Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1 A várakozás percei. „HORDOZTAD JÖVŐMET, FÉLTED JELENEMET” Visszük és kapjuk a virágot a mai napon. Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. A munkába sietőket, családot ellátókat, soha nem panaszkodókat. Az apróságokat tologató fiatal- asszonyokat és évek óta gyereket nevelő idősebbeket. Az ezernyi tennivalót vállalókat. Őket köszöntjük, akik karjukban ringatják a világot. Féltő szeretettel óvják és dédelgetik gyermekeiket. Egyformán kisebbeket és nagyobbakat. A jövő nemzedékét. Visszük a virágot anyánknak. Aki őszülő hajjal, immár ráncosodó arccal, de mindig egyforma szeretettel és örömmel fogadja és öleli szívére felnőtt lányát vagy fiát. És kapjuk a virágot a mi gyermekeinktől. Óvodásoktól és iskolásoktól, a csokor mellé verset, köszöntőt, ragyogó szemük csillogását. Köszöntjük az édesanyákat. Az emberiséget megújítókat, sok-sok öröm, gond, szelíd szó és vígasztalás hordozóit. Mert legyen akármilyen fontos, felelősségteljes hivatása, magas beosztása egy nőnek, legyen orvos, miniszter, szövőnő, álljon a gép mellett, hajladozzon a földeken, a lelke legmélyén mindenekelőtt anya. Aki féltő szemmel figyeli gyermekeit, vezeti és óvja lépéseit a világban. Mert anyának lenni olyan „feladat", amelytől megválni lehetetlen, amelyet letenni soha nem lehet. Az anyák azért anyák, hogy karjukban ringassák a világot. Ezért illesse külön tisztelet az életet adó asszonyokat. A fiatalokat, akik először várják gyermekük születését és azokat, akik többször adtak életet, őket, akik kilenc hónapon át hordozzák szívük alatt gyermeküket. Hordozzák, ha nehéz is. Hordozzák dagadó lábbal, gyakran nehéz pihegéssel. Óvatos mozdulással vigyázzák magzatuk első rezdülését. A csecsemő a világra jön, felhangzik első sírása, a fiatal- asszony attól a perctől anya, és marad élete végéig. Köszöntjük az édesanyákat, akik a vajúdás keserves perceitől jutnak az anyaság igaz öröméig. Illesse őket tisztelet, elismerés, megbecsülés. Nemcsak május első vasárnapján, hanem az esztendő minden egyes napján. Minden alkalomkor, amikor őszinte szívvel, nagy-nagy szeretettel mondjuk, anyám, édesanyám. . J Ember született. Róbert a világra jött Pirisi Ferencné vezető ápolónő: „A legjobb érzés, amikor a kicsi felsír.” Irta: Csata! Erzsébet A balassagyarmati kórház új szülészetén fényképezte Bábel László. Az első „nyilvános” tévészereplés.' Dr.} Sárvári János: „Még kis tűi elem, hamarosan meglesz...” „Nyugalom, kisöreg, hamarosan pólyába kerülsz.” Rózsa Jánosné csecsemőgondozó: „Kell-e ennél szebb látvány?”
