Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
Az orqonacsohor mellé Nem a legszerencsésebb, hogy a pedagógusokat, azaz a pedagógusnapot az iskolaév befejeztével ünnepeljük. Az időpont miatt az ünneplés csaknem céltalanná válik. A méltató szép szavak elszállnak a csokrok illatával a bo. rút oszlató nyárba. Pedig milyen jogos lenne az ünneplés, annyi gondja, baja akad minden pedagógusnak, olyan, ami másokra is tartozik, s amit tanár és szülő csakis együtt tudnának elűzni, megszüntetni. De ez csak ősszel, télen kerül ismét napvilágra, amikorra már rég kihűlt a a pedagógusnapi köszöntők melege. Igyekezzünk inkább őszintébben és főleg messzebbre hatóan végiggondolni: mit is várunk valójában a pedagógusnaptól. Mi az, amiért igaz köszönettel tartozunk a pedagógusoknak? Kinek-kinek, aki reggelenként gyermekeket bocsátott el az iskolába, magának kell elvégeznie ezt a számvetést. Mert ahhoz aligha fér kétség, hogy az iskola és szülői ház között a jobb megértés volna az eredményesebb oktatómunka elsőrendű Kitétele. Arról vem is szólva, hogy ez jelentősen megköny- nyíthetné mind a pedagógus, mind a szülők életét, s kettőjükön kívül ebből a gyerekeknek származna igazi haszna. Persze az ünnep nem arra való, hogy olyasmivel áltassuk magunkat, ami aligha elképzelhető. Lássuk be, hogy a jóval nagyobb megértés közepette is lesznek nézetelté- ilyen felületesen összehason- alábbis jobban és teljesebben réseink, hiszen egyrészről a lítani. Ha csak arra gondo- igyekeznénk megismerni azt, szülő és gyermek vélt, vagy lünk, hogy a mai tanítók, ta- ami még csak alakulóban tényleges érdeke, másrészről a nárok túlnyomó többsége nő van. Mert mondani sem kell, pedagógus kötelessége nem —, amit ha tetszik, ha nem hogy a tanárnak sem éppen minden esetben azonosítható, tudomásul kell vennünk —, könnyű az erősen változó kó- De más dolog a teljes egyet- sőt nem kis részben a gyér- vetelmények között helytáll, értés és megint más a meg- meknevelés, a családi gondok nia. Különösen nem, ha nap értés szelleme, az őszinte terhét cipelő anya, akkor nap után igazáért küzdenie szándék, hogy becsüljük egy- könnyen beláthatjuk, hogy kell. mást és könnyítsünk a má- mindenképpen a reális mai Egyszóval, a pedagógusok sik terhén. helyzet alapján kell ítélnünk, rnúlékony ünneplése helyett Ha szabad tanácsot ad- Egy másik probléma, amely próbáljuk jobban megismerni nunk, ne emlegessük alig itt kopog az ajtón, a tanítás a mai iskolát. A teret, ahol rejtett célzatossággal valaha tartalmának, módjának, kö- gyermekeink nevelkednek, volt, vagy éppen sosem volt, rülményeinek hol gyorsuló, ahol első maradandó élmé- de emlékezetünkben beara- hol éppen botladozó változó- nyeiket szerzik a világról, nyozódott egykori tanárain, sa, amit szülői oldalról néz- Higgyük el: ha megsokszoroz- kat. Azok is más körűimé- ve ugyancsak felületesen zuk erőfeszítéseinket szülők nyék között tanítottak, ha- szoktunk megbírálni. Ahe- és tanárok, akkor is roppant sonlóképpen utódaik is. Nem lyett, hogy jobban megfontol- feladat igazat és jót alkotni, lehet őket és nem is kell nánk, amit mondunk, leg- b. j. Mai tévéajánlafunk 20.05: Machbeth Sokféle feldolgozást láthattak már a magyar nézők Shakespeare e remekéről. Ezúttal angol televíziós feldolgozásban kerül képernyőre a mű; a nézők két kiváló alakítással találkozhatnak Lady Macnbeth: Janet Suzman és Machbeth: Eric Porter (ő volt a Forsyte Saga emlékezetes Soames-a). Shakespeare drámája telve misztikummal, gyilkossággal, jóslatokkal, halállal. Machbeth Duncan skót király tábornoka, fényes győzelmet arat a norvégok ellen. Az ünnepi vendégségre készülőben Machbeth és tábornoktársa, Banquo, három titokzatos boszorkánnyal találkozik, akik Machbetnek Skócia trónját jósolják, Ban- quonak pedig, hogy királyok atyja lesz. Machbetben felébred az elfojtott nagyravágyás. Lady Machbeth csaa sarkallja ezt. Hogy a jóslat beteljesedjék, a náluk vendégeskedő szelíd, öreg királyt álmában megölik . . . 24. r — Hát azon munkálunk, Szepi! Magam köré szedtem védenceimet. Mondom nekik nyíltan, kapnak enni, inni, nem kell kóbor kutya módra lopva, köröm közül, árokparton zabálni a koncot. Napjában, háromszor rendes katoname- názsi, de... Dolgozni kell érte! Először is válasszunk bírót! — Lögyön maga, Iógyön maga! — kiabálták rögvest a népek. — En pedig nem tehetem, mert kilencezerig való lóra kell gondom legyen. Hanem magatok közül, teszem azt, mivel ismerem régről, alkalmasnak vélem Dubari Bandit, ki is ír, olvas, értője embernek, állatnak egyaránt. Amúgy is tisztakezű gyereknek tudom, az igazságot viseli majd bírói mivoltában is, ha anélkül azt viselte! — Ha maga mondja, legyen! — A kapitány veremszállásokat enged nektek a niagosu- lat déli oldalán. Külön az asz- szonyokét, külön a férfiakét. Kell húsz lóértő idomító, a kezem alá. Kell három gulyapásztor, értő csürhepásztor, birkapásztor. A többi, ki tud ökörrel szántani szántson, ki tud szekerészni, de induljon rögvest Vásárhelyre Palinai Pali sárvargához edényzetért, ami között legyen pohár, kancsó, tányér, kanna, teknő. Más szekerészek be Szentesre, ami mozduló eke van, de nem lopni ám, azt ide! Megbolydult erre a nép. Szétfutottak örömükben, mint a tavaszi füvekre eresztett csikócsorda. De még a fehérnépek is futkostak, hajuk lobogtatva. A lóidomárok körülém. Nem 4 NÓGRÁD -1978. június 4., vasárnap trappoltak egy iramodásnyit se. Ballagtunk a szilajokhoz. Katonák őrizték azokat is puskával. Mit tanul attól a ló? Kerüli messzire, nekünk meg az a dolgunk, hogy összeszoktassuk őket. A szilajok a háromévesekből valók. Ember nem érintette még őket. — Na, — mondom —, emberek, először is a szerszámlovat kell nyereg alá tenni. Ugyan van itt ménesszám nyereg alá tanult, de hát azokon nem tudjuk a szilajságot beérni. Ezekhez gyorsjárásúak kellenek, mint ők maguk. Ezért a szerszámlovakat szedjük ki, mindenkinek a gusztusa szerint. Azokat bepúhítva nyúlhatunk a többihez. Értették az emberek, hogyne értették volna. Karéj ózzák is a negyedfű ménest olyan buzgalommal, majd elszaladnak ijedtükben. Egy Muzslai nevezetű választott leghamarább csikót. Mondja is, ő arra ráül. Mondom, szót értsünk! Majd én megmutatom a csínját-bín- ját, nékem mind így csinálja, különben már indulhat is vissza, elüszkösödött falujába. Nem zsivány módon törve, zúzva hajtjuk itt dögire a lovat, de tanítjuk. Finumlá- nummal bánni vele, mint a fehérnéppel! Mind a húsz emberem a lóhoz, de ki erről, ki amarról az oldaláról. Veszem a hurkozott árkányt, vagyis