Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1 szabásminta = négy ruha A bemutatott empire szabású ruha elsősorban azok számára előnyös, akiknek vékonyabb alak­juk, illetve kis mellbőségük van. A szabásmintát célszerű hosszú ujjal és a legzártabb (2. sz.) mo­dell szerint elkészíteni, a mélyebb hegyes, illetve kerek kivágást pe­dig csak jelöljük szaggatott vo­nallal a papíron. A csíkos, spicces kivágásü ru­ha készülhet hosszú, illetve kö­nyökig érő ujjal is, az időjárás­nak megfelelő anyagból. Jól, illik hozzá a hosszú, megkötött sál. A második ruha elkerekített, zárt nyakú, két nagyobb rátett zsebbel, oldalt magasan sliccelve. Jó kiegészítője a vékony fonalból horgolt, fodrosszélű kis vállken­dő. Némi alakítással elegáns délutá­ni ruhát varrhatunk két régi ru­hából. Az eredeti modell néger­barna és rozsdavörös-világoszöld kockás jersey kombinációjával készült. A vállon bőrből készült virágokból kitűző. S végezetül: bársony és fém­szálas lurex variációjából szép alkalmi összeállítás. , Ba Ka Hogyan neveljünk citromfát? A citromfa — még akkor Is, ha termésre nem számít­hatunk — igen szép és muta­tós szobai növény. Nagyon távolról érkezett hozzánk —, de lassan már kezd megho­nosodni. Őshazája: India, Ki­na, Japán, Burma, Vietnam, Fülöp-szigetek, Ausztrália. Nagyon régtói fogva ter­mesztik már: spanyol, olasz, görög területeken. Nálunk is igen hamar megkedvelték *— és bár ter­mészeti viszonyaink nem a legkedvezőbbek számára, de szobai disznövényként na­gyon sokan termesztik. Ne­velését: csakis megoncok ne- velősével tudjuk megoldani. Az érett citrom magjait egy­két napig langyos vízbe kell áztatni, azután cserépbe Só tápdús földbe — 2 centi­méter mélységbe elvetni. A cserepet napos, meleg, vilá­gos helyre tegyük. Nagyon fontos naponta állott vízzel megöntöznünk, hogy a talaj állandóan nedves legyen. Időnként a talajt nagyon óva­tosan lazítsuk fel. A kis mag körülbelül egy hónap múlva kicsírázik. Amikor a magon- cok kikeltek, egyenként ül­tessük cserépbe Lehetőleg mély pálmacserepet vegyünk, mert hosszúra növő karógyö­kereinek nagy hely kell. A citrom nagyon fény- és me­legigényes növény. Igényli továbbá azt is, hogy a relatív páratartalom legalább 75 százalékos legyen. Kicsírázás után az első év­ben gyorsan fejlődik a kis nö­vény. Amikor a kis magoncok már 8—10 milliméter átmérő- jűek, akkor — tavasszal — kell beoltani. Mindig ter­mőfáról kell szerezni az oltó­vesszőt, amivel az oltást, vagy szemzést végezzük. Ol­tás többféle módon lehetsé­ges : összeforrasztásos, héj alá oltás és kecskelátroltás- sal. A szemzést úgy végezzük el, hogy — nagyon éles, fer­tőtlenített késsel (denaturált szesz plusz fungicid hatású szer) a korona alatt egy T alakú vágást készítsünk. A kéregrészt felnyitjuk és a szemet belehelyezzük. A szemzés helyén helyezzünk el egy vattacsomót, melyet gyakran kell majd megnedve­síteni. Azután az egészet la­zán; ritka szövésű anyaggal (pl. géz) kössük ót. Körülbe­lül 10—14 nap múlva ered meg. Ekkor — szintén nagyon éles késsel a szem fölött — levágjuk az alanyt. Szaporítani szokták még bujtással — erre a tavasz vége, nyár eleje a legalkal­masabb időpont. A bujtást úgy kell végez­ni, hogy a vízszintesen fejlő­dő ágakat — fokozatosan és finoman" — meghajlítjuk és tőzeges vagy lombfölddel te­lített ládába, vagy cserépbe fektetjük. (Feltétlen fontos, hogy a földbe kerülő részt a rügy alatt kissé megmetsszük.) A földből az ág csúcsának legalább 2—3 centiméterre kell kiállnia. Jól öntözzük meg állott vízzel, azután egy nagyobb földrögöt tegyünk ró nehezéknek. A rendszeres Öntözést is mindig állott víz­zel végezzük, öntörések után a földnehezéket mindig te­gyük vissza. Dugványozás. A szaporítás­nak szintén egyik ismert módja. Nemes, oltott, már termő növényről kell a dug­ványt szedni. A korona külső, érett hajtásaiból a legalkal­masabb. 4—5 leveles érett hajtást kell mindig szedni. A meggyökeresedés termé­Repül a sárkány Régi időkből származó és megunhatatlan játék a sár­kány. Tavasztól késő őszig lehet vele szórakozni. Elké­szítése nem boszorkányság, türelem és kis fáradozás árán hamar megvan. Vékony lécből, vagy jó erős, hibátlan nádból készít­jük az ötszögletű vázat. Az érintkezési felületeket vé­kony, erős zsineggel vagy dróttal szorosan összekötjük. Az x-szel jelölt két helyen rögzítjük a húzózsinórt, s ezután ragasztjuk rá a pa­pírt, amely lehet selyempa- pir, zsírpapír, sőt vékonyabb tapétapapír is. A sárkány farka következik: hosszú csí­kokat vágunk s egymástól 5—10 cm távolságra középen megkötjük. A végére bojtot készítünk úgy, hogy 12 cm magas, 30 cm széles papír­csíkot 6 cm magasságig be­vagdosunk 2 cm szélesség­ben. Szorosan összesodorjuk, a végét leragasztjuk és a fa­rok végéhez erősítjük. A húzózsinórt a biztonság kedvéért mindig erős botra vagy kis lécre tekerjük fel, így nem gubancolódik össze. Jó munkát és kellemes szórakozást, gyerekek! B. K. szetesen nem megy egyik nap­ról a másikra. Átültetéshez a tavasz vége a legalkalmasabb időszak. A fiatal növényeket évente, az idősebbeket 2—3 évenként ültessük át. Minden alkalom­mal csak 3—4 centiméterrel nagyobb átmérőjű cserépbe és gyökérlabdával együtt ül­tessük át a citromot. A kiegé­szítő földet a cserépbe jól kell tömöríteni, és alaposan beöntözni. Legelőnyösebb, ha az ültetéshez használt föld: homok, érett komposzt és jó minőségű föld azonos arányú keveréke. A citromnövényt májustól szeptemberig tarthatjuk a szabadban is. Nagyon előnyös megoldás, hogy cseréppel együtt süllyesszük a földbe. (Az erősen tűző nap kimon­dottan káros a növény szá­mára, tehát kissé árnyékos helyre tegyük.) Az idő alatt, míg a növény a szabadban van, kéthavonta tarpós ol­dattal is öntözzük meg. Betegségeinek fő okozói: hőingadozás, fényhiány és az erős füst. (Pl. vasúti töl­tések melletti kert, gyárak közelében stb.) Amennyiben gombás meg­betegedés tüneteit észlelnénk, akkor bordóilé 1 százalékos oldatával permetezzük. Le­velei igen érzékenyek. Az 1,3 százalék feletti töménység már perzseli a leveleit. Állati kártevői ellen Fosz- fotiont használjunk. Időnként igényli a műtrágyázást. A nitrogén—foszfor—kálium kombináció „Citromfoska” né­ven vásárolható a szaküzletek­ben. (Egy liter vízhez 2—3 gramm szükséges.) (Kalocsay) Fiú lcßifcn-c vaß\jj lávsif ? A napokban beszélgettem zasításhoz hozományt kellett egy szülés előtt álló asszony- gyűjteni és várni... várni..., nyal. Megkérdeztem, tél-e a amíg eljön a nagy lehetőség szüléstől? — a férjhezmenés. — A szüléstől nem félek, de Igen. Azt hiszem ezekből a attól igen, hogy kislányom társadalmi motívumokból raj­lesz. Látva elképedt arcomat, tovább folytatta: — A férjem ugyanis kijelentette, hogy be sem jön a kórházba megnéz­ni a gyereket, ha lány lesz... Hát ezért nem szeretnék kis­lányt. Pedig nekem mindegy lenne, hogy lány-e, vagy fiú — csak egészséges legyen. — És nem próbálta meg­győzni a férjét, hogy a leány- gyermeket éppen olyan szere­tettel kell fogadni, mint a fiút? — De igen. Am hiába volt minden szó. A baj az, hogy ha nem is nagyon gyakori, de mégsem egyedi eset az ilyen. Sokak tudatában ott ragadt az a régi felfogás, hogy jobb, ha fiú születik, mintha leány. Vajon miért? Ha a múltban keressük az okokat, könyvnyire terjedő sokat találunk: a felszabadu­lás előtt a férfi sokkal több joggal rendelkezett, sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint a nő az élet szinte min­den területén. A pályaválasz­tástól kezdve a párválasztá­sig. Olyan kiváltságokat él­vezett a nővel szemben, ame­lyek a „teremtés koronájává" emelték a férfit egy ősi ha­gyományokkal megerősített „ranglétrán”. S ez így szállt nemzedékről nemzedékre, családról- családra. Ha egy családban, fiú született, öröm­ben úszott mindenki. Ha le­ány lett a kis jövevény, az öröm kisebb volt, mert „csak” egy leánnyal lett nagyobb a család, aki ezernyi gondot je­lentett. Ha megnőtt, a kihá­zolódott át — tudat alatt — még ma is sok családba az a vágy, hogy bárcsak fiú szü­letne. .