Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-30 / 152. szám
Jó ütemben haladnak a KPM Közúti Igazgatóság útépítői a Nőtincs és Keszeg közötti útszakasz felújításával. Az utat szélesítik, majd később itatott aszfalt-makadám burkolattal látják el. Tisztaság — tét egészség Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a Nógrádi Szénbányák és a Vörös- kereszt vezetősége idén is kéréssel fordult valamennyi dolgozójához: tegyenek meg mindent a „Tiszta üzem” cím elnyeréséért. Ezzel a versenyfelhívással a vállalat komplex intézkedési tervéhez kapcsolódtak. A tisztasági mozgalmat az év folyamán valamennyi üzemnél két alkalommal — pontozásos rendszerrel — ellenőrzik, majd októberben kerül sor a végleges értékelésre. — Milyen eredményeket értek el eddig a környezet- védelemben? — tettük fel a kérdést Laczkó Gézának, aki a Nógrádi Szénbányák nagy- bátonyi gépüzemében látja el a vöröskeresztes titkári teendőket. — A tavalyi tisztasági mozgalomban a külszíni üzemek kategóriájában első helyezést értünk el és ez a siker — úgy érezzük — további tettekre kötelez mindannyiun- kat' A hat alapszei vezetőnkben dolgozó több mint háromszáz vöröskeresztes aktíva rendszeresen részt vesz környezetünk csinosításában, gondozásában. Parkosítunk, virágokat ültetünk, rendben tartjuk, kitakarítjuk a műhelyeket, étkezőhelyiségeket, fertőtlenítjük az egészségügyi 'létesítményeket. Gondoskodunk a játszóterek, az óvodák és a sportpálya karbantartásáról. A napokban megtartott kommunista műszakon hétszázkilencvenöten vettünk részt. Lebontottuk a régi kerítést, újat építettünk, a nők mázoltak, meszeltek, ablakot takarítottak. — A versenyfelhívás egyik pontja a patkányok rendszeres irtására figyelmeztet. — Sajnos, a föld alatti munkahelyeken gyakran előfordulnak ezek a hatalmas testű állatok, amelyek súlyos fertőzéseket terjeszthetnek. Ezért kell különös gondot fordítani — a fokozott ellenőrzés mellett — irtásukra. Ez speciális méreggel történik, amit a Nógrádi Szénbányák alkalmazásában álló, méregkezelői engedéllyel rendelkező Wolfram Sándor „készít el” számukra. — A közeljövőben milyen feladatok megoldását tervezik? — Mivel hamarosan átszervezésekre, rekonstrukcióra, belső tatarozásra kerül sor az üzemben, ezért a mi legfontosabb feladatunk a pillanatnyi tisztasági helyzet fenntartása. Az új fürdő alapozása megkezdődött, a mosdók, öltözők bővítését is tervezzük. Az I-es villamos műhely nődolgozói új alapszervezeti titkáruknak Ribál Jó- zsefnét választották, aki máris azzal a javaslattal állt a vezetőség elé, hogy barátságos étkezőhelyiséget szeretnének kialakítani brigádjuknak. Az ő vállalásuk is mutatja: dolgozóink igyekeznek olyan kulturált környezetet teremteni, ahol mindannyian jól érzik magukat és örömmel végzik munkájukat. S ezzel a tisztasági mozgalom elérte célját. Tőcsér Julianna Obiazcov mesevilága „Ötlethónap'” Pásztó Q A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ- nél komolyan vették a Belkereskedelmi Minisztérium irányelveit az V. ötéves terv munka- és üzemszervezési célkitűzéseiről. Még az elmúlt év elején alakult a szövetkezetnél egy héttagú munka- és üzemszervezési bizottság, melyet Kelemen Istvánná szorgalommal vezet. A bizottság féléves munkaterv alapján működik. Ez évi programjukban a bolthálózat korszerűsítése és gazdaságosabb üzemelése szerepel. Ilyen többek között az ABC- áruház telepítésével összefüggő rekonstrukciós javaslat, a mezőgazdasági szakbolt létesítése, az ecsegi bolt és italbolt korszerűsítésének programja. A bizottság munkaterve alapján került sor júniusban az „ötlethónap” szervezésére. A bizottság a szövetkezet minden dolgozójához eljuttatta felhívását. Az „ötlethónap” alatt különböző munkaszervezési ötleteket vártak, így a vezetés és ellenőrzés korszerűsítésében, az árubeszerzés és -értékesítés fejlesztésében, a készletgazdálkodásban, a létszámgazdálkodásban, a bolti és vendéglátóegységek munkafolyamatainak ésszerűsítésében. A javaslatokat a központi iroda folyosóján elhelyezett „ötletládá”-ban gyűjtötték. A szövetkezet gazdasági vezetése háromezer forintot biztosít a legjobb ötletek díjazására. A benyújtott ötletek feldolgozása és értékelése zajlik. A dolgozók javaslataiban minden bizonnyal érződik az alkotókészség kibontakozása, s a munkaverseny szerves részévé válik a munka- és üzemszervezés. A pásztói példa megyénk többi ÁFÉSZ-einél is követésre méltó lenne. Dudás Pál Az Állami Központi Bábszínház — 1931-ben történt megalapítása óta — az egyik legnépszerűbb szovjet színház, Szergej Obrazcov vezetésével. Művészei a világ 30 országában mutatták be a darabokat. A színháznak két terme van. Jelenleg 24 előadás szerepel repertoáron: 17 gyermek- és 7 felnőttműsor. A két leghíresebb előadás: „A jsuka parancsára” és a „Rendkívüli hangverseny”. Mindkettő több mint 30 éve szerepel a műsoron. Az új műsorok között van „Az Állami Központi Bábszínház bemutatja” *— ez a televízió adásainak és sablonos produkcióinak paródiája —, valamint a nézők körében különösen népszerű „Don Juan”, a romantikus, lírai, erotikus krimimusical. A színház Moszkva központjában, a Szadovaja körút egyik modern épületében Szülő nélkül nevelkedni nagyon nehéz. Sok az árva, a félárva, sok a válás és legalább ennyi az állami gondozott gyermek. Már-már hajlamos az ember kimondani: a legjobb szülő napjainkban az állam! És nemcsak akkor, ha az elhagyott gyermekről kell megfelelően gondoskodni, hanem minden, vitás gyermekügyben az állam az-igazságtevő, a döntőbíró és végül — ha egyéb megoldás nem kínálkozik — akkor magára vállalja a szülő gondját, felelősségét, sőt anyagi terhét is. Nem véletlenül emlegetik, hogy manapság csak szülni nehéz, működik; „A megéledő tárgy csodája” nevű óránál kezdődik. Minden órában, amikor a színház homlokzatán elhelyezett falióra megszólal, kitárul a varázsházikó ajtaja: a szamár megpendíti a bala- lajka húrjait, a bárány, húzogatja a harmonika redőit, a medve cintányérozik, a nyúl tapsol, a kakas harsányan kukorékol. Ez az ötperces előadás a szovjet főváros nevezetességévé vált. A színház előcsarnokában bábmúzeum van. Gyűjteményében, amely a müncheni után a legnagyobb, több mint 2300 bábu található, a világ- na'- több mint 40 országából. Szergej Obracov — az egyik legnépszerűbb művész a Szovjetunióban. Színházának igazgatója és főrendezője, színész, író, fényképész, filmrendező, színházpedagógus és -kritikus. A Bábművészek Nemzetközi Szövetségének elnöke. később már ott gyámkodik a gyermek felett az állam. Sajnos, nemcsak emlegetik, hanem gyakran a valóságban is így van! Az egészben az a legrosz- szabb, hogy egyesek a magukat édesanyának nevezők ezt kihasználják. Természetesen a bíróság, a gyámhatóság a legtöbbször helyes helyzet- megítélés alapján dönt. Határozata mindig a gyermek érdekét szolgálja. Ez nem kétséges! Ebben megnyugszik a közvélemény. Lám győzött az igazság! A törvény, a felnőtt emberek igazsága. De mi lesz a gyermekkel? Azzal, akinek a feje felett, Jegyzet Törvény és gyermek Tábori körkép Megtalálták a rókaiejeket! Nyaranta benépesülnek ifjúsági táboraink, napközi otthonaink, s kezdetét veszi a „nagy táborozások időszaka”. A nyár elején — bevált szokás szerint — főként az általános iskolások veszik birtokukba* táboraink nagy részét, látogatásunk során is ezt tapasztaltuk: mindenütt kisdobosok, úttörők fogadtak. *• Salgóbányán éppen táborzáráshoz készülődtek a szolnoki Kassai úti iskola kisdiákjai. Kora reggeli érkezésünkkor már mindannyian talpon voltak, a búcsúzkodás perceire készülődtek. Milyen emlékeket visznek haza megyénkből? — kérdeztük néhány pajtástól. Kovács Hajnalka és Kelemen Judit a somosi és a sal- gői vártúrákra emlékeznek legszívesebben. — Még Csehszlovákiában is jártunk — újságolják nagy örömmel. — Ugyanis idegen- vezetőnk átvitt a vár szlovák területére is. Munkácsi Magdolnától és Horváth Henriettétől egy „belső használatú” tábori történetet hallunk. A rárósi úttörőtábor lakói a tábortűzi műsorra készülődnek. — Tábortűz közben elfeledkeztünk szobáinkról, nem vigyáztunk rájuk — mesélik —, s emiatt a „rókák” elrabolták a tábor jókedvét. Riadót rendeltek el, rókafejeket kellett keresnünk, vissza kellett szereznünk a jókedvet. Hosz- szas keresés után megtaláltuk a rókafejeket, újra vidám lett a tábor. Bereczki Árpádnak a salgótarjáni városnézés adta a legtöbb élményt. Jártak a bányászmúzeumban, a partizánemlékműnél, s megtekintették a város néhány nevezetességét is. Az egyhetes táborozás tapasztalatait Páldi Irén táborvezető foglalta össze. — Nagyon elégedett vagyok a gyerekek magatartásával, nevelőtársaim munkájával. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Salgótarjánból, a táborból kellemes emlékeket vigyünk haza. Sok programunk, eseményünk volt, igyekeztünk kihasználni minden percet. ★ A szécsényi járásban a rárósi tábort kerestük fel, amely június 13 óta fogadja a fiatalokat. Az első turnus az országjáró diákok találkozójára készülő csapat volt, ezt követték a járási ifjúgárdisták, majd a miskolciak, a soproniak, budapestiek, szegediek — mindannyian vándortábo- rosok. Ok két napot töltenek egy-egy állomáshelyen, aztán tovább indulnak. A járási váltótáborban jelenleg a nógrádmegyeri és a szécsényi Mikszáth Kálmán nevét viselő általános iskola diákjai tanyáznak. Programjukat ők maguk állítják össze, ezekben szerepel VIT- vetélkedő, akadályverseny, sport, számháború és természetesen tábortűz is. Egyébként a rárósi tábor egyike a legrégebbieknek, hiszen már az 1950-es évek elején lerakták az alapokat. Hetedik éve pedig faházakban — ezek jelentős része társadalmi munkában készült — Pillanatkép a salgóbányal táborból. Fotó: SzaSa tölthetik éjszakájukat a lakók. Most újabb három faházzal bővül a tábor; ezeket a vízmű dolgozói építik. Dénes Sándor, a tábor vezetője, aki immár tizedik éve vállal részt az itteni feladatokból, elmondta, hogy az idei nyáron csaknem kétezer fiatalra számítanak. Ebből több mint ezren a váltótábor lakói lesznek — Minden évben bővül a tábor — mondotta Dénes Sándor —, minden évben több gyermeket, fiatalt láthatunk vendégül. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk a maximálisai nyújtani, hogy a fiatalok jó szívvel gondoljanak vissza az itt töltött napokra. „Remek, szép idő, kényelmes táborhely, szívélyes emfüle hallatára vitatkoznak, pereskednek. Akinek zúg a feje, hogy vajon ő kihez tartozik: a nevelőszülőkhöz, az édesanyához, a gondozónőhöz? És melyik az édesanya? Az, aki ragaszkodik hozzá és szereti, vagy a másik, aki csak lakásszerzésre, családi pótlék miatt akarja visszavenni. A törvény azt mondja, hogy a gyermek mindig annál maradjon, aki a nevelését, fejlődését, a legjobb körülmények között tudja biztosítani. De amíg ide eljutunk, felzaklatunk egy nyiladozó értelmű gyermeket, aki a szülő, az édesanya fogalmát — teljes joggal — összekapcsolja a szeretettel. Számára a kettő egyet jelent. Felzaklatjuk, mert a legtöbb válni szándékozó csakis a gyermekkel tud érvelni, bizonyítani és gyakran a gyermek jelenlétében. Törvény és valóság. Miközben védjük, jól védelmezzük a gyermek érdekét, összetörjük benne a legszebb érzéseket. Olyanról is hallottam már, hogy az egyik fél úgy bosszulta meg a törvényes döntést, hogy a másik ■felet a gyermek előtt gyaláz- ta, mert a gyermeket a törvény a másik félnek ítélte, akivel ezután él, bensőjében a gyalázkodással, aminek a valódiságát még nem képes megítélni! Jó a mi törvénykezésünk, csak arról feledkezünk meg, hogy az esetek többségében sérülten, összetörtén kerülnek ki az ítélkezésből, a határozatokból a gyerekek. Akiknek az érdekét a törvény védi! G B. berek — így lehetne összefoglalni Romhányról alkotott véleményünket. Érdemes kirándulni Bánkra, jó időben kitűnő pihenési lehetőséget nyújt a strand. Köszönjük a bázisgondnok kedvességét, az egész itteni jó benyomást.” Ezeket a mondatokat az esztergomi 3328-as számú úttörőcsapat jegyezte be Rom- hányban, a vándortábor naplójába. Ottjártunkkor' Varga Sándorné (akit a dicsérő szavak illettek) éppen aZ újabb csoportot, a sándorfalvaiakat várja. Délután három órára kellett volna jönniök — este hat órakor még hírük sem érkezett. — Lehet, hogy eltévesztették a jelzéseket — mondja Varga Sándorné, majd bizakodóan hozzáfűzi: — De biztosan megérkeznek. Ez idáig körülbelül kétszázan for- iultak meg táborhelyünkön. — Mivel töltik idejüket? — Romhányban megtekintik a Rákóczi-emlékművet, a Rákóczi-fát, majd elmennek a bánki strandra, valamint gyárlátogatást is szervezünk részükre. Itt-tartózkodásukat tábortűzzel zárják. A táborozási idény tehát „beindult”, a forgalom sem akármilyen. Csak egy gondolat erejéig jegyzem meg: a diá. kokkal vgló foglalkozás, törődés, gondoskodás sok-sok nevelő fáradhatatlan munkája. Természetszerűleg sok múlik rajtuk, s munkájukat elsősorban a táborozók véleménye minősíti. A kezdet nem rossz. Reméljük, a folytatás is jó lesz. Tanka László NÓGRAD - 1978. június 30., péntek