más nevén a pányvát a kezeidbe, közelítem a csordát. Farolnak, facolnak, figyelnek. Lassú, sutíyaVASÁRNAPI JEGYZET Kim ■Z- i ismeri Velem Andrást? Mielőtt még vaskos lexikonokat böngésznének, elárulom: nem a Himalája havas ormait ostromló expedíció parancsnoka, semmi köze napjanik égető világpolitikai történéseihez, az ENSZ-közgyűléshez, a shabai intervencióhoz, a pedagógusnaphoz és az ünnepi könyvhéthez. A hegesztő — nevére legfeljebb kiéi kornyázott brigádnaplóban, rég lefűzött útiszámlákon bukkanhatnak rá — a salgótarjáni Zöldfa úti új házak egyikében él. .„Velem jól kiszúrtak!” — panaszkodott a telefonvonal másik végén. Az AGROFIL gázkonvektor-szerelőire pörölt. Miattuk tölti otthon szabadságát, mert lassacskán már köny- nyebben megmondja a heti lottónyerőszámokat, mint azt, hogy a szerelők mikor végeznek az apró-cseprő munkával. Pedig ő, mint kiváló szakember még segítségét is felajánlotta. Nem kellett volna, mert a derék szerelők hanyatt-homlok menekültek. Vizsla legyen a mancsán, aki utolérte volna őket egy másik lakásban, ahol — mit tesz a véletlen — szintén a nyári pihenésre szánt szabadságát élvezte a tulaj. Nagy szervezők ezek a szerelők, valami különdíjat ideje lenne számukra is alapítani. Körmönfont módon gondoskodnak róla, hogy a kánikulában, amikor vészesen közelegnek az exportszállítási- határidők, maradjanak elegen a gyárakban, nehogy akkor lubickoljanak hegesztők, esztergályosok a Balatonban. Megható a népgazdasági érdekek ily magasztos védelme. S bizonyára azért kukoricáznak hősünkkel, mert e növény termesztésének serkentésére is hasonló érvek hangoztak el. Ám eszébe se jusson senkinek e példából messzemenő következtetéseket levonni, ■ fekete képet festeni szolgáltatási helyzetünkről. Minden, amit meggondolatlanul rossznak kiáltunk ki, tulajdonképpen a mi érdekünkben történik, s ahelyett, hogy hálát re- begnénk, kígyót, békát, vissza nem váltott üvegpalackokat dobálunk. Mert minket kímél a televíziószerelő, amikor a bejelentésre négy héttel kibelezi a készüléket egy mütyür ellenállás miatt, s ezek utón nem tudunk ellenállni, hogy szemérmesen oda ne csúsztassuk a ropogós ötvenest. Hiszen látszólagos késedelme nyugalmat árasztott a lakásbá. Talán egy krimi vagy világbajnoki rangadó izgalma okozta szívrohamtól mentett meg áldásos körültekintése. Nem beszélve a villamosenergia-ta- karékosságról, ami ugyancsak népgazdasági szempont, miként a jövedelmek emelése, amelyhez e konkrét esetben félszáz forintéle« tál járultunk hozzá. S hátha még a szerelő mellesleg nagycsaládos is! A szervizben dolgozók a legjobb őrzőangyalok. Mit az a negyedév, amíg a Zsiguli a műhely előtti placcon árválkodik egy fékbetét cserélése ürügyén. Mélyedjünk bele a baleseti statisztikába, s örvendezzünk, hogy az AFIT nagylelkű hozzánk. Zengjünk dicsé- riádákat, mert három hónapra jótállást vállalt. No, nem a javításra — ez már túl sok lenne a kíméletből — hanem arra, hogy ez • idő alatt senkivel sem ütközünk össze — munkahelyre nem szól a garancia — legfeljebb minket gázol el egy másik, érthetetlenül türelmetlen „mazsola” a rossz fék miatt. Az autószerelők igazán érettek már: óvják a munkaerőt, a drága üzemanyagot. Jó esetben még vevőt is szereznek a járműre. Hogy amit a cipész csinál, az már sok? Ugyan, a hiba a szemléletünkben keresendő. A tegnap reperált cipő talpa leválásának örülnünk illene, a magyar cipőipar ezáltal jut biztos piachoz. Termeli a nemzeti jövedelmet, rákényszerít arra — ha akarjuk, ha nem —, hogy lépést tartsunk a divattal. Újfajta szolgáltatást honosított meg a televízió zenei főosztálya. Díszes meghívót küldött kollégámnak: „Szeretettel meghívjuk kedves családjával együtt legújabb bemutatónkra — saját készüléke elé”. Dátum, aláírás. Barátom elfoglaltsága miatt, s mert egyébként sem tartozik a muzikális lelkek közé, megajándékozott vele, bár borzasztóan sajnálta. A bemutató napjának reggelén az asszony fodrászhoz sietett. Kikészítette a fehér inget, sötét öltönyt, a kicsiknek Dunaka- vicsot vásárolt, de a lelkűkre kötötte: előadás alatt ne csörögjenek a zacskóval! A harmadik gongra ott feszengtünk a fotelben, elvégre mégsem mindennapos, hogy az embert ősbemutatóra invitálják. Utána gyorsan nyugovóra tértünk, megspórolva útiköltséget, éjszakázást. örülni kellene Velem Andrásnak is. Az AGROFIL szerelői megkímélték a töprengéstől, hogy mikor kérje a szabadságát. Nem kell bőrönbe csomagolnia, szakszervezeti beutaló után kajtatnia, nem beszélve a csökkent gázszámláról. ■ ehet, hogy végül ő is levelet kap: ^„Kedves Ügyfelünk! Örömmel értesítjük, hogy sor kerül a gázkonvektorok felszerelésére. Az anyagot a VASÉRT-nél szerezheti be. Szerszámokat a pincében talál. Jó munkát: a szerelők!” Ez lesz az igazi boldogság! S újabb szolgálat a népgazdaságnak. Mert a szolgáltatókat is kímélni kell..: Szabó Gyula Közős hazában Híd a népek között A hazánkban élő nemzetiségek szövetségei ez év novemberében tartják soron következő kongresszusukat. Hogyan él a délszláv nemzetiség hazánkban — erről beszélgetnünk Mándics Mihállyal, a Magyar- országi Délszlávok Demokrcti- kus Szövetségének főtitkárával. — A szövetség VII. kongresszusa óta eltelt időszak nő mozdulatok kellenek ide, mint a vadméhekhez. Ha nem kapkodsz, nem szúr. Mikor dobásnyira megközelítem a választott vasderest, nyakára röpítem az árkányt. Erre • szabadulni akar, de a hurok, minél jobban ugrál, ágaskodik, annál feszesebben szorítja a nyakát. A többi nézi, bámulja a bajba jutott társát, de amíg az vészjeiet nem ád, addig nem mennek segedelmére. A csikósnak meg annyira nem szabad a lovat fojtogatni, hogy az segítségért kiáltson. Ilyenkor inkább eltérésednek az ágaskodó társ mellől, legalább annyira, hogy a kis árkánnyal hurkot vethetek a két hátsó lábát összehúzandó. Amikor a gyöpet is kiveszem alóla, elbizonytalanodik a ló. A legtöbbje inkább lefekszik, minthogy elessen. De na nem adja magát még, az első lábait is árkányba fogom. Attól, már eldől. Szépen kell dönteni, hisz tehetek benne akkora kárt, ló nem lesz belőle, csak pörkölt. Némelyik a földön fekve is veri magát, akkor rakásra húzom a négy lábát, de olyan közelesen, ahogy négy ujjamat össze tudom érinteni. Most jön a kötőfék. Ezt a nyakát nyújtogató táltos fejére gombolom a fapöcökkel, a futtató kötél máris annak az ál- ladzó karikájában van. Szép nyugodtas mozdulatokkal a hurkolót kiveszem a nyakából, megoldom a lábfogó árkányo- kat. munkája, eredményei azt bizonyítják, hogy nemzetiségi lakosságunk pártunk következetes politikáját és politikai céljait elfogadja, alkotó módon vesz részt végrehajtásában, amely a fejlett szocialista társadalom építését szolgálja. A horvát, szerb és szlovén nemzetiségű lakosság a magáénak is vallja ezt az országot. A magyar lakossággal való baráti, testvéri együttélés, a fokozódó kölcsönös bizalom, a szocialista nemzeti egység egyre erőteljesebb kibontakozását bizonyítja. A nemzetiségi lakosság —, mint két nép kultúrájának tulajdonosa — a népek közötti híd, összekötő kapocs szerepét tölti be. A nemzetiségi politika rendezettsége a két szocialista állam kapcsolatában a lenini internacionalista elvek érvényesülését segíti. Továbbá kedvező külpolitikai hatást eredményez, segíti a népek és nemzetek együttműködését, barátságának elmélyülését. Mindezt jól bizonyítja: a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztálya felkérte a szövetséget, vegyen részt a magyar—jugoszláv kulturális munkaterv nemzetiségi vonatkozású pontjainak megvalósításában. Ennek keretében az idén nagyobb lehetőség nyílik pedagógusok, népművelési szakemberek jugoszláviai ta- nulmányútjára. Szorgalmazzák, hogy a kétnyelvű és az anyanyelven oktató isaolák építsenek ki kapcsolatokat jugoszláviai általános iskolákkal. Tovább bővülnek a kulturális cserék is. Ennek keretében több jugoszláviai író részvételével rendeznek író-olvasó találkozót. Hazánkba látogat a zágrábi ifjúsági színház, valamint egy horvát—szerb és egy szlovén bábjátszóegyüttes. A magyar és jugoszláv területi színházak — Pécs—Eszék Szeged—Növi Sad, Szeged— Subotica, Békéscsaba—Zrenjanin, Kecskemét—Zombor — közvetlen kapcsolatot tartanak. Az elmúlt időszak munkájáról szólva Mándics Mihály elmondotta, hogy tovább fokozódott az anyanyelv tanulása iránti igény. Példaként a Pest megyei Tökölt említette, ahol évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelvoktatásnak. A jelenlegi tanévben a hetedik osztályig bezárólag már minden évfolyamnak volt egy szerb—horvát nyelvet is tanuló osztálya. Rajtuk kívül — fakultative — a nyolcadik osztályos diákok is tanulták a nyelvet. Azaz: ma már a tököli iskola tanulóinak több mint egyharmada vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy mi tette ezt lehetővé? Elsősorban az, hogy a község három óvodájának kis látogatói közül négy esztendő óta száznál többen játékos formában tanulják a nyelvet. Itt az sem ritka jelenség, hogy magyar szülők kérik: szeretnék, ha az ő gyermekük is részt vehetne a nyelvoktatásban. A másik jelentős eredmény: tervszerűvé vált a hazai szerzők anyanyelven írt műveinek megjelentetése. Az elmúlt év eredményei közé tartozik az is, hogy Baján népviseleti kiállítással egybekötve — megrendezték az első délszláv folklórszemlét, valamint néprajzi és honismereti gyűjtők nyári továbbképző táborát. És a szövetség is osztozott abban a szép sikerben, amelyet a Szentendrén megrendezett V. nemzetiségi fesztivál hozott. Ezen a találkozón a délszlávokat .a tököli horvát és a deszki szerb együttes képviselte. Az idén első ízben — Mohács városával közösen — a hagyományos busójárás keretében megrendezték a délszláv népi zenekarok országos találkozóját. Cél: a hazai délszláv népzenei mozgalom fellendítése, a népi zenekarok szakmai segítése volt. (Folytatjuk) P. P. ;
