Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

Barcsay-gyűjíemény Szentendrén Szentendre központjában, egy szépen újjávarázsolt barokk épületben nyílt meg a napokban a Barcsay-gyűjtemény. Az idős mester a városnak ajándékozta művészetére jel­lemző képeit. Sok kis méretű festmény, grafika tölti meg a falakat. Ott láthatjuk a Szentendrei Mozaik című alkotást és a hozzá készült vázlatok, tanulmányok sorát. Az egykori lakóház pincéjében az „Ember és drapéria” lapjait helyezték el. £ Barcsay-gyűjtemény épülete, a kapuban a mester szocialista életmódról Elmentem* láttam. A felsőoktatási intézménye­inkben folyó műhelymunkák között kiemelkedő helyet fog­lalnak el a tudományos diák­körök. Céljuk a tananyag ki­egészítése, a szakmai ismere­tek szélesítése, a tanultak gya­korlati ismeretekkel való bő­vítése. Legjobbjaik Kétéven­ként részt vesznek a tudomá­nyos diákkörök konferenciá­ján, ahová beküldött pályáza­tuk minőségétől függően nyer­hetnek meghívást. Az orszá­gos versenyen szekciók szerint értékelik a pályamunkákat. Hogy a kétéves verseny közötti idő se maradjon kihasználat­lanul, a gazdasági főiskolák (Külkereskedelmi, Pénzügyi és Számviteli, és a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Fő­iskola) a közbeeső években is meghirdették a TDK pályáza­tát. Az idei verseny filozófia szekciójának fődíját a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola ki­helyezett salgótarjáni tagoza­tának III. éves hallgatója, Po­roszka Ottó kapta. TDK-dol- gozatának címe és témája: „A szocialista brigádmozgalom helyzete és fejlődésének táv­latai a szocialista életmód for­málásában”. — Fiatalról lévén szó, ön­kéntelenül felvetődik a kérdés, miért ezt a témát választotta? — A szocialista életmóddal a főiskolai tananyag keveset megírtam szemmel a foglalkozik. Filozófiát és tu­dományos szocializmust mind­össze egy-egy félévig tanulunk, a hallgatók többségének nincs komplex ismerete ebben a té­mában. Témaválasztásom­nak persze volt egy másik — praktikusabb — oka is. Mivel a főiskola vállalatgazdálkodá­si karának iparszakát vég­zem, a szakdolgozatomat is ebből kellett volna megírnom. Hozzám a filozófia közelebb áll, mint a szakmai tárgyak. A TDK-dolgozat megfelelő eredmény esetén szakdolgozat­ként is beadható. — Hogyan kezdte el a mun­kát? — A szocialista életmódot vizsgálva arra kerestem vá­laszt, hogy mit és hol tesznek legtöbbet ebben a kérdésben. A szocialista brigádok megfi­gyelése látszott a legkézen­fekvőbbnek, hiszen itt pró­bálják legkövetkezetesebben megvalósítani a szocialista életmóddal kapcsolatos célki­tűzéseket. Kiválasztottam te­hát egy gyárat — a Salgótar­jáni Kohászati Üzemeket —, ahol több hónapon keresztül vizsgáltam az ottani szocialis­ta brigádok tevékenységét. El­ső lépésként egy 50 kérdést tartalmazó tesztlapot osztottam szét a brigádtagok között. Ezeket név nélkül töltötték ki. és az eredmény bizonyította, hogy többségük őszintén vá­laszolt a kérdésekre. Persze, az ellenőrző kérdésekből az is kiderült, kik azok akik nem az önálló véleményüket írták le. Akadt, aki egyáltalán nem töltötte ki a kérdőívet A tesztlapok feldolgozása mel­lett gondosan tanulmányoz­tam a vállalatnál fellelhető dokumentumokat, statisztikai adatokat. A dolgozat Készíté­sekor természetesen nagy sze­repet játszottak a személyes beszélgetések és látogatások is. Részt vettem néhány origád- gyűlésen és megismerkedtem a brigádtagokkal. — Milyen következtetések­re jutott a „vizsgálat” során? — Ügy érzem az SKÜ-vel, némi szerencsém volt. Tapasz­talataim szerint az átlagosnál eredményesebb az ott folyó szocialista brigádmunka, bár a felmérés során az is kide­rült, hogy fokozottabb ellen­őrzés mellett a lehetőségeket jobban kihasználhatnák. — A dolgozatban három külön fejezetben tárgyalja a hármas jelszó „Szocialista mó­don dolgozni, tanulni és éln’t” ismérveit, és gyakorlati ta­pasztalatait. Gondolom az utóbbi két kitétel ellenőrzése jelentette a legtöbb gondot. Ezen a téren vannak-e konk­rét elképzelései a jövőt ille­tően? — A „szocialista módon él­ni” fogalma a munkához va­ló viszonyt, az önképzést, a közéleti tevékenységet és a szabad idő hasznos eltöltését egyaránt magában foglalja. Sőt több is ennél. Persze meg­változtatására ma még nem kerülhet sor, mert a brigád­tagok megtanulták a hármas jelszó jelentését, megszokták azokat. Másodszor, a brigádmozga­lomban tudatossá kellene vál­nia a szocialista életmód kö­vetelményeinek. A formaliz­must végleg ki kell iktatni a mozgalomból. Tudom köz­helyízű, mégis mindezek- el­lenére ki merem mondani, hogy a szocialista életmód megvalósításának leghaladóbb és legfejlettebb formája a szo­cialista brigádmozgalom. A „formát” illetően a jövőben is bizonyára lesznek változások. Első lépésnek a kommunista műhelyek megalakítását tar­tom, amelyben a szocialista brigádok egybeolvadnak. A végső állomás a kommunista gyár és üzem, ahol minden dolgozó tökéletesen megvaló­sítja a brigádmozgalom köve­telményeit, vagyis a szocia­lista életmódot. — Nem érzi kissé utópiz- musnak? — Nem. A munkásosztály legöntudatosabb, leghaladóbb rétege már ma is eleget tesz ezeknek a követelményeknek. P. K. ! Mai tévéajánlatun k A televízióból jelentjük 20.05: A szerelem érintése. Margaret Drabble angol írónő útja igen sikeres: mű­vei több díjat nyertek, szám­talan nyelvre lefordították regényeit. (Magyarul is meg­jelent a Malomkő és a Víz­esés.) A mai embert elsősorban a mai nő helyzete izgatja; nem szabványos helyzeteket vá­laszt, körülményei inkább kü­lönlegesek, szokatlanok. De, ahogyan az események lezaj­lanak szemünk előtt, már ál­talánosíthatók, mély emberi magyarázattal bírnak. Hősei értelmiségiek, gyakran művé­szek. Nőalakjai kételkedve, ta­pogatózva élnek, nem han­goskodva, hanem belenyugod­va sorsukba. És mégis: egyi- kőjüknek sincs méltó férfi­társa. „A szerelem érintése” a Ma­lomkő filmváltozata. Készült 1972-ben. Hőse Rosamund még tanul, amikor első sze­relmétől teherbe esik. Vállal­ja a gyermeket és egyedül ne­veli fel kislányát... Jól berendezett nappali szoba, valahol egy szovjet kis­városban. A jelenlevők: a nagy tekintélyű Kirill Nyi- kolszkij professzor (Várkonyi Zoltán) és szép, fiatal felesé­ge (Sunyovszki Szilvia), vala­mint Vera a rokon (Egri Már­ta) és udvarlója Grisa (Szi­lágyi Tibor). Mindenki a helyére áll. A kamerák ezúttal szoros közel­ségben egymás mellett, felvé­telre készen. — Akkor felvesszük — hangzik valahonnan a magas­ból, láthatatlanul Horvai Ist­ván rendező utasítása. A televíziós gépezet megin­dul a IV-es stúdióban. — Kirill! Egy pillanatra még maradjon. Mindent tu­dunk. Grisa és én is. És meg is vitattuk egymással. Grisá- nak az a véleménye, amit magával csinálnak, az disz- nóság — mondja a belépő Ve­ra, azaz Egri Márta. — Igen? Ez a véleménye? — reagál a professzor. A falak messzebb vannak Elmélkedés a munkahelyi lehetőségekről X közelmúltban egy rádió­műsorban bukkant fel az a vélemény, mellyel sok be­szélgetésben is találkozha­tunk: sokak szemében az a kulturális program, amely a gyárkapuk mögött, az üzem, a vállalat területén zajlik, kevesebbet érő, mint a ha­sonló, közművelődési intéz­ményben rendezett. Kissé a munkaidő meghosszabbítását látják benne. Költsék tehát a kulturális alapot színház- és mozibérletek vásárlására, ki­rándulásokra, támogassák vele a művelődési intézmé­nyeket — a munkahelyen csak munkával foglalkozza­nak. A gondolat nem folyta­tódott, mivel nem ez volt a műsor