Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-11 / 84. szám

Gustav Husák Bonnban Hétfőn délelőtt négynapos ■hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett Gustáv Husák csehszlovák államfő- a CSKP KB főtitkára a kőin— bonni repülőtéren Walter Scheel nyugatnémet köztársa­sági elnök és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter fo­gadta. Husák kíséretében Bonnba érkezett Václav Hula minisz­terelnök-helyettes és Bohuslav Chnoupek külügyminiszter is. Nyugatnémet részről Husák látogatásától a két ország kap­csolatainak további javulását, a kulturális és kereskedelmi együttműködés fejlesztését várják. Ezt a célt szolgálja az a kulturális megállapodás, amelyet kedden írnak alá a bonni kancellári hivatalban, valamint az a találkozás is, amelynek keretében Gustáv Husák — ugyancsak kedden — a nyugatnémet ipar és ke­reskedelem vezető képviselői­vel folytat eszmecserét. A bonni kormány számára mindezeken kívül azért is fontos ez a látogatás- mert keleti politikájának újbóli fel­lendülését is jelzi. Schmidt kancellárnak és Genscher kül- ! ügyminiszternek elsődleges f külpolitikai célja, hogy a ke­let—nyugati enyhülés folya- t matosságát demonstrálja. Eb- ; be az elképzelésbe illeszkedik I szervesen mind Gustáv Husák : látogatása, mind Leonyid Brezsnyev. május elejére ter­vezett bonni útja­Egy kommunista indAs emlékére A képen Husák Walter Scheel nyugatnémet elnök társaságában. köztársasági I. Csalódott reagálás Nyugatnémetek Csalódott ingerültséggel rea­gált a nyugatnémet kormány és ellenzék Carter amerikai felnöknek a neutronfegyverrel kapcsolatos „félig nem, félig igen” döntésére. A helyzet megvitatására Helmut Schmidt kancellár hétfőre összehívta a bonni parlament külügyi és hadügyi bizottsá­gát. A két testület együttes ülésén részt vett Hans-Diet­rich Genscher külügy- és Jians Apel hadügyminiszter is. A kormány hivatalos nyi­latkozataiban óvakodik attól, hogy még jobban elmérgesít­se a viszonyt az Egyesült Ál­lamokkal. Bölling kormány­szóvivő állásfoglalásában „tu­domásul vette” a neutron­fegyver gyártásának bizonyta­lan időre történő elhalasztá- .sát, Genscher külügyminisz­ter pedig vasárnap esti tévé- . nyilatkozatában igyekezett ki­emelni Carter döntésének „pozitív vonatkozásait” a Magyar—csehszlovák vízügyi W­A Rajka és Szob közötti h több mint 100 kilométer hosz- 1 szú közös Duna-szakaszt érin­tő kérdésekről kezdődtek tár- < gyalások hétfőn Győrött, a magyar—csehszlovák közös j műszaki bizottság dunai albi- ■ zottságának ülésén. Az elmúlt években mindkét ország területén megerősítet­ték a gátakat, amelyek mind­két határmenti terület lakói­nak megfelelő biztonságot nyújtanak az árvizek ellen. Most már ezeknek a gátak­nak megfelelő karbantartá­sára van szükség. Az idén is folytatódnak a közös szakaszon a hajózás biztonságát szolgáló folyam­szabályozások. Az eddigi közös szabályozá­sok már kedvezően éreztetik hatásukat: alacsony vízállás esetén több a víz a hajózható mederszakaszokban. A győri vízügyi tárgyalások során a két ország szakem­berei tájékoztatják egymást a Dunán végzett vízrajzi és egyéb vizsgálatokról is. Meg­határozzák az ipari kavics- termelés helyeit, méreteit. A két, ország házgyárai, építő­vállalatai 1978-ra több mint 3 millió köbméter Duna-ka- vicsra jelentettek be igényt. NATO-ra nézve. A kormány­pártok tartózkodó állásfogla­lásaival szemben az ellenzéki kereszténypártok kenyértörés­re akarják vinni a dolgot. A CDU és a CSU nyílt parla- meti vitát követel a tömeg- pusztító fegyverről. Miközben a kormányon le­vő SPD Cj FDP fegyelmezett nyilatkozatokra szorítkozik, a vezető politikusok nem hivata­losan felháborodottan ócsá­rolják Carter „politikai amatorizmusát” tétova és kö­vetkezetlen politikáját. A Der Spiegel című hetilap értesü­lése szerint a nyugatnémet kabinet legutóbbi ülésén az egyik szabaddemokrata mi­niszter így fakadt ki: „Carter önkényes politikája átejtett bennünket.” A jobboldali ellenzék nyíl­tan a Schmidt—Genscher kor­mány tétovázását teszi fele­lőssé Washington kedvezőtlen határozatáért. Másrészt tart­hatatlanná vált az a nyugat­német stratégiai elképzelés, amely a neutronfegyvert ütő­kártyának akarta felhasználni, hogy segítségével a nyugat egyoldalú engedményeket csi­kar ki, a Szovjetunióból a leszerelési tárgyalásokon. Az NSZK más — elsősorban energia-, valuta- és gazda­ságpolitikai vonatkozásban is értetlenül áll Washington ma­gatartása előtt. A nyugatné­met lapok hétfőn nyíltan ar­ról írnak, hogy a közös piaci kormányfők koppenhágai csúcsértekezletén Schmidt kancellár ellenállást szerve­zett az Egyesült Államokkal szemben. A nyugatnémet Bundesbank olyan támogatást ajánlóit az európai valuták­nak, amellyel „függetlenné” válhatnak az amerikai bel­gazdasági megfontolások mi­att alacsony árfolyamon tar­tott dollártól. Ugyancsak Bonn kezdemé­nyezésére tudatosan megvála­szolatlanul hagyják az ajneri- kai uránultimátumot: április 30-ig nem jelzik tárgyalási készségüket a meglevő ame­rikai—európai nukleáris szer­ződések felülvizsgálására. Nyugat-Európa harmadik „ön­álló akciója” azonban egyelő­re csak terv marad: Schmidt elutasította azt a francia ja­vaslatot, hogy — a francia ön­álló atomütőerőre támaszkod­va — az európai NATO-part- nerek önálló nukleáris láncot alakítsanak ki, mit sem tö­rődve Washington kiszámít­hatatlanná vált atompolitiká­jával. Mély megrendüléssel és fáj­dalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó betegség után, április 10-én hajnalban el­hunyt dr. Sík Endre elvtárs, pártunk, valamint a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi ki­emelkedő személyisége, nyu­galmazott külügyminiszter, az Országos Béketanács elnö­ke. Sík Endre elvtárs hamvasz- tás előtti búcsúztatása április 14-én (pénteken) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Elhunyt elvtársunk barátjai, harcostársai és munkatársai 13.30 órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. MSZMP Központi Bizottsága Külügyminisztérium, Országos Béketanács Sík Endre 1891-ben szüle­tett Budapesten, A Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Az első világháború előtt a Népszava és a Szoci­alizmus című folyóirat külső munkatársaként tevékenyke­dett. A világháború éveiben orosz hadifogságba került, majd felszabadulásunkig a Szovjetunió különböző tudo­mányos intézményeiben dol­gozott. Tanított a moszkvai Keleti Egyetemen, majd a Szovjetunió Tudományos Akadémiája történeti intéze­tének, valamint néprajzi in­tézetének munkatársa volt. Magyarország felszabadulá­sát követően hazatért, s a Külügyminisztérium szolgála­tába lépett. 1946—49. között a washingtoni magyar követ­ségen töltötte be a tanácsos, majd a követ tisztét. Később a Külügyminisztériumban főosztályvezetőként tevékeny­kedett. Ellátta a külügyi aka­démia igazgatói teendőit is. 1953-tól miniszterhelyettes, 1958-tól nyugdíjazásáig, 1961- ig a magyar diplomácia veze­tője. Az MSZMP Központi Bizottságának 1958—1970. kö­zött tagja volt. Sík Endre 1964-től mint az Országos Béketanács elnöke, 1963 óta a Béke-világtarács tagja, 1971-től a BVT elnök­sége végrehajtó bizottságának tagjaként fejtett ki tevékeny­séget. A ragytudású, sok­oldalú személyiségnek „A Fe- kete-Afrika története” cím­mel napvilágot látott tudo­mányos műve nemzetközi el­ismerést váltott ki. Az utób­bi esztendőkben szépirodalmi munkásságot is folytatott. Murkásságát számos magas kitüntetéssel ismerték el. 1968-ban megkapta a nemzet­közi Lenin-békedíjat. A Béke-világtanács a Joliot Cu- rie-érmet adományozta Sík Endrének. A Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje, a Munka Vörös Zászló Érdem­rend, az Állami Díj, a Mun­ka Érdemrend, a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérem, valamint számos külföldi ki­tüntetés tulajdonosa. Elhunyt Inokai János az országgyűlés alelnök Mély megrendüléssel tudat­juk, hogy Inokai János, az or­szággyűlés alelnöke, a Haza­fias Népfront I. kerületi bi­zottságának elnöke, a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat nyugalmazott igazgatója éle­tének 68. évében, hosszú szen­vedés után elhunyt. Temetése április 13-án, 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben. A Magyar Népköztársaság országgyűlése, Az MSZMP I. kerületi Bizottsága A Hazafias Népfront I. kerületi bizottsága. Inokai János, munkásból lett' vezetőként, közéleti ten- niakarásával vált a magyar társadalmi élet ismert és meg­becsült személyiségévé. Hosz- szú éveken át töltött be fele­lős beosztást a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium különböző vállalatainál, így 1950 és 1965 között a Dunai Vasmű gépé­szeti osztályvezetőjeként, majd a vasmű beruházási főmérnö­keként tevékenykedett. 1966- ban a Kohó- és Gépipari Ter­vező Vállalat igazgatójává ne­vezték ki. E tisztségét 10 éven át töltötte be. 1967-től az or­szággyűlés terv- és költség- vetési bizottságának titkára­ként vett részt a törvények előkészítésében. 1975 júliusá­ban az országgyűlés alelnöké- vé választották meg. Eredményes munkásságáért több magas kitüntetésben ré­szesült. 1976-ban megkapta a Munka Vörös Zászló Érdek- rendeti Olyan munkásból lett ve­zető távozott személyében, aki alkotó életének minden per­cében elkötelezett emberként dolgozott közös céljaink meg­valósításáért, tehetségét, szor­galmát kamatoztatva, magát soha sem kímélve. Halálával egész társadalmunkat fájdal­mas veszteség érte. a kaland ára Ezekben az órákban ismét a Szomáliái főváros, Mogadishu nevétől hangos a világ. A hír- ügynökségek, lapok> a rádió- és televíziós állomások nagy terjedelemben, vezető helyen ismertetik a legújabb afrikai szenzációt: azt, hogy vasár­napra virradóan katonai ál­lamcsínyt kíséreltek meg Szi- ad Barre tábornok-elnök cs kabinetje ellen, — valamint azt> hogy „a kormányhoz hű egységek” leverték a puccsis­tákat. ■ Az esemény még túlságosan friss. Ahogy ilyenkor lenni szokott, tényekről, valóban ellenőrizhető eseményekről legfeljebb a puccskísérlet le­folyását illetően lehet beszél­ni — hátterét illetően annál kevésbé- Azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan kik és milyen jelszavakkal indítot­ták el a hét végi álmát alvó forró városban a hatalomát­vételi kísérletet, csupán talál­gatásokkal, kombinációkkal kell beérnie a nemzetközi köz­véleménynek. A lényeget te­kintve azonban nem! Az igazság ugyanis az, hogy ebben a sajátos esetben nem a személyek, vagy csoportok, sőt nem is a jelszavak érde­kesek, hanem az a bel. és külpolitikai közeg, amely a jelenlegi Szomáliára jellemző és, amely nemcsak lehetsé­gessé, hanem szinte elkerül­hetetlenné tett valamiféle, bármily bizonytalan kimene­telű robbanást. Milyen közegre gondolunk? Az események forgatóköny­ve logikai láncba illeszkedik. 1977. júliusában a világsajtó drámai hangon jelentette, hogy Szomáliái önkéntesnek álcázott, de valójában regulá­ris — csapatok betörtek a szomszédos Etiópia területére és a váratlan támadás előnye­it kihasználva előnyomulnak a hatalmas ogadeni térségben, előbb Harar, majd Jijiga váro­sát is elfoglalva. Nem keve­sebb történt, mint az, hogy egy afrikai ország, kihasznál­va szomszédjának forradalmi építéssel óhatatlanul égyüttjá- ró nehézségeit, szabályos ag­ressziót követett el, deklarál­tan területszerző céllal­A támadást egészen a hisz­tériáig felszított soviniszta propaganda vezette be, illetve kísérte — és erre a kampány­ra éppúgy bőségesen álltak rendelkezésre külföldről szár­mazó anyagi eszközök, mint magára a katonai kalandra. Az effajta kalandok a husza­dik század harmadik harma­dában kétélű, nagyon is koc­kázatos kísérletek. A forra­dalmi Etiópia rendezte sorait és a haladó világ erkölcsi tá­mogatásával nemrég kiűzte a betolakodókat földjéről. A katonai-politikai kudar« teljes volt, a vereség hangula­ta felért egy belső földcsu­szamlással. Ilyen körülmények között még meglepőnek is ne­héz nevezni a puccskísérletet, amely kudarca ellenére egyet­len látványos tanulsággal szolgált: manapság a felelőt­len kalandorpolitikáért ma­guknak a kezdeményezőknek is nagy árat kell fizetniök. Harmat Endre Szibéria az események középpontjában Ma kap magyarázatot az a történelmi állhatatosság, amellyel egy nép mérhetetlen nehézségek árán meghódítot­ta Szibériát, bejárta az átha- tolhatatlannak számító északi tajgát és tundrát. A Szov­jetunió ötéves terveivel elő­készítette az óriási térség mér­hetetlen természeti kincseinek dinamikus bevonását a nép­gazdaság vérkeringésébe. Több mint egy évtizede fo­lyik Szibériában, az örök fagy és mocsarak övezetében a földgázlelőhelyek feltárása. Szibéria ma már pótolja azt, amit a régi lelőhelyek már nem adnak. Az ország új szén­hidrogénbázisa világszínvona­lon gépesített és automatizált, hatalmas csővezetékek kötik össze az ország más tájaival. Annak idején 20 évre volt szükség, hogy az urál—volgai lelőhelyekről 100 millió tonna kőolajat hozzanak felszínre. 2 NÓGRÁD - 1978. április 11., kedd Nyugat-Szibériában ez fele idő alatt megtörtént, tavaly 215 millió tonna kőolajat bá­nyásztak. A szovjet szakértők prognózisai szerint a Szov­jetunió a jövőben is megtart­ja első helyét az olajkiterme­lésben és a földgáztermelés­ben is eljut a második hely­ről az elsőre. Szovjet-Oroszország keleti vidékein az Uráltól a Távol- Keletig, a Csendes-óceán part­jáig az olaj, a földgáz, a szén és a hatalmas folyamo­kon működő vízi erőművek energiája a gazdasági struk­túrának csak első lépcsőfokát jelenti. Ez az alap az ipar történelmi kilépéséhez a ke­leti körzetekbe és a messzi észak mind nagyobb térségei­re. A mai Szibériát az ipari szakosodás „emeletének” in-, tenzív formálása jellemzi. A most harmadik esztende­jében járó tizedik ötéves terv kidolgozásával egyidőben ké­szítették el a tudományos­technikai fejlesztési progra­mot és annak társadalmi-gaz­dasági velejáróit magában fog­laló komplex tervet. Leonyid Brezsnyev értékelése szerint ez a program olyan tájékozó­dási irányokat foglal magá­ban, amelyek nélkül nem le­het eredményesen irányítani a népgazdaságot. Leonyid Brezsnyev mostani szibériai és távol-keleti utazá­sát nagy értdeklődés követte a Szovjetunióban és külföl­dön. Az út során mindenütt kifejezte meggyőződését: szi­bériaiak értik a jelen dolgait és a távlati feladatokat. Ez ér­ződött azokban a beszélgeté­sekben, amelyeket Leonyid Brezsnyev folytatott a helyi párt- és gazdasági vezetőkkel, munkásokkal, mérnökökkel és tudósokkal Omszkban, Novo- szibirszkben, Krasznojarszk- ban, Irkutszkban, Habarovszk­ban és Vlagyivosztokban. Még vannak olyan nyugati megfigyelők, akik nyilván va­lamiféle' „Olaj-Eldorádónak” tekintik Szibériát. A szibériai­ak azonban tudják, hogy óriá­si területük nyersanyagkor­szaka elmúlt, s egymás után létesülnek az ipari szakosítás olyan „emeletei” amelyek le­hetővé teszik a nyersanyagok hatékony feldolgozását, s a legkülönbözőbb termékek gyártását. Már kialakult egy sor nagy területi termelési komplexum, s újabbak: szénhidrogén-feldolgozó (To- bolszk), petrolkémiai (Tomszk), nagy energia- és vízigényű alumínium, réz, cink és más színesfémkohá­szati, papír, cellulóz, karton és más komplexumok létesül­nek. Szibéria ma a legmoder­nebb technológiával, üzem- és munkaszervezéssel dolgozó vállalatokat jelent. Ez utóbbi különösen fontos és érdekes gyakorlati megoldásokat hoz magával. A tudósok átlátszó műanyag tetővel borított kül­színi fejtéseket hoznak létre a zord éghajlatú Szibériában. Az építőművészek 10 ezer la­kosú toronyvárosokat tervez­tek, kiemelt komforttal. Több nyugati megfigyelő azt jósolja, hogy a Szovjet­unióban erőteljesen csökken a fejlődés üteme és más kelle­metlenségek várhatók. Jósla­taik ellenére kedvező a gaz­dasági fejlődés és a társadat mi-politikai helyzet a haté­konyság és a minőség ötéves tervének teljesítéséhez. Sokat tettünk az ötéves terv és a távlati komplex program megvalósításáért. Ugyanakkor itt is, mint minden nagy fel­adatnál vannak prblémák, ha­nyagságok és nehézségek. Ké­sik több fontos objektum üzembe helyezése, az új ka­pacitások teljes bekapcsolódá­sa a termelésbe, késnek a tu­dományos ajánlások, elhúzó­dik azok alkalmazása. Ezek­ről a gondokról az utazás so­rán Leonyid Brezsnyev min­denütt nagy hallgatóság előtt beszélt, s hallgatóság megér-, téssel és nyíltan válaszolt. Fjodor Breusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents