Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Mollináry Gizella emlékezete

Tavaszi tárlat

MEGKÉSVE, HŰSVÉTKOR

adta hírül a sajtó, hogy Mollináry Gizella írónő 1978- február 23-án 81 éves korában Budapesten elhunyt. Egy mondat mindössze, s az is a halál puszta fényéről. Mollináry Gizella neve és életműve méltánytalanul kihullott a köztudatból. Pedig azok közé tartozik, akikkel szemben a jelennek is adósságai vannak.

E sorok íróját háromszorosan ütötte szíven a halálhír. Mollináry Gizellával először még ifjúságában találkozott. Regényei — a Betévedt Európába, a Betelt a föld hamissággal, a Vádoltuk egymást — maradandó élményt jelentettek a számára. S ma sem szégyenli bevallani, hogy az írónő szenvedélyes igazságkeresése, lázadó, plebejus hangja mennyire felszabadítólag hatott gondolkodására. Elbeszélő műveit dokumentumregényeknek nevezhetnénk.

Bennük egy sokat szenvedett asszony mondja el élete történetét A törvénytelen gyermek megaláztatásait, szerelmét egy szécsényi dzsentrifjú iránt hadakozását a nógrádi úri világgal; majd életének legszebb, szinte küldetéses szakaszát: szerepét a Tanács- köztársaság alatt — Balassagyarmaton.

A második találkozás már ezzel a balassagyarmati tevékenységgel kapcsolatos. Hely- történeti kutatásaim közben a Tanácsköztársaság történetét vizsgálva kibontakozott előttem egy asszonyforradalmár arca- Megalázott szerelmével, összetört életével idekerül egy fiatal nő, hogy aztán a kiszolgáltatottak elszántságával vállalja a minden kiszolgáltatottság elleni harcot« a szocialista forradalmat

Helytállását és magatartását a kommün balassagyarmati napjaiban jobban visz- szaadják a regényei, mint a nemrég megjelent Balassa- gyarmat-monográfia. De még az itt található adatokból is kiderül, hogy neki akkor központi szerep jutott. Az 1919. május elsejei népgyűlésen a Hogy hívják őket? című versét szavalja el. A június Í7- én tartott nőnapon —• mint a női direktórium tagja —

előadást tart A nők elhelyezkedése a társadalmi átalakulásban címmel! ö a vezetője a forradalmi tanács által szervezett vasárnapi kulturális rendezvényeknek- Az egyik ilyen főszerepet vállalva adatja elő Vár a fiam című színművét.

A nőmozgalom balassagyarmati vezetője. S. amikor megalakul a ,,nőpárttitkárság” megyei szerve, ..Mollináry Gizellát a nőmozgalom lelkes, bátor és mindenben határozott, s fáradságot nem ismerő alakját” választották meg nőpárttitkárrá. S ezekhez a monográfiában található adatokhoz tegyük még hozzá- hogy ő volt a májusi cseh kiverés egyik hőse, aki nemcsak, hogy buzdított — nagyhatású beszédekben — a harcra, hanem maga is harcolt, meg is sebesült, s ahogy egyik hozzám írott levelében mondja: .,a mellkasomban

hordott golyószilánkok most már elkísérnek a sírba.”

A harmadik találkozást fölfoghatnánk annak bizonyítékául is, hogy az irodalomnak néha közvetlen hatása lehet az életre- De miről is van szó? 1972-ben a Balassagyarmati .városi Tanács megjelentette Balassagyarmat az irodalomban című összeállításomat. Egy kis méltatás, s egy regényrészlet erejéig szerepel benne Mollináry Gizella is. A könyv egy példányát dr. Sáfrán Györgyi tudományos kutató eljuttatta, az ekkor már beteg írónőnek. 1973. tavaszán megrázó hangú levelében köszönte meg, hogy „Balassagyarmat annyi mellőzés után kiállította róla az erkölcsi bizonyítványt, hogy a nógrádi kínok és könnyek, az 1919-es börtön... 1973-ban becsületemmé válhattak ... hogy többet éhezni és fáznom e honban nem kell”. Levelezés indult meg közöttünk. Megtudtam, hogy a ,-balassagyarmati erkölcsi bizonyítvány” hatására felemelték a nyugdíját- ,-Epp az önök kötelével értem el, hogy megszűntem űzött vad lenni.” Hálája jeléül megkaptam tőle Az Isten hallgat című regényének kézirati példányát. Ez a műve utolsó, nagy terjedelmű prózai vallomása — lázadó, íorradaL

Molnór Gabriella: AZ ELEVEN LIGET

8 NÓGRÁD - 1978. április 16., vasárnap

már voltáról, a Tanácsköztársaságról. az ellenforradalmi megtorlásról, s a gyarmati börtönben töltött tíz hónap szenvedéseiről.

Mollináry Gizellát a végletek jellemezték. A perdita és a szent, a forradalmár és a misztikus egyesült benne. Mintha csak az Ember tragédiájának sans-culotte nőjéből. s Manón Lescaut-ból, vagy a Kaméliás hölgyből lett volna összegyúrva- Stílusára is hol a kendőzetlen naturalizmus, hol meg a lobogó pátosz a jellemző. Személyiségének szélsőségei állandó harcban álltak egymással. Innen adódik, hogy erényei és hibái egyaránt fölfokozottak. hogy félelmetes igazságlátását nem egyszer homályo- sítják el a szertelenség tévedései. S ez magyarázza bizonyára, hogy amíg egyesek szemében ,-nő létére nagy veterán”, a másokéban ott van. ahol hírhedt balassagyarmati ellenfele. Tormay Cecil.

Az asszonyforradalmámak ez az excentrikus típusa hiányzik irodalmunkból. Még leginkább Vali alakja emlékeztet rá Kertész Ákos Makrájából- ö is mindenütt ott van — szenvedélyes szabad- ságszeretetével —, ahol az igazságról, a logikáról, s az élet természetességéről van szó.

Ha valaki ennyire a szélsőségek jegyében futja le pályáját. érthető, hogy a megítélésében is nagy szerepet játszanak az ellentétes vélemények. Mollináry Gizelláról olyanok írtak elismerőleg, mint Szerb Antal. Dsida Jenő és különösen Radnóti Miklós. Az utóbbi évtizedekben pedig valami vádló csend vette körül. Nyugtalan, kereső életet élt. A fehérterror bebörtönözte- Kiszabadulása után Jugoszláviába szökött. Hazajőve, a harmincas évek végén, s a negyvenes évek elején minden regénye szenzációnak számított. Majd az ország megszállása után — németellenessége miatt — a Gestapo börtönébe került De innen is megszökött.

FEBRUÁR 23-ÁN TEHÄT

egy nem mindennapi élet ért véget S mert ennek az életnek a legértékesebb jelenetei -Nógrád megyében játszódtak le, számunkra mindenképpen kötelesség — egy kicsit adósságot is törlesztve — mél- tánylandóan elgondolkozni rólaDr. Szabó Károly

Néhány éves bizonytalankodás, kisebb-nagyobb aránytévesztés után most létrejött egy sikeres képző- és iparművészeti kiállítás Salgótarjánban. A nyolcadik salgótarjáni tavaszi tárlat értékei között mindenekelőtt az arányosságot említjük. Mire értjük?

Arra, hogy ismét sikerült az északi országrész megközelítően teljes szemléjévé válnia. Néhány alkotó ugyan távol maradt, a megállapítás igazát azonban ez alapvetően nem kérdőjelezi meg. A több, mint nyolcvan kiállító művész között örömmel vesszük az Észak-magyarországi Területi Szervezet alkotóinak jelenlétét a salgótarjáni megyei művelődési központ üvegcsarnokába)x. Borsod, Heves és Nógrád művészei e tavaszon újra fórumuknak ismerték el a tavaszi tárlatot azzal, hogy újabb műveikkel jelentkeztek. A körkép így csaknem teljes, ami az „északiak" jelenlétét illeti.

Az arányosságon ezúttal nem esik csorba azzal, hogy az országrészen kívül, Budapesten, és másutt élő alkotók, neves művészek szintén leteszik kézjegyüket a tavaszi tárlaton. Ez a kiállítás hasznára válik, s a közönségnek még szélesebb kitekintést enged a kortárs képzőművészet törekvéseibe. Itt tesszük meg azt a megjegyzésünket, hogy a tavalyi nagydíjas Kokas Ignác kamaratárlata az intézmény klubjában a tavaszi tárlat legmaradandóbb értékei közé tartozik.

Egy másfajta arányosságról is szólunk, amely a festészeti, a szobrászati, a grafikai, illetve az iparművészeti ágak között áll fenn ezen a tárlaton. örömmel veheti az érdeklődő a szobrászat nagyobb arányú jelentkezését.

A zsűri alapvetően jól végezte munkáját, a kiállított művek színvonala jó, a rendezés az adott lehetőségeken belül szintén jól oldotta meg feladatát. Remélhetőleg, a közművelődés szakemberei ebben az időszakban fokozottan kihasználják a tavaszi tárlatban rejlő lehetőségeket, az esztétikai nevelést mind szélesebb körben megvalósító eszközökkel, mindenekelőtt a nagyüzemi munkásság, az ifjúság körében. Annál is inkább, mert ez a tárlat most arányaiban és színvonalával becsüli mind a közönséget, mind pedig mecénálókat. Tehát megérdemli a figyelmet. A szakmai eredményeken túl, ez lehet a kiállítás valódi hasz- | na a közönség számára.

A tárlat szakmai értékelése a szaksajtó feladata, amelynek ezúttal sem kívánunk elébevágni. Inkább a 'tájékoztatás igényével szólunk néhány műről és alkotóról, a teljesség igénye nélkül.

Az idei nagy díjas Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész lett, két olajképpel (Száműzetésben, Horizont) szerepel a tárlaton. E művek szenvedélyes, expresszív hatásait csak emeli a puritán szerkesztés és színhasználat. Ez a hangvétel a művésztől megszokott szigorúságot sugallja s minden bizonnyal termékeny alkotói periódus darabjai közé tartozik a két kép. Szent- györgyi József festőművész (Ikon, A létra, Már virrad) szintén a középhez közeledő ifjabb generációhoz tartozik. Igen erős szín- és formaritmusa tűnik először szembe képein, amelyek bizonyos látomásosságot sem nélkülöznek. Jánossy Ferenc (Karnevál, Ili) festőművésztől szintén nem idegen a látomás, amelyet erőteljes expresszivitás jellemez. Most bemutatott újabb Karnevál-ja e témában ismét a hatvanas évek elején született nagy Baseli-karnevál színvonalához közelít. Mazsa- roff Miklós (Mátra, Falu a dombok között) jó ritmusú „hazai" tájképekkel köszönti a látogatót. Farkas András Tsz- kovács-a a vidéken végzett munka meghitt örömét tolmácsolja.

Említettük már a szobrászati rész gazdagságát. Kisplasztikák, érmék is jelzik. Varga Imre, Somogyi József, Kiss

István, idős Szabó István, Varga Miklós, művei jelzik —

— másokon túl — az anyag gazdagságát, egyúttal változatosságát is. Egyébként, tizenhét szobrász vonult fel, bizonyítva a plasztika rangját, az idei' tárlaton. Tornai Endre (Tánc, Várakozók, Emlék, Portré) jelentkezése Nógrád- ba költözése óta — Balassagyarmaton él — Salgótarjánban az első. Erőteljes alkotói egyéniségre vallanak az itt látható művek, ősi hatások egyéni ötvözésével. Hazai mű- kritikai elemzésre érett fiatal alkotó egyéniségéről van szó.

A grafikusok közül Bálványos Huba (öreganyám, A király meztelen, Madárijesztő) litográfiái jelenkori eszmék megfogalmazásai alapvetően, reálista eszközökkel. Csohány Kálmán, Raszler Károly, Sze- methy Imre, Feledy Gyula, Czinke Ferenc, Lukovszky László biztosítja a tárlat grafikai részének ízléses sokrétűségét. Egyébként, csaknem húsz grafikus vonul fel a kiállításon.

Takács Géza vázái, palackjai, tálai, tányérjai, poharai; Erdei Sándor üvegfala, továbbá Horváth Sándor, Csemán Ilona, Antal András kerámiái, Hamza Erzsébet üvegtárgyai. Mészáros Erzsébet gobelinjei az iparművészet gazdagságára utalnak, hogy csak néhányat említsünk az iparművészek

közül.

összevéve: méltán soroljuk az idei tavaszi tárlatot hiteles színvonalúnak, így talán hosz- szabb ideig emlékezetesnek.

T. E.

Szépséges kristályok

Kelet-Pamír hegyei között a rózsaszínűek. Ez nagyon ritka Tadzsik Tudományos Akadó- leletnek számít mivel a szka- mia Geológiai Intézetének ku- polit színe rendszerint szürkés- tatói lapkás szkapolit kövek fehér.

új lelőhelyét fedezték fel- A Az új lelettel színesebbé 4600 méteres tergerszint feletti válik az ugyancsak itt talál- magasságban kiásott kutatóak- ható borostyánbarna titanit, nákban talált átlátszó kristály- a füstszínű topáz, a kées ama- oszlopok sárgák, orgonalilák és zwnit féldrágakövek csokra.

Tudományos központ Vilniusban

A Litván Tudományos Aka- épülettömbben matematikai, démia Vegyészeti és Vegyé- kibernetikai, filozófiai, szocio- szettechnológiai Intézetében lógiai, jogi, biokémiai intézet megkezdték a laboratóriumi lel otthonra. Tárgyalóterem, központ felszerelését, mely számítóközpont, kísérleti la- egyben a Vilnius környékén boratórium és vivárium áll épülő új akadémiai város el- majd a tudósok rendelkezésé- ső létesítménye. A huszonnégy re.

•** *Z* ♦!* «C♦ *Z* *♦* ♦«* *** *** *«♦ ♦!* *Z* *«♦ *•* *** ♦»* ♦♦♦ ♦!* *Z* ♦♦♦ ♦!* ♦!* «$*

Bába Mihályt

Az átszervezés

elmar

JÖZSA PÉNTEKEN késő

délután érkezett vissza feleségével Szlovákiából, ahol egy csodálatosan szép hetet töltöttek. Mindketten úgy érezték, hogy az együtt töltött huszonhét év alatt ez volt a második nászútjuk, az a bizonyos második „mézeshét”, mely oly keveseknek adatik meg. Kipihent, pirosodó arcú ember tért meg a nyugtalan, ideges, sápadt arcú helyett. ,

— Szép volt — mondta feleségének, amikor a kályha mellé dobta könnyű bőröndjüket.

— Szép? Csodálatos! Zako- pánéban éreztem ilyen jól magamat. Emlékszel?

Józsa keze ölelésre lendült, de abban a pillanatban megszólalt a telefon.

— Ki az ördög lehet az? — ráncolta homlokát bosszankodva.

— Lehet, hogy valóban az ördög. De azért légy vele udvarias — paskolta meg arcát nevetve a felesége, és kisietett a konyhába.

Józsa felemelte a kagylót.

— Tessék — mondta érdes

hangon.

— Áááá, de örülök, hogy

megérkeztél — nyájaskodott a telefonba, Árvái, a helyettese.

— Parancsolj. Ebben a pillanatban érkeztünk...

— Sejtettem.

— Honnan? Négy órát késtünk.

— Kérlek, én tudok, amit tudok. Én nem tévedek. Mint most sem...

— Parancsolj. Történt valami távollétem alatt? >

— Semmi, semmi váratlan. .. de sürgősen szeretnék beszélni veled.

— Tessék.

— Nem telefontéma! Érted, ugye?

— Értem. Akkor majd hétfőn. Gyere be fél kilencre, vagy nyolcra.

— Ö, nem, nem. A téma miatt! Érted?

— Nem nagyon — mondta már-már bosszúsan Józsa. — Milyen témáról van szó? Különben mindegy. Holnap tizenkettőkor megfelel a Hungáriában? Ügyis találkozóm van ott. Tudod, a szombati társaság.

— Nagyon jó, holnap tizenkettőkor — mondta Árvái örömteli hangon.

Józsa nevetve csapta le a kagylót.

— Ez megkergült — mondta a feleségének —, nem bír várni hétfőig. A bolond! Különben rendes ember, szorgalmas is, de mindig azt lesi, honnan fúj a szél. Nagy hasznát veszem: abból tudom, ki, hogy áll, ahogy az emberekről nyilatkozik. Állítólag egyszer egy embert lábánál fogva kilógatott az emeletről.

— Micsoda? — sápadt el Józsáné.

— Mert nem azt mondta, amit ő szeretett volna hallani.

— És?

Lezökkent a fotelbe. Végre, újra itthon egy hét után, gondolta a habos sört iszogatva.

— Elég — mondta a felesége a harmadik üveg sör után, és az ágyba sodorta férjét.

Szombaton, azaz másnap, telefoncsengetés ébresztette fel Józsáékat. Az asszony szökkent a kagylóhoz.

— Tessék — ásított a telefonba.

— Egy női. hang keres — nógatta Józsát az asszony a telefonhoz.

— Női hang? Nincs szeretőm!

— Ne bomolj! Fogd már a kagylót.

— Tessék — mondta morcosán Józsa. — Igen. Ma? Szombaton? Rendben. Tizenegykor.

Lecsapta a kagylót.

— Hogy a fene egye meg, a diri hívat — bosszankodott. — Fel kell kelni. Pedig olyan jó volt. Éppen azt álmodtam, hogy...

Átölelte meglepett feleségét.

— Üristen, úristen — jaj- veszékelt az asszony boldog elégedetten.

Józsa a folyosón futott ösz- sze az igazgatóval.

— Szervusz. Hogy vagy? Látom jól. Az átszervezés elmarad! Egyelőre. Majd gyere be valamelyik nap. Hozd be a tervet is. Azt hittem, hogy beszélgethetünk, de látod...

Széttárta karját és továbbrohant.

Józsa csettintet mosolyogva, és lement a Hungáriába. Korán volt még, de semmi kedvet nem érzett a csatangolás- hoz, inkább leült, és hosszas töprengés után egy üveg sört kért. Unalmában újságot lapozgatott, és visszarévedezett az elmúlt hétre, a modori őszre, a verőfényes napsütésre, a szlovák szüreti mulatságra, és a végtelenségbe nyúló délutánokra és estékre, amikor kettesben volt feleségével, mint hajdan, huszonhét évvel ezelőtt. Az idő elrohant, a gyerekek felnőttek, szaporodtak a vők, és a vendégekkel teli esték, no meg az unokavárással a nyugtalanság felhői.

Árvái súlyos léptekkel közeledett a tükör előtt ülő Józsá- hoz. Nyájas volt, mint mindig. Egy picinykét talán még nyájasabb és mosolygósán, ravasz- kásabban hunyorgóbb. Megint, bevágott két féldecit, gondolta Józsa, amikor Árvái pirosodó füleire pillantott. Erről ismerte meg mindig, hogy mennyit is ivott. Józsa összehajtotta az újságot.

— Szervusz. •

— Szervusz, örülök, hogy megjöttél.

— Mi újság? — kérdezte Józsa egy pillanatnyi szünet után. — Történt valami, hogy