Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
Leonyid Brezsnyev NSZK útjának értékelése Nagy politikai fontosságú eredmények Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács jóváhagyta Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Elnökének az NSZK- ban tett utazása során kifejtett tevékenységét, s a nagy politikai fontosságú út eredményeit. A három vezető szovjet testület közös határozatban értékelte az utazást, Leonyid Brezsnyev tárgyalásait, a közös dokumentumokat. „Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa azt a meggyőződést juttatja kifejezésre, hogy a közös nyilatkozat, valamint a Szovjetunió és az NSZK hosz- szú távú gazdasági és ipari együttműködésének fejlesztéséről és elmélyítéséről létrejött megállapodás jelentős mértékben megszilárdítja és kiszélesíti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait, s ezek eredményeként megszilárdulnak és elmélyülnek a nemzetközi életben megindult pozitív folyamatok, amelyek különösen a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én megkötött szerződése eredményeképpen kezdődtek meg. Ez a szerződés változatlanul alapvető jelentőségű a két ország kapcsolataiban, s továbbra is egyik meghatározó tényezője Európában a feszültség csökkentésének, a biztonság megszilárdításának” — állapítja meg a szovjet vezető testületek állásfoglalása. A három vezető testület megelégedéssel állapítja meg, hogy a látogatás során megerősítették, s dokumentumokban is rögzítették: a felek egyaránt úgy vélik, hogy a béke az a legfőbb kincs, amelyre a két ország politikájának, irányulnia kell, éppúgy mint más országok erőfeszítéseinek is. S látogatás idején végzett gyümölcsöző munka arra irányult, hogy minden módon hozzájáruljanak azokhoz a konkrét és hatékony erőfeszítésekhez, amelyek egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú vonatkozásban egyaránt az enyhülés folyamatának elmélyítésére irányulnak a Helsinkiben aláírt záróokmánynak megfelelően elősegítik, hogy minden lehetőséget és eszközt felhasználjanak a fegyverkezési A szovjet vezetés Leonyid esemény volt, újabb jelentős hajsza megszüntetése érdeké- Brezsnyevnek a kölcsönös hozzájárulás az SZKP XXV. ben, mind a nukleáris, mind megértés, a nyíltság és a nö- kongresszusa külpolitikai a hagyományos fegyverek te- vekvő bizalom jegyében vég- irányvonalának megvalósítá- rén, előmozdítják a fegyver- bement látogatása eredménye- sához, pártunk és államunk zet korlátozását, konkrét le- it megvitatva kifejezésre jut- lenini békepolitikájának ér- szerelési intézkedések megva- tatta, hogy a jövőben is szi- vényesítéséhez. T?j abt> sza- lósítását. „Ha sikerül valódi lárdan ilyen szellemben kíván kaszt jelent a politikai enyhü- előrehaladást elérni e téren, cselekedni. Célja az, hogy lés fejlődésében, elősegíti an- akkor az minden nép érdeke- emelje a kétoldalú kapcsola- nak az alapnak létrehozását, inek megfelel” — állapítja tok minőségét és szintjét, amelyen politikai enyhülést meg a szovjet vezető testüle- biztosítsa, hogy e kapcsolatok katonai térre is kiterjesztik.” tek határozata. Európában, s általában az — állapítja meg az SZKP Az SZKP KB Politikai Bi- egész világon a stabilitás és KB Politikai Bizottságának, a zottsága, a Legfelsőbb Tanács a jószomszédi viszony össze- Szovjetunió Legfelsőbb Taná- Elnöksége és a Miniszterta- tevői legyenek. csa Elnökségének és a Szovnács nagy jelentőséget tulaj- „Leonyid Brezsnyevnek, az jetunió Minisztertanácsának donit a látogatás gazdasági NSZK-ban tett látogatása csütörtökön közzétett együttes téren elért eredményeinek is. nagy nemzetközi fontosságú határozata. Nyíltság, bizalomteli hangnem Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának eredményei összességében feljogosítják a nyugatnémet kormányt arra, hogy megállapítsa: a találkozó egy lépéssel közelebb juttatta az NSZK-t, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok normalizálásához. Az 1969-ben Willy Brandt és Walter Scheel által kezdett utat folytani kell, ez az egyetlen út, amely biztosítja a békét — jelentette ki a nyugatnémet parlamentben csütörtökön felolvasott kormánynyilatkozatában Helmut Schmidt kancellár. A bonni kormány tudatában van annak, hagy keleti politikáját az NSZK lakosságának nagy többsége helyesli és támogatja. A Brezsnyev- látogatás eredményei csak megerősítik, hogy ezt a politikát folytatni kell — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Schmidt részletesen szólt a tárgyalásokon érintett témakörökről és az aláírt megállapodásokról. A látogatás légköréről szólva rámutatott: „Az a nyíltság és bizalomteli hangnem, amelyben kétoldalú kapcsolatainkról és a nemzetközi fejleményekről beszéltünk, olyan előrelépést jelent az egymással való érint* kezésben, amely egy évtizeddel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna”. A leszereléssel kapcsolatban Schmidt felhívta a figyelmet arra, hogy mindkét fél hitet tett a helsinki záróokmányban foglaltak teljes megvalósítása mellett Szavai szerint a leszerelés kérdésében „első alkalommal szerepel egy kelet-nyugati megállapodásban: a felek fontosnak tartják, hogy senki se törekedjék katonai erőfölényre. Első alkalommal jutott teljes egyetértésben kifejezésre, hogy a védelem érdekei szempontjából elegendő a megközelítő egyensúly és paritás...” Nyugat-Berlinnel foglalkozva Schmidt úgy fogalmazott hogy a várossal kapcsolatban változatlanul nézetkülönbségek állnak fel, amelyeket „csak kitartó és türelmes erőfeszítésekkel” lehet megoldani. „Le kell mondani arról az elképzelésről, hogy Nyu- gat-Berlin biztonságát és életerejét csupán demonstratív akciókkal és kezdeményezésekkel lehet erősíteni, olyan lépésekkel, amelyek — senkinek sem használnak. Egy felelősségteljes nyugat-berlini politikának a város érdekében a négyoldalú megállapodásban adott lehetőségek és határok szerint kell alakulnia.” A kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehetőségeit méltatva a kancellár elmondotta: nyugatnémet megítélés szerbit a szovjet nyersanyagkincsek és az NSZK technológiai lehetőségei jó alapot jelentenek az együttműködés fokozására. „A hosszú '> távú gazdasági megállapodás mutatja, hogy a felek készek figyelembe venni egymás érdekeit”. A 2000. éven is átnyúló keretmegállapodás „messze túlmutat a gazdasági kérdéseken. Támpontot jelent a politikai kapcsolatok * békés fejlesztéséhek A megállapodás átfogó jelentősége miatt a kormány elfogadásra ajánlja azt a parlamentben” — fejezte be nyilatkozatát az NSZK kormányfője. A parlamenti vitában felszólalt a jobboldali ellenzék két vezetője, Helmut Kohl és Franz-Josef Strauss is. Kohl elismerte ugyan, hogy az NSZK számára fontos a jószomszédi kapcsolatok fenntartása a Szovjetunióval, ugyanakkor azonban kévéséi te a látogatás eredményeit és azt hangoztatta, hogy „csak a tetteken és nem a szép szavakon lehet majd lemérni az aláírt dokumentumok értékét.” Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kormány készségét nyilvánította a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon hozandó határozatok végrehajtására a nyugatnémet hadseregben. Strauss is kénytelen volt bevezetőben elismerni, hogy a szovjet—nyugatnémet párbeszéd „új hangokat” hozott és légkörének őszinteségében, tárgyszerűségében még az ellenzék is nehezen talált kivetnivalót. Egyben azonban azt követelte, hogy „az enyhülési politikát az eddigieknél biztosabb alapokra építsék”, de eközben a nyugatnémet kormány „ne tévessze szem elől szövetségi érdekeit”. A vitában felszólaló Herbert Wehner a szociáldemokraták, Hans-Dietrich Genscher pedig a szabaddemokraták nevében támogatásáról biztosította a kormánynyilatkozatban foglalt nyugatnémet álláspontot További terrorista akció Olaszországban Xz olasz politikai körökben és a sajtóban élénk visszhangot váltott ki Francesco Cossiga belügyminiszter lemondása. Cossiga ilyen formában vonta le a tanulságot a biztonsági szervek tevékenységének kudarcából. Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint még nem tisztázódott, hogy Cossiga lemondását elfogadják-e, vagy sem. A politikus döntésének megítélésében a különböző pártokat, politikai irányzatokat más és más meggondolások vezetik. Különböző okokból ugyan, de a legtöbb párt azt követeli, hogy magas szintű fórumon értékeljék a jelenlegi belpolitikai helyzetet. A kormányt támogató parlamenti többséget alkotó pártok vezetői csúcstalálkozóját követeli a szociáldemokrata párt. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkáráságá- nak és vezetőségének tagja nyilatkozatban helyeselte Cossiga lemondását. Kijelentette: a kormányt támogató öt pártra kell bízni a demokratikus rend védelmének kérdését és az állampolgárok biztonsága érdekében teendő intézkedéseket. Mint azt a politikai megfigyelők előre megjósolták: a kereszténydemokrata párt konzervatív szárnya, Moro halálé után, most egyre nyíltabban támadja a kommunista pártot, a terrorista szervezetek térnyeréséért alaptalanul az OKP-t akarván felelőssé tenni. Andreotti pártjának konzervatív szárnya egyre hangosabban követeli azt, hogy „tegyék láthatóbbá a kereszténydemokrata kormány és a kommunista párt között húzódó válaszvonalat”. Almirante újfasiszta pártja, az MSI, azt követeli, hogy Cossiga után mondjon le az egész Andreotti-kormány is. A terrorista csoportok Moro meggyilkolása óta sem szüneteltetik akcióikat. Csütörtökön két álarcos terrorista megsebesítette a lábán egy amerikai bank milánói képviseletének olasz igazgatóját, a 37 éves Marzio Astaricát. A férfi otthonából kijövet kocsija felé igyekezett, amikor az ismeretlen tettesek négyszer rálőttek. Az egyik golyóval a gyomrát, hárommal pedig a lábát találták el. Astarica egészségi állapota súlyos. A terroristáknak sikerült a tett helyszínén várakozó gépkocsin elmenekülniük. Csütörtökön a római rendőrség bejelentette, hogy megtalálták a „Vörös Brigádok” egyik kommandójának búvóhelyét E csoport tagjai április 11-én Torinóban halálos sebet ejtettek egy börtönőrön. FeazQltségek Iránban Teheráni sajtó jelentések, szerint az utóbbi napokban huszonhárom iráni városban kormányellenes megmozdulások zajlottak le. A tüntetések részvevői összecsaptak a rendőrséggel és a hadsereg alakulataival. Az összetűzéseknek több halálos áldozata, volt, Qum városban tizenket- ten, Tabrizban pedig tízen vesztették életüket. A megmozdulások több részvevőjét letartóztatták. A Teheránban nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény szerint a kormányellenes megmozdulásokban többezren vettek részt. A közleményben, a kormány bejelentette, hogy „a rendelkezésre álló minden hatalmi eszközt” felhasznál, a zavargások kezdeményezőinek megbüntetésére. Gromiko az NDX-ban Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, szovjet külügyminisztert, csütörtökön a berlini Schöne- feldi repülőtéren Hermann Axen az NSZEP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Oskar Fischer külügyminiszter és az NDK más vezető személyiségei üdvözölték. A szovjet külügyminiszter • tárgyalásainak napirendjén az NDK és a Szovjetunió minden területen dinamikusan fejlődő, sokoldalú kapcsolatainak testvéri együttműködésének időszerű kérdései mellett a világpolitika, ezen belül az európai enyhülés és a leszerelés témái szerepelnek. Andrej Gromiko látogatása része az NDK és a Szovjetunió vezetői közötti folyamatos munkakapcsolatnak, a rendszeres személyi érintkezéseknek. (MTI) Z NOGRAD - 1978. mójus 12., péntek Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogadta a hazánkban tartózkodó szovjet békedelegációt, melyet M, I. Kotov, a Szovjet Békebizottság felelős titkára vezet A nagy fegyverüzlet (2.) A WAGS és az új súlypontok AZ AWACS, AMELYNEK SORSA, — mint erre a korábbiakban utaltunk — nem független a Leopárdétól, a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régein a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak még így kellett kezdenie az olvasóit e témáról „felvilágosító” cikkét: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve.” Azóta az amerikai illetékesek mindent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot eloszlassák, s megnyerjék a nyugat-európai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: a NATO-or- szágok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gépet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, hanem közös tulajdonba kerülnének. (Ezek a gépek a nemzetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert típus változatai). A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepillantana” a szocialista országok határai mögé, felderítő adatokat gyűjtene, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy „meglepetésszerű támadást” Nyugat-Európa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagyságát: a gépek darabonként mintegy 100 millió dollárba kerülnek — drágábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO- országok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése olcsóbbá tenné a termelést, amiből a Pentagon is hasznot húzna későbbi vásárlásai idején. A kampány részeként néhány hónappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét egy ilyen gép fedélzetére. „Chevrier, a radartechnikus jobb kezével, megnyom egy fekete gumilabdát — jelentette a riporter 12 000 méter magasságból. — Ezzel a berendezéssel egy kis zöld négyszöget mozgat a csehszlovák határ irányába. Amikor a gyanús zöld vonalak a mágikus négyszögbe kerülnék, a légierő altisztje megnyomja az azonosító gombot a klaviatúrán. Két másodperccel később két számsor tűnik fel a vonal alatt: A131H és A124H. Chevrier megnyomja a riadógombot Bajtársai a többi nyolc képernyőn már ugyancsak látják a „célokat”. A131H és A124H ellenséges vadászbombázók 900, illetve 870 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. Egy finom vonal már mutatja, hol lépik át az NSZK határát . . Tegyük hozzá, hogy a fedélzeti sajtóbemutató helye nem az NSZK légterében volt: a Boeing gép az Egyesült Államok területe felett repült, valahol a seattle-i Boeing-repü- lőtér és Oklahoma City között Számítógépeibe a színjáték előre kidolgozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szépen rendre mindent beletápláltak, ami a képernyőn megjelent: a békés polgári légiforgalmat és a mélyrepülésben támadó szovjet vadászbombázókat Más kérdés, hogy a riporter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt riportjának címe is tükrözte: „Drága tányérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még most sem dőlt el, de perspektívái sem teljesen világosak: az NSZK-ban „a Leo-ügylet” keserű szájízt okozott, Anglia pedig önállósította magát és Nimród néven saját riasztó- rendszert épített ki. Ráadásul az amerikai kongresszus egyelőre még nem mondott igent egy másik tervezett ügyletre: arra, hogy Iránnak adjanak el öt ilyen repülőgépet Az elmúlt években ment végbe az olajárak nagymértékű emelkedése, és a felhalmozódott petrodollár-milliár- dok a Perzsa-öböl övezetét a Perzsa-öböl térségei. Szaúd- Arábiáról, ahol az egy lakosra jutó hadianyag mennyisége nagyobb, mint a világon bárhol, 1978. márciusában így írt az amerikai Newsweek:« „Sok milliárd dollárt« költségvetéssel kezdődött meg a szaúdi hadsereg kiépítése 1980-ra. Katonai komplexumok épülnek az ország minden vidékén. Haditengerészeti támaszpontokat építenek a Vörös-tengeren és a Perzsaöbölben, egy új légibázist Tabukban, északkeleten, és a modern fegyverzet imponáló áradata érkezik a szaúdi sivatagba. Két Lightning típusú gépekből álló repülőszázad, két F—5 század, Hawk rakétarendszer, Sidewinder és Maverick levegő-levegő típusú rakéták, modem harckocsik és tüzérség van a szaúdi arzenálban. A működő katonai gépezetet kiegészíti egy tízmilliárd dolláros harcászati rakétagyár Ríjad közelében, valamint az amerikai gyártmányú F—15- ösök”. Az amerikai fegyverzet fő vásárlóinak sorrendjét 1976- ban e táblázat szemlélteti. Millió Szaúd-Arábia Irán Izrael Dél-Korea Svájc Jordánia Ausztrália NSZK Tajvan Jemen Kuvait Marokkó dollárban: 2502.3 1301.3 919.5 625.9 454.7 436.1 411.9 194.2 193,0 138.5 130.6 120.8 A fegyverszállítások dinamikája, azok mennyisége és „földrajza” mindig szorosan összefüggött a világhelyzettel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hidegháború éveiben az amerikai exportőrök fő figyelme Nyugat-Európa, legközelebbi NATO-szövet- ségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben alakították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában példátlan méretű koncentrációját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A vietnami háború éveiben az amerikai hadianyagexport fele Délkelet- Ázsiába került A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyverzet legnagyobb tömegének a Közel-Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendeltetési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi leegyszerűsítéssel: annak felismerése, hogy rövid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosulva, amelynek vezérszólamát a Pentagon adja meg — nehezen előrelátható következményekhez vezet. PÉLDÁUL AZ EGYIPTOM FELÉ végrehajtott nyitás, az arab országok irányában folytatott amerikai politika azt feltételezné, hogy Izrael — Washington alapvető szövetségese e térségben — tanúsítson az eddiginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizonyos is volt abban, hogy —, mint Izrael vezető hadiszállítója — minden emeltyűvel rendelkezik, hogy Tel-Avivot megfelelően „beprogramozza”. A jelek szerint ez ma nem ia olyan egyszerű: néha „a farok csóválja a kutyát”. Vajon miért? Az Izrael-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államokban —, de nem nagyobb, mint néhány esztendeje. Akkor hát mi változott? Egy szovjet katonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai haditechnika olyan mennyiségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését segítette ott elő, hogy Tel- Aviv immár azzal kérkedhet, egy-másfél évig még azt is kibírná, ha az amerikaiak netán nem szállítanának fegyvert. Vajda Péter tették a legnagyobb távlatú (Következik: Az export néni piaccá Ettől értékelődtek fel csökken.)
