Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
\ lórvényhozóli levele Carterliez Dél-Libanon üggosialom az elnök külpolitikája felett ’ Keltái András, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai képviselőház tekintélyes demokrata és republikánus tagjainak egy csoportja Carter elnökhöz intézett levelében aggodalmát fejezte ki a kormány külpolitikája felett. A törvényhozók szerint kérdéses, hogy az Egyesült Államok érdekeit szolgálja-e, ha az afrikai fejlemények miatt romlik az amerikai—szovjet viszony. A levelet a képviselőház külügyi bizottságának 14 vezető tagja írta alá, közöttük több olyan képviselő, akik egyébként korábban — más, kérdésekben — bíráló álláspontot foglaltak el a Szovjetunióval szemben. A The Washington Post hétfői jelentése szerint a levelet a múlt hét elején szövegezték meg, de csak Carter elnök szerdai, az amerikai—szovjet viszonnyal foglalkozó beszéde után öntötték végleges formába. „Nem értjük Brzezinski céljait, indítékait” — bírálják a képviselők az elnök nemzet- biztonsági főtanácsadóját, aki szélsőséges szovjetellenes kirohanásaival a jelek szerint, meghatározó szerepet játszik a két nagyhatalom viszonyának megromlásában. Az amerikai külpolitika irányításában jelentős szerepet játszó képviselők levelükben, megállapítják, hogy e politika több kritikus kérdésében zavaros a helyzet. Noha szeretnék támogatni a kormány külpolitikáját, ezt nem tehetik mindaddig amíg nincsen világos álláspont a szovjet—amerikai viszony, valamint Afrika kérdéseiben — közlik a képviselők — egy nappal azután, hogy Carter elmondta szerdai beszédét, amelynek célja e fő kérdések tisztázása lett volna. Egyébként is mind szélesebb körből tapasztalható ellenkezés, hangzanak el figyelmeztetések a Brzezinski- féle, Carter elnök által részben átvett hidegháborús vonallal szemben. Kennet.i Galbraith, a világhírű közgazdász, hétfőn megerősítette, hogy a „kelet—nyugati kiegyezés amerikai bizottsága” a múlt héten hosszan tárgyalt Brze- zinskivel és arra kérték, hogy a kormányzat mérsékelje hangvételét a Szovjetunió vonatkozásában és ne tegyen semmi olyat, ami veszélyezteti a SALT-egyezmény megkötését. A tekintélyes közéleti személyiségekből álló bizottság társelnöke George Kennan, az ismert diplomata és Kenneth Galbraith. Deszai a nukleáris robbantásról ' Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök vasárnap Washingtonban interjút adott az NBC amerikai televíziós társaságnak. Kijelentette, hogy országa többé nem hajt végre nukleáris robbantásokat. Deszai megerősítette, hogy India nem kíván nukleáris fegyvert előállítani, s hozzáfűzte, hogy még a békés célú nukleáris robbantásokat sem tartja szükségesnek. A négy évvel ezelőtt végrehajtott, nagy nemzetközi visszhangot kiváltott nukleáris robbantásról szólva kijelentette, hogy a kísérlet békés célokat szolgált, s az ellenséges reakciókat a robbantást övező titokzatosságnak tulajdonította. (MTI) Interkozmosz tanácskozás Prágában Felszólalt Vladimir Remek A szocialista országok közös űrkutatási vállalkozása, az Interkozmosz-program kozmikus fizikai munkacsoportja hétfőn Prágában megkezdte hatnapos tanácskozását. A tudományos értekezleten a program tagállamai — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — népes küldöttségekkel képviseltetik magukat. A résztvevők nyolc tématagozatban vitatják meg folyamatban levő különféle űrkísérleteik előrehaladását és a kozmikus fizikában való együttműködésükkel kapcsolatos további feladataikat. A tanácskozás első napján felszólaltak között volt Vladimir Remek, Csehszlovákia első űrhajósa is, aki márciusban részt vett a nemzetközi személyzettel végrehajtott Szojuz—Szál jut űrkísérletben. Remek méltatta e kozmikus repülés nagy jelentőségét az Interkozmosz-együttműkö- dés továbbfejlesztésének szemszögéből. (MTI) Felipe Gonzales, a Spanyol Szocialista Párt főtitkára sajtóértekezletet tartott Becsben. A képen Gonzales mellett balra a sajtóklub főtitkára, Alfred Schneider. Izraeli fegyverek Dél-Libanonnak Június 13-ára — keddre — jelezte Izrael katonáinak vis^- szavonását a jelenleg még megszállt dél-libanoni területekről. Hétfőn délelőtt egyetlen hírügynökségi jelentés sem érkezett az ígért visszavonulás előkészületeiről. Az Asz-Szafir című bejrúti lap hétfőn arról számolt be, hogy az izraeliek nem az ENSZ-haderőknek, hanem a libanoni jobboldalnak adják át dél-libanoni állásaikat és egyidejűleg katonai járműveiket és fegyvereiket is. A baloldali irányzatú Asz-Szafir úgy tudja, hogy a libanoni határ mentén elhelyezkedő izraeli megszálló csapatok parancsnoka a hét végén Bint Dzsebel libanoni városkában a helyi vezetőkkel folytatott megbeszélésen közölte, hogy az izraeliek kedden ugyan kivonulnak, de megtartanak maguknak néhány ellenőrző pontot libanoni területen, a határmenti sávban — szorosan együttműködve a jobboldali keresztény erők ellenőrizte körzet parancsnokával, Szaad Haddad őrnaggyal. „Haddad az izraeli kormányt képviseli itt” — jelenette ki az izraeli parancsnok. Ugyancsak bejrúti jelentés szerint a PFSZ szóvivője hétfőn közölte, hogy az Abu íjad nevű, a szervezethez tartozó csoport tagjai hajtották végre hétfőn éjszaka a ciszjordániai Mehula izraeli félkatonai település elleni különítményakciót. A PFSZ szóvivője hangsúlyozta, hogy a gerillacsoport — a jordániai hatóságok tudta nélkül — a Jordán folyó- nak, Jordániához tartozó keleti partjairól érkezett az izraeliek által megszállt nyugati partra. Vagyis: nem szegték meg Jasszer Arafatnak azt az ígéretét, hogy palesztin gerillák a jövőben nem fogják li- banon területét használni kiindulópontnak az izraeli megszállók elleni akcióikhoz. (MTI) Hadgyakorlat A németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport július 3—8 között hadgyakorlatot tart Magdeburg és Stendal körzetében, az NDK területén — jelentette be Moszkvában a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma. A gyakorlatokon a tervek szerint harmincezren — a szárazföldi alakulatok és a légvédelmi egységek — tagjai vesznek részt. A hadgyakorlat célja a különböző fegyvernemekhez tartozó egységek együttműködésének erősítése. uiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiHiiiiiiiutiiiiuiiniiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffeMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii Az annapolisi tengerészeti akadémián Carter amerikai elnök néhány napja meglehetősen hidegháborús hangvételű beszédet mondott. Ez a beszéd az amerikai külpolitikának abba a vonalába illik bele, amelyet általános merevedés jellemez, s amely nem független belpolitikai tényezőktől. Az 1978-as esztendő választási év Amerikában. Novemberben újra választják az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát. Carter elnök nyilván úgy véli: hasznos lehet „keménynek” látszania nemzetközi kérdésekben. Hiszen a kormányt általában a szélsőjobb, a „héják” oldaláról érik a támadások és a rivális köztársasági párt is ezen az alapon rohamoz, „engedékenységgel” vádolva a Carter-adminisztrációt. Persze: meg kell jegyezni: magán az amerikai kormányzaton belül is előtérbe kerültek a keményvonalak hívei. A józanabb, ésszerű megegyezésre hajló Vance külügyminiszter és szakértői szerepe az utóbbi hetekben észrevehetően csökkent és előtérbe került a rendkívül agresszív politikai fellépést tanúsító Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az erőpolitika hívei, élükön Brzezinskivel a SALT-egyezmény aláírása fejében a Szovjetuniótól olyan, a stratégiai fegyverekkel Washington SALT-játszmája semmiféle kapcsolatban nem levő katonai, politikai, sőt társadalmi engedményeket követeinek, amelyek egyoldalú előnyöket biztosítanának az Egyesült Államok számára. Ez az álláspont természetesen nyíltan nagyon nehezen magyarázható meg, fogadtatható el a közvéleménnyel. Maguk az amerikai hivatalos körök korábban már több ízben kijelentették, hogy az egyezmény csaknem készen áll. Emellett azt sem titkolták, hogy a SALT az Egyesült Államok számára is sokkal fontosabb annál, semhogy aláírását függővé lehessen tenni végső soron másodlagos fontosságú nemzetközi problémáktól. Még a Carter-admi- nisztráció is érzi, hogy a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló egyezmény, az úgynevezett SALT-tárgyalások ügye csak nagy kockázatok árán kapcsolható ehhez a hidegháborús kurzushoz. A megbeszélések ugyanis a két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvileg közös érdekeltségét fejezik ki a tömegpusztító fegyverek számának, típusai2 NOGRAD -1978. június 13., kedd nak és felhasználási módjának megfelelő szabályozásában. Az egyébként meglehetősen nyers hangvételű annapolisi beszédben maga Carter is bizonygatta, hogy a SALT-tár- gyalásokat nem teszik függővé más politikai viták alakulásától. Hasonlóképpen nyilatkozott Paul Warnke a SALT-tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség vezetője, aki kifejezetten közölte: a SALT-ot nem óhajtják összekapcsolni sem a Szovjetunió afrikai politikájával, sem más kérdésekkel. Sajnálatos módon — bizonyos tények azonban ellentmondanak e fogadkozásoknak. Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió május 27-én Washingtonban a Gromiko— Carter—Vance találkozón minden korábbinál messzebbmenő javaslatot tett a hadászati rakéták korlátozására, s ezt az indítványt az amerikaiak visszautasították. Másodszor: a találkozót alig 24 óta múltán Brzezinski hallatlanul éles nyilatkozata követte. Ebben szinte ultimátumszerűén fogalmazott: vagy most elfogadja a Szovjetunió a SALT-ra vonatkozó amerikai indítványokat, vagy pedig Washington „fog addig várni, ameddig javaslatait el nem fogadják”. Harmadszor: ehhez csatlakozott a rendszerint igen jól értesült Washington Post információja, amely szerint az amerikai kormány egyelőre (legalábbis őszig) be akarja fagyasztani a SALT- tárgyalásokat. A lap értesüléseit a kormány részéről heves tiltakozás és — Carter részéről is — cáfolathullám követte. Ezek a cáfolatok azonban az események ismeretében nem látszanak különösebben meggyőzőnek! Nem lehetetlen természetesen, hogy az adminisztráció a már említett választási-belpolitikai okoknak rendeli alá a SALT-egyezményt. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a novemberi választások után — feltehetően már csak 1979. elején — a tárgyalások újabb lendületet kapnak. Ez azonban nem szolgálhat mentségül arra, hogy Washington indokolatlanul halogatja a csaknem teljesen elkészült, a mindkét nagyhatalom és az egész emberiség érdekeinek megfelelő SALT-egyezmény aláírását. Nem is szólva arról, hogy az utóbbi hetek eseményei alapján élni lehet a gyanúperrel: a washingtoni külpolitikai vonalvezetés „kemény szárnya” esetleg hosz- szabb időre is a hidegháborús hangulatkeltés hulladéka alá akarja temetni a SALT-meg- állapodást. —i—e A luandai csúcs Még nem tudni, vajon a SWAPO, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet tárgyalási készsége nyomán folytatódnak-e az eszmecserék Namíbia jövőjéről, annyi azonban bizonyos, hogy az úgynevezett frontállamok luandai csúcstalálkozója ennek a hajlandóságnak a kinyilvánításával ért véget. S ez nem csekély eredmény. Annál is inkább, mert a SWAPO angolai menekülttáborait ért dél-afrikai fegyveres támadás miatt május 5-én félbeszakadt megbeszélések mégiscsak némi reményt nyújtottak a kérdés békés rendezésére. A luandai találkozón feltehetően ésszerű kompromisszum született, amelyben talán Kaunda zambiai elnöké az érdem, aki a közelmúltban Washingtonban Carter elnökkel is tanácskozott a namíbiai helyzetről. A népi szervezet és a Biztonsági Tanács öt tagja: Kanada, az NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország és az USA — úgy is, mint közvetítők — felújíthatja tehát a tárgyalásokat, ha ugyan a nyugati hatalmak egyáltalán még érvényesnek tartják korábbi úgynevezett Namíbia-tervüket. Az ugyanis már május 5-ig kiderült, hogy két fontos kérdésben az álláspontok áthidalhatatlan távolságban állnak egymástól. Az egyik: Dél-Afrika nagy létszámú katonai jelenléte az átmeneti időszakban Namíbiában. A másik: a térség egyetlen mélytengeri kikötőjének, a Walvis-öbölnek a problémája, miután Pretória azt továbbra is magának követeli, noha Namíbia szerves része. A luandai csúcstalálkozón Julius Nyerere tanzániai államfőt kérték föl: puhatolja ki az öt nyugati állam véleményét a két vitás kérdésről, amelyek már a korábbi tárgyalások sikerét is veszélyeztették. Egyes források tudni vélik,’ hogy a közvetítők nyilvánvaló időhúzás céljából netán hajlandóak lennének elismerni a Walvis-öböl hovatartozását, mégpedig Namíbia javára, de azzal a fenntartással, hogy tényleges visszaadásáról csak az ország függetlenné válása után tárgyalhatnak Dél-Afrikával. Figyelemre méltó, hogy a SWAPO :— a luandai közlemény szerint — továbbra is minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy Dél-Afrikát rákényszerítse Namíbia törvénytelen megszállásának megszüntetésére. Vagyis a csúcstalálkozón — bizonyos nyugati várakozásokkal ellentétben — a Namíbia függetlenségéért következetesen harcoló népi szervezetet nem sikerült eredeti céljától eltántorítani. Most már csak az a kérdés: a közvetítők miként reagálnak az öt frontország: Angola, Mozambik, Zambia, Tanzánia, Botswana, valamint a SWAPO kezdeményezésére. További engedményeket hasztalan várnak az érdekeltektől: tárgyalási készségük önmagában is jóhiszeműségük bizonysága. A következő lépés joga Pretoriát illeti. Gyapay Dénes iNban Dán Vietnam népe békében akar élni — Ha visszatekintünk az elmúlt fél év eseményeire, akkor világossá válik, hogy a kínai hatóságok jelenlegi akciói nem tekinthetők derült égből villámcsapásnak — írja a Nhan Dán hétfői számában. A VKP központi lapja Fe- kingnek azokat az állításait kommentálja, amelyek szerint Vietnam üldözi a kínai szár- mazásúakat és — úgymond — „fokozza kínaellenes kampányát”. — Ezek a koholt támadások a vérrel megpecsételt viétna- mi—kínai barátság ellen nem téveszthetik meg a széles közvéleményt. A vietnami nép az imperialista agresszorok elleni harcban, a világ népei, köztük a kínai nép ellenségeivel szemben folytatott küzdelemben nem riad vissza a legnagyobb áldozatoktól sem, — emlékeztet rá a Nhan Dán, majd idézi Csou En-laj 1971-ben elhangzott szavait: „álláspontunk az, hogy a forradalmi népek közötti segítségnyújtás mindig kölcsönös... Az a nagy harc, amelyet a vietnami nép folytat az amerikai agresszo-' rok ellen nemzete üdvéért, egyben a kínai népnek nyújtott legnagyobb támogatás és segítség.” A vietnami nép — folytatja cikkét a VKP központi lapja — sohasem felejti el a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok, közeli és távoli barátai segítségét, amely nagy hozzájárulást jelentett az amerikai agresszió elleni harchoz. Felszabadító harcunk folyamán mindig tudatában voltunk nemzetközi kötelezettségünknek, másfelől a nemzetek nem tekintették Vietnamnak nyújtott támogatásukat egyoldalú és egyirányú szolgálatnak, hanem a haladó álláspontból következő érdekek tükröződésének. Milyen felháborító azok magatartása, akik becsületüket és kötelezettségeiket alku tárgyának tekintik. A Nhan Dán végezetül megállapítja, hogy Vietnam népe békében akar élni a világ minden nemzetével, akár közeli az, akár távoli. (MTI) , Panasztevők Kínában Kínában az utóbbi időben javaslatokat és követeléseket. A jelentősen megnőtt azoknak a száma akik a párt- és az állami szerveknél személyesen vagy levélben emelnek panaszt olyan funkcionáriusok ellen, akik megsértik a törvényeket, illetve a párt- és az állami fegyelmet, visszaélnek a tömegek bizalmával és türelmével, elnyomják vagy megtorolják a bírálatot. A tömeges panaszok és levelek nyomán az ország számos tartományában és központjában voltak kénytelenek az illetékesek vizsgálatot és eljárást indítani a törvénysértőkkel és a basáskodó párt- és állami vezetőkkel szemben. A Zsenmin Zsipao hétfői száma külön kommentárban szólítja fel a vezetőket, hogy szenteljenek több időt és nagyobb figyelmet a lakosság panaszainak és vizsgálják meg az élőszóval felvetett vagy levélben közölt észrevételeket, Zsenmin Zsipao ugyanakkor megállapítja, hogy egyes helyeken a vezetők és a hivatalnokok „közönyös magatartást” tanúsítanak a panaszttevőkkel és a levélírókkal szemben. A kommentár hangsúlyozza mielőbb és minél határozottabb lépéseket kell tenni ennek a helytelen magatartásnak a megváltoztatása végett. Fokozott védelmet kell biztosítani azok számára, akik feletteseiket bírálják és biztosítani kell a lakosság jogát ahhoz, hogy valóban élhessen alkotmányban foglalt bírálati joggal. A kínai pártlap figyelmed teti a vezetőket, hogy a „párt-’ fegyelem eszközeivel és szükség esetén a törvény szigorával” fognak eljárni azok ellen, ak-.K továbbra ;s elnyomják a bírálatot, illetve megtorlást alkalmaznak a panasztevőkkel és a levélírókkal szemben. .(MTI)
