Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Jó ütemben halad a salgótarjáni ötvözetgyárban az új szociális létesítmény építése. A munkálatokat az elmúlt év végén kezdték el. A cölöpözést a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szakemberei végezték. Az UNIVÁZ-szerkezet szerelését és az épület- gépészeti munkálatokat a Salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövetkezet, míg a belső szakipari munkákat az ötvözetgyár beruházási kivitelező brigádja végzi. A 8 millió fo­rintos beruházással épülő új létesítményben 500 fős női és férfiöltöző illetve fürdő, orvosi rendelő, büfé és műszaki könyvtár kap helyet. Az átadási határidő — a tervek szerint - augusztus 20. (kép: _ bábel) közösségért él Yala Hogyan választott hivatást? Hrakovszki Lászlóné, a szü­gyi és csesztvei körzet ápo­lónője, a községi Vöröskereszt titkára elgondolkodik. — Érsekvadkerten szület­tem, de Szügyön nevelkedtem. Középiskolába Balassagyar­matra jártam, — kezdi el történetét — érettségi után, betanított munkásként helyez­kedtem el. Nem volt elég. Valami mást akartam. Vala­mi hasznosabbat, tenni vala­mit az emberekért. Emlék­szem, éppen libát őriztem, amikor megakadt a szemem a NŰGRÁD egy hirdetésén, a salgótarjáni ápolónőképző fel­hívásán. A szüleim persze hallani sem akartak róla. Elég elítélő véleményük volt — ak­kor még — az ápolónőkről. Ennek ellenére jelentkeztem. Fel is vetítek, s a jó tanulmá­nyi eredmény őket. Közben férjhez ment, befe­jezte tanulmányait és a ba­lassagyarmati kórházban vál­lalt munkát. — Ez sem volt az igazi. Nem csoda kaptam az alkalmon. Mikor, elődöm nyugállományba vo­nult, hazajöttem körzeti ápo­lónőnek. Nem volt egyszerű az embe­iást akartam a csesztvei községi szerveze- anyukámra, aki mindent meg­v tét vezettem. Azután lettem csinál, amire nem marad megbékítette Sza6yön titkár. Amikor el- időm. Ráadásul, még épít­foglaltam a posztot, a veze- kezünk is. Már csak a kopo­tőség jelentős része névleges rozás és a kerítés van hát­volt. Az eltelt évek alatt — ra. A legszívesebben a tíz­és erre nagyon büszke va- éves fiammal foglalkozom, gyök — sikerült egy körűibe- Igyekszem, hogy ne csak édes­lül negyvenfős vezetőségi hát," hä“ kapva tag-, illetve aktívahálózatot kialakítanom, akikre minden, munkában számíthatok, le­gyen az véradónap, öregek ünneplése, születésnapi anyja, de barátja is legyek. — Amikor 19 éves volt, va­lami mást akar. Ezt? — Igen, úgy hiszem. Biztos . ■ j- , , , vagyok benne, hogy nem . ,.a . erősebbek végzek valami kimagasló, ki- koszontese, vagy váló munkát, mások talán ná­' “ — * VAU V-Qj V. X CX / j V lill/w t r , . , , . r \ r ’ —XXX W11XVC4 üj X llCtoWlv tCllCtil X J Cl" rek elismerését kivívni. Ahogy ar-^eTij^es, KfP? ,e‘ *am is jobban csinálnák, de mondják: „Senki sem próféta Legutóbb például a Vörösbe- ha még egyszer választanom a saját falujában”. Az új ápo- reszt kezdemenyezesere a kellene, ugyanúgy vállalnék lónőben legtöbben azt a Ma- Hazaíias Népfront, intézme- mindent, megtennék mvn- rikát látták, aki a szemük n^e ■.??? , egységek köz- dent, ahogyan eddig is meg­élőit cseperedett fel. Évek kel- remukodesevel — két társa- tettem, lettek hozzá, amíg mint ápo- mi munkanap során tisz- lőnőt is elfogadták a helybe- titottuk, szépítettük a közsé­gek. get. Ennek köszönhető, hogy — Nem voltak könnyű évek. n?ár csak eSy. utcában van Néha úgy éreztem akárhová, eltakarítani való, de az sem elmennék, csak ne itt kelljen sokáig a gazdaság buldózert dolgoznom... De mindig meg- 1®erL Jelzések életvitelünk változásairól NINCS OLYAN mérőszám, amely száza­léknyi pontossággal kifejezhetné: hogyan élünk. A statisztika sokmindenre választ ad ugyan — ismeretes például, hogy tavaly 1976-hoz képest 10,3 százalékkal nőttek a la­kosság pénzbevételei; a mezőgazdasági ter­meléssel kapcsolatos bevételek 17,1, a pénz- beni társadalmi juttatások pedig 9,8 száza­lékkal haladták meg az előző évit, s tudjuk azt is, hogy a fogyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek —, ám az életszínvo­nalat csupán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-már felsorol- hatatlanul sok — tényezőn múlik e hogyan, ily módon az sem mindegy, hogy hol, az or­szág melyik településén élünk. Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az életkörülmények. Űj városainkban — Dunaújvárostól Leninvárosig — lényege­sen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még hordozó, látványosan, de az igényekhez képest mégsem elég gyorsan meg­újuló megyeszékhelyeink egynémelyikében. De falu és falu között is különbséget lehet temji, attól függően, hogy mennyire gazdag a termelőszövetkezet, s mit tesznek szűkebb pátriájuk felvirágoztatásáért az ott lakók. Vállalják-e a közművesítéssel, csatornaháló­zat építésével járó költségeket, mi több: tár­sadalmilag mennyire aktívak? Megfelelő-e az ellátás, kulturált-e a szolgáltató-, és bolt­hálózat? S még folytathatnánk a sorolást. A különbözőségekből alakul ki ama össz­kép, amelyet elemezve az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülésén egyebek között megállapíthatta: „A lakosság élet- színvonala gazdasági lehetőségeinkkel össz­hangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett”. Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak... A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azo­nos ütemben emelkedett”; utal arra, hogy: „A tervidőszak első két évében 187 000 (eb­ből 66 050 állami) lakás, az ötéves tervben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 93—95 százaléka kettő, vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három, vagy több szobás”. Szó esik arról is: „A ter­melőszövetkezeti tagok családi pótléka azo­nos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztet­tük a gyermekgondozási segélyt a szakszö­vetkezeti tagokra”; továbbá, ismét más té­mára (egyszersmind gondjaink egyikére) utal­va: „Bár a szolgáltató-vállalatok teljesítmé­nye növekedett, a kisiparosok száma gyara­podott, az igények emelkedésével nem sike­rült lépést tartani”. Jövedelmek, lakás, szolgáltatás — kira­gadott példák a leglényegesebbek közül. Ám életkörülményeinket — fogalmazhatunk úgy is: életszínvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem figyelve elhalad­ni. Mindennapossá, természetessé vált — és mégsem az! —, hogy a televízió-előfizetők száma a rádiótulajdonosokéval vetekszik: el­érte a két és fél milliót. Ez annyit jelent, hogy az ezer lakosra jutó televízió-előfizetők száma 233 (összehasonlításul: 1973-ban Olasz­országban 208, Ausztriában és Franciaország­ban 238—237, az NSZK-ban 298). A személy- gépkocsik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvásárlásuk, üzemben tartásuk te­temes költséget jelent, az igények az előbbi szám fölött járnak. S az autózás megköny- nyítésére egyidejűleg több autópálya, kor­szerű autóút épül; Budapest és több nagy­város közúti felüljárókkal gazdagodik —• miközben a tömegközlekedés is megújuló- ban van. A vasútnál előtérbe került a gyor- sabb-kulturáltabb utazást lehetővé tevő vil­lamosítás (belföldi expresszvonatainkon immár számozott, helyjeggyel lefoglalható ülések vannak), a Volán autóbuszai között mind több Nógrádban is a tetszetős-ké­nyelmes panorámabusz, több városban pedig a trolihálózat kifejlesztését tervezik. Ha közvetve is, a közlekedés korszerűsí­tésével a környezet fokozottabb védelmére is utaltunk. Igaz, a személygépkocsik szennye­zik a levegőt, mind több helyütt létesítenek viszont — olykor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában erdőket ültetnek, csóna­kázótavakat létesítenek. S aki pedig új la­kónegyedben él, láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezer számra érkeznek a néhány év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabbak vagyunk a sportolási lehetőségekben is, mint korábban: erdei tornapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tár­ta kapuját, s immár nemcsak a főváros kér­kedhet rangos sportversenyekre, mindennapos testedzésre egyaránt alkalmas fedett uszo­dákkal. S ha már utaltunk hazánk idegenforgal­mára, tegyünk hozzá azt is: tavaly négy és fél milliónál több magyar látogatott külföld­re (1971-ben még csupán egymillióan, 1975- ben hozzávetőleg három és fél millióan), s az utazási irodák nemzetközi túráira már az év elején rendre lefoglalják a helyeket... MINDEZ ADALÉK csupán, alig néhány — ha úgy tetszik, önkényesen — kiragadott vonás az összképből. Ám jelzi az életvitelben végbement változásokat, az anyagi-tudati előrehaladás állomásait. Földes Tamás —g.— Ifjú Gárda-szemle Ráróspusztán Megtisztelő KISZ-megbízatás Igazi tavaszi zsongásnak le- tevékenység fejlesztésének fel- ifjúgárdisták jó segítői a köz- hettünk részesei az elmúlt hét adatait, hogy az irányító rend védelmezőinek, az állam­végén Ráróspusztán, a KISZ KISZ-bizottságok, KISZ-alap- határ őrzőinek, a fegyveres- és szécsényi járási bizottságának szervezetek még szélesebb kör- honvédelmi szerveknek, vezetőképző táborában és an- ben propagálják és 6zínvona- A kétnapos szemlén a meg- nak környékén. Itt került sor lasabban végezzék ezt a KISZ- határozott feladatokat azonos az Ifjú Gárda-rajok kiképzési es munkaformát. Az ifjúgár- körülmények között kellett évet záró szemléjére, melynek distáktól pedig azt kértük, végrehajtani, során számot adtak a kikép- hogy tegyenek eleget megbí- Mint az eredmények igazol- zési rendszer anyagának elsa- zatásuknak — utalt a korábbi ták, a kiképzési követelmé­időszak feladataira a KISZ nyékét végrehajtották az Ifjú járási titkára. Az azóta eltelt Gárda-alegységek. A KISZ já_ idő alatt bebizonyosodott, rási bizottsága — megteremt- hogy a fiatalok kedvelik az ve a társszervekkel való szo- hajtását lehetett tapasztalni. Ifjú Gárdát, elsősorban azért, ros, kölcsönös és eredményes A szemle parancsnoka, Demus mert lehetőséget biztosít a együttműködést — olyan ered- István, a KISZ szécsényi já- szükséges és alapvető honvé- ményt ért el az Ifjú Gárda rási bizottságának titkára fo- delmi ismeretek, jártasságok tevékenységében, amely min- lyamatosan kapta a jelentése- megszerzésére. den eddigit felülmúlt, két az eseményekről, ő maga Székely Imre, aki a szemle A kétnapos, fegyelmezett is sorra járta a szemlehelye- és a tábor „törzsparancsnoka” munka során számos jelét le­ket, a járási politikai életet volt, szintén figyelemre mélió hetett tapasztalni a kölcsönös irányító vezetőknek örömmel észrevételt közölt: — Az Ifjú segítségnyújtásnak. Az ered­Gárda-munkában részt vevő fi- ményhirdetéskor elsőként a atalok az átlagosnál jobban szécsényi Nógrádi Sándor helytállnak a munkában, a Gimnázium és Szakközépis- tanulásban, a közéletben. kola 16 tagját említették, a Hasonlóan vélekedett Szilá- második helyen a rimóci, har- gyi János rendőr főhadnagy is, madikon a nógrádsipeki fiata- Két évvel ezelőtt a KISZ és utalt arra, hogy az IfjúGár- lók végezték, járási küldöttértekezletén úgy da-szakalegységek alakultak a jelöltük meg az Ifjú Gárda- szécsényi járás területén. Az Rácz András játításáról. Mindenütt a katonás rendet, fegyelmet, a közzétett progra­mok változtatás nélküli végre­adott számot a szemle esemé­nyeiről, eredményeiről... A szécsényi járás 12 Ifjú Gárda­raja felkészülten érkezett a szemlére, a parancsnokság is hasonló módon fogadta őket. győztem magam, hogy nekem itt a helyem. Nehezítette a helyzetet az is, hogy szinte évenként változott a körzeti orvos személye. Ez az álla­pot egészen 1976-ig tartott. A fiatal ápolónő az évek so- tán egyre több társadalmi feladatot magára vállalt. Ta­nácstag lett, tanácstagcso- port-vezető, az iskolai szülői munkaközösség elnöke, a szo­ciálpolitikai állandó bizottság tagja, a Hazafias Népfront he­lyi vezetőségének tagja, és három esztendeje vöröskeresz­tes titkár. — Legtöbb örömet a szülői munkaközösség feladatai sze­rezték, de a legnagyobb si­kert a Vöröskeresztnek kö­szönhetem. Tulajdonképpen, belesodródtam. Az egészség­üggyel annyira összefonódik a munka, hogy azon kellene csodálkozni, ha nem vállal­jam volna valamit. Előzőleg Ahogy ezekről a dolgokról, szól, szinte kipirosodik az ar­ca, csillogni kezd a szeme. Aki hallgatja, annak érez­nie kell, valóban mennyire fontosnak tartja amit tesz, mennyire szívvel-lélekkei végzi a munkáját. Tevékeny­ségét rendezvények sora, „fémjelzi”, melyek elismeré­séül az elmúlt esztendőben a Vöröskereszt Munkáért kitün­tetés bronz fokozatát, az idén pedig Kiváló Társadalmi Munkáért emléklapot nyúj­tottak át Hrakovszki László- nénak. — Közéleti tevékenységé­hez mit szól a családja? — Sajnos, nem túl sok időm marad. Néha neheztel is érte a férjem. És tulajdon­képpen igaza is van. A MÁV-nál dolgozik, asztalos. Ha szükség van rá, ő is se­gít. A ház körüli munkában, pedig biztosan számíthatok az A gyengeelméjűség sem mentő körülmény Az értelmi fogyatékosságot bíróságaink enyhítő körül­ményként értékelik. E szabály alól tett kivételt legutóbb a legfőbb bírói fórum, amikor egy nyereségvágyból elköve­tett, három vádlottas ember­ölési bűnügy kapcsán elvi iránymutatást tartalmazó ha­tározatot hozott. A vádlottak: Suha Pál 20 éves, átányi lakos, fiatalko­rú élettársa K. Anna, vala­mint az unokatestvér, az ugyancsak 20 esztendős Suha Rudolf. Mindhárman a gyen­geelméjűség határán levő, alacsony intellektusú embe­rek, ami jórész elhanyagolt iskoláztatásukra vezethető vissza. Azzal azonban az ér­telemnek ezen a csekély fo­kán is tökéletesen tisztában voltak, hogy pénzért ölni fő­benjáró bűn — hangoztatta határozatában a Legfelsőbb Bíróság. Ezért semmivel sem bírálta el enyhébben bűncse­lekményüket, mint más eset­ben tette volna. Már csak azért sem, mivel a vádlottak iszákosak, munkakerülők, s tettüket garázdasággal, bot­rányos viselkedésekkel is te­tézték. Ezért súlyosbítva az Egri Megyei Bíróság első fo­kon hozott ítéletét, Suha Pált 15 évi szabadságvesztésre és tízévi közügyektől eltiltásra; Suha Rudolfot 12 évi szabad­ságvesztésre és nyolcévi köz­ügyektől eltiltásra, K. Annát pedig a fiatalkorúak börtöné­ben letöltendő 4 évi szabad­ságvesztésre, s ugyanilyen időtartamra a közügyektől el­tiltásra ítélte. A súlyos bűncselekményt az elítéltek Átány községben követték el. A nap jó részét ivászattal töltötték, s a dél­utáni órákban Suha Rudolf kötekedni kezdett az italbolt­ban. Volt, aki meghátrált fe­nyegetése elől, de amikor az egyik emberrel verekedni kezdett, a boltvezető zárórát rendelt el. A „vendégek” át­vonultak a helyi eszpresszó­ba, ahol újabb verekedést provokáltak, majd amikor rendőrök érkeztek a helyszín­re, megléptek. Suha Pál vi­szont meg akarta torolni a rendőrök értesítését, ezért mozgósította társait. Még az este visszatértek az eszpresz- szóba, de akit kerestek nem találták ott Helyette későbbi áldozatukkal merültek italo­zásba. Amikor a férfi fize­tett észrevették, hogy ugyan­csak tömött a pénztárcája. Nála volt ugyanis aznap föl­vett 4500 forintnyi fizetése. Amikor záróra után a vendé­gek elszéledtek, Suha Pál kö­zölte társaival, hogy meg­szerzi a pénzt. Csatlakoztak áldozatukhoz, a két férfi jobbról balról belekarolva kísérte őt a néptelen utcán. Egy alkalmas, sötét helyen Suha Pál ütésre emelte _ a bosszúállásra szánt kisbaltát. Unokatestvére zsebkésével szúrt. Fiatalkorú élettársa pedig kikutatta a szerencsét­len ember zsebeit Később a bíróságon úgy mondták: al­kalmi ivócimborájukat „kény­telenek” voltak megölni, ne­hogy a rendőrséget nyomra vezesse. (MTI) NÓGRÁD — 1978. május 12., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents