Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
A népfront és a közművelődés A több tudás—életszükséglet ' A HAZAFIAS Népfront közművelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társadalom minél több tagja érezze életszükségletnek műveltsége folyamatos gyarapítását. Ez nem egyszerűen művelődési cél, hanem szakadatlan törekvés arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról, jobban értse a politika, a gazdaság, a kultúra alapkérdéseit és összefüggéseit. E cél érdekében a népfrontmozgalom kezdeményező módon közreműködik a szocialista kultúra terjesztésében, a közösségi- emberré nevelésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb kibontakoztatásában. i Milyen módon ? Az elmúlt három esztendőben több száz művelődési munkaközösség alakult az országban. Bizonyára sokakban felmerül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfrontmozgalom keretén belül a művelődési munkaközösségek megalakítására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bizottság, az ipari üzemekben és a termelőszövetkezetekben kulturális bizottság, a művelődési házakban pedig társadalmi vezetőség működik ? Ebben az esetben azonban nem illetékes állami és társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elősegíteni akaró, társadalmi érdeklődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy a kultúra az országban valóban tömegessé váljon. Ennek érdekében azon munkálkodnak, hogy a dolgozók sokaságához eljusson népünk és az emberiség múltjának, jelenének minél több haladó szellemi értéke. Feladatuknak tekintik a tanulási, a továbbtanulás és az olvasási kedv felkeltését, a művelődési igények lehető legjobb kielégítését. Segítenek a szocialista ízlés, életmód, magatartás, az igényes emberi élet általánossá válásában. A népfrontnak, mint a legszélesebb politikai tömeg- mozgalomnak, fontos feladata a politikai ismeretterjesztés. Százezrek vesznek részt egy-egy esztendőben ilyen rendezvényeken. A színes és változatos formák között a fórumjellegű rendezvények bizonyultak eddig a legeredményesebbeknek, ahol az emberek kérdezhettek és feleletet kaptak, az országos célokat helyi tennivalókban fogalmazták meg közösen, s a tettreváltás lehetőségeit is kidolgozták. Így a helyi igényeknek megfelelően igen sok településen foglalkoztak a terület mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi vagy éppen környezetvédelmi kérdéseivel. Másutt fórumokat szerveztek az áruellátás, a szolgáltatások, vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzetéről. Megint másutt a politikai vitakörök biztosítottak jó lehetőséget az eszmecserékhez. A politikai ismeretterjesztés mellett a népfrontmozgalom támogatja és szorgalmazza a közművelődés bevált formáit. Az évenként meghirdetett krónikaíróhelytörténeti pályázat nyomán ma már sok ezer pályamű található a megyei levéltárakban, amelyek nemcsak egy-egy település múltját örökítik meg, hanem az eltelt három évtized hiteles történetét is. És nem csupán falvak, nagyközségek történetéről készültek ilyen pályaművek, hanem Nógrád- ban feldolgozták már sok ipari üzem és termelőszövetkezet történetét is. A KERTBARÁT- és kisállattenyésztési körök száma országosan meghaladja az ezret. Gazdája szinte mindenütt a helyi népfrontbizottság, amely minden lehető segítséget megad e nép- gazdaságilag is hasznos hobbi műveléséhez. Akárcsak az értelmiségi, a népfront, illetve a népfront-tanácstag klubok működéséhez. A népfrontmozgalom azonban nemcsak a közművelődés bevált formáit hasznosítja és szorgalmazza, hanem felkarol és támogat minden új, hasznosnak ígérkező kezdeményezést. A legjobb példa erre az olvasótáborok létrehozása. Hogy mi az olvasótáborok célkitűzése, lényege? Olvasóvá nevelni elsősorban a munkás- és parasztfiatalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt. Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az olvasáson keresztül ösztönözni őket a társadalmi valóság megismerésére, azaz: amikor egy-egy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életútját kísérjék figyelemmel, hanem tanuljanak meg történelmitársadalmi fejlődésben gondolkodni. így jobban megérthetik saját életüket, föl- tnérhetik képességeiket és tennivalóikat, kiegyensúlyozottabb egyéniségekké válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszkedésüket a felnőttek társadalmába. Ez a mozgalom hat esztendővel ezelőtt kezdődött Felsőtárkányban. Akkor csupán ez az egy volt. Tavaly viszont már nyolcvan olvasótáborban ismerkedett az olvasás szépségeivel több mint háromezer fiatal. És nem csupán az olvasótáborok száma növekedett a népfrontmozgalom támogatásának eredményeként, egyre sokszínűbbé vált munkájuk is. Ma már az irodalmi táborok mellett képzőművészeti, helytörténeti, néprajzi, közművelődési, sőt nemzetiségi nyelvművelő olvasótáborok is működnek. Mindez jól szemlélteti: a népfrontmozgalom kezdeményezője, támogatója az önművelés legkülönbözőbb formáinak. Rendhagyó irodalmi és művészeti órákat szerveznek a szakmunkás- képző intézetekben. A hagyományos író-olvasó találkozókat igyekeznek újszerűén megrendezni, azaz klubszerűén : vitaindítóval, párbeszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kismamaklubok megalakítása is. S bár ez a mozgalom sem tekinthet vissza két-három esztendőnél hosz- szabb időre, annak ellenére már több száz működik országszerte, így Rétságon is. És a népfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódott az egyik legújabb közművelődési forma, a Mindenki iskolája szervezésébe is. Csoportokat szerveztek a programok közös meghallgatására, hallgatókat toboroztak és toboroznak ma is. A DOLGOK LÉNYEGE: általánosságok és régi receptek helyett a jelenlegi valóságnak megfelelő megoldásokat keresnek és találnak mindenütt a népfrontbizottságok a közművelődés hatékonyabbá tételére. Természetesen ennek a sokszínű munkának az eredményei nem jönek létre egyik nap- ról-hónapról a másikra, de amint az olvasótáborok példája is igazolja: biztosan előbbre vezetnek. P. P. Megyei Ifjú Gárda-szemle ’78 Fiatalos hangulat, jókedv — és eredményes munka Fiatalos hangulat, jókedv jellemezte a megyei szemlét. A lányok is megálltak a helyüket. Ecsetre kínálkozik az a látvány, amely az idegent fogadja a Pásztó melletti Muzsla- puszlán, ahol az ez évi megyei Ifjú Gárda-szemlét megrendezték. A friss erdőillatú, gyümölcsösöktől, feszes fasoroktól övezett területen három napon keresztül folyt a versengés az ifjúgárdisták között az országos versenyre jutásért. Eső, napsütés, szélfú- vás sem zavarta őket; lelkesedésükből a sokat emlegetett „edzett ifjúságunk” 'is példát vehetett volna. Az eseményeik idézésére a győztes szécsényi csapat néhány tagját kértük meg. — Pszichikai előnnyel rajtoltunk a versenyeken — mondja Kiss Ferenc, a csapat egyik rajának vezetője. — Mikor ideérkeztünk „ránézésre” minket jósoltak az első helyre. — Persze több éves munka fekszik jelenlegi eredményünkben — veszi át a szót a szakaszvezető Balogh János. — Csapatunk fegyelmezetten Pályakezdő orvosok Hazánkban a diplomás fiatalok mindenképpen lépéshátránnyal indulnak az életnek. Az egyetemi évek alatt alig jut idejük szórakozásra és ez a helyzet a pályakezdés után sem változik. Kevés a fizetés, itt az ideje a családalapításnak. Albérlet, együttélés a szülőkkel, takarékoskodás. Űjabb gond: a házaspárok belátható időn belül nem juthatnak önálló lakáshoz. Ezenkívül a beilleszkedés, az egzisztencia megteremtésének nehézségei, az új környezethet, emberekhez való alkalmazkodás, a — Budapestről, nagyvárosokból elkerülteknek — szokatlanul „csendes, vidéki élet”... , Most induló sorozatunkban frissen diplomázott fiatal orvosokat keresünk fel, mondják el ők örömeiket, gondjaikat, távolabbi terveiket. Első látogatásunk helyszínéül a Balassagyarmati városi Tanács kórházát választottuk, ahova tavaly tizenegy pályakezdő — három nő és nyolc férfi — érkezett. Ma is ott dolgoznak mindannyian. Né- hányukat a nővérszállón helyezték el, de van akinek csak kórteremből kialakított „lakás” jutott. Az utóbbiak közé tartozik dr. Losonci Endre és felesége, dr. Marsaiké Izabella, akik a régi tüdőosztályon laknak. — Pillanatnyilag egyedül élek, mivel a feleségem egy hónapja szült és fent maradt a kisfiúnkkal Budapesten, a szüleinél — mosolyog apai büszkeséggel a fiatalember. — Hogyan kerültek Balassagyarmatra? — Együtt jártunk egyetemre, mindketten Budapesten végeztünk. Egy éve házasodtunk össze és mivel lakásra nem volt kilátásunk, a szülők terhére sem akartunk lenni, lejöttünk ide, Balassagyarmatra körülnézni. Tetszett, itt maradtunk. Már beadtuk a lakáskérelmet és úgy néz ki: szeptemberben szövetkezeti lakásba költözhetünk. — Okozott-e gondot a beilleszkedés? — Nem, mivel emberi fogadtatásban volt részünk. Körbe vittek a kórházban, bemutattak a munkatársaknak és nyíltan elmondták, hogy mit kapunk, mire számíthatunk. Nem behunyt szemmel érkeztünk, minden megfelelt az előzetes várakozásainknak. A kapcsolatteremtés nem okozott nehézséget, hiszen, orvosok vagyunk... — Az idősebb kollégák hogyan fogadták önöket? — A kezdő mindenhol rá van utalva a tapasztaltabbak tanácsaira, segítségére. Sokat kérdezünk, de még egyikünk sem kapott ingerült választ, jó légkörben, nyugodtan dolgozunk. Azok, akik már túl vannak a pályakezdés nehézségein, szívesen átadják egyegy ügyeletüket, mivel tudják: kevés a fizetésünk. — Mennyi? — Kétezerkétszáz forint, de én pillanatnyilag honvédségi állományba vagyok, ezért csak ezerkétszázat kapok havonta... Számtalan kollégát ismerek, akik azért nem tudtak elutazni továbbképzésre, szakmai konferenciára mert nem volt pénzük rá. — Gondjaik, távolabbi terveik? — Testvéreink, barátaink, ismerőseink Budapesten maradtak. A szüleim idősek — édesapám hatvannyolc éves —, előbb-utóbb gondozásra szorulnak. Lényegében kétlaki életet élünk, ingázunk a két város között. A terveinket kérdezi? A szakvizsga megszerzéséig — addig még van négy, négy és fél év — mindenképpen itt maradunk. A szakvizsga jelentős állomás az orvosok életében. És utána mi lesz? Hosszabb távra nem célszerű előre tervezni, de lehet: végleg itt maradunk... Tőcsér Julianna küzdött minden versenyszámban, s így sikerült „kihozni” a srácokból a maximumot. Űk nyerték a harci túrát is, amelyen több mint 10 kilométeres távon, térképvázlat alapján összesen tíz állomást kellett felkeresni, illetve az ott elhangzott kérdésekre válaszolni; a gyakorlati feladványok pedig kézigránátdobásból, lövészetből, és egyéb ügyességi „játékokból” álltak. — Ezenkívül még úszásban és a fegyveres váltófutásban sikerült megszereznünk az első helyezést — egészíti ki a csapat teljesítménylistáját Gyenes János rajparancsnok. Az ő úszórajában történt meg az a mosolyt keltő eset, hogy az egyik csapattag még a rajt elhangzása után is azon vitatkozott, miért nem lehet csak úgy egyszerűen — ugrás nélkül — bemászni a medencébe. A nemleges választ azután tett követte: ugrott. Olyan jól, hogy sikerült behoznia a többieket, sőt még néhány karcsapással meg is előzte őket. ötven méteren. Kovács Gyula, a lövészraj vezetője a jó szervezést, a tökéletes formakoncentrálást hangsúlyozta véleményében. Biztosra veszi, hogy a békéscsabai országos versenyen méltóan képviselik megyénket. ★ Miklós András, megyei Ifjú Gárda-parancsnok néhány perccel az ünnepélyes zárás előtt elégedetten szólt a három •nap eseményeiről. — összességében a csapatok bebizonyították, hogy az éves kiképzési tervnek megfelelően dolgoztak — mondotta. — Az úszást kivéve nincsenek hiányosságok, kiemelkedően jól sikerült a harci túra és az alaki, menetdalverseny. A fiatalok mindkét területen bizonyították fizikai állóképességüket. — Az idén első alkalommal kellett tábori körülmények között megrendezni a szemlét. Mik a tapasztalatok? — Ha adódott is néhány probléma, ez az egész táborra nem hatott. A lányok-fi- úk határozottan kedvelték a tábori körülményeket, nem nyápickodtak, hanem jókedvvel hajtották végre a feladatokat. ★ Lányok. Igaz elenyésző arányban, de á gyengébb nem is képviseltette magát. Nem is akárhogyan. — Voltak kedvezményeink — jegyzi meg Medve Etelka, aki a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium egyetlen képviselője. — Így például t úszásban 20, 400 méteres futásban 12 másodperc. Számomra a legkedvesebb élmény a kutyabemutató volt, ahol bárki beöltözhetett az úgynevezett csibészruhába, s megbirkózhatott — ha tudott — az ebekkel. Persze, én nem próbáltam meg... — Nekem egy kis kudarcot is hozott a szemle — vallja őszintén Dormán Csilla. — A városi lövészversenyt' 93 körrel megnyertem, most pedig még a céltáblát sem sikerül eltalálnom. A salgótarjáni ifjúgárdisták megbízott szakaszparancsnoka, Gál Ildikó idén nyolcadik alkalommal vett részt a megyei szemlén. Sok szép eredményt köszönhet neki a megyeszékhely Ifjú Gárda-mozgalma. — Most meg kellett elégednünk a harmadik helyezéssel — mondja némi elégedetlenséggel —, voltak nálunk jobbak is. Viszont a mi csapatunk nyerte az alaki és menetdalversenyt. ★ Bállá Árpád táborparancsnok, a megyei KlSZ-bizott- ság honvédelmi és sportfelelőse a következőképpen értékelte a szemlét: — A csapatok szakmai és politikai felkészültsége hűen tükrözte a járásokban, városokban folyó Ifjú Gárda-munkát — mondotta. — Fiatalos hangulattal végezték el feladataikat, s még az időjárás sem befolyásolta őket. Különösen elégedett vagyok az alaki és menetdalverseny színvonalával. ★ Bár a versengésben nem szerepeltek, de mégis szóra érdemes a szemle megrendezésében segítséget nyújtó határőrök munkája, akik a sátorveréstől a kutyabemutatóig a tőlük telhetőt nyújtották Korántsem ennyire egyértelmű néhány üzem, gyár segítsége, melyek „elvárták”, hogy fiatal dolgozóik a szemlét követő napon tizenhat órázva pótolják munkából kiesett „mulasztásaikat”... Hogy végül is jól sikerült a megyei Ifjú Gárda-szemle az elsősorban a csaknem 200 gárdista, szervező, rendező lelkes munkájának eredménye. Ez a záloga, hogy egy év múlva hasonló eredményekről adhassunk számot. Tanka László | NÓGRÁD — 1978. június 27., kedd