fő, témája, de figyelem­re méltó. Két dologról is árulkodik ez a nézet. Az egyik feltét­lenül az a pozitívum, hogy a i bizottságok létrehozásával egyre inkább keresik-kutat- ják a munkahelyi lehetősé­geket. szaporodnak az üzemi rendezvények, a figyelem elő­terébe került á művelődés kérdése. De ezzel a folyamat­tal párhuzamosan megfigyel­hető az is, sokan még me­reven elválasztják magukban a munkát és a művelődést Köztük olyanok is, akik egyébként igyekeznek előre­mozdítani a közművelődés Ügyét. Demagóg dolog lenne olyas­féle alternatívát felállítani; vajon az üzemi klubban, a dohányzóhelyen kialakított kisgalériákban falra akasztott 15—20 grafika. reprodukció, festmény vagy egy-egy nagy­szabású tárlat közös megte­kintése ad többet; hogy az üzemi ebédlőben megrende­zett irodalmi műsor, író-ol­vasó találkozó, előadóest (il­letve matiné), vagy pedig az ünneplőbe öltözött, brigád­dal együtt megnézett színhá­zi előadás lehet nagyobb él­mény. Hiszen természetes, hogy más és más a szerepe, értéke, hatása ezeknek a ren­dezvényeknek. Függ attól is, hogyan mennek el az úgyne­vezett „magasabb kultúrát” jelentő programokra: kap­nak-« segítséget a művek megértéséhez, tudják-é, mi lesz a színházi előadás té­mája és megbeszélik-e utána. A munkahelyi rendezvények­nél ez szinte spontán módon adott: vita kerekedik a képek előtt (ha ügy rendezik, szer­vezik ezeket a minitárlatokat, hogy fel is hívják rá a fi­gyelmet. ..) beszédtéma a munkatársak körében a hal­lott előadás, rá is kérdezhet­nek. A szécsényi ELZETT gyár­egységben mondták: minden üzemi kulturális rendezvényt izgalommal, szorongással vár­nak: vajon felkelti-e az ér­deklődést, tetszik-e és nem utolsósorban eljönnek-e rá. És aztán az a baj inkább, hogy szűk a hely, hogy töb­ben is szerettek volna kér­dezni, hogy jöjjön el máskor is az a külpolitikai újságíró, legyen újabb vetélkedő. Hiszem, a Kovács András filmjéből megismert „falak­kal” van dolgunk sokszor. Azt hisszük, túl közel van­nak, nem próbálkozunk a lehetőségek határait kiter­jeszteni. Tudom, hogy sok helyen bizony szűkösek, a le­hetőségek. nincs például klub, zsúfolt az üzemi könyv­tár, nem lehet nagyobb prog­ramokra gondolni. De talál­kozhatunk azzal is, hogy a jól berendezett mozgalmi he­lyiségben a gyűléseken kívül mást nem tartanak, a falakon legfeljebb egy-egy oklevél dí­szeleg. És nem keresik a ha­tárokat, illetve nem szélesítik a kört a szemléletmódban, az aktivizálásban sem. Ha egy rendezvény nem sikerült, könnyen azt mondják: ná­lunk ez nem megy, a kultu­rális vállalásokban maradjunk a színház- és mozilátogatá­soknál. Nem használnak ki egy nagy eszközt: az érdekelt­té tételt. Pedig ennek renge­teg útja-módja lenne. Köze­leg például az ünnepi könyv­hét. A különböző gyárakban, vállalatoknál sok a könyvet szerető, gyűjtő, olvasó ember. Őket be lehetne vonni könyv­kiállítások rendezésére, író­olvasó találkozók, könyvanké- tok „patronálásába”. Ahogy a műszaki könyvnapok idején ez gyakorlat volt, brigádok együtt is bizonyára szívesen vállalkoznak. Több olyan eset­ről is hallottunk már. hogy az üzemben dolgozó amatőr művész munkatársuknak rendeztek kis tárlatot, bemu­tatkozási lehetőséget. A munkásakadémiák előadá­sainak nagyobb kedveltsé- gét, hatékonyságát fokozhat­ja, ha bő ajánlójegyzékből 8 NÓGRÁD - 1978. május 14., vasárnap — Talán majd én mondom el, Verácska — szól közbe, Grisa. — Az intézetet akár be is zárhatják, attól még Nyi- kolszkij akadémikus Nyikolsz- kij akadémikus marad, és a tudomány, tudomány. Ám, ha Nyikolszkij akadémikust el­távolítják az intézet éléről, ak­kor az intézet látszólag inté­zet marad, de hol van belőle a tudomány? — Grisának az a vélemé­nye, hogy Önnek igenis har­colnia kell. Fel kell vennie a kesztyűt! — mondja Vera. A jelenet telerecordingra (képrögzítőre) került. A színé­szek és a rendező végigné­zik a monitoron, most már színes képsorokat. A „kalap” nélküli díszletek, a magasban függő hatalmas jupiterlám- pák, a kábelek, a kamerák és a technikai személyzet, és más stúdiós kellékek már nem lát­hatók. A képernyőn minden illúzórikussá, majd valósságos- sá válik Voícsek, szovjet drá­maíró forgatókönyve nyomán. maguk a kollektívák választ­hatják ki az őket leginkább érdeklődő témákat. Az élet­módról szóló viták során gyakran hangzanak el javas­latok, kritikus észrevételek. Hogy ne csak arra az egy előadásra mondhassák: jól sikerült, érdemes ezeket fi­gyelembe venni a későbbiekben. Nem egy beszélgetésben, süni­kor szocialista brigádtagokkal a művelődésről volt szó, fel­bukkant egy igen fontos té­nyező: a vezetők részvétele, bekapcsolódása. „Ne csak ne­künk, melósoknak rendezzék a programokat: ritkán látjuk a vezetőket, őket nem érdek­li?” Szerencsére, ez nem ál­talános és megfigyelhető: ott a legélénkebb a munkahelyi művelődés, ahol az irányítók is komolyan veszik, nem csak beszélnek róla, de maguk is vállalnak feladatokat. Természetesen a munkás- művelődés nem csupán a munkahelyi kulturális lehe­tőségeket jelenti. De ezek ala­pozó szerepe nélkül formá­lisabb a legtöbb esetben az üzemen kívüli kulturális prog­ramokon való részvétel is. A kettő összhangjának megte- re.mtése lehet a cél, az előre­lépés útja. És ez nem csu­pán akciókat, rendezvénye­ket jelent a művelődési bi­zottságok számára, hanem a szemlélet formálását is. G. Kiss Magdolna A stúdióban „A leváltott és á leváltó” című televíziós játé­kot forgatják. — Nagyon feszes tempóban dolgozunk, mert nehéz fel­adatnak ígérkezik ez a forga­tás — mondja Horvai István már az ebédszünetben. — Tulajdonképpen ki a le­váltott? — Nyikolszkij professzor, a kutatóintézet igazgatója. A tv- játék ennek az igazgatónak a leváltásával és az új igazgató kinevezésével foglalkozik. A generációváltás problémájá­ról van szó. Ez a leváltás munkamódszer-változást is je­lent az intézet falain belül. A régi vezető tehetséges, zseniá­lis ember, ő teremtette meg az intézetet, sőt a várost is. Legfőbb értéke a szubjektiviz­musa. Az új igazgató (Tahi Tóth László), hosszú távra szó­ló kutatási programmal érke­zik új munkahelyére. A har­mincöt évesek generációját képviseli. Más fajta, más alka­tú ember, ő is tele van szub­jektivizmussal. Programjában manipulátorokkal szándéko­zik helyettesíteni az embere­ket. ő matematikus agy. A technikai forradalom korsza­kát éljük, s nyilván szüksége van a századnak az ilyen al­katú emberekre. — Milyen következményeké kel jár a vezetőváltozás? — Egyéni tragédiához ve-. zet, mivel a régi igazgató ah­hoz már túlságosan nagyra1 nőtt, hogy koldusmunkát vál­laljon, vagy, hogy bárhová is befogadják. — A rendező véleménye a tv-játékról? — Nagyon őszinte és nagyon izgalmas mai témát boncol­gat. Mindkét főszereplő, a le­váltott és a leváltó is szimpa­tikus, tehetséges ember. S ve­zetőnek is kiválóak. A generá­ciós váltások azonban szük­ségszerű folyamatok. Előbb- utóbb feltétlenül bekövetkez­nek. így a legkiválóbbak is egyéni sorsuknak megfelelően tragikus megrázkódtatáson es­nek keresztül. A tv-játék egyébként nem zárul le egy­értelműen, az új igazgatónál, nem lehet pontosan tudni, hogy ha felnő, milyen irány­ban fejlődik tovább egyénisé­ge. A lehetséges következmé­nyeken nekünk magunknak! kell gondolkodnunk — véle­kedett Horvai István. A díszletező munkások már átállították a következő jele­nethez szükséges helyszínt. A színészek elfoglalják helyüket. Kezdődnek a délutáni felvéte­lek. sz. b. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents