezték el nyári ülésszakon az elmúlt év zárszámadását, amit ugyan termelőszövetkezetek, vállalatok, intézmények igyekeztek korábban letudni, de mégis az az igazi szívet bizseregtető, amikor mindenki pénztárcájáról szó van- A szerkesztőségből hazafelé menet oda is nyúltam a zsebemhez, helyén-e a buksza, mert csábított az utazás vágya. S mire a kulcs a zárba került, körültekintő vita után elkészült beszámolóm az elmúlt esztendő zárszámadásáról. Csengővel adtam jelt a család nyári ülésszakának kezdetére, s előterjesztettem expozémat Elöljáróban igyekeztem leszögezni, hogy jó irányban haladunk, de sok a megoldásra váró feladat. Erről már korábban a gyerekek is interpelláltak, ám a játékok silány minőségére adott magyarázatomat: „A gyerekek ehhez nem értenek...” — nem fogadták el, így megegyeztünk, hogy később újabb vizsgálódás után a témára visszatérünk. Részletesen taglaltam, hogy a megváltozott, nehezebb körülmények között erősödött a központi irnáyítás, ami abból is látszik, hogy a lakótelep új telefonközpontot kapott, ezáltal szélesedtek kapcsolatainkSzomorúan kellett megállapítani, hogy a család külkereskedelmének egyensúlya tavaly sem javult, főként az import növekedett, hiszen az ország határain túl két alkalommal is vásároltunk néhány üveg sört, pár tekercs tapétát. Külön bekezdést szenteltem a takarékosságnak. Nálunk a munkaerővel való spórolásra fektettünk különösen nagy hangsúlyt az elmúlt évben. A rendelkezésre álló munkaidőalap hatékonyabb kihasználása érdekében került sor legnagyobb beruházásunk megvalósítására, az automata mosógép beszerzésére. Ezzel a beruházási munkáról szóló passzusokhoz értem, amit külön részletes vizsgálat tárgyává tettem. Sajnos, családunkban is elhúzódik egyik-másik nagyobb lélegzetű vállalkozás előkészítése, amely zömmel a szemléletben meglevő fogyatékosságokra vezethető vissza. Lassan tervezünk, s mire nyélbe ütnénk a beruházást, máris pénzügyi proglémákkal küzdünk, örvendetes, ellenben, hogy hitelképességünk nem romlott, s az OTP a gyorsan megtérülő mosógép-beruházás jelentős hányadát finanszírozta. Mint később a vitánkból is kiderült: az elkövetkező időszakban e területen nagyobb következetességre, mértéktartásra van szükség, mert egyébként az' ötödik ötéves tervre megszabott célkitűzések valóra váltása még veszélybe kerülhet, amit ugyancsak restellenénkFelhívtam a figyelmet a belső tartalékok mozgósítására, a gazdálkodás szüntelen javítására. A különböző szabályozók, ösztönzők tanulmányozása után arra az elhatározásra jutottunk, hogy elsősorban a költségek csökkentése a járható út, s a meglevő adottságaink jobb kihasználása. Így nyáron nem fütünk, télvíz idején mellőzük a jégkocka- gyártást, a szalonnasütések alkalmával élünk a kooperáció adta lehetőségekkel. Az ésszerű munkamegosztásban egyébként is sikerült, előbbrelépnünk: a mosogatást, takarítást, a kölcsönös előnyök betartásának elve jellemzi. (Csak zárójelben: a legnagyobb kedvezményt tavaly sem sikerült kicsikarnom.) Életszínvonalunk az előirányzottaknak megfelelően alakult. Kielégítő volt az áruellátásunk növekedett, a család egy főre jutó kenyér, tej, hús, zöldség, cipőpaszta, rágógumi, villanyizzó, sajtótermék fogyasztása. A készletgazdálkodásról csak annyit, hogy a vasárnapi ebéd mindig kész lettösszességében megállapíthattam, hogy a .család háztartása tavaly sem borult fel. Ez csak egy üveg málnaszörpről mondható el, amit néhány pohár szavatossági időn túl tartott konzervvel egyetemben írtunk a veszteségek listájára. Az expozémat követően az ülésszak valamennyi résztvevője szót kért. Elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a helyzetfelismerés, a cselekvés és a döntés még mindig hosszú időt vesz igénybe. Példának említették a múlt nyári üdülést, amelyet két hónapig terveztünk, egy hónán alatt döntöttünk benne, mégsem lett belőle semmi. Az egyik hozzászóló firtatni kezdte kereseti viszonyaim alakulását, amellyel kapcsolatban az összefoglalóban elmondhattam: érvényesül a szocialista elosztás elve, s így a beruházási tevékenységünkre a recept: addig nyújtózkodjunk ameddig az új takarónk ér. Végezetül megállapodtunk, hogy a tervciklus második évére kitűzött célok helyesek voltak, s ha a végrehajtásban akadtak is zökkenők, mindent egybevetve eredményes év volt a 'tavalyi. Több napirend nem lévén, bezártam a nyári ülésszakot, jó pihenést kívánva valamennyiünknek1Y1 nsf iu*- eszembe: a szavazásról teljesen 1 lusl megfeledkeztem, így őszig furdall- hat a kíváncsiság, hogy a család tagjai elfogadták-e a beszámolómat? Szabó Gyula A Rétságon sétáló járókelők szinte úgy érzik magukat, mintha idegen országban járnának. A nagyközség főutcáján egymást érik a külföldi rendszámú gépkocsik, lépten-nyomon idegen szó hallatszik. A központban levő ABC-kisáruházban úgy látszik szintén nagy forgalmat bonyolítanak, mert alig érnek rá a takarításra, az üzlethelyiség tisztaságának őrzésére. Gyakorta vettük észre, hogy a kövezet piszkos, a papír- hulladék — főleg a pénztárak környékén — nem éppen takaros házigazdákra utal- Az üzlet előtt is elszórt tejeszacskók, papírdarabok csúfítják a környezetet. Jó volna, ha az önkiszolgáló kereskedelmi létesítményben nemcsak arra ügyelnének az eladók, hogy a polcokról mit lehet vásárolni.- kj. Nagyobb fiszfaságoi A pokol füzénél is melegebben izzik a kemence, mégis lehet szeretni. Vasszagú tűztől fényes ott a levegő, amelytől a kohósok vére megpezsdül amikor beleszagolnak. Küzdelemre biztató pezsgés. Legyőzni a forrón izzó vasat, megszelídíteni, haszonra késztetni. Kavarogtak a gondolatai, megállt az egyes kemence előtt. Fél évvel ezelőtt innen vitték el a mentők. Nem emlékezett rá, hogyan, csak a testét marcangoló fájdalmat nem tudta elfelejteni. Akkor már nem hallotta az izzó grafit vonító zúgását, nem érezte a frissen csapolt szilícium szagát és nem is látott- Elvesztette eszméletét, csak a kórházi ágyon tért magához. És most ismét ott állt a kemence előtt. Felkötötte a bőrkötényt, fejére tette a védősapkát meg a színes szemüveget. Lábszárára is felcsatolta a védőbőrt és készült a csapolásra. Egy lépést tett a szerszám felé és akkor érezte, hogy ver a szive, merevebbek a mozdulatai. Nyugtatta magát amikor felnézett a kemence nyílására, amely vakítóan izzott. Legördült arcán az első verejtékcsepp. Érezte, hogy a testét is elönti a hőség. És akkor eszébe jutottak Angyal Nándornak, a művezetőnek a szavai: „Nem baj, az a jó ha átnedvesedik a tested, a kicsapódó szikrát elfojtja. Csak dőlj előre, hogy a ruha ne tapadjon a bőrödhöz...” Megtömődött a füle a kohó izzó zúgásával, nyúlt a tömővas után. Indulni kell. Intett az összekötőjének, aki máris mögötte állt. Minden mozdulata pontos és kimért volt, csak ő hitte, hogy kap- kodik. Széttekintett a csarnokban. Ködszerűen szitált a Egyenlő feltételek mellett Gresina Istvánnak, a rétsági járási hivatal elnökének nyilatkozata A nemzetiségi szövetségek ez év őszén tartják kongresz- szusaikat. Ez, valamint a párt Politikai Bizottságának ez év januárjában a nemzetiségi politikánk néhány időszerű kérdéséről hozott határozata késztetett arra, hogy ezzel a témával foglalkozzunk a rétsági járásban. Ezért munkatársunk kérdéseket intézett Gresina Istvánhoz, a rétsági járási hivatal elnökéhez, hogy áttekintsék járási megvalósítását. — Hogyan jellemzi a nemzetiségi politika megvalósítását a rétsági járásban? — Nemzetiségi politikánk az ország általános gazdasági, politikai és kulturális fejlődésén, a párt következetes internacionalista politikáján alapul. Pártunk nemzetiségi politikájának legfőbb eredménye, hogy hazánkban, de a járásunkban is a gyakorlatban valósul meg a nemzetiségiek gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúsága. Általános és különös igényeikkel, felemelkedésük és egyenjogúságuk biztosításával, integrálódásuk szervezésével járásunk párt-, állami és társadalmi szervei rendszeresen és tudatosan foglalkoznak. Nemzetiségi dolgozóink részesei az utóbbi évtizedben járásunkban végbement fejlődésnek; a járás iparosításának, a tsz-eink megszilárdításának, szellemi