Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

Képek a salgótarjáni Ifjúsági Művelődési Ház életéből Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a megye vezetői társaságá­ban meglátogatta az ifjúsági intézményt. Képünkön Balogh Mihály (jobbról) igazgató tájékoztatja a vendégeket az if­júsági ház munkájáról Az ifjúsági Centrum-napok egyik kiemelkedő eseménye volt a fürdőruha-bemutatóval egybekötött jazz-rock koncert, amelyen a MINI együttes szórakoztatta a fiatalokat „Társadalmilag veszélyeztetett,. címmel tartott előadást a napokban Szabó László, a Népszabadság belpolitikai ro­vatvezetője Fotó: Varga László és Szabó Sándor Popportré Suzy Qualro Azok közé az előadók közé tartozik, akik jártak Magyar- országon. 1977 szeptemberé­ben négy hangversenyt adott zenekarával a Suzy Quatro Bändel, Budapesten. 1950- ben született a Michigan ál­lambeli Detroitban. Szülei zenével foglalkoztak, apja a konzervatóriumban tanított. Suzy Angliában és Ameriká­ban tanult, s már nyolcéves korában apja jazzegyütte- sében bongon játszott. A rock and roll elterjedésével stílust változtat. Tizennégy éves korában zenekart alakít Suzy Soul néven, melyet egy évvel később Suzy Soul and the Pleasuresekersre változ­tatta. 1970-ben egy nőkből álló zenekart alapít a Cradlt, de a siker még váratott magára. Menedzsere, Mickie Most ja­vallatára 1972-ben megalakít­ja a Suzy Quatro Bandet. Len Tuckey szólógitáros (későbbi férje) Dave Neal dobos, Mike Deacon billentyűs a zenekar tagja. 1973-ban lett világhírű az Ismert londoni slágergyá­ros Chinn—Chapman szerző kettős dalainak előadásával. Első két sikerszáma a Negy­vennyolc Crash és a Can the Cas címűek, melyek beke­rültek az első nagylemezére, amely korábban kapható volt nálunk is. Suzy Quatro az egyetlen olyan nő a rockze­ne történetében (zenekarában 6 a basszusgitáros, de do­bon és billentyűs hangszere­ken is tanult), aki mint hang­szeres előadó is komoly te­kintélyt vívott ki magának. 1964-ben a New Musical Exp­ress a rock királynőjének" nevezte Suzyt. Sokat kon­certezik, legnagyobb sikereit Japánban éri el. Kiváló rock and roll énekes, tud érces, kiabálós lenni, de a sima „normális” éneklés sem okoz gondot neki. Eddig megjeleni nagylemezei Suzy Quatro I., Aggrofhobia. Reméljük Suzy Quatrót rövidesen vendégül láthatjuk ismét hazánkban. (Zoltán) Hurrá, vakáció! Az vesse rám az első követ, aki nem iri­gyeli a nyári vakációjukat töltő diákokat, az önfeledten kényük-kedvükbe merülő, szelle­mi és fizikai erejüket pihentető tanulófiata­lokat. Megérdemlik. Nebuló ismerősöm meséli, mi mindenen kellett általmennie, hogy bizonyítványosztás­kor ne azon kevesek közé tartozzék, akik a strandke'lékek és a turistabatyuk mellé a matematika- avagy a történelemkönyvet cso­magolják. Kicsit pironkodva vallotta be, hogy bizony a „fegyvertechnika” legújabb vívmá­nyait is alkalmazni kellett, azért a görbe számjegyért. Ezeket az izgalmakat ki kell pi­henni, mondja, s a két hónap erre éppen hogy elég. Vannak, akik praktikusabbak. A nyár egyik felét keresetszerzéssel töltik, míg a szerzett pénzből — az idény másik felében — kirán­dulnak. Közülük sokan már az iskolaévek alatt olyan benyomásokat szereznek a mun­kahelyekről, melyek a későbbiekben megha­tározóak is lehetnek. A vakáció előtt hurrá lelkesedéssel ábrándoznak: mi mindenben lesz részük, milyen is az a sokat emlegetett munkahely. Bekerülve aztán keserűen álla­pítják meg jó néhányan, csak keveseknek adatik meg, hogy testre szabott feladatot bíz­zanak rájuk. Mert ugye a kiflivásárlás és a kávéfőzés — egyesek bármennyire esküsz­nek is a kvalifitásra — nem tartozik a „csak szakmai képesítéssel rendelkező” foglalkozá­sok közé? Sokszor leírtuk már, mégsincs fo­ganatja: ne ijeszszük el a diákokat a mun­kahelyektől! Többet foglalkozzunk velük. Még egy gondolat a vakációról. „Tessék so­kat olvasni, utazni, kirándulni... otthon se­gíteni, dolgozni... és tanulni, tanulni, tanul­ni. ..” cseng a fülemben jó öreg tanárom atyáskodó tanácsa. De valamiről elfeledke­zett: a pihenésről, a szórakozásról. Monda­nom sem kell, hogy a mérleg mindig az utób­biak oldalára billent Lehet természetesen olvasni, kirándulni, dol­gozni stb., de az ifjúság természetéből adódó­an a szórakozás nyáridőben az egyik legfon­tosabb dolog. Ezen nincs mit csodálkozni; in­kább a feltételek, a lehetőségek megteremté­sén kell munkálkodnunk. És a sok-sok nyári program közepette né­ha szánjunk időt a „gondolkodásra” is. A su­tán hangzó megfogalmazás ez esetben az ön­értékelést, az önkontrollt elősegítő tevékeny­ségre utal. Tizenéves korban is szükséges és hasznos, hogy önnön magunk képességét, te­vékenységét, munkáját, kapcsolatát — mond­juk egy tóparti napozás közben — újraérté­keljük, elemezzük. S mindezekből, megfelelő konzekvenciát szűrjünk le. Elképzelhető, hogy az új tanév kezdetén ennek hasznát is vehetjük. Korábban emlí­tett diákismerősöm például, azzal, hogy nem alkalmazza a „fegyvertechnika” elemeit,, s mégis eredményes évet zár. Persze, embere válogatja, ki milyen prog­ramokat választ az idei nyárra. A szabadság a diákszabadság teljes mértékű figyelembevé­telével történik. Így tehát a felelősség és a lehetőség adva van arra, hogy az őszi csen­getéskor, az első osztályfőnöki órán valóban irigylésre méltó dolgokról meséljenek a diá­kok. T. L. Gr Napjaink nagy divatja a régiségek, lámpák, cserepek, gazdálkodási eszközök gyűjté­se. Van, aki divatból, más le­letmentőként fog a dologhoz, egyesek pedig a nagy üzletet látják benne. Spartakiád ’78 A falusi lakosság bevonása a tömegsportmozgalomba, az ifjúság rendszeres testedzé­se, sportolása jegyében ren. dezi meg a KISZ balassa­gyarmati járási bizottsága, valamint a járási sportfel­ügyelőség vasárnap Balassa­gyarmaton, a városi sportpá­lyán a falusi dolgozók XXVII. nyári járási spartakiádját. Az egész napos rendezvény- sorozaton női és férfiszám­ban síkfutási, súlylökési, ma­gasugrási, gránáthajítás, versenyeket rendeznek, vala­mint kézi-, röplabdában és kispályás labdarúgásban mé­rik össze erejüket a járás fi­ataljai. 2 .•.„„•iiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifniiiiiiiiHHiiiiiiiiito .........i'iitiiiiiiiiiiiiiHiiiMunmiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiHiiiiiiiiHiHiiiiiitiiiiimnimiiiiiiiiiimimim. kimondottan felvág gazember v oltára. A valódi gondolat feledkezni abba, amit esi- persze ennek homlokegyenest nálnak, mert maguk is kép- az ellenkezője: az örvezető telenek belefeledkezni. Las- tiltakozik a ledorongoló jelző san tizenhat éve zenélek ellen. (énekelek) különböző együt- „Nincs kizárva, hogy nem tesekben, már nem is csak lesz ellenőrzés” — vakargat- a fülem szokott hozzá, hogy ta a feje búbját egy főköny- ilyen dolgokat a hangzásból velő, aki egyéni hírcsatornáin kihalljak. Az angol kiejtés „fülest” kapott néhány kör- az egyik nehéz golyóbis a nyékbeli revízióról. Szavainak Neoton rabláncán. Hiteles értelme az: számítani lehet szöveget énekelnek, de min- arra, hogy elmarad az étie­dig szélsőségesen: vagy na- nőrzés. A valódi aggodalma gyón „magyarosan”, vagy pedig abból_ származott, hogy még az anyanyelvinél is job- igenis ellenőrzésre kell szá- ban elkenve, érthetetlenül. A mítania. kettő között volna a legjobb. E hibák túlnyomó része Talán ha Stevie Winwoodot, nyilván figyelmetlenségből fa- Tom Jonest, Petula Clarkot, kad. Ha kijavítjuk az illető- Ray Charlesot, a Fogerty két, egyből „kapcsolnak”, testvéreket, a Beatlest, vagy megértik, mi volt a „baki” a a Mama és Papát vették vol- mondatukban. 'Am előfordul, na kiejtésben követendőnek, hogy hosszas magyarázás után mintsem egykori tanárjukat, sem fogja föl valaki, miért az Országh-szótárat, vagy fogott mellé a kétszeres taga- Bradányi Iván tanácsait, dással. Amazok mégis angolabbak, Evvel kapcsolatban egy mégha amerikai is akad köz- bemagolt matematikai sza- tük. bályhoz folyamodhatunk Node semmi baj! Nem ,,szemleltetés * végett: mznusz— rossz lemez a „Neoton Disco”, szór mínusz az plusz. Vagyis a nagyközönség meg egymás ahogyan a két negatív szorzó ruháját fogja szaggatni ér- pozitív szorzatot eredményez, te. Persze az előzetes híre éppúgy változik ellenkező ér- után jobb is lehetne. telművé a tagadás, ha egy másik tagadással csapjuk Vass Imre üstökön. — m — NÓGRÁD — 1978. június 24., szombat 5 Nagy fába vágta fejszéjét a Família: már standardnak ve­hető világszámokat dolgozott át discofelfogásban. Saját szerzemény csak kettő van a 4—4 szám között és a leivé- telek angol nyelven készültek, nyilatkozatok szerint nem utolsósorban azért, mert ked­vezőbb lesz (talán) az export a nyugati országokba. Kívá­nom, ne ügy legyen, ahogy mondom, de én azt hiszem, ha valamivel nagyobb lesz a nyugati vásárló (például az angol fél) érdeklődése a le­mez Iránt, mint bármely más eddig megjelent magyaror­szági LP iránt, ez csakis amiatt lesz, mert kuriózum­nak veszik, hogy magyarok végigénekelnek egy picivel több mint fél órát angolul. Mert a Neoton Família nem képes még a rendelkezésére álló — az általa megváloga­tott! — valóban elsőrendű anyaggal sem előrelépni, va­lahogy mégis jobbnak lenni eddigi önmagánál. Sőt! Nem kívánok én most a stúdiótech­nikai munkáról szólni, mert — ellentétben a lemez egyik méltatójával, aki nem győ­zött lelkendezni, hogy micso­da nagyszerű, ragyogó mun­ka, és a zenekar mennyi órát töltött a stúdiókban, míg vég­re az egyedülálló eredmény megszületett — természetes. NEOTON­DISCO nek veszem, hogy egy lemez így készül és bosszankodom, hogy a kellő és szükséges el­járás és befektetés 1978-ban ilyen nagy ámulatot válthat ki. Ám szólok arról, hogy a Neoton lényegében nem tu­dott megbirkózni a vállalt feladatával. Az egész lemezen alulmaradt, mert nem csak hallható, ha értően figyelünk, de szinte látható is, amint a nyolc szám — különösen a világslágerek — uralkodik az együttesen. A három lány s a négy fiú nem bírja meghó­dítani, magáévá tenni az anyagot, az nem sajátjuk egy pillanatra sem, következés, képpen nem is lehelhetnek új életet bele. Leckét mondanak fel, lelketlenül, érzés nélkül. Nincs hangulat, eleresztettség, jókedv, feldobódottság a felvételeken, csak a keserves munka hangja. Sokszor az az érzésem, mintha szorongva egymásra néznének a tagok „most ugye ez jön? — most itt vigyázz! — na jő, nem rontottuk el!” Nem tudok ve­lük menni, nem tudok bele­oj tőszenvedély. A tavasz és a nyár az iga­zi szezonja a gyűjtésnek. Gyűjtők és érdeklődők, és persze a városi seftelők soka­sága indul a kis falvainkban rejtőző értékek felkutatására. Ki nagyszámú rokonságában, más a vastag pénztárcájában bízik. Inkább a pénztárcás gyűj­tők boldogulnak. A rokonság­ban bízók már lerámolt pad­lásokat találnak, megelőzték őket. Kocsival, gyalog érkez­nek a „gyűjtők” és „múzeu­mi” emberek. Néha többen is, egymásra licitálva. Komoly néprajzi értékek cserélnek gazdát fillérekért, hogy aztán valamely budapesti üzletben borsos felárral ismét feltűn­jenek. Mert az igazi gyűjtő minden pénzt megad egy-egy hiányzó darabért, mondják sokan. Meg aztán ki tudja, mennyi juthat külföldre is? Érdekes emberek az igazi gyűjtők, mondhatni egy ki­csit megszállottak. De még érdekesebbek a „falukutatók”, a felvásárlók. Igazi üzleti ér­iék, határozottság, és tömött pénztárca mellett a kellő szemtelenség is a jellemzőjük. Számtalan történet kering ró­luk. Megjelennek egy-egy kis faluban, feltérképezik a lehe­tőségeket és lecsapnak. Min­dig tudják, hol kell lecsapni, keresni valamit. Néha igazi gyűjtőket is felkeresnek, jó cseréket remélve. Kedvenc célpontjuk Nógrád megye is. Itteni „áldásos” ténykedésük nyomán nagyon sok népi em­lék elszármazott. Meddig még? Remélhetőleg nem sokáig. Honismereti munkánk fellen­dülése, a helytörténeti kuta­tás megállíthatja, és még ér­tékes darabokat menthet meg. Üttörőcsapataink, iskoláink honismereti szakköreire, az ismeretterjesztő munkára és nem utolsósorban KISZ-fia- taljainkra hárul a nagy fel­adat. Még pótolhatnak eddigi mulasztásaikból, még meg­menthetnek sok-sok néprajzi, helytörténeti értéket. De ne feledjék: már nem sokáig! Péter Imre Ha rövid a nadrágod, vágj le belőle! A farmer így is diva­tos lesz! Nem meg Dem az igen „Letagadja, hogy nem ő csi­nálta”! — panaszolta nemrég egy fiatal tanárember vala­melyik csínytevő nebulójáról. Az előzményekből persze értettem, mire gondol; a nyel­vi zavar —, vagyis az egy­másra burjánzó két tagadás — ellenben kissé sértette a fü­lemet. A fiatalember nyilván azt akarta kifejezni, hogy a szó­ban forgó gyerek nem is­meri be vétkét. Szavaiból vi­szont azt lehetett kihámozni: a „srác" egyenesen kérkedik a rosszaságával. Az igazi gondo­latot, vagy így kellett volna mondania: „Letagadja, hogy ő csinálta, vagy így: „Azt mondja, hogy nem ő csinálta”. Egy levélben is hasonló baklövést olvastam-: „Az őr­vezető kikérte magának, hogy ő nem gazember.” A mondat értelme — akárhogy is néz­zük — nem más: az őrvezető

Next

/
Thumbnails
Contents