Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

A katedra vonzásában

Mosolygós tanítónő Rimócról

Szlovákok a Kis-Zagyva völgyében

Hogy is volt annak idején? Virág Vincéné elmosolyodik:

— A soproni tanítóképzőben Nógrad megyéről csak any- nyit tudtam, hogy szép a népviseletük az idevaló asszonyoknak, lányoknak. Meg a népdalokat. De. sokszor fújtuk „Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni, a rimóci temetőbe gyere ki...”

Amikor összeült oklevélosztás után a bizottság, hogy döntsön, melyik tanítónő, hova kerül, őt a barátnőjével együtt Rimócra küldték.

— Mindennek huszonhárom esztendeje. De a barátnőmmel összenevettünk Rimóc hallatán. Aha, a rimóci temető. ..

tgy került Virág Vincéné tanítónő Nógrád megye kellős közepébe. Igaz, akkor még lánynevén szólították. A férjével Rimócon ismerkedett meg. A fiatal agronómusnak megtetszett a szép mosolyú tanítónő. Gondoltak egyet, összeházasodtak. Maradtak „görbeországban”, házat építettéit, a dunántúli tanítónő egyre inkább nógrádivá lett

mesében. Nyolcán lakták egy szobában, jártak tanítani az iskolába. Hogy háromszobás szolgálati lakás helyett csak egy vaságy jutott? Ilyen kicsiségekkel senki sem törődött.

— Városba soha nem vágytam. A mai vándorlós világban talán nehéz elképzelni, de én a kezdet kezdetétől csak falun akartam tanítani. Miért? Tata mellett egy kis faluban születtem. Onnan jártam a városi iskolába. A gyökerek mindig a vidékhez, a falusi emberekhez kötöttek.

Eljött hát Rimócra. Tanította a buksifejű gyerekeket, gyűjtötte a népdalokat, táncolt a népi táncosok között, bábozott, színielőadásokat szervezett. Két gyereket nevelt fel, az apjuk után mindkettő a mezőgazdaságot választotta élethivatásul.

Virágné ingatja a fejét.

— Igazán nem bántam volna, ha legalább az egyik pedagógus lesz. A nagyobbik fiam most érettségizett, mező- gazdasági gépszerelő. A másik meg növénytermesztő gépésznek készül.

kát tanított, akik útnak indultak a betűk, számok világában. Most már? A szülők, akik beíratni hozzák az apróságokat, szinte kivétel nélkül tanítványai voltak.

— Amikor az elsősöket írjuk össze, felnézek egy-egy név hallatán. Eltűnik az előttem álló mostani hatéves, és én apját, vagy az anyját látom apró gyermeknek...

Most másodikosokat tanít.

— A legizgalmasabb elsőtől negyedikig vinni a gyerekeket Mérhető a fejlődésük, gyarapodásuk, hogyan ková- csolódik a közösség.

A rimóciak mindig szívesen mennek társadalmi munkára, ha az iskoláról van szó. Meszelnek, padokat tesznek rendbe, varrnak. Virágnéval néha-néha cinkosan összenéz egy anyuka, vagy apuka: „Én is itt ültem valamikor. Emlékszik-e tanító néni ?”

Az érdeklődő, kedves tanítónőt hamar befogadták a községben. Bizonyítja, hogy húsz esztendeje egyhuzamban tanácstag. Tagja a járási pártbizottságnak. Az elmúlt hetekben közéleti munkásságát jutalmazta a Munka érdemrend bronz fokozata, amelyet a Parlamentben vett át. Szívet szorító, szép ünnepségen köszöntötték. Később a postás még egy fényképet is hozott Budapestről, amelyen éppen kezet szorít Losonczi Pállal.

— Az iskola, a kollégáim velem örültek. Mint egy nagy család. Az meg külön jólesett, hogy azoktól is érkezett távirat, akik valaha itt tanítottak Rimócon és most az újságban olvasták a nevemet.

★

— Elégedett ember? — kérdezem a kis irodában a rimóci tanítónőtől.

— Örömöket, gondokat hordozok a tarsolyomban. Ha összegezem az elmúlt éveket, arra gondolok, megtettem-e mindent, ami tőlem telt. Ha a gyerekeket látom magam előtt, megnyugszik a szívem. Elvégre minden őértük van...

—i csatái—

A Kis-Zagyva völgyében a Cserhát nyúlványa, a Peres és Boka oldal, a Sztáré vinice, vagyis az öreg szőlő szorítja szinte kapocsszerűen Lucfal- vát, ezt a szlovákok és magyarok által lakott kis községet. S amíg a község terén tájékozódunk, az iskola falán egy táblát olvasunk szlovákul: Vseobecna Skola, ismerősök szólítanak meg. Mintha találkozót beszéltünk volna meg. De talán akkor sem sikerül ilyen jól. Itt van Czene József, a salgótarjáni járási hivatal elnöke, Mucsina János, a Nagybárkányi községi közös Tanács elnöke, Cserényi János, a körzetesített iskola igazgatója, Krajcsi János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének tagja, a sámsonházi párttitkár.

— Itt, a Kis-Zagyva völgyében úgyszólván minden vezető beosztású ember nemzetiségi, szlovák anyanyelvű — indítja a beszélgetést Czene József. — A tanácselnök, az iskola igazgatója, a párttitkár, a népfrontbizottságok vezetői, de a testületek tagjai is zömmel szlovákok. A pedagógusok legtöbbje beszéli a szlovák nyelvet, tanítják az óvodákban, iskolákban egyaránt. A járási vezetés is nagy figyelmet fordít a két község fejlesztésére, a nemzetiségi politika megvalósítására.

Sétálunk az utcán, emberek köszönnek ránk szlovákul. Nézzük az új, korszerű otthonokat. Mucsina János a közös községi tanácsról szól.

— A lakosság egyharmada szlovák anyanyelvű. A 35 tanácstag közül tizenhármán beszélik a szlovák nyelvet. A végrehajtó bizottságnak 9 tagja van, köztük 3 szlovák. S talán még egy számot: a tanács 13 alkalmazottja közül hét beszéli a szlovákot, s a hivatalos ügyek intézése is a legtöbb esetben szlovák nyelven történik, különösen, ha idősebb ember az ügyfél. De egyebekkel is bizonyíthatnánk hogy a nemzetiségiek gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális egyenjogúságának megvalósításában sok-sok kézzelfogható eredményt értünk el.

A Vörösmarty utca felé tartunk. Hugyecz János 69 éves tsz-takarmányos is itt lakik. Ősei is idekötődtek.

— Nem vagyunk hátrányos helyzetben. Azelőtt nyolc holdon küszködtem, most jobban élek. Bár ötven évvel ezelőtt jött volna ez a mai rendszer. A havi jövedelmem eléri a 4200 forintot, no ehhez még hozzá jön a háztáji is... Tudják-e, hogy itt él nálunk a völgy legidősebb asszonya, a 93 éves Sárkány Mihályné? Egy szót sem tud magyarul. A menye tanulta meg a szlovák nyelvet, hogy értsék egymást.

— Szinte az országban is egyedülálló, hogy nálunk az iskolánál a nyolc tanár közül négy szlovák nyelvű irodalmi képesítéssel rendelkezik, kettő pedig az alsó tagozatban tanítja az anyanyelvet. Megoldottuk az állandó délelőttös tanítást. Míg 1970-ben csak két, most hat tanterem áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor tornaszoba, politechnikai terem, a lányoknak külön főzésre, szabás-varrásra is biztosítunk lehetőséget. Ezeket részben állami támogatással, részben társadalmi összefogással hoztuk létre — magyarázza Cserényi János iskola- igazgató.

— Közbe kell szólnom — így Czene József. — A társadalmi összefogásról néhány gondolat: a közös községi tanácsnál tavaly 1,2 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A községek kategóriájában megyei szinten a harmadik, a járásban pedig a második helyen végeztek. Ez pedig azért is örvendetes, mert a magyar és a szolvák lakosság együttes összefogásának eredménye.

— Ha viszont már a magyar és szlovák lakosság együttes munkájáról van szó, nekem is lenne egy megjegyzésem — folytatja Mucsina János. — Míg korábban gond volt a magyarok—szlovákok összeházasodása, ma ez már természetes. A most megkötött házasságok fele vegyes. És ez nagyszerű dolog...

Sok mindenről szó esik még a beszélgetés során. Arról, hogy az iskolának testvéri

kapcsolata van a rimaszombatiakkal, sőt pedagógusok tapasztalatcseréjére is sor kerül, arról, hogy nemzetiségi énekkar, tánccsoport működik a két községben, hogy megnyerték a szlovák anyanyelvi verseny megyei döntőjét, s most az országosra, Békéscsabára készülnek, hogy ezerkötetes anyanyelvi könyvtár áll rendelkezésükre és egyebekről, amiket nagyon nehéz csokorba kötni.

Krajcsi János summázza a szinte egész napos beszélgetést.

— A pártszervezet eddig is rendszeresen vizsgálta a két községben Lucfalván és Sám- sonházán élő menzetiségiek élet- és munkakörülményeit, s a párthatározatok szellemében végeztük eddig is munkánkat. Igen jó a kapcsolatunk a szlovák szövetséggel, aminek magam is tagja vagyok. Mi rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy ebből a nemzetiségi völgyből eddig több mint harminc orvos, mérnök, pedagógus, más értelmiségi kerül ki. Jelenleg is ketten az orvosi egyetemen, ketten pedig bölcsészkaron tanulnak tovább. Arról nem is szólva, hogy a tavaly végzett 14 gyermekünk közül csak kettő nem választotta a továbbtanulás lehetőségét. Szövetségünk az év végén kongresszusra készül. Pártszervezetünk egyik feladata most, hogy az előkészületek során segítsük a népfrontot a falugyűlések megszervezésében, s abban, hogy elismerjék a párt nemzetiségi politikájában legtöbb érdemet szerzett aktivisták tevékenységét.’ Ez bizonyítja majd a szlovák és magyar lakosság testvéri együttműködését is, a szocialista nemzeti egység fejlődését, az internacionalizmusunkat. ,

Somogyvári László j

★

Azok voltak a hősi idők! w

Virágné meséli, hogy akkor így esett, hogy Virágné a egyszerre nyolc fiatal tanító- falu apraja-nagyját ismeri Ri- nő került Rimócra. Mint a mócon. Mindig alsótagozatosoÉrsekvadkerti fiatalok

Egy malomban őrölünk

Űj lehetőségek a mezőgazdasági építési tervezőknek

A mezőgazdasági építési beruházások megvalósítását segíti elő az az új rendelkezés, amely meghatározott esetekben — az ÉVM jóváhagyásával — építéstervezési jogosultságot engedélyez a mezőgazdasági üzemek építőipari szervezeteinek. Korábban a tervezőrészleggel rendelkező mezőgazdasági építési vállalatok, vállalkozások csak saját beruházásaik tervdokumentációit készíthették el — az új rendelkezés nyomán lehetőségük lesz arra, hogy más mezőgazdasági építőipari részlegek kivitelező munkájához is terveket adjanak. Ez az építéstervezési jogosultság egyebek között épületek bontására, átalakítására és bővítésére, típustervek adaptálására és meghatározott — legfeljebb 400 négyzetméteres *— alapterületű épületek egyedi terveinek készítésére is vonatkozik.

X

A rendelkezés, amelyet a MÉM és az ÉVM közös megállapodása alapján adtak ki hatékonyabbá teszi a mezőgazdasági üzemek, társulásos építőipari tevékenységét, met t kiszélesíti a tervezők lehetősegét.

Az állami építőipar ezzel az intézkedéssel a kisebb mezőgazdasági beruházások teljes lebonyolítását, most már

beleértve a tervezést Is, a mezőgazdasági építőszervezetek kezébe adta, azzal a megkötéssel, hogy a mezőgazdasági ágazat tervezői továbbra sem tevékenykedhetnek ott, ahol az állami ipar vállalt Kivitelezői munkát.

A mezőgazdasági üzemek építőipari egységei évente

10—11 milliárd forint értékű munkát vállalnak el. Ebből mintegy 8 milliárd forint a mezőgazdasági jellegű üzemi építés, felújítás, bővítés, a többi szolgálja a tanácsi beruházásokat, az iskola-, óvoda-, étterem-, kultúrházépítéseket, illetve a falusi lakásépítési programok megvalósítását.

A megye egyik legnagyobb községe — mind lélekszám- ban, mind kiterjédésben — a szép fekvésű Érsekvad- kert. Egykor az esztergomi érsek vadaskertje volt.

Ma: széles utcájú, barátságos hangulatú, kereteit kinőni igyekvő, több mint négyezer lakosú község.

Fiatalok, után érdeklődöm. Egy barázdált arcú mosolygós, ' öreg néni a malomba invitál:

— Ott dolgozik Mák Jóska, ő biztosan tud segíteni... valamiféle titkár... vagy mi?

Hamar eloszlik az illúzióm, mivel a filmekből és múzeumokból ismert malomkövek helyett ipari, üzemi jellegű munkahelyet találok. Mák József — a KISZ-titkár — meg is jegyzi:

..................................................................................................................................

