Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

Jó ütemben haladnak a KPM Közúti Igazgatóság útépítői a Nőtincs és Keszeg közötti útszakasz felújításával. Az utat szélesítik, majd később itatott aszfalt-makadám burko­lattal látják el. Tisztaság — tét egészség Az elmúlt évek gyakorla­tának megfelelően a Nógrá­di Szénbányák és a Vörös- kereszt vezetősége idén is kéréssel fordult valamennyi dolgozójához: tegyenek meg mindent a „Tiszta üzem” cím elnyeréséért. Ezzel a versenyfelhívással a vállalat komplex intézkedési tervé­hez kapcsolódtak. A tiszta­sági mozgalmat az év folya­mán valamennyi üzemnél két alkalommal — pontozá­sos rendszerrel — ellenőr­zik, majd októberben kerül sor a végleges értékelésre. — Milyen eredményeket értek el eddig a környezet- védelemben? — tettük fel a kérdést Laczkó Gézának, aki a Nógrádi Szénbányák nagy- bátonyi gépüzemében látja el a vöröskeresztes titkári teen­dőket. — A tavalyi tisztasági moz­galomban a külszíni üzemek kategóriájában első helyezést értünk el és ez a siker — úgy érezzük — további tet­tekre kötelez mindannyiun- kat' A hat alapszei vezetőnk­ben dolgozó több mint há­romszáz vöröskeresztes aktí­va rendszeresen részt vesz környezetünk csinosításában, gondozásában. Parkosítunk, virágokat ültetünk, rendben tartjuk, kitakarítjuk a mű­helyeket, étkezőhelyiségeket, fertőtlenítjük az egészségügyi 'létesítményeket. Gondosko­dunk a játszóterek, az óvo­dák és a sportpálya karban­tartásáról. A napokban meg­tartott kommunista műszakon hétszázkilencvenöten vettünk részt. Lebontottuk a régi ke­rítést, újat építettünk, a nők mázoltak, meszeltek, ablakot takarítottak. — A versenyfelhívás egyik pontja a patkányok rendsze­res irtására figyelmeztet. — Sajnos, a föld alatti munkahelyeken gyakran elő­fordulnak ezek a hatalmas testű állatok, amelyek súlyos fertőzéseket terjeszthetnek. Ezért kell különös gondot fordítani — a fokozott ellen­őrzés mellett — irtásukra. Ez speciális méreggel történik, amit a Nógrádi Szénbányák alkalmazásában álló, méreg­kezelői engedéllyel rendelke­ző Wolfram Sándor „készít el” számukra. — A közeljövőben milyen feladatok megoldását terve­zik? — Mivel hamarosan átszer­vezésekre, rekonstrukcióra, belső tatarozásra kerül sor az üzemben, ezért a mi legfon­tosabb feladatunk a pillanat­nyi tisztasági helyzet fenn­tartása. Az új fürdő alapozá­sa megkezdődött, a mosdók, öltözők bővítését is tervez­zük. Az I-es villamos mű­hely nődolgozói új alapszer­vezeti titkáruknak Ribál Jó- zsefnét választották, aki már­is azzal a javaslattal állt a vezetőség elé, hogy barátsá­gos étkezőhelyiséget szeretné­nek kialakítani brigádjuknak. Az ő vállalásuk is mutatja: dolgozóink igyekeznek olyan kulturált környezetet terem­teni, ahol mindannyian jól érzik magukat és örömmel végzik munkájukat. S ezzel a tisztasági mozgalom elérte célját. Tőcsér Julianna Obiazcov mesevilága „Ötlethónap'” Pásztó Q A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ- nél komolyan vették a Belke­reskedelmi Minisztérium irányelveit az V. ötéves terv munka- és üzemszervezési cél­kitűzéseiről. Még az elmúlt év elején alakult a szövetke­zetnél egy héttagú munka- és üzemszervezési bizottság, me­lyet Kelemen Istvánná szor­galommal vezet. A bizottság féléves munka­terv alapján működik. Ez évi programjukban a bolthálózat korszerűsítése és gazdaságo­sabb üzemelése szerepel. Ilyen többek között az ABC- áruház telepítésével összefüg­gő rekonstrukciós javaslat, a mezőgazdasági szakbolt lé­tesítése, az ecsegi bolt és italbolt korszerűsítésének programja. A bizottság munkaterve alapján került sor júniusban az „ötlethónap” szervezésére. A bizottság a szövetkezet minden dolgozójához eljuttat­ta felhívását. Az „ötlethónap” alatt különböző munkaszerve­zési ötleteket vártak, így a vezetés és ellenőrzés korsze­rűsítésében, az árubeszerzés és -értékesítés fejlesztésében, a készletgazdálkodásban, a létszámgazdálkodásban, a bolti és vendéglátóegységek munkafolyamatainak éssze­rűsítésében. A javaslatokat a központi iroda folyosóján el­helyezett „ötletládá”-ban gyűj­tötték. A szövetkezet gazda­sági vezetése háromezer fo­rintot biztosít a legjobb ötle­tek díjazására. A benyújtott ötletek feldolgozása és értéke­lése zajlik. A dolgozók javas­lataiban minden bizonnyal érződik az alkotókészség ki­bontakozása, s a munkaver­seny szerves részévé válik a munka- és üzemszervezés. A pásztói példa megyénk többi ÁFÉSZ-einél is követés­re méltó lenne. Dudás Pál Az Állami Központi Báb­színház — 1931-ben történt megalapítása óta — az egyik legnépszerűbb szovjet színház, Szergej Obrazcov vezetésével. Művészei a világ 30 országá­ban mutatták be a darabokat. A színháznak két terme van. Jelenleg 24 előadás szerepel repertoáron: 17 gyermek- és 7 felnőttműsor. A két leghí­resebb előadás: „A jsuka pa­rancsára” és a „Rendkívüli hangverseny”. Mindkettő több mint 30 éve szerepel a műso­ron. Az új műsorok között van „Az Állami Központi Báb­színház bemutatja” *— ez a televízió adásainak és sablo­nos produkcióinak paródiája —, valamint a nézők körében különösen népszerű „Don Juan”, a romantikus, lírai, erotikus krimimusical. A színház Moszkva köz­pontjában, a Szadovaja kör­út egyik modern épületében Szülő nélkül nevelkedni na­gyon nehéz. Sok az árva, a félárva, sok a válás és leg­alább ennyi az állami gondo­zott gyermek. Már-már haj­lamos az ember kimondani: a legjobb szülő napjainkban az állam! És nemcsak akkor, ha az el­hagyott gyermekről kell meg­felelően gondoskodni, hanem minden, vitás gyermekügyben az állam az-igazságtevő, a döntőbíró és végül — ha egyéb megoldás nem kínál­kozik — akkor magára vállal­ja a szülő gondját, felelőssé­gét, sőt anyagi terhét is. Nem véletlenül emlegetik, hogy manapság csak szülni nehéz, működik; „A megéledő tárgy csodája” nevű óránál kezdő­dik. Minden órában, amikor a színház homlokzatán elhe­lyezett falióra megszólal, ki­tárul a varázsházikó ajtaja: a szamár megpendíti a bala- lajka húrjait, a bárány, húzo­gatja a harmonika redőit, a medve cintányérozik, a nyúl tapsol, a kakas harsányan kukorékol. Ez az ötperces elő­adás a szovjet főváros neve­zetességévé vált. A színház előcsarnokában bábmúzeum van. Gyűjtemé­nyében, amely a müncheni után a legnagyobb, több mint 2300 bábu található, a világ- na'- több mint 40 országából. Szergej Obracov — az egyik legnépszerűbb művész a Szov­jetunióban. Színházának igaz­gatója és főrendezője, színész, író, fényképész, filmrendező, színházpedagógus és -kriti­kus. A Bábművészek Nemzet­közi Szövetségének elnöke. később már ott gyámkodik a gyermek felett az állam. Sajnos, nemcsak emlegetik, hanem gyakran a valóságban is így van! Az egészben az a legrosz- szabb, hogy egyesek a magu­kat édesanyának nevezők ezt kihasználják. Természetesen a bíróság, a gyámhatóság a legtöbbször helyes helyzet- megítélés alapján dönt. Hatá­rozata mindig a gyermek ér­dekét szolgálja. Ez nem két­séges! Ebben megnyugszik a közvélemény. Lám győzött az igazság! A törvény, a felnőtt emberek igazsága. De mi lesz a gyermekkel? Azzal, akinek a feje felett, Jegyzet Törvény és gyermek Tábori körkép Megtalálták a rókaiejeket! Nyaranta benépesülnek if­júsági táboraink, napközi ott­honaink, s kezdetét veszi a „nagy táborozások időszaka”. A nyár elején — bevált szokás szerint — főként az általános iskolások veszik birtokukba* táboraink nagy részét, láto­gatásunk során is ezt tapasz­taltuk: mindenütt kisdobosok, úttörők fogadtak. *• Salgóbányán éppen táborzá­ráshoz készülődtek a szolnoki Kassai úti iskola kisdiákjai. Kora reggeli érkezésünkkor már mindannyian talpon vol­tak, a búcsúzkodás perceire készülődtek. Milyen emléke­ket visznek haza megyénkből? — kérdeztük néhány pajtás­tól. Kovács Hajnalka és Kele­men Judit a somosi és a sal- gői vártúrákra emlékeznek legszívesebben. — Még Csehszlovákiában is jártunk — újságolják nagy örömmel. — Ugyanis idegen- vezetőnk átvitt a vár szlovák területére is. Munkácsi Magdolnától és Horváth Henriettétől egy „belső használatú” tábori tör­ténetet hallunk. A rárósi úttörőtábor lakói a tábortűzi műsorra készülőd­nek. — Tábortűz közben elfeled­keztünk szobáinkról, nem vi­gyáztunk rájuk — mesélik —, s emiatt a „rókák” elrabol­ták a tábor jókedvét. Riadót rendeltek el, rókafejeket kel­lett keresnünk, vissza kellett szereznünk a jókedvet. Hosz- szas keresés után megtaláltuk a rókafejeket, újra vidám lett a tábor. Bereczki Árpádnak a salgó­tarjáni városnézés adta a legtöbb élményt. Jártak a bányászmúzeumban, a parti­zánemlékműnél, s megtekin­tették a város néhány neveze­tességét is. Az egyhetes táborozás ta­pasztalatait Páldi Irén tá­borvezető foglalta össze. — Nagyon elégedett vagyok a gyerekek magatartásával, ne­velőtársaim munkájával. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Salgótarjánból, a tá­borból kellemes emlékeket vi­gyünk haza. Sok programunk, eseményünk volt, igyekeztünk kihasználni minden percet. ★ A szécsényi járásban a rá­rósi tábort kerestük fel, amely június 13 óta fogadja a fia­talokat. Az első turnus az or­szágjáró diákok találkozójára készülő csapat volt, ezt követ­ték a járási ifjúgárdisták, majd a miskolciak, a sopro­niak, budapestiek, szegediek — mindannyian vándortábo- rosok. Ok két napot töltenek egy-egy állomáshelyen, aztán tovább indulnak. A járási váltótáborban je­lenleg a nógrádmegyeri és a szécsényi Mikszáth Kálmán nevét viselő általános iskola diákjai tanyáznak. Prog­ramjukat ők maguk állítják össze, ezekben szerepel VIT- vetélkedő, akadályverseny, sport, számháború és ter­mészetesen tábortűz is. Egyébként a rárósi tábor egyike a legrégebbieknek, hi­szen már az 1950-es évek ele­jén lerakták az alapokat. He­tedik éve pedig faházakban — ezek jelentős része társa­dalmi munkában készült — Pillanatkép a salgóbányal táborból. Fotó: SzaSa tölthetik éjszakájukat a la­kók. Most újabb három fa­házzal bővül a tábor; ezeket a vízmű dolgozói építik. Dénes Sándor, a tábor ve­zetője, aki immár tizedik éve vállal részt az itteni feladatok­ból, elmondta, hogy az idei nyáron csaknem kétezer fia­talra számítanak. Ebből több mint ezren a váltótábor lakói lesznek — Minden évben bővül a tábor — mondotta Dénes Sándor —, minden évben több gyermeket, fiatalt láthatunk vendégül. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk a maximáli­sai nyújtani, hogy a fiatalok jó szívvel gondoljanak vissza az itt töltött napokra. „Remek, szép idő, kényel­mes táborhely, szívélyes em­füle hallatára vitatkoznak, pereskednek. Akinek zúg a feje, hogy vajon ő kihez tar­tozik: a nevelőszülőkhöz, az édesanyához, a gondozónő­höz? És melyik az édesanya? Az, aki ragaszkodik hozzá és szereti, vagy a másik, aki csak lakásszerzésre, családi pótlék miatt akarja vissza­venni. A törvény azt mondja, hogy a gyermek mindig annál maradjon, aki a nevelését, fejlődését, a legjobb körülmé­nyek között tudja biztosítani. De amíg ide eljutunk, felzak­latunk egy nyiladozó értelmű gyermeket, aki a szülő, az édesanya fogalmát — teljes joggal — összekapcsolja a sze­retettel. Számára a kettő egyet jelent. Felzaklatjuk, mert a legtöbb válni szándékozó csakis a gyermekkel tud ér­velni, bizonyítani és gyakran a gyermek jelenlétében. Törvény és valóság. Miközben védjük, jól vé­delmezzük a gyermek érde­két, összetörjük benne a leg­szebb érzéseket. Olyanról is hallottam már, hogy az egyik fél úgy bosszulta meg a tör­vényes döntést, hogy a másik ■felet a gyermek előtt gyaláz- ta, mert a gyermeket a tör­vény a másik félnek ítélte, akivel ezután él, bensőjében a gyalázkodással, aminek a valódiságát még nem képes megítélni! Jó a mi törvénykezésünk, csak arról feledkezünk meg, hogy az esetek többségében sérülten, összetörtén kerül­nek ki az ítélkezésből, a ha­tározatokból a gyerekek. Akiknek az érdekét a törvény védi! G B. berek — így lehetne összefog­lalni Romhányról alkotott vé­leményünket. Érdemes ki­rándulni Bánkra, jó időben kitűnő pihenési lehetőséget nyújt a strand. Köszönjük a bázisgondnok kedvességét, az egész itteni jó benyomást.” Ezeket a mondatokat az esz­tergomi 3328-as számú út­törőcsapat jegyezte be Rom- hányban, a vándortábor nap­lójába. Ottjártunkkor' Varga Sándorné (akit a dicsérő sza­vak illettek) éppen aZ újabb csoportot, a sándorfalvaiakat várja. Délután három órára kellett volna jönniök — este hat órakor még hírük sem érkezett. — Lehet, hogy eltévesztet­ték a jelzéseket — mondja Varga Sándorné, majd bi­zakodóan hozzáfűzi: — De biztosan megérkeznek. Ez idá­ig körülbelül kétszázan for- iultak meg táborhelyünkön. — Mivel töltik idejüket? — Romhányban megtekin­tik a Rákóczi-emlékművet, a Rákóczi-fát, majd elmennek a bánki strandra, valamint gyárlátogatást is szervezünk részükre. Itt-tartózkodásukat tábortűzzel zárják. A táborozási idény tehát „beindult”, a forgalom sem akármilyen. Csak egy gondolat erejéig jegyzem meg: a diá. kokkal vgló foglalkozás, tö­rődés, gondoskodás sok-sok nevelő fáradhatatlan mun­kája. Természetszerűleg sok múlik rajtuk, s munkájukat elsősorban a táborozók véle­ménye minősíti. A kezdet nem rossz. Reméljük, a folytatás is jó lesz. Tanka László NÓGRAD - 1978. június 30., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents