Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

A realitásokhoz igazítva Az országgyűlés 1977. decemberi ülésén, az 1978-as terv elfogadásakor, immár hagyományosan, meghatározta az árak alakulását is. Ezt a tervtörvény így tartalmazza: az egy la­kosra jutó jövedelem 7—7,4 százalékkal emelkedik, miköz­ben a fogyasztói árszínvonal megengedett emelkedése nem haladhatja meg a tervezett 4 százalékot. A kettő különbsé­ge adja az egy lakosra jutó reáljövedelem növekedésének mértékét, amely — az idén 3—3.4 százalék lesz. — Ezúttal annak megvilágítására törekszünk: miért van szükség a vi­lágpiaci árakkal arányos belső árakra; miért kell szükség­szerűen a világpiaci körülményekhez igazítani a hazai ter­melői és fogyasztási körülményeket. Nem kisebb súlyú kér­dés, hogy a változó-növekvő árak miként illeszhetők élet­színvonal-politikánk kereteibe? A kiinduló pont: a szocialista termelési viszonyok áruter­melő jellegéből következően a termékek munkaráfordításai közvetlenül az árakban fejeződnek ki. Ha valamely termék előállításának költségei arányosan jelennek meg az árban, akkor helyesen tükrözik annak valódi értékét. Az árképzés és az árpolitika mellőzhetetlen feladata tehát, hogy a társa­dalmi termelés költségeiben végbemenő változásokat az árak változásai kövessék — különben az árak és a ráfordítások közötti szoros összefüggés meglazul, torzul, s előnytelenül változik az érték megítélése. Azaz: fiktív árak esetén nem lehet megtudni az árakból, hogy mi mennyibe kerül való­jában. Ha a valóságos ráfordítások például egy fogyasztási cikk esetében nem fejeződnek ki az árban — a fogyasztók sem érzékelik mi mennyibe kerül a társadalomnak, az or­szágnak — következésképpen nem tudnak alkalmazkodni a lehetőségekhez. A szükséges takarékossági törekvések elma­radhatnak, miközben az állam, a költségvetés egyre nagyobb terheket vállal magára. Ezért indokolt követni az árszínvo­nalnak az olyan változásokat is, amelyek az árak növekedé­sét is maguk után vonhatják. Ezen a ponton találkozik az árpolitika a hatékonyság igényeivel. Ugyanis az áraknak — a maguk lehetőségeivel — szoros közük van ahhoz, milyen hatékonysággal termelünk. Az ára­kat meghatározó tényezők a termelésben gyökereznek — s természetesen vissza is hatnak rá. Gondoljunk csak azokra a tapasztalatokra, amelyeket az állami támogatások, kedvez­mények elszaporodásával szereztünk. A túl „olcsó” anya­gok, beruházási eszközök, energiahordozók nem szorították rá a vállalatok nagy részét arra, hogy az anyagokat a lehe­tő legtakarékosabban, a legkorszerűbb eljárásokkal a legkor­szerűbb cikkekké dolgozzák fel. Ennek hatásait a sok helyütt elmaradott termékszerkezet, a pazarló energia- és anyagföl­használás sajnálatosan őrzi még napjainkban is. Aligha két­séges: a reális árakon értékesített, vásárolt nyersanyagok, energiahordozók, gépek mellett kiderül, hogy mit érdemes, mit nem érdemes termelni; olyan tervek készíthetők, ame­lyek a realitást veszik figyelembe. És ez nem csupán a vál­lalatok működése szempontjából létfontosságú, hanem az egész társadalom, a népgazdaság szempontjából is. Természetesen a termelői árak változását követnie kell a fogyasztói árak idomulásának — hiszen mint már indo­koltuk —, nem szakadhatnak el azoktól. Ez nem jelenti azt, hogy minden termelői árváltozást azonnal és maradéktala­nul érvényesíteni szükséges a fogyasztói árakban — ezt az életszínvonal-politikai célokkal kell összehangolni. A tervgaz­dálkodás előnye és lehetősége, hogy a változtatást csak olyan mértékben közvetítjük, engedjük meg, hogy az ne sértsen más fontos érdekeket, ne rójon aránytalanul nagy terheket egyetlen fogyasztói rétegre sem. Ám az árpolitikának ez a funkciója igen érzékeny és nagy figyelmet igényel: a fo­gyasztói árak változatlanságát csak az állami költségvetés terhére lehet megvalósítani. Ez olyan többlet, ami mérsékli a fejlesztési és életszínvonal-politikai feladatok teljesítésé­hez rendelkezésre álló központi forrásokat. Mindezekre tekintettel — amint azt 1974-ben elfogadott hosszú távú árstratégiában a párt és a kormány az árrend­szert folyamatosan úgy kell továbbfejleszteni, hogy az árak kifejezzék a nemzetközi árviszonyok által is indokolt ráfor­dításokat, a fogyasztói árszínvonal változása pedig legyen összhangban az életszínvonal-emelés céljaival. Az életszínvonal emelkedése pedig megvalósítható a nö­vekvő árszínvonal mellett is, ha az árak emelése tervsze­rűen szabályozott és a fogyasztók pénzbevételei gyorsabban emelkednek, mint az árak Matkó István Munkatársunk írja Szibériából Vopszzsevék a levegőből élnek ALEKSZANDR SZTYEPA- — A csehszlovák, francia és NOV1CS VOPSZZSEV mérnök japán együttműködéssel ké­— üzemvezető is egyben — szülő üzem, hasonlóképp az félelmetesként is elkönyvelhe- „enyémhez”, szinte gombnyo- tő látvány megtekintésére in- mással működik majd. Törek- vitál. Vödröt hozat be a dü- vésünk a maximális automa- börgő gépek zajától elszigetelt tizáció, a világon fellelhető irányítóközpontba, valami- legmodernebb technológia he­lyen párolgó folyadékkal, s vezetése. aztán hajlékony gumicsövet Alekszandr Sztyepanovics márt bele. Pillanat múltán ki- hatalmas üzemében — bele­veszi, s tördeli akár a jégcsa- férne talán a Z1M salgótarjá- P°t- . ni gyára — mindössze tizen­Csak gyorsabban: a vödör nyolcán dolgoznak. Kettő ki­tartalma mínusz száznyolc- vételével mindahányan nők. vanegynéhány fokos — folyé- Mondtam is a mérnöknek: kony oxigén. Illusztráció csak öröm lehet ilyen szép asszo- a játék, s érdekesség; vajon nyok között dolgozni, hány ember látta már ily ál- — És nagyon nagy felelős- lapotban, bíborszínűen páro- ség — komolyodott el a mo- logva éltető elemünket? soly után. — Nekem és nekik Vopszzsevék tényleg a le- is szinte pillanatnyi kihagyás vegőből élnek. A kemerovói nélkül kell koncentrálni. Hi- AZOT vegyianyaggyár eme szén egyetlen téves kapcsolás, részlegében folyékony oxigént csak egy rosszul értelmezhető és nitrogént állítanak elő, ami- információ, vagy parancs adó­két aztán különböző alapanya- sa a komputernek — és máris gokhoz használnak fel. megvan a baj. A gyár — szibériai szemmel Az AZOT-ról azt is mond- tekintve is hatalmas. Sőt, az ják: a fiatalok gyára. Tehetik Urálon túli terület hozzá ha- ezt persze, hiszen a tizenegy- sonlói közül a legnagyobb. Ti- ezer dolgozó több mint ötven zenegyezer dolgozót foglalkoz- százaléka harminc év alatti, tat, s innen kerül ki a Szov- közülük meg két és fél ezren jetunió kaprolaktám-termelé- komszomolisták. sének — a műanyagipar egyik — Milyen a munkafegyelem legfontosabb alapanyaga — önöknél? — érdeklődtünk, több mint tíz százaléka. Emel- — Semmivel sem rosszabb, lett több mint százféle vegyü- mint másutt. Különben ho­letet dolgoznak fel, huszonhét gyan is lehetne elképzelni, fajta vegyszert állítanak elő, hogy huszonkét ország — kö- amelyek közül tíz csomagoló- zöttük Hollandia, Japán, Olasz- sán viselheti a hazánkéhoz ország, Banglades, Kuwait, hasonló kiváló áru megkülön- Svédország és a többiek — böztető jelzést. Nagy szó ez vásárolná reklamáció nélkül itt is, s méltán büszkék rá a termékeinket. Tudja, hogy ez kemerovóiak; hiszen ez félté- a technológiai fegyelem szigo- telezi a kiválóan képzett mér- rú betartását, a pontosan vég- nök- és szakmunkásgárdát, a zett munkát jelenti. Persze, világszínvonalon álló techno- nem vagyunk teljesen gon- lógiát. dók nélkül, nálunk is vannak S most már ez is igaz. Hi- kimaradozók, álbetegek, fe- szen jelenleg ezerkétszáz mér- gyelmezetlenek. De a párt és nők vesz részt a termelési fo- a Komszomol mindent meg- lyamatok szervezésében, irá- tesz, hogy soraikat ritkítsuk, nyitásában, s több mint két- Járjuk a — megint csak ide ezerre tehető azon fizikai dől- kívánkozik — szibériai szem- gozók száma, akik középfokú, mel is hatalmas gyárat, amely- vagy ennél magasabb képesí- ről Vaszilij Vasziljevics Tyim- téssel a gépek mellett állnak, csenko, a pártbizottság titká- Pedig — emlékeznek vissza rá ra oly’ nagy szeretettel be- —, amikor 1946-ban elkezdték szélt. Hiszen hatalmas poten- építeni az üzemet, s 1956-ban ciált képvisel Kemerovo ipa­megindult a próbagyártás, rában. Még övék a város leg- negyven mérnöki beosztású nagyobb sportstadionja is, van ember közül mindössze tíznek három könyvtáruk, egy turis- volt diplomája. És milyen ke- taüdülőjük, egy úttörőtáboruk vés volt a szakmunkás... Igaz, is, kint a tajgában, nem mesz- hiányukkal ma is küszködnek sze a Tom folyótól. S méltán — nem csak „magyar beteg- büszkék eredményeikre, ség”! —, de energiájukból en­nek ellenére is futotta, hogy TÖBB MINT FÉL ÖRÁJA tavalyi kétszázhúszmillió ru- BUSZOZUNK már, mire a beles tervüket határidő előtt Syár egyik szegletéből kiju- hároim héttel teljesítették. tunk a főkapuhoz. Magyarsz- — De mi lesz két év múl- ki? — kérdi az ősz portás, s va? — kérdeztem az üzemve- a válaszra hibátlanul odamo- zetőt, hiszen az előzetes tájé- solyogja: Szerbusztok!’ Ütköz- koztató során elmondották: ken mondja Szergej Kopszea­1980-ban már „belép” a ter- rov, a Komszomol-titkár: szin- melésbe az évenként három- te gyerekként harcolt együtt százötvenhatmillió rubel ér- a magyar vörösgárdistákkal lékben, több mint hétszázhúsz- a fehérek ellen. .. ezer tonna ammóniát előállító Kemerovo, 1978. április gyáregység is. Karácsony György Gazdagodás — gondokkal Tunikák északra Hétfőn hatezer darab tuni­kát szállítottak el a Salgótar­jáni Ruhagyárból, amelyek értéke nem kevesebb, mint ti­zenötezer dollár. A termékek egy svéd kisvárosba, överlidá- ba kerülnek, s a Wastgöte-cég üzleteiben adják el őket az északi ország asszonyainak, lányainak. A skandináv meg­rendelőnek ebben a fél évben még huszonkétezer házi ruhát szállít a Salgótarjáni Ruha­gyár. Tucatnyi csapat Tavaly tizenkét brigád vál­lalta a jubileumi munkaver­senyben való részvételt az SKÜ kisterenyei gyáregységé­ben. Így összesen nem keve­sebb mint 185 dolgozó fárado­zott a felajánlások végrehaj­tásán. A versenybizottság nemré­giben értékelte a mozgalom eredményeit: három kollektí­va érdemelte ki az arany fokozatot, hat brigád tett ele­get az ezüst fokozat követel­ményeinek, másik három csa­pat pedig a bronz fokozat el­várásait teljesítette. Nyitva előttük a kapu. Az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat salgótarjáni gyárát a to­vábbfejlesztendők közé sorol­ták annak idején az illetéke­sek. Tették ezt nyilván, azért, mert fontos termékek készül­nek ebben az üzemben. Töb­bek között szállítószalagot gyártanak a hazai bányák­nak; s a szalagokhoz kívána­tos görgőket egyedül itt állí­tanak elő az országban. Nem jelentéktelen a kiviteli tevé­kenységük sem: úszó-kotró- blokkok hagyták el a szerelő- csarnokot az első negyedévben — eddig 17 tarjáni úszó-kotró dolgozik a Volgán —; az esz­tendő hátralevő részében is számottevő exportfeladatot ol­danak meg. Mindezekből ki­világlik: nem mindegy, mi­képp valósul meg a gyár to­vábbfejlesztése. A DOKUMENTUM HIBÁDZ1K Vállalati beruházásként egy görgőgyártócsarnok épül az üzem területén — tudtuk meg Schreng Miklóstól, a rekonst­rukciókért felelős vezetőtől. A hely felszabadításához meg­levő — és használatban álló — épületeket kellett, illetve kell lebontani. Ezt a munkát a gyár brigádjai végezték és végzik munkaidejük után, a bontott anyag fejében. A régi téglákat egy-egy brigádtag használhatja fel a családi há­zához. A majdani csarnok nagy ré­szét a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet épí­ti. Ez idáig részterület-átadás történt, amelyen a földmun­kákhoz már hozzáláthatnak a szövetkezet dolgozói. Még egy igazoló dokumentum hiányzik, az OBV központjától ami — várhatólag — a közeljövőben megérkezik, s indulhat az ala­pozás. .. UNIVÁZ-SZERKEZET Ámbár „csak” közvetve be­folyásolja a termelést, magá­tól értetődő, hogy gondot kell fordítani a szociális körülmé­nyek javítására is. Nemrégi­ben nekikezdtek a gyárban egy szociális épület alapozásá­nak. Ezt a munkát is a me­gyeszékhely építőszövetkezete végzi. — Az alapozással megva­gyunk — hallottuk az infor­mációt Baksa Gyula építésve­zetőtől. — Jelenleg a lábazati falak közti földfeltölést vég­zik munkásaink... Megtudtuk, hogy ebben a tevékenységben nemigen lesz fönnakadás, mert anyag is — föld —, szerszám is — lapát —, valamint munkaerő is — egy tizenegy fős brigád — rendelkezésre áll. Hamarosan, úgynevezett UNIVÁZ-elemek érkeznek a területre, s meg­kezdődik az épület szerkezeté­nek az összeállítása. Ha a többszintes létesítmény elkészül, egyebek között egy négyszáz fős öltöző-fürdőnek, orvosi rendelőnek, büfének ad helyet. A terv szerint jövőre adják át használóinak. TÉTLENKEDŐ BAKDARU A közelmúltban egy több tonás bakdarut állítottak üzembe a gyár szabadtéri anyagraktárában. Á hatalmas emelőszerkezetet az ÉPGÉP szállította. Több mint egy évig kellett várrnok rá- Bár a da­ru már működőképes, idáig még nem használhatták. Nincs készen a rakodó tér; jelenleg építik a városi tanács mély­építő üzemének munkásai. Előreláthatólag május 15-re készülnek el vele. — molnár — Ronthányi korongok — dollárért Romhányban, a Finomkerámiaipari Művek Gránit Csiszoló­korong- és Kőedénygyár Widenta gyáregységében különféle keramikus kötésű csiszolókorongokat gyártanak. Az idén 48 millió forint termelési értéket kívánnak megvalósítani, me­lyet a szocialista brigádok 2 százalékkal akarnak túlteljesí­teni. Bacskó Mária — képünkön — félautomata gépével óránként 625 darab csiszolókorong préselését végzi el. A préselt termékek égetőkemencébe kerülnek, melyben 1220 Celsius-fokon megfelelő szilárdságot érnek el a korongok. A magas műszaki színvonalat képviselő, NDK-beü elektromos kemence kiszolgálását Kiss Rudolfné és 11 fős szocialista brigádja végzi. Képünkön: a brigádvezető Stvorecz Mihály művezetővel a kiégetett termékek minőségét ellenőrzi. Az üzem 20 százalékkal növelni kívánja tőkéskivitelét, így annak értéke több, mint 7 millió forint lesz: 180 ezer csi­szolókorong kel útra hónaponként az üzemből, amelyek Bel­giumon keresztül az USA-ba kerülnek. A külföldi vevők ma­gas minőségi követelményeinek eleget tesznek Romhányban, így Kokavszki Istvánná is, aki műszakonként' 2600—2800 csi­szolókorong készítésének utolsó munkaműveletében vesz részt. Kulcsár József képösszeállítása NÓGRÁD — 1978. április 19., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents