Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
A Szlovák Paradicsom Kulcs A magyar turisták még nem nagyon „fedezték fel” a Szlovák Paradicsomot, ezt a hazánktól alig néhány órás autómra levő gyönyörű vidéket. Napjainkban minden európai ország arra törekszik, hogy természeti értékeit megóvja a jövő számára. E törekvés vezette a Szlovák Nemzeti Tanácsot is arra, hogy törvényt hozzon a természeti értékek védelmére. A törvény értelmében Szlovákiában is megkezdődött az aktív természetvédelmi munka, létrejöttek a nemzeti parkok, tájvédelmi területek, a ritka növények és állatok rezervátumai. A Szlovák Paradicsom gyűjtőhelye a földtani és természeti értékeknek. A Dobsina és Igló között húzódó terület a Szlovák Érchegységhez tartozik. Vizeit a Hernád szállítja a Tiszába. A tájvédelmi körzeten belül külön egységeket képeznek az ún. rezervációk. Közéjük tartozik a Hernád-áttörés, ahol a vadul zúgó folyó meredek sziklafalak között rohan. A turisták a sziklafalba erősített vas „tipegőkön” haladhatnak át rajta. Vagy ilyen rezerváció a Száraz-völgy, amely nevével ellentétben nem is olyan száraz, meredek szurdokban ömlik le vízesésekkel a patak, és az odaerősített létrák segítségével közelíthetők meg a legszebb részek. De ugyanúgy csodálatos a Szracenai-, a Szokoli- és a Kiszeli-völgy is, éppúgy, mint Hollókő, valamint a Medve-barlang és a Dob- sinai jégbarlang környéke. Ezek a természeti értékek szabadon látogathatók. A Szlovák Paradicsomot évente több millió látogató keresi fel. A természetbarátok számára több helyen üdülési és turisztikai központokat létesítettek. Innen indulnak ki a tanulmányi ösvények, amelyek legérdekesebb pontjain tájékoztató táblák adnak magyarázatot a látnivalókról. a föld alatti raktárhoz Az „Uralmas” üzem megkezdte az olajkutak csoportos fúrását végző speciális berendezések sorozatgyártását. Alkalmazásukra Nyugat-Szibé- ria mostoha természeti viszonyai között kerül sor. Szibéria óriási kiterjedésű, feltáratlan olajmezőit — mint ismeretes — télen jég és csaknem kétméteres vastagságú hóréteg takarja. Nyáron a vidék mocsaras, ingoványos területté változik. A tervezők ezt vették figyelembe az új fúróberendezés megalkotásakor. A korszerű, magas fokon gépesített berendezések igen gyorsan összeszerelhetők. A berendezés egy-egy „szigeten” rendkívül rövid idő alatt 16 kutat képes fúrni, amelyek mélysége elérheti a 3000 métert is. A gépek — kisebb távolságra — speciális nyomó- rudak segítségével elmozdíthatok. Az olajkutak fúróberendezéseinek választéka hamarosan egy újabb, kitűnő minőségű fajtával gyarapodik, amellyel 8000 méter mélységig is be lehet hatolni a föld belsejébe. Előállítását, az uráli gépgyártók végzik, szorosan együttműködve az olajipari berendezések és villamosmeghajtású gépek készítésével foglalkozó össz-szövetségi tudományos-kutató intézetek tervezőivel. Föld a leleteken Barangolás a Csapás-völgyben A betonút keskeny csíkja tavaszi színekben pompázó táblák között kanyarog, s enyhe lejtésű domboldalak között kiépített parkolóba torkollik. Piros Zaporozsec árválkodik a laposon, negyven méterrel arrébb az építkezés jellegzetes zajai verik fel a környék ősi csendjét. A litkei termelőszövetkezet építőbrigádjának tagjai igyekeznek a drótkerítés túlsó oldalán. Gondnoki lakást, vendégszobákat építenek, már áll a lábazat, kemény, fekete, bazalt- kövekből készült, mint egy várfal, meredezik a fenyvessel szegélyezett tisztás szélén. A tehergépkocsiról zsaluzatnak való anyagot pakoló munkások kíváncsian tekint- getnek az érkezők felé, mert erre mostanában még a madarak sem járnak. Legfeljebb a műszaki ellenőr, meg ők. Pedig már a múlt század első felében a helybelieken kívül geológusok, kutatók tapostak ösvényt a közeli Csapás-völgyben, ahol Európa- szerte ritka ősnövény- és ős- állatnyomokra bukkantak. A száz hektárnyi erdőrészlet ma országos jelentőségű természetvédelmi terület, mint azt szembeöltő táblák is jelzik. — A leleteket keresik? Arra kell menni — mutatja készségesen az egyik munkás, —bábéi— s még jó tanáccsal is szolgál: — Ajánlatos gumicsizmát húzni... Vékonyan csordogáló hegyipatak keresztezi az utat, kétoldalt ibolyák virítanak a napokban lenyesegetett gallyak oltalmában. S kitárulkozik előttünk a Csapás-völgy különösen óvott része. A múlt üzenetét, a leleteket hiába keresi a szem, fólia borítja, rajta földtakaró. Egyelőre így védik az időjárás viszontagságai ellen, no meg az: amatőr „régészektől". Egy időszakban rákaptak az idelátogatók, ki tudja, hány asztalfiókba, vitrinbe került a pótolhatatlan kincsekből. A miocén kori ősfenyőt — több millió éves, s az észak-amerikai Sierra Nevada-hegységben fellelhető Pinus lambertiana fenyőfélével rokon — boltíves pince védi, rajta rozsdás lemezajtó. „Abból az időből maradt itt, amikor e tájon még babérfák, pálmák, magnóliák, fenyők nőttek együtt, s a környék szubtrópusi tengeröböl volt. A ledőlt törzset vulkáni törmelék, hamu (dácittufa) fedte be. Magassága 56 méter lehetett, átmérője 120 centiméter volt.” — írja a látványosságról a nógrádi útikalauz. Benézünk az ajtó feletti rácsok szűk nyílásai között. A kvarctól kövesedett ősfenyő — melyet először 1837-ben Kubinyi Ferenc irt le — méltóságteljesen nyugszik, mintha kriptát építettek volna föléje. — Nap mint nap megnézzük. Roppant érdekes látvány — mondja Fabók Sándor, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat technikusa. Társaival együtt szintezik a terepet, térkép készül majd a leletek helyéről, amely a bemutatáshoz nyújt majd segítséget. Még az V. ötéves terv végén a nagy- közönség is megcsodálhatja a ritkaságokat: a teknősök, őskori madarak, a masztodon kőben maradt nyomait, a pál- m.a-, cédruslevelek lenyomatait. A leletek fölé a tervek szerint bemutatócsarnokat építenek. Addig csak emlegethetjük az ipolytarnóci látványosságot. Sz. GyKalocsára készfii Palóc menyasszony, ágyastól Ki tudja megmondani, ml az a „három boldogság”? Pászti néni megmagyarázza, s hozzá (valóságos, kis bábjáték ez így már), sorra felmutatja a babákat is. „Ez a három népi baba képviseli a három boldogságot. Kispadon ülnek, természetesen, a ház előtt Középen ül az anyámasszony, egyik oldalán a komámasszony, a másikon meg az új asszony. Kiről beszélhetnek, ha nem a szegény lányról? Hát éppen róla pletykálnak, az anyámasszony azt mondja, ő nem látott semmit, az egyik, hogy nem hallott, a másik, hogy ő aztán nem mond semmit. De mindegyik tudja, miről hallgatnak. A szegény lányról, aki ugye... Hát, az anyámasszony fia elveszi, ha nem vigyáznak. Ezért aztán úgy tesznek, mintha rejtegetnivalója lenne a szegény lánynak. Attól, válik gyanússá”. Ez hát, a három boldogság. A lelkűk rajta anyámasszo- nyéknak... De nem ez az egyetlen eredeti palóc szokás Pászti néni babamúzeumában. A kistere- nyei asszony éppen másfél évtizede kezdte, a helyi asszonyok munkalehetőségének megteremtése érdekében, a Kulcsár József felvétele háziipari szövetkezet szervezését. Nemcsak ígéretet, támogatást is kapott a helyi vezetőktől. Akkor aztán úgy gondolta, népi babákkal kellene kezdeni valamit. A kistere- nyei viseletét nála jobban senki sem ismerte. De a vizs- lási, meg kazári változatokat, neki is meg kellett tanulni. Hát elment a helyszínre, megnézett ott népi öltözetű babát néhányat. Egyet aztán ötszázforint óvadék ellenében el is vitt Kisterenyére. Abból az egyből lett azután egy hetven- centis önálló alkotás. Pászti néni így mintázta a sajátját, az elsőt, a nagy babát. De a keze-feje a kapható giccses változat volt. A zsűrinek nem is tetszett. Akkor meg az acélgyáriak segítettek. A fejmintákat kiöntötték, arról már szép fejeket lehetett kasírozni. A szövetkezet is így alakult valahogy. Szövéssel indult, baba lett belőle, rengeteg. Pász- tiék konyhájában, szobájában tanultak bele az asszonyok. Ment is jó ideig, szép sikerekkel, de aztán, amikor Pászti néni nyugdíjhoz közeledett, a többség átkerült a szécsényi szövetkezethez, s csak néhány idősebb maradt, őket ellátták anyaggal, miegyébbel. A Népi iparművész címet éppen négy esztendje kapta meg a kisterenyei híres babások létrehozója, Pászti Józsefné. Kétévenként rendezik meg, Kalocsán, nemzetközi zsűri, nyolc ország szakértőinek szigorú bíráskodása mellett a népi iparművészek hazai vetélkedőjét, seregszemléjét. Azon rendszeresen részt vesz a kisterenyei népi iparművész is. Jó néhány díjat hazahozott már, most is oda készül. „Valamelyik nap felhívott, a pesti központból a vezető telefonon, hogy jön Szécsénybe, menjek oda én is, mert meg kell beszélnünk a folklórtalálkozó dolgát. Meg, hogy készülök-e valamivel? Hát, persze, hogy készülök — mondtam neki. Mire ő, azt kérte, mondjam el, mivel. Hát, hogy lehetne azt telefonba elmondani? Majd ha találkozunk! Találkoztunk, elmondtam, nagyon tetszett neki. A palóc • menyasszony megy Kalocsára, meg a többiek, és a menyasz- szonyágy is, természetesen”.. Most akkor ki tudja, milyen a menyasszony ágya a hagyomány szerint? Pászti néni kinyitja a szekrény ajtaját, és sorra mutatja a kellékeket, valamennyi az eredeti pontos mása, csak a méretek... Hüvelyk Matyi menyasszonyának éppen jók lennének. Mesevilág ez, meg szép értékes hagyománymentés, egy fánkot dagasztó (amikor beléptünk éppen a tejet öntötte a tésztához), meg babavilágot, népi öltözetet alakító-megörökítő asszony derűs világa. Jut belőle mindenkinek. Nézzük akkor a menyasz- szöny ágyát, miből is áll? Bevallom az elején, hogy kétszer alaposan összekevertem a sorrendet, a végén tollba- mondta Pászti néni. Szóval: van egyszer az ágy, arasznyi ha lehet ebben a változatban, aztán a szalmazsák, erre jön a szalmazsáktakaró, majd az alsó lepedő következik, a két derékalj, a felső díszlepedő, a hat párna (fejel) és végezetül a hegyibe a dunyha, de szépen felállítva-hajtva- A kalocsai kiállításra ezen felül, babaformában, a menyasszonyon kívül megy még a két ágyvető, a nyoszolyólány, a vőfély és a papa, aki a sarokban citerá- zik. A szobabelsőbe méretarányosan valósághű búboskemence is dukál, az is megépül, Pászti Józsi bácsi kőműves- mester keze nyomán. Valamikor ő is épített olyat, emlékszik még rá, hogyan kell. Körös-körül babák népi öltözékben, a díjat nyert aratópár, a marokszedő lány, hátán a négylábú tarisznyával- Igaz is! Ki tudja, milyen a négylábú tarisznya? (T. Pataki) vVVV\Vk\\\Vv\V\VVAS Koszía Kosz (ovi Autóstop Á llok az útpadkán, a kezem feltartom, mintha szavaznék. Mellettem hosszú autósorok suhannak el, anélkül, hogy a figyelem leghalványabb jelét is mutatnák irántam. Nem esem kétségbe. Az emberek egész Európát, keresztül-kasul bejárják autóstoppal, engem ne vinnének el a szülővárosomig? Tovább integetek a szembe jövő kocsiknak. Végre szerencsém van. Egy drapp színű Opel-Kapitain megállt mellettem. Kinyílott az ajtaja. — Elvinne Drogomirig? — kérdeztem. — Lehet — szólalt meg basszus hangon a bajuszos úrvezető. Boldogan dőltem hátra az ülésen. Puha, kényelmes. Az Opel könnyedén falta a kilométereket, én pedig gyönyörű szép ábrándozásba merültem. Minek vegyek kocsit, ha autóstoppal is lehet utazni és gyönyörködni a szép panorámában.? Egyszercsak az Opel befordult egy földútra. — El kell mennem a nyaralómhoz — világosított fel a vezető. — Megmutatom neked, milyen csodálatosat alkottam ezzel a két kezemmel. Egy pillanatra elengedte a volánt, hogy mutassa nekem a kezét. Az Opel nyomban ugrálni kezdet, a hepehupás úton, a bajuszos azonban gyorsan, megszelídítette. Előttünk —, mintha a földből nőtt volna ki — előbukkant a fehér kőből épült kertes nyaraló. A kocsi megállt. A vezető önelégülten szállt ki belőle. — Tetszik — kérdezte, s ravaszul mosolygott. — Akik eddig még itt jártak, mind el voltak ragadtatva tőle. — Meg sem várva a válaszom, emeltebb hangon így szólt: — Gyere segíts! Szívesség a szívességért! Egy zsákot kell kivenni a csomagtartóból. Alig bírtam felemelni a zsákot. Kiderült, hogy egy vízszivattyú és hét méter cső van benne. — A kerthez kell — dörmögte a bajuszos, míg én cipeltem a szivattyút. — Nem tudom közömbösen nézni, hogy kiszáradnak a fák. Valahogy elvonszoltam a szivattyút az udvar közepéig. — Stop — vezényelt a bajuszos. — Most fogd a lapátot és kezdj el ásni,, itt ni. Mélyebbre, mélyebbre, most jó! Az izzadtság patakokban ömlött rólam, de a házigazda elégedett volt a gödörrel. — Nem rossz — hagyta jóvá. — Nincs kedved a csöveket is összeszerelni? — És mikor megyünk Dro-' gomirba? — Nem tudtam tovább türtőztetni magam. — Miféle Drogomirba? — kérdezte a bajuszos a zavar legkisebb jele nélkül. — Én idejöttem. — De hiszen..' Még be sem fejeztem, amikor a bajuszos barátságosan vállon veregetett. — No, rendben van. A csöveket majd összeszereli valaki más. Te ipieg, ha elindulsz ezen az úton, és egyenesen végigmész rajta, mintegy három órányi gyaloglás után eljutsz a te Drogomirodba. A nap már majdnem le-' bukott, amikor megpillantottam a várost. Most értettem meg, miként utazzák be a stoposok egész Európát keresztül-kasul. Hát, kérem, azt hiszem, mégis csak jobb lesz, ha elkezdek kocsira gyűjteni. Fordította: Juhász László NÓGRÁD — 1978. április 30., vasárnap 13 Munkában a földmérők.
