Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

I Könyvekről /Mázsától a Niagaráig földrajzi nevek etimológiai szótára Karinthy Ferenc idézi Szerb Antal egyik regényhősét a nyelvünk életrajzírójával, Bérezi Gézával 1967-ben ké­szített interjú egyik kérdésé­ben, aki szerint: „Bölcsész va­gyok, a fölösleges tudomá­nyok doktora”. Hatvány Lajos véleményét is idézi ugyanitt a filológiáról, mint „a tudni nem érdemes dolgok tudományá”- ról. (Az interjúkötet az idei könyvhétre jelent meg Dialó­gus címmel, a Magvető Té­nyek és tanúk sorozatában.) De most az etimológiáról van azó. Tehát: az etimológia? Felütjük az idei könyvhét egyik szenzációjának számító könyvét, Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárát (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.) Íme, a találomra felü­tött könyv 463. lapja máso­dik hasábjának négy teljes szócikke: New York, utána, mindjárt Nézsa, majd Nezsi- der s végül a Niagara. Lás­suk, mit jelentenek ezek a nevek a földrajzi szótár sze­rint. Utazni csaknem min­denki szeret, s ez a böngészés, bizony szellemi bolyongás­nak (nem tévelygésnek!) sem utolsó. New York — ki ne tudná s— az USA legnagyobb váro­sa. Az angol New York (Űj- York) átvétele. A települést 1626-ban hollandok alapítot­ták, s Nieuw Amsterdamnak (Üj -Amszterdam) nevezték el. 1664-ben angol fennhatóság alá került, és nevét Jakab yorki hercegnek, a későbbi II. Jakab angol királynak (ur. 1685—1688), tiszteletére New Yorkra változtatták. Vö. York — áll a szócikk végén. Ves­sük össze. Röviden: York ang­liai város. Etimológiailag min­den bizonnyal összetartozik a „tiszafa” jelentésű gall ebo- rus, ír iubhar köznévvel, vég­ső York hangalakját az óskandinávban nyerte. Vesd össze még Torontó — végző­dik a szócikk. Itt álljunk meg, a láncreakció, úgy látszik, az etimológiában is érvényes. Mint mindenben, úgy hiszem. Hiszen éppen a mai József Attilának írta: akár egy ha­lom hasított fa, hever egymá­son a világ. De lássuk most már Né- zsát. Helység Nógrád megyé­ben. Szláv eredetű személy­névből keletkezett magyar névadással, vö. a szerb—hor- vát nyelv Nisa személynév­vel. S a szócikk még több női nevet is felsorol, bolgárt, szerb—horvátot. Aztán egy szócikket átugor­va Nézsáról máris a Niagará­nál vagyunk, amely az Onta- rio-tóba ömlő, hatalmas zu- hatagáról híres folyó. Az an­gol Niagara átvétele. Legva­lószínűbb végső forrása egy írókéz Ongniaahra (kettébe vágott földdarab), amely ere­detileg a folyó két partján el­terülő indián településnek le­hetett a neve, s amelyet fran­ciák alkalmaztak a folyóra. Kevésbé meggyőző az a ma­gyarázat, amely szerint egy „dübörgő víz” jelentésű indi­án nyelvi kifejezésre megy vissza. Egyébként — teszem hozzá — ez utóbbi magyará­zattal szolgálnak az angol nyelvkönyvek is. Kiss Lajos könyve az első korszerű földrajzi szótár, amely magyar nyelvterületen megjelent. Nem teljesen előz­mények nélkül való — ezek­re maga a szerző is utal a mű előszavában, s egy továb­bi előzményről Ruffy Péter tesz említést a Magyar Nem­zet június 4-én megjelent cikkében —, óm a földrajzi etimológiában hazai vonatko­zásban időtálló alapvetésnek számít. A mű 6850 szócikket tartalmaz, bemutatva a vi­lág földrajzi neveinek szárma­zását. Tengerek, tavak, folyók, hegyek, helységek nevét fejti meg. Köztük a jelenlegi Ma­gyarország 3183 helységének nevét (1975-ös adat.) S ter­mészetesen, több helységet dolgoz fel Európából, a kör­nyező államokból, de fi­gyelme az egész földkerek­ségre kiterjed, világszótárt ad tehát ebben a műfajban. Há­rom részből áll minden szó­cikk, nyelvtörténeti adatok­ból, etimológiai magyarázat­ból, s nem utolsósorban iro­dalomjegyzékből. Mindazonáltal a könyv nem­csak földrajzi, sőt történelmi, irodalmi érdekességgel bír, hanem a nyelv olyan mélysé­geibe is bepillantást enged, amelyre az úgynevezett átlag­olvasó talán nem is gondol. Alapkönyve lehet annak a mintegy tizenötmillió ember­nek, aki jelenleg magyarul be­szél és ért a világon. Kitűnő ajándékot adott az akadémiai könyvkiadás 150 évében az Akadémiai Kiadó, és minde­nekelőtt Kiss Lajos. Tóth Elemér — Tudtam én, hogy nem ment el az eszed — jegyezte, meg egy toliseprűvel a kezé­ben Berta. — Mert akármi is volt köztünk... a testvér az csak testvér — állapította meg e vitathatatlan tényszerűséget. — Hidd el, Márikám, mikor olvastam azt a cédulát, majd meghasadt a szívem. — Miféle céduláról be­szélsz? — kérdezte ravaszul az öregasszony. — Hát amit az a szélhámos fiú írt... Ekkor belépett Gábor. Meg­vetően végigmérte Markónét, egy hanyag mozdulattal ki­kapta kezéből a toliseprűt, s egészen közel hajolva az ar­cához, erőszakolt nyugalom­mal mondta. — Ne fárassza magát! Ha négy hónapon ót egyetlen al­kalommal sem jutott ideje és ereje, hogy legalább egyszer itt is kitakarítson, akkor most se szorgoskodjon. Az asszony, mint egy puly­kakakas elvörösödött a meg­lepetéstől, torkán akadt a szó. Férjére várt, aki már ütni készült. Gábor gyorsan sarkon for­dult, s még mielőtt komo­lyabbra fordult volna a hely­zet kezében a toliseprűvel ki­ment. Az ajtóból visszaszólt. — Nyugalom. Egy beteg asszony szobájában vagyunk... — Mért tűröd meg ezt a huligánt? — kérdezte az öregasszonytól felelősségre vonóan Markóné. — Más nem viseli gondo­mat. .. — hangzott röviden a válasz. — Nézd, Mária — kezdte merni a forró kását a férfi. — Beszéljünk egymással őszintén, mint ember az em­berrel. Értsük meg egymást! Ugye, neked szükséged van gondozásra, ápolásra, ugyan­akkor van pénzed, vagyonod, amivel ezt megfizeted. Az öregasszony itt közbe akart szólni, de visszatartotta szavait. Árgus szemekkel, és hosszú bólintásokkal biztatta sógorát: mond csak bátran, te vén csibész, tudom én hová akarsz kilyukadni, tudom én milyen mohó és kegyetlen szi­vetek van, mondjad csak, te gazember! Markó mondta is. — Manapság mindenki dol­gozik, iparkodik... mert ugye az idő pénz... Tudod, ezt te is, Márikám... No, már most mi gondodat viselnénk, tiszta ágyneműt adnánk, szép ruhát, főznénk rád .. tudod, a Berta milyen jól főz...? Honnan tudta volna sze­gény öregasszony, mikor tíz éve, hogy utoljára a testvéré­nél járt. De azért bólogatott, mint az eperfa lombja. — Nálunk lennél, s úgy sze­retnénk mint... mint édes­testvérünket — folytatta Mar­kó sután, hiszen épp a felesé­ge édestestvéréről volt szó. — Cserébe pedig ránk íratod az ingó és ingatlan vagyonodat, ahogy az ilyenkor lenni szo­kott — fejezte be beszédét, megkönnyebbülve és felszaba- badulva. Felesége egy állóhelyben megkövesedett, úgy figyelte, mint veszi az ajánlatot a nő­vére.-r- Jólesik, hogy gondolta­tok rám — kezdett mondóká­jába Mária. — Felőlem akár most azonnal is megköthetjük a szerződést. Ha nektek meg­felel ez a rozoga házam, né­hány bútordarabom, ruhám, ékszerek... Berta nem bírta ki közbe­szólás nélkül. — Milyen ékszerek? — Sokat mondok, ha érnek négyezer forintot. És persze, van némi készpénzem.. .öö... tízezer forint. — És a betétkönyv? A bankban, pénz? — Ott nincs, sajnos. — Ne hazudj, Mári! — szólt fenyegetően Berta. — Isten a tanúm rá. Tud­hatnátok, hogy negyvennégy­ben a bombázás mindenünket tönkretett. Azóta pedig miből gyűjtöttünk volna? — Megvert téged a jó is­ten, mert fukar vagy! — vil­lantotta fel fehér fogait Mar; Káldi János: Egy velkőző-táncosnö műsora után A szánalom virágzik szívemben. Milyen sors Is az Övé? A rózsaszagü lányé? Mutogatja magát nap-nap után mezítlen. „Titkait” kiteríti a bárgyú, kíváncsi szemek elé. Mire való ez? Mire való? De —- miért nem szánom magamat, mikor nap-nap után vetkOzOm én I«. Sót: ott kezdem el, ahol 6 abbahagyja. Mutogatom idegszálaimai, agyvelőm íehérjét, csontjaim közt átsüvit a szél, szivemen semmi takaró. Hát ez mire való? Mire való? Tamás István: Favágók fejszéjét hordom vállamon s tarisznyájuk rágós gondolatát madarak asztalára viszem Áldjatok meg az erdők illatával hajnali rigók. Minden ragálytól tiszta a kezem s mély szomjamban források kék aranya cseng mikor az ég pirkad és fény felé sokasodnak a karok. Iskolában is követelmény! Hatékonyságról, minőségről a gépiparban A párt határozatainak egy- tődik. A feladattervnek meg- A mozgalmi munkával, ti séges értelmezése, iskolai vi- felelően a felnőttoktatás új ne- közművelődéssel és az oktatás- szonyoknak megfelelő alkal- velési módszereit dolgozták ki. politikai célok megvalósításá- mazása, végrehajtása számos A szakmai képzés hatékony- val egyaránt összefügg a KISZ- feladatot hozott az elmúlt na- ságának fokozása a jövőben is klub funkcionálása. A korábbi pókban lezárt mozgalmi évre feladat. Jó úton halad a szó- időszakhoz képest ugyan sike- a salgótarjáni Stromfeld Aurél cialista életcélok, a művelő- rült előbbre lépni — többféle Gépészeti és Gyártástechnoló- dési igények felkeltése, kiala- rendezvényt tartottak, táncta- giai Szakközépiskola MSZMP kítása, az önképzés segítése. Ez nulást, politikai dalok tanulá- alapszervezete számára. Most, szorosan összefügg a KISZ-ben sát indították be például —, amikor a XI. pártkongresszus végzett politikai nevelő mun- de még ma is alacsony a Jci- óta eltelt időszak munkáját is kával. 1977. őszén kidolgozták használtsági foka, mindössze mérlegre tették, megállapíthat- a patronáló tanári rendszert: 35—40 százalékos. Pedig a ta­ták: az utóbbi két-három év- 1978. januárjától az iskola nulók egy részénél jelentkező ben az oktató-nevelő munká- mind a nyolc KISZ-alapszer- műveltségbeli hátrányok meg­bán sok pozitív változás kö- vezeténél egy-egy patronáló ta- szüntetése, a tanórán kívüli ne­vetkezett be, az intézmény dől- nár és helyettese tevékenyke- velés hatékonyságának növelé- gozói, különösen a tantestü- dik, ők segítik a taggyűlések se érdekében sok lehetőség rej- let kommunista nevelői jól fel- és egyéb rendezvények szfnvo- lik a klubban. Ugyanez vonat­készültek az új képzési for- nalas lebonyolítását, a politikai kozik az Iskolarádióra is: tar­ma, az új nevelési-oktatási do- oktatást, ennek egyik formája talmas programokat, megem- kumentumok bevezetésére. a Kilián-kör volt — három lékezéseket biztosíthat, ha ta- Érdemes néhány területen működött belőle. A mozgalmi nácsadó-patronáló tanár segí- megnézni, hogyan értelmezték évben 6—8 foglalkozást tar- tene ebben a munkában is. és hajtották végre a párthatá- tottak színes, játékos vetélke- Szép sikereket hozott az rozatokat. Sajátos feladatot je- dőkkel, politikai totókkal, cső- Ifjú Gárda tevékenysége. A lent például ebben az iskolá- portos foglalkozásokkal gazda- nemrégiben lezajlott városi ban a közművelődés-politikai gítva. Lemorzsolódás szinte szemlén egyenruha nélkül is párthatározat célkitűzéseinek nem volt: 70 fiatalt készítettek elsők lettek az összetett ér­szolgálata, hiszen a nevelő- fel a KISZ-tagságra. A két tékelésben (egy második, két munka mind a nappali, mind aktivista-, illetve KISZ-vezető- első helyezés alapján). Meg- a levelező tagozaton, tanfolya- képző kört is párttagnevelők érdemlik, hogy a következő mokon a munkásosztályhoz kö- irányították. tanévben a hivatalosan előírt gyakorló- és díszegyenruhákat is beszerezzék a fiataloknak. Sokrétű feladatokat határoz­tak meg a KISZ következő mozgalmi évének segítésére is: például „Kiváló tanulmányi közösség” cím alapítását, Al­kotó ifjúság pályázat hirdeté­sét, a politikai képzés továb­bi támogatását, amatőr együt­tesek létrehozását, a sport- és kulturális tevékenység erősíté­sét. A beszámoló után — melyet Huszár Miklós, az alapszerve­zet titkára terjesztett elő — élénk vita bontakozott ki. A hozzászólók közül legtöbben a KISZ-ben folyó politikai ne­velő munka segítéséről, az új képzési tervre való áttérésről, az iskola társadalmi kapcsola­tairól, a ZIM-mel folytatott együttműködésről szóltak. Szót kért a városi pártbizottság résztvevő munkatársa, Vincze János is. Értékelésében el­mondta, jó munkaterv alapján, az oktató-neVelő munkát, a KISZ-tevékenységét hatéko­nyabban segítve dolgozott az iskola pártalapszervezete. A pedagógusok megítélésének leg­fontosabb kritériuma a jövő­ben is a pedagógiai munka hatékonysága, minősége lesz — a konkrétan megfogalma­zott pártmegbízatásokat ennek szellemében kell kialakítani. A tantestület demokratikus lég­köre, az ifiúsági mozgalom tar­talmi gazdagodása, a kitűzött feladatok azt mutatják: jő úton jár az iskola. G. K. M. J kóné. — Anyám örökségét Is elmartad előlem... akkor is tízezret vallottál be... Oszt, ki tudja mennyi volt?! — Én gondoztam, Berta. Nem! — motyogta közbe az öregasszony. — Gondoztad, gondoztad? Mégis meghalt! — Hagyjuk, nem használ, ennek a szép szó — mondta Markó türelmetlenül —, men­jünk innen! Gyorsan összepakolták amit hoztak, s indultak. Berta az ajtóból még visszaszólt. — Ha meggondoltad ma­gad... ha megjön az eszed... De nem fejezte be, mert a szomszéd szoba kanapéján meglátta Gábort, aki az egész jelenetet végighallgatta. A fiú borbélyos eleganciával mutatott az ajtó felé. — Remélem, még ebben az évben újra látjuk egymást. Az asszony fújtatott a düh­től. — Hülye! — sziszegte a fo­gai közül, aztán termetes csí­pőjét mutatósán riszálva tá­vozott. ★ Egy fél óra múlva az öreg­asszony újra csengetett. — Gábor, szánjon rám egy kis időt — kérte a belépő fi­út. — Tudja, a sors csúnyán ki­bánt velem, testvérem, roijo; nőm, mindenki magamra ha­gyott — kezdte vallomását. — S mindenki azt hitte, hogy micsoda vagyonom van... Igaz, még a háború előtt szál­lodára is futotta meg cselé­dekre meg utazásokra, de an­nak már harmincöt éve. Amit ez idő alatt gyűjtöttünk az urammal, azt szegény halála óta elhordták tőlem szinte az utolsó fillérig... Talán még a temetésemre futná belőle... Tegnap este azt hittem, hogy vége mindennek, ma meg már úgy érzem magam, mint aki­nek makkegészsége van... Ilyen a betegségem... De az este... igaz, hagyjuk. Hanem hozza ide nekem az almári­umból azt a diófaládikót... — Mári néni, hagyjuk, most azt, én elhiszem, hogy nincs mesés vagyona, anélkül is. — De szeretném, ha tisztán látnád a valóságot, és eldön- tenéd: maradsz velem, vagy te is elmész? — Ügy döntöttem, hogy ma­radok, ameddig akarja — fe­lelte a fiú — és úgy érzem, nekem is mondanom kell va­lamit. .. Mári néni... tud­ja... — kezdte a fiú, de az­tán mégsem fejezte be a mondatot. Csak önmagának gyónta meg bűnét. És az öregasszony sem kíváncsiskodott. Ujjaitok fekete dárdáit dobnátok felém kik csak abban hasonlíthattok rám hogy emberszabástok van. Nem kérünk már hogy járuljatok elé a Napnak Szítottatok tüzet magatoknak ^ Lesz hely hát hol megdermedjetek Favágók dús lombja takar az átkok elől ím S madarak ajkán pengék éle villan Es sejtjeim fényes országútján mogorva emberek szűk szava ömlik. i

Next

/
Thumbnails
Contents