Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

yiT'kGldőtteink (1.) TeBek Zsolt X salgótarjáni Táncsics Mi­hály Közgazdasági és Keres­kedelmi Szakközépiskolában éppen szünetet jelez a csengő, amikor az iskola KlSZ-szer- vezetének szervező titkárával, Telek Zsolttal beszélgetésbe kezdünk. A téma: ő lesz me­gyénk egyik VIT-küldötte. — Magam is nagyon meg­lepődtem — mondja vallomás- szérűén —, amikor megtud­tam, hogy jelöltként számba jöttem. A végleges döntésre egy kibővített bizottsági ülé­sen került sor, ahol a KISZt vezetőségi tagok és a tanárok közül többen is ott voltak. S itt titkos szavazással rám esett a választás. Alig múlt tizenhat éves. Hórihorgas, nyúlánk termeté­vel kitűnik évfolyamtársai közül. De KISZ-munkájával is. Rendezvények, kirándulások, sportprogramok szervezésével nem kis részt vállalt az el­múlt mozgalmi év munkájá­ból, amit — köztudottan — a KISZ kb Vörös vándorzász­lóval díjazott. Ennek egyik jutalma a kubai út — Bár odahaza sokat kell segítenem szüleimnek, mégis sok időt szakítok a felkészü­lésre. Kubát viszonylag jól ismerem, mivel a házi VIT- vetélkedők egyik szervezője voltam, s a kérdések között nagy számban szerepelt az or­szág életével, ifjúságával kap­csolatos feladvány. Persze, emellett könyveket böngészek, szótárizom. És kedvenc szó­rakozásomnak a filmezésnek és fényképezésnek hódolók, hogy majd „kint” jó felvéte­leket, képeket készíthessek. — És mit hozol? — Mindenekelőtt sok-sok élményt szeretnék, hogy má­soknak is adhassak belőle él­ménybeszámoló formájában. Ügy érzem, életem legszebb napjai elé nézek. Másodéves, s a pénzügyi szakra jár. Közgazdász szeret­ne lenni. Tanulmányi ered­ménye: erős négyes. A szer­vező titkári teendőket máso­dik éve végzi. — Igaz, hogy jó eredmé­nyeink vannak a KISZ-mun­kában, de véleményem szerint a fiatalok aktivitása még kö­zel sem kielégítő. Sokat kell őket győzködni, szervezni, míg valamilyen feladat elvégzését vállalják. Persze, nehézség az Ä Nógrád megyei Tanács megyei kölcsönalapjából igé­nyelt kölcsönök engedélyezésé­ről tavaly év végén döntött a megyei tanács vb., erről szóló határozatában. A köl­csönök egy része a községi kö­zös tanácsok által tervezett törpe vízművek létesítését se­gíti, hiszen az összegek már az év eleje óta igénybe vehe­tők. Nagybárkány 900 ezer forint kölcsönt kapott egy ötvensze- mélyes óvoda létesítésére, a visszafizetés határidejét a vb is, hogy a 260 KISZ-tag több mint fele bejáró. De hát ez a munkánk. — Véleményed szerint mi­lyen az „ideális diák”? — Elsősorban rendelkezzék az általános politikai művelt­séggel) legyenek barátai, tár­sai, akikre számíthat, és gon­dolatait, véleményét őszintén merje kimondani, akár a leg­magasabb szinten is. Mert még sokan vannak, akik félnek a „megszólalástól”. Végül terveiről, vágyairól kérdem. Válasz előtt töpreng egy keveset. — Tulajdonképpen ritkán gondolok arra, mi is lesz a jövőben. Talán azért, mert a jelenlegi feladataim, megbíza­tásaim nagyon is lefoglalnak. Nemrég készült el az iskolai KISZ-szervezet 1978—79. évi akcióprogramja, amely meg­határozza az elkövetkező idő­szak teendőit. Ha szabad időm van, akkor pedig Kubára ké­szülök. Csöngetnek. Véget ért a nagyszünet. Gyorsan „modellt áll” a fotósnak, azután sietve elköszön: irány a tanterem. Még diák. 1980. júniusában határozta meg. Az igényelt kölcsönök többségét nem egy összegben, hanem két részletben fizetik vissza a községi tanácsok. Ka- rancslapujtő például 575 ezer forint kölcsönt igényelt az alapból, amelyet két részlet­ben, jövőre és 1980-ban fizet vissza. A kölcsönt a tervezett törpe vízmű építésére fordít­ják. Ugyancsak erre a célra kért és kapott 150 ezer forin­tot a litkei tanács, örhalom 350 ezer forintot fordít a köl- csönalapból két általános is­kolai tanterem felépítésére. T. L. Vízmüvekre Községeknek — kölcsönalapból Közérdekű bejelentések sorsa Balassagyarmaton Háromszázat vizsgáltak A tanácstagi alap szerepe — Kevés az „elrugaszkodott” kérés Mi a sorsa a tanácsokhoz befutó közérdekű bejelenté­seknek, milyen utat járnak be. milyen intézkedések kö­vetik az észrevételeket? — ezekre a kérdésekre keres­tünk választ a Balassagyar­mati városi Tanácson. Is­meretes, hogy tavaly kor­mányrendelet, törvényerejű határozat is született arra, hogy a lakosság köréből a különféle tanácsi fórumokon, tanácstagokon keresztül ér­kező közérdekű bejelentése­ket, kiemelt gonddal .szüksé­ges kezelni. Milyen tapasz­talatokkal szolgált ez a te­vékenység egy esztendő alatt? Nem a polgár futkos Dr. Petrik Jánossal, a vá­rosi tanács vb-titkárával és a tanács titkárságának veze­tőjével, Németiné Finta Ka­talinnal beszélgetünk erről a sokakat érintő kérdésről. El­mondják, hogy a törvény életbe lépése után a megyei tanács és a városi községi tanácsok apparátusai is ki­emelten foglalkoztak az ügy­gyei. Megalkották azt a hi­vatalos kört, amelyen' belül a bejelentések intézésének az előírtak szerint történnie kell. A bejelentések többsége a választókörzetekben, a ta­nácstagok útján kerül továb­bításra, de tulajdonképpen minden fórum nyitva van a közérdeket képviselők előtt. Nem ritka az sem^ hogy egyenesen a tanács titkársá­gát, vagy a fogadónapokon a tanács tisztségviselőit ke­resik fel a bejelentést tevők. Az általánosabb mégis az, hogy nem a választópolgár futkos a közérdekű bejelen­téssel, hanem a tanácstag továbbítja, vagy a tanácstagi beszámolókon kerül terítékre és úgy tovább, az illetékes szakigazgatási szervekhez, osztályokhoz. — A törvény megjelenése óta a mai napig, összesen mintegy háromszáz közérde­kű bejelentést vizsgáltunk — mondja a titkárság vezetője. — Szám szerint a legtöbb be­jelentés a műszaki osztályra érkezett, oda 228-at továbbí­tottak. Más kérdés, de ide tartozik, hogy az általunk a különféle szervekhez, intéz­ményekhez, vállalatokhoz el­küldött közérdekű bejelen­tésekre gyakran nem érkezik meg a visszajelzés. Pedig erre is törvény van! Rend­szeresen visszajelez a rend­őrség, a posta, de nem mondható el ugyanez, példá­ul az ÉMÁSZ-ra. Dr. Petrik János vélemé­nye: a műszaki osztályra be­érkező feltűnően nagyszámú közérdekű bejelentés jó ré­szét a tanács fejlesztési ter­veiben úgy is nyomon lehet követni, hogy a következő hónapok, évek során beruhá­zásokkal megoldást nyernek. A tanácstagi alap, a felhasz­nálható tízezer forint, s a köréje szerveződő társadalmi munka sok bejelentést tesz majd eleve feleslegessé. Le­hetőség nyílt számos kisebb, lakossági erőből is megold­ható probléma rendezésére. Azonnal intézkedtek A közeli múltban bejelen­tés érkezett a tanácshoz. Kérték, hogy a Lenin-lakó- telepen megszüntetésre ítélt bolthelyiséget — helyette korszerűbb nyílt — alakítsák át orvosi rendelővé. A tanács azonnal intézkedett, az or­vosi rendelőt rövidesen át­adják a lakosságnak Guth Józsefné tanácstag jelen­tette, hogy az Ady Endre utcai szövetkezeti zöldséges­boltot be akarják zárni. A tanács ugyancsak a legrövi­debb úton felvette a kapcso­latot az ÁFÉSZ-szel, s a szükséges intézkedések után a bolt továbbra is a lakos­ság szolgálatában áll. Kisebb és nagyobb jelen­tőségű bejelentések sorsa ugyanaz. A nyomukban tett intézkedések egyformán je­lentőségteljesek és komolyak. A bejelentésbe az élet min­den területéről érkeznek, természetes is, hogy éppen olyan változatos képet nyúj­tanak, mint maga az élet Molnár Tibor tanácstag be­jelentése például arról szólt hogy a tanács üzeme, a vá­rosgazdálkodási vállalat né-' hány dolgozója a Táncsics utcában „gyűjti” a szemetet, s azt csak hosszabb idő után viszik el onnan. A vállalat postafordultával válaszolt, s megtette a szükséges intéz­kedéseket Rövidesen új gép­kocsit is vásárol a szállítás gyorsítása érdekében. j Notórius jelentgetőh Vannak azonban teljesít­hetetlen kérések is. S nem mindig a bejelentő a hibás, hanem az előírások szabnak gátat a kéréseknek. Mert ilyenek is akadnak,' szerencsére nem nagy szám­ban. A műszaki osztályt ostromló mintegy kétszáz­húsz bejelentés között tavaly négy, az idén pedig egy ki­rívóan elrugaszkodott meg­alapozatlan „közérdekű” be­jelentés volt. Faludy László- né, az osztály egyik téma­felelőse ismertet egy ilyen bejelentést is. — Toncsev Tódor, az Ár­pád út 33. szám alatt lakik. Ott vízcsőfektetési munkát végeztek. A lakó az összes fórumon bejelentette, hogy a munka miatt a lakása vi- zesedik és a földgép repedé­seket okozott a házán. A bejelentése a legmagasabb fórumokat is foglalkoztatta. Természetesen, minden jel­zése végül is hozzánk futott be. Szakembereink kint jár­tak a helyszínen. Az igazság a következő: a ház rosszul szigetelt a falán még haj­szálrepedést sem találtak. Hát ilyen is van. Van bizony, s tegyük hoz­zá, elveszi az időt energiát a valóban közérdekű mun­kától. Mert az ilyen jellegű bejelentés is csak a megfe­lelő keretek között a szük­séges — és nem is csekély — adminisztráció elvégzésével kerülhet az elintézett ügyek közé. Szerencsére, ilyen ke­vés akad Balassagyarmaton. A jó példákat hosszasan lehet­ne sorolni A tanács tevé­kenysége — úgy tűnik — a további felsorolás nélkül is meggyőző. T. Pataki László j Ä párt politikájának végre­hajtása, határozatainak gya­korlati megvalósítása első­sorban az alapszervezetekben történik. A legjobb alapszer­vezeti munka sem tudja nél­külözni azonban az irányító pártszervezetek közreműkö­dését. Az alapszervezetek mun­kájában elért eredmények, csakúgy, mint a meglevő fo­gyatékosságok elválaszthalat- lanok az irányító pártszervek tevékenységétől. Nagy az egy­másra utaltság, és ezért külö­nösen fontos, hogy minden alapvető kérdésben kialakítsuk az egységet. Csak a jól szer­vezett, együttes, harmonikus munka teremtheti meg min­den felvetődő kérdésben az eszmei, politikai, cselekvési egységet, hozhatja meg a fel­adatok sikeres megoldását. A HATÉKONYSÁG FOKOZÁSA Az alapszervezetek irányí­tását — a Központi Bizottsá­got és szerveit is beleértve — országosan több mint három­ezer pártszerv végzi. Az irá­nyító pártszervek többsége áttételek nélkül közvetlen kapcsolatban áll az alapszer­vezetekkel. Ez azért kedvező, mert e pártszervek közvetlenül érzékelik az alapszervezetek­ben jelentkező gondokat és problémákat. Természetesen, a pártmunka alapegységeivel közvetett módon kapcsolatban álló pártszervek is sokat tesz­nek azért, hogy ismerjék az alapszervezeti munka sokszí­nűségét és bonyolultságát , Elmondhatjuk, hogy az utób­bi időben tovább erősödött, fokozódott az alapszervezetek irányításának hatékonysága. Az irányításban nőtt a válasz­tott testületek szerepe. Hosz- szabb távra tekintenek előre, gondosabban és átfogóbban mérlegelik az intézkedések ha­tását és következményeit. En­nek következtében átgondol­tabb és gyakorlatiasabb segít­séget tudnak adni az alapszer- yezefeknek a gazdaságszervező A pártalapszervezetek irányítása és az ideológiai tevékenység­hez, a kádermunkához, az új párttagok felvételéhez, ösz­tönzik az alapszervezeteket arra is, hogy megfelelően át­tekintsék munkastílusukat, munkamódszereiket, s gondol­kozzanak a továbbfejlesztés módjain. A pártirányítás fejlődésé­nek lényeges eredménye, hogy minden szinten erősödött az operativitás és a gyakorlatias­ság. Ezeken nem a rossz ér­telemben vett beavatkozást, prakticizmust értjük. Az ope­rativitás a gyakorlati tapasz­talatok, a hozzáértés, a mun­kában megnyilvánuló magas fokú önállóság ötvöződése, készség a megérett problémák felismerésére és eredményes megoldására. Amikor tehát er­ről beszélünk, a nagyobb fe­lelősségre és a hozzáértésre gondolunk, amelynek erősítése az alapszervezeteket irányító tevékenység elsőrendű teendő­je napjainkban. Az alapszervezetek irányítá­sában elért eredmények mel­lett azonban jócskán jelent­keznek gondok, problémák is. Megoldásukhoz egyértelmű felfogást kell teremtenünk ab­ban, hogy alapszervezeteink munkájának további fejleszté­se nem képzelhető el anélkül, hogy egyidejűleg az őket irá­nyító szervek munkáját is ne fejlesszük. E tekintetben is ér­vényesíteni kell azt a korábbi felfogásunkat, hogy „egy adutt járási, városi, üzemi pártbi­zottság munkájának alapvető fokmérője az irányítása alatt álló pártalapszervezetek mun­kájának színvonala ^s eredmé­nyessége”. Miután az alapszervezetek helyzete, vezetésének színvo­nala, szervezeti ereje külön­böző, jogos igény, hogy to­vább erősödjék az irányító munka differenciáltsága, s az irányító pártszervek oda cso­portosítsák a nagyobb segítsé­get, a tapasztaltabb pártmun­kásokat, aktivistákat, ahol ezt a helyzet legjobban indokolja. Az eddiginél lényegesen több feladat vár ránk a gyen­ge pártalapszervezetek segíté­sében. Tervszerű beiskolázás­sal, káderátcsoportosítással, fokozott segítéssel alkalmassá kell tenni őket az önálló ér­demi munkára. Közös gondunk a lakóterületi körzeti pártalap­szervezetek munkájának fel­lendítése, továbbá a társköz­ségekben folyó politikai mun­ka folyamatosságának biztosí­tása. , , Amikor a pártirányításról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az alapszervezetek önállóságának növekedésével nem mindenütt tartott lépést a kezdeményező­készség erősödése. A problé­mák, a feszültségek, az ellent­mondások észlelése, a gyors re­agálás és a megoldási kész­ség még sok kívánnivalót hagy maga után. Az öntevé­kenység kibontakoztatása ér­dekében mindenekelőtt el kell kerülni, hogy a pártmunka minden elemét határozatokkal, utasításokkal szabályozzuk. Az egészséges öntevékenységnek ugyanakkor feltétele a közpon­ti akarat tiszteletben tartása, az alsóbb szervek folyamatos irányítása, segítése és ellenőr­zése. MEGALAPOZOTT DÖNTÉS ÉS VÉGREHAJTÁS Az irányító munka oldalá­ról azzal segíthetjük, legjob­ban a pártalapszervezeteket a helyi feladatok kimunkálásá­ban, ha nagyobb gondot for­dítunk arra, hogy döntéseink­ben, határozatainkban pon­tosabban kimunkáljuk az adott témával összefüggő politikai tennivalókat. Ez azért fontos, mert a párthatározatoknak a párt fő politikai vonalának ér­vényesítésében rendkívül fon­tos a szerepük. Mi tagadás az irányító párt­szervek nem mindig veszik eléggé figyelembe az alapszer­vezetek reális teherbíró ké­pességét. Gyakran úgy tekin­tik az alapszervezeti kommu­nista közösségeket, mintha ott is függetlenített apparátusok dolgoznának. Ezért gyakran több tennivaló egyidejű vég­rehajtására születik határozat, párhuzamos vizsgálatokat tar­tanak. Ezért jogos az igény, hogy járjunk el körültekintő­en az új határozatok meghoza­talában. Az irányícásnak emel­lett abban is segítenie kell a pártalapszervezeteket, hogy ne egyidőben minden határo­zattal foglalkozzanak, hanem azokkal, amelyek a politikai folyamat szempontjából az adott időben helyileg fontosak, és amelyekben érdemben tudnak cselekedni. A megnövekedett feladatok egyre inkább sürgetik a párt- mur kában is a helyesen értel­mezett szakszerűséget és hoz­záértést. A szakszerűség ab­szolutizálása. vagy szembeállí­tása a politikai követelmé­nyekkel téves és megenged­hetetlen. A jó értelemben vett szakszerűségre és céltudatos­ságra viszont nagy szükség van. Mit értünk a jó értelemben vett szakszerűség alatt? Sem­miképpen sem azt, hogy min­den pártmunkás, aktivista ké­pezze ki magát üzemmérnök­ké, technikussá, agr írszakem­berré. Egy olyan fajta politi­kai szakszerűség kifejlesztésé­ről van szó, amely az adott témában bizonyos fokú tárgy- ismeretet is feltételez. Az irá­nyító munkában ezért elő kell mozdítania, hogy mindig szá­moljunk döntéseink politikai, társadalmi, gazdasági hatásai­val; legyünk képesek megfon­tolni: milyen gazdasági kérdé­seket emelünk politikai rang­ra; reálisan meg tudjuk hatá­rozni egy-egy szükségessé vált intézkedés végrehajtásá­nak módját és ütemét. Arra törekszünk az irányí­tásban, hogy az alapszerveze­tek fordítsanak nagyobb gon­dot döntéseik objektivitására, sokoldalú és tudományos fneg- alapozottságára. Ez feltételezi az okok gondos feltárását, a párttagság véleményének ál­landó igénylését és ismeretét, valamint az előforduló szélső­ségek és túlzások kiküszöbölé­sét. A XI. kongresszus arra hív­ta fel a figyelmünket, hogy minden pártszervezet kapcsol­ja össze, eszmei-politikai irá­nyító, nevelő tevékenységét a határozatok végrehajtásának folyamatos szervezésevei, a főbb feladatok teljesítésének állandó ellenőrzésével. E té­ren is számottevőek az ered­ményeink. Ám éppen a gazda­ságban folyó politikai munká­ban nem mindig tudtunk en­nek érvényt szerezni. Egyes cselekvési programok túl álta­lánosak, gyakran a gazdasági vezetés teendőit másolják, és így szinte lehetetlen ezekre építeni a pártmegbízatásokat. S bár a pártszervezetek beszá­moltató és a végrehajtást el­lenőrző tevékenysége a koráb­binál céltudatosabb, módsze­reiben sokszínűbb és gazda­gabb, egyszóval eredménye­sebb, még ritka, hogy a hatá­rozatok végrehajtásának el­mulasztását felelősségre vo­nás kövesse. Ebben is több következetességre van szükség mind az alapszervezetekben, mind a felsőbb páitszervek- ben. A TERÜLETFELELŐSÖK | SEGÍTSÉGÉVEL Az alapszervezeti munka fejlesztésében nagy szerepet játszik az irányító pártszervek munkatársainak területfelelő- si tevékenysége. Ez a rendszer kialakult és bevált. A terü­letfelelősi munkában erősíteni kell a helyszínen nyújtott elvi­politikai, de ha kell a gyakor­lati segítséget is. A területíe- lelősöktől azt várjuk, hogy ku­tassák és terjesszék a párt­munkában bevált jó módszere­ket, adják ót tapasztalataikat, segítsék elő alkalmazásukat azért, hogy ne kelljen minden­kinek újra és külön felfedez­nie azt, amit valahol már eredményesen alkalmaztak. Az alapszervezetek joggal igény­lik, hogy a területfelelős ne csak felszínesen és általában érdeklődjön a pártmunka iránt, hanem alaposan tanul­mányozza és ismerje az alap­szervezet munkáját, problé­máit. Kellő segítséget várnak tőle a vezetőség reszortíelelő- sei is. Megkülönböztetett se­gítséget kell nyújtaniuk a ve­zetőségek testületi munkájá­hoz és a taggyűlési határoza­tok kidolgozásához is. Mun­kájuk megítélésében, értéke­lésében ne az legyen i megha­tározó, hogy egy hónap alatt hány rendezvényen veitek részt, hanem inkább az, hogy a gondjaikra bízott alapszer­vezetekben, milyen színvona­lon végzik a munkát. Az alapszervezetek irányí­tásában is az érdemi, a mun­ka tartalmával, minőségével összefüggő elemeket kell erő­sítenünk. Így segíthetjük leg­jobban a pártmunka alapegy­ségeit, a politikai tevékenység élvonalában munkálkodó kol­lektívákat. Péter János, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese NÓGRÁD — 1978. május 7., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents