Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
A gyermekek nemzetközi éve A föld lakóinak egyharma- árnyék”, a „jólét-nyomor” olvasásra. (Most ugyanez tör- mind azt bizonyítja, hogy a da, hazánk 10 millió 671 ezer szembeállítása bármennyire is ténik Angolában is.) szocializmusban valóban tárállampolgára közül több mint elkoptatott érvelési módszer, Alapvető gyermeki jog az sadalmi ügy a gyermeki jogok kétmillió 14 éven aluli. A fel- ez esetben mégis bátran élhe- egészséges táplálkozáshoz va- biztosítása, növekvő új generációért, a tünk vele, mert a tények ön- ló jog. De ez alig-alig bizto- A jövőre tervezett gyermegyermekekért dolgozik a fel- magukért beszélnek. sított a föld nagyobb részén, kék nemzetközi éve természenőtt nemzedék. A húsz évvel ezelőtt etfoga- Ismert tény, hogy a világon tesen jó alkalom lesz a valós Az ENSZ 31. közgyűlése el- dott gyermeki jogok chartá- minden harmadik gyermek helyzet felmérésére, a tenni- határozta, hogy 1979-et a jóban például nagyon szépen éhezik, a gyermekhalandóság valók további meghatározásá- gyermekek nemzetközi évé- hangzik az a megállapítás, az afrikai, ázsiai országokban ra. A Magyar Úttörők Szövetnek nyilvánítja. Nem valami hogy minden gyermeknek jo- gyakran kétségbeejtő mérete- ségének Országos Tanácsa má- látványos szép gesztus volt ga van az egészséges élethez, két ölt. Az elmúlt évek so- jus 31-én tartott ülésén már ez, hanem gondos előrelátás- a megfelelő táplálkozáshoz, a rán például az elhunytak pontosan kirajzolódott az ün- ról tanúskodó döntés. Nem tanuláshoz, a játékhoz. Meny- 30—35 százaléka 14 éven alu- népi program, amely beépül mindegy, hogy milyen lesz a nyivel más azonban a gya- li gyermek volt, különböző az úttörőszövetség folyama21. század első felének társa- korlat a fejletlen, vagy a fej- járványok évente ötmillió tos évi munkájába. Zánkán dalma, hogyan alakul addig lődés kezdeti szakaszában élő gyermek életét • oltják ki. hirdetik meg a „Mi világun- az emberek élete, gondolko- afrikai, ázsiai, dél-amerikai Kell-e ennél több bizonyíték? kért” címmel az új országos dása, milyen eszmék jegyé- országokban, ahol sok-sok Bizony még sok a tennivaló, úttörőmozgalmat. Ennek renben, milyen körülmények kő- millió gyermek egyáltalán hogy a 21. századot egészsé- dezvényei között kiemelkedik zott nevelődnek ma felnőtté, nem, vagy csak pár évig jár ges, életet igénylő vidám if- a nemzetközi gyermeknapon azok, akik az új évezred nyi- iskolába. Az analfabétizmus júság kezdje meg. lezajló országos úttörőjáték, a tánva idején a világ népessé- 30—40, sőt még annál is na- A szocialista országok gyak- nemzetközi gyermektalálko- gének gerincét alkotják. gyobb arányú. Kubai utam so- ran anyagi erejüket megaladó zó, a kulturális rendezvények Az ENSZ közgyűlésének vi- rán a falvak idősebb paraszt- anyagi javakat fordítanak a egész sora és persze számos, tájában, majd az azt követő jai elmondották, hogy a fórra- gyermekek boldog, gondtalan felnőtteket foglalkoztató ta- előkészítőmunka során meg- dalom győzelméig 60—70 szá- életkörülményei biztosítására, nácskozás, irodalmi-képzőmű- döbbentő tények kerültek nyil- zalékos volt az írástudatlan- Ingyenes az alapoktatás, új vészeti, zenei stb. pályázat. Bi- vánosságra azokról a hatalmas ság. Fidel Castro kormánya- iskolák százai, egyre szaporo- zonyságul annak, hogy a makülönbségekről, amelyek a nak első intézkedése az volt, dó kollégiumhálózat, sport- gyár társadalom apraja-nagyja föld különböző pontjain, a hogy az analfabetizádorok- központok, úttörőházak, tábo- jelentőségéhez mérten ünnepli különböző társadalmi rend- írástanítók tízezreit küldte fa- rok, az iskola-egészségügy fej- majd meg jövőre a gyermekek szerekben élő gyermekek hely- lura. hogy minden parasztot lettsége, a külföldiek által is nemzetközi évét. setét jellemzik. A „fény- megtanítsanak a betűvetésre, megcsodált gyermekkultusz Vasvári Ferenc t a szükségesnél re, de már Kallót is megsze- Ián egyik legfontosabb lépés, rette. Az óvoda nem megőrzóhely, Két éve választották a köz- ezt Budainé mindig hangsú- ségi népfrontbizottság nöfele- lyozza. Az oktató-nevelő jelle- lősének. ge dominál. Nemegyszer ér— Már többször feltettem kezett olyan cigánygyerek, aki saját magamnak is a kérdést, itt látott először vízcsapot, an- a napi munka, az elfoglaltság, golvécét, törülközőt. Nem a a család mellett mit tudok kereseti kimutatás szerint fitenni, ami valóban hasznos a zetnek. Mindössze két forintot nagyobb közösségnek is. Mint naponta. Inkább eszmei díjóvónőnek, lehetőségem nyílik ként. És ezért olyan sok min- arra, hogy sok emberrel ta- dent kapnak, ami csak a találkozzak. Mostani és „régeb- vábbi években lesz mérhető, bi” szülőkkel. Ha valamilyen Ezért vállalta nemrégiben összejövetelt, rendezvényt tar- Budainé, hogy a cigány szü- tunk, külön is hívom őket, löknek, főként az édesanyák- jöjjenek, vegyenek részt, fon- nak ankétot szerveznek, ahol tos dologról lesz szó. mindezekről szó esett. Mint pedagógusnak, a gye- A könyvtárossal, Tuza Ist- rekekért felelősséget érző em- vánnéval összhoztak egy ké- bernek külön szívügye, hogy zimunka-kiállítást. A káliói minél több cigánygyereket asszonyok szívesen vették a „toborozzon” az óvodába. kezdeményezést, adták a leg— A gyermekvédelmissel szebb kézimunkáikat. Aztán szinte kéthetenként járunk a mentek megnézni a kiállítást, partra. így hívják nálunk a Igaza van Budai Mihályné- cigánytelepet. Nem győzzük nak, amikor azt mondja, hogy ismételni az apáknak, anyák- ő elsősorban óvónő, akinek ez nak, hogy az óvoda nagyon a választott hivatása. A többi nagy előnyt jelent minden tennivalóját ehhez igazítja. Az kicsinek, aki bekerül. Jól meg- a szerencse, hogy azokat is hatanul magyarul, könnyebben sonló lelkiismeretességgel teboldogul az iskolában. szi. Valóban a kezdeti, de ta- Csatai Erzsébet Megadni az alapokat Többe Tágas, szép házban él Kálién Budai Mhályné. Vezető óvónő, tíz esztendeje oktatja, neveli, szereti a gyerekeket. Otthonában a sok-sok szebb- nél-szebb kézimunka bizonyítja, jó az, ha egy óvónő szépen varr, hímez, Mert akkor az óvoda is barátságosabb, hívogatóbb. Erdőkürti lányként Aszódon érettségizett. Kecskemétre jelentkezett óvónőképzőbe. — Mindig az apró gyerekekhez ragaszkodtam. Állt előttem bőven példa. öten voltunk testvérek. Az édesanyámnak nagyon nagy gondot jelentett a sok gyerek, hova is tegye, amíg dolgozik. Akkoriban se Erdőkürtön, se Kállón nem volt még óvoda. Ha a gyereket nem tudták a nagymamára vagy a szomszédasszonyra bízni, az asszonyok vitték magukkal a határba. Az első évfolyamot végezte Kecskeméten, amikor Kálión megnyílt az óvoda. Hívták, jöjjön vissza, szükség van rá, majd levelező tagozaton befejezi a tanulást, örömmel fogadtam a javaslatot, nem kellett kétszer se mondani, — Egyedül kezdtem annak idején. Most már négyen vagyunk. Fiatalok, aminek külön örülök. Lelkesek, jól dolgoznak, remélem ez a kitartás, igyekezet továbbra is megmarad bennük. Budainé két gyermeket nevel, pedagóguskölcsönnel házat építettek. Kezdetben nagyon vágyott vissza ErdőkürtTollhegyen: A „főnök99 ŰJ VEZETŐT, azaz főnököt kapni esemény. Történjék az őrségváltás bármely munkahelyen, az ott dolgozók igyekeznek már jó előre összeállítani a jövevény portréját, a legkülönfélébb csatornákon gyűjtik jó és rossz tulajdonságait. Az első találkozás általában várakozással teli és főleg meghatározó. Mély nyomot hagy az emberekben. S ha a bemutatkozás történetesen indulatokat szít, hosszú ideig nem feledik. Mert elsősorban erre emlékeznek, bármilyen nagy is esetleg az igyekezet a kép szépítésére, a jobbításra. íme egy — nem egészen hétköznapi — első találkozás hiteles története: Hősünk — vagy szenvedő alanyunk? — szinte egész életében lovakat hajtott. Nem számítva azt a kis kitérőt, amikor léptéket váltott a kor, s a nagy igyekezetben vezetőfélét csináltak belőle. Kis időre csupán, aztán visszatért a lovaihoz. Ez a munkája ma is: gondozza és hajtja a két derék termelőszövetkezeti pacit. Csendes alapossággal, halk szóval. Történetét — sérelmét — is így adja elő. Munka közben, a bakon ülve, kezében hajtószárral; visszafogott-megfontolt, de erős indulatot sejtető hangon. Fuvarból jövet, megrakott kocsival megállt a járási székhely egyik kocsmája előtt. Azaz, pontosabban a sarkon, az ajtótól jó ötven-száz méternyire. Kocsis és kocsma, helyben vagyunk! — kaphatja fel bárki a fejét. Csakhogy nem a hajtó kívánta a pálinkát vagy a krigli sört, hanem a fuvaroztató tért be szomját oltani. A mi fogatosunk egyébként is nagy kocsmakerülő hírében áll, talán hét faluban sem lehetne találni olyan embert, aki látta valamilyen vendéglátóipari létesítményben. Szóval állt és várt, az időt kihasználva körülnézte a szerszámot és a rakományt; rendben van-e minden. Nemsokára meg is jelent a fogatnál a fuvaroztató, népesebb társasággal. Ott búcsúzkodtak a kocsi mellett, amikor az egyik jövevény — mellesleg a legkapatosabb — alaposabban megbámulta az oldalra függesztett „névtáblát”. — Nocsak! Ez a kocsi az X-i téeszé? — csodálkozott rá a fogatosra. — No, jó ember, akkor én leszek a főnöke! Én fogok magának parancsolni! Érti? Elsejétől az én parancsaimat fogja végrehajtani, akkor megyek magukhoz. Hangjából dölyf és rátartiság áradt, meg nagyképűség meg fölényesség, meg ... alkoholszag. A fogatos végigmérte a parancsolásra „termett”, s ebbéli adottságát ily módon kinyilatkoztató leendő főnököt. Nem mondta, hogy „igenis”. Semmit sem mondott. Csak arra kérte a fuvaroztatót: ugyan, fogja már rövidebbre a búcsúzkodást és üljön fel a bakra. Ha vele akar hazatérni. — Tüled, Baba! — szól a kocsis az egyik lóra, s azonnal a nevezetes találkozás utóhangját mondja: — Lehet, hogy ez az ember egyetemet végzett — én meg csak néhány iskolát — mégis azt mondom, végtelenül buta. Milyen vezető lehet az ilyen, ha a legelemibb dolgokkal sincs tisztában? Nem tudom, lehet, hogy jó szakember. De egy kis tisztességet, valami csekély emberi tartást nem tanítottak meg vele. Nem is érdekel a sértés, hiszen részeg volt. Inkább azon gondolkodom, milyen lehet körülötte a hangulat, ha azt hiszi, hogy az ember neki lábakapcája. Vezetőnek lenni sokat jelent. Előnyökkel, de még inkább kötelezettségekkel jár — így elmélkedik a bakon ülő fogatos. Mert őt figyelik, észreveszik, „mennek utána”. Nem mondja ki, hogy példát kell mutatnia. Magatartásban, életformában, a munkáról nem is beszélve. Hosszú ideig nem szól a kocsis. Magában őrli gondolatait. Csak a homlokon összefutó ráncok, s a felhősödő tekintet jelzik: érzékeny megállapítás kimondására készül. — Bánom, nagyon bánom már, hogy nem utasítottam rendre alkoholgőzös leendő főnökömet. Hogy nem kértem ki magamnak ezt a hangot! LEGEMDÄIC A LÓRÓL Tekintete mintha a múltba nézne, majd kibuggyan belőle a keserűség: — Hallott arról, hogy hatvanegy decemberében a kocsisok — traktoros nem volt még! — leültek a téeszirodán? Igen, mindannyian! Azt mondták: addig nem fogják meg a hajtószárat, amíg egy doboz szaloncukorravalót nem fizetnek! Mert nem volt mit tenni a gyerekek karácsonyfájára. A „visszafizetéses” téesz nagy és erős gazdaság lett. Ki tette azzá? Ez a kocsma előtt „bemutatkozó” jövevény? Nem, kérem szépen, a mi munkánk van benne! Az enyém is, meg a két lóé is. No, látja, ezért bánom, hogy nem próbáltam egy kis illemre tanítani! Miheztartás végett! Közben felérünk a kaptató derekára, megállítja Bandit és Babát, a két lovat. Ha csak szusszanásra is, de gondolni kell az igavonóra. Megérdemli a röpke pihenést, akárcsak a biztatás utáni jó szót. A történet csattanóját ekkor mondja el a halk szavú fogatos: — Mindenesetre a „parancsnok” annyira nem volt részeg, hogy a lényegben tévedj en. Valóban ide jött a téeszbe. Mondják, hogy kikopott már sok helyről, most kipróbálják nálunk. Itt is van, gondolom, most is a kocsmában ül. A néhány nap alatt annyi időt eltöltött már ott, hogy az egész vezetőség együttvéve tíz esztendő alatt sem. No mindegy, kibírjuk. Mert, hogy sok kenyeret nem fog nálunk megenni affelől bizonyosak lehetünk. — kele — Mai lévéajánlaiuink 30. Hanem, hogy így Közelebb került hozzám, mondom neki, én nem vezethetem elébed azt a fátát, de hát menjünk együtt, én ismerős vagyok előtte. Összemeséllek én ten- nőtöket, abban hiba nem lesz egy löfognyi sem, bizonyos lehetsz. Csak ezt a katonaplundrát meg sarkan- tyús csizmát letedd! Emberi alakod legyen! Vezetem is a megkopasz- tott Korbász kapitányt még azon szent délelőttön a szikes vizek langójához, ahol katonagúnyákat sulykol a mi vászoncselédünk. Ahogy közelebb érünk, látom, Dillen a szapulószék, hogy majd felborul. Az asszony főttünktől való ijedtében, hogy mutassa, nem eszi ám mihaszna- módra a katonakosztot, dolgozott olyan erővel, csak vágta a vizet, akár játékosan íür- dőző lovak, mikor érzik az idő következését. Éppen nyitnám is szóra a számat, a tábortörzs élőit verik ám a gyülekezőt. Elgaz- dátlanult ágyúcső volt ágasra akasztva, hogy a jeleket ki lehessen parancsolni vele. Ébresztőt, etetőt, pihenőt, taaa- rodót, gyülekezőt, meg a bajparancsokat. A riadót. Mondom, verik a gyülekezőt az őrkatonák, futunk Korbász- szal a túloldalra, mit sem törődve az ámuló fekete asz- szonnyal, hát ott áll tajtékos lován egy futár. Hogy jöhetne egy futár tajtéktalan lovon? Jelenti ám Korbász kapitánynak, hogy nemes Vég- Szeged városából jön éppen, Savoyai Jenő tábornok ama üzenetével, miszerint holnap hajnalán szemlézni akarja a sereglovak tudományát. Várhatott szavamra az ámuló fáta, nem volt egy perc megállásunk. Szaladnak a küldöncök szanaszét a negyedfű ménesekhez, hogy de pucolás, csutakolás, fürösztés és gyülekezés hajnali háromra a kaszaperi törzstáborban! Jön Savoyai Jenő, több hónapi kemény küzdelmeink után, csak ne valljunk tán szégyent! De magunkat is keféljük, nyírjuk, fürösztjük, éjfélre beérkezik a kétezer lovasnak való katona gyalog. Kászalitanak. Egy hunyorítást nem alusznak. Osztjuk em^ berhez a fölnyergeit, fölzabolázott lovakat. Mire Savoyai- nak jöttére megkondították az ágyúcsövet, hát épp keit fel az őszies nap. Állt hússzor száz ló, kantárszáron fogva eljövendő katonagazdájával. Korbász kapitány legyűrt szárú lovassági csizmában gyalog patallírozik a tábornok elé, kivont kardján úgy cikázik a nap, mint nyári viharok idején az olajozott ménkű, s visító hangon jelent ám Korbász kapitány, hogy a hangja elszolgált a kétsopronyi határokig, meg emerre lefelé Dó- náttornyáig. Savoyai meg egy piszeorrú, hókafejű ember volt. de olyan vékony lábszárakkal, hogy a kettő belefért volna Szepi egyik csizmájába. Kicsi szemű, ötvenkét éves korú lehetett, megforradt arcú, tépett fülű. Hallgatja Szepi katonás jelentését, de vil- logdál a szemével, hol a fölsorakozott csapatokat spektí- rozza, hol Szepire pislog. A lova, jól tanítottan áll, egy rez- zenete nincsen a cinkóparádé alatt. Hanem aztán a szemle. Végighalad a nagysarzsijuk kíséretével a hússzor száz lócsapatok előtt, de vagy az erős fénytől, vagy a gyönyörűségtől, potyogni kezdett kékre égetett béléses páncéljára a könnye. Az adjutánsa töröl- gette róla. Egy tábornok ugye nem törli meg a szemét, nem gombolja be a nadrágját. Ahogy végigér, fölléptet a parancsnoki dombra, valamit mond Korbásznak, az elnyújtott bikahangján parancsot oszt. — Figyelem! Lóóóraüjr: Szava nyomán fölágaskoiik a hadsereg, egy csomó sisakos fej nőtt a lovak hátára. — Joobbrra ááát, indulj! Századonként elvonulni! Irány Vég-Szeged városa, lógyakorló tér! Olyan hirtelen jött mindez, nem is tudunk kedves lovainktól elsüvegelni. Kétezer aranyos coco dobogott el, egyre halkuló léptetéssel. Sok siránkozásra nem akadt idő. A nyárson sült ökrök, a hízott birkák bográcsra hányva már ott kínálták magukat a nádasztalok körül, és a Palinai Pali-féle cserépibrikekben várt ránk a csongrádi piros. Tiszteletből Savoyai állt neki kardjával a sült ökör megszegésének, de hát épp lestem rá, kákabélű ember lehetett mert egy falatot nem evett belőle. Valamilyen füstölt sajtot adott eléje a segédje, azon majszolt, s bőrtömlőben hozott hozzá habzó török li- mont ivott rája. Váljon egészségére, hiszen majd eszünk mi. De nem volt az olyan hamar, hogy essünk neki bolond bornyú módjára. Mindennek megvan a maga rendje. No, törüli is hadsegédje szemét, száját, s egy párnás szüttyővel ünnepségesen megindulnak felénk, hetven parancsnokok felé, akik már glédába voltunk kétsorosán lökdösve a tábornok akarata szerint. Korbász kapitány előttünk, kivont kardja a vállának támasztva, úgy lép eléje Savoyai. Kezében egy szalagra akasztott medalionnal. De a tábornok nem beszél ám, helyette egy vállrojtos sarzsi olvas pöcsétes pergamenről, hogy Stefán Korbász kapitányt Lipót-fityegővel tünteti ki a császár nevében. (Folytatjuk) Délelőtti gyermekműsorok A délután és az este a fut- ball-világbajnokság jegyében telik el, de ez a vasárnap délelőtt teljes egészében a gyerekeké! Pufi kalandjaival kezdődik a délelőtt 9.05-kor. A lengyel filmsorozat kerek- ded hőse igaz történeteket é> át, pajtásaival, a második világháború napjait. A ZseDté- vében Markovits Bori, Székely Magda: „Kirándulás esőben” című versét mondja el, ez — reméljük — ezen a napon nem lesz aktuális. Természetesen megjelenik személyesen Hakapeszi Maki is. Kisfilm-összeállítás kezdődik 10.10-kor. Az okos belga sorozat, a Formák, ezúttal a 11., „Játék az árnyékkal” eír mű részével jelentkezik. Légy ember, Barankin — így szól a szovjet rajzfilm címe. Mozdulj! A játékos sportvetélkedő 10.55-kor kezdődik. A délelőttöt végül a Papírsárkány zárja. 4 NÖGRAD — 1978. június 11., vasárnap »V í
