Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
Szécsényi tervek Sok hasznos tanácskozás volt már, amelynek célja, hogy a környezetvédelem szükségességére, az emberek felelősségére ráébresszen. Ezzel kapcsolatban szeretnék én a szécsényi tapasztalatainkról beszámolni. A tanácson, a népfrontbizottságban, különféle összejöveteleken már szó esett arról, hogy a környezetvédelem ösz- szetett fogalom. Együtt jár a természet és a táj óvásával, a környezet fejlesztésével és szépítésével, annak jó értelemben vett alakításával. Ha a környezetről beszélünk, legtöbb ember csak az erdőkre, a vizekre, vagy a szép természeti tájakra gondol. Pedig ennél sokkal többet jelentenek. Szorosan hozzátartozik a lakóhely és a munkahely védelme, tisztaságának megóvása. Egyre nagyobb a zajártalom körülöttünk, néha már csak akkor vesszük észre, ha az egészségünket károsítja. A nagyközségi népfrontbizottság úgy látja, hogy Szé- csény lakosságát foglalkoztatja a környezetvédelem, már csak azért is, mert az itt lakó emberek patrióták, szeretik szűkebb hazájukat. Az elmúlt évi tanácstagi beszámolókon és a falugyűlésen — de ebben az évben is számos alkalommal — hangzott el felvetés a környezetvédelemmel kapcsolatosan. Legtöbben Szécsény régi gondját, a szemétszállítást említették. A népfrontbizottság fontosnak tartotta a szemléletformálást. Elsősorban a tisztasági mozgalom szervezését segítettük. Annak külön örültünk, hogy a fiatalok védnökséget vállaltak egy-egy közterület tisztaságának, rendezettségének megóvása érdekében. Hogy az emberek magukénak tekintették a tisztasági mozgalmat, mutatja ak, hogy 1977-ben — az üzemek, intézmények mellett — ötszáz lakóház kapta meg a „Tiszta udvar, rendes ház” címet. Jelentős értékű társadalmi munkát szerveztünk környezetvédelmi jellegű feladatokra. A Hazafias Népfrontbizottság igyekezett szervezni, ösz- szehangolni a tennivalókat. Jó együttműködés alakult ki a tanáccsal, tanácstagokkal, a Vöröskereszttel, a KISZ-szel, a szakmaközi bizottsággal, de még az úttörőkkel is. Az idei tisztasági versenymozgalmat annak jegyében rendeztük meg, hogy ebben az évben huszonöt éves Magyar- országon a tisztasági mozgalom. Március végén az egész községet átfogó társadalmi munkanapokat szerveztünk. A téli szemét összegyűjtésével, elszállításával, parkosítással, virágok ültetésével mintegy kétszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szécsényiek. Ügy tervezzük, hogy még áprilisban, nagyközségi népfrontbizottságunk is megvitatja a környezetvédelemmel kapcsolatos további tennivalókat. Elsősorban azért, hogy folyamatossá tegyük a munkát, a közös értékek megőrzését, karbantartását. Konkrétan arra gondoltunk, hogy a tanácstagok, a népfrontaktívák . és a vöröskeresztesek bevonásával, a lakóházak előtti árkok tisztítását évente két alkalommal megszervezzük. Az utcákat gondo- zottabbá, szebbé tesszük virá- gosítással, mintegy tizennégyezer négyzetméter parkot szeretnénk létrehozni. A KISZ-esekkel közösen a várkert egész területét pihenőparkká alakítjuk. Ehhez hatezer óra társadalmi munka szükséges. Szeretnénk rendezni az Erzsébet teret és a Kossuth ligetet is, ugyancsak társadalmi munkában. Az általános iskolák tanulói vállalták a parkok megóvását, őrzését és a nyári virágöntözést. Pöstény- pusztán játszóteret létesítünk, a szülők már régóta kérték és seg;tségüket is felajánlották. Ennyit a legfontosabb tennivalókról, amelyeket saját érdekünkben. mindannyiunk örömére. lakóhelyünk szépítésére végzünk. Tóth Endréné népfronttitkár, Szécsény Utakról, Endrefalván A termőföldek Megszűnőben a cigánytelep Évtizedet meghaladó következetes munka eredményeként megszűnőben van Nóg- rád megye egyik legnagyobb cigánytelepe, az endrefalvi. A hatvanas években kezdték a cigánycsaládok jelentősebb mértékű segítését abbém, hogy a régi, telepi életformából más körülmények közé kerüljenek. A terv az — mondják a községi tanácson —, hogy két éven belül, 1980- ra megszűnjön a telep. Hogyan alakul Endrefalva cigánylakosságának helyzete napjainkban, mit szeretnének a tanácsiak, milyen gondokkal kell naponta szembenézni — erre kértem választ a községi tanács vezetőitől, Bo- rovszki Pál tanácselnöktől és Balázs Pál vb-titkártól. A beszélgetés alapját az a cigányankét képezi, amelyet nemrégiben tartottak Endrefalván a Vöröskereszt szervezésében, s a tanács, az iskola, az egészségügy, a pénzintézet és más szakemberek közreműködésével, segítségévek — Hatvanezer forintról 100 ezerre növekedett például a lakásvásárláshoz nyújtott segítség mértéke — mondják a tanácsiak. — Ezt, természetesen, csak akkor kaphatja meg a család, ha a szükséges húsz százalékkal már rendelkezik. Endrefalváról a cigány származású munkavállalók túlnyomó része eljár dolgozni a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe, a tűzhelygyárba, a síküveggyárba, az építőiparba, s például a téglagyárban is dolgoznak jó néhá- nyan. Endrefalván valóságos utcasorok alakultak, a korábban telepi körülmények között élő cigánycsaládok letelepedése nyomán. Erről elmondják a tanácsiak, hogy a község sajátos helyzetéből következően az elvándorlás, a városba költözés elsősorban a nem cigány származású lalosság körében, a letelepedés, a visszaszármazás pedig (más vidékre férjhez ment lányok esetében) szinte kizárólagosan a cigány származásúak körére jellemző. Ilyenformán alakult ki a helyzet, hogy a község lakói közül 582 cigány származású, s ez a lakosság 45 százalékát jelenti! Az utcasorok: Vosztok út, Csurgó út egy része, a Darálósor, az Arany János utca, a Dobó Katica utca, a Deák Ferenc út, a Szondy út — mind megannyi községi terület, ahová a régi cigánytelepi lakosok kerültek az évek során. A folyamat ma is tart. S rövidesen minden cigánycsalád megtalálja végleges helyét a község valamelyik pontján, valamelyik utcájában. — A cigánylakosság segélyezésére évente 110 ezer forintot költhetünk — mondja a vb-titkár. — Ebbel az ösz- szegből meghatározott célra, és természetben lehet segítséget nyújtani. Így például az összeg mintegy ötven százalékát az iskoláskorúak tárgyianyagi ellátottságának támogatására költjük. Óvodai díjakra, étkeztetésre, iskolaszerekre, ruházatra egyebek között. Más kérdés, ugyanakkor mégis ide tartozik, hogy az ankéton legtöbbet emlegetett útépítésre, járdaépítésre nincs pénze a tanácsnak. A klubkönyvtár építésére kétszázezer forintra volt szükség például, hogyan gondolhatna útépítésre is a tanács? Jelenleg, a részben cigány származású családok által is lakott Darálósor elején épül egy előírásszerű sárrázó szakasz. Ez azonban mindössze ötven méternyi útfelületen nyújt szilárd burkolatot. És a többi helyen, végig a Darálósoron, vagy a már felsorolt utcákban ? — Nincs lehetőség annak a jogos kérésnek a teljesítésére, hogy utakat építsünk. Pedig a cigányankétokon éppen erről volt a legtöbb szó. Kérték a cigánylakosok, hogy a szép, korszerű házak elé most már utak is épüljenek, hiszen a lakásokba valahogy be is kell jutni. S ha egyfelől sikerült kiemelkedniük a telepi életből, másrészben továbbra is nagyon mostoha körülmények között kénytelenek élni. A Darálősor a községen áthúzódó 22-es számú útra csatlakozik. A csatlakozási szakaszon. már megkezdték a kötelező sárrázó építését, a kőalap már a helyén. A szakasz mögött azonban járhatatlan sártenger fogad. Az első ház lakója Oláh Mihály. Hozzá térek be, otthon van az egész család. Oláh Mihály 23 éve dolgozik a tűzhelygyárban, csoportvezető, a szép házat a Darálósoron, éppen tíz esztendeje avatta, előtte a szüleinél lakott, a faluban. A járdaépítésre minden érintett darálósori lakostól ezer forint községfejlesztési hozzájárulást kért a tanács. Mindenki szívesen adta. Az utca egyik oldalán végig járdán járhat az itt lakó, a látogató. De az út? — Ide autóval nem tud bemenni senki, kerékpárral is csak a járdán — mondja Oláh Mihály. — Tudja, mi van itt, amikor nagy a sár? A gyerekek itt hagyják a kert környékén a gumicsizmájukat, sokan a kerékpárjukat. Az autók is csak a mi portánkig járnak. Üt kellene, így a lakásra is hiába vigyáz az ember. A gyerekeket meg nem lehet megkötni... Az endrefalvi cigányankét egyik sajátossága éppen ez: a legnagyobb gond, az útépítés az egész falut, az egész községet érinti. S ebben a gondban valamennyi endrefalvi osztozik. T. Pataki László Az elefántok megérzik az esőt Az elefántok már jóval az eső kezdete előtt megérzik annak közeledtét. Erre a következtetésre jutottak a kenyai nemzeti parkban dolgozó zoológusok. A tudósok olyan adókat szereltek az állatokra, amelyek az elefántcsordák minden mozdulatáról információt adtak az állomásnak. Állandó útvonalaik tanulmányozásából kiderült, hogy az elefántok igen jelentős távolságokat tesznek meg, de száraz időszakban az út mindig majdnem kétszer olyan sokáig tart. Amikor a park valamelyik körzetében esik, az elefántok oda igyekeznek. Ismeretes, hogy az elefántok szaglása igen fejlett. Ormányuk segítségével öt kilométer távolságból felismerik a szagokat. Fesztivál Békéscsabán vasárnap befejeződött a nemzetiségi népzenei fesztivál. Tizennyolc együttes mutatta be tudását a Magyar Rádió szervezésében szombaton és vasárnap. A találkozón a szlovák, délszláv, német, román népek dalait, zenéjét tolmácsolták népdalosok, zenekarok, kórusok és szólisták. A fesztivál román és szlovák együttesek műsorával zárult. Nagymamámtól örököltem Újság a kapuban A sok újság mögül elsőként szőke haja villan ki. Szinovsz- ky Katalin ül a szép kis újságosbódéban és szorgalmasan adogatja a lapokat a vásárlóknak. Lehet nála kapni lottót, totót is, meg legalább harminc féle újságot. A csinos farmerdzsekis Katalin elneveti magát: — Tulajdonképpen a nagymamámtól örököltem az új. ságárusítást. A mai napig Balassagyarmat központjában kínálja a lapokat. Törzsvásárlói vannak, őt is annyira megszokták, ha egy nap hiányzik, már reklamálnak... Szóval... — Szóval? — Amikor itt, a kórház előtt felszabadult a pavilon, nagymamám javaslatára elvállaltam. — Megbánta? — Dehogy. Gyerekkorom óta újságok mellett nőttem fel. Szeretem a sürgést-forgást, a nyüzsgést. Azt, hogy az emberek jönnek-mennek, nézelődnek, válogatnak körülöttem. Amikor az ismerőseim egyike-másika gúnyosan megjegyezte, „mi az, rikkancs lettél?. ..” rá se rántottam. Visz- szafeleltem nekik, „ha ezt a mesterséget annak tartják, akkor rikkancs lettem...” Van még egy nagy előnye. — Mégpedig? — Amikor kisebb a forgalom, az újságokat én magam is elolvasom. Így aztán tudok ajánlani is, ha valaki habozva idejön a kisablakhoz. Kérdezem, milyen cikkek érdeklik legjobban, szeret-e kereszt- rejtvényt fejteni. Már mondom is, akkor legjobb, ha ezt, vagy amazt a lapot veszi meg. Legtöbben hallgatnak rám. Jó érzés, ha legközelebb úgy jönnek vissza „jó újságot ajánlott kislány, most mit vigyek?" Valahogy így lesznek a vevőkből törzsvásárlók. — Nagy a forgalom? — A napoktól függ. A hétfő, kedd, szerda a legerősebb, na meg a látogatások ideje. Ilyenkor nincs megállás. — Mikor nyit. — Hivatalosan fél nyolckor. De rendszerint már jóval előtte itt vagyok. Az építkezésen dolgozó munkások már hét óra körül jönnek újságért, lottóért. Katalin dolgozott a Dózsa György úti óvodában egy ideig. Szerződéssel helyettesített egy kolléganőt, természetesen képesítés nélkül. — A könyvek és újságok mellett a másik „szenvedélyem". hogy nagyon szeretem a gyerekeket. Nagyon sajnáltam otthagyni az óvodát. — A szabad ideje hogy telik? — Sokat kézimunkázom és zenét hallgatok — Véglegesnek érzi a mostani foglalkozását? — Szeretem csinálni, de ki tudja, hogyan alakul. Tanulni akarok. Hat évig zongoráztam, most májusban beiratkozom a zeneiskolába. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább... Csatai Erzsébet védelmében Évről évre csökken az ország termőterülete, pedig a föld a mezőgazdaság nélkülözhetetlen, mással nem pótolható termelőeszköze. A felszabadulástól 1961-ig, mintegy 400 ezer hektár földet vont ki a termelésből a gyors ütemű iparosodás, az új városok, lakótelepek, közlekedési és ipari létesítmények, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek központjainak építése. Nagyfokú pazarlás volt a földigénybevételnél, gyakorlatilag a termőföldnek nem volt „értéke”. Ez a helytelen szemlélet különösen a jó minőségű földek igény- bevételével okozott pótolhatatlan veszteséget. A termőföld védelmére 1961-ben törvényt alkotott az országgyűlés. A pazarlást azonban a törvény sem tudta teljesen megakadályozni. Különösen az átlagosnál jobb minőségű földek túlzott mértékű felhasználásának megakadályozása terén nem bizonyult elég hatékonynak a földvédelmi törvény. Évente még mindig 17—18 ezer hektár föld kerül ki a termelésből és ennek egy része jó minőségű szántóföld. Az év elején hatályba lépett a módosítött földvédelmi törvény, amely szigorúbb feltételekhez köti az átlagosnál jobb minőségű földek igénybevételét. A beruházókat gazdaságilag ösztönzi arra, hogy a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földet vegyék igénybe a beruházás megvalósításához. A földet használó mezőgazdasági üzemeket és egyéni tulajdonosokat pedig arra kötelezi, hogy minden talpalatnyi földet rendeltetésének megfelelően, a jó gazda gondosságával hasznosítsanak. Termőföldjeink azáltal jelentenek valóban nemzeti kin-' eset, ha rajtuk termelés folyik. Mezőgazdasági földjeink döntő hányadán nagyüzemek gazdálkodnak. Országszerte javában folynak az időszerű mezőgazdasági munkák. Most van itt az ideje, hogy üzemeink a gondjaikra bízott valamennyi területet pontosan számba vegyék és azok megműveléséről, hasznosításáról gondoskodjanak. Joggal elvárható tőlük, hogy üzemükben parlagföld ne maradjon. Indokolt ezt hangsúlyozni, mert az elmúlt öt év átlagában évente mintegy 30—40 ezer hektár föld maradt parlagon, 130 ezer hektár pedig vetetlenül. Ennek mintegy 85 százaléka mezőgazdasági nagyüzemek használatában van. A községi tanácsok és a földhivatalok feladata, hogy a tavaszi határszemléken ellenőrizzék a földek megművelését. A határ tüzetes bejárása, a körültekintő ellenőrzés azért is szükséges, mert még intézkedni lehet a mulasztás pótlására. A helyi tanácsok jelentős állami, földet kezelnek. Ez a tevékenység azonban sok helyen csak formális. A valóságban ezeknek a földeknek nagy része gazdátlan, parlag. Ä községi tanácsoknak kötelessége, hogy a hasznosítás érdekében mindent megtegyenek. Vegyék számba azokat a lehetőségeket (nagyüzemek, szakcsoportok, erdőgazdaságok, vadásztársaságok, méhészek részére való használatba adás, földcserék, földrendezések, tartós használatba adás stb.), amelyek révén az egyes területek hasznosíthatók. A mezőgazdasági üzemek parlagföldjeinek többsége kedvezőtlen adottságú, ezért csak gyepesítéssel vagy erdő- telepítéssel hasznosítható. A megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai a rendelkezésükre álló erdőtelepítési, gyeptelepítési és meliorációs célú támogatások odaítélésénél vegyék figyelembe a műveletlen földek használatba vételére készített üzemi terveket. Ezzel is segítsék elő,’ hogy az üzemek kedvezőtlen adottságú földjeiken tervszerűen végrehajthassák a szükséges művelési ágváltoztatást és meliorációt. A mezőgazdasági termőterület maradéktalan hasznosításához fontos népgazdasági érdek fűződik. Ennek megfelelően, egyetlen nagyüzem, közület, vagy magánszemély sem tekintheti saját ügyének, hogy földjeit megműveli-e vagy sem. A termőföldek kötelező hasznosítását törvény írja elő, amelynek betartása minden földhasználó kötelessége. A hatóságoknak gondoskodni kell arról, hogy mulasztás esetén ne maradjon el a( felelősségre vonás. A törvényben meghatározott szankciókat következetesen kell alkalmazni, akár mezőgazdasági üzemről, akár más földhasználóról van szó. 1. b. Mikrofilmen a kórlap A bonyolult kórházi ügyvitel egyszerűsítésére mikrofilmes archiválási rendszerre tértek át az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézetben. Képünkön: Készül a kórlapokról a mikrofilm. NÓGRÁD - 1978. április 18., kedd 5
