Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

A „csontváznál” tartanak Épül Salgótarján telefonközpontja Az építőanyagokat elszállí­tották, eltűntek a betonkeve­rők, Salgótarján új telefon- központjának sárga kerámiá­val burkolt dekoratív épüle­te úgy áll a háromemeletes házakkal körülzárt területen, mint a titokzatosság palotá­ja. Az építkezés befejeződésé­vel a stafétabotot a Budapes­ti Híradástechnikai Gyár sze­relői vették át. — Május másodikétól va­gyunk itt — mondja Burg- hardt Imre szerelésvezető. — Akkor kezdtük a levonulást, lehetőséget biztosítottunk az anyag fogadásához, a munka elkezdéséhez. A tulajdonkép­peni szerelés júniusban kez­dődött. még mindig előkészí­tő munkákkal. A kábelcsator­nák kialakítása, az állvány­zatok szerelése folyik jelenleg is. Ezek végeztével augusz­tusban indul a kábelezés és a női munka. — Női munka? — Igen! A forrasztást, a formázást — huzalkötegek ki­alakítását — nők végzik. Ez­ért hívjuk így. A határidőről nem mondhatok semmit. (Va­jon miért nem? — a szerk.) De eddig az anyagellátás, a körülmények, kielégítőek. Nagyon szép ez az épület, csak azt sajnálom, hogy ilyen el­dugott helyen van. Lehetett volna jobban szem elé építe­ni, hogy többen láthassák. Dolgozzon-e a nö? Bulgáriában a vezetők ne­gyedrésze, a tanácsok dolgo­zóinak 37,4 százaléka, a kép­viselők egyötöde, a felsőokta­tási szakemberek 41,8, a kö­zépiskolai tanárok 56,7 és az egyetem padjaiban tanuló di­ákság 53,6 százaléka nő. A nők kiveszik a részüket a társadalmi munkából is. A sokoldalú gondoskodás, a szo­ciálpolitikai kedvezmények le­hetővé teszik azt, hogy a fia­tal anyák helytálljanak az élet minden területén. A min­denkinek járó ingyenes gyógy­kezelés, a biztosított munka, a jogvédelem mellett számos kedvezmény jár. Évente 140 000 fiatalasszony részesül fizetett terhességi szabadság­ban, heti munkaidő-könnyítés­ben, vagy kap a csecsemő ápolásához szabadságot. Megváltozott a bolgár nő helyzete a családon belül is. Egy közelmúltban megrende­zett közvélemény-kutatás al­kalmával fény derült arra, hogy a bolgár családok 85 százalékában a férfi és a nő egyenlően osztozik a felada­tokban. A közvélemény-kuta­tásnak arra a kérdésére, hogy „dolgozzék-e az asszony?”, a férfiak 88 százaléka igenlő vá­laszt adott, 70 százalékuk hoz­záfűzte, hogy örülnének an­nak, ha a feleségük a hiva­tásában jól haladna. — Hányán dolgoznak je­lenleg? — Tizenketten vannak tő­lünk. Részben budapestiek, részben debreceniek, akik már több hasonló munkában részt vettek. Mind gyakor­lott szakemberek. Az állvá­nyozás után még jönnek nyol­cán, majd az év végére har­mincra nő azok száma, akik a szerelést végzik. Meg kell mondanunk, hogy a helybeli­ek nagyon készségesen se­gítik munkánkat, igyekeznek lehetőleg mindent megtenni a sikerért. IBUSZ-szobákban lakunk, s hogy mi mindenre kiterjed a tarjániak segítsé­ge, arról Gál Dániel mond­hatna többet. A fiatalember épp a szobá­ban tartózkodik, egy doku­mentációt böngész. Debreceni, ez érzik a beszédjén is. Tu­lajdonképpen vizsgáló mű­szerész, de jelenleg az állvá­nyokat szereli. Ezekből áll össze a központ tulajdonkép­peni ..csontváza”, mely a kapcsolóelemek és a kábelek tetemes súlyát viseli. — Ilyen szép központépü­letet én még nem láttam — mondja. — Nemcsak kívülről szép, de belülről is. Nem egy sötét betonlyuk, mint Debre­cenben. Ez az üvegfal nagyon jó dolog. A szakállas szakember ujján karikagyűrű csillog. — Mit szól a felesége, hogy hétszámra itt él? A mongol nép sajátos kul­túrájában nem csupán a ha­gyományos jurták, az ősi öl­tözködési szokások, hanem a különleges ételek is jellegze­tesek. A fogások általában egysze­rűek, könnyen elkészíthetőek. A leggyakrabban birka-, mar­ha- vagy kecskehúsból főznek, de kedvelik a lóhúst és a ba­romfit is- A konyhaművészet jelenleg mintegy kétszáz nem­zeti receptet tart számon: százféle húsételt, 50 tésztafé­leséget, 50 tejes készítményt. — Kérdezze meg tőle! — mutat huncut mosollyal az íróasztal fölé hajló fiatalasz- szony felé. Kiderül, hogy a feleség követte férjét, de nem ám féltésből! Az asztalon két bodorfürtű kislány fényképe, öértük, a családért adta fel az édesanya az állását és vál­lalt itt munkát. így együtt maradhattak négyen. — A salgótarjániak elintéz­ték — mondja Dániel —, hogy fölvegyék őket óvodába, böl­csődébe. Tudom, milyen nagy dolog ez. De csak így tudtuk elvállalni a munkát. Azt hi­szem, a gyerekek szempontjá­ból ez a legjobb. — Erre gondoltam — mond­ja a szerelésvezető — amikor maximális támogatásról be­széltem. De nemcsak ebből tudjuk, milyen fontos Sal­gótarjánnak az új központ. Nemrég például Budapestre telefonáltunk a vállalatunk­hoz. Az ott dolgozó háziköz­pont vezetője nekemesett, hogy ez már borzalmas, két napja hívja Salgótarjánt... Csináljuk már gyorsabban ezt a központot! Reméljük, nem merülnek fel akadályok, így a megye- székhely új és korszerű, nagy befogadóképességű és fejleszt­hető telefonközpontja a várt­nál hamarabb „szolgálatba áll”. A szerelés folyamatáról a továbbiakban többször tá­jékoztatjuk olvasóinkat. — g. — A tejtermékek közül a leg­népszerűbbek a kumisz, a ke­fir, a sajtok és az árul nevű túró. Az étkezést —, akárcsak a magyarok — hús-, vagy csont- levessel kezdik. A második fo­gás lehet csebureki (finom húspástétom), bűze (gőzben ké­szített gombóc), vagy saslik, szórsz (májételek). A körítés rendszerint főzelék, dara, vagy tészta. Szeretik a külön­böző hússalátákat is. Az étke­zést az elmaradhatatlan tea fejezi be, amihez tejet és sót adnak. 288 lakás — naponta Az elmúlt évben 300 000 ember költözött új lakásba. Az idén, 1978-ban további 11 200 új lakás építését terve­zik, ugyanakkor az új lakóte­rületeken korszerű iskolák, tornacsarnokok, bölcsődék, óvodák, vásárcsarnokok, orvo­si rendelők épülnek. Tavaly naponta 288 új lakást építet­tek az NDK-ban. Az ország 15 nagyvárosában, 100 közepes méretű és 100 kisvárosában, valamint 7300 falusi települé­sén 6,4 millió a lakások szá­ma, értékük 150 milliárd már­ka. A lakásállomány 54 százalé­kában van gázvezeték, 10,6 százalékában központi fűtés, 38,9 százalékában fürdőszoba. Az új építményekben azon­ban ennél jóval magasabb az arány, 1975-ben ugyanis az új lakások 93,7 százalékában volt központi fűtés, 98,4 százaléká­ban melegvíz-szolgáltatás, és valamennyi újonnan épült la­kás fürdőszobás, illetve zu­hanyzóval ellátott. A lakások átlagos nagysága 56 négyzet- méter, két-három személyes háztartásra számítva. Csebureki, saslik, szórsz A szandál vár afaft Törekvő községek Vácról indultak, Hollókőre tartanak, Szandán megpihentek a vállalkozó kedvű nagyka­nizsai úttörők. A szandai tanács előtti kertet általános iskolás gye­rekek „szállták meg”. Van, ki levelet ír, más rajzol vagy olvas. Az úttörő-vándortábor helybeli főhadiszállása ugyanis az oldalépületben van. — Nagykanizsáról jöttünk, harmincfős csoporttal — mondja Horváth Klára, az energikus túravezető, aki ter­metét tekintve alig-alig tűnik ki védencei közül. — A leg­fiatalabbak hatodikosok — négyen vannak — a legidő­sebbek nyolcadikosok. A kíváncsi idegent hamar körülveszik a gyerekek, akik szívesen válaszolnak a kér­désre. — Mi volt eddig a legérde­kesebb ? — Amikor megmásztuk a Naszályt!... meg a Királyrét! ...meg amikor a Büki elve­szett... A nevezett fiatalember ha­marosan előkerül. A délutáni álmot törülgeti a szeméből, inkább ezért durcás, nem a tréfákért. — Nem is vesztem el, csak lemaradtam. ★ Pelsőczi András tanácsel­nök szobájában éppen együtt ül a 2200 lelket számoló te­rület — Szanda, Szandavár- alja, Terény és a környező töredéktelepülések — „vezér­kara”, Az elnök mellett Ma­joros János vb-titkár, Szabó Lajos párttitkár és dr. Be- recz Ferenc, a termelőszövet­kezet főagronómusa. Tőlük érdeklődünk arról, hogy tel­nek a hétköznapok, az égbe magasodó vár romjai tövében. — Épp a vár környéke mi­att vagyunk ma együtt — mondja az elnök. — Termé­szetvédelmi terület, s a já­rási pártbizottság kezdemé­nyezésére a turizmus fejlesz­tése érdekében szeretnénk a környéket rendezni. Többek között egy esőbeállót hoz­nánk létre. Kialakítanánk szalonnasütőt, sétautakat. Erre 20 ezer forint támoga­tást kapunk, a munka többi részét pedig közösen, a köz­ség lakói végzik. A továbbiaKban kiderül, hogy a központi községben igen jó társadalmi munka­eredmények születtek. A szandaiak szívesen tesznek lakóhelyükért, s így az egy főre jutó közérdekű munka értéke a múlt évben 308 fo­rint volt. A tanács területén sem kevesebb 210 forintnál. Nem rossz eredmény, hiszen a megyei átlag 230 forint. A teljesítmény nemcsak a la­kosság lelkesedésén múlik, behatárolják a lehetőségek. A tanács karbantartási, fej­újítási költségvetése 200—220 ezer forint, ebből az idén egy-egy útszakasz burkolatát hozták rendbe a szandavár- aljai Dózsa utcában és a szandai Béke úton. A pénz nem lett volna elég, ezért a megyei tanács 300 ezer fo­rint támogatással járult hoz­zá a munkához. A község út­jainak nagy része már megfe­lelő burkolattal rendelkezik. Ez azonban nem jelenti, hogy nincs több szükség fejlesztés­re. Sok a feladat még a jár- dásítás terén, gondot jelent a községben az ivóvíz is, mivel a kutak vizének minősége nem mindenütt éri el az elő-' írt szintet. Lehetne még so­rolni a tennivalókat, melyek valóra váltásához nem elég a lakosság lelkesedése, sem a tanács meglehetősen szűkös anyagi lehetősége. A község munkára fogható lakosságá­nak 60 százaléka eljár dol­gozni. Váctól Balassagyar­matig sok munkahely foglal­koztat idevalósiakat. A fenn­maradókon, elsősorban az asszonyokon, a helyi téesz és műanyagüzem, a nem ingá­zó férfiakon a kőbánya „osz­tozkodik”.. Talán az al­kalmazó vállalatok is hozzá­járulhatnának valamiféle módon — mint arra már más községek és más vállalatok esetében — már volt példa — a községek gyarapodásá­hoz. A helybeliek persze nem várnak ölbe tett kézzel. A szandai Béke utcában példá­ul 240 ezer forint megyei tá­mogatással és 10 ezerrel több saját erővel pedagóguslakást építettek. Ezt megelőzően az évek során óvoda, művelődé­si ház, iskola és sok egyéb létesítmény épült újonnan a törekvő közösségekben. * A szandai rom szép pano­rámával csalogatja a turistá­kat. A vörösbarna bazaltszik­láról egyszerre befoghatja a pillantás a középkorban tö­rök, tatár, martalóc elől völ­gyek mélyébe bújt falvakat. Valamikor azt mondták vol­na rá, „isten háta mögötti vi­dék”. Ma már nem illik rá a jelző. Az itt élők is jobbat, újat akarnak, s amit tudnak, megtesznek érte. — gáspár Társadalmi öss a bűnözés ellen Ä közelmúltban fejeződött be Zakopanéban a szocialista országok kriminológusainak nemzetközi kongresszusa, amelynek témái között a bű­nözés elleni társadalmi küz­delem is szerepelt. E rend­kívül fontos és érdekes témá­ról dr. Molnár József kan­didátussal, az Országos Kri­minológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos munka­társával beszélgettünk. — A magyar kriminoló­gusok szerint a bűnözés nem számolható fel kizáró­lag a büntető jogszabályok- i ban foglalt tilalmak út* ján. Aki bűncselekményt követ el, meg kell büntetni, ez törvényi alapelv. — Kétségtelenül így van. Minden ország számára nél­külözhetetlenek azok az álla­mi és társadalmi szervek, amelyek a bűnözés gazdasági, demográfiai, szociális-kultu­rális, valamint egyéb okainak és feltételeinek fokozatos meg­szűnését készítik elő. Különö­sen így van ez a szocialista országokban, ahol a bűnözés felszámolását szolgáló admi­nisztratív és társadalmi meg­előzés (prevenció) eddig nem ismert formái és lehetőségei bontakoztak ki. Talán éppen az ilyen tapasztalat adott ala­pot olyan távlati nézetek ki­alakítására, hogy „a szocialis­ta átalakulás eredményekép­pen a jog szabályozó szerepe fokozatosan csökken”. Mind­ezt objektív törvényszerűség­nek tartják, ami azzal van összefüggésben, hogy az állam­polgárok öntudata, erkölcsi, felelőssége, fegyelme minősé-'' gi változáson megy keresztül és egyre inkább szükségtelen­né teszi a jog tiltó, fegyel­mező beavatkozását. — Létezik más álláspont is? — Igen. Az említettel ellen­tétes felfogás a bűnözés tár­sadalmi megelőzését a jogi szabályozásban látja megold­hatónak. Azaz: ki kell dolgoz­ni egy olyan jogszabályt, amely megfogalmazná, a bű­nözés megelőzésének felada­tait, eszközeit. Véleményem szerint a végső cél: az embe­rek mindennapi életének, olyanirányú befolyásolása, hogy azok a törvényeknek megfelelően viselkedjenek- A törvényességben egyre na­gyobb szerep jut a kulturált­ságnak, s ez az állampolgárok mindennapi kapcsolataiban, viselkedésében jogilag nem szabályozható. — Kielégítőnek tartja-e, a bűnözés társadalmi meg­előzésének mai helyzetét, és szervezettségét hazánkban? — Nem teljesen. Vélemé­nyem szerint még a lehetséges szabályozáson belül sem tet­tünk meg mindent a különbö­ző állami és társadalmi szer­vezetek ez irányú együttmű­ködésének összehangolására. Nincs ténylegesen funkcioná­ló, koordináló erő a gazdasá­gi, politikai, ideológiai, de­mográfiai, szociális-kulturá­lis és egyéb intézkedésekben, amely lehetővé, sőt kötelező­vé tenné a bűnmegelőzési fel­adatok végrehajtását. Sajnos, a bűnözés megelőzésének még nincs szervezete Magyar- országon. Mindössze az orszá­gos és helyi, állami és társa­dalmi szervezetek és mozgal­mak szabályaiból, intézkedé­seiből, törekvéseiből alkotha­tunk képet. — A büntetőjogi és igaz­gatási jellegű intézkedése­ken kívül igen nagy a je­lentősége annak, hogy a tör­vénytisztelő állampolgárok is részt vesznek a megelő­zés realizálásában. — Valóban, de nem lehet elválasztani az előbbiekben említettektől. Abból indulok ki, hogy a büntetőjogi felelős­ségre vonást például csak ak­kor szükséges alkalmazni, ha más eszközök elégtelenek­— Közbevetöleg: az egyes bűncselekmények elbírálá­sába nem lehetne-e bevon­ni a társadalmi bíróságokat, vagy más szerveket? — Ez nem állna összhang­ban az „igazságszolgáltatás ki­zárólag a bíróságok útján” — elvével. Természetesennem jelenti a társadalmi szerve­zetek kirekesztését a bűnözés elleni küzdelemből. A társa­dalmi bíróságok például — annak ellenére, hogy bűncse­lekményt vagy szabálysértést nem bírálhatnak el — jelen­tős szerepet töltenek be a bűnözés elleni küzdelemben. A büntetőjogi megelőzés fon­tos összetevője, a jogszabály- alkotás demokratizmusa is. — Az össztársadalmi megelőzés tehát széles körű közreműködést feltételez? — Igen. Az össztársadalmi bűnmegelőző feladatok meg­valósításában számos, olyan intézmény, szervezet, vagy mozgalom — Hazafias Nép­front, szakszervezet — vesz részt, amelyek tennivalói egy kissé távol esnek a büntetőjo­gi feladatoktól. Fontos fel­adatot töltenek be a gyermek- és ifjúságvédelmi szervezetek és intézetek, továbbá a bün­tetésből szabadultak utógon­dozásával foglakozó hálózat is. Ami nagyon fontos: az általá­nosan jónak elismert belső gazdasági és társadalmi kö­rülmények megteremtik a la­kosság jó közérzetét. A társa­dalmi megelőzés hatékonysá­gát nagymértékben befolyá­solja a közvélemény- Az álta­lános bűnmegelőzés hatékony­ságának jelét látjuk abban a tényben is, hogy a tízezer la­kosra jutó elkövetők száma, az utolsó fél évtizedben — minden hullámzás ellenére — csökkent. A bűnelkövetők szá­ma az egész lakosság számá­hoz viszonyítva, mindössze 0,7 százalékot tesz ki. Jelentősen csökkent például a hivatalos személy elleni erőszak, vala­mint a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények ará­nya is. A bűnözésnek, mint társa­dalmi jelenségnek a felszámo­lása csak a társadalmi erők, fokozott egybehangolásával valósítható meg. Hazai tevé­kenységünket most a kong­resszus után külföldi tapasz­talatokkal is gazdagíthatjuk. d. f. NÓGRÁD — 1978. július 14., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents