Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
Férfiélet — katonaélet Kisiparról — Kisterenyén Hiány»ó mesterlevelek — Kevesebben as átlagnál Bevonuló fiatalok Majd egy évtizede első fokú Iparhatósági jogkörben foglalkozik a kisiparosok tevékenységével a Kisterenyei nagyközségi közös Tanács szakigazgatási szerve. A tanácsi szerv előterjesztését az iparhatósági tevékenységről legutóbbi ülésén tárgyalta a közös tanács végrehajtó bizottsága. Tavaly tizennégy személynek adott ki iparjogosítványt a szakigazgatási szerv, a tizennégyből tizenhárom működési engedély volt. Tavaly három iparjogosftvány szűnt meg a nagyközségben, ahol jelenleg 44 kisiparos dolgozik; 16-an főfoglalkozásban, 18 kisiparos mellékfoglalkozásban, tízen pedig a nyugdíj meghagyása mellett végezték tevékenységüket tavaly a lakosság szolgálatában. Érdekes az is, hogy az iparhatósági jogkörrel miként élt a tanácsi szerv: tavaly 32 határozatot hozott, ebből 27 kérés teljesíthető volt, öt kérést el kellett utasítani. A határozatok ellen két esetben nyújtottak be fellebbezést az érintett kisiparosok, mindkét fellebbezést másodfokon elutasították, ami egyben azt is jelenti, hogy a határozatok megalapozottak, a törvényesség keretein belüliek voltak. Az iparhatóság! munka mértékére jellemző az is, hogy tavaly 154, iparral kapcsolatos ügyiratot kezeltek a tanácsnál, amely a szakigazgatási szerv egész évi ügyiratforgalmának nem kevesebb mint 24 százaléka. Hányféle szakmát képvisel a 44 kisterenyei kisiparos? A szakma szerinti megoszlás azt mutatja, hogy 23 szakma avatott művelőjéhez fordulhat a lakosság. Autószerelőből, fényképészből, gumijavítóból, férfi-női fodrászból, épületburkolóból, villanyszerelőből, vas- és fémlakatosból, szik- vízkészítőből és még jó néhány szakmából csupán egy- egy szakember áll a kisipar képviseletében, a lakosság rendelkezésére, de például javító kőművesből öt is akad. Négy-négy kisiparos működik a női fodrászat, a szekérfuvarozó, női szabó szakmában. Tavaly, mint ismeretes, új ipartörvény lépett életbe, amelynek nyomán megszigorították az iparjogosítvány kiadásának feltételeit. Több szakmában, a szakmunkás-bizonyítvány bemutatásán kívül, mestervizsga letételét is előírja az új törvény. Mesterlevéllel azonban kevesen rendelkeznek. Megnehezíti a A múltkoriban fent a Várban találkoztam régi jó barátommal, Zsubernyák Bandival. Nagyon megörültünk egymásnak, kérdezgettük az ilyenkor szokásos hogyésmin- teket. Bandi elmondta, hogy épp a Hiltonból jön, szellőzködik egy kicsit, mert több órás fárasztó tárgyalása volt amerikai partnereivel. — Nocsak! — mondtam én. Hát mi vagy te most? — Én vagyok a BIEKI. ' — Az mi? — Nem hallottál még a BIEKI-ről? — nézet rám csodálkozva. — Persze, persze! Valami rémlik, mintha olvastam volna — próbáltam kivágni magam nagy szégyenkezve, mert úgy mért végig a barátom, mintha azt mondtam volna, hogy nem tudom, ki az a Guj- dár. — Na, ne viccelj! „Mintha olvastam volna’’... Másról sem írnak a lapok, mint rólunk, a mi eredményeinkről, és a rádió és a tévé. .. Csuda pofa vagy, a régi ugratás: „Valami rémlik!’’ Apró, óvatos kérdésekkel sikerült megtudnom, hogy ez a bizonyos BIEKI valami kutatóintézet, amelyet Zsuber- nyák szervezett alig három éve és olyan példásan, hogy a hasonló intézményeknél szokásos munkaerő harmadával dollármilliókkal mérhető csoSsfvánháza > dálatos eredményeket tud felmutatni. — És, hogyan csinálod? — kérdeztem, amikor már nagyjából sejtettem a lényeget. — Pofon egyszerűen. Először is kiküszöböltem, eleve kiküszöböltem a legnagyobb magyar átkot: a névnapot. — Értem. Megtiltottad, hogy az intézetedben névnapi ünnepséget tartsanak. — Nem. Én mérnök vagyok, reálisan gondolkodom. Tudom, hogy hiába könyörgök a Dunának, hogy forduljon meg, és folyjon északnak... — Megvan! Csak munkaidő után köszönthetik egymást a dolgozók. — Az ilyesmit nem szokták betartani, és ha mégis, másnap másnaposak. — Akkor hát...? — Nézd, öregem, naptárkészítőink az utóbbi években a leglehetetlenebb neveknek is felkutatták a névnapját. — Előveszi a noteszét, és olvassa: — Van Bendegúz napja január 11-én és Eufrozina szeptember 25-én, de Kresz- cenciából kettő is: április 19 és július 15. Hasonlóképp Töhötöm. öt is lehet köszönteni június 17-én, avagy szeptember 2-án. Az intézetnek van, körülbelül százötven dolgozója. Ez — jó esetben (például, sok azonos név) — száz nap, személyenként 4—8 óra. Nos, Egyperces interjú Könyvek és szamóca ' Az egyébként kedves mo- solyú portásnő fürkészve, bizalmatlanul kérdezi a kapuban: — Remélem nem könyvterjesztők? __ 777 — A könyvterjesztőkkel ennyi a bajunk, őket nem engedjük be. Tényleg nem azok? ★ Nem .szeretik a Budapesti Firomkötöttárugyár balassagyarmati üzemében a könyvet? Erről szó sincs. Leginkább Rózsa Sándomé üzemi könyvterjesztő bizonyítja az ellenkezőjét. Három esztendeje vállalta a megbízatást. Igencsak büszke rá, hogy tavaly már százhetvenötezer Ft-ért vettek könyvet a finomkötöttárugyár asszonyai, lányai. — Nemrégiben csináltak egy felmérést, városi szinten másodikok vagyunk. — Ennyi idejük van az asszonyoknak? — Talán jól beosztják. Sok a továbbtanuló. Ők is vásárolnak. Ifjúsági könyvet visznek a gyerekeknek. Fogy a szakirodalom is. Részletenként fizetik, így a családi költségvetés sem csappan meg egyszer-egyszer. — A könyvterjesztő? — Szeretem az útleírásokat, a jó regényeket Eszébe jut: — Százhúsz embernek jár a világirodalmi sorozat. Harmincán rendelték meg a magyar lexikont. Rózsáné „civilben” pénzügyi előadó. Drégelypalánki lány, Budapesten az egyik közgazdasági szakközépiskolában érettségizett. A férje Kétbodonyba jár munkába. Fiatal házasok. Őket is sújtja az albérlet, mert egyelőre csak a lakás kérvénynél tartanak. — Elkeseredett? ünnepélyes búcsúztatása Vala Sándor az obsitos édesapa adta át a fegyvert újonc fiának. mestervizsga letételét az a körülmény, hogy a tanfolyamokat Budapesten szervezik, ahova a feljárás körülményes. A tanfolyam iránt várhatóan megnövekszik az igény, így indokolt az a tanácsi javaslat, hogy a KIOSZ a mester- vizsgára előkészítő tanfolyamokat Salgótarjánban rendezze meg. Az idén két varrónő, egy épületasztalos, egy kovács, egy autószerelő és egy ács iparkérelmét kellett elutasítani a mesterlevél hiánya miatt. Közülük néhány úgynevezett hiányszakmákat képviselt volna az iparjogosítvány kiadásával. Az ezer lakosra jutó kisiparos létszám elmarad a járási és megyei átlagtól: Kisterenyén ezer lakosra mindössze hat kisiparos jut. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kisiparosok közül mindössze néhán.yan végeznek közüle- teknek is munkát, a nagy többség a lakosság ipari jellegű szolgáltatásában vállal feladatot. Együttesen mintegy egymillió forint termelési értéket hoznak létre évente. Bár az adófizetéssel nincs baj, az árellenőrzést a jövőben a szakigazgatási szerv a KIOSZ- szal közösen végzi. , (tpl) ezt én egyetlen húzással töröltem. Három éve, amikor megszerveztem az intézetet, csak olyanokat vettem föl, akit — ha férfi — Istvánnak hívnak, és — ha nő — Ilonának. — Tehát augusztusban, két- három nap alatt lezajlanak a névnapi ünnepségek. Óriási! — Még óriásibb! — nevetett fölényesen Zsubernyák barátom. — Augusztus második felében két hétre szabadságra megy az egész intézet. Na, mit szólsz hozzá? — Add csak ide azt a noteszt! — válaszoltam, majd föllapozva a névnapokat, a tőlem telhető legfinomabb gúnnyal ráolvastam: — Vagyis senkit nem ünnepelhetnek a dolgozóid, kivéve téged, akár négyszer is. — Olvastam: — Endre: február 4, május 21, november 10 és november 30. — Endre? Igen, valamikor úgy hívtak, de három éve belügyminiszteri engedéllyel Istvánra változtattam a keresztnevemet. Avagy arról sem hallottál, olvastál, hogy a BIEKl-t a szakmában csak Istvánháza néven emlegetik? ★ Valóba« nagy ötlet. Terjeszteni kellene, hiszen rengeteget takaríthatna meg a népgazdaság, ha az egyes vállalatokat, hivatalokat, intézményeket Jánosházának, Béla- házának, vagy Csillaházának hívnák. — Csöppet sem. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ránk kerül a sor, megoldódik a legnagyobb gondunk. Jól érzem magam az üzemben. Nemrég a városi KISZ- bizottság tagjává választottak. Tele vagyunk tervekkel. Jelentkeztem Salgótarjánba, a számviteli főiskolára. Addig? Gyűjtünk a saját otthonunkra. Nyaranta uta„Üdvözöljük a bevonuló fiatalokat” — köszöntötte tegnap a felirat Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Ház előtt a megye számos községéből fegyelmezetten érkező bevonuló- kat. A nagyteremben a fúvós- zenekar indulókkal kedveskedett a fiataloknak, akik rövidre nyírott hajukkal tűntek ki a szülők: édesanyák, édesapák, a feleségek, testvérek, rokonok, jóbarátok gyűrűjéből. Berki Tivadar alhadnagy jelentése után Radics János alezredes, a Nógrád megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság vezetője köszöntötte a bevonulókat, majd a Himnusz hangjai után Kiss zunk és szedjük a szamócát édesanyáméknál. ár Elmenőben a portás ismételten végigvizitál. Aztán megnyugodva bújik vissza a házikójába. Ügy látszik végleg elhitte, hogy nem vagyunk könyvterjesztők. Ebben az üzemben — hiszem — nincs is iájuk szükség. Csatai Erzsébet Zoltán őrnagy felolvasta a honvédelmi miniszter 32. számú parancsát. Eljöttek a fiatalok búcsúztatására a megyei pártbizottság, a megyei KISZ-bizottság, a megyei tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezetői, illetve képviselői, a fegyveres testületek parancsnokai, a fogadóalakulatok küldöttei. Előttük, és a szülők előtt Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében mindjárt azt hangsúlyozta: — Sok évtizedes gyakorlat tapasztalata, hogy a hadseregben letöltött sorköteles szolgálat az életre történő felkészülés nagy iskolája. A fiatalok a bevonulással eddigi életük fontos állomásához érkeztek el. Majd kijelentette: a most felnövő nemzedék történelmi küldetése, hogy folytássa az apák művét: felépítse hazánkban a szocializmust és védje meg minden külső és belső ellenség ellen. Pártunk és kormányunk — mint mondotta — mindenkor jelentőségének megfelelő figyelmet fordított szocialista hazánk védelmére. A haza védelme: a szocialista építőmunka legkedvezőbb külső körülményeinek biztosítása, az emberiség békéjét fenyegető háború elhárítása, a békés egymás mellett élés folyamatainak tartóssá tétele. Ezt a célt szolgálják, ezt a feladatot látják el fegyveres erőink, a Varsói Szerződésben egyesített hadseregeink. .. Történelmi kötelességünk, valamennyiünk jól felfogott közös érdeke, hogy az enyhülés folyamatait tartóssá tegyük. Ahhoz, hogy ez valósággá váljék, most és a jövőben egyaránt szükséges a honvédelemre, a béke védelmére való felkészülés, a katonai szolgálat. Szükségessé teszi ezt az a tény, hogy a világban még mindig tevékenyek azok az erők, amelyeknek elhatározott szándéka a mostani pozitív fejlődési folyamatok visszaszorítása és amelyek nem riadnának vissza az új világháború kirobbantásától sem. Ez a tény elengedhetetlen, szükségessé teszi, hogy állampolgáraink jól felkészüljenek a haza fegyveres védelmére, a béke oltalmazására. Hangsúlyozta az előadó: valamennyi katonafiatallal szemben alapvető követelmény, hogy a katonai eskü, a szabályzatok és az előírások szellemében éljen, cselekedjen. Népünk áldozatos munkája, kormányunk állandó gondoskodása következtében a magyar néphadsereg kiváló és korszerű fegyverekkel, haditechnikai eszközökkel rendelkezik. Nagy szakismeret, állandó továbbképzés, fizikai állóképesség szükséges kezelésük tökéletes és jó elsajátításához. A katonák cselekvésén, hozzáértésén múlik békés alkotó munkánk biztonsága! Végül kijelentette: a katonai szolgálat azt a célt szolgálja, hogy egységes akarattal, egységes cselekvéssel oldjuk meg a haza védelmére történő felkészülés nagy feladatait. Elérkezett a nagy pillanat is. Korponai László főhadnagy a magyar néphadsereg alakulatai nevében átvette a bevonuló fiatalokat. Mint mondotta: Önök most az alkotmányban előírt kötelességük teljesítésére készülnek. Férfias feladat áll valamennyiök előtt: elkötelezettség a haza védelmére. E pillanattól a néphadsereg tagjai. A parancsnokok, az idősebb katonák nagy szeretettel készültek bevonuló fiataljaink fogadására. Hisszük, hogy mindenki felkészült arra: megállja a helyét a maga területén, hogy a szülők büszkén nézhessenek katonafiaikra. Kedves színfoltja volt az ünnepélyes bevonultatásnak, amikor Vala Sándor kisterenyei nyugdíjas bányász és munkásőr, obsitos édesapa vett búcsút a szülők nevében a bevonuló fiataloktól és az obsitos édesapa megható szavak mellett adta át a fegyvert újonc fiának. Köszöntötték a bevonuló fiatalokat az ifjúgárdisták, a KISZ-esek revében pedig Lipták Mária ígérte. hogy amíg a szép, de egyben nagyon nehéz feladatot hajtják végre a katonafiatalok, addig az itthon maradottak eleget tesznek KlSZ-megbízatásuk- nak, élenjárói maradnak a munkának. Az ünnepélyes bevonultatás az Internacionáléval ért véget. Ezután már parancsszavak hangzottak el. A fiatalok csoportokba gyülekeztek és kik teherautóval, kik vonattal elindultak új otthonuk, a laktanya felé... Somogyvári László NÓGRÁD -1978. június 16., péntek 5 Sólyom László (Bábel László felvétele)
