Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
A feldolgozásra kerülő alapanyag anyagvizsgálatát minden esetben elvégzik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A szakítószilárdságot Takács Tibor és Dóra Lászlóné vizsgálja. Elénk érdeklődés a politikai élet iránt Taggyűlés a belváros I-es alapszervezetnél IDŐS EMBEREK, munkában megrokkant férfiak és nők. összesen százkilencve- nen. Közülük harmincötén idős koruk, betegségük miatt felmentettek a politikai élet, a taggyűlés látogatása alól. Többségük munkás, de sok az alkalmazott és az értelmiségi is. S ha már a salgótarjáni belváros I-es párt- alapszervezetét be akarjuk mutatni, akkor mondjuk azt is el, hogy a százkilencven párttag közül száztíz a férfi, és nyolcvan a nő. Negyvenin- lenc százalékuk — éppen az idős korosztályok miatt — a nyolc osztályt sem végezte el. Huszonöt százalékuk rendelkezik érettségivel, és felsőfokú képzettséggel. Nyolcvan éven felüli párttag is található közöttük, összesen kilenc. A hetven—nyolcvan év Közöttiek száma harminc. S afnire az alapszervezet nagyon büszke: 1945. előtti párttag nyolc, 1945-ös pedig nyolcvanhét. Az élet, a politika iskoláját valamennyien megjárták. Egyszóval ők alkotják Salgótarjánban a belvárosi I-es párt- alapszervezetet. A minap — mint mindenütt a megyében — a Központi Bizottság 1978. április 19—20-i, ülésének határozatából adódó feladatokat ebben az alapszervezetben is taggyűlésen vitatták meg az idős párttagok. Németh László, a párt- alapszervezet titkára a vezetőség beszámolójában is idézte a Központi Bizottság határozatát. A párttagság jól fo- gadta a határozatot, népünk tettekkel támogatja. Jól folysül a munkásosztály és a párt vezető szerepe, fokozatosan, eredményesen bontakozik ki a szocialista demokrácia, a tömegek egyre nagyobb számban vesznek részt a helyi, a megyei és az országos tervek vitájában, egyre bátrabban bírálják a hibákat, és tesznek javaslatokat az eredményesebb munkára. Határozottabban lépnek fel minden olyan esetben, amikor a hatalommal való visszaélés, a szocialista demokrácia megsértése tapasztalható. Hozzászólásában elsősorban erről szólt Nádhera László, aki éppen a városátépítés során felmerült gondokat, szervezetlenségeket bírálta. Megtalálható ez a gond még akkor is, ha az utóbbi időben tervszerűbb a város fejlesztése. De amint a pártvezetőség beszámolója is hangsúlyozta, gondok is akadnak. A munkásosztállyal való törődés néhány helyen egyes esetekben, formális. Nem elég differenciált az egyes rétegekkel, többek között például a nyugdíjasokkal való foglalkozás. Tóth Gyula hozzászólásában egyetértését fejezte ki a beszámolónak azzal a megállapításával, hogy javítani kell az időskorúak helyzetén, rendezni kell a 3 és több- gyermekes családok családi pótlékát. Mint hozzászólásában kifejtette, ne legyen hátrányos helyzetben az, aki korábban ment nyugdíjba. Egységes alapon, reálisan ítéljék meg az embereket. Szükséges ez még akkor is, amikor az életszínvonal az országban javul, nem élünk rosszul.A Központi Bizottság határozata alapján a taggyűlési beszámoló kijelentette: nem kis problémát okoz hogy a termelői és fogyasztói árak nem fejezik ki a tényleges ráfordításokat. Ezért fejlesztenünk kell árrendszerünket. Bemard Rudolf ehhez a megjegyzéshez fűzte hozzá, hogy a XI. kongresszus óta megtett út pozitív, az árpolitikát azonban a nyugdíjasok sem értik megfelelően. Ezért javasolta a taggyűlésnek, hogy a második félévi munkatervben egy taggyűlésen közgazdász bevonásával vitassák meg a témát. Erre azért is szükség lenne, hogy mellette kiálljanak és agitálni tudjanak. Nagyon sok szó esett a taggyűlésen arról, hogy ideológiai, politikai egységre van szükség. S mint mondották, egység csak a viták során alakulhat ki. A taggyűlés leszögezte, hogy pártunk eszmeipolitikai és szervezeti egysége szilárd, tömegkapcsolatai erősek. A párttagság helytáll a határozatok végrehajtásában. NYÍLT ÉS ŐSZINTE volt a taggyűlés. Az élénk érdeklődés, a határozottság jellemezte. Végső kicsengése az ideológiai, a politikai egység. S, amint megfogalmazták: a feladat adott, most már a cselekvésen a sor. Mindenki a maga területén. Még akkor is, ha ők nyugdíjasok... Somogyvári László Konzultáció Mezőgazdálkodás az elkövetkező években Nógrádban sajátos körülmények, tényezők befolyásolják a gazdasági hatékonyság érvényesülését. Egyrészt a mostoha természetföldrajzi adottság következtében a termelési szerkezetben is szűkebb keresztmetszetű a megfelelő jövedelmet biztosító ágazatok választási lehetősége. Másrészt a nagyüzemek egységnyi területre vetítve kisebb eszközértékkel, alacsonyabb élőmunka ellátottsággal és némileg kevesebb jól képzett szakemberrel rendelkeznek, mint országosan. Ilyen körülmények között feladataink nagyobbak, hiszen a népgazdasági átlagos növekedési ütemhez hasonló fejlődést irányoznak elő. És hogy ez mennyire megalapozott, reális és időtálló, rem- csak az eddigi fejlődés bizonyítja, hanem a még kihasználatlan, feltáratlan lehetőségek, tartalékok is. Ezek közül csak néhány fontosat lehet felvázolni, hiszen általában nincs gazdasági tartalék, azok mindig konkrét gazdasághoz, ágazathoz, termékhez vagy éppen költséghez kapcsolódnak. GAZDASÁGI TARTALÉKOK A jelenlegi termelési színvonal még valamennyi ágazatban elmarad a lehetőségektől, a termőhelyi optimumtól, de még korábbi önmagunktól is. Ki tudná megmondani, hol a határ, amikor kukoricából értek már el hektáronként 220 mázsát — ez a világrekord is —, búzából pedig 100 mázsán felül. A mi mércénket a terv előirányzatai szabják meg, az viszont búzából a tervidőszak végére a 36—38 mázsa/hektár, kukoricából 42—45 mázsa/hektár. Sok ez vagy kevés? Búzából 1974-ben egytized híján 40 mázsa, kukoricából 46 mázsa is termett hektáronként megyei átlagban. Az átlagok sokszor „mesterkéltek”, „különcök”, eltakarják a tényleges eredmények és gondok közötti különbségeket. Vannak ugyanis az átlagos fejlődési ütemtől lemaradt üzemek, amelyek nem az adottságokkal vannak ösz- szefüggésben és vannak a viszonylag jól gazdálkodó üzemeken belül az átlagostól tartósan lemaradt ágazatok. Sok „adósság” van a takarmánytermelésben, egyes zöldség- és gyümölcsféleségek termesztésében, az állattenyésztés hozam- és költségmutatóiban. Ezek felzárkóztatásában, nagy lehetőségek rejlenek, s erre minden üzem megfelelő „re- eept”-el is rendelkezik. CSAK AZ ÜZEMEKEN MÜLIK Az üzemi méretek ma már kialakultak és hosszú távon alkalmasak a korszerű technika befogadásával a hatékonyabb gazdálkodásra. A hangsúly így a kedvezőbb belső ágazati méretek kialakítására és harmonikus együttműködésének megteremtésére helyeződik át. Állattenyésztés nem fejlődhet megfelelően a takarmánytermelés színvonalának emelkedése nélkül, a takarmánytermesztés és gépi betakarítás fejlesztése nélkül. Nehéz ma magyarázatot találni arra, hogy ami vetétlen terület, miért vetetlen. Pusztán közgazdasági okoskodás nem elég hozzá. Megyénk adottságához hozzátartozik a területi szabdaltság és szórtság, a táblák viszonylag nagy száma. Jelenleg, amikor egy hektár területen 1,1—12 ezer forint értékű mezőgazdasági terméket állítunk elő, nem indokolt a több száz hektár nagyságrendű parlagterület. A mezőgazdasági termelés növelésének nagy tartaléka az üzemközi együttműködésekben rejlő lehetőségek jó kihasználása. A megyei párt- bizottság végrehajtó bizottsága a közelmúltban elemezte ezt az igen. fontos témát. Ebben sem mindig a jogi és közgazdasági szabályozók jelentették a féket, a sorompót, hanem az üzemek egymáshoz való hozzáállása, a befelé- fordulás, a helytelen szemlélet. Nem öncélról és nem „a szegény emberek házasságáról” van szó. Az élelmiszer-, a fafeldolgozás, s az állattenyésztés egyes ágaiban létrejött társulások árukibocsátását önmagában egyetlen gazdaság. sem lenne képes megvalósítani. A várt eredmény pedig legtöbb esetben azért marad el, mert a szükséges ráfordítást elmulasztják. Ez pedig az egyes üzemek partnerségi viszonyának minősége is. A megtermelt és a betakarított termékek között ma még elég nagy a különbség, a statisztika csak ez utóbbit regisztrálja. Tapasztalati számok alapján cukorrépánál esetenként 20 százalék felettit, gaboránál 5—7 százalékot, takarmánynál a felhasználásig 20—25 százalékot is elérhet a veszteség. A szabályozók adta lehetőséggel sem egyforma rugalmassággal élnek az üzemek. Példa erre az 1977-ben bevezetett tejprémium. Az elemzések kimutatták: azokban a tsz-ekben, ahol a literenkénti maximális lehetőséget — a 3 forintot kihasználták —, ott nőtt az előző évhez képest leggyorsabban a nyereség, általában 41—42 százalékkal. Hat tsz a tejprémiumot leszámítva, mérleg szerinti veszteséggel zárta volna az évet. S végül, ami nem mérhető számmal, pénzzel, de a legfontosabb : az emberi tényezők, ahogy dolgozunk, termelünk, gazdálkodunk. A vezetés hatékonyságától, a jobb hozzáállástól, munkafegyelemtől, a szaktudás kamatoztatásától függ az összes többi tényező. Példák igazolták, hogy ahol ésszerű kádercserékkel javították a vezetés színvonalát, néhány év alatt többször szanált tsz-ből lett kiváló. A tapasztalatok és tanulságok sokrétűek. A termelőerők három fő tényezője közül a termőföld és a munkaerő hatékonysága megközelítően hasonló ütemben nőtt — két és fél szeresére —, ami viszont kedvezőtlenül alakult, az az eszközhatékonyság. Az eszközérték az elmúlt hét évben mintegy 66 százalékkal gyarapodott, ugyanakkor a 100 forint lekötött eszközre jutó termelési érték 3 százalékkal, a nyereség 26,3 százalékkal csökkent. Ez a látszólag egyszerű összefüggés a valóságban sokkal bonyolultabb. Gazdaságonként eltérő az eszközszint- és az eredményalakulás viszonya, s nem minden forint befektetett eszköz vált ki üzemi nyereséget. Az állóeszköz-befektetésben ma mégis sok a tervszerűtlenség, s van két tanulság is; egyrészt kevesebb eszközzel is lehet ésszerűtlenül, pazarlóan gazdálkodni, ebben az esetben a tőkeszegénység újratermeli önmagát, másrészt azokon a területeken, ahol az eszközellátottság alacsony szintű, ott általában az ágazati eredmény is alacsony. DIFFERENCIÁLT ELŐRELÉPÉS A gazdasági hatékonyság legfontosabb mutatója, a nyereség nemcsak alacsony, hanem ingadozó is. A nettójövedelem által mért hatékony- sági mutatók alapján felállított sorrendben az öt járás közül a balassagyarmati áll az első helyen, az alapvetően kedvezőtlen adottságú szécsé- nyi járás megelőzi a pásztói és a rétsági járást. A termelő- szövetkezetek közötti sorrendben az első tíz tsz között nem egy kedvezőtlen adottságú tsz van, például Szügy ötödik, Magyarnándor hatodik, Nóg- rádmegyer kilencedik. Ezzel szemben az utolsó tízben nem egy jó adottságú tsz akad, így az elmúlt évben alaphiánnyal zárók valamennyien. A mezőgazdasági nagyüzemek között kiélezett, bár kevésbé látványos verseny folyik és nemcsak a hasonló adottságúak között, mert önmagukat az előttünk haladókhoz is mérjük. A versenyben egyesek élen járnak, mások közel egyenletesen haladnak, de vannak amelyek jelentősen leszakadtak. Az okok mindig sokfélék. De egy tényező mindig kimutatható: versenyben csak úgy lehet maradni, ha feltárják és kihasználják a hatékonyabb gazdálkodás üzemi tartalékait. Ez pedig a vezetés és termelésirányítás hatékonyságának a függvénye. Dr. Gyöngyösi István tatódik a fejlett szocializmus építése és a kitűzött feladatok sikeresen valósulnak meg. Hallgatva a taggyűlés beszámolóját, a hozzászólásokat, ki lehet jelenteni, hogy idős kommunistáink, nyugdíjasaink körében is élénk érdeklődés tapasztalható a politika iránt. Nemcsak a vezetőség beszámolója, de számos hozzászólás bizonyította, hogy a Központi Bizottság határozatát végre kell hajtani, s mindenki a maga területén tegyen azért, hogy az megvalósuljon. Tehát a cselekvésen van a sor! Angyal László fejtette ki, hogy ma, amikor a Központi Bizottság már meghozta a határozatot, tudomásul vesszük, s előtérbe a végrehajtás kerül. A végrehajtás sikere pedig a megszervezésen, a személyi feltételek megteremtésén múlik. Arról is szó volt, hogy a város párttagsága nagy felelősséggel készült fel a határozat végrehajtására. Így a terv megvalósítása sikeresen, eredményesen folyik Salgótarjánban. A bizalom és cselekvőkészség jellemzi Salgótarján lakóit. A BFSYÁMOLO CSAKÚGY. mint a több hozzászólás is, megállapította, ’hogy érvényeÖNKRITIKUSAN E lső meggondolásra különösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelíteni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: „a stílus — az ember”, széles érvényességű, s általában arra az öszhangra utal, ami a tartalmat a formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nemcsak a benne foglalt célok, a teendők, de a politikai stílus és módszer elemzésével is értelmezni. Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimunkált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonságjellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határozatban foglólt feladatok is teljességgel megoldhatatla- nok a szöveg módszertani tanulmányozása nélkül. S mert nincs mód ehelyütt a teljes körű tanulmányozásra, érjük be csupán két hangsúlyos mondat kiemelésével: „A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett munka áttekintése során megállapította, hogy mind az eredményekben, mind a fogyatékosságokban tükröződik a párt vezető testületeineic és végrehajtó szerveinek munkája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyengeségeinek önkritikus vizsgálatát, a munka megjavítását minden szinten.” Bizonyos tapasztalatok, sőt, intő jelek arra mutatnak: nem felesleges rámutatni a módszerre, amely a munka megjavításának részévé teszi a saját munka gondos és önkritikus elemzését is. Ez a stílus még korántsem vált általánossá társadalmunkban, gazdaságunkban. Közismert például — s éppen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mértékben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatások, s ez végül is a társadalom érdekeivel homlokegyenest ellentétes gazdasági hatásokat vált ki. Az a különös, már-már irracionális helyzet állott elő, hogy miközben az ország gondokkal küzd — amit egyebek között külföldön felvett hitelekkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagos pénzbőség állapotában működnek. S hogy ez mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti: tavaly a vállalatok-szövetke- zetek költségvetési befizetései összesen mintegy tíz százalékkal nőttek, miközben a részükre nyújtott költségvetési támogatások, kedvezmények emelkedése meghaladta a húsz százalékot. Most már viszopt csak az a kérdés: miért említjük az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos, azért, mert vállalati körökből az a tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen helyeslik a támogatások csökkentését — nem észleltünk még példát az ellenkezőjére —, de e helyeslésben jobbára ott van egy újkeletű va-*> rázsige; az, hogy a csökkentést természetesen differenciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelzés megfejtése után — szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemeik sajátosságai miatt semmiképpen. A folyamatok önkritikus elemzésének nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tüne- tekkel lehet szemléltetni, amelyek az országos és a helyi adatokat, a népgazdasági és a konkrét vállalati helyzetképet vetik egybe. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérően —, exportunk csökkent, behozatalunk pedig meghaladta az előirányzott mértéket, tehát a külkereskedelmi mérleg nem javult, hanem romlott. Ha viszont bárki összegezni próbálná e negyedév nyilvános vállalati közléseit — sajtópublikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indokolatlan növekedését adják hírül. S ha meggondoljuk, ebből is az imént irracionálisnak nevezett helyzetkép körvonalazódik; az tehát, hogy miközben az ország külkereskedelmi mérlege kedvezőtlen — vállalatai szinte kizárólag eredményesen túlteljesítenek. A z önkritikus elemzés — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja az áprilisi határozat —, végeredményben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenséggel feltételezi ezt. Ám erre alapozva, az eredmények forrásvidékét kutatva kell egyszersmind nyíltan, cselekvő szándékkal szembenéznünk a hibákkal, a munka gyengeségeivel. T. A. | NÖGRÁD — 1973. június 3.', szombat 3 « ■f
