Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Nyugdíjasok a munkahelyen A harmadik virágzás idején MANAPSÁG a munkahelyeken általános szokássá vált a panaszkodás — akár irodákban- akár üzemekben refrénként hallani: Ezt a hajszát nem lehet sokáig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy képzeli? Három ember helyett dolgozzam? Megrögzött maximalista. Megérthetné, az ember szervezete nem elnyűhetetlen hozentráger- örökösen fáradt vagyok. Még hogy lesznek majd nyugodtabb napok is. Ki hiszi- ez „A 22-es csapdája.” Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló zúgolódásokat hallani a húsz-harminc éves kollégáktól, de a negyvenesek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbúra alatt tartották, agyonkényeztették őket- vagy az iskola keveset adott útra- valóul ahhoz, hogy át tudják venni a szívósabb generációtól a stafétabotot? Más társadalmi okait is firtathatnánk, de nehéz lenne mindenre most pár mondatban választ adni. At öreget viszont mégnem hallottam panaszkodni- Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállományba vonult. Továbbra is az engedélyezett óraszámát ledolgozza- fiatalokat megszégyenítő energiával. Zokszó nélkül vállalkozik a vidéki utakra, nem fárasztja a hajnali kelés. A teljesítménye? Lekörözi a fiatalokat. Nemcsak többre képes: kifogástalanul dolgozik. Hogyan győzi? Szerinte minden a jó időbeosztáson múlik, meg aztán megtanulta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni- Vérében van. ez élteti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osztály- vezetőjétől hallottam: ,-Ugye nem * kell külön magyaráznom, hogy mit jelent manapság az építőiparban az anyag- beszerzés. Most beütött hozzánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom- A kavics-, kő-, cement-- fa-, vasbeton termékek tartoztak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezéseken sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem- a sarkáig se ér fel, pedig rokoncégtől jött, lehetne gyakorlata- Lassú ember, nem tárgyalóképes, nincsenek kapcsolatai a bányákkal. Esküdni mernék: a munkaidő letelte után öt perccel már azt se tudja, hogy a vállalata a világon van. Az öreg meg a gondokkal aludt, azokkal kelt- még álmában is az építőanyagokat hajtotta. Már tárgyaltam vele. Visszajön — azt mondta, belebetegszik a tétlenségbe. KIFOGYHATATLAN a példák sora, elég- ha bemegyünk egy élelmiszerboltba: a pult mögött álló nyugdíjas eladó záróra előtt tíz perccel még mindig előzékenyen, türelemmel szolgálja ki a vevőt, mintha csak most nyitottak volna- Ott vannak a vendéglátóipar ruhatáraiban, a felszolgálók soraiban. A modorukról, szolgálatkészségükről példát vehetne sok fiatal Szükség van rájuk. Eddigi életükben már megtették a magukét a társadalomért. A megérdemelt pihenés következhetne, de többségük továbbra is igényli, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadalmi vérkeringéséből. Ma az 55—65 évesek biológiailag is sokkal fiatalabbak apáiknál, nagyapáiknál. Állíthatjuk: harmadik virágzásukat élik. Lelassult az öregedés folyamata, s ebben az életkörülmények is közrejátszanak. Éveik magas 6záma ellenére a nyugdíjasok nagy része testi és szellemi egészségnek örvend, tele akarat- és életerővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudományos és társadalmi sikereket érnek el. Életüknek hatvan éven túl is a munka ad tartalmat. Jó hatással vannak a munkahelyi légkörre, szakmai tudásuk növeli tekintélyüket a fiatalok körében- Sőt, versengésre késztetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapasztalatukat veszendőbe hagyni. Segíteni akarásukat pazarlás lenne mellőzni. Annál is inkább, hisz nem titok: most és a jövőben is munkaerőforrásainkat erősen befolyásolja a várhatóan bekövetkező mér, sékelt demográfiai apály. Az ipar. a mezőgazdaság fejlesztését, a termelésnövelést nem lehet mindenütt kizárólagosan a termelékenység fokozásával — gépesítéssel, szervezéssel — megoldani. Az egészségügyi és oktatási rendszerünk létszámgondjairól nem is beszélve! HA VALAKI kezébe veszi a közelmúltban megjelent statisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég három adatot kikeresnie: jelenleg az ország népességszáma 10 millió 671 ezer- Munkavállalási korú 6 millió 364 ezer (ennek 76,1 százaléka aktív kereső), azonban ez az arány éppen a demográfiai változások miatt csökkenni fog. Egymillió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánkban, a lakosság 18-1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodásban az aktív nyugdíjasokra lehet számítani. A munkahelyek kollektívái a megmondhatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetetlenek. Tehát az évente ledolgozható, engedélyezett munkaórájuk nem holmi átmeneti szoktatás, álhumanizmus- hogy ne érezzék, aki nem dolgozik a társadalom peremére kerül, feleslegessé válik. Nagyon is hasznos tagjai a társadalomnak — tisztelet- megbecsülés, elismerés övezze őket! MA IGAZÁN találó — ■nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az arany- igazságot magában hordozó közmondás: Jó az öreg a háználHorváth Anita Műszakitudományos kapcsolatok A hivatás vonzásában T” alán nem bántok felesle- gesen érzékenységet — Igazán nem áll szándékomban —, ha azt írom, hogy amikor a rétsági járási hivatal titkárságán megpillantottam dr. Seereiner Imrét, arra gondoltam, a hivatal egyik ügyfelével, vagy az itt dolgozók rokonával, ismerősével állok szemben. Miért fontos ez? Valljuk meg, nem túl gyakori eset- hogy friss diplomás építész, népművelő, jogász, orvos az egyetemről egyenesen a tanácshoz menjen alkalmazásba. Akiről szó van- a ritkaságszámba menő kevesek közé tartozik. Egyenesen az egyetemről érkezett a rétsági járási hivatalba. Végzettsége: jogászHa röviden össze kellene foglalni, miért vált ki különös érdeklődést dr. Seereiner Imre személye a tanácsokat járó újságírónál, első helyen a megváltozott helyzetet említem. Valamikor nagy vonzerőt jelentett, ha valaki előtt nyitva állt a lehetőség, hogy az elöljáróságon, vagy a tanácsnál tisztviselő lehetett. Ma, régi tanácsi dolgozók mondják: nehéz a tanácsi apparátusba megfelelő képzettségű szakembert találni. Ügy is fogalmaznak azok, akik ismerik ezt a hivatást, hogy a tanácsi dolgozókra fokozott politikai, fegyelmi, anyagi- és büntetőjogi felelősség hárul. Gondolná-e valaki, hogy az államigazgatásban húszezernél több jogszabállyal kell dolgozni?! A magas, erőteljes fiatalember, feleségével együtt — gépkönyvelő ugyanitt — Pestről, pontosabban Budáról érkezett a járási székhelyre- De hogyan került ide? Piliscsabán született, 1951- ben- ott járt iskolába, majd beköltöztek a fővárosba, s a tanulást ott folytatta. A Há- mán Kató Gimnáziumban érettségizett, s egyszerre felvételizett a GELKA szerelő szakmunkástanuló-jelöltje- ként és az ELTE jogi karán. Sikerült mind a kettő, szakmunkásjelöltként fizikából kellett felvételi vizsgát tenni. A jogot, az egyetemet választotta, s mivel előfelvételis volt, 11 hónapra Kalocsára bevonult tényleges szolgálatra. Szakaszvezetőként szerelt le, évfolyamtársakkal, s aztán az egyetemi évek következtek. A „keményebb” helyzetekben már ott kiismerték egymást, az egyetemi években ez további előnyt jelentett a barátságban- Mi lett a többiekkel, azokkal akikkel együtt végzett? — Egyik évfolyamtársam került elsőként ide, Rétságra. Régen úgy mondták volna, ügyvédbojtárnak. Ma másként nevezik. Mindenesetre tőle hallottam először erről a lehetőségről. A feleségemmel három és fél éve ismerkedtem meg, amikor először ide érkeztünk, s a járási hivatal elnöke és helyettese fogadott bennünket, még nem voltunk házasok. A lakás valóban első számú vonzerőt jelentett akkor- A hivatal vezetői elmondták. mire számíthatok, milyen területen alkalmaznak. s azt is vázolták, milyen távolabbi lehetőségeink lesznek itt a hivatalnál. Nagyon megnyugtató volt számunkra az a beszélgetés. Másként láttuk a hivatalt is, amikor visszautaztunk. A hivatal tanácsi lakással segítette a fiatalokat. A házasságnak így nem volt akadálya. S nincs is abban semmi kivetnivaló- hogy először a lakás lehetősége raga-^a meg a fiatal jogászt- Ázótn persze — nem történt ez olyan régen, mindössze december óta do1 gozik itt — más távlatok is megnyíltak. Megismerte a tanácsi munka színeit, változatosságát, érdekességét. Mindazt- amiről mi, „hivatalon kívüli” állampolgárok gyakran néhány, korábbi tapasztalat alapján, csupa rosszat feltételeztünk. Milyen hát, fiatal szemmel ez a munka? Hivatás-e, vagy valami más, szakma, vagy csupán kereseti lehetőség? — A járási hivatal szabálysértési ügyekkel foglalkozó egységénél kezdtem a munkát. Rétságon, a szabálysértési ügyek községi szinten kerülnek elbírálásra, döntést is ott hoznak. A járásnál már csak a ,-másodfokú”, tehát a fellebbezett esetekben folyik vizsgálat- Mi, a szabálysértőkkel nem is találkozunk, az ügyiratok intézése azonban nyomon követhető a törvényesség oldaláról. Ez a feladatunk. Feltűnően kevés üggyel kellett foglalkoznunk, s azok is mind megalapozottak voltak. Ide kívánkozó adat, hogy a tanácsi határozatok, rendeletek és ügyintézések meglehetősen nagyszámú eseteit tekintve. évente mindössze két- három százalék a fellebezésre kerülő ügy, s egyetlen százalékot tesz ki az úgynevezett közigazgatási „selejt”. Kevés iparág mondhatja el ugyanezt magáról. — Mi jellemzi a tanácsi munkát? — kérdez vissza dr. Seereiner Imre. — Elsősorban a nagyfokú felelősség, az állandó készenlét, s az intenzitás. Az, hogy például jelenlegi munkakörömben, a titkárságon is számos olyan szervezési feladatot látunk el a kollégákkal, ami gyakran jár együtt vidéki kijárásokkal, munkaidőn túli tevékenységgel. Persze a többlet- munkát itt is jutalmazzák. p1 elesége a pénzügyi fő’ iskolán tanul tovább. A fiatal jogász férfiak társaságában dolgozik a titkárságon. „Nagyon jó kollektíva a miénk. Tiszta, világos, egyenesbeszédhez szokott, tapasztalt társaság, akiktől sokat lehet tanulni. Akik azonnal és kereken véleményt mondanak- S éppen ez benne a jó, a megnyugtató”. A sokak által nem ismert jó lehetőség, a tanácsi hivatás, a fiatal jogász és felesége számára mindennapos valóság. T. Pataki László A KGST tagországai eddig több mint 70 műszaki-tudományos együttműködési egyezményt, illetve szerződést kötöttek egymással. 1971 és 1975 között 2400 tudományos témát dolgoztak fel közösen a KGST- országok kutatói kétoldalú és 700-at többoldalú megállapodások alapján. A legnagyobb tudományos potenciál a KGST- ben a Szovjetunióé. A szovjet állam tudományos intézményei öt év alatt csaknem 68 000 tudományos dokumentációit bocsátottak a KGST-or- szágok rendelkezésére. Ezeknek több mint a fele beruházásokra, gépgyártásra vonatkozott. Ugyanakkor a többi KGST-ország 31 000 ilyen dokumentációt bocsátott szovjet partnerei rendelkezésére. A nemzetközi tudóscsere is jelentős: az elmúlt 25 évben 246 300 tudós és szakember járt a Szovjetunióban a KGST- országokból, míg a szovjet szakemberek közül 114 200 töltött rövidebb-hosszabb időt szocialista országokban. Közös kutatásokat folytatnak a legkülönbözőbb tudományágakban, például a geológiában, az űrkutatásban. A tagországok ezer geológusa dolgozik különféle földtani témákon. A geotermikus nemzetközi kutatócsoport térképeket készített a hőáramlatokról, a hőmérsékletről. Az atlaszok nemcsak a további föld-dinamikai kutatásoknál, hanem egyes energiagazdálkodási kérdések gyakorlati megoldásánál is hasznosíthatóak. kj - J Falun át, a telep felé... 'É’lményszámba menő volt ■*-* újra találkozni Gecse Ferenccel azért, mert az elmúlt esztendőben, amikor Balia doktor társaságában váratlanul a szarvasmarhatelepekre mentünk, egészen más magatartást tanúsított mint most Akkor nyugtalan volt, a tekintete is borongós. Haragosan belenyúlt a kazalba és hirtelen mozdulattal kitépett abból egy marék szénát, megszagolta, aztán az állatorvos elé tartotta: — Szagolja meg, penészes, nem jószágnak való... Az történt ugyanis, hogy Homokterenyén a tsz vezetői Gecsét a tehenészeti telepre irányították azzal a feladattal, hogy mint brigadéros fogja össze az ott dolgozó embereket, és javítsanak valamit a tejtermelés színvonalán. Ostoróczki József, a tsz fő- agronómusa részéről alaposan átgondolt tudatosság volt ebben az intézkedésben. Gecse Ferenc nagyon lelkiismeretes régi gazdaember. Bányászcsaládból lett földművelő, mert szerette a földet mindég. Alapítója is lett a tsz-nek, sokáig vezetőségi tagja, ellenőrzési bizottság elnöke, tehát tekintélyes ember mindenképpen. Aztán amire legfőképpen alapoztak a tsz-vezetők: az alapszervezet pártcsoportbizalmi- ja is. Amikor a tsz vezetői kidolgozták a tejtermelési elgondolásukat, rá mint kulcsemberre építettek és nyíltan megmondták neki, elsősorban Bodor József, a pártbizottság titkára, hogy mint párttagra számítanak őrá a munkában. Ennyi elég volt Gecsének, hogy megértse nem játékról van szó, hanem kemény munkáról, amellyel bizonyítania kell a tsz életrevalóságát. Amikor az állatorvos meglátogatta, akkor Gecse Ferenc mindezekkel már tisztában volt és éppen a tehetetlenség bőszítette. mert hogyan emeljék a fejési átlagot, ha egyszer ilven penészes takarmánnyal etetik a jószágot. Ma túl mindenen, derült egyet. — Volt ott annyi baj, hogy «ni győztük a fejünket kap- «^ni.. . A dolog lényeg lett, hogy minden gondon keresztül- küzdve magukat a megye egyik legjobb fejési átlagának elérését ünnepelhették az elmúlt év végén és kaptak is nagy összegű állami támogat tást. A beszélgetésünk során Gecse elemében volt. Pedig maga mögött tudhatta már a hajnali kelést, tíz kilométer motorozást a telepre meg vissza, majd a telepen elvégzett munkát, amely számára mindég a legfontosabb. De előtte volt olyan sok borulás, utána meg egy olyan gyönyörűen derűs nap, hogy a Bár- na patak vize szikra módjára szórta vissza a napsugarakat. Az udvaron rajta kívül még a két Gecse, a fia és unokája, mindketten szabadnaposak, egyikük éjszakás, a másikuk az iskolai szünetet élvezte és az Egresdin, az ifjabb Gecse portáján a ház mögötti omladék elé kőfalat készülnek húzni. A kővel rakott talicskával útnak indította a fiatalokat Gecse Ferenc azzal, hogy utánuk kerekezik, majd magyarázkodott: — A falusi háznál mindig van tennivaló — nem sürgetésként, mert hozzátette —, de azért csak beszéljük meg... Pohár, meg innivaló után is nézett, ahogyan illik a palóc ember háza táján. Anyjára is tekintett, aki betegeskedik. Éppen akkor ment el a házból az egészségügyi ember, egy injekciót adott az öregasszonynak. Így mindent maga rendbe rakva, mivel a felesége bevásárláson volt, helyet foglalt és feltekintett. Akkor láttam milyen barnaképű ember és sima az arcbőre, a szeme meg yillog. Telített az életerőtől, pedig sokat dolgozik. Annyi szabadságot enged meg magának, hogy ha kijavult az idő, egy-egy vasárnap délelőtt elviteti magát a fia autójával valamelyik meleg fürdőre. Jólesik csontjainak a gyógyvíz. De délután már otthon van, mert az állatgondozónak éjjel is, meg nappal is, ünnepen és hétköznapon a jószág mellett a helye. Felnézett, jelezvén, hogy mondanivalója van. — Na, ide figyeljen. Sok minden történt az utolsó találkozásunk óta... És sorjába rakta a történeteket. Ezek közül a legérdekesebb, hogy kiverekedték a fejőgulyások között, mindenki egyénileg bizonyítsa mit tud a fejés terén. Addig ugyanis, ezt nem mérték külön-külön. Aztán a takarmányozás, a tehenek nyugalmának a megteremtése, és jött a siker. Egy kicsit pergős Gecse beszéde,' akár a mozgása- Nagyon beledéi te magát: — Mert azért ne higgye senki, hogy a mi gazdaságunk! elvetnivaló — a mutató ujját figyelmeztetésre emelte. Ez nem is lehet vita tárgya.' De látszott, hogy sok mindent tudna még mondani,' csak visszatartja magát. Ott volt a szemében, hogy majd lesznek még nálánál illetékesebbek erről beszélni, ha annak eljön az ideje. De, hogy valami meglepetést tartogató nak, az kiérződött Gecse Ferenc minden szavából, mozdulatából. Azután kezdte mondani, hogy tulajdonképpen S már nem a tehenészeti telepen, hanem a hizlalón dolgozik. Ott is most adtak le elsőosztályú állatokat a kereske-' dőknek. Határozott volt. — Ahol rend van, ott siker is van, nem igaz? Azt a telepet akárki megnézheti. Egy szép erdős völgyben van. Patikai rend mindenütt. Pedig még az elején vannak a dolognak, a tavaszi nagytakarítás most kezdődött el. Gereblyézik a gazt és égetik, szép gyepes park fogja körül az épületet. Azt is rendbe teszik, aztán következik a meszelés. Oda, a vaskapun keresztül senki más, csak az illetékes léphet be. — Ott rendnek kell lenni; ott mindenkinek feladata van — mondja felelősségtudattal arcán Gecse Ferenc. Szó szerint így van. Találkoztam később Gyurcsák István délelőttös gondozóval.' Szinte szóról .szóra megismételte, amit Gecse mondott, tehát megbeszélték a tennivalókat. Behívott, hogy nézzem meg a jószágokat. Mondhatom, gyönyörűek. Látszik, hogy rajtuk az ember szeme. Az egyik virgonc jószág akkor délelőtt is kiakaszkodott a jászol elől és futkározott a nagy istállóban. De csak addig, amíg Gyurcsák nem fogta meg és kötötte vissza. LT ésőbb, amikor HomokteAV renyén átmentem, még láttam Gecse Ferencet a fia házánál, a falat rakta. Délután a motoron száguldott át a falun, a telep felé. Bobál Gyula NÓCRAp — 1978. április 16., vasárnap
