Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

Propagandista tanfolyam Salgóbányán

Elmélet és gyakorlat

.Ébresszünk a fiatalokban széles körű társadalmi, politikai érdeklődést, igényt a tájékozottságra, a politikai műveltség növelésére; adjunk választ kérdéseikre; teremtsünk lehetőséget a politikai vitákra; gazdagítsuk ismereteiket; tudatos meggyőző munkával, a politika magyarázásával formáljuk véleményüket, alakítsuk magatartásukat, tetteiket. .

Az idézet a KISZ IX. kongresszusának határozatából való, s a politikai nevelő munka követelményeit, feladatait körvonalazza. Köztudottan a teendők nagy része — e területen — a propagandistákra hárul. Felkészültségük, képességük, tudásuk, személyiségük döntő módon hat a szervezeti munkára, életre.

Salgóbányán a KISZ-iskolán e napokban folyik a hathetes propagandista tanfolyam 42 fiatal résztvevővel. Közéjük látogattunk el, s munkájukról, programjukról, véleményeikről érdeklődtünk.

*

Komár József, a Nógrádi Szénbányák földtani és -mérési részlegétől jött. Nemrég vetette le a katonaruhát. Most egy nagybátonyi KlSZ-alap- szervezetnél vezetőségi tag.

— Kicsit váratlanul ért a megbízatás — mondja —, de szívesen vállaltam. Hiszen középiskolás korom óta KISZ- tag vagyok, s tudom, ismerem jól a mozgalom gyengéit, feladatait. Bizonyára ez a felkészítés is alapszervezeti életünk hasznára válik. Gondot okoz viszont a program, a műsor „feldolgozása”, mivel propagandista múltam nincs. Így tehát a kapott elméleti ismeretek átültetése egyfajta „rizikót” is jelent.

Kutas Ödön szól közbe, aki a Heves megyei ZÖLDÉRT egri KISZ-alapszervezetében dolgozik.

— Véleményem szerint a programösszeállítás kitűnő! Problémát viszont abban látok, hogy nem minden helyről megfelelően felkészített, középfokú politikai képzettjéggel rendelkező fiatalok jöttek. S ez nyilván a küldők felelősségét jelenti. Talán ennek következménye, hogy az itt levők fele nem vesz részt aktívan a vitákban. Bizonyos témakörökben, a KISZ-en belül még nem érzi otthon magát.

— Az eddig eltelt három hét alatt melyik előadás, milyen program aratta a legnagyobb tetszést?

Király Ilona, a bárnai lakóterületi KlSZ-alapszerve- zet vezetőségi tagja válaszol.

— Azt hiszen, mindannyiunknak az egyik legközelebb álló téma és legjobban tetszett program Miklós Lászlónak a propagandista munkájáról szóló előadása volt. A technika minden eszközét bemutatta a filmvetítéstől kezdAz esős, párás időjárás kedvez a gombák szaporodásának. A kirándulók örömére tömegesen jelennek meg az árnyas lombsátor alatt, fehér kalap jukkái felemelve az avart. Vidám természetjárók sétáltak a napokban a Jobbágyitól keletre fekvő Nagyhársas hegyen. Nem akartak hinni a szemüknek, amikor megpillantották a hatalmas csiperkegombát, melyet a felvételünkön látható kislány nyugodtan használhatott esernyő gyanán t.

ve a hanglemezekig. Mindezen túl az előadói személyiség ezer árnyalatát, formáját, módszerét is megismertette velünk.

— És mit visz ezekből a bárnai fiataloknak?

— Meglehetősen nehéz dolgom lesz, hiszen az elmúlt évben egyetlen politikai vitakört nem tudtunk összehozni. Még KISZ-gyűlést is nehezen. De úgy érzem, erről nemcsak én tehetek... Az új mozgalmi évben feltétlenül előre / kell lépnünk.

Ebben mindannyian egyetértünk. Csak úgy magamban gondolom, hogy ha az iskola számszerű kihasználási foka nem is üti meg a maximumot, a negyvenkét fiatal dolgozó hat heti „munkakiesése” így is tetemes. Ez persze nem baj, de épp ezek miatt jogos az igény: a felkészítést, az elméletet meg kell valósítani a gyakorlatban!

Így vélekedik a siküveggyári Sándor Ferenc is, aki szintén katonai szolgálat után kezdte a tanfolyamot.

— KISZ-bizottsági titkárunk felhívott — mondja —, s elbeszélgettünk a terveimről, a katonaságnál végzett mozgalmi munkámról. Ekkor mondta, hogy szeretnének elküldeni propagandista tanfolyamra, s e területen a későbbiekben is számítanak rám. Bizalmuk kötelez is.

★

Hasznos! András, a KISZ1 .iskola igazgatója évek óta szorgalmasan és jól látja el e munkakört. Természetesen nemcsak a propagandisták felkészítése történik Salgóbányán, hanem más jellegű továbbképzéseket is tartanak. Szerteágazó, nagy odaadást igénylő feladat egy-egy tanfolyam „levezetése”. S ha belegondolunk: a tudás paraméterei közel sem annyira kézenfoghatóak, mint például a gazdasági, a sporteredmények számprodukciói.

— Központi tematika alapján dolgozunk — mondja Hasznosi András. — Körülbelül nyolcvan-nyolcvan óra jut az elméleti és a gyakorlati munkára. Ezen, túl szabadidősprogramot is szervezünk. Az elmúlt héten például kétnapos debreceni kiránduláson voltunk. Meglátogattuk közösen a zagyvapálfalvai ifjúsági házat. Minden szerdán sportdélutánt tartunk és még hosszasan sorolhatnám a színes közösségi programokat.

— Milyen az idei tanfolyam aktivitása?

— A résztvevők zöme komolyan, jól végzi feladatát, s

őszintén szólva sokkal többet produkál a csoport, mint amit előzetesen remélhettünk. A hallgatók gyakorlati foglalkozásokat, előadásokat is tartanak. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk mindent megtenni azért, hogy innen kikerülve otthon — a gyakorlatban! — kamatoztassák az itt szerzett tudást.

Tanka László

Mese az autóról

Bajszos Forddal kezdtem...

Talán nincs is olyan vasasszerszám. amelyik hiányozna Hrusz Pál balassagyarmati műhelyházából. Merthogy műhely ez az egész ház, udvarostól, kamrástól, szőrös- tül-bőröstül. Talán még az udvaron bóklászó kutya is ismeri a villáskulcsok méretét, mert a gazdája lába mellett járva, itt még ő is megtanulhatta a mesterséget. A szerelést, legyen az autó, motor, kiskocsi, kis-, vagy nagymotor, régi, vagy új. Lehet egyébként akármilyen régi — újat csinál belőle Hrusz Pál mezőgazdasági gépészkovács.

Az űrhajók mindenesetre innen indultak, ebből a zsúfolt, alkatrészekkel teli csupa szerszám műhelyházból, udvarról. Olyan értelemben, mindenképpen, hogy az emberi lelemény, vállalkozószenvedély, tudásvágy és szakismeret, újítókedv és fantázia, meg kellő kitartás nélkül űrhajó sem születhetett volna. Odáig el is kellett jutnia az embernek. Márpedig az út az ilyen kis műhelyeken át vezetettHrusz Pál mégsem divatos, felkapott és agyonfizetett autószerelő. Egyszerűen szereti az autót, a motort. Büszke a szerszámaira, kis gépeire, ipartörténeti múlttal rendelkező eszközeire, a híresneves motorok megmaradt alkatrészeire, régi mágnesekre, kiöregedett kerekekre, oldalkocsikra melyekben még feszes, fülvédős bőrsapkákban ültek a szőke tincsű lányok. Vagyis csupa olyasmire büszke, ami mai, megváltozott korunkban sokak szemében értéktelenné vált

— Bajszos Forddal kezdtem, 1923-ban, éppen ötvenöt esztendeje —, mondja, és

mert látja semmit sem éritek belőle, elmagyarázza

részletesen is:

— A „T” Fordot neveztük

mi annak idején bajszos Fórénak. Ez egy másfél tonnás

kis teherautó volt, a penci

uraság kocsija. Azért hívták bajszosnak, mert a kormánykereket fogva, ki kellett nyújtani a két kisujjunkat, hogy elérjük az előgyújtási és a gázkart. Nem volt sofőrjük az uraságéknak és mivel én akkor már traktoron megtanultam vezetni, ráültem erre. Jártam aztán vele sokat a földeken, utakon. Az első jogosítványt 1931-ben szereztemNézsán a Dumeisz báró kocsiját vezette egy ideig, de mert az igazságtalanságot nem állhattá, sok dolga volt a csendőrökkel. Beszéljünk vidámabb dolgokról.

— Hát előfordult az is, hogy megyek az úton, aztán ott kalimpál egy defektes motoros. Megállók, az természetes. Van-e ragasztóm, ezt kérdezi a motoros. Mondom az nincs, mi a baj? Mutatja a gumit. Belefújtam egy kis levegőt, és ahol meg volt jelölve a defekt helye, ott erősen megcsíptem a gumit, rászóltam, most aztán kösse el a tövében erősen - egy zsineggel! Nem kapott levegőt a csodálkozástól. Rá kellett szólnom erősen, hogy magához térjen. Megkötötte aztán, fel a felső gumit és mehetsz. Két hónapig járt vele- Azt írta később a levelében, amiKulcsár József felvétele

ben köszönetét mondott. Ml van abban?

— Csapágyat is öntött az árokparton — árulkodik Hrusz néni, Pali bácsi felesége, akivel éppen ötvenöt esztendeje kötött házasságot. Pali bácsi csak a tartós dolgokat szereti. így van talán mindennel. De a csapágyöntés receptjét elkérem.

— Közös autónk is volt, egyszer a jegyzővel, övé az autó, az enyém meg a munka. Kiolvadt a csapágy, meg kellett állni. Amíg ő bement a majorba, az ügyeit intézni, én kiöntöttem a csapágyat. Mi kell hozzá? Forrasztólámpa, olvasztókanál, sablon és nyolcvanas csapágyfém- Három órán belül az autóba szereltem és mentünk tovább.

A felületi edzést is itt tanulom.

— Felhevítettem a vasat és vérsót hintettem rá. Olyan keménységű felület képződött Így, hogy messzire kerülte a rozsda.

Pali bácsit meg az unalom. Ha mindezt egymás után szét kellene szedni, amit ő hatvan év alatt összerakott, egy közepes nagyságú gyár jó néhány munkanapjába kerülne. És akkor bele számítana a két legújabb is; a hatszázas Trabantra szerelt 601-es karosszéria, meg a kis kocsi- autó-féle, aminek a motorját több motorból, láncból, miegyébből rakta össze. De járni fog, mint a bajszos Ford, meg a többi, ötvenöt év alatt. Több mint fél évszázada közlekedési vétségért még húsz forintra sem büntették soha.

(t- pataki)

»*1**1* ’í“!* *1* *1**1* *~**l**sK**Z**~**l**Z**Z*+Z*»s*Z**Z**l**l**l+*l**l**Z**Z**Z**Z',*Z**l**l*,l**l**l**l**l*'*l>*l'‘ *l**l**l**l**l**l**l**l**l**l**Z**Z**l**l**l**l**l**l**l**l**l*

TOLLÚEGYEN

É

vtizedek távolából a valóság meseként derengi Igaz lehetett? — kérdezik önmaguktól azok is, akikkel megtörtént. Pedig sokan voltak — tolvajok.

Hányán élték át a félelemtől vibráló gyötrelmet: „El kell venni!” Titokban és lopva, bújva a többnyire kemény és gyors kezű kerülőtől. A rettegés oka a rőzse, egy kötőre való száraz gally volt.

Hogy a szegényes fészekben

i— hacsak elillanó rövid ide» lg is — vendég legyen a barátságos meleg. Hogy megfőjön parazsánál a sok gyerekű családnak szűkén porciózott, híg leves. Ezért volt a kockázat. Elvette — amit el kellett venni — itthon, aki itthon maradt.

Mert sokan elmentek. S a Franciaországban munka után kódorgó magyar elvette a villák kapujába hajnalban kitett tejet, a mellé kosárba oda készített „körülbelül egyméteres fehér kenyeret”. A világon csavargó író — aki élményeiről aztán tudósította a Pesti Naplót, és az Újságot is —így hálálkodott egyik novellájában: „Áldott francia szokás ez a tejjel és kenyér- 1*1.”

Filléres becsület

Az elképedt cseléd pedig Jelenthette asszonyának: hajnalban megint tolvajok jártak a ház előtt. Tolvajok? Hidegtől gyötört, éhségtől na j lőtt, a munkától is megfosztott nincstelenek.

Enyhítő körülmény.

Itthon változott a világ sora, s egyesek úgy vélték: a kényszerűség helyett itt a lehetőség. A rőzseszedő asszonyra —, hogy a választott példánál maradjunk — nem lő már a kerülő, ki kell használni.

Az „élelmesebbek” éltek is a lehetőséggel. Hajnalonta

zsákba szedték a termelőszövetkezeti csoport szőlejét; meg mindent, ami csak mozdítható volt. Tudok esetről, amikor — a széztzilált csoportban már nem bízva — egy-két éjszaka a félig elkészült istállónak még a fundamentuma is eltűnt, szőrén-szálán. De vitték a gyárból a vasat és csavart, mindenféle mütyürt.

Csoda-e, ha ma is oly gyakran emlegetik a humorosnak

szánt szállóigét: „Miénk az ország — vigyük haza!”

A nagy hurcolkodás alább hagyott. Lassan leszoktunk tó- la. Nem annyira persze, hogy minden szeg a helyén maradjon. Éppen a minap olvastam egy asszonyról, aki este nem engedi be a lakásba az urát, ha a táskában legalább egy téglát nem visz haza.

Nem a társadalmi, és személyi tulajdon elleni bűncselekményeket gyakorta és nagyban elkövetőkről, hanem az „apróbb” vétségekről van ezúttal szó. Egy újfajta sikkről, valamiféle ferde hajlamú hobbiról. Mert minek nevezhetnénk annak a cselekedetét, aki jó jövedelme mellett néhány forintot lop? Többek között az ÁBC-ben.

Miért teszik? Rászorulva, nincsenek, annyi bizonyos. Valamiféle élményszerzés, izgalom átélésének igénye hajtja az embereket?

A postás éppen idézést kézbesít a tanácsi szabálysértési bizottság tagjának. Köztiszteletben álló, idős asszony felett kell ítélkeznie, bagatell értékű „eltulajdonítás” miatt. A nénike bizonyára sír, és szánja-bánja vétkét, eltévelyedését.

Sírt az a javakorabeli férfi is, aki egy doboz cigarettát csúsztatott a zsebébe. Kifizeti, persze, hogy kifizeti az árát — meg az ötszáz forint bírságot, — csak a felesége meg ne tudja!

Más valakiről a leleplezése, után kiderült, hogy a paprikacsomagokat gyűjti otthon. Cigaretta, paprika és a szabálysértési bizottságok a megmondhatói, mi minden — csupa forintos dolog — csúszik a zsebbe, ingderékba, táskába.

A legtöbbet azonban — kétségtelenül — a kereskedelmi dolgozók tudnának mesélni. Felháborodva, és szánalommal. Felháborodva, mert a kereskedelemből sok millió forint értékű áru tűnik így el, tehát nem is olyan oagatell annak a doboz cigarettának az ára. És szánalommal, mert

ők látják szinte naponta a leleplezett és tettenért piti tolvajok, kétségbeesését, a könnyektől elmaszatolt jegyzőkönyveket.

Kik lopnak az üzletben? Nem jártam utána statisztikának, de bárki csinálhat rögtönzött felmérést, ha van egy ismerőse, aki nagy üzletben, dolgozik, vagy éppen annak a vezetője. A legkülönfélébb foglalkozásokat fogja hallani, beleértve még pedagógust, meg orvosfeleséget is. (Bocsánat a példákért, valameny- nyi egzisztenciát nem lehet felsorolni!)

Lehet, hogy éppen egy doboz cigarettáról, összességében mégis nagy értékről van szó. Ezért értem meg a kereskedőket, akik — elkerülendő a leltárhiány! — árgus szemmel figyelnek. A gyanúsak kiszűrése azonban furcsa dolgokat produkál. A minap írt valaki felháborodott

levelet, mert az üzletben rágógumit rágott és egy süteményt akartak vele kifizettetni. A gyanúsított felháborodása jogos. De az állandó

ügyeletre, a lefülelési szándékra nem mi, vásárlók késztetjük-e a kereskedőket?

Az újságokban időnként — elrettentési szándékkal ■— megjelenik híradás apróbb üzleti tolvajokról. Bizonyára, használ valamit, ha nem is kelt olyan érdeklődést, mint az a külországból küldött hír, hogy elloptak egy hidat, vagy éppen egy vasútszakaszt. Nálunk ilyen nem törtántnet,

mint, ahogy a kezét sem vágják le a tolvajnak. Mert ilyen ország is van még a földön.

H

ogy sírt a cigarettát tolvajló férfi? „Csak a feleségem. meg ne tudja!” Megtudja, rendszerint megtudja. Meg az ismerősök, a közvetlen környezet isi A néhány száz forintos bírság, mellett gondoljanak erre is a megtévedők.

A becsületet fillérekért kó- tya-vetyélők.

—kele—

NÓGRÁD — 1978. május 31., szerda