Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Vilúg proletárjai, egyesüljetek! NOGRÁD XXXIV ÉVF., 79. SZÁM ARA: 1,50 FORINT 1978. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ Történelmünk lordulóponlia 1945 Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából vasárnap reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszteletadással felvon­ták az állami zászlót. Az ünnepi aktus befe­jezéseként a díszegység és a zenekar díszme- netben vonult el a Magyar Népköztársaság állami zászlaja előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök állnak díszőrséget. Zászlófelvonási ünnepség volt vasárnap reggel a Gellért-hegyen a felszabadulási em­lékműnél is, ahol a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját vonták fel katonai tiszteletadással. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa hazánk felszabadulásának 33. év­fordulója alkalmából vasárnap délelőtt ko­szorúzás! ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben ka­tonai díszszázad sorakozott fel csapatzászló­val. A himnuszok elhangzása után megkezdő­dött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Politikai Bizottság tagja, és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára, és Biszku Béla, a KB titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai, a Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke, és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el a ko­szorút az emlékmű talapzatára. Koszorút he­lyezett el a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetsége, a dip­lomáciai testületek több tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a magyar fegy­veres erők testületé, az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselete, a Magyar Partizán Szövetség, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság képviselete. A főváros dolgozói a hála és a megemlékezés virágaival borították az emlékmű talapzatát. Koszorúzási ünnepség volt vasárnap dél­előtt a felszabadulási évforduló alkalmából a Hősök terén is a magyar hősök emlékművé­nél, ahol a kegyelet és a hála virágait a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács, a dip­lomáciai képviseletek, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcso­port, valamint a társadalmi szervezetek ve­zetői helyezték el. Vasárnap az Operaházban díszünnepséget rendeztek hazánk felszabadulásának évfordu­lója tiszteletére. Tegnap hazánk felszabadulásának 33. év­fordulója alkalmából a Kossuth rádióban és a Magyar Televízióban köszöntötte a magyar népet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT-főtitkára. Gáspár Sándor beszédéből ' Felszabadulásunk ünnepének előestéjén a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a társa­dalmi szervezetek nevében tisztelettel köszöntőm dolgozó népünket, szocialista hazánk minden állampolgárát. Életünk fordulópontjára, történelmünk új korszakának nyitányára emlékezve immár hagyományosan arra törek­szünk, hogy ez a nap külsősé­geiben is méltó legyen legna­gyobb nemzeti ünnepünk je­lentőségéhez, teremtsen méltó keretet a nemzet emlékezésé­hez, annak a mély és élő tisz­teletnek a kifejezéséhez, ame­lyet népünk a dolgos hétköz­napok során mindig érez a testvéri Szovjetunió, a szovjet nép, a szabadságunkért életü­ket áldozó hősök iránt. Ez az ünnep emlékeket idéz, mély emberi érzéseket vált ki és gondolatokat ébreszt mind­annyiunkban. Élmények és emlékek fényében próbáljuk megfogalmazni, mit jelentett, mit jelent ez a nap népünk, az idősebb és a fiatalabb nem­zedékek sorsának alakulásá­ban. Mit jelent azoknak, akik már az elnyomás éveiben is a máért harcoltak és hittel hir­dették hazánk szocialista jövő­jét, és mit jelent azoknak, akik a felszabadulás után szü­lettek és szüleik, nagyszüleik visszaemlékezéseiből, történe­lemkönyvekből és művészi al­kotásokból ismerhetik csupán a 33 évvel ezelőtt történteket. Az új haza honfoglalóinak, azoknak a hősi munkáját, akik 1945-ben hozzáfogtak an­nak felépítéséhez, ami a mun­kások, parasztok és a hala­dásért küzdő értelmiségiek év­százados vágya és álma volt, nem felejti el az utókor; tisz­telettel számon tartja a nyo­mukba lépő ifjabb nemzedék, amely gyarapodó tudással, nö­vekvő felelősségérzettel, tet­tekben kifejeződő alkotókedv­vel folytatja az apák nagy ál­mainak beteljesítését, munkás- osztályunk, népünk forradalmi céljainak valóra váltását. Számunkra a szabad és iga­zán emberi élet 1945. április 4-én kezdődött. Az embertelen múltat két kezünk munkája nyomán az emberhez illő élet­tel váltottuk fel. Az új Ma­gyarország megszületésével, megerősödésével a dolgozó em­ber számára a munka, az al­kotás lett a társadalomi meg­becsülés, a létbiztonság, a bol­dogabb emberi élet kiteljese­désének az alapja. Mi, munkások, parasztok, értelmiségiek a felszabadulás­sal kezünkbe vehettük a magunk sorsának formálását, egy olyan ország életének ala­kítását, amelyben az addig lepergett történelem során a millióknak „ezernyi népbe­tegség”, jogfosztottság, ten­gernyi megaláztatás jutott osztályrészül. Ezzel a nappal kaptuk meg a reményt és a biztatást a jóra, az igazságra, az élet teljességére. Küzdelmes, nehéz, egyszers­mind szép úton indultunk. Mit adott az eltelt 33 év? Az életben a legfőbbet: szabad­ságot és emberséget az em­bernek, önbecsülést, a terem­tés, az alkotás ízét és bizton-' ságot minden dolgos, becsü­letes magyar állampolgárnak, s igazi otthont, virágzó ha­zát népünknek. Olyan társa­dalmat, amelyben arra törek­szünk, hogy mindenki mun­kája és tudása szerint bol­doguljon. A felszabadulás óta eltelt 33 esztendő alatt or­szágunk gazdasága, társadal­ma, népünk élete többet ha­ladt előre, mint korábban évszázadok alatt. Szélesre tártuk a kultúra, a művelődés kapuit, társadal­munkban a munka, a tanulás, a művelődés, az egészségügyi ellát&s alapvető emberi, állam- polgári jog. Társadalmunk ereje abban is testet ölt, hogy gondoskodik e jogok gyakor­lásának feltételeiről is. Eredményeinket sorolhat­nánk, jóleső érzéssel, jogos büszkeséggel. A valamennyi­ünk munkáját tükröző tények és a számok minden terüle­ten nagy haladásról tanúskod­nak, de mögöttük látnunk kell azt a fejlődést, amely az alig több mint három évti­zed alatt az emberek tudatá­ban, gondolkodásában, szívé­ben végbement. Gazdagodik és teljesebbé válik világunk. Mindinkább áthat bennünket a közösségi gondolkodás, a művelődés igénye, a szocialista életeszme. A mi társadamunkban a dolgozó ember életére már nem egyszerűen a létfenntar­tásért végzett munka, küsz­ködés a jellemző, már nem a „mindennapos betevő falat” megszerzése a gond. Munkánk, tevékenységünk nyomán olyan társadalom bontakozik ki, amelyben nincs talaja a kapitalizmus embertelenségé­nél?, a „csak magaddal tö­rődj” és „annyit érsz, ameny- nyi pénzed van” életszemlélet hirdetőinek. Ez tőlünk idegen, nálunk ném lehet másokon büntetlenül átgázolva egzisz­tenciát teremteni. Hazánkban ma minden be­csületes ember híve a szocia­lizmusnak, híve és őszinte segítője társadalmi feladata­ink megoldásának, és arra törekszik, hogy hazánk mind fejlettebb, mind virág­zóbb legyen. Az előadó méltatta a felszabadító szov­jet hadsereg világtörténelmi szerepét a fasizmus felett ara­tott győzelmének jelentőségét. Szólt a szocialista országok testvéri együttműködéséről, népünk hálájáról, a felszaba­dulásról, amelyet 1945 hozott meg. Életünk szebb, boldogabb Ünnepi nagygyűlések, koszorúzások Zászlódiszbe öltözött a me­gye két városa, s valamennyi község. Vasárnap a megye több iskolájában, számos in­tézményében, üzemekben és gyárakban tartottak röpgyű- léseket. Hazánk felszabadulá­sának 33. évfordulóját köszön­tötték szerte a megyében. Megemlékeztek az évforduló­ról a járási székhelyeken, Pásztón, Szécsényben, Rétsá- gon és a megye nagyobb te­lepülésein. Tegnap este sok községben helyezték el a há­la és kegyelet virágait a magyar nép szabadságáért életüket adó szovjet katonák hősi emlékművére, a sírhan­tokra. Valamennyi községben méltatták a 33. évforduló je­lentőségét, a Szovjetunió bará­ti segítségnyújtását, amelyet a felszabadítás óta nyújt ma is a magyar népnek, köztük Nógrád megye dolgozóinak. Tegnap délután koszorú­zási ünnepségre és nagygyű­lésre került sor Balassagyar­maton is a Hősök terén, a szovjet hősök emlékművénél. A fiatalok és a város dolgozói fegyelmezett sorokban vo­nultak az ünnepség helyére, ahol ünnepi beszédei Vass Miklós, Balassagyarmat város Tanácsának elnöke mond.cMt, majd a városi, járási pártbi­zottság, a tanács és a Hazafi­as Népfront, a KISZ járási, városi bizottsága és az úttö­rőelnökség, a fegyveres tes­tületek képviselői, az üzemek küldöttei helyezték el a meg­emlékezés virágait a szovjet hősi emlékmű talapzatára. Gazdag program zajlott le hazánk felszabadulásának 33. évfordulója tiszteletére a megyeszékhelyen, Salgótar­jánban. Párttagságuk 50. év­fordulóját, születésük 70—75 —80. ünnepét köszöntő vete­ránokat üdvözöltek a megyei pártbizottságon. A délelőtti órákban a Tanácsköztársaság téren KISZ-tagavató ünnep­ségre kerüli sor. A József At­tila Művelődési Központban megnyitották a nyolcadik salgó­tarjáni tavaszi tárlatot. Dél­után koszorúzási ünnepségre került sor a szovjet hősi és a felszabadulási emlékműnél. A szovjet hősi emlékmű ta­lapzatára elhelyezték a hála koszorúit, az MSZMP megyei, járási, városi bizottságának vezetői, az egyik ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulat képviselői, a megyei, a városi tanács, a Hazafias Népfront megyei, városi szervei, az SZMT, a KISZ megyei, városi képvi­selői, a fegyveres testüle­tek küldöttei, az öblös- üveggyár, a ZIM, az állami építőipar, az ingatlankezelő vállalat, a számviteli főisko­la, az ÉMASZ, a vízmű, az Írószer ISZ, az MSZBT-tag- csöpörtök nevében a ZIM és a VEGYEPSZER tagcso­portjai. A felszabadulási em­lékműnél helyezték el a meg­emlékezés virágait az MSZMP megyei, városi, járási vezetői, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet Ica- tonai alakulat képviselői, a megyei, városi tanács, a Ha­zafias Népfront megyei, városi szervei, az SZMT, a KISZ megyei, városi képviselői, a fegyveres testületek küldöt­tei, a kohászati üzemek, a szénbányák, a tanácsi építő­ipari, a vendéglátó-vállalat, a ruhagyár, a KISZÖV, a tér. vező- és építőszövetkezet, « Patyolat, a közművelődési in­tézmények, az AGROF1L, a kórház képviselői, az MSZBT- tagcsoportok nevében a me­gyei állami építőipari válla­lat és a NÓGRÁp-szerkesztö- ség tagcsoportjai. Este az MSZMP Nógrád megyei és Salgótarjáni vá­rosi Bizottsága, a Nógrád me­gyei és Salgótarján város Ta­nácsa, hazánk felszabadulá­sának 33. évfordulója tiszte­letére a József Attila megyei Művelődési Közpoht nagyter­mében ünnepséget rendezett. Az ünnepségen ott voltak a párt-, az állami élet megyei és városi vezetői, közéletünk kép­viselői, az üzemek dolgozói, vezetői. A magyar és szovjet himnusz után ünnepi köszön­tőt Skoda Ferenc, az ftíSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára mondott. Skoda Ferenc ünnepi köszöntőié — Városaink, falvaink im­már 33. alkalommal öltöznek ünneplőbe. Fennen lobognak a munkásosztály vörös és a magyar nép nemzeti zászlói. Hirdetve, hogy népünk, me­gyénk méltó módon köszönti felszabadulásunk napját — kezdte ünnepi köszöntőjét Skoda Ferenc elvtárs, majd igy folytatta: Emlékezzünk 1945. április 4-re. A világ más népei számára ez a nap egy volt a sok közül. Egy, a há­borús napokból, amely ugyan még véráldozatot, pusztító dú- lást, könnyeket jelentett, de az emberiség nagyob­bik fele már a fasiszta hit­leri német horda végnapjait számlálta. Várta azt a napot, amikor saját barlangjában semmisítik meg a második világháborút kirobbantó fene­vadat. Számunkra április 4-e, a felszabadulást, az újjászüle­tést, a néphatalom megterem­tésének lehetőségét jelentet­te. Történelmünk nagy, sors­döntő fordulatának kezdete ez a nap. Megszüntette a Horthy- (Folytatás a 2. oldalon) <

Next

/
Thumbnails
Contents