Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
Képek a salgótarjáni Ifjúsági Művelődési Ház életéből Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a megye vezetői társaságában meglátogatta az ifjúsági intézményt. Képünkön Balogh Mihály (jobbról) igazgató tájékoztatja a vendégeket az ifjúsági ház munkájáról Az ifjúsági Centrum-napok egyik kiemelkedő eseménye volt a fürdőruha-bemutatóval egybekötött jazz-rock koncert, amelyen a MINI együttes szórakoztatta a fiatalokat „Társadalmilag veszélyeztetett,. címmel tartott előadást a napokban Szabó László, a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője Fotó: Varga László és Szabó Sándor Popportré Suzy Qualro Azok közé az előadók közé tartozik, akik jártak Magyar- országon. 1977 szeptemberében négy hangversenyt adott zenekarával a Suzy Quatro Bändel, Budapesten. 1950- ben született a Michigan állambeli Detroitban. Szülei zenével foglalkoztak, apja a konzervatóriumban tanított. Suzy Angliában és Amerikában tanult, s már nyolcéves korában apja jazzegyütte- sében bongon játszott. A rock and roll elterjedésével stílust változtat. Tizennégy éves korában zenekart alakít Suzy Soul néven, melyet egy évvel később Suzy Soul and the Pleasuresekersre változtatta. 1970-ben egy nőkből álló zenekart alapít a Cradlt, de a siker még váratott magára. Menedzsere, Mickie Most javallatára 1972-ben megalakítja a Suzy Quatro Bandet. Len Tuckey szólógitáros (későbbi férje) Dave Neal dobos, Mike Deacon billentyűs a zenekar tagja. 1973-ban lett világhírű az Ismert londoni slágergyáros Chinn—Chapman szerző kettős dalainak előadásával. Első két sikerszáma a Negyvennyolc Crash és a Can the Cas címűek, melyek bekerültek az első nagylemezére, amely korábban kapható volt nálunk is. Suzy Quatro az egyetlen olyan nő a rockzene történetében (zenekarában 6 a basszusgitáros, de dobon és billentyűs hangszereken is tanult), aki mint hangszeres előadó is komoly tekintélyt vívott ki magának. 1964-ben a New Musical Express a rock királynőjének" nevezte Suzyt. Sokat koncertezik, legnagyobb sikereit Japánban éri el. Kiváló rock and roll énekes, tud érces, kiabálós lenni, de a sima „normális” éneklés sem okoz gondot neki. Eddig megjeleni nagylemezei Suzy Quatro I., Aggrofhobia. Reméljük Suzy Quatrót rövidesen vendégül láthatjuk ismét hazánkban. (Zoltán) Hurrá, vakáció! Az vesse rám az első követ, aki nem irigyeli a nyári vakációjukat töltő diákokat, az önfeledten kényük-kedvükbe merülő, szellemi és fizikai erejüket pihentető tanulófiatalokat. Megérdemlik. Nebuló ismerősöm meséli, mi mindenen kellett általmennie, hogy bizonyítványosztáskor ne azon kevesek közé tartozzék, akik a strandke'lékek és a turistabatyuk mellé a matematika- avagy a történelemkönyvet csomagolják. Kicsit pironkodva vallotta be, hogy bizony a „fegyvertechnika” legújabb vívmányait is alkalmazni kellett, azért a görbe számjegyért. Ezeket az izgalmakat ki kell pihenni, mondja, s a két hónap erre éppen hogy elég. Vannak, akik praktikusabbak. A nyár egyik felét keresetszerzéssel töltik, míg a szerzett pénzből — az idény másik felében — kirándulnak. Közülük sokan már az iskolaévek alatt olyan benyomásokat szereznek a munkahelyekről, melyek a későbbiekben meghatározóak is lehetnek. A vakáció előtt hurrá lelkesedéssel ábrándoznak: mi mindenben lesz részük, milyen is az a sokat emlegetett munkahely. Bekerülve aztán keserűen állapítják meg jó néhányan, csak keveseknek adatik meg, hogy testre szabott feladatot bízzanak rájuk. Mert ugye a kiflivásárlás és a kávéfőzés — egyesek bármennyire esküsznek is a kvalifitásra — nem tartozik a „csak szakmai képesítéssel rendelkező” foglalkozások közé? Sokszor leírtuk már, mégsincs foganatja: ne ijeszszük el a diákokat a munkahelyektől! Többet foglalkozzunk velük. Még egy gondolat a vakációról. „Tessék sokat olvasni, utazni, kirándulni... otthon segíteni, dolgozni... és tanulni, tanulni, tanulni. ..” cseng a fülemben jó öreg tanárom atyáskodó tanácsa. De valamiről elfeledkezett: a pihenésről, a szórakozásról. Mondanom sem kell, hogy a mérleg mindig az utóbbiak oldalára billent Lehet természetesen olvasni, kirándulni, dolgozni stb., de az ifjúság természetéből adódóan a szórakozás nyáridőben az egyik legfontosabb dolog. Ezen nincs mit csodálkozni; inkább a feltételek, a lehetőségek megteremtésén kell munkálkodnunk. És a sok-sok nyári program közepette néha szánjunk időt a „gondolkodásra” is. A sután hangzó megfogalmazás ez esetben az önértékelést, az önkontrollt elősegítő tevékenységre utal. Tizenéves korban is szükséges és hasznos, hogy önnön magunk képességét, tevékenységét, munkáját, kapcsolatát — mondjuk egy tóparti napozás közben — újraértékeljük, elemezzük. S mindezekből, megfelelő konzekvenciát szűrjünk le. Elképzelhető, hogy az új tanév kezdetén ennek hasznát is vehetjük. Korábban említett diákismerősöm például, azzal, hogy nem alkalmazza a „fegyvertechnika” elemeit,, s mégis eredményes évet zár. Persze, embere válogatja, ki milyen programokat választ az idei nyárra. A szabadság a diákszabadság teljes mértékű figyelembevételével történik. Így tehát a felelősség és a lehetőség adva van arra, hogy az őszi csengetéskor, az első osztályfőnöki órán valóban irigylésre méltó dolgokról meséljenek a diákok. T. L. Gr Napjaink nagy divatja a régiségek, lámpák, cserepek, gazdálkodási eszközök gyűjtése. Van, aki divatból, más leletmentőként fog a dologhoz, egyesek pedig a nagy üzletet látják benne. Spartakiád ’78 A falusi lakosság bevonása a tömegsportmozgalomba, az ifjúság rendszeres testedzése, sportolása jegyében ren. dezi meg a KISZ balassagyarmati járási bizottsága, valamint a járási sportfelügyelőség vasárnap Balassagyarmaton, a városi sportpályán a falusi dolgozók XXVII. nyári járási spartakiádját. Az egész napos rendezvény- sorozaton női és férfiszámban síkfutási, súlylökési, magasugrási, gránáthajítás, versenyeket rendeznek, valamint kézi-, röplabdában és kispályás labdarúgásban mérik össze erejüket a járás fiataljai. 2 .•.„„•iiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifniiiiiiiiHHiiiiiiiiito .........i'iitiiiiiiiiiiiiiHiiiMunmiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiHiiiiiiiiHiHiiiiiitiiiiimnimiiiiiiiiiimimim. kimondottan felvág gazember v oltára. A valódi gondolat feledkezni abba, amit esi- persze ennek homlokegyenest nálnak, mert maguk is kép- az ellenkezője: az örvezető telenek belefeledkezni. Las- tiltakozik a ledorongoló jelző san tizenhat éve zenélek ellen. (énekelek) különböző együt- „Nincs kizárva, hogy nem tesekben, már nem is csak lesz ellenőrzés” — vakargat- a fülem szokott hozzá, hogy ta a feje búbját egy főköny- ilyen dolgokat a hangzásból velő, aki egyéni hírcsatornáin kihalljak. Az angol kiejtés „fülest” kapott néhány kör- az egyik nehéz golyóbis a nyékbeli revízióról. Szavainak Neoton rabláncán. Hiteles értelme az: számítani lehet szöveget énekelnek, de min- arra, hogy elmarad az étiedig szélsőségesen: vagy na- nőrzés. A valódi aggodalma gyón „magyarosan”, vagy pedig abból_ származott, hogy még az anyanyelvinél is job- igenis ellenőrzésre kell szá- ban elkenve, érthetetlenül. A mítania. kettő között volna a legjobb. E hibák túlnyomó része Talán ha Stevie Winwoodot, nyilván figyelmetlenségből fa- Tom Jonest, Petula Clarkot, kad. Ha kijavítjuk az illető- Ray Charlesot, a Fogerty két, egyből „kapcsolnak”, testvéreket, a Beatlest, vagy megértik, mi volt a „baki” a a Mama és Papát vették vol- mondatukban. 'Am előfordul, na kiejtésben követendőnek, hogy hosszas magyarázás után mintsem egykori tanárjukat, sem fogja föl valaki, miért az Országh-szótárat, vagy fogott mellé a kétszeres taga- Bradányi Iván tanácsait, dással. Amazok mégis angolabbak, Evvel kapcsolatban egy mégha amerikai is akad köz- bemagolt matematikai sza- tük. bályhoz folyamodhatunk Node semmi baj! Nem ,,szemleltetés * végett: mznusz— rossz lemez a „Neoton Disco”, szór mínusz az plusz. Vagyis a nagyközönség meg egymás ahogyan a két negatív szorzó ruháját fogja szaggatni ér- pozitív szorzatot eredményez, te. Persze az előzetes híre éppúgy változik ellenkező ér- után jobb is lehetne. telművé a tagadás, ha egy másik tagadással csapjuk Vass Imre üstökön. — m — NÓGRÁD — 1978. június 24., szombat 5 Nagy fába vágta fejszéjét a Família: már standardnak vehető világszámokat dolgozott át discofelfogásban. Saját szerzemény csak kettő van a 4—4 szám között és a leivé- telek angol nyelven készültek, nyilatkozatok szerint nem utolsósorban azért, mert kedvezőbb lesz (talán) az export a nyugati országokba. Kívánom, ne ügy legyen, ahogy mondom, de én azt hiszem, ha valamivel nagyobb lesz a nyugati vásárló (például az angol fél) érdeklődése a lemez Iránt, mint bármely más eddig megjelent magyarországi LP iránt, ez csakis amiatt lesz, mert kuriózumnak veszik, hogy magyarok végigénekelnek egy picivel több mint fél órát angolul. Mert a Neoton Família nem képes még a rendelkezésére álló — az általa megválogatott! — valóban elsőrendű anyaggal sem előrelépni, valahogy mégis jobbnak lenni eddigi önmagánál. Sőt! Nem kívánok én most a stúdiótechnikai munkáról szólni, mert — ellentétben a lemez egyik méltatójával, aki nem győzött lelkendezni, hogy micsoda nagyszerű, ragyogó munka, és a zenekar mennyi órát töltött a stúdiókban, míg végre az egyedülálló eredmény megszületett — természetes. NEOTONDISCO nek veszem, hogy egy lemez így készül és bosszankodom, hogy a kellő és szükséges eljárás és befektetés 1978-ban ilyen nagy ámulatot válthat ki. Ám szólok arról, hogy a Neoton lényegében nem tudott megbirkózni a vállalt feladatával. Az egész lemezen alulmaradt, mert nem csak hallható, ha értően figyelünk, de szinte látható is, amint a nyolc szám — különösen a világslágerek — uralkodik az együttesen. A három lány s a négy fiú nem bírja meghódítani, magáévá tenni az anyagot, az nem sajátjuk egy pillanatra sem, következés, képpen nem is lehelhetnek új életet bele. Leckét mondanak fel, lelketlenül, érzés nélkül. Nincs hangulat, eleresztettség, jókedv, feldobódottság a felvételeken, csak a keserves munka hangja. Sokszor az az érzésem, mintha szorongva egymásra néznének a tagok „most ugye ez jön? — most itt vigyázz! — na jő, nem rontottuk el!” Nem tudok velük menni, nem tudok beleoj tőszenvedély. A tavasz és a nyár az igazi szezonja a gyűjtésnek. Gyűjtők és érdeklődők, és persze a városi seftelők sokasága indul a kis falvainkban rejtőző értékek felkutatására. Ki nagyszámú rokonságában, más a vastag pénztárcájában bízik. Inkább a pénztárcás gyűjtők boldogulnak. A rokonságban bízók már lerámolt padlásokat találnak, megelőzték őket. Kocsival, gyalog érkeznek a „gyűjtők” és „múzeumi” emberek. Néha többen is, egymásra licitálva. Komoly néprajzi értékek cserélnek gazdát fillérekért, hogy aztán valamely budapesti üzletben borsos felárral ismét feltűnjenek. Mert az igazi gyűjtő minden pénzt megad egy-egy hiányzó darabért, mondják sokan. Meg aztán ki tudja, mennyi juthat külföldre is? Érdekes emberek az igazi gyűjtők, mondhatni egy kicsit megszállottak. De még érdekesebbek a „falukutatók”, a felvásárlók. Igazi üzleti ériék, határozottság, és tömött pénztárca mellett a kellő szemtelenség is a jellemzőjük. Számtalan történet kering róluk. Megjelennek egy-egy kis faluban, feltérképezik a lehetőségeket és lecsapnak. Mindig tudják, hol kell lecsapni, keresni valamit. Néha igazi gyűjtőket is felkeresnek, jó cseréket remélve. Kedvenc célpontjuk Nógrád megye is. Itteni „áldásos” ténykedésük nyomán nagyon sok népi emlék elszármazott. Meddig még? Remélhetőleg nem sokáig. Honismereti munkánk fellendülése, a helytörténeti kutatás megállíthatja, és még értékes darabokat menthet meg. Üttörőcsapataink, iskoláink honismereti szakköreire, az ismeretterjesztő munkára és nem utolsósorban KISZ-fia- taljainkra hárul a nagy feladat. Még pótolhatnak eddigi mulasztásaikból, még megmenthetnek sok-sok néprajzi, helytörténeti értéket. De ne feledjék: már nem sokáig! Péter Imre Ha rövid a nadrágod, vágj le belőle! A farmer így is divatos lesz! Nem meg Dem az igen „Letagadja, hogy nem ő csinálta”! — panaszolta nemrég egy fiatal tanárember valamelyik csínytevő nebulójáról. Az előzményekből persze értettem, mire gondol; a nyelvi zavar —, vagyis az egymásra burjánzó két tagadás — ellenben kissé sértette a fülemet. A fiatalember nyilván azt akarta kifejezni, hogy a szóban forgó gyerek nem ismeri be vétkét. Szavaiból viszont azt lehetett kihámozni: a „srác" egyenesen kérkedik a rosszaságával. Az igazi gondolatot, vagy így kellett volna mondania: „Letagadja, hogy ő csinálta, vagy így: „Azt mondja, hogy nem ő csinálta”. Egy levélben is hasonló baklövést olvastam-: „Az őrvezető kikérte magának, hogy ő nem gazember.” A mondat értelme — akárhogy is nézzük — nem más: az őrvezető
