Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
A közoktatás-politikai határozat végrehajtása a rétsági járásban Seiejtet nem lehet termelni... A legaktuálisabb oktatási és művelődési kérdésekről tartottak aktívaértekezletet Rét- ságon a járás művelődésügyi kommunistáinak részvételé, vei. A kibővített ülésen megjelentek az iskolák, óvodák vezetői és a községi tanácsok elnökei is. Az évente immár hagyományossá vált aktívaér. tekezlaten először Sinka Sándor, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának politikai munkatársa tartott vitaindítót. A jó közérzetért Beszédében hangsúlyozta, hogy a járásban igen fontos kérdésként kezelik a közoktatást, segítik a minél szélesebb alapokra helyezkedő, oktató-nevelő munkát. Nagy gondot fordítottak a helyi tanácsok a pedagógusok letelepedésére. Lakással és egyéb juttatásokkal tették könnyebbé a községek életébe és a tantestületekbe való beilleszkedést. Ezért az elvándorlás évente az 5 százalékot sem éri el. Egyharmad részük véglegesen letelepedett, egyéni erőből, vagy pedagóguskölcsön igénybevételével lakást épített — Az eredmények mellett gondok is jelentkeznek — hangsúlyozta bevezetőjében Sinka Sándor. — Nagyobb figyelmet kell fordítani a tanulók szünidei foglalkoztatására. Ebben nemcsak a pedagógusoknak, de a területen működő üzemeknek is van feladata. Már ebben az évben el kell érni, hogy a tanulók többsége egy-két hetet ténylegesen eltöltsön a termelő- munkában. Szólt még a járásban élő cigánytanulókkal való nagyobb törődésről is. Fokozottabb ütemmel kell felszámolni a még meglevő telepeket. A megváltozó lakáskörülmények is csökkentik a veszélyeztetettséget. Ehhez a munkához a helyi tanácsoknak nagyobb segítséget kell nyújtaniok. Az ipari üzemekben és a termelőszövetkezetekben pedig a felnőttek szervezett iskolai és szakmai oktatását kell napirenden tartani. A vitában többen részt vettek. Gálik József, a járási hivatal osztályvezetője hozzászólásában kiemelte, hogy minden tantestületben egyik legfontosabb feladiat az ősztől bevezetésre kerülő új iskolai tantervre való felkészülés. Szólt arról is, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtása nem leheti kampányszerű munka. A jelentkező gondokkal naponta kell megküzdeni. Javítani kell az iskolák és az óvodák kapcsolatát. Ma már igen nagy szerep jut az óvodai oktatásnak. Ezért az egy csoportra jutó másfél óvónői átlaglétszámot kettőre kell emelni. Másfél helyeit — kettő Az általános iskolákban pedig a tanulók érdemi felkészítésén szükséges javítani. Kapjanak nagyobb szerepet a csoportfoglalkozások és közös összefogással javítani kell a napközi otthonok tartalmi munkáját. A napköziben a legfelkészültebb pedagógusok dolgozzanak. Szóit arról is hogy a gyermek- és ifjúság- védelmi munka az óvodákban és az iskolákban csak lassan javul. Jelenleg 169 veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván. Fontos feladat a munkára nevelés, a pályaválasztás helyes irányítása. Utóbbinál az tapasztalható, hogy az elégséges és a közepes tanulmányi eredménynyel végzett tanulók jelentkeznek valamilyen ipari, vagy mezőgazdasági szakmára. Többségük nem a járás üzemeiben szerzi meg a szakmát, hanem a közeli Pest megyében. Ezért az iskoláknak és az üzemeknek hatékonyabb helyi kezdeményezéseket kell tenni. Csak jó minőséget Az aktíván megjelent és felszólalt dr. Dósa Ferenc, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának első titkára is. Felszólalásában elmondta, hogy a művelődéspolitikai kérdé- sek kiemelt helyet kaptak az utóbbi években. Ebben a munkában a minőség és a hatékonyság kötelező, seiejtet nem lehet termelni. — A jó munka érdekében azt várjuk pedagógusainktól, hogy alapos felkészítéssel neveljék tanulóinkat. Minden eszközt biztosítani kell a tanácsoknak a zavartalan tanuláshoz. A meglevő járási lehetőségeinket sokkal több eredménnyel kell kamatoztatni. Befejezésül szólt arról Is, hogy a községi tanácsok és az iskolavezetés között helyenként akadozó kapcsolatokon javítani kell. A rétsági gimnázium megszűnésével ne csökkenjen a továbbtanulni szándékozó gyerekek száma. És végül: a mossam új helyzet fokozottabb igényeket támaszt vezetővel, oktatóval és nevelővel merőben, az eredményekért — a reform és a kitűzött célok megvalósításáért — pedig következetesen dolgozni kell. Kő-Szabó Imre Szívvel, szerelemmel Lengyel filmbemutató Saigó tárjónban A lengyel—magyar barátsági hét keretében — a salgótarjáni November 7. Filmszínházban — tartott premier vetítésen, a Szívvel, szerelemmel című film „reprezentálta” barátaink filmművészetét. Akik a vetítés előtt hallották Ko- rill Ferencnek, az SZMT munkatársának a lengyel filmművészet történetét áttekintő ismertetőjét, fokozott érdeklődéssel tekintettek a vászonra, és a film végén csalódottan álltak fel helyükről. Mielőtt magáról a filmről szólnánk, úgy hiszem némi magyarázattal tartozunk azoknak, akik a látott film alapján vonták le következtetéseiket az egyébként méltán világhírű lengyel filmművészetről. A Szívvel, szerelemmel című alkotás csupán a filmforgalmazók véletlen, avagy kényszerű tréfájaként kerülhetett az ünnepi bemutatóra. A film hazánkban is ismert rendezője, Jan Batory sem a lengyel filmiskolát elindító — Wajda—Munk—Kawalero- wicz trióhoz — sem pedig a Krzysztof Zanussi nevével fémjelzett új filmes generáció műhelyéhez nem tartozik. (Nálunk az Egy taxisofőr halála, A kém nyomában, Tánc Hitler főhadiszállásán és az Orvosság a szerelemre című filmjét mutatták be.) A Szívvel, szerelemmel című filmje — nyugodtan mondhatjuk — a rendező saját színvonalánál is gyengébben sikerült. Ezek után néhány szót magáról a filmről, melynek mór címe is sejteti, vigyázat „most aztán meg kell a szívnek hasadni”! Batory nem tett egyebet, mint a manapság oly’ divatos nosztalgiahullámnak engedve elkészítette a lengyel „lőve storyt”, felhasználva hozzá a könnyfakasztó, sablonos fordulatok egész sorát. A szerelmi sokszög csúcsán egy szomorú szemű — apát- lan-anyátlan — műszaki rajzoló lány, Éva (Malgorzata Snopkiewic) áll. Vőlegénye, Grzegorz (Wojciech Wisocki), a zeneművészeti főiskola zongora szakos hallgatója. Éva nemcsak árva, de súlyos beteg is, ám a vőlegény minden szabad percét a közelgő országos zenei versenyre való felkészülésnek szenteli, észre sem véve a lány válságos állapotát. Szerencsére a másik zongorista fiú, Andrzej (Mirosz- law Konarowski) — az őt reménytelenül szerető Zosijától időben értesül Éva betegségéről, s bár tehetsége alapján a versenynek ő az igazi esélyese, a felkészüléshez szükséges gyakorl'óidő alatt másodállást vállal egy jazzegyüttesben, hogy a lány gyógyításának költségeit fedezni tudja. Mindezt önzetlenül teszi, anélkül, hogy egy pilanatra is felfedné cselekedetének valódi indítékait. Éva meggyógyul, de Andrzej már hiába kíséreli meg behozni lemaradását, a versenyen Grzegorz jut tovább, önfeláldozó tettének jutalma azonban nem marad el. Mikor a lány mégis tudomást szerez szerelméről — a nézők nagy megelégedésére — szakít karrierista vőlegényével. Így szól a tanmese, melyet Boguszlaw Lambach operatőr sűrűn alkalmazott természeti képei és Chopin csodálatos muzsikája leng körül. Láttunk tehát egy szívhez szóló lengyel filmet, melyet bárhol a világon leforgathattak volna. (p. k.) 4 NÓGRAD -1978. június 8., csütörtök Mai tévéajánlatunk . 17.10: Berber ékszerek. 18.25: Virágos kincsünk. Eszak-Afrika hegyei között, Marokkóban van egy kis közösség, ahol negyvenöt ezüstműves család él, a világtól elzártan, szigorú „céhrendszerben”. Fibulákat készítenek itt, ezüst ruhacsatokat A berberek évezredes hagyományai szerint készülő ékszerek mintái valamikor szimbolikus, sőt misztikus jelentéssel bírtak; ma már csak nagy értékű díszek, a helybeli, berber menyasszonyok és lányok számára. A francia film egyetlen fibula elkészülését mutatja be részletes pontossággal: az ezüst kiolvasztásától egészen az üveggyöngyök behelyezéséig, a rekeszek kiégetéséig. A Virágos kincsünk című magyar tévéprodukció a gyógynövények \Tilágába vezet. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség fennmaradásának jelentős tényezője volt. hogy évezrede rájöttek a növények gyógyító hatására. Ezek a növények ma is alapanyagai a népi gyógy gyítás- nak. a gyógyszergyártásnak, a kozmetikai iparnak. Félezer kötet könyv Sokan keresik fel nap mint nap a salgótarjáni Írószer Szövetkezet házikönyvtárát. A szövetkezet kétszáz dolgozóját több mint félezer kötet várja. Idén még háromezer forintért vásárolnak könyveket. Előtte megkérdezik az asszonyokat, mit olvasnának szívesen. Pádár Istvánné könyvtáros olvasnivalót ajánl a szövetkezet dolgozóinak (Bábel László felvétele) Kollégiumi élet A középiskolás és szakmun- kástanuló-intézeti kollégiumok nemcsak szállást, ellátást adnak diákjaiknak. Feladataik a nyugodt és eredményes tanulás feltételeinek biztosításában, elősegítésében sem merülnek ki. Sokoldalú politikai, világnézeti, kulturális, szakmai művelődési feladatot is ellátnak. A kollégiumok általában a városokban, vagy városias településeken épültek. S, ha helyben nincs is állandó színház, a Népszínház időről időre elhozza számukra ezt az élményt, magas művészi szintű előadásokat tekinthetnek meg. Megismerkednek a kollégisták a komoly zenével is. Ha koncertre ritkán jutnak is el, a rádió, a televízió ilyen jellegű előadásainak közös meghallgatása is megsokszorozza számukra az élményt. Ezen kívül hanglemezklub is működik a legtöbb kollégiumban, a művészi és' az ifjúsági szórakoztató zene jeleseinek sok-sok felvételével. A múzeum a diákok rendszeres ismeretszerző helye. A városi gyűjteményen kívül egy-egy kirándulás alkalmából a szomszédos települések múzeumait, képzőművészeti kiállításait, tárlatait is megtekintik. A diafilm, az albumok a klasszikus mesterek alkotásait hozzák közel. A jól felszerelt könyvtárak pedig az irodalom megszerettetéséhez nyújtanak segítséget. Szerepel a kollégiumi programokban írók, művészek, zeneszerzők meghívása. Beszélgetés ai alkotókkal, művészetük közelebbi megismerése, Nem egy helyen kiválasztanak félévenként egy-egy könyvet közös olvasásra, a szépségét, mondanivalóját együttesen megbeszélik. A világnézeti-politikai nevelő munka a kollégiumi élet legfontosabb tényezője. Rendszeres politikai előadásokon szereznek ismereteket a tanulók, nemegyszer a TIT helyi csoportja is bekapcsolódik ebbe. Másrészt a kollégiumi KISZ-szervezet a maga képzési terve szerint tartja meg foglalkozásait az ifjúsági vitakör és az aktivisták köre keretében. A KISZ-szervezet nemcsak a diákélet demokratizmusának megvalósítója, hanem a kollégium életét is irányítja. A vezetőség tagjai (vagy a diáktanács, ahol nincs önálló KISZ-szervezet) tesznek javaslatot a fegyelmi ügyekben, és a dicséret, jutalmazás esetén, ök ellenőrzik a hálótermek rendjét, tisztaságát, a tanulási idő fegyelmét. A kollégium vezetői minden őket érintő kérdésben kikérik a tanácsukat, véleményüket. Az idei forradalmi ifjúsági napok alatt pedig ténylegesen is átvették a kollégium irányítását. Mindennap másik diák tölti be az igazgató és az ügyeletes nevelő tisztét. ők adják a kimenőt, tervezik meg és irányítják a különböző programokat, értékelik és jutalmazzák a teljesítményeket. S még a szülőknek is megírják, ha gyermekük valami dicséretes, vagy éppen elmarasztalhatót tett. Több kollégiumnak külföldi testvérintézménye is van. Az évente kölcsönösen kiutazó csoport tagjait szintén a diákok maguk jelölik ki. A sport fontos szerepet tölt be a kollégiumi életben. Rendszeresen megrendezik a különböző sportágakban a tanulócsoportok közötti bajnokságot Ko-' cognak, kirándulnak, akadályé és járőrversenyeket rendez-; nek. Aki kollégiumban t&tötf négy esztendőt nem ijed meg egy kis házimunkától. A diákok maguk takarítják hálószobájukat, maguk tartanak rendet a szekrényükben, a ruháik között. S egy gomb- felvarrás, zoknistoppolás meg se kottyan nekik. De ők látják el a konyhai szolgálatot is. Fehér köpenyben szedik be az önkiszolgáló étteremben a szennyes edényeket, terítik az asztalokat, szelik a kenye-j rét, töltik a teát, a kakót. Éppen ezért a kollégiumi élet nem csak a művelődés, a politikai öntudatosodás iskoláé ja, de az önállósodásé, az ön-* ellátásé is. A. L. | *»/ '''S''sssssssssArss*&ssssssssssssssssssss*srsss-ssssss-*jrsssssssssssrsssssssss*ssssss^ssssssrjrss'Sssssssss--sssssssssssss*j77sss-s/-rs-sfss'ssssssfrs-srs*ssss*s’sss** 27. Negyednap szénát. De míg azt eszi, simogathatod, beszélhetsz hozzá. A kezesebb lovakat utoléri tudásban, nem keil attól megijedni. Amikor így az ember tenyeréből esznek az én lovaim, következik a nyer- gelés. Eleinte azt sem úgy tesszük, hogy rálökjük, aztán ugrunk a hátukra. A ló lássa, tudja, hogy mit akarok vele. Hogy nem akarom becsapni, ismeretlen terhet rátenni, neki fájdalmat okozni. Ha ezt elhiszi, mindjárt az elejétől, olyan kezes lesz, mint a bárány. De ■» lónak a lói önérzetét se szabad elvenni. Hogy bárányul viselkedjen. Nem. Ez kifordítaná a lovat a mivoltából is. Akkor bégetne a ló, nem nyerítene. Akkor birkául viselkedne, nem lóul. Nem is tudom, talán a lóba is bele lehet olyan szokásokat verni, ami tőle idegen. A lóból azt kell előnevelni, ami neki a legjobb tulajdonsága. Értse a gazdája szándékait* parancsait, bírja a fájdalmakat, legyen munkára mindig kész állapotban, frissen lépő, járó legyen, szelíd legyen, de idegen kéztől is óvja magát. Tájékozott legyen az utakon, a hazataiá- lásban, ahová szoktatták. Tudja a helyét a regimentben, az istállóban, a meneteidben. Olyan szépen dolgozgattunk oskoláról oskolára ezekkel a lovakkal, emberekkel, akár a virágnyílás. Tán két hónap is eltetlett, a civilek tábora is falunyira duzzadt. Már két utca verem- házaiból füstölögtek elő a tűzhelyek, és gazdálkodott a nép baj nélkül, akár a legbékésebb világokban. Megfordultam közöttük mindennap, hol kedvem mulatásából, hol a szem hizlalásból. Koleszos boltot állított egy élelmes örmény, és az árult a tűtől kezdve a lény hajába való pántlikáig mindent. Gyógyultam is, néztem a fehérszemélyeket. Ereztem, na, most már megmaradok. Bíz olyan gyorsan alakult közöttünk az iszonyviszony, egyik napról a másikra, hogy mire tátom a szám, hogy no, én is vakkantanék valamit valakinek. már látom, hát az az asz- szonyszemély, az a bizonyos, amannak a fiatalembernek a verméből mászik elő. Jól van, szedelék, szédelgő nép, tie hát emberek ezek, élik világukat szegények, ahogy tudják. Egyszer csak veszem észre, hogy Szepi az állványos kukkerjei- vel följár a dombra, ott íaőz órákon át. Mondom, mutasd már, rnit láthat az ember ilyen szerkezettel, mert ennek előtte hát nem néztem olyanba. Szepi velem mindig figurás kedvében volt, tolta le a nadrágját, azt mondja, másfajta kukkert mutat ő nekem! Nem civil kezeibe való a katonai titok! Végre is belenézek az bkulárba, oda volt irányítva a kígyós ér lankáira, ahol az asszonyok ruhát szoktak szapulni. Jólangós partokon tiszta szikes vizek álltak, lágyan habozták meg a ruhát, hajtották ki a piszkát. Most is ott szapult néhány asszony ügyesen kiía- ragott szapulószékhez verve a drancot. Legközépütt egy román fáta, de olyan fekete sörényű, mint nálunk a ká- nyaszőrű lovak. Fiatal is volt, kicsit dundi, nem régi jövevény a veremházak között. Egyszer a képibe néztem köszönésképpen, állta a tekintetem, ahogy idomított ló a terhelést. Szoknyája hátul föltúz- ve a koréba, úgy hogy fehér ikrái éppen belevakítoltak a nézőkébe. Szepi szíttá a fogét. Na? Látsz? — Látok mondom, — de hét ezt én közelebbről is láthatom, ha akarom, csak épp be kell menni a faluba. Szepi nem ment be soha. Az volt a véleménye, cigányok ezek, nem emberek. — Hát Szepi, én nem vezetem. Nem ló az, hogy kötőfékszárra vegyem! — Ejnye az anyád Kirelej- zumát, de nagy szád tudott nőni, te csikós! Parancsolom, hogy azt a nőszemélyt pedig állítsd ide elém! (Folytatjuk) )