«/■, De hiszen ma már harminc évvel túl vagyunk ezeken! A* nő minden téren egyenrangú társa a férfinak. Egyforma le­hetősége nyílik az érvényesü­lésre az élet minden terüle­tén. Miért járják egyesek mégis az elmúlt idők útját? Miért nem lépünk tovább er­ről a maradi álláspontról? Miért jelentene nagyobb örömet egy fiú, mint a leány-: gyermek? Hiszen nem a gyer­mek neme szabja meg, hogy mennyi örömet jelent majd szüleinek és milyen hasznos,' becsületes tagja lesz a társa­dalomnak. Nem a gyermek neme dönti el, hogy érvénye­sül-e a széles körben választ-- ható pályán, hanem az, hogy milyen munkaszeretetre ne­veltük és milyen példát látott szüleitőL És nem a gyermek neme dönti el, hogyan sike­rül a házassága, mert a mai nőnek nem kell otthon ülnie és várni a „jószerencsét”, hogy férjhez menjen, hanem ezer lehetőség kínálkozik kul­turált formában a párkere-. sésre, párválasztásra. Lehetne még sorolni az in2 dokokat, de minek? A magva mégis csak az marad: az embernek ezen a téren i* to­vább kell lépnie a haladás útján. Ideje, hogy a női egyenjogúság már a pólyában is megkezdődjön és egyforma szeretettel várjuk a kis jöve­vényt, akár. fiú, akár leány? Egy a lényeg: hogy egészsé-; ges legyen ... Fási Katalin A védőnő tanácsolja A csecsemő-tanácsadásról Napjainkban az egészség­ügyi szervezés lehetővé teszi, hogy a csecsemők fejlődését figyelemmel kísérje az orvos és a védőnő. Ez kétfélekép­pen történik, az orvos és a védőnő házhoz megy, ott lát­ja el tanácsokkal az anyát, a másik eset, amikor az anya a gyermekkel keresi fel a cse­csemő-tanácsadót. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy az anyák szívesen élnek ezzel a lehető­séggel is. Mi is történik az ilyen ta­nácsadáson? Általában a két helyiség közül az egyikben fo­lyik az orvosi vizsgálatot megelőző előkészítés. Itt meg­mérik a csecsemők súlyát. Az anya és a védőnő megbeszé­lik, hogy a súlyfejlődés ele­gendő volt-e az elmúlt hetek­hez képest, ötletekkel, taná­csokkal látja el az anyát a további táplálásra vonatkozó­an. A tanácsadás következő állomása a rendelő, ahol az orvos vizsgálja meg a cse­csemőt. Benyomásairól, ész­revételeiről .tájékoztatja az anyát. Itt kapják meg a szü­lők a beutalókat a szakrende­lésekre, ha ennek szükséges­sége felmerül. Napjainkban a csecsemők csípőszűrése már szervezetten történik, lehető­ség van arra, hogy minden gyermeket szakorvos lásson. Az ilyen problémák megbe­szélésére kifejezetten a ta­nácsadási alkalmak a megfe­lelők. Ilyenkor határozzák meg a csecsemő D-vitaminellátását. Téves az a felfogás, hogy nyá­ron nem szükséges a gyerme­keknek D-vitamint adni. Ter­mészetesen nyáron kisebb dó­zisban kell szedni, de ezt min­denkor az orvos döntse el, egyéni szempontokat figye­lembe véve. Magunktól soha ne adagoljunk gyógyszereket, még akkor sem, ha csak vi­taminról van szó, mert a túl­adagolás nagy veszélyt jelent­het a gyermek számára. A tanácsadáson olyan légkört biztosít az orvos és a védőnő, hogy az anyáknak van idejük hosszabban is elbeszélgetni a gyermekről, s a problémákat feltárni. A csecsemő-tanácsadáson kizárólag az egészséges cse­csemőket látják el. Még a legkisebb településen is ügyel­nek arra, hogy a beteg gyer­mekek ne érintkezhessenek az egészséges csecsemőkkel. Nem kell tehát a szülőknek attól tartaniuk, hogy gyermekük valami fertőző betegséget itt megkap. Ahol a tanácsadás és a betegrendelés egy helyiség­ben történik, ott a rendelések után alapos fertőtlenítést vé-, geznek. Az egészséges csecsemőt egyéves koráig tanácsos ha­vonként megmutatni, a ve­szélyeztetett csecsemőket pe­dig még ennél is gyakrabban, ahogyan ezt az orvos elrende­li. Scholz Lujza NŐGRÁD — 1978. június 11., vasárnap XI

Next

/
Thumbnails
Contents