Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

A változó Érsekvadkert Az 1200-as évekből valók azok a feljegyzések, amelyek először említik Érsekvadkert települést. Az emberek szíve­sen jöttek ide, és telepedtek meg ezen a helyen, hiszen az időjáráson kívül a termékeny föld is kedvezett a legfonto­sabb kenyérgabona-félék, és az állattartáshoz nélkülözhe­tetlen takarmányféleségek ter­mesztéséhez. Az Ipolytól nem messze fekvő települést a visz- szaemlékezések óta magyarok, palócok lakták. A faluból ke­vesen költöztek el, és a beván­dorlás is meglehetősen cse­kély volt: a lakosság a termé­szetes szaporulat alapján nőtt, az 1970-es népszámlálás négy­ezren felüli lélekszámot említ. A múltból a jelenbe A felszabadulás előtt a föl­dek többnyire egy szűk kö­rű gazdagparaszti réteg kezé­ben voltak. Rajtuk kívül is többen rendelkeztek 10—15 holdas kisbirtokkal, de még többen voltak azok a szegény napszámosok és cselédek, akik ezeken a földeken látástól- vakulásig dolgozlak. A föld akkoriban a megélhetést je­lentette számukra, hiszen ke­vés volt az iparosember. Az asszonyok egy része otthon szőtteseket készített, színes mintákat, értékes népi visele­teket, Az asszonyok lobogó szoknyákat vettek magukra, a férfiak széles, bő gatyát és „szakácskát” — afféle kis kö­tényt viseltek. A gyermekek oktatására, Is­kolázására kevés gondot for­dították. A kétkezi munkának mindennél nagyobb becsülete volt, a mezőgazdasági munka akkoriban egész embert kí­vánt. —r Édesapám Is napszámos­ként dolgozott a földeken, ara­tott, csépelt — emlékszik visz- sza Csordás István, a községi pártbizottság titkára. — A felszabadulás után a magántu­lajdonban levő nagy földterü­letek, a kisbirtokok felosztás­ra, vagy közös tulajdonba ke­rültek. 1947-ben mintegy há­romszáz holdas területen meg­alakult az első érsekvadkerti termelőszövetkezet, a Tartós Béke Tsz, majd 1950-ben a Dimitrov-pusztai Tsz jött lét­re, és a két gazdaság 1960-ban Magyar—Csehszlovák Barát­ság Tsz néven egyesült. — 1956 után a földek javai része felosztásra került a la­kosság között. Az embereknek kedvezett ez az időszak, hi­szen a mezőgazdaságban szer­zett jártasságuk a saját föld­jeiken jól kamatozott. Az em­berek elégedettek voltak — folytatja a párttitkár —, 1960- ban a mezőgazdaság kollekti­vizálása, szocialista átszerve­zése nagy változást jelentett a falubeliek életében is, hiszen nem rendelkezett, így az in­gázók száma meglehetősen nagy. Az emberek eljárnak Buda­pestre, Vácra, Balassagyarmat­ra és Paksra dolgozni. Az el­múlt évtized óriási szemléleti változásokat hozott, viszonylag i^ivid idő alatt. Jvla már itt is nem a földhöz, hanem inkább a gyárhoz ragaszkodnak az emberek. A Szerszámgépipari Művek érsekvadkerti gyáregysége rö­vid idő alatt sok munkáéi, fő­leg szakmunkást foglalkoztató ipari létesítménnyé nőtte ki magát. A létszám évről évre emelkedik, amely szintén ipa- rosodási tendenciát jelent. A helybeli ipar erősödésével az ingázók száma is csökken. Két nemzedék a község fő­terén. a földjükhöz ragaszkodó, a pa­raszti életformán csak nehéz­ségek árán változtatni tudó emberek meggyőzése sok tü­relmet, megértést igényelt. So­kat segített viszont, hogy a termelőszövetkezet eredmé­nyesen gazdálkodott. Emelked­tek a termésátlagok, és ennek eredményeképpen az emberek fokozatosan belátták a kollek­tív munka, a gépesítés, az összehangolt, tervszerű gaz­dálkodás előnyeit, távlatait. Ma már jobbára csak ' ki­sebb háztájival rendelkeznek az érsekvadkertiek, egyéni­leg gazdálkodó már egyálta­lán nincsen a községben. An­nál többen tanultak viszont szakmát, és az egykori nap­számosokból kőműves és ács mesteremberek lettek. A me­zőgazdaság gépesítése, a nagy­üzemi termelés jelentős mun­kaerőt szabadított fel, és ezek az emberek az ipari termelés­ben kerestek munkát. Ma már a munkaképes keresők mintegy kétharmada dolgozik az iparban. Mivel Érsekvad­kert a legutóbbi évekig jelen­tősebb ipari létesítménnyel Örömök és gondok A termelőszövetkezet terüle­te mintegy hétezer hektárra tehető, és az itt dolgozók jö­vedelme emelkedett. Talán a legmagasabb jövedelemmel az építőiparban dolgozók ren­delkeznek, de az iparban dol­gozóké sem marad el az át­lagostól. Ebben az évben, a SZIM-gyáregységben például a forgácsolók bérfejlesztése jóval a népgazdasági átlag­szint felett volt, de a fizikai dolgozók is átlagon felüli bér- fejlesztésben részesültek. ;— A község életszínvonala emelkedik, szemmel látható a fejlődés — mondja Molnár Im­re, a községi tanács elnöke. — Gomba módra szaporodnak az űj családi házak, az egy-két • szintes lakóépületek. Az ér­sekvadkertiek takarékos em­berek, és jövedelmük is szé­pen gyarapodik. Míg 1970-ben a község takarékbetét-állomá­nya 5 millió forint körül volt, napjainkban ez az összeg 33 millió. A gépjárművekre, gép­kocsikra évente 70—80 befize­tés történik, nem beszélve ar­ról, hogy a lakások belső be­rendezése, színvonala is a mai igényekhez, ízléshez igazodik. — De nemcsak eredménye­ink, hanem gondjaink is van­nak — folytatja a tanácselnök. — Elsődleges feladataink kö­zött tartjuk számon, hogy a község művelődési házat kap­jon. Még az ötvenes évek idején épült egy művelődési otthon, ami a valóságban mozi és ritkábban színház. Az emberek az ismertebb da­rabokat megnézik, de a leg­főbb szórakozási, művelődési eszközük a televízió. Amíg a művelődési házunk el nem ké­szül, addig sajnos, a !■ hétvé­géink is nagyon korlátozottak. A jelenlegi helyiségünk két­százötven férőhelyes, meglehe­tősen kicsi. Könyvtárunk is szűkös, ideiglenes helyiségben működik, bővíteni kellene. Az érsekvadkerti gabonafeldolgozó. — Nemrégiben hoztunk lét­re ifjúsági klubot, az is ide­iglenes helyiségben van. Nem szégyen bevallani, pénzügyi okok miatt nem kerülhet sor az új kulturális intézmény megépítésére. Olyan rosszak a kilátások, hogy elképzelhető, még a következő ötéves terv­ben sem valósul meg. Több mint tízmillió forintra lenne szükség. hessük a szocialista kultúra még szélesebb kibontakozta­tását, gyarapítását községünk­ben — mondja a tanácselnök. Az érsekvadkertiek idősebb korosztályába még mindig meglehetősen sok az általános iskola nyolc osztályát el nem végzettek száma. Az értelmi­ségi réteget elsősorban a köz­ség mintegy harminc pedagó­gusa, a tsz vezető beosztású seket tettek, a javulás azon­ban nagyon lassan mutatko­zik. Épül a vízmű Érsekvadkert ma a változá­sok korát éli, gyarapodik, fej­lődik. A tavalyi év végén ala­kult még a regionális vízmű építésére létrehozott társulat, amelynek feladata, hogy a község ivóvízellátását buto- sítsa. Ma még a kerekes ku­tak adják a vizet, de a hol­nap a vízműé. A lakosság tel­kenként 10 ezer forinttal já­rul hozzá az építés költségei­hez. Több vállalat ad jelen­tős összeget az építéshez, de az oroszlánrészt a tanácsi költ­ségvetés fedezi. Az építés költ­sége meghaladja a 30 millió forintot Érsekvadkerten. A fő­mű építési költségeit a megyei tanács finanszírozza, a költsé­gek mintegy háromszázhu­szonhétmillió forintra tehetők. A vizet az Ipoly völgyéből kapják a falubeliek. A község terjeszkedik, to­vább fokozódik a lakásépítés. Évente 22—25 családi ház épül, a telepszerű lakásépítést 1980- tól kívánják megvalósítani. Ebben az évben 62 telket ad­A takarékszövetkezet a centrumban található. — Viszont épült óvoda és új iskola. A művelődési ház­nak pedig a község nagy hi­ányát látja. Ez elősegítené azt a fontos társadalmi törekvést, hogy a kultúra még szélesebb alapokon terjedjen, hogy meg­valósuljanak a művelődéspoli­tikai határozatok, hogy segít­dolgozói, mérnökei és általá­ban a gazdasági egységek ve­zető beosztású dolgozói kép­viselik. A dolgozók esti iskoláját az illetékesek megszervezték, tak ki, ezeken a helyeken is rövidesen megkezdődik az építkezés. A község lakói nagy, gondot fordítanak a falu gaz­dagítására, ápolására. Társa­dalmi munkában rendbe hozr A tanácsháza. azonban a létszám elégtelen­sége, miatt az osztályt nem le­hetett beindítani. Gondot je­lent a község cigánylakossá­gának nehéz beilleszkedése, egyéni életformája, gondolko­dása. Ezen a téren is sok a tennivaló. A szociális körül­mények javítására, életszín­vonaluk emelésére intézkedé­(A szerző felvételei) zák az utakat, virágokat ültet­nek a közterületekre. Érsekvadkert Nógrád egyik legnagyobb községe. Minden valószínűség szerint a roha­mos fejlődés meghozza az eredményt, a megkezdett jó úton való előrelépést. Kiss Péter ] Az új tizenhat tantermes Iskola. NÓGRÁD — 1978. május 14., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents