Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
Kádár Jánes beszéde a debreceni aktíván ' (Folytatás az I. oldalról) oldásával a ciklus végéig megfelelően és jó eredménynyel végrehajthatjuk a párt XI. kongresszusának határozatait. E központi bizottsági ülés egyik igen fontos megállapítása volt, hogy a párt XI. kongresszusának határozata és a programnyilatkozat a munkásosztályban, a szövetkezeti parasztságban, az alkalmazotti dolgozók, az értelmiség körében, egész társadalmunkban jó visszhangot váltott ki, politikailag egyetértésre talált. Ez az egyetértés a későbbiekben aktív cselekedetekben nyilvánult meg. Ennek köszönhető minden eredményünk, amit elértünk, s az, hogy teljes joggal állapíthattuk meg: a fejlett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált. A Központi Bizottság —, s erre szeretnék külön is utalni — a nyilvánosságra hozott határozatában nem érintett területek helyzetét is felülvizsgálta, így a tömegszervezetekben, a tudományok, a közoktatás, a várospolitika, a közlekedés, a közrend, sőt még a honvédelem — elég ritkán emlegetett, de nagyon fontos — területén végzett munkát is. Valamennyire vonatkozóan azt állapíthatta meg, hogy a XI. kongresszus által megjelölt fő irányban, annak megfelelően folyik a munka és megfelelő eredmények születtek. Teljes egyetértésre talált A további munka szempontjából nagyon fontos, hogy miként a XI. kongresszus határozata és a programnyilatkozat, az elvégzett felülvizsgálat tapasztalatait összegező áprilisi központi bizottsági határozat is teljes egyetértésre talált elvtársaink, a szocializmus minden őszinte híve körében. Belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a párt, a munkásosztály vezető szerepe társadalmunkban megfelelően érvényesül, szocialista rendszerünk, belpolitikai helyzetünk tovább szilárdult. A „szocialista rendszer” kifejezés történelmileg azt a társadalmi rendet jelöli, amely megszabadította a dolgozókat az embernek ember általi kizsákmányolásától, munkásosztályunkat és parasztságunkat a tőkések és a földesurak diktatúrájától, biztosítja nemzetünk szabad fejlődését és felvirágzását. A szocialista rendszer népünk saját társadalmi rendszerévé vált, amelyet értékel, óv, erősít és kész továbbfejleszteni. Belpolitikai életünkben időszakonként más-más vonások jellemzik a fejlődést. így az utóbbi időszaknak nagyon fontos vonása, hogy mind nagyobb társadalmi szerepet betöltő értelmiségünk egésze, magáénak vallja és támogatja a munkásosztály forradalmi pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a politikáját. Új eleme a belpolitikai fejlődésnek, hogy rendezetté vált az állam és az egyházak viszonya. Ez a folyamat különösen az utóbbi években bontakozott ki és ment végbe, s ennek a szocialista építőmunka, a népi állam és az egyházak szempontjából is nagy a jelentősége. Új társadalmi rendszer, új világ született Magyarországon, s örvendetes és jó, hogy a hívő emberek és maguk az egyházak is megtalálták benne helyüket. Jól kifejeződik ez a politikai egyetértés a Hazafias-Nép- front-mozgalomban, amelynek vezető testületéiben társadalmunk minden dolgozó osztálya, rétege, a párttagok, a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek reprezentáns képviselői jelen vannak. Nem szabad lebecsülnünk, értékelnünk kell ezt az egyetértést, mert harcban nehézségek leküzdése árán született. Egyes egyházakkal korábban, másokkal később rendeződött államunk viszonya. Most már azonban mindegyikkel rendezett, ami örvendetes, fontos és jó dolog, mert azt jelenti, hogy a materialisták és a hívők a különböző világnézetű emberek egyetértésben munkálkodhatnak a közös társadalmi célért, a fejlett szocialista társadalom éoítésén. Mi. kommunisták nagyra értékeljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyanígy az egyházak reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk tehát a XI. kongresszus óta tovább szilárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlődtek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasági építő- murkában. Ez utóbbiak értékét külön is növeli az a tény, hogy a nemzetközi gazdasági élet az elmúlt években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami komoly nehézségeket okozott, majd hangsúlyozta: a kongresszus óta eltelt időben megfelelően végrehajtottuk az ötéves terv időarányos feladatait, ami nagyon fontos és jó eredmény. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzésben, a világnézeti oktatásban, továbbá a tudományos és a kulturális élet különböző területein és a szocialista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk elölte a XI. kongresszus óta. A fejlődés ezen a téren statisztikailag ugyan nehezen mutatható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagyszerű megnyilvánulása volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista murkaverseny, amelyhez — a csepeli dolgozók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendőt jó eredménnyel zártuk. A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területének a kérdései természetesen előtérben állnak. Hasonlóan nagy figyelmet kell azonban fordítanunk az ideológiai, a közoktatási, a kulturális munkára is, mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkülözhetetlen tudati feltételeket is meg kell teremtenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szakmunkásképzés, az ipari munkásosztály, és ma már a mezőgazdasági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlására, az egyetemi, a főskolai diákokra. S amikor az ifjúság neveléséről beszélünk, elsősorban az ifjúság munkára nevelésére gondolunk. Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. Ez mégis csak előbbre való. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, ifjúsági szövetségünk mind jobban megtalálja a fiatalok számára megfelelő munkamódszereket. Fontos a kulturális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb —, s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s természetesen a pártós társadalmi szervezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az, hogy minden fiatal megértse: úgy tűnik a szocialista rendszerben is érvényes a bibliai mondás, amely szerint mindenki csak fáradságos munkával keresheti meg mindennapi kenyerét. Erősítsük a szocialista vonásokat A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. Ennek megfelelően kell foglalkoznunk az idősebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonképpen nagyon könnyű szót érteni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra, hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt, mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! Es, ha tudnak, alakítsanak ki még szebb szocializmust — emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes tagjaként, tisztességes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példáját kövessék, hanem azokét — és ők vannak többen —, akik tudják, hogy az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán, az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. Néhány évtizede még sokakban élt valamiféle nősz. talgia a fejlett kapitalista országok életkörülményei iránt. Sok fiatal is átvette például a hajviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrándulnak abból az illúzióból, amit valaha Nyugat-Európa, a fejlett kapitalista világ jelentett az emberek számára. Mert amíg a rrli társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk lét- biztonság van, a tőkésországokra a létbizonytalanság a jellemző. Ez nemcsak a mun. kanélküliség veszélyét jelenti, hanem például a betegséggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is, akik szeretnek utazni, általában cá NOGRAD - 1973. június 9., péntek kétszer örülnek: amikor elindulnak és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigádvezetőkkel, nagyon hasznos, tartalmas gon. dolatokat vetettek föl. Általában, munkásoktól, paraszt- emberektől, értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, ami szocialista társadalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyiükből ügyünk előre- vitelének szándéka sugárzott. De másképpen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az emberek gondolkodásában bekövetkezett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópontja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzel fog- hatóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrott- ságának további erősödését. Óvnunk és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát, egységét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos életben, a közoktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töretlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összefor- rottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. És még valamit hozzátennék: mindenki a saját munkahelyén végezze el mindenekelőtt a munkáját és csak azután menjen — ahogy mondják — a tömegek közé. Mert csak az járjon a tömegek közé, aki előbb eleget tett kötelességének, mert ha elmulasztotta, hiába megy közéjük, nincs mit képviselnie. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron, s mindenütt az országban, ipari és mezőgazda- sági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a megye munkásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk á munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesz- szük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben, vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták a szocializmus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok js, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is véd- tük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogyha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon, béremeléssel, vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresz- szus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restellkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, . hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvel-lélekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölr emelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátar(Folytatás a 3. oldalonj Jobban gazdálkodjunk azzal ami van Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És, ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszpr még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás —, biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazA termelői átakrői Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkultudagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Központi Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a központi Bizottság áprilisi ülése tette. ráltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi, mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos’ feladat hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelésiszerkezet-változás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: mégpedig az, hogy a
