Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára a cseh- tzlovákiai Petrochema N. P. dubovái gyá. rába szereli jel azt a vízkezelőmű bérén, dezést, amely hozzájárul a Garam folyó vi. zének megfelelő tisztaságához, a környezet szennyezettségének megszüntetéséhez, az élővilág megmentéséhez. A Salgótarjánban készült vasszerkezeteket a szállítási-rakodási munkát végző Béke Szocialista Brigád helye, zi a vasúti vagonokra. Rajtuk múlik, hogy a rakomány épségben eljusson a csaknem két. száz kilométer távolságban levő Alacsony. Tátra környékén található gyártelepre. Képünkön a brigád tagjai rögzítik a szállításra kész vasszerkezetet. A határozat szellemében Magasabb értékű, /ő/ eladható termékeket gyártanak Mibekeriil?=Hogyan EGYMÁSSAL HATÁROS, közel hasonló adottságú termelőszövetkezetek közül az egyik 180 forintért, a másik 220 forintért termel egy mázsa búzát. Van közös gazdaság, amelyik öt, és van, amelyik közel 9 forintért állít elő egy liter tejet. A mibe kerül klasszikus kérdést így teljes joggal kiegészíthetjük, a hogyan dolgozunkkal. A költség ugyanis, ha a figyelem központjába helyezzük, jelzi a „mögöttes” lényeget is. Ezt a termelő üzem számára nem közömbös kérdést a számvitel nyelvén — legjobban — az önköltség fejezi ki. Az éves eredmény a nyereség, a gazdasági hatékonyság legfontosabb fokmérője, így — ágazatonként termékenként — tevődik össze. De nem közömbös ez a népgazdaság szempontjából sem, hiszen a rendelkezésre álló — egyébként is szűkös — erőforrásokat, lehetőségeket az egyik nagyüzem gazdaságosabban, a másik nedig kevésbé gazdaságosan használja ki. Megyénkben sajátosan kedvezőtlen természetföldrajzi körülmények között is legalább 50 ágazatból tevődik össze a termelés szerkezete. Nagy általánosságban egységnyi költségráfordítással kevesebbet lehet termelni az országos átlagnál, mely részben természetes, részben nem. Mindenképpen bizonyítja viszont, hogy ellensúlyozása csak többlet élő- és holtmunka-be- fektetéssel lehetséges; de ez a felhasznált többletköltség még nem egyenlő a korszerűbb, hatékonyabb technikával együttjáró pótlólagos befektetéssel, amely még ezen felül van, így nem is várható a „többlethozadéka”. Közismert ugyanis, hogy a kedvezőtlen adottság sem mindenre egyformán kedvezőtlen. A népgazdasági átlagot közelítő termelésfejlesztés olyan költségvonzattal jár, amely a gazdálkodási és pénzügyi egyensúly termelésnél csak lassúbb ütemű megteremtését teszi lehetővé. Mégis vannak jól jövedelmező ágazataink. Sorrendiségét tekintve a növénytermelés vezet, megelőzi az adottságoknak jobban megfelelő állattenyésztést. Az elmúlt évben a hektáronként 35,2 mázsás búzaátlagtermést Dr. Gyöngyösi István Napirendem a szakszervezeti munka A szécsényi ELZETT tapasztalatai HARMINCEZREN A VASASJUNIÁLISON A meleg nyárias idő több mint 30 ezer vasasdolgozót és kirándulót vonzott a zugligeti Anna-rétre, ahol folytatódott a szombaton megkezdett vasas- juniális és ifjúsági napok rendezvénysorozata. A jüniális második napján meglátogatta a vasasüzemek sátrait Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Soltész István kohó- és gépipari miniszter és Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára is. A Központi Bizottság 1978. április 19—20-i ülésének ha- tározata sürgeti az olyan jó minőségű keresett cikkek előállítását, amelyek a hazai igényeknek is megfelelnek és a világpiacon is gazdaságosan értékesíthetők. Olyan termékekre és termelési megoldásokra van szükség, amelyek növelik a társadalmi munka hatékonyságát és elő. segítik a dinamikus, kiegyensúlyozott gazdasági növekedést. Nos, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghengerművében ilyen igénnyel helyezték üzembe a szalagedző Hau—Bőing berendezését, amely lehetővé teszi, hogy jobb kivitelű és magasabb értékű termékeket magasabb termelékenységgel állítsanak elő. De az egész szalagedző üzem dolgozói .azon fáradoznak, hogy előmozdítsák a dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedést. Talán sohasem volt még, hogy az üzem termelési tervét egyik évről a másikra 40 százalékkal megemeljék, s most az 1978-as év ilyen igénnyel lépett fel a szalag, edző dolgozói iránt. Érthető hát. hogy az üzem munkásai rendszeresen es közösen beszélik meg tennivalóikat, hogy a felemelt tervüket teljesíteni tudjak Egy sor in'ézkedcs gyakor lati megva'oritasá-.ó1 is egységesen határoztak. Ügy döntöttek, hogy az epedarugók gyártását a korábbi 8 ágról 10 ágra növelik. Kísérleteket folytatnak a Rau—Bőing ke- mencései, hogy a keskeny szalagok hőkezelését széles méretben tudják gyártani és hasítani. Ezenkívül kísérleteket folytattak a többágas hőkezeléssel is. S ahogy múlnak a napok, a szalagedzőben úgy tökéletesedik a munka, növekszik a hatékonyság és fokozódik a Tudja mi az a monotónia? Hát ez: kétpercenként veszem le a szalagról a munkadarabot, s egy egész két tized perc alatt lesorjázom. Aztán megint leveszem, aztán megint lesorjázom. És ez így megy napról napra, műszakról műszakra, évről évre. Hatodik esztendeje vagyok már itt. De érzem, nem sokáig. Belefásulok, életemet is megunom. Nem megy tovább! Mindig csak ugyanazt, mindig csak ugyanazt, mint egy gép... Pedig én ember vagyok. S hiába kérdi, nem másként és másként kell-e sorjázni a munkadarabokat, amik változatosságot, kis szellemi ki- kapcsolódást „okoznának” nekem, s hogy mindig ugyunaz-e a munkám? Err^ csak ugyanazzal az ismétlődő szóval tudok válaszolni: mindig ugyanaz, mindig az! Tűnődöm: érzéketlen robottá, beprogramozott, automatikusan tevékenykedő elfá- sultakká „neveli” valóban a dolgozókat a szagazdasági eredményesség is. Már az első negyedévben az elmúlt év azonos időszakának napi 15,5 tonnás készárutermelése helyett 18,7 tonnás napi termelést értek el, ami valamivel több mint 20 százalékos emelkedésnek felel meg. Ezzel együtt azonban minden eddiginél magasabb értékű és munkaigényesebb árut állítottak elő, mert a tervbe vett 22 millió forinttal szemben 29 millió forintot meghaladó értéket állítottak elő. Ez a termelékenységi mutatóban azt jelenti, hogy a bázis időszak 5200 forintjával szemben az egy fő egy napra eső termelési értéke 7 ezer forintra emelkedett. S, bár az üzem létszáma csökkent, a kevesebb létszám ellenére lényegesen magasabb termelési eredményt értek el. A gondos, figyelmes munka következménye, hogy az üzem dolgozói balesetmentesen végzik feladatukat, vagyis baleset miatt egyetlen dolgozó sem esett ki a munkából. A szocialista brigádtagok a minőségi igények kielégítése érdekében önellenőrzést vállaltak, s ez lehetővé tette, hogy a termékek minősége is javuljon, s a legyártott anyag kiváló minőségben kerüljön a készáru- ráki árba. Az a felfogás érvényesül hogy hiába a legjobb intézkedés is, ha dolgozók nem a megkívánt magasabb igények szerint végzik feladatúval. É. ahol egy javítani, valót találtak, ott menet közben hívták fel a figyelmet az újabb tennivalókra. A ha. tékonyabb, jobb és gazdaságosabb munka érdekében ennek , megfelelően fokozzák most az ellenőrzést a dele. monti kemencén, a rugók gyártásánál, valamint a Ruhstráth-kemencén, a domborított szalagok készre, gyártásánál. Szükségesnek látják a gonlagrendszer, s szériagyártás, a mindennap azt csinálom... ? Félig-meddig ilyenek vagyunk, egészében azonban nem. Hiszen, ahogy jól tudom, a világon nincs Két teljesen, tökéletesen egyforma. Még akkor sem, ha automata gépeken „születik”. Különféle befolyásoló tényezők hatását a, a változatlan beállítással működő gép is okozhat váratlan meglepetést. Miáltal már emberi beavatkozás szükségeltetik, s ez kizökkent az egyhangúságból. Látja, én esztergályos vagyok, s hosszú idő óta végzek egyfajta műveletet: nagy átmérőjű csavarokra vágok menetet. S, hogy mégsem unom . . .? Mert örülök, ha minden egyes darab hibátlanul kerül ki a kezem közül — a gépből —, s ha legalább eggyel sikerül többet megcsinálnom, mint az előző műszakban. Kérem, ne higgye, amit esetleg másutt dosabb munkát, a nagyobb szervezettséget és a magasabb szintű fegyelmet, hiszen a második negyedévben nemcsak az 1353 tonna előírt tervet akarják teljesíteni, hanem az első negyedév visszamaradt tételeit is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy naponta mintegy 20 tonna készárut kell előállítaniuk. S úgy néz ki, hogy feladataikat a legutóbbi központi bizottsági ha. tározat szellemében siker, rel hajtják végre. Áprilisban a 40 százalékkal megemelt tervüket már 102,3, májusban pedig átlagosan 104,7 százalékra teljesítették. Hozzásegítette az üzem dolgozóit ehhez az eredményhez a találékonyságuk, leleményességük és az új iránti érzékük is. Kísérletező szán. dékukat siker koronázta, hiszen a Siemens hőkezelő kemencén a pántolószalagoknál olajedzés helyett kikísérletezték a légedzést. S, bár ez összetett műszaki feladatot állított eléjük, de végül is kialakították a szükséges új hőfokot, felfokozták a húzási sebességet és az újfajta technikai megoldással mintegy 50 százalékkal megemelték a kihozatalt. Korábban 14 nap kellett, hogy egy 100 tonnás megren. delésnek eleget tegyenek, most a Dunai Vasműnek kiváló minőségben, jobb kivitelben és gazdaságosabban 10 nap alatt állították elő a 100 tonnás megrendelést. Törekvésüket elősegíti a dinamikusabb megöl iásokhoz igazodó új ösztönzőrendszer :í, hiszen a kimagasló eredményeket elérő dolgozók részére a művezetők 100 forintos utalványokat adhatnak. S a dolog másik oldala, hogy a művezetők a jutalmazások mellett nem feledkeznek meg a figyelmeztető szóról, sőt a felelősségre vonásról sem. Orosz Béla már elmondtak, hogy a folyamatos, ugyanolyan géppel, eszközökkel, módszerekkel végzett munka az emberből fásultságot, lehangoltságot, munkakedvetlenséget vált ki! Aki ezt kinyilatkoztatja, csak muszájból dolgozik! Elfigyeltem a cölöpözőgép kezelőjét is. Egy mozdulat — a kost kellő magasságra húzza fel az acélkötél. Másik mozdulat — a súly rázuhan a földből félig, vagy bármely más magasságig kiálló béton- oszlopra. És aztán megint az és megint és megint, nyolc órán keresztül. De láttam már szinte egekig érő sóderhegy előtt dolgozni a markológép kezelőjét is, aki egy műszak alatt nem mozdult többet előre két méternél, de közben hatalmas befogadóképességű vasúti kocsik sokaságát rakta meg anyaggal. Aki, lehet, egy műszak alatt tiz- ezerszer is hozzányúlt .valamelyik karhoz. Igen, talán tízezerszer, ugyanahhoz. öt sokáig figyeltem, s nem bírván a monoton mozgások sokaságát, megkérdeztem: Nem unja? Ugyanolyan rosszalló arccal, s szinte lenéző tekintettel meredt rám, mint a kohászati üzemek kovácsa, a kábelgyár sodrógépkezelője, vagy a kőműves, aki mindig csak téglát rak, téglát rak. S ugyanazt válaszolta, mint mindahányan. Hogy neki a kikapcsolódás — a munka. Sőt nem csak ez, hanem jól értelmezett élvezet és szerelem is. Ami az emberi élet tartalmát adja, s nem a monotónia nyűgös-kellemetlen érzését. Azt mondta az ekevasko- vács is: Tudja, milyen öröm, amikor valamennyi izzó vasdarab úgy alakul-formálódik a kezem alatt, ahogyan én azt akarom... ? Nincs ennél a világon jobb érzés. Harminckét éve végzi ugyanazt a munkát. 1 T — karácsony ~ egy felmérés szerint 35—40 százalékos nyereséggel realizálták a szövetkezetek. Minden mázsa búzán tehát közel száz forint nyereség képződött, így az önköltség átlagosan kétszáz forint körül alakult. A burgonyatermelés helyzete még kedvezőbb, így jelentős hagyományokkal rendelkező megyéket előzünk meg. Nem fizettek rá az olajos növényekre, s egyes szántóföldi zöldségkultúrák is jól jövedelmeztek. Ügy tűnik — a növénytermelésben — a takarmánytermelésnek vannak a legnagyobb „adósságai”. A kukoricára például megyei összesenben minden mázsára mintegy 50—60 forintot fizettek rá a termelőszövetkezetek. Nem véletlen ez 28,6 mázsa hektáronkénti átlagtermésnél. Könnyen ki lehet számítani, alig 2—3 mázsás többlet, amely 8—10 aranykoronás földeken is elérhető, már eredményt jelentett volna. Az alacsony színvonalú termelés tehát nemcsak kevesebb terméket, általában ezzel együtt járó kedvezőtlen minőséget jelent, hanem költségpazarlást, az erőforrások pazarlását, a nem kielégítő gazdálkodási hatékonyságot. A drágán előállított, rossz minőségű takarmány továbbgyűrűzik a tejben, húsban, gyapjúban, tojásban. DIFFERENCIÁLTAN alakult egyik legfontosabb mező- gazdasági termékünk, a tej önköltsége is. Viszonylag gyorsan növekvő hozamszint mellett jelenleg egy liter tejet hozzávetőlegesen 6,70 forintért állítanak elő a nagyüzemek. Hogy mégis nyereséges volt az elmúlt évben az ágazat, ez az ösztönző teiprémium-rendszer- hez történő sikeres alkalmazkodás függvénye, csak ezzel vált lehetségessé a 10—15 százalékot is elérő jövedelemráta. Az átlag most azt is jelzi, hogy voltak jól és gyengén gazdálkodó szövetkezetek. A 8 forintos teiönköltségre nehéz elfogadható magyarázatot találni. De arra is, hogy néhány szövetkezet nem tudott kilábalni mélyponton levő gazdálkodásából, s nem élt a tei- prémium nyújtotta lehetőséggel. Sajátos kénét mutat a vágóállat-termelés színvonala. A marhahús, sertéshús és váA szakszervezeti élet rendjének megfelelően a tisztség- viselők, a bizalmiak, osztály- és műhelybizottsági titkárok a közelmúltban adlak számot a tagságnak végzett munkájukról. A beszámolók szinte „egymásra épülése” lehetővé tette, hogy a szervezett dolgozók közvetlenül vegyenek részt a szakszervezet aktuális teendőinek formálásában, a végrehajtandó feladatok minőségének fejlesztésében. Az ELZETT Művek szécsényi zár- és lakatgyárában —, miként erről Benedek Sán- dorné, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára tájékoztatott, sikeresek voltak a bizalmiak csoport- és osztályszintű tanácskozásai. Amelyeket nem a látványos és hangzatos kijelentések, s a lényeget eltakaró nagy összegzések jellemeztek, hanem a munka reális, önkritikus értékelése. S ez egyben bizonyosságot is szolgáltatott arról, hogy a tisztségviselők mind jártasabbak a sokoldalú mozgalmi munkában. Van erejük nevelni és — érdeket védeni. A korábbi időszaktól eltérően a mostani tanácskozások, nak nagyobb jelentősége is volt. Mind több figyelmet kapott a munka szervezettségének növelése, s egyre nagyobb teret szenteltek a munkafegyelemnek, a munkahelyi légkör jobbátételének, valamint, a bizalmiak jogi hatásköre gyakorlásának. Pozitívum az is, hogy a tisztség- viselők egyre jártasabbak a mozgalmi munkában. dolgozunk? góbaromfi előállítási költségeit gyakorlatilag kiegyenlítették a bevételek. Éles határt nehéz húzni. Összességében mégis az állattenyésztés költséggazdálkodásában van a nagyobb tartalék. A tapasztalatok még mindig azt jelzik, hogy a mennyiségi szemlélet mellett nem tudott kellően érvényesülni az ésszerű, költségtakarékos gazdálkodás. A figyelem középpontjában több helyen csak a hozam van, s „elfelejtik”, hogy mibe kerül. v A tanulságok üzemenként, ágazatonként és termékenként is mások-mások. A korszerűsítéssel, új technikával együttjáró nagyobb költségeket csak nagyobb hozammal lehet „kigazdálkodni”. Többtermelés is lehet ráfizetéses és a kevesebb is jövedelmező, de csak akkor, ha - megfelelően kalkulálnak a költség-hozam aránnyal. Harmincmázsás hozamot nem szabad 40 mázsás „költségszinttel” megalapozni, és a 40 mázsát sem a harminccal. Recept tehát nincs. Lehetőség annál több. A kevesebb költség, a nagyobb hozam, az optimális eredmény nem megérzés kérdése. Tervek, programok, elemzések, számítások, s a jó tapasztalatok felhasználása szükséges. Ez nincs költség nélkül, de ez hozza a legtöbb „hasznot”: végső soron az irányításban, vezetésben, a jó kezdeményezésekben rejlő lehetőségek kihasználása. A „MIBE KERÜL” NEM egy-egy üzem magánügye. Olyan belső üzemi tartalékról van szó, melyet ésszerűbb költséggazdálkodósnak nevezünk. Az MSZMP KB 1978. március 15-i határozatában is nagy súlyt kapott a költségtakarékos. tervszerűbb gazdálkodás. Ennek pedig feltétele: a költségek rendszeres nyomon- követése. Necsak azt figyeljék, hogy mennyi termett — mert az sokszor valóban tetszetős, figyelmet keltő, látványos —. hanem azt is, miiven áron. Mert e kettő nem külön. hanem e»vütt jelenti az iiz°mek gazdálkodási színvonalának javulását. Olvan forrásról van szó, amely a jövő szempontjából kimeríthetetlen. A feladatok mellett több szó esett — főleg a termelő- és kiszolgáló egységekben — a munkavédelemmel kapcso-" latos lazaságokról is. Többen megjegyezték, hogy a munkavédelmi őrök naplójában kevés a bejegyzés, pedig a baleseti statisztika nem éppen megnyugtató. Foglalkoztak a bérezési és segélyezési kérdésekkel, valamint az üdültetéssel is. Ezzel kapcsolatban megállapították. hogy a szécsényi gyáregység kevés SZOT-beutalót kap családosok részére. Több hilyen, így a tmk-ban is. kérdőre vonták azokat a dolgozókat, ak;k különböző oktatásokra jelentkeztek, de azokról — rendszeresen távol maradtak. Kritikai megállapítás volt, hogy a sajtolóműhelyben a vezetők nem kellő mértékben vonják be a szakszervezeti aktivistákat a munkahely előtt álló feladatokba. A dolgozók elismerését vívta ki viszont a jogsegélyszolgálat, amely sok felesleges távolléttől mentesített, s egyben szakszerű felvilágosítást is kaptak ügyeik intézéséhez. A brigádmunkát, a szocialista munkaversenyt általában jónak, tartalmában fejlődőnek ítélték meg, s gyümölcsözővé vált a párt- és a KISZ-szervezettel való együttműködés is. Tény azonban : a helyesen megjelölt tennivalók még hatékonyabb szakszervezeti munka végzésére ösztönzik a szécsényi gyáregység aktivistáit. R. A. 1 NÓGRÁD — 1978. június 6., kedd 3 Kikapcsolódás
