Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
Helyszínek vallomása Portré a ft>orvo8as8zonyr<51 Boldog, békés hétköznapokon Mikor jön el a számadás Ideje a mezőgazdasági üzemekben? Csak az év végi zárszámadó közgyűlésen, vagy a heti vezetői megbeszélések esetleg mindennap egy-egy építő kockája a számvetésnek? A párt Központi Bizottsága legutóbbi két ülésének dokumentumait forgatva e kérdések kerültek először szóba, amikor dr. Hütter Csabával, a szécsényi termelőszövetkezet főmérnökével. országgyűlési képviselővel arról beszélgettünk: hol tart az ötödik ötéves terv végrehajtásában a szécsényi termelőszövetkezet, s mi jellemezte leghívebben a közös gazdaság munkáját az eltelt két esztendőben. — Vallassuk a helyszíneket' — hangzik a főmérnök javaslata, s elindulunk felfedezni a változásokat. * Az Ipoly nemrég még háborgott a Kárpátok katlanjában. A kaszálóra hömpölygőit víz most unalmasan ‘ locsog. — Kíváncsi voltam, az ár levonult-e már — jegyzi meg dr. Hütter Csaba. — Nemcsak felhasználjuk a természet törvényeit, a technika, a tudomány segítségével mag is tudjuk zabolázni . . . Ez a szándék vezérelte a szécsénvieket is, amikor hozzáláttak a táj rendezéséhez, hogy újabb zöldben pompázó réthez jussanak. s értékes szántókat szabadítsanak fel a takarmánytermesztés alól. Nem csgjk gazdasági tényezők ösztökélték őket, hanem a gazda gondossága is, hogy a földet az adottságoknak leginkább megfelelően hasznosítsák. S a négyszeresére emelkedett szénahozamok is kifejezői az egyébként közönyös természet hálájának. — Endrefalván, Nagybár- kányban. Kazárón járva öröm hallani a kollégák dicsekvését. hogy addig csekély hasznot hozó területek gyümölcsét élvezik, mondjuk az intenzív gyepgazdálkodás révén — kalandozik más vidékre a főmérnök gondolata. Nem szomorítja szívét a víztükör. A precízen kiépített árkok hamarosan levezetik majd a fölösleget. A víz. amelv éltet, az a víz amely pusztít is. Nagylóc felé haladva. a Cigánytáblában látjuk a drénező gépet, amint belemar a földbe. Hajdani mocsolyák helyén kavarog a vájatbán a piszkosszürke talajvíz. Égetett agyagcsövekkel vezetik el. majd egy méter mélységben, hogy a da- gonyás foltok mielőbb eltűnjenek. A nyolc kis táblát egyesítik, miként az valódi nagyüzemben illik. A lánctalpak fémesen csillognak. a szántó alatti csatorna újabb húsz hektárt tesz termőképessé. ★ A Bölönyi-táblában vetőburgonyát termel a közös gazdaság. Bő szerves trágyázással. kétszeri szántással teremtették meg tavaly ősszel a feltételeit az idén remélt jó termésnek. A tábla, mint barna kordbársony, a sorok éle párhuzamos. Értékes import gumók kerültek bele. mázsája ezerszáz forintjába került a tsz- nek, az államnak még többe — kommentálja dr. Hütter Csaba, s arról beszél, hogy a mezőgazdaságot ért, kedvezőtlen árhatások miatt alaposan emelkednek a termelés költségei. Ennek ellensúlyozását növekvő hozamokkal próbálják. A termésátlagok növekedéséhez viszont az eddiginél igényesebb, pontosabb, fegyelmezettebb munkára van szükség. Más gazdaságok szakembereivel is sokat beszélgetünk arról, miként lehet a legésszerűbb vetésszerkezetet kialakítani. Ügy érzem, a megyében többnyire kialakult, de nem túlzás azt állítani, hogy a hozamok növekedésének ritmusa elmarad a lehetőségektől. E területen sűrűek a tennivalók — fejti ki véleményét a főmérnök. S bántja őt az is, hogy a termésátlagokban jelentősek az indokolatlan különbségek. Szécsényben is akadnak egymás mellett fekvő táblák, amelyekbe ugyanaz a vetőmag került- hasonló adag műtrágya, egyazon gép végezte a talajművelést, g a termés mégis különböző. Keresik az okát, mint ahogy másutt is. hogy mielőbb mérsékeljék e differenciákat. A tehenészeti telepen nyugalom honol. Az Alfa^Laval fejőgépek pulzátorai, mint bevált vekkerórák csendesen ketyegnek. A jószágok békésen ropogtatják a jászolba vetett takarmányt, a külvilág zajai nehezen jutnak be az istálló falai közé. A tehenek fejtábláin számok: egyiken 8, a másikon 24 •— a napi tejmennyiség. — Ugyanaz az istálló, a gondozó. Mitől a nagy eltérés? — A fajtákban meglevő különbség az oka, mások az örökletes tulajdonságok — válaszol a főmérnök, miközben egy vékonyabb dongájú tehenet szemlélünk. — Ez már a tejirányú keresztezés első nemzedéke ... A szécsényi termelőszövetkezet a megye mezőgazdaságának fejlesztésére készült ötödik ötéves tervben megfogalmazott állatférőhelyek bővítéséből is részt vállal. Először a meglevő telep rekonstrukciójára és 212 férőhelyre való bővítésére gondoltak, aztán addig morfondíroztak az üziem vezetői- míg a 467 férőhelynél kötöttek ki. Májusban nekilátnak az építkezésnek, s 1979 novemberében már az új istállókban lesznek az állatok. Erre különösen készülnek már a múlt év őszétől. — A munkatársaim ma is úton vannak, hogy tejelő típusú üszőket vásároljanak. Nemcsak olcsóbb az előrelátás. hanem biztonságosabb is. A beruházások egyébként sem filléres dolgok, a mielőbbi kihasználására törekszünk — mondja, s átsétálunk a gazdaság szívébe, a géptelepre. A telep a szív. a gépek, az erek, behálózzák az összes ágazatot, a szolgáltatók —* traktorok tehergépkocsik, kombájnok — a termelés költségeiből 15 százalékkal részesülnek. Az élőmunkával, eszközökkel, anyagokkal való gazdálkodás kerül a beszélgetés középpontjába. — A fejlesztésre szánt ösz- szeg 60—65 százaléka — körülbelül a megyei átlag is ez — szánjuk a termelés technikai feltételeinek korszerűsítésére . . . I Ott sorakoznak a vadonatúj takarmánybetakarítók már. várva az első nagy próbatételre. A műhely kihaltnak tűnik, csupán az ügyeletes szerelő matat olajos alkatrészek között. A gépek még kinn a határban, vagy az elmaradt szállításokat teljesítik. A t tavaszi kampány- munkákat lassan elfelejtik, lélegzetvételnyi szünethez jutottak a szécsényiek. .,Dolce far niente” — mondaná az olasz, de az édes semmittevés ideje sohasem jön el a mezőgazdasági üzemekbe. Mert mindennap a tervezésé, a végrehajtásé, a számonkérésé. s egy ici-picit a számvetésé is. — Nagy iramot diktálunk magunknak, mint ahogy a mezőgazdasági üzemekre ez jellemző manapság, s minden egyes nap közelebb visz a célhoz — mondja dr. Hütter Csaba. A helyszínek erről vallottak. Szabó Gyula Boldogság, béke, öröm. Mosolygó gyermekarcok, magasodó házak, épülő városok, mindennapi dolguk után igyekvő emberek. Munka földeken és a gyárakban, suhanó autók, padokban ülő iskolások. Maga az élet teljességével, szépségével, gondjával... X — Nehéz békében beszélni a békéről. Van, aki elhúzza a száját, „már megint a háború, az emlékezés, hogy is volt annak idején” következik. Hittel állítom, a békéről, a nyugalomról, a boldogságról nem lehet eleget mondani. Része az életünknek, vigyázni kell, hogy megmaradjon, tenni érte. Meggyőződésem, az egyes ember szavának, ha az közvéleménnyé tágul, igenis van ereje. Példák mutatják, hogy a közvélemény képes volt fordítani, vagy változtatni az eseményeken. A világ politikusait igenis befolyásolja a népek akarata. Felnőtt egy nemzedék, amely már csak filmekből, könyvekből, a televízióból ismeri a háborút. Így van jól. Én még élénken emlékszem a katonákra, a menekülő, szerencsétlen emberekre. Jöttek, mentek az országúton, ahogy a háború vihara sodorta őket. Gimnazista kislányként ástam a bunkert, segítettem ápolni a sebesülteket, láttam meghalni embereket. Sose felejtem el azt a fiatal katonát, aki egyre csak hajtogatta, „majka, majka, majkuca...” X Talán ez az emlék indította el dr. László Mária főorvosasszonyt 'a gyógyító munka, az orvosi hivatás felé. A doktornő r-ábólint: — Nagy része volt benne. Valamikor sebész akartam lenni. Amikor mi végeztünk az egyetemen „elosztottak” bennünket. Így kerültem én a mikroszkóp mellé, amely azóta is a legfontosabb gyógyító eszközöm. Mire változtattam volna, már megszerettem a szövettant. Így lett dr. László Mária a balassagyarmati kórházban a betegágy mellett álló gyógyító orvos legfontosabb segítője. Személyesen soha nem áll szemben a betegekkel. De a leleteik, a betegségük leírása a szövettani metszetek mind hozzá jutnak. — Sokszor itt, a mikroszkóp alatt dől el, mi is a baja a betegnek. Ez segít a további gyógymód meghatározásában. Ezerágyas kórház, van munkánk bőven. Tudja, hogy mondjuk mi? A szövettannal foglalkozó orvos az egészségügy közkatonája, de olyan közkatona, aki nélkül háborút nyerni nem lehet... X — Szívesen és sokat utazunk. A férjemmel együtt nagy-nagy örömmel ismerkedünk városokkal, tájakkal, emberekkel. Van Lettországban egv emlékmű. Egyszerű kövekből építették, egy gyermek koncentrációs tábor mementú- jaként. Ide nem virágot, hanem játékot visznek emlékül... X A főorvosasszony nyolc esztendeje tagja az országos béketanácsnak. — Felnőtt fiam van, nyolchónapos iker unokáim. Azért is érzem nagvon-nagyon közei- zelállónak és valóságnak a békemunkát, mert néha eszembe jut, mi lenne, ha az én fiamat, vagy unokáimat vinnék katonának. De szorosan összefügg az orvosi tevékenységgel is. A betegágy mellett, a kórházakban mit meg nem teszünk egy-egy élet megmentéséért. Hát akkor hogyne volna fontos népek, nemzetek békéje, nyugalma...1 — A munkahelyén tudjákj hogy országos tanácstag? — Természetesen. Sokszor hívnak üzemekbe, iskolákba, népfrontrendezvényekre, tartsak előadást. Ha az időm engedi, mindig szívesen megyek.' Főként a fiatalok közé. Velük szót érteni, megtalálni a közös hullámhosszat, öröm a számomra. Egyszer a fiamat „beszöktettem” a béketanács egyik ülésére a Parlamentbe. Nagy élményt jelentett neki,1 még ma, felnőtt orvosként is emlegeti. X — Már említettem, hogy sokat utazom. Ilyenkor nagy-! szerű barátokat találok. Kas-* sán egy békekonferencián is-j merkedtem meg a kijevi Bo-, risz RazarceWel. Azóta is le-* velez a két család. Nőnapra; karácsonyra, húsvétra mindig kapok üdvözletei. Ök is hívnak minket látogatóba, mi is várjuk őket. Amikor felírtam a címemet, a Balassagyarmat szó után tettem „ide várlak”! Amikor megérkezett az első levele, a címzés után hűségesen odaírta ő is, dr. László Mária, Balassagyarmat, alája „ide várlak”... Azt hitte, a címzéshez tartozik. Azóta tisztázódott, de azt a borítékot el-! tettem emlékbe. X Munka, hivatás, béke, család. Van-e más, ami jobban összetartozik? Csatai Erzsébet | Sok jó van az emberben S ágújfalu felett napnyugat felé, ahol a domb tetején ér véget az a szép, kövéren barnálló termőföld, ott szorgoskodott a Rába-Steiger. Az országúiról a hangja sem hallatszott. A termő amit maga mögött hagyott, finomra dolgozva tárulkozott a napfény felé és úgy illatozott, hogy megtelt vele a határ. Nem lehet abban nem gyönyörködni, Hanzelik Ferencnek, a tsz elnökének arcáról is látszott, hogy elégedett, amint az útról a gép mozgását nézte. — Az idén abban lesz a kukorica. Tészta finomságra kell dolgozni a földet... Később mondta, hogy Ujj Jóska, vezeti azt a finommozgású gépet, ott fenn, a Kijárón. Dicsérte a traktorost felélénkülve, még a kalapját is feltolta a homlokáról. — Az a gép akár egy műszer, arra hozzáértő ember kell. Ez- vezérelt hát Karancs- ságra, megismerni azt a hozzáértő embert. De az időjárás ott is megfordította a hétköznapok rendjét. Kiszorult a határból a gép, hogy ne tip- ródjék sárrá alatta a föld. Ujj Jóska pedig kiment az erdőre, fel, egészen a Hagymásra, fát vágni a fűrészgéppel. Korán mentek, későn jöttek, csak akkor, amikor Ujj Jóska letette a fűrészt. Mert őhozzá igazodtak az emberek. Nehéz dolog hát találkozni vele. De bekapcsolódott a dologba Báli János, a községi párttitkár. Először azzal a véleménnyel, hogy nem sok értelme e találkozásnak, mert Ujj Jóska kevés beszédű ember. A párttitkár azért ezzel nem zárta le a közvetítést, megpendítette neki az esetleges beszélgetést, amire Ujj annyit válaszolt, hogy ő nem tud sokat mondani a közös gazdaságról, az elnök dolga az. Aztán mégis másképpen fordult a helyzet, mert Báli Jani egyszer csak üzent, hogy összejöhetnénk Jóskával. Karancsságon nagyon szép az alkonyat, kivált így, tavasszal. A Fehér hegy mögül int búcsút a napfény. Ujjék ott laknak a falu elején, az új soron, ahol villanegyednek is beillő házak sorakoznak egymás után. A lakás mindennap ünnepvárón fénylik a tisztaságtól. Takaros, kényelmes. Szíves vendéglátó a ház asszonya, Ujj József né, született Básti Mária. Biztató a mosolya. — Nyugalom, jönnie kell — az órára tekint és hellyel kínál, miközben kint lassan szürküllik. Micsoda világfordulatot tükröz ez a családi fészek. Igazi földművelő emberek közül származik itt a gazda. Fogatszárral a kezében, eke szarva mellett lett emberré, és a föld egy életre magához kötötte. Oda tartozik hozzá, akár a levegő, vagy a pásztázó eső. Nem időtöltésből, hanem az életük feltárásául mondja az asszony, hogy egy időben, amikor nagyon rosz- szul állott a közös, Ujj Jóska nem bírván látni a föld erőtlen vergődését, az emberek keservét, kifordult a mezőgazdaságból. — Az irodán egy felirat fogadta az embereket: „Nincs pénz, elmarad a fizetés...” — lángolt az arca. Akkor volt az, amikor utat vesztve a fégi vezetőség csak tapogatta, merre is lenne helyes. Volt egy asszony, aki a felirat láttán felvitte a gyerekeit az irodára és a kétségbeesés hangján kérdezte meg: „Mondják meg, mit adjak nekik enni...?” Az emberek a keserűség elől az italba menekültek. Mondta az asz- szony, hogy övé sem volt kivétel. És menekülni ebből, ment Ujj Jóska a gyárba, rúd- vasat formálni. Aztán mondja, .hogy férjének fénytelen lett a szeme, elhalkult a hangja, fogyott a teste. — Nem a munka, a föld utáni vágyakozás pusztította... — Szeretet, védelem, igazság. Minden benne van ebben a mondásban. A férfiléptek az udvarról, a múltból a jelenbe hozta az asszonyt. Megélénkült az arca. Ujj József magas, egyenes tartású ember. Még csak itt- ott vendég nála az ősz hajszál. Erdei széltől pirosra csípett az arca. Erős keze biztosítéka családjának. Szemében a vendégszeretet, de mentegetőd- zött! — Nem tudom, tudok-e valami érdekeset mondani? Vajon az a régi vergődés nyomott hagyott-e lelkében? Felednivalónak tartja, hiszen mi jó a nem kívánton rágódni. A mindennap tele van újjal és újjal. Valóban igaza volt Balinak. Nem sok beszédű ember ez az Ujj Jóska. És neki van igaza, mi szükség a sok beszédre. Hárítja azt is, hogy dicséret illetné szorgalmáért. Pedig a párttitkár, akivel együtt növekedtek, élesztgeti, hogyan arattak versenyt, maguk mögött a marokszedőkkel, a KISZ-es táblán. Aztán az első út a kombájnnal, amiről azt híresztelték, hogy arat, csépel és kifli is hullik belőle. Feltekint gondolataiból, mosolyra fordul a szája és úgy mondja: — Régen volt az már... Akkor villan érdeklődésre a tekintete, amikor az új gépre fordul a szó. Dénes Andrást, a tanítómestert dicséri, mert ahogyan mondja, nélküle mi is lenne belőlük. Vele vannak váltóban az új gépen. Mintha megélénkülne a hangja: — Az a gép csodálatos masina. .. Pedig a sági határban nem mindenütt boldogulnak még a legjobb géppel sem. Azért mondta Hanzelik Ferenc is, hogy hozzáértő ember kell arra. Amikor Ujj József már 6 NOGRAD - 1978. április 30., vasárnap valósággal sorvadt az acélsza- gú gyárban, Hanzelikot akkorában választották meg elnöknek. Ujj visszakérezkedett nála a földhöz. Hogyne érezte volna meg az elnök, hogy mi sok jó van abban az emberben. Ujj Jóska nekidőlt a tanulásnak, percnyi pontos lett a munkában, egyik leghűségesebb tanulója mesterének, Dénes Andrásnak. Velük történt, hogy a hirtelen oldalakban a Rába-Steiger is felmondta a szolgálatot, mert a dűlés szöge meggátolta az egyenletes olajadagolást. Nem tartja nagy cselekedetnek ennek megszüntetését. — Egy csővezetékkel megoldottuk az egészet... Ez a csővezeték talán a munka mindenségét mentette meg, hiszen az a gép sok-sok más masina helyett végzi a szántást, vetést. — Én nagyon szeretem a mezei munkát... A föld pedig az ő keze munkáját, és így lesznek ők eggyé. Most, hogy naposabbra fordult az idő, Ságújfalu felett megint ott sárgállik a gép. Ujj Jóska ül benne. Porhanyítja, langyítja a földet. Magot tesznek abba, az élet új magját, amely, ha beérik, megmutatja a traktoros munkájának gyümölcsét. Bobál Gyula
