Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

150 évea iVíMménr Szerkesztői üzenet Másfél száz éve, 1828. június 1-én nyitotta meg kapuit ha­lónkban az első kisdedóvó. E naptól számítjuk a magyar óvodai intézmény történetét, amelynek alapjait a haladó gondolkodá­sú Brunswick Teréz rakta le. A 150 esztendő alatt volt néhány kiemelkedő periódusa honi óvodáinknak, közülük is legszámottevőbbek azok a sikerek, ame­lyek a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt valósultak meg. Aligha mondunk azzal újat, hogy a második világháború az óvodai intézményeket is megtizedelte. Még 1938- ban 1140 óvoda működött az országban, a felszabadulás évének statisztikái viszont mindössze 995 óvodáról tudósítanak. A fej­lődés dinamikáját attól kezdve jól érzékelteti, hogy 1954-ben szá­muk túlhaladta a 2400-at, négy esztendővel később a 2600-at. Megyénkben jelenleg 139 óvoda van, 314 gyermekcsoporttal. Ezek az eredmények, s nemkülönben a további feladatok is Indokolják, hogy e jelentős évfordulón ne elsősorban a régmúlt felidézésére helyezzük a hangsúlyt, hanem az óvodák mai hely­zetére és a jövőben betöltendő szerepére. Az óvoda - legalábbis a törvény szövege szerint - nem tar­tozik az alsófokú oktatási intézmény fogalmába, s ez alighanem azzal magyarázható, hogy nem kötelező. Tudjuk, nem mindenkit tudnak ma még felvenni, mindenekelőtt új lakótelepeinken - hi­szen a legtöbb apróság ott található - van rá szükség, hogy az eddiginél gyorsabban épüljenek fel az édesanyák gondját nap­közben felvállaló intézmények. A hiányok, a még mindig kielégítetlen jogos igények mellett sincs okunk azonban a szégyenkezésre. Jelenleg országosan min­den száz óvodás korú kisgyermek közül nyolcvanhárom részesül óvodai ellátásban, Nógrád megyében közel nyolcvanöt ez a szám. Ismert tény, hogy a népesedéspolitikai intézkedések hatásá­ra ugrásszerűen emelkedett az igény az óvodák iránt. Érkezett társadalmi segítségnyújtás üzemektől, intézményektől, népünk széles rétegeiből. így, és csakis így lehetséges, hogy míg az 1973 —74-es oktatási évben a három-hat esztendős gyermekeknek csu­pán 62,8 százaléka járhatott eme gyermekintézménybe, ma az arányuk húsz százalékkal magasabb. Pedig — s ez sem mellékes talán - az óvodát most befejező korosztály hatezerrel több gyereket számlál, mint négy esztendeje. Az arányokon kívül_ tehát hatezerrel több gyermek részesült az idén gondos iskola-előkészí­tésben. Szóltunk arról, hogy az óvoda nem tartozik az alsófokú ok­tatás fogalmába. E tételt azonban már jócskán túlhaladta a szemlélet. Különösen az évtized elején bevezetett óvodai neve­lési program mindinkább kimutatható hatása óta vált világossá, a szülők körében is, hogy az óvoda sokkal több egy szociális intéz­ménynél. Gyakorlatilag közoktatásunk szerves részévé lett, alapoz, felkészít az iskolára, s ezzel segíti tankötelezettségi törvényünk teljesítését is. Számos helyen a költségvetés nem volt képes követni a meny- nyiségi növekedést, s emiatt a minőségi fejlesztés — kénytelen­kelletlen - háttérbe szorult. Különösen érvényes ez a tanácsi óvo­dákra. Bizony akad még helyenként képesítés nélküli a pályán, számuk jelenleg 1500, megyénkben 15,2 százalék. Néhány esz­tendeje négyszer ennyien voltak! Többségük fiatal, számolni kell tehát azzal is, hogy az óvónők rövidebb-hosszabb ideig kiesnek a munkából. Ennek ellenére biztató, hogy mire a most beiskolázott óvónőjelöltek végeznek, már nem lesz szükség képesítésnélküli­ekre. » F. Gy. Köszöntünk, Havanna! KISZ-szervezetek! Ifjúsági klubok! Úttörőcsapatok! A nagylóci Komarov KISZ- alapszervezet és a Radnóti Miklós ifjúsági klub tagjai a kubai VIT tiszteletére vállal­ják, hogy a kubai fiatalok já­tékaiból álló kis gyűjteményt eljuttatják mindazon ifjúsági közösségeknek, melyek kérik. Területi rendezvények, ifjúsá­gi találkozók, klubtalálkozók alkalmából egy-egy játékmes­terüket a helyszínre küldve e játékokat szívesen megtanít­ják. Cím: Mikszáth Kálmán Mű­velődési Ház, 3175 Nagylóc. Minden játékgyüjteményt kérő levél tartalmazzon egy bélyeggel ellátott, megcímzett válaszborítékot! Jó munkát, hangulatos, szí­nes programot kíván a Koma­rov KISZ-alapszervezet és Radnóti Miklós ifjúsági klub Dohányozni tilos ? ' Hitelt érdemlő felmérések szerint a múlt évben Magyar- országon csaknem huszonhétmilliárd darab (!) cigaretta fo­gyott el az üzletekből, ami sokat jelent. A statisztikusok sze­rint azt, hogy minden tizennégy éven felüli honpolgárunk nem több és nem kevesebb, mint háromezerötszáz cigarettát szívott el egy esztendő alatt. S bár sokféle kísérlet, intéz­kedés látott már, napvilágot az utóbbi időkben a tüdőt, az idegrendszert és a hangszálakat megtámadó, s rákkeltő ha­tású „füstölgés” ellen — mitöbb: a WHO, az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi méretű harcot indított ellene — az erőfeszítések mégsem sok sikerrel kecsegtetnek. A próbálkozások azonban tovább folynak, immár a köz. lekedés „területén” is. A május 28-án életbe lépett új MÁV- menetrenddel egyidejűleg néhány váróteremben és egy-más- fél órás utazási idejű vonatszerelvény néhány kocsijában ki­tették a félre nem érthető jelzést: Dohányozni tilos! Me­gyénkben ez egyelőre még csak a salgótarjáni, a salgótar- ján-külsői és a zagyvapálfalvai várótermekre érvényes. De a tervek szerint hamarosan a többiekre is kiterjesztik a tilal­mat. Minden Hatvanig, vagy azon túl közlekedő, nyolc ko­csiból álló személyvonaton kettőt, kilenc kocsit tartalmazó szerelvényből pedig hármat nyilvánítottak teljes egészében nemdohányzóvá. A gyorsvonatokra — egyelőre — az intéz­kedés nem érvényes. A MÁV október elsejéig „türelmi időt” ad: addig csak kérnek, s figyelmeztetnek. Október másodikától azonban már minden tiltott helyen dohányzáson „rajtakapott’ ötven forint bírságot köteles fizetni. Ami, szerényen számolva is, tizen­egy doboz Románc cigaretta ára! Igazán szép ez az intézkedés a MÁV Budapesti Igazga­tóságától, hogy a múlt évi „szobi vonali kísérlet” elnevezésű dohányzásellenes hadművelete után az akciót a salgótarjáni vonalra is kiterjesztette. Sőt, egyben merész vállalkozás is, hogy csekély négy hónap türelmi idő után már büntetésre is senkentik hivatalos közegeiket. Csak egyet nem tudunk előre teljes bizonyossággal: a nemzetközi viszonylatban is mindenki által érthető tiltótáb­lákat addig nem festi-e feketére a dohányfüst? — karácsony — Kínos kaland M ií c / é A napokban kedves vendé­gemmel, Konrád Svarccal, aki egyébként az NDK-ban magyar—német szakos tanár, ellátogattunk Hollókőre. A NÖGRÁD-ban is sok szó esett már a műemlék jellegű régi faluról. Benne van az IBUSZ prospektusaiban. Legutóbb a Képes Újság népszerűsítette a skanzen, a régi falu és a falu­múzeum megkapó szépségeit, a hegyoldalban szívósan meg­kapaszkodó öreg házakat, a pici, fatornyos templomot, a vár alatt elterülő, korszerű parkírozóhelyet. Méltán akar­tam hát régi barátomnak örö­met szerezni azzal, hogy ellá­togatunk az Európa-szerte is­mertté, híressé vált megyénk­ben kis községbe. Mindketten Trabanttal indultunk. Szécsé- nyig nem is volt semmi baj. De mikor Nagylócra - értünk, k az út már a feleségemnek sem mer­tem szólni, mert attól tartot­tam, a sok kátyú miatt elha­rapom a nyelvem. Közeled­tünk Zsúnypusztához, mikor a szerpentin kanyarulataiban Konrád barátom kétségbe­esetten dudált és integetett felém. Az egyik — lövész- árpkrak beillő — kátyúban leszakadt a Trabantjának ki­pufogó dobja. Szerencsére né­metül káromkodott, így kis­korú gyermekem nem értette meg. Nagyon szégyelltem ma­gam, hiszen erre az útra én csábítottam. A további része utazásunknak már majdnem simán ment, bár egy-egy buk- kanónál a lökhárító az aszfal­tot szántotta. Barátom Tra­bantja úgy bömbölt, mintha egy harckocsiegység vonult volna az úton — ki is tér­i & tek előlünk messziről a szem­bejövők. Hollókőn azután leparkí­roztunk és a falumúzeum előtt levő hirdetőtábláról le­olvastuk a megoldást — a „titkot” is! Most már min­den világos. Nemcsak az ófalu műemlék jellegű, ha­nem az ide vezető út is. Az ördög fiókái — a hollók — nemcsak a vár köveit hordták el, hanem a faluhoz vezető út burkolatának egyes része­it is. A megközelítés viszon­tagságai nem feledtetik a szép kilátást, sem a palóc vendég­szeretetet, sem a jó konyhát. Különös, hogy az Európa- szerte híres Hollókőhöz és az Ipoly partján elterülő Rárós- pusztához — melyet a palóc Svájcnak becéznek — vezető utak szégyellnivalóan rosszak. Báli János 9 Elismerés „szép munkáért, BIZALOM” C. CIKKÜNKÉRT Kedves Bobál elvtárs! Remélem megkapta januári le­velemet, amiben köszönetét mond­tam a »szép cikkéért és azért a figyelmességért, hogy el is juttat­ta hozzám. Meg kell mondanom, hogy elsősorban nekem, de mind­azoknak, akik Salgótarjánból el­származtak, rendkívül jólesett az a bizalom és féltő gond, amivel (személyesen ön is) ebben a vá­rosban a kulturális életet támogat­ják. A NÓGRÁD-ot, amit Pesten kevesen olvasnak (mert nem le­het megvásárolni), szerencsére a kulturális vezetők azért mind is­merik. Hiszen ön is jól tudja, hogy hányán dolgoznak a Kultu­rális Minisztérium képzőművésze­ti osztályán, vagy a Központi Bi­zottság osztályain nógrádiak, akik a szemüket rajta tartják az ott zajló eseményeken. Ez a cikk is sokban hozzájárult ahhoz, amiről személyesen is meggyőződhettem visszhangjából, hogy kezdeménye­zésünkhöz és annak a megvalósí­tásához minden fórumon támoga­tást kapjunk. örömmel fogadtam ismét a vá­ros meghívását a napokban meg­rendezésre került — tegnap befe­jeződött — n. országos környezet­esztétikai konferenciára és egyik előadásának megtartására. Szívélyes üdvözlettel: Németh Márta Budapest Hód ti öregek Köszönd az ajándékért A honfi öregek napközi ott­hona lakóinak nevében a nyil­vánosság előtt szeretnék kö­szönetét mondani, a drégely- palánki Szondy György Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetnek. A termelőszövetkezet veze­tősége és dolgozói már eddig is sok örömet szereztek ne­künk. ORION ’78 televízióval lepték meg az öregeket. Min­den hónapban többféle folyó­iratot hoznak. Legutóbb is bu­dapesti kirándulásra adták nekünk az autóbuszt, és ezzel felejthetetlen örömet szerez­tek számunkra. Az otthon ne­vében még egyszer nagyon köszönjük a gondoskodást. Jancsovics Józsefné Hont Előkerüli a kanna Nyugdíjas vagyok. Legfőbb táplálékom a tej, amelyet a közeli faluban, Patvarcon szer­zek be egy barátomnál. A közelmúlt hét egyik szombat­ján is hoztam három litert. Más holmi is volt nálam. Sok volt az utas is. Valahol el­hagytam a kannát. Nem is annyira a tejet, inkább a kan­nát sajnáltam. Már lemondtam róla, amikor a következő hét­főn a család ösztönzésére ér­deklődtem a kanna sorsa fe­lől a buszállomáson. Legnagyobb örömömre és Tisztelt szerkesztőség! meglepetésemre a forgalmista előhozta a kannámat, tökéle­tesen lehűtve benne a tej. Annyira, hogy a háromnapos tej felforrt, használható, illet­ve fogyasztható volt. A Volán 2. sz. Vállalat busz­vezetője és az állomás dolgozói kitűnőre vizsgáztak becsületes­ségből és emberségből! Ezért a nem mindennapi és nem kötele­ző tettükért kívánok nyilváno­san köszönetét mondani. Völgyi Gábor, nyugdíjas, B.-gyarmat, Thököly u. 24. Eltűnt a Báma község lakossága ér­dekében fordulok Önökhöz. Ugyanis a hagyományos fatü­zelésű, jól bevált és kedvelt, salgótarjáni gyártású Fiile, Lepke és Tea tűzhelyet az utóbbi években nem lehet kapni. Annak ellenére, hogy a városokban különböző mo­dern fűtőeszközöket alkal­maznak. Ezek mellett nem volna szabad a hagyományos tüzelésű tűzhelyek gyártását ennyire visszafejleszteni. A falun élő lakosok elsősor­ban fával fűtenek. Már csak azért is, mert számukra még mindig olcsóbb, közöttük igen sok az erdészeti dolgozó is. iűzkelíf Mint boltvezető nagyon saj­nálom, a falun élő lakosokat, hogy a keresett tűzhelyekkel nem tudom őket kiszolgálni. Ez már csak azért is kelle­metlen érzést vált ki, mert majdnem a tűzhelygyár ár­nyékában élő emberekről van szó. A megrendelésein set a balassagyarmati VASÉRT lát­ná el, de évek óta csak az a felelet, hogy: nincs! Kérem az érdekelt lakosság nevében az illetékesektől, hogy az áldatlan állapot mi­előbb szűnjön meg! Pohándi Gyula boltvezető Bárna, Petőfi út 1. Közben járásunk nyomán Intézkedtek Tisztelt szerkesztőség! Na­gyon megköszönöm szíves köz­benjárásukat, minek nyomán megkaptam visszamenőleg is a már teljesen reménytelennek vélt járandóságomat. Fárado­zásukat még egyszer köszö­nöm. Maradok bizalommal: Ivanics Istvánná Nőtincs D. F. hollókői olvasónk pa­naszára, az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatósága a szerkesztőség kérésére, az aláb­bi intézkedést foganatosította: — D. F. hollókői lakos és felesége jogos panaszának ren­dezésére május 22-én a szé- csényi ÁFÉSZ intéző bizott­sága pótolta mulasztását, mert a panaszos és felesége részére 600—600 forint házassági és szülési segélyt utaltattam ki. Köszönöm fenti ügyben tett szíves intézkedésüket. Írja: Gócs Tibor megyei igazgató K. M. (Kisterenye): Több más olvasónkkal együtt sérel­mezte, hogy egy-egy balesetet követően nem azonnal kapják kézhez azokat a szolgáltatáso­kat, amelyek a biztosítás alap­ján járnak. Ez valóban így van. Azonban nem mindenki tudja, hogy éppen a Biztosító ügyfeleinek az érdekében tör­ténik ez így. Ezért a vonat­kozó általános tudnivalókat, az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatóságától kér­tük meg. Íme válaszuk: A várakozási .idő akkor hosszabb, ha a baleset olyan súlyos sérülést okoz, minek következménye kisebb, vagy nagyobb mérvű, maradandó egészségkárosodás. Ilyenkor a balesetet követően két éven belül tudják az orvosszakér­tők megbízhatóan megálla­pítani a visszamaradt rok­kantság fokát. Egy évnél ko­rábban erre azért nem kerül­het sor, mert a súlyos sérü­lés után hosszabb a gyógyulá­si idő. Többféle műtétre ke­rülhet sor, nem állapítható meg véglegesen, hogy milyen következményekkel járt a bal­eset. Amennyiben a gyógyke­zelés közben nyilvánvalóvá válik, .hogy a sérülést nem kö­veti teljes gyógyulás, akkor a biztosító előleget folyósít. Azonnal kifizeti viszont a biztosító a baleseti térítést, ha az csonttörés, vagy csontrepe­dés miatt jár. Az ilyen sérü­lések bejelentéséhez szükséges nyomtatvány egyik oldalát a sérült, vagy hozzátartozója tölti ki, a másikon az orvos igazolja a sérülést. Természe­tesen a röntgenleletet is mel­lékelni kell. Meghatalmazás alapján — a szükséges iratok bemutatása után — bárki fel­veheti a biztosított helyett az összeget. Térítés jár akkor is, ha a baleset nem okozott törést, vagy repedést, de a sérülés 28 napon túl gyógyul. Huszon­nyolc napi betegállomány után vehető fel ilyenkor a biztosí­tási összeg. A CSÉB 40, 50 80 alapján 8 nappal hosszabb ide­ig tartó kórházi ápolásra is fizet a Biztosító térítést az ügyfeleinek. Mégpedig minél hosszabb ideig tart a gyógyin­tézeti kezelés, annál maga­sabb összeget, függetlenül at­tól, hogy baleset vagy beteg­ség miatt került kórházba a biztosított. A huzamos ideig tartó kórházi ápolásnál CSÉB 40, 50 alapján már 41 nap el­teltével, CSÉB 80 alapján 84 nap után a maximális kórházi ápolási térítést fizeti a Bizto­sító. Rövidebb ápolási tartam esetén a teljes összeg kifizeté­sével várni kell a kórházi ápo­lás leteltéig. A kórházban el­töltött napok számát a kórház igazolja. A legújabb CSÉB-biztosítás, a 80-as, térítést nyújt nem baleseti eredetű rokkantságra is. Ennek összege attól függ, hogy a társadalombiztosító mi­lyen fokozatú rokkantsági nyugdíjat állapít meg. C.-ak ennek ismeretében fizethető ki a rokkantsági térítés. összeállította: Tóth Jolán Ezek az autók mindig zavarnak...

Next

/
Thumbnails
Contents