kultúránk jelentős gyarapodásának. — Milyen fejlődésről és gondokról tud szólni? — Tudni kell, hogy a rétsági járás 25 községe közül 12-ben nemzetiségiek élnek együtt — magyarok, szlovákok és németek — nagyon harmonikusan, munkájukat példamutatóan végezve és politikai jogaikat a magyarokkal együtt, egyenlő feltételek között gyakorolva Tíz községben szlovák, kettőben német anyanyelvű a lakosság. Ezekben a községekben a lakosság 35—37 százaléka beszéli a nemzetiségi nyelvet. Van azonban olyan településünk is, mint például ösagárd, Legénd, ahol a népesség 60—90 százaléka szlovák anyanyelvű. Jelentős változások következtek be a lakosság, nemzetiségi politika rétsági ezen belül is a nemzetiségiek élet- és munkakörülményeiben, ami teljesen összhangban van a járás gazdasági fejlődésével. Különösen felgyorsult a nemzetiségi községek általános fejlődése. Ezeken a településeken több oktatási, művelődési és szociális objektum épült, de fejlődött a községek kommunális ellátottsága is. Az elmúlt ötéves tervben jelentősen előrehaladt Bánk, Felsőpetény, Szendehely és Nógrád. Az utóbbi időben egész sor felújítást végeztünk Felsőpetény- ben. Szendehelyen, Nógrád- sápon, Keszegen és Nőtincsen. Bánkon 40 személyes motel és új posta épült, Né- zsán folyamatban van egy iker pedagóguslakás építése. Az átépítések, a korszerűsítések, de az új létesítmények is elsősorban gyermekintézmények, óvodák — iskolák, több helyen a kulturális életet is szolgálják. A lakosság minden fejlesztési és egy sor más községszépítési feladat megvalósításához jelentős társadalmi munkavégzéssel anyag- és pénzfelajánlással járult hozzá. Az elért eredmények mellett látni kell meglevő gondjainkat. a jogos igények kielégítését. így Nézsán a művelődési ház, Nőtincsen az iskola építése jelent számunkra fontos feladatot. Reméljük, e téren is előbbre tudunk lépni a közeljövőben. —A nemzetiségiek jelen vannak a közéletben, a kulturális életben. Mi erről a véleménye? — A helyi gazdasági egységek, tanácsi és intézményi vezetésben, a párt és társadalmi vezető testületekben számarányuknak megfelelően végzett munkájuk és fel- készültségük szerint kapnak helyet a nezetiségiek. A nemzetiségi községek 133 tanácstagja közül 81, a nemzetiségi lakosságot átfogó három közös községi tanács hat tisztségviselője közül négy nemzetiséginek vallja magát A népfrontbizottságokban, a KISZ-ben, a Vöröskeresztben igen aktívan tevékenykednek a közérdekek megvalósításáért. A népfrontmozgalomban például arányuk megközelíti a 60 százalékot. Jelentős és elismerésre méltó a szerepük a kulturális területen, különösen a nemzetiségi kultúra, a nép- művészeti hagyományok ápolása terén. Járásunkban 1967-től évente nagy sikerrel és közönség részvétellel kerül megünneplésre a nemzetiségi nap, amely már túlnőtt a megye határain is. Örömünkre szolgál, hogy szervezésébe járási, megyei és országos szervek, sőt a nemzetiségi szövetségek is részt vesznek. Nemzetiségi csoportjaink közül eddig a legkiemelkedőbb eredményt a nézsai asszonykórus érte el a nívódíj megszerzésével. Hasonló sikert könyvelhet el magának a legéndi kórus. De sorolhatnám eredményeinket és gondjainkat, hiszen mind a kelt ővel találkozhatunk a (árásban. Például visszaesett a berkenye! vegyes kórus. Gond jelentkezik a nógrádi asszonykórus és a bánki együttes működésében. De úgy gondoljuk, hogy ezek a gondok megoldhatók, hiszen az összkép azt mutatja, hogy elismerésre méltó a nemzetiségi községekben működő csoportok lelkes tevékenysége. A nemzetiségi szövetségek őszi kongresszusaira készülve megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el a nemzetiségiek körében végzett politikai munkában, hogy. sikeresen hajtottuk végre járásunkban a Politikai Bizottság határozatát. Mindezekből kiemelkedő és példamutató, aktiv közéleti szerepléssel vették ki részüket a rétsági Járás nemzetiségi lakosai, melyért ezúton is elismerést érdemelnek — hangsúlyozta Gresina István. S. L. Verejtékcsepp por. Az egyik törött ablakon beszűrődött a napsugár- Az emberek tekintetét kereste. Megszokott volt az arcuk, amilyen mindig a csapoláskor. Itt az olvasztókemencék előtt ez a mindennapi munka. Csakhogy ő már fél éve nem vette kezébe a tömővasat. Nem érezte a kemencéből áradó kétezres hőfokot, nem hallotta moraj ló izzását. Csan- csár Sanyi, az üzemvezető biztatta. — Bátran Szamkó, kezd el! Megnyugodott, pontos mozdulatokkal, ahogyan Angyal Nandi tanította velük, kanálba tette az agyagdugót, óvatosan a kemence nyílásához helyezte, látta hogy röppen fel a dugó körül a pára, tehát akkor mehet. Behelyezte a nyílásba, aztán tartotta a tömővel. Szikracsokrok röpködtek körülötte. Nyugtatta magát, nem szabad félni, mert a dugó takarásában áll és a tűzszikra körülötte pattog. Most egy maréknyi a bőrkötényét érte, jutott belőle az ingébe is. De csak csiklandozást érzett. Most már minden mozdulata biztos volt, gondolatai is megnyugodtak. A kemence megadta magát. Még egy utolsó vergődéseként kilehelt a kétezrest közelítő hőfokából, amely kemény volt akár egy görgeteg, és perzselőn égető. Szamkó Endréről szakadt az izzadtság, de most már nem tágított. Csillapodott a szik- razuhatag és a csarnok poros levegőjét fényesre világító szilíciumláva lassan elindult a csillébe. A kemence fokozatosan kiürült, csak a tűz fénye jelezte, a homlokán... hogy ásvány változott benne fémmé- Szamkó feltolta a szemüveget, hogy kabátja uj- jával végig törölje verejtékező homlokát. Arcát belepte a por és amikor nevetett, csak a fogsora világított. Az üzemvezetőt kereste tekintetével. Amikor meglátta, nem tudta mit mondjon, de szemében volt a kérdés. Az pedig megértette és odakiáltotta neki: — Endre, a régi vagy! Jólesett a dicséret. Lassú léptekkel elment a kohó mellől, a vizet kereste. Ömlött az arcán is, amikor itta-itta, hogy szinte beleszédült. Az apja mondta egykor neki: „Ha a kemence kiszívja a tested nedvét, akkor elsőnek azt pótold”. Híres munkásember volt az apja az ózdi kohászok között. így lett Endre is, gyári dolgozóból csapoló. Azt szokta mondani ha kérdik bírja-e? — Hogyne bírnám, megfizetik. Nekem kell a pénz, mert sok a gyerek... Mély, fekete szemű, tömzsi ember, egy finom vékony bajuszkával az orra alatt Szamkó Endre. A kemény munka nem engedte elpuhulni izmait. De vigyáz is magára. Ha teheti, valamelyik melegvizű fürdő medencéjében áztatja magát- Mert kell az erő, a frissesség — szokta mondani. És a tüzes meleg tépi az ízületeket, amit csak a jó fürdő hoz helyre. Az év elején már úgy volt, hogy vége. Csapolásra készült. Valamilyen oknál fogva sietett. Azt mondta, amikor felidéző- dött a történet. — Az embernek mindig sietnie kell.. Erre fizetett rá, mert sietett, és nem volt körültekintő. Egyszóval az történt, hogy súlyosan összeégett. Elkerülhette volna, de akkor a csarnokban mások is összeégnek. így magát áldozta fel. Amikor a csapolás előtt a dugót a nyílásba tette, nem az előírásnak megfelelően végezte el, és ezért a tűzforró szilícium kitört volna, mire ő a tömővel tartotta vissza a mérgesen fortyogó lávát Köpködte, vágta, szórta rá a tüzet a kemence, de tartotta és kiabált: „Vigyázz! ‘Meneküljetek!!!” De akkor már tudta, neki veszni kell. Kérdezték, miért nem hagytad ott és menekültél te magad is. Gondolkodik a kérdésen, és csendesen válaszolt — Hogy mások már ne égjenek meg-.. L ángolt rajta a ruha.' Egyre vesztette erejét, amikor eldobta a tömőt, csak annyi ereje maradt, hogy a kádba vesse magát. Onnan már ki kellett venni. Az mondta Angyal Nandi a művezető, hogy az egyik legsúlyosabb baleset volt, de mégis nagyon szerencsés kimenetelű, mert Szamkó Endre megint a kemence előtt van. Pedig akkor a tűz még a szemüvegét is leverte és szerencse, hogy a szeme világa megmaradt. Szamkó nézte a művezetőt, aztán a földre tekintett, mintha a bakancsa orra érdekelné a legjobban. Valamit mondott. De nem lehetett érteni, mert a kohók zúgása elnyelte a hangját. Talán nem is akarta, hogy mások hallják, mit mond a művezető meg úgyis megértette... Bobál Gyula j NÖGRÁD — 1978. július 16., vasárnap 5
