Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
í zem mérnökök, műszaki tanárok A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola erősáramú karán évente három- százhúsz-háromszázh at van villamos üzemmérnök, illetve műszaki tanár veszi át diplomáját. Az erősáramú kar négy tanszakán korszerű eszközök, berendezések segítik az oktatást, illetve a kisérleti munkát. A képen: A járművillamossági szakon személyautó, motor beállításával kapcsolatos vizsgálatokat végeznek a hallgatók. Szókratész védőbeszéde Néhány évvel ezelőtt — a szó nemes értelmében szenzáció volt — Haumann Péter előadása, a Szókratész védőbeszéde. A titokzatos görög bölcselő védőbeszédét, amit a halálos ítélet kihirdetése előtt mondott el, tanítványa, Platon jegyezte le. Haumann Péter e megrendítő, nagyszerű alakítását május 11-én a rétsági Asztalos János Művelődési Központ közönsége is láthatja az Országos Rendező Iroda szervezésében. A monodráma előtt Mezei András költő beszél a görög filozófus életéről. tanairól. I Népszínházi előadások A Népszínház társulata február elején Pásztón tartotta Marcel Achard világhírű vígjátékának A bolond lánynak országos bemutatóját. A színdarabot május 12-én a nagybá- tonyi Bányász Művelődési Házban, május 13-án a jobbágyi K A JÜ -klubban mutatják be. A főszerepeket Illyés Mari, illetve Némedi Mária, valamint Szigeti Géza, Lestyán Katalin, Szántó Margit, Vereczkey Zoltán és Köves Géza alakítja. Az előadást Laczina László rendezte. Mai lévcajánlatuak Sportműsorok. ahonnan Knézy Jenő tudó6Íta Ezen a napon a sportkedve- jégkorong-világbajnokság löké a képernyő! öt órától eseményeiről, negyed tizenkettőig — egy A Bajnokcsapatok Európa krimivel és a szokásos esti Kupájának (BEK) közvetító- programokkal megszakítva — sét Londonból láthatják. Az sportközvetítések nézői lehet- FC Bruges és az FC Liverpo- nek. ol labdarúgó-mérkőzést Vitrai 16.55-kor kapcsolják Prágát, Tamás közvetíti. TAtta Bfila: LEGENDÁK A LÓRÓL 2. _ Te vagy az a híres? — k ezdte egy idő után, de hangjából nem tudtam kigubancolni, hogy elver-e bemutatkozásul, vagy barátságába fogad. — Még nem vagyok olyan koros, hogy hírem tudni lön- nl. — Az öreg Kara hetek óta vár. Esténként Gavallér Mihály messzi sógorának, a la- dánylnak a kölke után sóhajtozik. Az meg, tán te volnál? — Gavallérnak sógoröccse volnék, de lefelé két rokoni lépcsővel, nem nagyon közeli. Csakhogy a szüléim. .. — Tudjuk! Tán ezért is lesett. — Valami bajt csináltam? — Még nem. de... — Nem értem. — Megmondom én. Velünk úgy bánik, mint a saját kőikéivel. Ha kiszorítasz bennünket a mellyekosarábul, hát pusztát válthatsz, annyi bizonyos. — Hogy is tehetném? — Nono! Kedves vagy néki látatlanbul is, mert ő maga is kilencéves korában árvult el egyszeribe. Csakhát néki akasztották az apját, nyakaz- ták az anyját tán a szeme láttára. — Borzasztó lehetett. Miért teszik az ilyet, mikor amúgy is meghal az ember. — A lóért. Ha hosszabbat itt időzöl, elmondja majd ő maga. — A lóért felénk is életekkel fizettek. Ha lopták, ha lopni akarták, azért. Ha adták, azért. — Na, látod! A barátság meg száz lócsordánál többet ér. Ezt féltjük. Az öregét. Hát. Érted. Egy ló, semmi! Tíz lóért hármónk pusztai öltözékét kiállítottuk az őszön, lippai vásárkor. Még muzsikára is futotta. Az volt a gyöngyélet. Ezt féltjük! — Nem vagyok én lopós! — Mi se loptuk. Neveltük. Matyi bácsi okos ember, úgy tösz: jut is, marad is. A gvár- diánnak megkeresünk neki háromszor annyit, mint amit elszakajtunk. Nézd ezt a tar- pánságot. Kétszáz kanca, hat monyos csődör közte. Évente, nyolcvan csikót vetnek. Ha a csikós nem ügyint oda, húsznak ha kinyől a rendes foga. De mi a saját sónkkal pörgetjük a gyámoltalan csikót, hogy fölnyalja az anyja. Saját subánkba, szűrünkbe foglaljuk, ha fagyos szelek Járnak. Veremszálláson hála tjük, ha véznácskább a csikó. így földajkálunk hatvan lovat is évente. Mi abbul tíz, ha magunknak beváltjuk? — Ha velünk bandázol, nincs baj. — Kivel bandázhatnék? — A fölsőbbséggel. Mikor Gavallér Mihály első bicédét hozta, véletlenül meghallottuk szóváltásukat: — Gyün egy fekete kun gyerök ide, Matyi! — Hagy gyűjjön. — Jó emböröd lösz, ha idomítod. Ismerőm, a fajtáját a feleségöm révin. A lóvonzalom a véribe van. — Ha rászolgál, csinálok belőle olyan számadó csikóst, hogy párja ném akad ezen a tájékon. Amúgy is kell. Vénülök. A legselymesebb léptű ló is ráz már engem. — Ennyit hallottunk, de a szívünkbe szúrták vele a kést. Hát mink itt vagyunk békességben vele majd tíz éve. Hát mink nem tudnánk számadók lenni? Ügy faragom a rovást, ahogy ő. Ügy bábázom a csikót, ahogy ő tanított. Azt, hittük, néz valakinek bennünket. Nem. Téged látatlanbul számadónyeregbe valónak ítél, mink meg Csőkével itt bojtárkodunk, míg élünk! Nem is aludtunk egész éjszaka akkor. Hát megvet bennünket az öreg? Soha jelét nem adta. Egy kenyéren, főzt- jén, szava nyomán éltünk. Me- lyikőtöket veszejtsünk el? Az öregre megharagudtunk. De, neki élnie kell, mert kiesik a csöcs a szánkbul, ha elmegy, annyira hites embere. Makó- falvától a gvargyiánnak, meg Gavallérnak. Pusztagazda. Az övé itt minden Battonyán át Tornyáig, Dévaványáig, föl a Kígyós erekig. Ismerjük. Ű csak a feketére 41 NÓGRÁD - 1978. május 10., szerda Egy zeneiskola — négy „fiókkal" A legtöbb iskolának sajátos atmoszférája van, belépéskor „megcsapja” az embert a levegője, hangulata. Van, ahol a színes, tartalmas úttörőéletről, máshol a lelkes népművészeti, helytörténeti gyűjtő- szenvedélyről, másutt a sokrétű szakköri életről, sportról, ügyes kezek klubjáról árulkodnak a folyosói vitrinek, tablók, képek. Egy zeneiskola viszont már az utcán járó-kelőnek is felfedi inkognitóját. hangosan vall az itt folyó tevékenységről. Uralkodó a zongora hangja, de vonósok, fúvósok is belejátszanak a kívülálló számára talán értelmetlen hangzavarba. Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskolában és négy kihelyezett tagiskolájában több száz gyerek számára ez már zene. .. Réti Zoltánnal, az iskola igazgatójával arról a 200 diákról beszélgetünk, akik az utóbbi években a községekben létesített „fiókiskolában” ismerkedtek meg a muzsikálás örömével. — Hogy kezdődött ennek a hálózatnak a kiépítése? — A megyei tanácstól kaptam a megbízást, hogy azokon a helyeken, ahol a legnagyobb az igény — először Érsekvad- kerten, Cserhátsurányban majd Rétségon és Szécsény- ben — tagiskolákat szervezzek. Átlagosan 50 tanuló a „keret”. A minisztériumnak az az álláspontja, hogy állami zeneiskolát csak ott szabad fenntartani, ahol a tárgyi és személyi feltételek egyaránt megvannak. Ezért sem Valószínű, hogy a mi iskolánk újabb kihelyezett tagiskolákkal bővüljön, hiszen hiába biztosítaná a helyi tanács a tárgyi feltételeket (épület, fűtés, világítás, és egyebek) — a zenetanár kevés, a szakmai ellátást nehéz biztosítani. Hatodik éve kezdődöttt tehát ez a folyamat — az oktatás körülményei Szécsényt kivéve megnyugtatóak. Ott majd az új általános iskola felépülte segít gondjaink enyhítésen. százalékban fizikai dolgozók gyermekei, legtöbben bár a jó érzékük megvolt, komolyabban csak a zeneiskolai felvétel után foglalkoztak a zenevei. A legnépszerűbb, legs'a- bilabb hangszer a zongora, ezt mindenütt tanulják. A többi hangszerrel az a problémánk, hogy vidéken sokszor csak 3—4 diák érdeklődik egy- egy terület iránt, ezért nem tudunk minden igényt kielégíteni a szakemberhiány miatt — Kik tanítanak ezekben a „fiókiskolákban"? — Mindegyik helynek van. tagiskola-vezetője. Cserhátsu- rányban Koplányi Mihály, aki szolfézson kívül (ezt mindegyikük tanít) furulyát és étterét oktat. Az utóbbi eléggé ritka eset, és nagyon ügyeseit is a tanítványai. Ritka hangszerrel foglalkozik a rétsági Ferencsik János is: cimbalommal, emellett zongorával pillanatnyilag. Érsekvadkerten, Antal Gusztávnénak kitűnő kórusa van. Szécsényben az iskolánk igazgatóhelyettese, Leukó József karnagy a vezető, ő furulyát oktat. Ezen kívül a központi iskola zenetanárai közül évek óta kijárnak, nem kis áldozattal, ugyanolyan díjazásért az utazást is vállalva többen. Érsekvadker- ten zongorát Bira Sándorné, és Mohai Klára, fuvolát Palánki Éva, hegedűt Ember Péter tanít (ő Szécsénybe is jár.) Cserhátsurányban Móri Péterné hegedűre, Krutsch Katalin zongorára, Rétságon Németh János hegedűre, Szécsényben, Somogyvári Ildikó és Rideg Aranka zongorára tanít jelenleg. És nem is akárhogy: a már nyugdíjas tanárnő, Rideg Aranka egyik tanítványát, a nógrádmegyeri Csuka Lászlót Kitüntetett pedagógus „Ez a pálya felvették a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Korábban Éroek- vadkertről egy fagottos lányt, Págyor Erzsébetet (Veress István növendékét) szintén. — Milyen a szülők kapcsolata a zeneiskolával, a zen'- hez közelebb hozza-e őket, hogy gyermekük ott tanú,? — Az már természetes, hogy a helyi növendékhangversenyek telt házak előtt folynak: nem csupán a szülők. de a rokonok, ismerőseit is meghallgatják a fiatalokat. Ha szükség van hangszerre — bár mi is kölcsönzünk, — a szülők gyakran megveszik, hogy otthon is tudjon gyakorolni a gyerek. Tudom, hogy sokakat közelebb hozta a komoly zenéhez, hogy rendszeres hangversenylátogatók lettek, bekísérik a csemetéjüket Balassagyarmatra is, ha növendékhangverseny vagy koncert van. Így közművelődési funkciót is betöltünk, amellett, hogy az esztétikai nevelés egy fontos területén adunk lehetőséget a képességek kibontakoztatásához. — A továbblépés útja? — Már említettem, hogy mennyiségi fejlesztésre, létszámbővítésre a jövőben sem gondolhatunk. A célunk az, hogy a zenei nevelés ne szakadjon meg az iskola elvégzésével: ahol csak lehet; már, most kis kamaraegyütteseket hozunk létre, duókat, triókat, kvartetteket. Növendékeink sokszor tartanak élő zenei bemutatókat iskolatársaik előtt. Azt szeretnénk, hogy felnőit korban is minél többen muzsikálnának, a zenével teljesebbé téve szabad idejüket, életüket. G. Kiss Magdolna az életem” — Milyenek a vidéki tanulók, mennyire elégedettek velük a zenetanárok? . — Ugyanazt az állami anyagot tanulják, mint a központi iskolában. Ami kezdetben nehézséget jelentett: évek kellettek hozzá, hogy a tanulók, a szülők megszokják, rendszeresen kell gyakorolni. A tagiskolák növendékei 80—S0 vált. A neve Is az. Kara, Fekete. Török. Az apja az volt. Az anyja jászkun, de olyan fekete volt, hogy szinte lila, akár a kánya tolla. Mink fa- kófejűek vagyunk neki. Nem kedveli a fakó lovat, fakó nyerget, fakó kutyát. Látod, fekete tyúkokat tart a szállás körül, fekete kakast, fekete galambokat. Török gusztusa van néki, magyar létire. Harmadik feleségit Kikindá- ról szerezte. Mink már a keze alatt voltunk akkor. Hogy elhalt a második, hát nem bírta asszonytalanul sokáig az öreg. Kínáltak neki Gyuláról, egy kerek képű, kék szemű, szép szőke asszonyt, akit ki is hoztak ide mutatóba a pusztára kétkerekű koleszon. De az volt olyan simítani valóan szép, hogy a csupa látásától egész nap rezgeti az inunk. Mi, hogy, nem tudjuk. Nem érezhetett huzalmat hozzá, estére kelvén fölpakolta a rc- konkísérővel együtt az asz- szonyt, megrakta a sarogját, sajttal, kolbásszal, borral, tábla szalonnákkal, hogy a rudat alig bírtuk a lovak hasa alá tenni, ágaskodott a tehertől. Többet se láttuk őket. De ő se, annyi bizonyos. Telt, múlt az idő, velünk beszédös mindenben, épp csak asszonyos gondokban nem. Az néki nagyon belülről lehet. Na, újra kitavaszodik ránk, szekérszám hordódiK ide a piros tégla az égerfás halomra. Meggyesi mesterek jönnek, házat raknak, fazsindelyest, de olyan takarosát, amilyenről Tandari Péter me- sélget karácsony éjszakáján a veremszólláson. Láttuk, hogy nagyot fordul most az öreg sorsa, hisz van néki háza, kőlábú, Csanádon. Nem lakja. (Folytatjuk) Az MSZMP-tagfelvételi kérelem nyomtatványának második oldalán a tagjelölt önéletrajza található. Dr. Horváth Emilnének, a zagyvapál- falvai Budapesti úti Általános Iskola nevelési igazgatóhelyettesének formás, kerekded betűivel megtelt az oldal. A sorok közül rajzolódik elő az élete. A devecseri bányai alkalmazott kislánya mindig tanító néni szeretett volna lenni. A pápai tanítóképzőben végzett 1956-ban. Általános iskolás korától részt vett az úttörőmozgalomban, s mint fiatal pedagógus — Dabronyban — ugyancsak úttörővezetőként tevékenykedett Néhány év múlva visszakerült Devecser- re, ami akkor járási székhely volt. Itt ment férjhez, majd a férj munkahely-változtatása kapcsán került Salgótarjánba, 1964-ben. — Nem azért mondom, de nekem valahogy minden nagyon jól sikerült. Amióta az eszemet tudom, vonzott a pedagógusi hivatás. Nagyon szerettem mindig a gyerekeket, úgy érzem, értük mindent meg tudnék tenni. Ez a pálya az életem. A sötéthajú, energikus asz- szony új munkahelyén is — a szigorúan vett tanítási munkán túl — azonnal bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Rajvezetőként az iskolában, majd a városi úttörőelnökség tagjaként, vezetve a kisdobos-szakbizottságot, irányítva a vezetőképzést, sokat tett a megyeszékhely úttörőéletéért. 1969-ben a KISZ központi bizottság dicsérő oklevelét, 1975-ben a Kiváló úttörővezető kitüntetést kapta meg. A közben eltelt időszakban az Oktatásügy kiváló dolgozója címet is kiérdemelte. — A városban nagyon sokan ismernek, feladataim rán rengeteg emberrel, közösséggel kerültem kapcsolatba. Ez már maga nagyon jó dolog, de emellett számomra belső szükséglet, hogy foglalkozzam a gyerekekkel. Nem tudnék másként élni. 1977-ben lettem igazgatóhelyettes. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a tanári kollektíva egyetértésével és nem fölső kinevezéssel. Ez a bizalom számomra nagy erőforrás. Tulajdonképpen azonban bizonyos mértékig elszakadás a gyerekektől, a konkrét pedagógiai munkától. Az idén ugyan még osztályfőnök vagyok, de jövőre már nem lesz osztályom, nem is lehetne, hiszen új beosztásom teljes embert kíván. Kapcsolat azért marad, hiszen az ünnepélyeket szervező bizottságban tovább tevékenykedik. A felvételi kérelem harmadik oldala az ajánlásoké. Munkatársak —, köztük az igazgató — a következőket írják: „Jó szakmai felkészültség, új iránti érdeklődés jellemzi. Több éve vezeti a város harmadik, negyedik osztályos pedagógusainak munkaközösségét. Fáradhatatlanul végzi kiemelkedő munkáját, sokat dolgozik az újért”. — Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, a férjemnek és a nagyíjamnak.' Az ő megértésük, segítségük nélkül semmire nem mentem volna. Tevékenysége jutalmául 1978-ban a KISZ központi bizottsága dr. Horváth Emilnét az Ifjúságért érdeméremmel tüntette ki. Valaki megkérdezte tőle, van-e valami vágya? Ezt válaszolta: — Sokáig szeretnék még dolgozni, fiatalos lendülettel. —g— Nemzetiségi kongresszuséi! Kongresszusra készülnek a magyarországi nemzetiségi szövetségek. A németek demokratikus szövetsége november 4—5-én, a szlovákoké november 11—12-én, a délszlávoké november 18—19-én Budapesten, a románok demokratikus szövetsége november 25—26- án Gyulán tartja kongresszusát. i
