Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

Évtizede alakult Tíz esztendeje alakult a tását, karbantartását. Salgó- képen Ternóczky László, a Nógrád megyei Víz- és Csa- turjánban. az egyre növekvő brigád vezetője és Lugosi tornamű Vállalat Petőfi Szó- vízigény kielégítésére egyre Ferenc, a brigád tagja elektro- cialista Brigádja. A brigád korszerűbb berendezéseket mos működtetésű tolózárat tagjai végzik a speciális ké- helyeznek üzembe, melynek javít­szülékck, berendezések javí- szerelése az ő feladatuk. A (B) A hétszere» kiváló cím titka s Biztonság, tisztaság, udvariasság Tessék várni, most érkezik dóm meg, hogy Békési Má- és rendszeres a szakmai to­ft gyarmati járat, már látom, tyás már több mint egymillió vábbképzés és a politikai tu- s éppen Békési vezeti. Mind- kilométert vezetett baleset- dás gyarapítása, is. Időnként járt hívom a telefonhoz-.. — mentesen. A brigádból azon- elmennek egy-egy közös ki- közli velem a salgótarjáni ban többen közeli váromá- rándulásra is. autóbusz-állomáson egy ked- nyosai ennek az eredmény- — Idén ismét a kiváló cí- ves női hang. nek. met szeretnénk elérni — ke­— Tessék, Békési Mátyás — Sajátos a mi munkánk, s rít szót a jelenre Békési, s vagyok> jó reggelt kívánok — ezért nehezebb a kollektíva tapintatosan kinéz a gyüleke- hallatszik a nyugodt férfi- összetartása is — magyarázza ző utasokra, hang. Megvárja a mondóká- a brigádvezető. — Munkánk- Az óra az indulás percét that, s máris közli, hogy ban — azon kívül- amit el- jelzi- Békési gyakorlott moz- azonnal indulnak vissza, 6 mondtunk — alapvető fon- dulattal kormányozza az in- csak este tizennyolc órakor tosságú a takarékosság és a dítóálláshoz a csillogó jár- jönnek ismét Salgótarjánba, társadalmi tulajdon védelme- művet, s még búcsúzóul meg- Akkor viszont lesz egy sza- Tavaly például negyvenkét- kér. ne csak ketten szerepel- bad fél órájuk. ezer forint értékű üzemanya- jenek, hanem, ha lehet, az — Akkor este találkozunk, got takarítottunk meg. Az egész kollektíva, hiszen közös Viszontlátásra! — búcsúzom, autóbuszunkkal elértük, hogy a munka, közös legyen a Este Békésiék hajszálpon- háromszázhatvanöt-ezer kilo- dicsőség is. A brigád többi tosan érkeztek- métert utaztunk fődarab- tagja tehát: Takács Ferenc, — Milyen is egy közieke- csere nélkül. Nem mindenna- Bahorecz István és Kosik dési brigád? pi teljesítmény. Hasonló István gépkocsivezetők, Sán­Békési a kérdésre elmoso- eredményt produkál a másik dór János, Diósi Mihály és lyodik, egy kicsit bocsánat- kocsi személyzete is. Víg Zoltán kalauzok a távol­kérőén. mert hiszen mit le- A brigád a sajátos helyzet sági járatokon; Ábel János, hét hirtelen válaszolni arra, ellenére is rendszeresen részt Jánoska László. Osztroczki amiről órákat is beszélhet- vesz közös társadalmi mun- Mihály, Galcsik István és nénk. kákon. A kollektíva patro- Vereczki Mihály helyijáratos — Egy közlekedési brigád- nálja a balassagyarmati 2. sz- gépkocsivezetők, ban más az élet, mint ott, bölcsődét. Jutott idő a tanú- Az indító jelez, s Békésiék ahol mindannyian egyhely- lásra is. Akinek hiányzott, karlendítéssel búcsúznak, hez kötötten dolgoznak — megszerezte a nyolc osztályt — rs — mondja végül is. — Mi tizen- hárman vagyunk. Két távol­Ösztönzünk, de hogyan? KIT, VAGY KIKET, MIÉRT, MILYEN CÉL­LAL, milyen területen, mértékben és módszer­rel? Ezekre a kérdésekre kell választ adni a megyénk gyáraiban és vállalataiban meghono­sodott ösztönzési rendszernek, amely magában foglalja az anyagi elismeréstől kezdve a kérő szóig azt a széles skálát, amely mint felbe­csülhetetlen eszköz — ha jó — szerepel a cé­lok elérésében. Az ösztönzési rendszernek, akárcsak a gaz­dálkodás mindenkori előírásainak, mindig magán kell viselni az adott időszak követel­ményeit. Azért, hogy segítse elő a napi felada­tok jó elvégzését, ugyanakkor teremtse meg önmaga továbbfejlesztésének lehetőségét, je­lenlétével, hatásával kényszerítse ki az új fel­tételek rendszerét, vagyis legyen rugalmas, igazodjon az élet követelményeihez. A módosításokat, a korszerűsítést meg kell tenni, mert mindenfajta ösztönzési rendszer egy bizonyos idő után ellenkező hatást vált ki: konzerválja az idejétmúlt követelmény- rendszert. Az érdekeltek kiismerik gyenge ol­dalait, azt indokolatlan előnyükre használják fel. Feladva a kizárólagosság elvének igényét, szükséges néhány új jelenségre, ellentmondá­sos helyzetre, esetenként megnyilvánuló egy­síkúságra ráirányítani a figyelmet. Amikor az ösztönzési rendszer hatásának vizsgálata szóba kerül, sokan csak az anyagi elismerésre gondolnak. Mellőzik az erkölcsi elismerést, lemondanak annak embert formáló, kedvező hatásáról. Pedig az utóbbiak jelen­tősége és szerepe a jövőben tovább fokozó­dik. Vajon az anyagi ösztönzés mai rendszere visszatükrözi-e a kor követelményét: a haté­konyság növelését, a minőségi munka meg­becsülésének igényét. A könnyelműen, katego­rikusan kimondott igen vagy nem helyett in­kább csak biztató próbálkozásokról beszélhe­tünk. A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában az idén a különböző forrásokból származó több mint kétmillió forint mozgó­bér kétharmad részét azok a dolgozók és ve­zetők kapják, akik jó minőségű munkát ad­nak. A korábbihoz képest új dolog, hogy azoktól, akiknek ugyan kifizették a ,Jó mun­káért” járó mozgóbért, és utána a megren­delő, jogos kifogást tesz, a kifizetett összeget visszaveszik, sőt a mulasztókat felelősségre vonják és anyagilag kártérítésre kötelezik. A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységé­ben ebben az esztendőben a minőségi munka és a hatékonyság növelése érdekében a fel­osztható bérkereten belül öt százalékkal ma­gasabb összeget kapnak azok a szakmunká­sok, akik minden reszorton tudnak dolgozni, és kifogástalan árut gyártanak. Ugyanitt csak azok a munkamódszer-átadók kapták meg a nemrég lezajlott átszervezés során a nekik kiírt prémiumot, akik vállalták, hogy az ál­taluk betanított dolgozók négy-öt százalékkal emelik teljesítményüket és jó minőséget ad­nak. Ezzel ellentétben a Páva Ruhagyár jános- aknai telepén a munkamódszer-átadóknak óránként kifizetett 13 forintért, a munkamód­szert átvevő munkásoknak juttatott óránkénti hét forintért semmiféle kötelezettséget nem írtak elő. Az előbbinél azonban jóval sokszínűbb az anyagi ösztönzési rendszer megyénk termelő, gazdálkodó egységeiben. A legújabb, a legége­tőbb követelményt: az anyaggal, idővel élő munkával, energiával való takarékoskodást még nem segítik elő úgy, ahogy azt a Köz­ponti Bizottság tavai}' októberi határozata reflektorfénybe állította. Gyengéje még az anyagi ösztönzésnek, hogy a hanyag munkát nem, vagy csak igen ritkán, és talán a szükségesnél enyhébben büntetik. Ennek több oka lehet: hajsza a népszerűség után, bátortalanság, szellemi elkényelmese­dés, az esetleges vitáktól való húzódozás, a vitakészség, az érvek hiánya stb. Mindezek mellett közrejátszik az is, hogy a büntetést, a felelősségre vonást nem tartják azonos rangúnak és főleg azonos hatásúnak az anyagi elismeréssel. Ennek kapcsán több he­lyen szóvá tették: a kártérítési határozatokkal járó tortúra, az ilyen ügyekre fordított mun­kaidő sokkal többe kerül, mint az okozott kár. Ezek szerint mondjunk le ennek az ösztön­zőnek az alkalmazásáról? Ha így cseleked­nénk, akkor egy igen hasznos, adott eset­ben a legcélravezetőbb módszert dobnánk el magunktól, iktatnánk ki eszköztárunkból. Ugyanez vonatkozik az utasítás létjogosult­ságára is. Sokan azt hiszik, hogy az üzemi de­mokratizmus kibontakoztatása, a munkások, a dolgozók tulajdonosi felfogásának erősítése folyamatából nemcsak ki lehet, hanem Iá is kell iktatni az utasítás jogát, meg lehet kér­dőjelezni annak létét, mondván, nem illik be­le az önállóság gondolatába. Ha az ilyen elképzeléseknek akárcsak egy pillanatra is szabad utat engednénk, olyan zűrzavarhoz, rendetlenséghez, káoszhoz ve­zetne, aminek káros következményeit felmérni pillanatnyilag lehetetlen. Az ilyen felfogás homlokegyenest ellenkezik a mai kor megnö­vekedett követelményével; a még tervszerűbb, a még fegyelmezettebb, még céltudatosabb, még megalapozottabb munkáról való felfo­gásunkkal és igényeinkkel. Az ösztönzési rendszerben a kérő szónak is van fontossága. Igen sok olyan szakmunkás, betanított dolgozó tevékenykedik megyénk gyáraiban, akik a kérő szót igénylik, többnek, > fontosabbnak tartják, mint az ösztönzők bár­melyik formáját, ök már öntudatosabbak, kul­turáltabbak. szélesebb látókörrel, műveltséggel rendelkeznek, igényeik magasabbak önma­gukkal és másokkal szemben. Ez az eszköz azokon a munkahelyeken kap egyre nagyobb szerepet, ahol a fizikai és szellemi munka közti különbség jelentősen csökken, ahol a vezető és beosztott egymásra utaltságának kö­zös fundamentuma a csaknem azonos szel­lemi képesség, készség, és az azonos hőfokú felelősség. MEGVÁLTÓNAK AZONBAN EGYETLEN MÓDSZERT SEM SZABAD KIKIÁLTANI, mert az ösztönzési rendszer nem külön-külön, hanem jól, összehangoltan fejezi ki igazi ha­tását. De csak akkor, ha mai felépítése, mechanizmusa, előírásai a távlati célokat is megalapozzák. Ezért kell rendszeresen, folya­matosan felfrissíteni, karbantartani, moder­nizálni, korszerűsíteni, s ami a legfontosabb: nagyszerűen alkalmazni. V. K. sági és két balassagyarmati helyijáraton teljesítünk szol­gálatot. Távolsági járataink a Budapest—Vác—Balassa­gyarmat—Salgótarján vonalon közlekednek. Mivel ritkán vagyunk együtt mindannyian, nehéz igazi brigádéletet élni. Az eredmények és a .ta­pasztalatok azonban azt bi­zonyítják. hogy ilyen sajátos helyzetben is jól összeková- csolódhat egy közösség- Bé­kési Mátyás brigádja a Béke Szocialista Brigád, ugyanis már másodszor nyerte el a Vállalat kiváló brigádja ki­tüntetést. — Ilyen szép kitüntetést csak úgy nem osztogatnak — mondom Békésinek. — Mi hát az alapja? A brigádvezető kicsit előre­dől a kényelmes ülésen és sorolja: — Régi brigád a miénk. Tizenöt éves. Tudja, kikből áll? Olyan dolgozókból, akik tizenöt—húsz éve dolgoznak a kettes számú Volánnál. Én a törzsgárdának tulajdonítom a sikereket. Szeretjük a szak­mánkat, a vállalatot- Közü­lünk már majdnem mindenki kiváló dolgozó. A mi jel­szavunk: biztonság, tisztaság, udvariasság. Később arról beszél, hogy négy éve komplex brigádban dolgoznak együtt a kalauzok­kal, ami a közös érdekeltség­nél fogva tovább növelte az eredményeket. így azután mégis csak Hegedűstől tű­zi fiatalabb ügyészek közé tartozik dr. Szepesi Gábor, a Nógrád megyei Fő­ügyészség csoportvezető ügyé­sze. Mindezek ellenére im­már nyolcadik esztendeje töl­ti be megtisztelő feladatát, a balassagyarmati ügyészségi pártszervezet titkára. — Hosszú út'vezetett idá­ig — mondja dr. Szepesi Gá­tőr. — Már korábban is úgy fogalmaztam, hogy belső in­díttatás vezetett a párttag­sághoz. Senki nem kért, hogy lépjek be a pártba, úgy érez­tem, itt a kommunisták kö­zött a helyem. Valóban belső indíttatás ve­zette dr. Szepesi Gábort a párt tagjai sorába. A buda­pesti munkáscsaládból szár­mazó fiatalember a Legfőbb Ügyészség társadalmi ösztön­díjasaként végezte el Buda­pesten az állam- és jogtudo­mányi egyetemet, s 1967. március 1-től mint ügyész te­vékenykedik a megyében. Volt vezetőügyész-helyettes Salgótarjánban, aztán vissza­került Balassagyarmatra — most már a Nógrád megyei Főügyészségre —, ahol cso­portvezetővé nevezték ki. Ügyészi munkáját mi sem fémjelzi jobban, mint az, hogy tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére az Ügyészség kiváló dolgozója kitüntetésben részesítették. — Mozgalmi tevékenysé­gemről talán elmondhatnám, A párítiikár vallomása Munkával is bizonyítani hogy az már az úttörőszer­vezetben kezdődött. A közép­iskolában, az egyetemen, a KISZ-ben végeztem közössé­gi munkát. Ez az út 1966. no­vember 1-én teljesedett be, amikor átvehettem a párttag­sági könyvet. A fiatal ügyész gyorsan be­illeszkedett a közösségbe. Ezért munkásságát rátermett­ségét ismerték el, amikor a pártszervezet titkárává vá­lasztották. — Mi a feladata az ügyész­ségi pártszervezetnek? — szinte visszakérdez. — Nos, sajátos ügyészi feladatok meg­oldásában véleményem sze­rint sokat tehet az ügyészsé­gi pártszervezet, éppen ezért a munkaprogram is igazodik az ügyészi szervezet előtt ál­ló aktuális jogpolitikai fel­adatokhoz. Taggyűléseinken szinte minden olyan témát érintünk, amelyek kapcsolód­nak az ügyészi munkához. Ebben az időben konkrétan a XI. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozataiból fakadó ügyészi feladatokhoz, így például foglalkoztunk a közrend, közbiztonság hely­zetének alakulásával; a tár­károk megtérítésének kérdé­seivel; általában a személyi szabadságot korlátozó kény­szerintézkedések gyakorlatá­val és más fontos témákkal. Bár ezek igen jelentős ügyé­szi feladatokat érintettek, de semmiképpen sem kívántuk pótolni a taggyűlésekkel a hivatali, szakmai munkaérte­kezletet. A taggyűléseken, mi, párttagok más oldalról vi­tattuk meg az előterjesztése­ket, a főbb törvényességi ten­denciákat helyeztük előtérbe, s ezekre hívtuk fel a hivatal­vezetés figyelmét. Sok szó esett arról is, hogy a, párttagok mit tehetnek az ügyészi munka eredménye­sebb végrehajtása érdekében. Dr. Szepesi Gábor így sum­mázza véleményét: — Törekvéseink arra irá­nyulnak, hogy párttagjainkat az ügyészi feladatok eredmé­nyesebb, hatékonyabb vég­rehajtására ösztönözzük. En­nek szolgálatába állítottuk a párttagsági könyvek cseréjé­vel összefüggő beszélgetéseket is. A taggyűlés határozatai­nak meghozatalát tartalmas, valóban alkotó vita előzi meg. Ez jelentős mértékben sokoldalú megvilágítását, amelyben a párttagság szin­te kivétel nélkül résztvesz. Itt kell elmondani azt is, hogy a pártszervezetnek fo­lyamatos, élő, igazi munka- kapcsolata van a hivatalveze­téssel. Magam például részt veszek a heti vezetői értekez­leten, ahol módomban áll ki­fejteni a véleményemet az éppen aktuális teendőkről. Valljuk be őszintén, hogy az ügyész és az ügyészség fo­galma ma még mindig a kö­nyörtelen vádlót jelenti a közvéleményben. Mit tesz en­nek megváltoztatásáért az ügyészségi pártszervezet? — A közvélemény — an­nak ellenére, hogy történt előbbrelépés — még mindig nincs eléggé tisztában az ügyész, az ügyészség szerepé­vel. Éppen ezért alapszerveze­tünk arra ösztönzi párttag­jait, hogy a közvélemény re­ális képet kapjon az ügyészi szervezetről, s annak mun­nek, szerveknek a munkájá­ban, amelyeknek szerepük van a közvélemény alakítá­sában, így például a TIT-ben, a népfrontban, a jogászszö­vetség tevékenységében. De, arra is van példa, hogy egy- egy párttagunk tagja a ta­nácsnak, vagy szakbizottság­nak. Következetesen munkál­kodunk a szocialista törvé­nyesség betartásán, de nem a mindenáron való felelősségre- vonásra törekszünk. Az igaz­ság kiderítésén fáradozunk és ennek érdekében, adott esetben, akár a vádlott érde­kében is élünk fellebbezési lehetőségeinkkel! A -feladatokról is szó esik. ül»* Cvor-ioci nóKni" l’Ö"* te­Gábor össze Dr. Szepesi viden így foglalja endőiket: — A balassagyarmati ügyészségi nártszervezet mun­kájával a jövőben is azt sze­retné bizonyítani, hogy sajá­tos eszközeivel továbbra is a szocialista törvényesség betar­tásán munkálkodik. Ezt je­lentősen elősegíti, hogy ügyé­szeink szinte kivétel nélkül tagjai a pártnak, de arra tö­rekszünk, hogy fogalmazóink, s más beosztású dolgozóink is közeledjenek a párthoz, an­nak politikáját hirdessék, ági sadalmi tulajdonban okozott elősegíti az összefüggések kájáról. Ennek legfontosabb táljának, kiálljanak mellette eszköze a fokozottabb kilépés a hivatali munkában és a a közélet porondjára. Részt közéletben is. venni azoknak a szervezetek- Somogyvári László NŰCRÁD — 1978, április 20., csütörtök ., 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents