Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

1 A várakozás percei. „HORDOZTAD JÖVŐMET, FÉLTED JELENEMET” Visszük és kapjuk a virágot a mai napon. Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. A mun­kába sietőket, családot ellá­tókat, soha nem panaszkodókat. Az apróságokat tologató fiatal- asszonyokat és évek óta gyere­ket nevelő idősebbeket. Az ezer­nyi tennivalót vállalókat. Őket köszöntjük, akik karjuk­ban ringatják a világot. Féltő szeretettel óvják és dédelgetik gyermekeiket. Egyformán kiseb­beket és nagyobbakat. A jövő nemzedékét. Visszük a virágot anyánknak. Aki őszülő hajjal, immár ránco­sodó arccal, de mindig egyfor­ma szeretettel és örömmel fo­gadja és öleli szívére felnőtt lá­nyát vagy fiát. És kapjuk a virágot a mi gyer­mekeinktől. Óvodásoktól és is­kolásoktól, a csokor mellé ver­set, köszöntőt, ragyogó szemük csillogását. Köszöntjük az édesanyákat. Az emberiséget megújítókat, sok-sok öröm, gond, szelíd szó és ví­gasztalás hordozóit. Mert legyen akármilyen fontos, felelősségtel­jes hivatása, magas beosztása egy nőnek, legyen orvos, mi­niszter, szövőnő, álljon a gép mellett, hajladozzon a földeken, a lelke legmélyén mindenekelőtt anya. Aki féltő szemmel figyeli gyermekeit, vezeti és óvja lépé­seit a világban. Mert anyának lenni olyan „feladat", amelytől megválni lehetetlen, amelyet le­tenni soha nem lehet. Az anyák azért anyák, hogy karjukban ringassák a világot. Ezért illesse külön tisztelet az életet adó asszonyokat. A fiata­lokat, akik először várják gyer­mekük születését és azokat, akik többször adtak életet, őket, akik kilenc hónapon át hordozzák szívük alatt gyermeküket. Hor­dozzák, ha nehéz is. Hordozzák dagadó lábbal, gyakran nehéz pihegéssel. Óvatos mozdulással vigyázzák magzatuk első rezdü­lését. A csecsemő a világra jön, felhangzik első sírása, a fiatal- asszony attól a perctől anya, és marad élete végéig. Köszöntjük az édesanyákat, akik a vajúdás keserves percei­től jutnak az anyaság igaz örö­méig. Illesse őket tisztelet, elis­merés, megbecsülés. Nemcsak május első vasárnapján, hanem az esztendő minden egyes nap­ján. Minden alkalomkor, amikor őszinte szívvel, nagy-nagy szere­tettel mondjuk, anyám, édes­anyám. . J Ember született. Róbert a világra jött Pirisi Ferencné vezető ápolónő: „A legjobb érzés, amikor a kicsi felsír.” Irta: Csata! Erzsébet A balassagyarmati kórház új szülészetén fényképezte Bábel László. Az első „nyilvános” tévészereplés.' Dr.} Sárvári János: „Még kis tűi elem, hamarosan meglesz...” „Nyugalom, kisöreg, hamarosan pólyába kerülsz.” Rózsa Jánosné csecsemőgondozó: „Kell-e ennél szebb látvány?”

Next

/
Thumbnails
Contents