Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
Esetenként bizonytalanok a válaszok Amivel e amivel nem — az Iparcikknél Kívülről talán jobbnak tűnik az ellátás, mint, ahogy Delhiről a szakemberek megítélik a a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál. Érthető, mert a vállalat fejlődését, dolgozóinak gyarapodását, hírnevét, eddig is az egészséges türelmetlenség, s a hozzáértés teremtette meg. Az idén — a jubileumi versenyben elért harmadik helyezésük után — 850 millió forint bevétel elérését tűzték ki célul. Ez .az áremelkedéseket is beleszámítva 7,2 százalékkal nagyobb forgalmat jelent. — Az első négy hónapban, az időarányos forgalmi tervet teljesítettük, annak ellenére, hogy egyes cikkekben a forgás lelassult. Ez nem speciálisan nógrádi jelenség, hanem országos. Vonatkozik ez a ruházati cikkekre. A második negyedévben viszont a forgalom megélénkülésére számítunk — érzékelteti tömören az elmúlt időszakot Holecz Ferenc, a vállalat igazgatója. Mi a helyzet a ruházatban és a cipőfronton? — A tavaszi és nyári cikkeket az idén időben megkaptuk a gyáraktól. Amíg tavaly a fürdőruháknál választék- és esetenként mérethiány fordult elő, az idén az időjárás zavarta meg a nyári cikkek vásárlásának ütemét. A női konfekcióáruknál elsősorban kosztümből, szoknyából kapunk kevesebbet, mind színben, mind minőségben, mind pedig fazonban. Pedig Egertől Veszprémig felkerestük a nagykereskedelmi vállalatokat — a budapestieken kívül —, hogy a náluk beszerezhető árúkkal növeljük a kínálatot, illetve a választékot — veszi vissza a szót az igazgató. — Mi várható a jövőben? — Erre a kérdésre a budapesti nagyker.-vállalatok azt mondják: — A mostaninál jobb lesz az ellátás. Ez egyelőre csak ígéret. Ebből pedig nem lehet a forgalmat gyorsítani, növelni. Többet tudnának eladni jobb minőségű, gazdagabb színválasztékú férfinadrágokból is. Szőnyegekből sem hazai gyártásból, sem pedig importból nem képesek teljesíteni a vásárlók kívánságait. Még a balassagyarmati Ipoly Ruházati Áruházban sem, ahol a lakástextilosztályt közösen üzemeltetik a Budapesti Textilnagykereskedelmi Vállalattal. A ruházati cikkek mellett a cipőknél is differenciáltan jelentkezik az ellátás színvonala. Női szandálokból elegendőnek, megfelelőnek látszik a választék. Ugyanez nem mondható el a férfi- és gyermekszandálokra. A férfiaknál, főleg a jobb minőségű szandálokból van hiány. Egyébként a fogyasztói igény a könnyű cipők irányába tolódik el. Az ilyen jellegű árukat hamar megvásárolják. j — Az ellátás színvonala az előző időszakhoz képest javult. Vonatkozik ez a hűtőszekrényekre, rádiókra, a háztartási kisgépekre, a mező- gazdasági szerárúkra, növényvédő szerekre, vízvezeték-felszerelési cikkekre és a különböző vasárukra. Utóbbiakból a közületeket is ki tudjuk szolgálni. Például rúd- és laposacélból 25—30 százalékkal növekedett a forgalom az első négy hónapban — mondja az igazgató. És a vegyes- iparcikkeknél? Bizonytalan választ kapok, amikor az automata mosógép, a hőtárolós villanykályha, a centrifuga, vagy egyes lemezjátszók kerülnek szóba. Javult, de még mindig nem tudják teljesíteni maradéktalanul a vásárlói kívánságokat egyes fürdőszoba-felszerelési cikkekből. Az autóalkatrész-ellátás viszont továbbra is igen gyatra. Pedig a megyében is ugrásszerűen bővül az autó- tulajdonosok száma. Az áruellátás javítása érdekében igyekeznek felkutatni a megyében kínálkozó lehetőségeket. 1977-ben 76-hoz viszonyítva 79 százalékkal növekedett a megye termelőüzemeiből beszerzett úgynevezett helyi árualap mennyisége. Ennek ellenére sem érték el azt a nagyságrendet, mint más. megyékben. Okaként a következőket említjük: az üzemeknek a kis tételek gyártása nem gazdaságos, ezért nem szívesen vállalkoznak az iparcikkvállalat igényeinek teljesítésére. Pillanatnyilag 15 gyárral, szövetkezettel, vállalattal van szerződésük, a helyi árualapok bővítésére. Az előbbieken kívül részt vesznek abban a társulásban, amely 9 iparcikk-kiskereskedelmi vállalatot foglal magába. Működési elvüknek megfelelően nemcsak kicserélik tapasztalataikat, a gazdálkodásról és egyéb kereskedelmi témákról, hanem a területükön levő érdeklődésre számot tartó. elsősorban tájjellegű árúkat a választék bővítése és a mennyiség pótlása céljából felkínálják. Az akciók aranyalapja A vevőcentrikusság jegyében készítették el a vállalat áruházai az idei akciótervüket. Ennek középpontjában, az árubeszerzés sokoldalúsága szerepel, mondván: ez adja meg az akciók sikerét! Ennek megfelelően a folyamatos áru- szállítás biztosításán kívül ügyelnek arra, hogy mikor, miből, mennyit rendelnek, nehogy indokolatlan vásárlásokkal megzavarják az árukészlet friss árúval történő folyamatos kiegészítését, növeljék az eladatlan készlet- állományt. Mivel jó szakgárdája van a vállalatnak, többségük udvariasan szolgálja ki a vásárlókat, bízhatunk abban, hogy az idei megnövekedett feladatokat az árúellátás kisebb átmeneti, esetleg tartósabb zavarai ellenére is teljesítik. V. K. Minőségi prémium A versenyképesség feltétele: még szervezettebb munka Nagy feladat megoldásán fáradoznak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek fémbevonó és C09 hegesztőhuzal üzemének dolgozói. Az üzem technikai korszerűsége lehetővé teszi, hogy a párthatározat szellemében növeljék termékeik választékát, mégpedig úgy, hogy ezzel egyidőben verseny- képes, gazdaságosan értékesíthető termékeket küldh essenek a hazai és külföldi piacokra. Hangsúlyozni sem kell, hogy a versenyképesség fokozása végett a munka szervezettségének és színvonalának is alkalmazkodnia kell az új igényekhez. Az üzemben a munka termelékenységét 28 százalékkal növelik az idén. A második negyedév közepétől már egyre kedvezőbb hírek érkeznek a fémbevonó és a C09 hegesztőhuzal üzemből. A C09 hegesztőhuzal a Budapesti Nemzetközi Vásáron vásári díjat kapott a szakemberektől. Ez hangsúlyozza a termék kiváló műszaki adottságait és minőségét. A gazdaságosság azonban az üzem keretei között marad, hiszen, hogy a termékeket jól és gazdaságosan lehessen értékesíteni, az kimondottan az üzem dolgozóin múlik. Az üzemnek a második negyedévre 9 ezer tonnás feladatot írtak elő, de vezetők és beosztottak a szocialista brigádok közreműködésével arra törekszenek, hogy a második negyedévet 9200 tonnás eredménnyel zárják. A meny- nyiségi célok mellett kendőzetlenül beszélnek a minőségi eredmények feltételeinek megteremtéséről. Kiemelten nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az emberi tényezőkre visszavezethető hibák minimálisra csökkenjenek. Ez vonatkozik a C09 hegesztőhuzal üzemre is, mert nem szeretnék, ha bármilyen felületes munka következtében minőségi kifogás érné a vásári díjjal kitüntetett terméket. Az első negyedévben még előfordultak bizonyos reklamációk, mert a dobozokat és a csévéket rosszul címkézték, egy-egy rakodólapon többfajta méret összekeveredett és az adagszámokat is elírták. Azt pedig nem lehet megengedni, hogy egy-egy kiváló műszaki jellemzőkkel előállított termék jó hírnevén az emberi figyelmetlenség ejtsen csorbát. Ennek megfelelően a CO, üzemben fokozódott az élőmunka iránti igény, szigorították a technológiai fegyelem betartását, s ez érvényes az egész termelési láncra; a fürdők kezelésére, az adagolásra, a sebesség pontos beállítására. Elmondható, hogy a spi- ralitás, illetve az előhajlí- tás beállításánál figyelmet érdemlő előrelépés tapasztalható, s jelentősen javult az összhang a csévélők és a dróthúzók között is. Ez lehetővé tette a termelés folyamatában jelentkező hibák gyorsabb áthidalását. Állandó napirenden van a csévélők és a dróthúzók munkájának további jó összehangolása. S hogy ebben a magasabb igényű összhangban a dolgozók is érdekeltek legyenek, a második negyedévben a tűzi- horganyzó, ónozó és a C09 hegesztőhuzal-húzó munka- területeken a korábbi progresszív bér helyett bevezették a minőségi prémiumot. Az első fél évben a művezetők hatáskörébe 6 ezer forintot utaltak minőségi prémiumként, 54 ezer forintot pedig a különböző célfeladatokra fizetnek ki. A fizikai dolgozóknak biztosított jutalmakat azok kapják, akik a termelésben, a minőség javításában, a selejt csökkentésében kimutatható, konkrét eredményeket érnek el, illetve hozzájárulnak a munka- és technológiai fegyelem javításához, vagy olyan feladatokat vállalnak, amellyel az üzem amúgy- is meglevő létszámhiányát pótolni tudják. Az eredmények biztatóak. A versenyképesség nemcsak forint-, de dollár- bevételben is kifejezhetővé válik. Orosz Béla Kőtelező Kár volna elhallgatni: az érdekeltek körében nem váltott ki osztatlan lelkesedést a hír, hogy a mezőgazdasági miniszter kötelezővé óhajtja tenni a rendszeres talajvizsgálatot. Mindenki elismerte, hogy a vizsgálatra szükség van, de elsősorban a termelőszövetkezetek berzenkedtek a hatósági előírás miatt. Miért kell rendeletbe foglalni azt, ami egyébként is mindenkinek saját érdeke? A rendelet azonban a Magyar Közlöny május 26-i számában megjelent és címében hordozza jellegét: „A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter... rendelete a gazdálkodó szervezetek talaj-tápanyagvizsgálati kötelezettségéről”. Minden szervezet, amely több mint húsz hektáron gazdálkodik, szántóföldjén háromévenként, bizonyos gyepterületeken pedig négyévenként köteles ezt a vizsgálatot elvégeztetni. A minisztérium csak a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja által kijelölt laboratóriumok elemzését fogadja el. A munka nem ingyenes, egy minta megvizsgálásáért 160 forintot kell fizetni. Először beszéljünk arról, hogy miért kell ez a vizsgálat. Sok egyéb cél mellett azért, mert a mai modern mezőgazdaságban a felhasználandó műtrágyaadagokat csak akkor lehet pontosan megállapítani, ha tudjuk, hogy milyen is az a talaj, amelyre a vegyszert kiszórjuk. A 160 forintos vizsgálati díj csak látszatra kevés. Mintát ugyanis minden 4—6 hektárról venni kell. Egy, mondjuk 5000 hektáros téesz tehát ezer mintát vizsgáltat' meg, ami már 160 ezer forintos költség, korántsem jelképes. De megéri. Ezt akkor látjuk, ha „visszaszámoljuk” a költséget. Ilyen minta- sűrűséggel és háromévenkénti rotációval egy hektárra évenként mintegy 15—20 forint költség jut. Ám egyetlen mázsa feleslegesen felhasznált műtrágya legalább 300 forintba kerül! Manapság pedig, amikor nem ritkán 8— 10 mázsát is kiszórnak egy hektáron, száz kiló könnyen elcsúszik a pontos ismeretek hiányában. És miért kötelező? Azért, mert ha egy gazdaság kevesebb műtrágyát használ a szükségesnél, az tekinthető saját ügyének is. Legfeljebb kisebb lesz a termése. Ha azonban a gazdaság a szükségesnél több műtrágyát használ, az már: közügy. Ezt a többletet ugyanis nem használják fel a növények. A vegyszer beleoldódik a talajvízbe és kiszámíthatatlan vándorútra indul. Az ilyen fölösen felhasznált műtrágya az egyik bűnös például abban, hogy a Balaton vize eutrofizálódik, magyarán: ellepi a hínár. Ez már környezetvédelmi kérdés. Mivel pedig éppen a legszakszerűtlenebbül műtrágyázó gazdaságok „takarították” meg szívesen a talajvizsgálati költséget, nem volt más megoldás, mint a hatósági előírás. A legjobb eredményeket elérő, legjobban vezetett gazdaságok eddig is igénybe vették a laboratóriumok segítségét. Számukra tehát a rendelkezés azt írta elő, amit eddig is csináltak. Legfeljebb most már laboratóriumhoz lesznek kénytelenek fordulni. Ha a jövőben valamennyi gazdaság él ezzel a segédlettel, és ennek nyomán megszűnik a vizek szennyezése, megszűnik a környezeti ártalom, amely ebből a forrásból származott, akkor a rendelet elérte célját. De még jobb lenne persze, ha a korszerű gazdálkodásnak egy ilyen alapvető elemét nem lenne kénytelen a miniszter a Magyar Közlönyben szorgalmazni. , Földeáki Bcla 4 jó minőség titha — szakmai felkészültség Balassagyarmaton, a ruhaipari szövetkezetben is mind több a szakmunkások száma. Sokol dalúbb ismereteikkel összetettebb feladatokat is elláthatnak, mint a betanított dolgozók. Bármilyen munkakörbe teszik is őket, nem okoz gondot számukra az átállás. Kopisz Magdolna — képünkön — is így vallja ezt, s hozzáteszi, hogy a szakmunkások éppen tudásuk miatt nem keseregnek a nehezebb, ügyességet kívánó részfeladatok miatt sem. Mivel könnyen megbirkóznak gondjaikkal, így az üzemi légkör is kellemesebb ilyen társaságban, kevesen változtatnak munkahelyet. Kocsis Mariann is a tanulás mellett teszi le a voksot. Szakmunkás-bizonyítványa megszerzése után középiskolába iratkozott be. Most végezte az első osztályt, s örömmel vállalja majd az érettségi vizsgát is. A fiatal szakmunkás is több munkaterületen dolgozott már, de nem riadt meg az átállások alkalmával a feladatoktól. Férfinadrágok varrásának szalagmunkájában vesz részt, a fiatalok egyik szorgalmas erőssége. A ruhaipari szövetkezetben férfiöltönyöket és szólónadrágokat készítenek a hazai piac megrendelésére. S a vásárlók megnövekedett igénye a divatos és jó minőségű termékek iránt mind nagyobb követelményeket támaszt az itt dolgozók elé. Egy műszakban — például — az egyik üzemcsarnokban 200 nadrágot állítanak össze, s ezek között selejtest nem adhatna» át a raktárnak, majd onnan a vevőknek. A szakmai felkészültség a jó minőség egyik titka. Kulcsár József képbeszámolója NÓGRÁD — 1973. június 16., péntek 3
