Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
Hol vannak a tartalékok? így vélekedik a TOT főtitkárhelyettese 'Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos vezetésben. 1934-ben született Tótkomlóson, 1957-ben Odesszában (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitűnően gazdálkodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt a TOT elnökségének, majd 1976 decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesévé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdálkodás tartalékairól. — Az agrárkérdések iránt érdeklődők körében erős a hit, hogy a téesz- gazdálkodás legfőbb tar. talékai az úgynevezett „alsó harmadban”, a gyenge téeszek kategóriájában találhatók. Így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó téeszek jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedelmüket, ha a tájnak, a termőterületüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állattenyésztésben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásuk, ha a közgazdasági szabályozók, a műszaki és anyagi ellátás szervezetének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevékenységüket. — Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jó szövetkezetek eredményeihez? — Erre is van példa — különösen az állattenyésztésben —, de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövetkezetek különböző csoportjainak termelési eredményei között a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedelmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően fokozzák úgynevezett melléküzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúlbő- rök kikészítésétől a műanyag- ipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevékenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendítéséhez jó szakemberekre is szükség van akik felismerik és a tagsággal el tudják fogadtatni a követendő utat. — Az előbb óvatosan a termelés fokazásának egyik tartalékaként említette a gyenge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tartalék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a „középső harmadban”, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek körében található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogy itt lehet a termelési eredményeket a legjobban és leggyorsabban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelményeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle „skatulya”, amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy is-is. Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyos fokú önelégültség, vagy talán inkább a kockázattól váló tartózkodás. Félelem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám az is tény, hogy a mezőgazdaság ipari kiszolgálása, műszaki ellátása ma még nem mindig kereskedelmi módszerekkel, inkább elosztás útján történik. És itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát ha a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik már most jók, kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar iparnak, kereskedelemnek, külkereskedelemnek, jelentős feladatai vannak tehát abban, hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megállapítással nem akarom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező, de azokat csak részben kihasználó gazdaságok felelős vezetőit. — Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feledkezhetünk meg a felső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — A feltétlen elismerés hangján szeretnék ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Korszerű üzem- és munka- szervezést valósítanak meg. Alighanem a legtöbbet teszik mezőgazdaságunk fejlődéért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellemző a kezdeményezés, a kockázatvállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyekkel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is számíthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák eredményeiket. — Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az idei esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi időjárás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldségtermesztőknek, a kukoricáért felelős agronómusok- nak. Az évszakhoz képest egy picike lemaradásunk is' van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én főagronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti bölcsességgel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az helyre is tudja hozni”. — Bizonyára így is lesz... Földeáki Béla Eddig ez volt a gyakorlat a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában, amikor egy-egy dolgozó valamilyen oknál fogva otthon maradt, s másnap, amikor munkába állt, a művezető távolmaradásának okát firtató kérdéseit azzal igyekezett lezárni: — „Írjál egy nap szabadságot, vagy írjon egy nap ...” Ebből egyesek az utóbbi időben szinte sportot űztek. Olyankor is ezzel hozakodtak elő, amikor.... F. O. kerek képű, nagy fekete hajú, kétcsaládos fiatalember. Nemrég kaptak lakást Zagy- vapálfalván. Öt évig egyfolytában itt dolgozott. Aztán tavaly elment szerencsét próbálni. Hat hónapig volt távol. Ezalatt három munkahelyet hagyott maga mögött, míg végül újra itt kötött ki. Egyike volt azoknak, akik az „Írjon egy nap szabadságot...” gondolat jegyében váratlan meglepetéseket tartogatott a művezetőjének. Ebben az esztendőben a neki járó 14 napi szabadságból május elejéig 12 napot az előbbi módon vett ki. Ezt megelőzően művezetője világosan értésére adta: a következő távolmaradás igazolatlan lesz. A fiatalember úgy gondolta, hogy ez is ugyanolyan be nem váltott ígéret marad, mint a korábbiak. Tévedett! Arra hivatkozott, hogy egyszerre lázaso- dott be a felesége és a gyereke. Ezt persze bizonyítani nem tudta! De még annyi fáradságot sem vett, hogy telefonon, bejelentse: ma ne számítsanak rá. Ismerik a BRG salgótarjáni gyáregységének termékeit c tőkéspiacokon is. Hírközlő-berendezéseik műszaki színvonala, megbízhatósága miatt mind több exportmegrendelést kapnak, így legutóbb Peruval született egyezmény, ahová az esztendő második felében küldik termékeiket. A perui vevő olyan URH rádió adóvevő berendezések gyártását kérte, melyekkel 20—30 kilométeres körzetből közvetlenül érintkezésbe lehet lépni a vezetékes telefonhálózattal, így járművekből, messzi településekről is, ahol nincs telefonkábel lefektetve, hívható a keresett távbeszélő-előfizető. A telefon- vonal-hosszabbító berendezés már kiállta a próbát a közel- keleti országokban, most Dél-Amerikában szeretne jól bemutatkozni. Képünkön: Szer érni László, az elkészült adóvevő készülékek ellenőrzésében vesz részt, hogy a műszaki paramétereknek megfelelően teljesíti-e feladatát a rádió- telefon. —kulcsár— A járási pártbizottság megtárgyalta Pásztóu Lendületesebben az országos átlagnál Az MSZMP pásztói járási és nagyközségi bizottsága együttes ülésen vitatta meg a közelmúltban, amelyen részt vett Hoós János, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezetője is —, hogy a járásban miként haladnak a XI. pártkongresszus határozatai, az ötödik ötéves terv időszakára előirányzottak végrehajtásával, melyek azok a területek, ahol a feladatokra az eddiginél jobban kell összpontosítani a figyelmet. A járási pártbizottság első titkára, Juhász Sándor előterjesztésében örvendetes vonásokról számolhatott be, hiszen az ipari és mezőgazda- sági üzemek az elmúlt években derekasan helytálltak, fejlődésük lendülete meghaladja az országos átlagot. Többet exportra Egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a pártszervezetek hatékonyabb irányító, szervező és ellenőrző munkájának hatására a gazdaságpolitikai célkitűzések időarányosan teljesültek. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a párttagságot, s a pártonkívülieket is mozgósító cselekvési programok. A járás ipara dinamikusan fejlődjk, 1975-höz képest 36 százalékkal nőtt a termelés. Különösen a Váci Kötöttáru- gyár pásztói telepén, az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárában tettek ki magukért. A hatékony intézkedések következtében feltárták a belső tartalékokat. Az új műszaki megoldások, a munka megszervezésének csiszolása arról árulkodik, nem csupán feltárták, ki is használták. A szerszám- és készülékgyárban üzemel az új öntöde, ahol tudományos munkatársak segítségével a korábbinál jóval tartósabb öntvényeket készítenek a hazai üvegiparnak, s külföldről vásárolt licencek alapján automata gépsorokat gyártanak, amelyekkel jelentős devizát spórolnak meg a népgazdaságnak. A MEZŐGÉP gyáregysége is fokozza exportját, miként a Váci Kötöttárugyár telepe. A gazdaságos, exportképes termékek aránya emelkedő, amely azt példázza: Pásztón a termelés hatékonyságának növelésével, a minőség javításával, a hazai és külföldi piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodással megteremtették a feltételeket a további sikerekhez. Veres Mátyás, a szerszám- és készülékgyár párttitkára hozzászólásában ezt úgy fo- lalta össze: a munkások ma már megértik a megváltozott körülmények hátterét, szemléletük formálódott, s ezt tükrözik az eredmények is. Pótolva a lemaradást A pásztói járás mezőgazda- sági üzemei a megyében a legjobb termőhelyi adottságokkal rendelkeznek. Bár 1976-ban az időjárás viszontagságai következtében az előirányzatot nem sikerült teljesíteniük, a következő évben pótolták a lemaradást, az árbevétel 1975-höz viszonyítva 27 százalékkal emelkedett. Az üzemekben korszerűsödött a termelésszerkezet, egyre jobban igazodik a helyi adottságokhoz. A növénytermesztést az új, intenzív fajták meghonosítása, az emelkedő műtrágya-felhasználás, a termelés technikai hátterének korszerűsödése jellemzi. Tavaly például búzából a járási átlag 37 mázsa volt hektáronként, emelkedett a zöldség vetésterülete. Az állattenyésztés 1975 óta felfelé ível. A tehénlétszám gyarapodása összhangban áll az ötéves tervre megszabott célokkal. A tejtermelés két év alatt 400 literrel emelkedett, ami a javuló takarmányozásnak, a gondozói munka színvonala növelésének, a gondos tenyésztési munkának köszönhető. Továbbra is gondot okoz a termelőszövetkezetekben, hogy a hozamok emelkedésével párhuzamosan nem kielégítő a nyereség, amely a beruházások megvalósításának ütemét lassítja. Mert amíg á tsz-ek elsősorban az új, nagy teljesítményű erő- és munkagépek beszerzésére törekednek, addig az állattenyésztés férőhelyei bővítését célzó építkezések előkészülete hosz- szú, kevés a vállalkozó kedv, a saját erőforrás. A mezőgazdasági üzemeknek a hátralevő időszakban a nagyobb árbevételt biztosító kultúrák — gabona, cukorrépa, kukorica — hozamainak emelését kell előtérbe helyezniük, míg az állattenyésztésben a szarvasmarha és juh felel meg legjobban az adottságoknak. Még sok a tartalék Az előterjesztő és a hozzászólók is hangsúlyozták, hogy az eredmények ellenére meg sok a kihasználatlan tartalék az ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt. Budai László, a káliói közös gazdaság szerelője csokorravalót sorolt fel, kezdve a munkaidő lehető legteljesebb kihasználásától a nagygépek állásidejének csökkentéséig. Kovács Ferenc, a járási hivatal elnöke a tanácsi beruházások körüli problémákra hívta fel a figyelmet, gyakran a különböző érdekek a hátráltatók. Egyébként a járás építőiparának jót tett a kisebb ipari szövetkezetek egyesülése. A kapacitás növekedésével a beruházások kivitelezéséhez elegendő erő áll készenlétben. Takács^ László, az ecsegi pártszervezet titkára, a párt- alapszervezetek munkamódszerének javítását emelte ki, arra hívta fel a figyelmet, hogy a döntések megszületéséhez az eddiginél több segítséget kell nyújtani a gazdasági vezetőknek. A kiváló gazdasági eredmények jó hatással voltak a járásban egyéb területekre is. A lakosság életszínvonala emelkedett, az elmúlt két évben 310 új lakásba költöztek be lakók, fejlődött a személyi szolgáltatás, a kereskedelmi ellátás, s lehetne sorolni az eredményeket. A két pártbizottság együttes ülésén elhangzottak mutatják: a pásztói járásban jól haladnak. a XI. pártkongresszus által megjelölt úton. Szabó Gyula Utólagt írjál egy nap szabadságot ••• Amíg nem szembesítettem a művezetővel, addig különféleképpen igyekezett mentegetni magát. Arról egy szót sem szólt, hogy egyszer s mindenkorra véget szakít ennek a rossz felfogásnak és gyakorlatnak. Arra a kérdésre, hogy mit szól a felesége az egynapi kereset, 150 forint elvesztéséhez és a nyereség 25 százalékos csökkentéséhez, röviden így válaszolt: semmit... Bizonyára azért, mert nem is közölte vele! Ennek ellenére a vállalat beiskolázta a minősítő hegesztőtanfolyamra, aminek költsége öt-hatezer forint között váltakozik. B. A. ugyanitt hegesztő. Azért kapott igazolatlant, mert ittasan ment be dolgozni. Az ügyeletes művezető vette észre, hogy munkájában sok az üresjárat. A műszak végén megnézte, hogy mit és milyen minőségű feladatot hajtott végre. Egyértelműen megállapította, hogy csapnivaló. Ezt másnap a dolgozó is elismerte és ki is javította. Ennek ellenére a művezető és az üzemvezető úgy döntött, hogy igazolatlant írnak neki. Ugyanis nem ez volt első eset. Ki tudja hányadszor ígéri meg, nem iszik munkaidő előtt. Betartásához nincs elég akarata. De ahhoz igen, hogy durva szóval illesse azt a fiatal kollégáját, aki megkérdezte tőle: — Miért nem dolgozol? Az ital annyira tönkretette, hogy tíz évvel látszik idősebbnek. Szerinte csak akkor tudna józanul dolgozni, ha mindig délelőttre járna. Ha pedig egyedül van odahaza, nem tudja beosztani szabad idejét — iszik. Olvasás, tanulás, vagy egyéb hasznos időtöltés szóba se kerül nála. Mivel nem értett egyet a művezetői döntéssel, elment panaszra a szakszervezethez. Mielőtt választ adtak volna neki, meghallgatták az érdekelt vezetőket. Utána közölték vele: egyetértenek a döntéssel. Azóta azt mondja: a szakszervezet sem védi meg a dolgozó embert. Hogy miért, kiegészítésül a következőket: előző művezetője fél évre egyforintos órabércsökkentésre javasolta az ivás miatt. Ez sem használt neki. Most sem ő, hanem a művezetője a hibás. ★ T. M. a forgácsolóban dolgozik. Gépipari technikumot végzett. Őt is az igazolatlan mulasztók között tartják számon. — Igen, a születésnapom volt. De egyébként ehhez senkinek semmi köze. — Nem gondolt arra, hogy a maga munkájára... Nem tudtam befejezni a kérdést, mert flegma, nyegle módon közbeszólt: — ez az én dolgom, nem tartozik másra, nem nyilatkozom, és kérem a nevemet se írják ki az újságba. Mint mondja, egyetértett a büntetéssel, de ez is csak kizárólag rátartozik. A mellettem álló művezető mosolyogva csak annyit szól: most se tagadja meg önmagát. Az üzemvezető arcán viszont megrökönyödés látszik. Az egyik dolgozó megjegyzi: nem merne így viselkedni, ha itt lenne a nagy, köztiszteletben álló, nyugdíjas, bányász édesapja. Egy tévedését kívánom helyrebillenteni. Ez pedig a következő: a fegyelmezetlenség nem magánügy, hanem az egész kollektíva ügye! S ezt illik mindenkinek tudni. Ide vezet az engedékenység, amikor büntetés, elmarasztalás helyett egy nap szabadsággal jutalmazzák a fegyelmezetlenséget. De mint "a művezető. mondta: vége van ennek a jóvilágnak. A jövőben az eddiginél sokkal szigorúbban ítélik meg a fegyelmezetlenséget. V. K. | NÓGRÁD — 1978. május 23., kedd
