Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
Ifjúsági zenei napok Saigőtarfánban Múzeumok és látogatók A Múzeumok Nemzetközi Szervezetének (ICOM) tavaly hozott határozata alapján május 18-át a múzeumok nemzetközi napjává nyilvánították. Ezen a napon a világ minden táján, így hazánkban is, a távoli és a közeli múlt emlékeit, értékeit őrző múzeumokra irányul a figyelem. Érthető: a tegnap alaposabb ismerete segít eligazodni a mában, s formálni holnapi életünket. Hazánkban évről évre mind több ember kíván megismerkedni múzeumaink gazdag kincseivel, kulturális értékeivel. 1975-ben 12 millió, 1976- ban már 13,5 millió, tavaly pedig 14 millió 300 ezer látogatója volt az ország 430 múzeumának. VESZPRÉM, PEST, BARANYA örvendetes az is, hogy a múzeumok egyre több szállal kötődnek ma már nemcsak a fővárosban élők, hanem a vidéki emberek mindennapi életéhez is. Jól példázza ezt: amíg 1975-ben az összes múzeumlátogatók 31 százaléka a budapesti múzeumokat kereste fel, addig tavaly a múzeumlátogatóknak csak a 24 százaléka járt a fővárosi múzeumokban, a többi a vidéki városok és falvak múzeumainak egyre gazdagodó kincseire volt kiváncsi. Az ország hét leglátogatottabb múzeuma közül öt vidéken található. Tavaly a Magyar Nemzeti Galériának volt a legtöbb látogatója, összesen 709 ezren keresték fel. 475 ezer látogatójával a második helyen a szentendrei Kovács Margit-kerámiamúzeum áll. Harmadik a budapesti Mátyástemplom, negyedik az egri, ötödik az esztergomi, hatodik a keszthelyi Helikon és a hetedik a szilvásváradi erdészeti múzeum. A budapesti Történeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum csak ezután következik a sorban, míg a Magyar Nemzeti Múzeum a 17. helyen áll. A főváros után Veszprém megye az első. Múzeumait tavaly 1 millió 600 ezer ember kereste fel. Ezt követik Pest megye múzeumai 1 millió 246 ezer látogatóval, míg a harmadik helyen Baranya megye áll: múzeumaiban 1 millió 132 ezer ember fordult meg egy esztendő alatt. Mindebben jelentős szerepe van annak, hogy hazánkban tizenhat esztendő óta október a múzeumok hónapja, amikor új kiállítások és rendezvények egész sorával várják az érdeklődőket. Ilyen programsorozat nincs sehol a világon. De jelentős szerepe van annak is, hogy a múzeumi munka egyre inkább a közművelődés egészének szerves részévé válik. Évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat, s az ott látottakkal kiki a maga módján, képessége és felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meglevő ismereteit. Az önművelésnek ez a módja is dicséretes, ám a tárlatvezetések ennél sokkal többet is tudnak nyújtani látogatóiknak. A szakember értő és főleg közérthető magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az átlagos múzeumlátogató önmaga „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alkotásokból. ZENÉBEN ELMONDANI Ma már egyre több helyen rendeznek hangversenyt, irodalmi estet vagy éppen filmvetítést a múzeumban. A zene nem idegen a képzőművészettől, hanem rokon vele. Zenében is el lehet mondani mindazt, amit a festő vászonra álmodik. Sőt, egy-egy jól választott zeneművel kiegészíteni, fokozni is lehet azt az élményt, amit egy múzeum vagy tárlat megtekintése nyújt a látogatónak. Az oly’ sokáig féltve őrzött múzeumi csendet semmiképpen sem bontja meg, hanem újabb élmények forrá- vásá válik. Gondoljunk csak a Magyar Nemzeti Galériában vasárnap délelőttönként rendezett hangversenyekre, vagy a szentendrei Kovács Margit- kerámiamúzeum udvari koncertjeire, a zebegényi Szőnyi István-emlékmúzeum zenés hét végi programjaira! Lényegében ugyanez vonatkozik a többi társművészetre is. A múzeumokban egyre gyakrabban rendezett irodalmi programok mind kedveltebbé válnak. S az is természetes ma már, hogy a múzeumokban Gorka Géza, Szőnyi István, Czóbel Béla, Bar- csay Jenő vagy éppen Kovács Margit művészetét megörökítő filmeket vetítenek. Tavaly már 321 műsoros rendezvényre került sor budapesti és 256-ra vidéki múzeumokban. Természetesen nemcsak a társművészetek segítségével kerülhetnek közelebb múzeumaink rendszeres vagy eljövendő látogatóikhoz, hanem különböző ismeretterjesztő, a gyűjtemények értékeit feltáró-bemutató előadásokon keresztül is. MUZEOLÓGUS TANÁROK Újszerű kapcsolat van kialakulóban a múzeumok és az iskolák között: több helyen múzeumi órákat rendeznek, amelyeken muzeológusok tartanak előadásokat. Másutt a múzeumok adnak otthont kép- zőműyészeti, történelmi vagy éppen irodalmi órák megtartásának. S az újszerű kapcsolatok közé tartozik az is: egyre több múzeum lép ki falai közül, s mutatja be egy-egy gyűjteményét üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Még egy hónapja sincs, hogy Szentendrén felavattuk az ország 431. múzeumát: élőklasz- szikusunk, Barcsay Jenő festőművész emlékházát, amelyben a mester egész életműve megtalálható. Egy kicsit jelkép is volt ez a múzeumavató, jelképe annak, hogy gazdag kulturális örökségünk mind szorosabban, eltéphetet- lenebbül hozzátartozik mindennapjainkhoz. P. P. Mai iévéajánlaiunk 21.00: Köszöntünk V1T, köszöntünk Havanna! 15 ezer csapat jelentkezett a VIT-vetélkedőre. S mivel minden csapatban 5 fő volt, ez hatvanezer fiatalt jelent. Közülük, a háromnapos tatai válogatás után 24 csapat maradt, akik négy elődöntő és két döntő során mérik össze erejüket, a mai naptól kezdődően hat héten keresztül, hetenként egyszer, a tévénézők figyelme előtt. A témakörök: Kuba gazdasági, politikai és kulturális fejlődése, hazánk helyzete, az eddigi világifjúsági találkozók története. Kiegészítik a vetélkedőt sport- és játékfeladatok is. Részt vesznek a programban régebbi VIT-ek küldöttei, színészek, sportolók is. Az egyenként másfél órás adásidő azt is jelenti, hogy nemcsak a kérdések és feleletek pattognak majd, hanem érdekes műsorszámok jelentik a feladatot. Alkalmanként a stúdióból és két vidéki városból történik a közvetítés. A műsorvezető: Horvát János. pen vágott török dohánya. Hát űztem véle a gondom. Attól maradtam meg. Az életben marasztalja az embert. Sokszor csak a pipaszárba kapaszkodhat az élő. Hinni köll benne. Meg színi. Még szívod, élsz! — Ez igaz lehet. Mert aki nem él, nem szívja. — Na lásd. Ezért. Gyújtsad! Díszíti is az ember gyerekét, akár tulipán a ház elejét. Ügy nézem, jól is áll a szádban. — Gondolom. Mint tehénnek a süveg! Hanem Matyi bácsi annyi jóval megtrak- tál, rá se szolgáltam. Hátha nem válók be! Hogy adom vissza? — Mi, te? Hát örülök, ha bár adhatnék többet!... Nem folytatta, a pipával .keveredett vitába. — Tetű- essön a közepébe, hát szégyenben hagy! A tied fogja-e? — Ég, mint a puskapor. • — Hogy adod vissza? Gye- rököm lögyé! — Vagyunk már hárman is. Velizárék is annak tudják magukat. — Jó, jó, csakhát. — Fakófejűek! Baj az? — Nem baj, dehogy. Hanem én avval vagyok megverve, hogy némely szagokat, színeket, ízeket nem tudok magamba venni. A Salgótarjáni városi Tanács VB művelődésügyi osztálya — a KÖT A Nógrád megyei szervezetének, az úttörőszövetség és KISZ városi bizottságának bevonásával — másodízben rendezte meg a salgótarjáni ifjúsági zenei napokat. A tavalyi kezdeményezés és az első SIZN eredményeinek, tanulságainak ismeretében ez a második rendezvénysorozat, máris sokkal előkészítettebb, szervezettebb képet nyújtott, így az eredmény, az átlag- színvonal is természetszerűen magasabb volt, mint az első megmozdulásé. Miért volt szükség az ifjúsági zenei napok megrendezésére? Akik a város utóbbi éveinek zenei, kóruséletét ismerték — különös tekintettel az iskolai énekkari mozgalomra — látták, tudták, hogy Salgótarjánban hullámvölgybe került az iskolai kórusmozgalom. Az érdekeltek több gátló körülményre hivatkoztak — jogosan —amelyek között szerepelt a tanulók sokirányú elfoglaltsága, szakemberhiány, érdektelenség, de ezek mellett közös vonásként visszatérő gondnak tűnt a foglalkoztatottság, a megfelelő ösztönző program hiánya. összeültek a szakemberek és először ennek az utóbbinak a megoldására kerestek lehetőséget Így született meg az ifjúsági zenei napok megrendezésének gondolata, melynek évenkénti megrendezésétől sokat vártak. Néhány szót az idei zenei napok méreteiről: az ötnapos rendezvénysorozaton négy kisdobos-, nyolc úttörő- és négy középiskolás-énekkar lépett fel, melyhez még hozzájárult a Mártírok úti zenei tagozatú általános iskola három énekkara, valamint azegyes iskolák színeiben szereplő zeneiskolai hangszeres növendékek, a Nógrádi Sándor úttörőház fúvós- és vonószenekara. Ez több mint ezer tanuló mozgósítását jelentette ! Az egyes hangversenyek alkalmával minden énekkar a 10—12 perces műsorán kívül 3—3 kötelező művet is vitt, melyet 3—4 iskola egyesített kórusa adott elő — váltott karnagyokkal. Ezeken kívül, három dalt — összkari számként — minden résztvevő kórus megtanult. Így minden énekkar hat kötelező művet, vitt a hangversenyre önálló műsorán kívül. Kemény munkára serkentette ez mind a kórusvezetőket, mind az énekkari tagokat. A feszített munka eredményei megmutatkoztak a proDe hogy ne kerülgessem a kását, megmondom az elején, tőlem sok mindent elvett már az élet. Egy fekete fejű kisfiámat is elkívánta. De az ütött rajtam olyan léket, hogy nem hevertem ki máig. Pedig közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Mikor azt mondta Gavallér, hogy egy fekete fejű kilencéves gyerek jön, hát mást se vártam, mint azt, téged. Mondtam is neki, serkentek belőle olyan csikószámadót, amilyent még nem hordott ez a gyöpscg. Magam helyett. A saját kölkömből is csak azt akartam én. Magamban úgy voltam, ha hasonlít hozzá, ha csak egy mozdulata emlékeztet a kisgyerekre, akkor én lóra ültetem. Csak el ne kiabáljam, em- bör löszöl. De neked is akarnod kell. Az ember nem úgy nyúlik az égnek, ahogy az árokparti paréj. Igazítja az élet, meg magának is tudni kell, hogy mifelé igazodjon. Az igaz emberség felé. Kérdezheted, hogy honnét tudom. Hát a magam szemével is néztem, nem csak láttam tán a világot. Mutatja az magát, ha valaki érdeklődik utána. Meg hát más sorsa is adhat intőt az értőnek, nemcsak a sajátja. Korán elkezdett engem az élet tanítgatni. A keményebbik oldaláról. , (Folytatjuk) dukciókon. Minden énekkar a várakozásnak megfelelően helytállt és nemigen voltak, gyenge pontjai a rendezvény- sorozatnak. Sokat javult a kórusok intonációs készsége. Előbbre léptek a műsorválasztás igényessége terén, így általában minden együttes felkészültségének megfelelő darabválasztással lépett közönség elé. Nem hiszem, hogy szerencsés lenne ezúttal az egyes énekkarok produkcióinak elemzése, ez megtörtént a hangversenyeket követő szakmai megbeszélések alkalmával. Mégis szükséges kiemelni az évek óta egyenletesen magas színvonalú Bolyai János Gimnázium (vezető: Rozgonyi István) és a Márírok úti Általános Iskola kamarakórusának (Karnagy: Csillik Mária), valamint a^ korántsem érett, de egészséges hangzásával, szép éneklésével inkább a meglepetés erejével ható 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kórusának (Karnagy: Kalocsai Miklós) és a kisiskolának számító Néphadsereg úti Általános Iskola kisdobos- énekkarának (Juhász József- né vezetésével) szereplését. Ezeknek az énekkaroknak említése egyáltalán nem vet árnyékot a többi tizenöt énekkar munkájára, hisz meglepően — az iskola adottságainak megfelelően — egyenletes, jó színvonalat képviseltek. Mi sem bizonyítja jobban, mint a zsűri döntése, mely szerint a rendelkezésre álló díjazásra szánt összeget az iskolák énekkarai között egyenletesen osztották el (2—2000 forintos vásárlási utalványokat) az énekkari munka támogatására. Fentieken kívül a zenei napok karnagyai közösen látogatnak el a júliusban Debrecenben tartandó nemzetközi kórusLánccal ellátót! ősnyomat, A prágai Öváros jogi könyve. fesztiválra, ahol bizonyára' újabb tapasztalatokkal gazdagodva térnek haza, kamatoztatva azokat saját karnagyi munkájukban. Az értékelések során vetődött fel, hogy Salgótarjánban még mindig van két középiskola, ahol nem működik énekkar. Talán az iskoláit igazgatóságai, nevelői és a KISZ összefogása ezekben az iskolákban is megteremthetné a lehetőséget a kórusok működéséhez. A fiatalok mindenütt szerettek és szeretnek énekelni — bizonyára ezeknek a középiskoláknak a diákjai sem kivételek — ám, meg kell találni a helyes módot és körülményt ahhoz, hogy az „éneklő ifjúság” körébe ne csak néhány iskola növendékei tartozzanak, hanem minél szélesebb körben legyen természetes a közös éneklés. Hogy milyen varázsa van a közös éneklésnek, arról az ifjúsági zenei napok sport- csarnokban rendezett záró- hangversenyen győződhettünk meg igazán. Az eredetileg nézőtérül szolgáló lépcsőzetes nézőtér a kóruspódium szerepét töltötte be. ahol mintegy ezer énekes foglalt helyet, előttük elhelyezkedve az úttörő fúvós- és vonószenekar. A közönség a játszótéren elhelyezett székekről gyönyörködhetett a kórusművekben. Monumentális, lenyűgöző; dalosünnep zárta az ifjúsági zenei napokat, amilyen a város zenei életének történetében még nem volt. Minden bizonnyal olyan impulzust adott kórustagoknak és kórusvezetőknek, melynek gyümölcsei már a következő,' 1979. évi salgótarjáni ifjúsági zenei napok alkalmával is érezhetők lesznek. 9— Na, leparoláztatok az ostorokkal ? — Még nem értünk rá arra — válaszol Velizár, megrázva kezében a sallangra díszített karikás ostort. — De ami késik, nem múlik! — Lesz még arra alkalom, hanem eredj csak Kokora Velizár Csőke után. Hajnalban menesztettem, hogy csapásol- ja föl három kóbor birkánk nyomát. Este van, se Csőke, se birka. Tán a nagy lapos pocsolyába ragadtak? Vagy a tatár kapta el őket? Megy is Velizár, kezeügyé- ben lova, egy tekintetet nem vet ránk, úgy olvad el a szürkülettel. A lovak elindulnak a Lencsésnek a vezércsődör csöngője nyomán. Szótlanul kullogunk utánuk egymás mellett Matyi bácsival. Rég visszaérünk az éjszakai lóállásba, még nem esik szó közöttünk. Hanem pipa kerül elő, kettő. Egyet idekínál nekem, nézem a kelő hold világánál. Pipa nékem oda- jászságban csak addig tartózkodott a kezemben, míg odébb tettem. Nem is kínálták, nem is kívántam. — Na, tőts rá, megillet, a magad kenyerét eszed! — Nem vagyok ám pipás. E nélkül nem csikós a legény. A pipásnak az éjszaka úgy száll el, ahogy a füst. Észre se veszi. A szúnyogságot elűzi. Mindenről jó egy jó szívat dohány. Én is ilyen koromban akasztottam első ízben agyaramra a csutorát. Ital nem volt a környezetemben, hogy rámszakadtak a bajok. Ott volt az apám pipája, széNÓGRÁD - 1978. május 18., csütörtök Cseh könyvművészet Tíz évszázad cseh könyv művészete címmel kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múze umban. Mária Terézia koronázási menete az újvárosi városháza előtt, (rézkarc)
