Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
Szigorú szabvány- és minőségi követelményeknek kell eleget tenniük a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában készülő termékeknek. Különösen szigorúak a minőségellenőrök a határain- kor túlra kerülő termékekkel szemben. A húzóüzem 13 fős n;tós-kollektívája a szabványok tucatnyi előírásának megfelelően végzi vizsgálatait. Így ellenőrzik gyártás közben a termékek fajlagos ellenállását, szakítószilárdságát, s egyéb fizikai tulajdonságait. A legkisebb eltérés esetén azonnal utasítják a terhelésben részt vevő szakmunkásokat, hogy helyesbítsék, igazítsák ki a gyártás folyamatában levő hiányosságokat. A kábelgyárból csak hibátlan minőségű termékek kerülhetnek a megrendelőkhöz. Képünkön: Czibulya János gyártásközi ellenőr sodrott huzal minőségvizsgálatát végzi. Ezer apró (fsiány)cikk Amikor évekkel ezelőtt a Balkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére az áruházakban, a nagyobb vasedény szaküzletekben, műszaki boltokban kialakították az „ezer aprócikk” osztályát, a vásárlók fellélegeztek: végre egy jó ötlet! Nem kell töbr bé bejárni a várost egy faliszőnyeg vagy függöny felszereléséhez szükséges holmikért, képszögért, tipliért, guri-guri csipeszért, függönykarikáért, hanem bemegy az ember a nagyáruház ezer aprócikk osztályára és végigböngészi a rekeszeket. Nincs többé fut- kosás szifonalkatrészért, mert az egyik üzletben csak tűszelep, a másikban csak gumitömítés kapható, mert az ezer aprócikk osztályon tetőtől talpig kicserélheti az em: bér a szifonját. Az első időkben így is volt. Elromlott a kotyogó? Semmi baj, minden alkatrész megkapható hozzá az ezer aprócikk osztályon! Nem szív a porszívó? Irány az aprócikkosztály, ahol a gégecsőtől a szénkeféig minden megtalálható! Es volt ott minden: vízcsaphoz bőrkarika, mosógéphez fedőgumi, húsdarálókés, U-szeg, biztosíték, súlyszelep, szűrőbetét, sarokvas, hajcsavaró, ajtó, gombostű és anyacsavar... Apropó, gombostű! Ruhát próbálok a varrónőnél, derekamnál kicsúszik egy gombostű, finoman 1 pendül az előszoba mozaikkövén és elgurul. A varrónő négykéz- lábra ereszkedik és félrebillent fejjel keresni kezdi a szökevényt. Szeme sugarával gondosan bepásztázza a környéket, ám a tű sehol. „Akárha szalmakazalban keresné” — kedélyeskedem, de a válasz komor: „Muszáj megtalálnom, mert már alig van két tucatnyi gombostűm!” Még mindig gunyorosra veszem : „Vegyek magának egy fél kilót?” A derék asszony bólint: „Az bizony jó volna, mert én már két éve nem tudok szerezni!” Így kezdődött. Attól kezdve, amerre csak jártam az országban, mindenütt gombostűt kerestem. Később a kör kibővült a műanyag szifon- fejjel, meg a színtelen nitrólakkal. Aztán újabb megbízatásokat kaptam: égen-földön szerezzek valahol régi típusú, henger alakú Hajdúsági mosógéptetőhöz való gumikarikát, Orion rádióhoz potencio- métert, magnókazettát stb. Kutatásaim kettős eredménnyel jártak. Részint rájöttem, hogy a gyártási és a kereskedelmi lelemény valósággal kimeríthtetlen a hiányzó cikkek körének bővítése terén, részint pedig felfedezem, hogy az évek során egyre több áruházban, szaküzletben — városban és nagyközségben — megszűntették az ezer aprócikk osztályt. Ezzel újra eljutottunk oda. ahol tíz évvel ezelőtt voltunk: a vevő lejárhatja a lábát, amíg összeszedi a kuktafazék megjavításához szükséges csavart, betétrácsot, súlyszelepet, nem is beszélve egy második háztartás — a hétvégi bungaló — felszereléséről! Detektív legyen a talpán, aki kinyomozza, mi volt előbb: a kereskedelem mulasztása, vagy az iparvállalatok erőteljes törekvése megszabadulni a fogyasztónak nélkülözhetetlen, ám a gyártónak szerény hasznot ígérő vagy egyenesen gazdaságtalan termékek nagyobb mérvű előállításától? Akár így, akár úgy, a vesztes mindenképpen a vevő lett. A gazdasági szabályozók és a piac törvényei évtizede arra szorítják rá a vállalatokat, hogy minden erővel törekedjenek a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására. Ám ez a fontos népgazdasági cél sem szolgálhat mentségül az elmondottakra. Persze, senki nem kívánhatja — józan ésszel —, hogy egy vállalat „ráfizessen a jó szívére”, vagyis magasztos céloktól vezetve gyártson csupa filléres, gazdaságtalan cikket. De azt joggal elvárhatja a fogyasztó, hogy minden vállalat jelezze megrendelőinek és szakminisztériumának. ha valamelyik gazdaságtalan termékének gyártását megszüntetni készül, s hogy az illetékesek időben gondoskodjanak a termék pótlásáról: akár más válla'at vagv ioari szövetkezet kijelölésével, akár importtal. ny. c. Pályázat Pásztori A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságban a fiatal szakemberek számára az idén is meghirdették az Alkotó ifjúság pályázatot. A KISZ- bizottság közzétette a felhívást, megjelölte azokat a szakembereket, akik segítenek a fiataloknak, s megoldásra váró feladatokat, amelyekhez a segítséget várják. így egyebek között a műtrágya kezelése, tárolása, a takarmányozás gépesítése, a költséges alkatrészek felújítása, a juhtenyésztés gazdaságosabb technológiájának kidolgozása szerepel az ajánlott témák között. Már a beszélgetés elején megállapítjuk: a BRG salgó-- tarjáni gyáregységében a galvánozóüzem hatvanhat dolgozója kivételével (április végi adat) a gyár . szinte valamennyi termelő munkása teljesítménybérben dolgozik. Molnár László műszaki osztályvezető, beszélgetőpartnerünk, szerint ez több mint hatszáz embert jelent az össz- létszám csaknem hatvan százalékát. S, hogy tény: ■ a gyáregység évről évre teljesíti az elé kitűzött feladatokat 1977- ben is tizennyolc százalékkal. Szinte igazolni látszik a teljesítménybérben foglalkoztatás helyességét. Hiszen — vallják be sok esetben maguk a dolgozók is — az órabér sok esetben vezet kényelmességre. És ilyenkor ütközik az egyéni és a vállalati érdek: az egyén önmagának megfelelő „lazítása” korántsem segíti a nagyobb közösség eredményességét. De nincs-e esetenként felháborodásszámba menő reklamació- halmaz akkor, amikor a vezetőség újabb és újabb munkaterületeken dolgozók bérezését igazítja végzett munkájuk teljesítményéhez? — De van — mondja az osztályvezető. — S ez, gondolom, szinte „kibékíthetetlen ellentéthez” vezet dolgozó, s jelen esetben normatechnológus, vagy mondjuk közöttem. Azt hiszik ugyanis,' nekem, vagy nekünk akkor, ha szigorítjuk a normát, ami esetleg az o fizetésük csökkenésével Miből élünk kél év múlva? A ™ iflpi tavaszi BNV ismét gazdag volt III Cl figyelemre méltó üzleti eseményekben, kereskedelmi megállapodások aláírásában. A most megkötött szerződések persze többnyire már korábban elkezdett tárgyalások eredményei. De nem is férhet bele egy-egy külkereskedelmi ügylet ideje 9 napba, ameddig a BNV nyitva tartott. Nagy értékű berendezések, gépek, műszerek cseréltek itt gazdát, amelyek jelentősen befolyásolhatják egy-egy gyár műszaki színvonalát. Vagyis, aki a beruházási javak piacán vásárol, annak alaposan meg kell fontolnia, hogy mit és mennyiért vesz meg. A most megkötött szerződések száma, tehát végső soron arra utal, hogy — kis túlzással — milyen volt az első BNV-k üzleti sikere. No, de milyen az ideié? A hazai ipar szempontjából egyértelműen lemérhető volt az érdeklődés növekedése a szocialista és a tőkés üzletfelek részéről egyaránt. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy iparunk több ágazata ezúttal jelentősen korszerűbb választékot tárt partnerei elé, mint az előző 'években. A kibontakozó termékváltás hatásaként érzékelhetően megnövekedett, egyetlen év alatt ,is, a várhatóan jobb eredménnyel exportáll\átó termékek száma. Közülük jó néhány szellemes találmányokat hasznosít, eredeti műszaki megoldásokat alkalmaz. Ezek közé tartozik például a Csepel Művek transzformátorgyárának kiállított új típusú transzformátorsorozata. E konstrukcióban nincs olaj, tehát nincs ami elfollyon, amit utána kellene tölteni és ezért a — gyantába helyezett — tekercsek mindenféle klímaváltozással szemben — legyen bár trópus, vagy sarkvidék — tökéletesen ellenállnak, s ezenkívül teljesen tűzbiztosak is. Szellemes konstrukció, méltó a több mint 80 éves, nagyhírű magyar transzformátorgyártás hagyományaihoz. A műszaki fejlődés, a gyártmány- és technológiaváltás felgyorsulására utaló jelek többsége elsősorban a gépipar 21, az utóbbi időszakban már kiemelten fejlesztett termék- csoportjában mutatkozott meg: mindenekelőtt a műszeriparban, a vákuum- és híradástechnikai iparban, a nehézgép- és vegyipari gépgyártásban, továbbá a szerszámgépipar bemutatóján. A megyénk üzemei által kiállított termékek közül az igényés zsűri a BNV-nagydíjával tüntette ki a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára olajáramlás-mérőjét, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION-Reck raktározáshoz szükséges nehézállványait. Két BNV- díjas termékünk van. Az egyiket a Balassagyarmati Fémipari Vállalat kapta a hidraulikus alumínium' bányatámtermékéért. a másikat a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a CO,-es hegesztőhuzalért. Több gyártmánycsoportban — a legfejlettebb nemzetközi példákhoz igazodva — bővült az elektroniakai iparág termékeinek fel- használása az új konstrukciókhoz. (Ez akkor is jelentős eredmény, ha a beépített integrált áramkörök, mikroprocesszorok, számjegyvezérlések, automatika elemek égy része ma még importból származik). Ezek sorában például figyelemre méltó volt a Labor Műszeripari Művek mikroprocesszorral összekapcsolt automatikus működésű, új kémiai elemző rendszere. Vagy a Medicor Művek elektronikus orvosi műszerei, a Híradástechnika Szövetkezetnek a moszkvai olimpiára készült monitora, a telefongyár, különböző teljesítő- képességű átviteltechnikái rendszerei. (Ezek közül az egyik változat megkapta a BNV nagydíját is.) Figyelemre méltó eredménye a hazai konstruktőrgárdának az automatika széles körű alkalmazása. A szerszámgépiparban, a szállításban, anyagmozgtásban, a szárítótechnikában például az automatikus működésű berendezések sorát produkálták a magyar vállalatok. Olyan teljesítményű termékeket, amelyek ma a világpiac legkeresettebb, s legjobb árszínvonalú cikkéi közé tartoznak. Az említettek mellett egy további új termékcsoport, új hazai gyártási ág jelentkezését is megfigyelhettük az idei BNV-n, éspedig a környezetvédelmi berendezések és műszerek nagyszámú jelentkezését. A környezet- védelmi iparág jelenleg a „menő” ágazatok közé tartozik a világban. A szakemberen különösen két magyar konstrukciót dicsérték: az AFIT XII-es Autójavító Vállalat előregyártott elemekből összerakható szennyvíztisztítóját, amely olaj, zsír és a nagy lebegőanyagtartalmú szennyvizek szűrésére egyaránt alkalmas. Előnye tehát, hogy több célra jó, továbbá, hogy bárhol összerakható. Bárcsak tudnának belőle sokat készíteni. Hasonlóan sokaknak megnyerte tetszését az aprítógépgyár hulladékégetője, főként, mert teljesen füst- és szagmentesen működik, s a keletkező hőenergia gazdaságos felhasználását is megoldja. A m «a «-»r ci»« ipar ezúttal bemutatott íA llIil'iVd I termékeinek 35—40 százaléka már eléri a legjobbak színvonalát. Az lenne most a hasznos, ha a legjobb termékeket felvonultató gyárak képesek lennének elsősorban ezeket, a számottevő nemzetközi figyelmet kiváltó és elismerést szerzett gyártmányaikat gyorsan és nagy sorozatban készíteni. Ha gondos profiltisztítással, az anyagi, szellemi, gépi erőt most ezekre fordítanák, hogy hamar és sokat dobhassanak piacra, így a külkereskedők közeli határidőkre vállalhassanak szállításokat. Ennek eredményeként az árak is sokkal jobbak lehetnének, mintha, nagyobb tételekkel csak 1980 után jelennek meg az összes ma még érdeklődő partner piacán, l G. F. Megszigorították a rétek, legelők fűtermelésének nyilvántartását Több intézkedés segíti elő a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztését; a rendelkezések nyomán az üzemek többet adnak a korábban éveken át elhanyagolt területekre, viszont a gazdaságok házi nyilvántartása és a termelés elszámolása még mindig felületes és nem is egységes. Miután a gazdaságok többsége kellő nyilvántartást nem vezet és a legeltetés adatait sem tartják számon, nem ismerik a költség- és jövedelemviszonyokat sem, ami akadályozza a tervszerű rét-legelő gazdálkodást. A MÉM most felhívta a mezőgazdasági nagyüzemek figyelmét arra, hogy a rét-legelő területek fűtermését a számviteli előírásoknak megfelelően tartsák nyilván,' és ugyanakkor felkérték a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságát, hogy a pénzügyi revízió keretében fokozottan ellenőrizzék a rétek, legelők megfelelő nyilvántartását, és a hozamok összesítését. A számviteli előírások megsértését a jövőben az eddiginél szigorúbban szankcionálják. _____ B Uefiannr szó iiernaügyben jár, hogy akkor én magasabb bért kapok. Nem! Viszont az sem megengedhető, hogy egyesek csak úgy „félkézből” megcsinálják a havi százhúsz, nem ritka esetben a százharminc százalékot. Ez már egyben a norma körüli lazaságot is jelzi... Más meg,, aki nem oly ügyes, vagy nagyobb figyelmet igénylő munkát kap, amit nem lehet „összevágni- barmolni”, bármily becsületes teljesítménnyel, sincs ott a fizetésben a legelsők között. — Laza normákat említett? — Vannak még ilyenek. Sokszor affélék, amiket a pesti törzsgyárból „örököltünk”. Jó néhány esetben tapasztaltuk, hogy gyáregységgé válásunk után nem is o!y sok időre, fiatal munkásaink szinte megerőltetés nélkül túlteljesítették a „fenti” követelményeket. Persze, ez azóta megszűnt. — S azóta is haragszanak önre ?' — Meglehet. Bevallom, nem vagyok túl népszerű ember a gyárban. De mindenkinek illene odáig eljutni, hogy érzékelje: előbbre jutni, jobban élni, valamennyi álmunkat- vágyunkat folyamatosan megvalósítani csal*- intenzív, jól szervezett, munka révén lehet. Mondta, rendszeresen oda- állnak munkatársai a dolgozók mögé, végzett munkájukat regisztrálni. Lehet-e még többet „kivenni” a szalagok, padok mögött ülőkből? — Lehetne . . . Hangsúlyozom, csak lehetne. De figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy gyakran meglehetősen kis szériában készülő berendezéseket állítunk elő. Amire egyszerűen képtelenség teljesítménybért megállapítani. Hiszen egy öt-hat-hét száz alkatrészből álló „valami” lenormázása több időt venne igénybe, mint a termék előállítása. És ez az a pont, amikor átesnénk a ló másik oldalára: mi magunk csökkentenénk a hasznos tevékenységet. Teljesítménybért csak a nagy mennyiségben gyártott berendezéseknél célszerű bevezetni mint például a magnómotorok esetében. Ahol — lévén évek óta futó termék — pontosan megállapítható az az ideális — nekünk, s a dolgozóknak is Kedvező — idő, amely alatt meg keli csinálni! — S mindezek ellenére — miként említette — meglehetősen sok pluszidőt kérnek, a dolgozók, s gyakran az ő pártjukon álló művezetők is. — Rossz a meghatározása! Ä művezető a „fenti”, s a „lenti” érdekeknek egyaránt képviselője. ö csak a jogos követelésekkel áll elő ... És itt van a normaellentétek másik magyarázata: ha szervezésünket még tovább tudnánk fejleszteni, senkiben sem merülne fel az igény, hogy általa jogosnak vélt gépállásra kérjen pénzben is éi- zékelhető utalványt. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében, már csak a rendszeres tervtúlteljesítések miatt sem, nem rosszak az eredmények. S ott, ahol megközelítőleg ezerhatszáz alkatrésszel dolgoznak — valljuk be így ^an — szinte lehetetlen valamennyi alkatrész előállítására és szerelésére normákat megállapítani. De jobban eredményesnek lenni csak egyfajta módon lehet: még. szigorúbban alkalmazkodni a reális követelményekhez. S ezt tetszik-nem tetszik alapon nem lehet megvalósítani. Csak úgy. ahogyan Molnár László osztályvezető mondta: — Az esvéni és a közösségi érdek találkozása a célunk. Ami egyben újabb feladatot is állít elénk: az öntudat to- váhbi elmélyítését. Mert — dolgozni már tudunk. Karácsony György NÓGRÁD - 1978, május 27., szombat 3 T