Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-06 / 105. szám
Közel-k eleli jelentés Ellentétek a libanoni X kormányalakítás körül Eltűnt egy ENSZ-megfigyelő Tyr és Szaida térségében közvetlenül az után, hogy a Dél- Libanonban állomásozó ENSZ- erők összecsaptak feltehetően palesztin fegyveresekkel. Colin Rodker brit állampolgárságú ENSZ-megfigyelőt a a Palesztin Felszabadítási Szervezet egységeinek segítségével keresik. A keddi összetűzéseket követően, amelyekben három ENSZ-katona vesztette életét, Ammenuel Erskine vezérőrnagy, a Dél-Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ- erők parancsnoka felhívást intézet a Palesztinái és arab vezetőkhöz, hogy gyakoroljanak szigorúbb felügyele'et a hozzájuk tartozó fegyveresek fölött. Mint ismeretes. Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke együttműködéséről biztosította az UNIFIL parancsnokát, és a PFSZ katonai rendőrsége megkezdte a keddi összetűzésekért felelős személyek felkutatását. A dél-libanoni bonyolult helyzetet csak súlyosbítja, hogy ismét arról érkeztek hírek: a libanoni jobboldali fegyveres csoportosulások újabb fegyverszállítmányokat kaptak. A kormányalakítás továbbra is aggasztja az ország baloldali erőit. Baloldali vezetők nyilatkozatban hozták a jobboldali politikusok tudomására, hogy nem hajlandók kapitulálni a jobboldal feltételei előtt. A Ciszjordániát megszállva tartó izraeli katonai kormányzat megtiltotta az arab polgármestereknek, hogy politikai jellegű összejöveteleket szervezzenek és politikai kérdésekről eszmecserét folytassanak — jelentette csütörtökön az izraeli televízió, kiegészítve ezt azzal, hogy „társadalmi összejövetelek” ellen a hatóságoknak nincs kifogása. Weizman izraeli hadügyminiszter ugyan leváltotta — mint jelentettük a megmozdulásokat brutálisan megtorló David Hagoel tábornokot, Ciszjordánia izraeli katonai kormányzóját és a katonai kormányzat két tisztjét. A most közölt intézkedés jelzi azonban, hogy Izrael nem tűr meg semmilyen nyugalmát veszélyeztető arab akciót a megszállt területeken. (MTI) Újból „feltámadnak” a kínai szakszervezetek? Cél a „négyek" elleni harc Kreisky befejezte finnországi iátogatását Pénteken befejeződött Brutto Kreisky osztrák szövetségi kancellár Finnországban tett háromnapos, hivatalos látogatása. A két európai semleges ország kormányfője helsinki megbeszéléseinek középpontjában az osztrák— finn kapcsolatok, valamint a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet legfontosabb kérdései álltak. Bruno Kreisky a finn Paasikivi társaság tagjai előtt tartott előadásában egyebek között kifejtette, hogy a kontinens nagy gazdasági tömörülései, a KGST és az Európai Gazdasági Közösség közötti szorosabb együttműködés jelentős mértékben hozzájárulna az enyhülési folyamat megszilárdításához. Bruno Kreisky és Kalevi Sorsa megbeszélésein újból megfogalmazódott a SALT— II. egyezmény megkötése iránti igény. Ez a megállapodás — hangoztatták a tárgyaló felek — kedvező hatást gyakorolhat a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokra, és jó hátteret képezhet az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakának munkájához. Kreisky kancellár helsinki tárgyalásait befejezve pénteken hazautazott. Mihail Jakovlev, a TASZSZ politikai hírmagyarázója írja: az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint Pekingben 12 évi szünet után ülést tartott a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottsága és októberre összehívta a IX. országos szakszervezeti kongresszust. A kongresszuson megvizsgálják a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség szervezeti szabályzatát és megválasztjált az új vezetőséget. A jelenlegi kongresszus 21 évvel az utolsó hasonló fórum után és 12 esztendővel azt követően ül össze, hogy a „kulturális forradalom” idején felszámolták a kínai szak- szervezeteket. Pekingben most Lin Piao és a „négyek bandájának” bűnéül próbálják betudni a kínai szakszervezetek tevékenységének több mint tíz esztendős szüneteltetését. Az igazság azonban az, hogy a szak- szervezeteknek az ország életében betöltött szerepe nem elégítette ki Mao Ce-tungot. Neki nem a munkások érdekeit védő szervezetre, hanem önkényes és kalandor politikáját engedelmesen és vakon kiszolgáló eszközre volt szüksége. A hetvenes évek közepén az ipari üzemekben formálisan ugyan, de megkezdődött a- szakszervezetek újbóli megalakítása. Az új szakszervezetek azonban nem vehettek részt a termelés irányításában, a normális munka- és életfeltételek megteremtésében. A kínai munkásság egyre elégedetlenebb az érdekeit semmibevevő maoista politikával. A jelenlegi vezetőségnek — amely igyekszik a lényeg érintése nélkül megszabadulni a moizmus leggyűlöletesebb kinövéseitől — számolnia kell ezzel. A körülmények nyomására kénytelen visszaállítani néhány, a „kulturális forradalom” időszakában felszámolt szervezetet, így a szakszervezeteket is. A pekingi kormányzat azonban távolról sem szándékozik engedélyezni a szakszervezetek számára a dolgozók érdekeinek képviseletét. Kínai lapok szerint a szakszervezetek egyik fő feladata a munkások és alkalmazottak mozgósítása a „négyek bandájának” erőteljes bírálatára. Márpedig ma. a „négyek bandájához való tartozással” vádolnak mindenkit, aki a legcsekélyebb mértékben is elégedetlen a mostani vezetés politikájával. (MTI) Elítélték a győri öntödei robbanás felelőseit Befejeződött Győrött az április 17-e óta tartó tárgyalás- sorozat az 1978. január 4-1 győri öntödei robbanás ügyében. A Győri Megyei Bíróság dr. Szabó Győző tanácsa pénteken ítéletet hirdetett a 9 ember halálát okozó bűnügyben. A bíróság halált okozó, gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt marasztalta el Mcl- nár Albert művezetőt, “ Hegyi Lajos üzemvezetőt, Bognár Ernő termelési intézőségi osztályvezetőt és Kövecs Miklós főművezetőt. Ezért Molnár Albertet 3 év és 8 hónap, Hegyi Lajost 2 év és 6 hónap, Bognár Ernőt ugyancsak 2 év és 6 hónap, Kövecs Miklóst pedig 1 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Kövecs Miklós büntetésének végrehajtását a bíróság 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság az első három vádlottat 4—4 évre, a negyedrendű vádlottat 3 évre foglalkozásának gyakorlásától is eltiltotta. A bíróság a széles körű bizonyítási eljárás, n szakértői vélemények és a vádlottak vallomásai alapján megállapította, hogy a szakma elemi szabályait és az utasítások egész sorozatát szegték meg. Ez vezetett a január 4-i öntödei robbanáshoz. A kemence, amely felrobbant már az elmúlt év végén meghibásodott. Miután fenékrészét újrafalazták, nagy mennyiségű víz tört be a kemence belsejébe. Ezt a rendkívüli eseményt az elítéltek figyelmen kívül hagyták, és mindenáron a termelés mielőbbi megkezdését erőltették, ami végül is a robbanáshoz vezetett. A bíróság az ítélet indoklásában kimondta, hogy az emberi elet védelmét semmilyen más társadalmi érdek nem előzheti meg. Az elítéltek még akkor sem tettek megfelelő intézkedéseket, amikor a hevenyészve rendbehozott kemencéből kicsapott 12 mázsa súlyú olvadt acél. Még ekkor is el lehetett volna kerülni a katasztrófát. A leállás és az alapos vizsgálat helyett a termelés folytatására adtak utasítást, s néhány óra múlva bekövetkezett a robbanás. Az áldozatok valamennyien olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy a leggondosabb orvosi kezelés sem tudta életüket megmenteni. Az ítélethirdetés után az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik pedig enyhítésért fellebbeztek. (MTI) A dollár és az olaj randevúja Egyelőre csak találgatni lehet, hogy mi lesz a szaúd-ará- biai Taifban szombaton, kezdődő OPEC-tanácskozás végeredménye. Az mindenesetre már most tény, hogy Washingtón időben — Blumenthal pénzügyminiszter révén legalább egy héttel a találkozó előtt — figyelmeztette a kőolajexportáló országok szervezetének 13 tagállamát: óvakodjanak az olajár emelésétől és a „dollár iránti hűség” megszerzésétől. Az olajminiszterek ezúttal ugyanis elsősorban azért ülnek össze, hogy a dollár ügyében döntsenek Az amerikai valuta zuhanásszerű értékcsökkenése, az ebből eredő hatalmas veszteségek miatt a szervezet több tagállama azt követeli, hogy az olaj árát ezentúl ne az amerikai, hanem valamelyik másik nyugati valutában, vagy „valutacsoportban” rögzítsék. És okkal: az árfolyamesés óvatosabb becslések szerint mintegy 14 milliárd, mások szerint viszont legalább húszmilliárd dolláros veszteséget okozott a szervezet tagállamainak. Ennek ellenére — mutatnak rá a megfigyelők — nem valószínű, hogy az olajexportáló országok határozott lépésre szánják el magukat. A politikai, arculatukat, társadalmigazdasági céljaikat tekintve egymástól nagyon is különböző tagállamok már jóval a tanácskozás előtt három csoportra oszlottak. Az egyik ilyen csoport az igen befolyásos Szaúd- Arábia vezetésével keményen védelmezi a dollárt, bízik Washington dollármentő akcióiban. Ennek fő oka az, hogy a csoport tagjait neon érinti annyira a dollár árfolyamesése, mint a többieket. A másik csoport, Irak, Kuwait, Líbia és Algéria — tehát a szervezet haladó tagállamai — a dollár ellen és az áremelésért lépnek fel, miközben a fejlődő országoknak nyújtandó fokozottabb támogatást is sürgetik. A harmadik, mérsékelt csoport a középutat követi: Venezuela és Irán egyelőre hivatalosan nem nyilatkozott a dollórkér- désben. Végül pedig ami Washingtont illeti, számára igen kellek metlen lenne, ha az OPEC a jövőben nem dollárban számítaná az olaj árát. Más szóval: az olajországok szakítása az amerikai valutával végképp megrendítené a bizalmat a dollár; a tőkésvilág első számú tartalékvalutája iránt. De, hogy ez ne így történjék, arról Szaúd-Arábia gondoskodik majd a taifi tanácskozáson, az az ország, amelyet gazdasági érdekeltségei miatt már amúgy is az USA 51. államaként emlegetnek. Kocsi Margit Afganisztánban normalizálódott az élet Az Afganisztáni Demokrati- lemény megerősítette, hogy kus Köztársaság kormánya fel- számos egyházi vezető támo- szólította a lakosságot, hogy gatásáról biztosította Afganisz- leplezze le az április 27-i for- tán új kormányát, radalom ellenségeit. A kabuli Csütörtökön egyébként újabb rádióban elhangzott kormány- ország, ezúttal a Jemeni NDK nyilatkozat beszámolt arról, ismerte el az április 27-én ha- hogy az egész országban nor- talomra jutott új ' afganisztáni malizálódott a helyzet. A köz- rendszert. (MTI) Morót megölték? S(mó Endre, az MTI tudó- beiktatásának napjaj elsitója jelenti: kezdett „harcukat” és végreAldo Moro olasz kérész- hajtják a „nép ítéletét” tú- ténydemokrata pártelnök el- szűkön. rablói pénteken újabb, 9. Megfigyelők megjegyzik: a számot viselő közleményük- „Vörös Brigádok” köziemében arról tájékoztatták a nyének megfogalmazásából közvéleményt, hogy befeje- nem tűnik ki egyértelműen, zik a március 16_án (Moro hogy megölték volna Morót, elrablásának és az OKP tá- de ennek ellenkezője sem. mosatta Andreotti-kormány (MTI) i Namíbia A függetlenség küszöbén Namíbiáról — korábbi nevén Délnyugat-Afrikáról —, a sorsával foglalkozó tárgyalásokról igen sokat haHhattunk- olvashattunk az utóbbi időben. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakot szentelt a namíbiai nép ügyének, hogy — a világszervezet történetében immár ki tudja hányadszor — állást foglaljon az afrikai ország önrendelkezési joga, területi integritása mellett. NÉPSZÖVETSÉGI AJÁNDÉK Ezt a több mint 800 ezer négyzetkilométernyi területet, amely előzőleg német gyarmat volt, a Népszövetség 1920-ban „ajándékozta” Dél-Afrikának. Amikor, a második világháború után az egykori mandátumok az ENSZ gyámsági területeivé váltak, a pretóriai fajüldöző kormány volt az egyetlen, amely nem ismerte el a világszervezet határozatát. És még legalább nyolcvan esetben tette — tehette meg ugyanezt! Így aztán egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy Worster miniszterelnök a közgyűlés mostani ülésszaka előtt és közben is hasonló módszerekkel próbálkozott. Igaz, ezúttal nem elsősorban az ' ENSZ, hanem a namíbiai tömegek támogatását élvező, a nemzeti demokratikus Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO volt a közvetlen célpont. Az ülésszak előtt röpítette világgá a sajtó, hogy ismeretlen tettesek — dél-afrikai hivatalos közlés szerint a SWAPO emberei — meggyilkolták a herero törzs vezetőjét. Namíbiában, ahol tizenegy különböző törzsi csoport él, Clemens Kapuuo törzsfőnök egyike volt azoknak a helyi színes bőrű politikusoknak, akik hajlandók lettek volna együttműködni a Vorster-re- zsimmel a szomorú sorsukról ma már világszerte ismert dél-afrikai bantusztánok namíbiai hasonmásainak megteremtésében. Kapuuo azonban minden valószínűség szerint „hajlékonysága” áidozata lett: meggyilkolása, majd mártírrá avatása jó ürügyül szolgált a dél-afrikai megszálló erőknek a statárium kihirdetéséhez, a SWAPO belső szárnyának megtizedeléséhez Namíbiában. A LEGJOBB MEGOLDÁS? Már tanácskozott az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszaka, amikor a Worster-rezsim nyilvánvalóan a delegátusok megosztására bejelentette: elfogadja a nyugati hatalmak rendezési tervét Namíbia jövőjére. Richard Moose, az Egyesült Államok afhkai ügyekért felelős külügyi államtitkára sebtében „államférfihoz méltónak és konstruktívnak” minősítette Vorster lépését, s nem mulasztotta el figyelmeztetni a SWAPO New Yorkban tartózkodó elnökét, Sam Nu- jomát arra, hogy most mar egyedül csak rajta múlik a javaslat jóváhagyása, Moose nyilatkozatában ugyanakkor említést sem tett arról, hogy Vance amerikai és Owen brit külügyminiszter az ülésszak előtt hosszasan győzködte Vorstert a terv szentesítésére, amely — mint mondták — még mindig a legjobb megoldás a lehetséges sok rossz közül. Érdemes tehát arról is szólni, hogy miért ez a nagy- nagy nyugati buzgalom. Namíbiát Afrika egyik leggazdagabb területeként tartják számon — annak ellenére, hogy ásványi kincseinek jó része még feltáratlan. Itt rejtőzik földünk urántartalékának mintegy tíz százaléka, a gazdag arany-, gyémánt-, réz- és ólomlelőhelyekről nem is szólva. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húszszázalékos tiszta profitot biztosít a trösztöknek. Ásványi kincseinket nemcsak délafrikai, hanem amerikai, angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyilatkozta egy alkalommal a SWAPO vezetője. Vagyis az egy NSZK-t kivéve mindazok a tőkésországok, amelyek most az ENSZ-ben rendezési tervük mögé kívánták felsorakoztatni a világszervezet tagállamait! Világosan látták ezt a közgyűlés rendkívüli ülésszakának résztvevői is, amikor ismételten leszögezték, hogy Namíbia tartós megszállásáért a NATO tágállamai a felelősek. Határozatukban és akció- programjukban azt is hangsúlyozták, hogy az ország felszabadítását nem lehet tovább halogatni. A dél-afrikai fajüldöző rezsimet felszólították, hogy feltétel nélkül vonja ki csapatait az országból, az ENSZ közvetítésével adja át a hatalmat a népnek, amelynek egyedüli törvényes képviselője a SWAPO. A látszatmegoldások országa A New Yorkban elfogadott dokumentumokban a világ- szervezet tagállamainak képA Time amerikai hírmagazin viselői egy szóval sem említik a nyugati rendezőéi tervet, annál nagyobb teret szentelnek viszont azoknak a veszélyeknek, amelyeket a látszatmegoldások hordoznak magukban nemcsak a dél-afrikai térség, de az egész kontinens békéje és biztonsága szempontjából. Namíbia népe, amely térképe Namíbiáról. Sam Nujoma szavaival — „az afrikai szegények között a legszegényebb”, végre bizakodással tekinthet szabad jövője felé. A rendkívüli ülésszakon nagy többséggel jóváhagyott határozat és akcióprogram valódi függetlensége kikiáltásáért született. Kocsi Margit NÓGRÁD - 1978. május 6., szombat
