Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

9 kincs, amit keresnek irotlalmi folyóirat gyerekeknek Három esztendő kevés ah­hoz, hogy az újszülött felnőtté érjen. Mégis valami hasonló' történt a Kincskeresővel, mi­közben megmaradt — a gye­rekeknek. Röviden így jelle­mezhetjük a Szegedi Tanár­képző Főiskolán született, és. gyorsan népszerűvé vált iro nyét fejleszteni mulaszthatat- írások születtek, de olyan lanul fontos kultúrpolitikai anyagokat is hordozok a tás- felaöat. Csoda-e, ha vala- kámban, melyek pillanatnyi­mennyi , érdekelt fórumon lag ugyan nem felelnek meg egyetértettek. — Ennyi az előtörténet, dió­héjban Hegedűs András halá­la után a jeles nyelvészpro­dalmi, művészeti, kulturális- fesszor, Deme László vette át folyóirat felnőtté válásának a. folyóirat főszerkesztését. Ve- történetét. 1974. őszén határoz- , le beszélgettünk szegedi egye­ták el. lépjen elő a helyi in­tézet falai közül országos fó­rumra. Azóta ott tart, hogy a Magyar Ottörők Szövetségé­nek folyóirataként havonta, mintegy 80 ezer példányban jut el ifjú olvasóihoz az or­szágban. Egyedülálló a maga nemében: vidéken szerkesztett országos lapja annak a kor­osztálynak, melyet régóta nem kényeztet el irodalmi életünk. Az ötlet sem több mint nyolcesztendős. Még Darvas József pendítette meg az Ol­vasó népért mozgalom szegedi temi tanszékén arról, mi is az a kincs, amit keresnek. — Nem is korosztálynak, in­kább korcsoportnak nevezném az általános iskola ötödikes— nyolcadikos tanulóit, akikhez szólunk. Kinőttek már a me­sék tündérvilágából, de az igényeinknek, ám garanciát látunk arra, hogy szerzőikkel előbb-utóbb közös nevezőre jutunk. Az olvasóinkról. Ne játsz- szunk szembekötősdit: a 10— 14 évesek többsége külső segít­séggel talál el a Kincskereső­höz, nagyon is tudjuk tehát, a jó magyartanárok, gyermek­könyvtárosok, az áldozatkész úttörővezetők a mi legfőbb propagandistáink. Nekik kö­szönhető, hogy Kincskereső­klubok alakulnak, szerte az országban, hogy a folyóirat bekopogtat a diákok hétköz­nőttek még be az úgynevezett napjaiba. Akadnak, akiket az nagybetűs Irodalomba, az a irodalmi-nyelvi ismeretter- dolgunk tehát, hogy segít- jesztésre fölhangolt rejtvé­sünk nekik. Az iskola szinte rajtaütésszerűen árasztja el őket, ötödik osztálytól, szak­tankönyvekkel — ezért nem árt, ha a Kincskeresőben gya- tanácskozásán, ahol éppen azt korlatias irodalmi ismeretek- vitatták, miképpen segíthetnék hez is jutnak. A kincs, amit az irodalom népszerűsítését keresünk, az egyetemes iro- sói-alkotói táborainkban, itt pedagógusképző intézeteink, dalomból és nemzeti múltunk, maguk írnak, rajzolnak, szer- Itt került szóba a 10—14 éve- jelenünk terméséből minden, kesztenek. A gyerekek produk- sek folyóirata. A dél-alföldi ami nekik való. Feladatunk tumainak helyet adunk szép- városhoz hagyományok is fű- serkenteni egyfelől az olva- zik. Móra Ferenc, akinek írói sóvá válásukat, másfelől a munkássága elválaszthatatlan róluk-nekik szóló irodalom fo- az ifjúságtól, s aki a század lyamatos születését. Egyidőben tízes éveiben itt szerkesztette ifjúsági irodalmi folyóirat volt a Gyermekek világának két a Kincskereső, mostanra: iro­évfolyamát, valahol leírta: „A dalom a gyerekeknek. Hangsú­____________ __________ m agyar gyermekirodalom böl- lyozni szeretném tehát: min- társaim — Simái Mihály fő­csője Szegeden ringott”. Nem den az irodalomból, amivel ez szerkesztő-helyettes, Baka Ist- volt tehát minden előzmény a korcsoport megközelíthető és ván szerkesztő, valamint a nélkül, amikor a helyi főisko- az olvasás számára megszerez- levelező rovatunk Zsóka néni- la igazgatójának. Hegedűs hető, megtartható. Vagyis biz- je> Csirikné Schick Erzsébet Andrásnak kiterjedt és rop-' tos és megállapodott értékek — gyakran kelnek útra eleget part energiákat emésztő szer- után kutatunk, hogy ne kós- tenni a meghívásoknak. Ter­vező munkája révén életre toltassuk, de eligazítsuk ifjú veinkről csak annyit: további nyeink vonzanak, mások kü­lönböző kampányokkal kerül­nek kapcsolatba velünk, és jó néhányan önálló írásokat kül­denek: verset, prózát, könyv­kritikát. Nyaranta száz gye­rek vesz részt kéthetes olva­temberi és decemberi száma­inkban. A fentiekből némiképpen következik, a Kincskereső tár­sadalmi árteréhez sok-sok an- kétra, beszélgetésre, találkozó­ra van szükség, ezért munka­A csend művészeié „Itt nyugszik Bureau, aki mindent elmondott, pedig so­hasem beszélt”. — A felirat Gáspár de Bureaunak, a XIX. század legnagyobb pantomim­művészének sírján olvasható, de akár magának a panto- mimművészetrek is mottója lehetne. Rendhagyó előadásnak vol­tunk tanúi a minap a sal­gótarjáni Ifjúsági-Művelődé­si Ház „Hétvégi színpadán”. Köllő Miklós pantomimmű­vész isn :rtette, ennek a — nálunk kevésbé népszerű — művészeti ágnak a történe­tét. \z „illusztrációról” az együttes szólistája, Dóczy Krisztina gondoskodott, aki eredeti maszkos játékokkal és apró etűdökkel vezette vé­gig a nézőt, a különböző ko­rok színházi világán. A köztudatban a pantomim „modern művészet”, noha gyökerei az ősi kultikus tán­cokig vezethetők vissza. Két lázolásnak ezt a pogány ere­alaptípusa a profán (könnyed, detű módját. Néhol azonban erotikus) és a misztikus tánc­pantomim. A későbbi ko­rokban a pantomim szoro­san összefüggött a szín­játszással. Ott, ahol élénk színházi élet volt, a pantomim is kivirágzott. Nem véletlen, hogy első jelentős művelői Augustus császár korában éltek. A középkor vallásos leve­gője nem tűrte az emberáb­fel-felbukkant, mint például az 1212-es flandriai „tánc­düh” néven emlegetett népi megmozduláskor. A pantomim reneszánsza, a commedia dell’arte kialakulá­sával esik egybe. Ez a — fő­leg Franciaországban és Itá­liában — elterjedt vásári ko- médiázás kitűnő talajul szol­gált a mímeseknek. Pantalo- ne, a zsugori polgár, Harle­kin a csalafinta szolga és Dottore, a korabeli értelmiség karikírozott alakját máig megőrizték számunkra a szín­háztörténet krón’kásai. Rajtuk keresztül jutunk el Gáspár de Bureauhoz. aki a mai értelemben vett „klasszi­kus pantomim” első művé­sze volt. A „lisztes kéoű Pierrot” rövid, de annál fé­nyesebb karrierje után újabb visszaesés következett, míg századunkban Étienne Dec- roux dolgozta ki a „tiszta pantomim” mozgásrendszerét. A pantomim a csend mű­vészete. Művészei — ha úgy tetszik — illuzionisták, hiszen amint leléonek a színpadról, szertefoszlik mindaz. amit néma játékokkal létrehoztak. Köliő Miklós minderről szur:'Tesztíven, magával raga­dó lelkesedéssel beszélt. Elő­adását egy kisfilm egészítet­te ki, mely a klasszikus pan­tomim ma élő legnagyobb egyéniségét Marcel Marceaut mutatta be. A sikeres rendezvényt, re­méljük újabbak követik. Er­re már csak azért is számít­hatunk, mert Köllő Miklós elvállalta a salgótarjáni If­júsági-Művelődési Ház kez­deményezésére alakult panto­mimcsoport művészeti irá­nyítását. P. K. flLMJEGYZLI Ilyen hosszú távoliét vajúdott a Kincskereső. Pél­dányszáma rohamosan nőtt, s még kísérleti stádiumában az évi nyolc száma eljutott ta­nárképző intézményekhez, ál­talános iskolákba, könyvtárak­ba, sőt rovatai is friss olva­sóinak észrevételei, javaslatai szerint változtak. Az Olvasó népért mozgalom bábáskodott a későbbiekben is: a nyíregy­olvasó inkát. — Hogyan rajzolná körül a lap szerzői-olvasói, azaz tár­sadalmi árterét? — Régi és mai szerzők szé­les gárdáját sikerült felvonul­tatnunk. Egy részük kifejezet­ten nekünk ír, mások nem a érdekes anyagokat ígérnek a jól bevált rovatok, így a szép- irodalmi mellett a nevükkel önmagukért beszélő Testvér­múzsák, Irodalmi séták, Köny­vek között stb. És ami kurió­zum még: nem rajzokat köz­lünk. Felkérésünkre mindig tartalmakat illusztrál egy-egy grafikusművész — így a házi tanácskozáson már jó jól tudunk válogatni tőlük, szívvel javasolhatták, legyen Anyagaink körülbelül 30—40 országos terjesztésű a lap, hi- százaléka a mi megrendelé­szen a tizenévesek irodalmi- sünk nélkül el sem készülne, művészeti érdeklődését, esz- Tavaly pályázatot hirdettünk tétikai ízlését, olvasási igé- fiatal prózaíróknak, értékes Kincskereső olvasóit észrevét­lenül is végigkalauzoljuk a jelen magyar grafika nagy egyéniségeinek műhelycsar­nokán. Nikolényi István Felhőtlen nyár ' 'A nyár feltartóztathatatla- Az úttörőházaknak ugyanis radhatnak versenyben az út- nul, rohamléptekkel közele- az a legfőbb gondjuk, hogy törőházak a nyár sok csábító dik.'.. Türelmetlenül várjuk a miként csalogassák falaik kö- lehetőségével. Igaz, ehhez lei­sokszínű évszakot, várakozás- zé nyáron a gyerekeket. Né- kés, hozzáértő, fantáziával és sál tekintünk az általa ki- mileg igazuk is van a srácok- nagyon sok energiával rendel- nált jellegzetes, más évszak- nak, hiszen mi a kivetniva- kező felnőttek kellenek, akik tói nem is remélhető élmé- ló abban, hogy a hosszú is- nem sajnálják a fáradságot és nyék elé. De akadnak köztünk kólái hónapok után, amelyek leleményességükkel, szakér- olyanok is, akik, ha a közelgő ilyen vagy olyan fegyelemben telmükkel meglelik a kínálko.- nyárról hallanak, borongós teltek el, most nyargalászni, zó lehetőségeket. Olyan em- gondfelhőket látnak „lelki” bringázni, focizni szeretnének berek kellenek, akik nemcsak szemeik előtt. — a szabadban?! az úttörőszövetség program­Például az úttörőházak ve- Hogyan is versenyezhetne jában szereplő ajánlásokra íetői. a csábító lehetőségekkel mond- figyelnék fel — például, hogy A Magyar Úttörők Szövet- juk egy jól felszerelt úttörő- az úttörőházak szervezzenek Bégének 1977/78-as úttörő- ház? Valljuk meg: sehogy, táborokat, egy-két napos ki­programjában ez áll: „Az út- Azaz — egyféleképpen igen. rándulásokat, a környékükön törőházban a nyári munka Ha maga az úttörőház is az levő strandokon működtesse­utcára, a játszótérre költözik, nek úszószakköröket, írjanak A korábbi években már tör- ki különböző (irodalom, kép- téntek hasonló kezdeménye- zőművészet, barkácsolás) la- zések. A főváros III. kerüle- kótelepi pályázatokat —, ha- tében, az óbudai új lakótelep nem akik nyitott szemmel jár- hallgatása. a lehetőségek fel- tőszomszédságában, a San nak a világban és a közvetlen mérése folyamatos feladatot Marcó utcában áll a modern környezetükben levő aprósá- jelent. A program összeállítá- óbudai úttörőház. Ök már gokban is felfedezik a kínál- sa április végéig történjen évek óta rendszeresen készí- kozó alkalmat, hogy valami- meg. A programot az úttörő- tenek szünidei terveket, ame- lyen új ötlettel, programmal ház vezetősége és az úttörő- lyeknek gerincét a lakótelepi segítsenek a gyerekeknek még tanács együtt készítse el.” játszónapok képezik. A kör- hasznosabban, jobban, még Nos, mindez alapos körülte- nyék játszótereit, játszóhelyeit több élménnyel eltölteni a va- kintés’re vall, bölcs előrelá- feltérképezték és asztalite- kációt. fásról tanúskodik. Akárcsak niszben, kerékpározásban, gör- _ Hiszen lényegében ez az mindaz, ami ezután követke- korcsolyázásban, kispályás fo- űttörőházak célja Nógrádban zik: „Javasolt űttörőházi fog- ciban. tollaslabdázásban ren- Is. lalkozások: találkozások VIT- deznek versenyeket. Még arra b. f. küldöttekkel, a korábbi VIT-ek is ügyelnek, hogy ezeket ami­résztvevőivel, tábortüzek, aka- nitornákat hétfői napon ren-' dályversenyek, klub- és me- dezzék, mert akkor nincs mű- seszobai foglalkozások, szak- sor a televízióban. Mozgósítot- köri foglalkozások (műhely- ták a II. kerületi Testnevelési ben, fotólaborban, vegyi labor- és Sporthivatal dolgozóit is, ők ismertetik a szabályokat és ők bíráskodnak is. Rendkívül tanulságos do- alatt adja át magát a sejtel- log találkozni régi filmélmé- mes-titokzatos eseményeknek, nyeinkkel. A művek néhány Az Ilyen hosszú távoliét han- évtized alatt nemessé ér le- gulata: kicsit melankolikus, lödnek (ez a ritkább eset), vagy vastag porréteg rakó­dik rájuk (többnyire ilyesmit konstatálhatunk a moziban). Persze az sem érdektelen, ha a közelmúlt alkotásait te­kinthetjük meg újra. Mosta­nában — részben a filmba­kicsit fájdalmas hangulat. ne rajta — és segíteni sze­retne saját magán. A happy end mégis elmarad. Ami nem azt jelenti, hogy a „keze­lés” eredménytelen. A távozó Van benne valami a remény még egyszer visszatérhet, s ak- rózsaszínű öröméből, de tar- kor esetleg mindkettőjük ölébe talmazza a kilátástalanság sötétfekete felhőjét is. A konfliktus — a drámai helyzet — végtelenül egysze­rű. Therese Langlois, a ma­hullik a bizonyosság... Az Ilyen hosszú távoliét néhány jelenete klasszikus tö­mörségű és emocionális gaz­daságú. Ilyen a folyóparti rátok köre hálózatában, rész- gányos asszony egy külvárosi intermezzo vagy a menekülés ben a „futó” műsorban — zsinórban láthatjuk viszont azokat a filmeket, melyek meghatározó szerepet játszot­tak a modernség hadállásai­nak erősítésében. Az „új hul­képsora. Utóbbi különösen emlékezetes: a filmművészet­ben kevesek voltak képesek arra, hogy a személyiség sokkját, a félelem — illetve a megfélemlítés — légkörét csavargóban felfedezni véli a háború alatt eltűnt férjét. Felkavaró ez a találkozás, hiszen a nő rajongásig szeret­te párját, s most olyan pilla­nat adódik az életében, ami- lámok” korában egyik-másik kor újra ölébe hullhat a bol- ilyen megragadó módon áb­film, melyet most felújíta- dogság... A dolog azonban rázolják. nak, talán nem is keltett sokkal bonyolultabb annál, A kamaradrámában — hangos szenzációt. Ma: tör- hogysem azonnal eldőljön, a Adolphe Charlet atmoszféri­téneti bizonyítékként hivat- dilemma: tényleg az egykori kozhatunk rájuk. Múlt, jelen házastárs-e a férfi, avagy sem. A helyzetet egy furcsa körülmény nehezíti: a réve — s talán egy kicsit a jövő — randevúzik egymással, mi­kor ismét megelevenedik a Nyolc és fél, Az éjszaka, A királyért és a hazáért, a Négyszáz csapás és a többi, kus felvételei és Georges De- lerue lágyan elomló zenéje mellett — Alida Valii és Georges Wilson játéka meg­teg tekintetű ember bevallja, határozó fontosságú. Dicsére­hogy elvesztette az emlékező­tehetségét. A háború óta — az Ilyen hosszú távoliét me­szervezése, tervezése, az ötle­tek, a jó elképzelések gyűjté­se, a programhoz való fel­szerelések beszerzése, a gyer­mekek véleményének meg­minden kétséget kizáróan időt- séjének időpontjára gondo- álló remek. lünk — másfél évtized telt el. Henri Colpi, az Ilyen hosz- Hogyan szú távoliét rendezője nem emlékek jutott magasságos csúcsokra ián: vissza lehet-e hozni on- (sok „apostoltól” vagy, hogy nar, „túlról” az egyensúlyát asszonynak lennie szűkebb hazájára hivatkoz­zunk: francia kollégájától el­térően). Az 1960-ban forga­tott, s most ismételten látha­tó Ilyen hosszú távoliét min­den kétséget kizáróan a leg­jobb műve. Dehát nem is ez a lényeg: ezúttal nem az kereső roncsot? Henri Colpi igényes rende­ző. A folyamat érdekli és nem a végeredmény. Külön­ben is: lehet, hogy nincs vég­eredmény. Therese minden- eszközt latba vet annak érde­mi 4.-* _.c i ., . , , kében, hogy választ kapjon. ±& Szívósan megszállottként, lé­pesrol lépesre haladva köze­semmi értelme a méricskélés- nek. Inkább arra figyeljünk — méghozzá nagy örömmel —, hogy a francia—olasz drá­ma semmit sem vesztett fris­seségéből. Mondanivalója, iá- lekábrázoló ereje, kifejező eszközeinek változatossága éppúgy magával ragadja a szemlélőt, mint a hajdani premier részeseit. Az Ilyen hosszú távollétnek alkalmasint a hangulata meghatározó fontosságú: ez az, ami valósággal megbűvö­li a nézőt, ettől válik már- már személyesen érdekeltté a történetben exponált talány megfejtésében, ennek hatása tül csak annyit: nagyon sok­féle lekiállapotot jelenítenek meg, s nincs hamis mozdu­latuk egy sem. Külsejük is illúziót keltő: a felvételek lehet felszítani az idején éppen negyvenéves parazsát? Egyálta- Alida Valii pontosan olyan, amilyennek egy reménykedő kell és Georges Wilsonnál is kevés ideálisabb művészt képzelhet­nénk el a szerepre. A kitűnő színésznő erős és gyenge, okos és tompa, energikus és enervált. A világon évente készülő egy-kétezer filmből alig né­hány tucat marad fenn az idők rostáján. Az Ilyen hosszú távoliét közéjük tartozik. ledik a váratlanul felbuk­kant férfihoz. Segíteni szeret­— s — f ban); filmvetítések stb.” SZÜNIDEI TERVEK Igazán kézzelfogható aján­lások, javaslatok, mi hát ak­kor a baj? — kérdezheti jog­gal a kedves olvasó, egyetlen bökkenő van, AZ ÜTTÖRÖHÁZAK CÉLJA Mindez csak egyetlen példa, a sport pusztán kis része az Nos, úttörőházi munkának, de jól érzékelteti, hogy miként ma­NŐGRÁD - 1978. április 7., péntek Mai lóvéaj aulaiunk 18.40: Merre nézzen a tető a házon? 20.25: A Grossfelder család. Egy asztalosbrigád vezetőjéről, Tóth Józsefről készült portréfil­met mutat be a televízió, B. Me­cia film főhőse, a család feje, egy tisztes pékmester, akinek három lánya van. Nem szeretné, ha megszólnák, ezért elhatározza, hogy három lányát megszületé­sük sorrendjében adja férjhez, először a legidősebbet és így tő­gy éri Gabriella rendezésében, aki vább. Sajnos azonban a pékinas. a címben foglalt kérdést indula­tosan feltette: Merre nézzen tető a házon? Az asztalos a oroszi szövetkezet dolgozója. * A Grossfelder család című íran­Louis éppen a legkisebb lányba lesz szerelmes. Az atyai és pék­kis- mesteri szigor, azonban a legidő­sebb lány mellé utasítja. Miért lesz mégis a középső lány férje? , Kiderül a filmből. 'kát, táncokat, Nemzetiségi kórus- és színjátszóvezetői tanfolyam A nemzetiségi kultúra és A színjátszó rendezők a hagyomány szakavatott ápolá- közművelődési, az amatőr szín- sára készülnek fel délszláv, játszási feladatokkal ismer- német, szlovák, román peda- kednek meg, bepillantanak a gőgusok, népművelők — mint- színjáték történetébe, felké- egy félszázan — a nemzetiségi szülnek a darabválasztásra, a kórus- és színjátszóvezetők műsorszerkesztésre és megta- kétéves tanfolyamán, amelyet a nulják a színészmesterség Kulturális Minisztérium és a alapgyakorlatait is. Népművelési Intézet a nem- . , zetiségi szövetségek közremű- A ko etkezo tanévben fo- ködésével rendezett. Az el- gyakorlati oktatással foly- méleti képzés április 19-én fe- tatódik a tanfolyam, s az jeződik be az első tanévben, anyaországokból érkező szak- A múlt év októbere óta is- __. m erkednek a kórusvezetői tan- emberek seSltlk elő a nem­folyam hallgatói a hagyomány- zetiségi kultúra ápolóinak őrzés, az éneklő közösségié- szakképzését. A Kulturális remtés, a zenei ismeretterjesz- Minisztérium tervezi, hogy a tés módszereivel: tanulmá- következő években a nemze- nyozzák a népszokásokat, tiségi klubok, szakkörök, tánc­nemzetiségi viseleteket, dalo- karok vezetőinek is rendez­nek hasonló tanfolyamot.

Next

/
Thumbnails
Contents