Épü

l a magyar—szövet barátsági park

' Jól halad Salgótarjánban, a Pipis-hegyen a magyar—szovjet barátsági park építése, amelyet a városi népfrontbizottság szervezésében társadalmi munkában hoznak létre. Kedden és szerdán több mint százötven gépipari szakközépiskolás dolgozott. Terep- rendezést és a sétautak építését végezték. Csütörtökön a közgazdasági szakközépiskola diákjai dolgoztak. Ma a Madách Gimnázium tanulói biztosítják részvételüket. A diákok mellett mind többen ajánlottak fel társadalmi munkát az üzemekből, főként szocialista brigádok és intézmények kisebb-nagyobb kollektívái. A városi népfrontbizottság szabad szombatokra, vasárnapokra is várja a jelentkezőket. A parkban tegnap a salgótarjáni közgazdasági

szakközépiskola első évfolyamos diákjai végeztek társadalmi munkát, fotó:kj

— A város, a fejlődés elszippantja tőlünk a fiatalom kát is. A 23 fős szervezetünkből mindössze heten dolgozunk a faluban. Így gyakran „két malom közé kerülünk”, mert az ottani munkahely, és mi is számítunk rájuk, szervezzük őket. Ezért programjainkat szinte kivétel nélkül hét végére kell tennünk.

— Az idén elnyertétek a Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést. Véleményetek szerint, mivel érdemeltétek ki?

Mielőtt válaszolna, töpreng néhány percig. Érthetően, nem olyan egyszerű kiválasztani az egész évi munka „krémjét”.

— Hiszen nem ismerem más lakóterületi alapszervezetek munkáját sem — mondja —, így viszonyítani sem tudok. De úgy érzem, hogy Lehetőségeinkhez képest, az adott körülményekhez viszonyítva sokat dolgoztunk az elmúlt mozgalmi évben.

Néhány eseményt említ. Politikai vitaköröket, vetélkedőket, kirándulásokat, megemlékezéseket, író-olvasó találkozót, sportversenyeket. És külön a KISZ—úttörő kapcsolatokat.

De erről már Fülöp Miklós, e terület felelőse beszél.

— A fegyveres erők napja alkalmából rendezett túrán mi is részt vettünk közösen az úttörőkkel. Programjainkra, műsorainkra meghívjuk rendszeresen őket, vagy együtt szervezzük. Az iskola tanári karától is minden segítséget megkapunk. Mindezek eredménye lett, hogy elnyertük a járás legjobb úttörőkapcsolatokkal rendelkező szervezete címet. Terveink között szerepel a nyolcadikosok klubja foglalkozásainak még jobbá tétele, együttműködési kapcsolataink továbbfejlesztése.

★

Egyébként a községben négy alapszervezet működik. Közülük a kimagaslóan legjobb munkát a Zalka Máté

lakóterületi szervezet végzi. Társadalmi munkát is szívesen vállalnak a fiatalok. Az elmúlt évben több mint 20 ezer forint értékű munkát végeztek. Ápolták a község hősi emlékművét, a tanács előtti parkokat, segédkeztek az iskolában, az óvodában és a sportpálya tereprendezésében.

De — úgy mondják — a legnagyobb öröm számukra a községi ifjúsági klub rendbetartása, a takarítása volt, amelyet néhány hónapja kaptáit meg.

— Nagy szükség volt rá — mondja a titkár —, hiszen a faluban egyetlen mozi jelenti a kultúrát. Heti öt alkalommal van vetítés, de ez nem oldja meg a fiatalok szórakozási gondjait. Egy vendéglő, egy presszó és két kocsma áll még a fiatalok rendelkezésére mint „szabad idős lehetőség”.

Bár most a hatvan négyzet- méternyi klub ideig-óráig megoldhatja legalább a KISZ- esek számára ezt a gondot. Annál is inkább, mert pénzlehetőség is adódik: a tanács 50 000 forint ifjúsági alapot tart, aminek nagy része a klub felszerelésére, rendezvényekre vár.

ár

S, hogy valóban jó úton halad az érsekvadkerti ifjúsági szervezet, azt bizonyítja az elkövetkező mozgalmi év akcióprogramja is. Konkrét, egyéni vállalásokkal, feladatokkal vesznek részt a KISZ-tagok a feladatokból, minőségben és mennyiségben is többet az előző évinél. Ahogyan azt meg is fogalmazták: „Elérkeztünk abba a szakaszba, amikor tagjainkkal szemben magasabb követelményeket állíthatunk, s közös erővel igyekezhetünk azok minél jobb, eredményesebb végrehajtására”.

És ez elsősorban rajtuk múlik. Tanka László