Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-02 / 78. szám
A népfront támogatását várva Madarak és iák napja - erdők napja A Hazafias Népfront megyei szervezetének idei programjában szerepel a madarak és fák napjának megünneplése, e régi kedves gyermekünnep felújítása. Mi erdészek. rendkívül nagy örömmel értesültünk erről. ugyanis már évek óta valósággal erőlködünk, hogy az általános ■ és középiskolák tanulóit májusban, június eleién kivigyük az erdőbe, emlékezetessé tegyük ezt a napot számukra. Ezek a próbálkozások eddig csak részsikerhez vezettek- Hiányzott egy olyan támogató szerv, mint a Hazafias NépfrontNéhány évvel ezelőtt az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésére elsősorban az ország teljes területét behálózó helyi (megyei) egyesület1 csoportok szervezésében megkezdődött a régi madarak és fák napja felújítása. Megkíséreltünk olyan programokat összeállítani és megvalósítani- amelyek révén a tanulóifjúság számára vonzóvá válik az erdő, ismertté állat-, növényvilága. és megismerkednek az erdei munkával, az erdőben dolgozó emberrel. Meggyőződésünk volt. hogy e bővített ismereteket összegyűjtő kiránduláson nemcsak a madarak és fák lennének a főszereplők, hanem az erdőben folyó igen sokféle munka is, a rengeteg gép és főleg az ember. Így sokkal inkább magába foglalná mindezt az erdők napja fogalom- öt-hat- esztendeje nevezzük így ezeket a rendezvényeket, kirándulásokatKezdeti lépések ••• Erdészeti egyesületünk, amikor a kezdő lépéseket megtette, abból indult ki, hogy bármennyire jól táplált és szellemileg fejlett a ma gyermeke, mégis hiányzik valami az életéből- Ez pedig a mozgás. A csontozat hosszirányú növekedése mögött mesz- sze elmarad az izmok ereje, az ízületek rugalmassága, a szív. a tüdő fejlettsége, a szervezet állóképessége. Azzal a gondolattal fogtunk neki a kitűzött program megvalósításának, hogy a mai felnőtteknek olyan generációt kell felnevelnie, amely értelmileg és érzelmileg kapcsolódik valamiképpen az erdőhöz, a természethez. Az össztársadalmi érdek is azt követeli. hogy testben, lélekben edzett ifjúság női jön fel körülöttünk. Az erdő is „hasznot húzhat” a program megvalósításából, mert bizonyára sokan lesznek, akik megszeretik. s ezért kímélni. védeni fogják, s becsülni az erdőben dolgozó sok ezer embert és munkájátAz irányítás legközvetlenebbül az iskolán keresztül érvényesülhet, ezért a pedagógusok szinte letéteményesei az ifjú korban elkezdendő természet-megismerésnek, szere- tetére való nevelésnek, és annak. hogy a felnövő generáció hogyan fogja megbecsülni az erdőben végzett munkát, az erdőt, az élővilágot- Ez már a környezetvédelmi irányú tudatformálás területére nyúlik át, ami szintén nem idegen az erdők napja célkitűzéseitől. A kirándulás örömei ••• Említettem már, hogy. Nóg- rád megyében néhány éves múltra tekint vissza ez a ..mozgalom” több-kevesebb sikerrel. Az elmúlt esztendőben például 5250 tanuló és 137 pedagógus vett részt ezeken a kirándulásokon. Nem tudom, hogy a megyében és az erdőgazdaság Pest megyei részén hányán járnak általános- és középiskolába, de egészen biztos, hogy ennél legalább tízszer többen. Alig néhány helység iskolái dicsekedhetnek a teljes körű részvétellel. Középiskola egyetlen egy sem- Balassagyarmatról, ahol nemcsak az általános iskolák Új képzőművészeti kiállítás Balassagyarmaton A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítást rendez a Horváth Endre Galériában. A Szocialista Képzőművészek Csoportja 1934—1944 című kiállítást hétfőn délelőtt 11 órakor nyitja meg Ecsery Elemér művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkatársa. A képzőművészet iránt érdeklődők a tárlatot április 25-ig, kedd kivételével naponta tekinthetik meg, a balassagyarmati galériában. igazgatói tették magukévá e nemes ügyet- hanem a tanácsok illetékesei is, 2200 tanuló részesülhetett — Királyréten — a kirándulás örömeiben Az egyik gyerekszáj szerint: „Hullafáradtak lettünk, de nagyon jól éreztük magunkat”! Valóban arról van szó, hogy a gyerekek emlékezetében egy szép mozgalmas erdei kirándulás maradjon meg. Az erdő önmagában is elégséges lehet ahhoz, hogy mély és maradandó hatást gyakoroljon az ifjú lelkületére. De, ha ezt még elő is segítjük azzal, hogy a kirándulásokat erdészek, erdésztechnikusok. erdőmérnökök irányítják, akik a soksok felbukkanó kérdésre kielégítő választ is adnak, az élmények még teljesebbé válnak. s szinte összeforrnak az erdészeti tevékenységgel. Hadd idézzek néhány mondatot a szokolyai iskolaigazgató-helyettes leveléből: „ ■ . a vetélkedővel egybekötött kiránduláson volt csak igazán lemérhető, hogy milyen nagy nevelő értéke van az oktatásban ennek a szervezési formának. Fejlesztette a megfigyelőképességét, érdeklődést keltett a valóság iránt, éles benyomásokat, emlékeket hagyott, a meglevő és frissen szerzett ismereteket megszilárdította, a jellem, az egész személyiség nevelését szolgálta .. A munka öröme... Ezek az erdők napja rendezvények a fentiek mellett úgy is szervezhetők, hogy az „Edzett ifjúságért” mozgalom egyik próbája legyen- Nem tudom,' sikerült-e kellőképpen ecsetelnem a kezdeményezés jelentőségét, de a Hazafias Népfront kitűnő hozzáállása az ügy mozgatója lehet, s ha az iskolák is megteszik mindazt, ami a kibontakoztatáshoz szükséges, elérhetjük —, ami távlati célunk volt —, hogy a legfőbb iskolairányítók hivatalos iskolai ..ünneppé” 'nyilvánítsák ezt a napot, vagy napokat- Ha közben a sok ezer kirándulóból néhányan az erdei munkát élethivatásnak választják, bizonyára szívesen fogadják őket a szakmunkásiskolák, a szakközépiskolák, az erdészeti és faipari egyetem és majdan az erdő- gazdaság. E nehéz munkára vállalkozók egészen . biztos, hogy megtalálják munkájukban az örömet és munkájuk megbecsülését. Prókay Gyula erdőmémök, az erdészeti egyesület megyei titkára Rényi Tamás új filmje K. O Juhász Jácint, az örökös első helyezett szerepében „Társadalmi, emberi problémákról kell filmet csinálni, s minden élesebb reflektorfénybe kerül, ha ezek a problémák kétkezi munkásokkal kapcsolatosak. Játszódjék bármely közegben, emberi elkötelezettségű, társadalmi érdeklődésű filmet kell csinálni.” Ezeket a szavakat Rényi Tamás érdemes művész, Balázs Béla-díjas filmrendező mondta legutóbbi filmjéről, a K. O.- ról. S, hogy mennyire komolyan gondolja az elmondottakat, arról nemcsak ez a munkája, hanem egész életműve győz meg. Első filmje is — a Legenda a vonaton — munkáskörnyezetben játszódik, fontos és aktuális társadalmi, emberi problémákat feszeget. Ugyanígy a többi: a Tilos a szerelem, a Sikátor, a Makra, Áz idők kezdetén —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A K. O. — címe is mutatja — bokszolókról szól. A boksz egyike azon sportoknak, amelyet elsősorban a szegényebb sorsú fiatalemberek űztek, a felemelkedés, a siker reményében „pofozkodtak”. Ilyen fiatalember a film két főszereplője. akik a szorítóban örök riválisok. Az egyik mindig győz. még akkor is. amikor a másik jobb nála, mert a bírók már hozzászoktak maguk is az ő ünnepléséhez. Az emberi probléma itt telítődik társadalmival, s lesz a film tartalmában olyan, amilyen a rendező eszményképe. A két rivális bokszolót Juhász Jácint és Cserhalmi György alakítja, a további szerepekben Bencze Ferencet, Inke Lászlót, Kiss Marit, Szabó Gyulát, Orbán Sándort láthatjuk. A filmet Zsombolyai János (A kenguru, a Kihajolni veszélyes című filmek rendezője) fényképezte, zenéjét Presser Gábor és Berki Géza szerezte. A salgótarjáni November 7. Filmszínház április 2— 4-én mutatja be. Mai tév éajánlatunk 20.05: A Quiller-jelentés. Az 1966-ban készült angol film Adam Hall regényéből készült, Michael Anderson rendezésében. A második világháború évei után nagy volt a veszélye annak, hogy a nácizmus ismét életrekel, feltámad. Akkorra már előbújtak az addig börtöntől félő nácik, s tevékenykedni kezdtek. Az angol titkosszolgálat elküldte embereit, e szervezet felderítésére. (A film Nyugat-Berlinben játszódik és elkészülte után ugyanitt és az NSZK-ban, különös sorsra jutott. Az itteni tévállomások ugyanis a szinkronszövegben az eredeti történetet kissé átalakították és Quiller ebben a változatban nem a neonácik újraéledő szervezetei ellen harcolt, hanem a „kommunista ügynökök” ellen...) TIT-előadások a FŰTÖBER-ben A nagybátonyl nagyközségi TIT-alapszervezet és a FŰTÖ- BER nagybátonyi gyáregysége a közelmúltban szerződést kötött 30 ismeretterejsztő előadás megtartására. A munkásmfi- velődést szolgáló előadások elsősorban a szocialista brigádvezetők és a KISZ-es fiatalok érdeklődésének kielégítését szolgálják, s témái felölelik a gazdaság és a társadalom fejlődésének időszerű kérdéseit, a községpolitikai tennivalókat és az egészségügy területét. Az előadók helybeli értelmiségiek, gazdasági és politikai vezetők, pedagógusok, egészségügyi szakemberek. Az első előadásra április elején kerül sor. Három falu, három óvoda Huszonöt hellyel bővítették tavaly a bujáki óvodát. Szurdokpüspökiben a tervezettnél hamarabb vásároltak az óvoda építéséhez fontos anyagokat. Erdőtarcsán sok társadalmi munkával bővítették az óvodát, újabb huszonöt gyermeket tudtak felvenni. T avasz volt? Tél vége? Nem figyelt oda Li- gyija Feszenko. Nem volt ideje rá. Kötözte a sebesülteket a salgótarjáni tábori kórházban. Egészségügyi nővérek csoportját irányította. Fiatalon, huszonegy évesen léptették elő törzsőrmesterré. Egyetlen eseményre figyelt oda jobban. Behoztak egy magyar partizánt is a kórházba. Furcsa neve volt, nőiesen hangzott a szláv beszédhez szokott fülnek: Béla! Kétszer is megkérdezte, hogy ez a magyaroknál a férfiak neve volna? És a szovjet partizánok — Jegorov őrnagy katonái — mesélték el neki két kötözés között, hogy most vonult át a városon Nógrádi Sándor, a magyar partizán- vezér. — A parancsnok is Nógrádi, meg így hívják a megyét is — tréfálkozott egy lábadozó harckocsizó — Ligyija nővér, magának ez még nem tűnt fel? — Nincs időm ilyesmire gondolni — mondta az alacsony, alakjában is szerény katonalánv és ment tovább a kötöző felé. Mostanában csupa harcko- csizót hoztak be a zászlóalj kötöző-átbocsátóhelyre, a Találkozás Salgótarjánban tábori kórházba. Valahol a Tisza mellett bontakozott ki egy nagy tankcsata, már Budapestért, bekerítéséért, hogy a szovjet csapatok megkíméljék a magyar fővárost. És a harckocsizok általában a fejükön sérülnek meg és gyakori az égés. így aztán két- szer-háromszor annyi kötszert használnak el a szanitécek, mint az egyéb sebek bekötö- zésére. Mondta is Ligyija a parancsnoknak, hogy még néhány harckocsizó és oda az egész ellátmány. — Táviratozhat Moszkvába kötszerért! Mire megfordult már négyen várakoztak kötözésre. Egy harckocsizó őrmester különösen türelmetlen volt. Pedig ő érkezett utoljára. Félretolta a többieket és egyenesen Ligyijához tartott. Megölelte. — Na... na... pareny, ez kötözőhely, itt nem illik így viselkedni! — tolta el magától haraggal a törzsőrmesternő. A katona legyintett és a fejére mutatott. Szedje le a kötést, mert nem tud beszélni tőle. NOCRAD - 1978. április 2., vasárnap — Jól van... hladna... maga tolakodó, maga egy türelmetlen. A fronton is így viselkedett? Biztosan azért sebesült meg — és korholta Ligyija és nem tettetett haraggal oldotta le a vaskos kötést. Vér mindenütt, friss a seb, pedig még jócskán takarja a pólya. Már jobban látszik az őrmester szeme. Mély, tüzes fekete szeme van és olyan furcsán néz Ligyi- jára. Bár megszokta már, hogy a frontot járt katonák tekintete megakad a helyre leányon. De ez más, ez türelmetlen, ez nem tud vámi- nézni, ennek minduntalan ölelésre emelkedik a karja. — Lassabban tankiszt! A fronton legyél tüzes, ha majd meggyógyulsz. A fejen is, a vállon is jókora seb; még az olyan frontedzett nővért is meglepi, mint Ligyija. Még néhány mozdulat és szabad az egész bőrfelület, amikor a harckocsizó őrmester — végre — szó- "hoz jut: — Ligyija! Nővérem, szeszt- ra moja! — Szerjózsa, Szergej és brátyinka moj! Az orvos szólt közbe, mert Ligyija zubbonya véres lett a testvéri öleléstől. Ilyen hosszú kötözést még nem láttak a zászlóalj tábori kórházában. Ligyija beszélt, kérdezett, Szergej Petrovics Feszenko pedig alig győzött válaszolni. — Én itt voltam, mindig melletted, néha már olyan közel, hogy ha kiszállok a T—34-esből, akkor gyalog hamar elérlek, de a frontot mégsem hagyhattam ott. Mikor is láttuk egymást utoljára? — Mikor, mikor? Hát négy éve, amikor kitört a világháború — mondta Ligyija. — Igen, igen és éppen itt, Salgótarjánban hozott össze a szerencse, de mondd csak, milyen a sebem? — Arról most nem beszélünk. Eltart néhány hétig, amíg felgyógyulsz, akkorra pedig már vége a háborúnak. Szergej felkapta újra bepó- lyált fejét: — Nem szesztra moja, az nem lehet Engem várnak a századnál. Kolontáj főhadnagy visszavár a jövő héten. Budapestnél harcolni akarok. Ligyija haraggal-kedvesen dorgálta: — Nem és nem brat moj. Ez a háború a te számodra befejeződött.. Szergejnek lett igaza. Amikor egy napon Ligyija az ágyához ment, hogy teát vigyen a testvérének, csak egy levelet talált. „.. .nehéz lett volna elbúcsúzni, de engem vár a parancsnokom Megígértem neki, hogy nem maradok el sokáig. Majd a háború után találkozunk..” Én a napokban találkoztam Ligyija Feszenkóval, aki hat kitüntetés tulajdonosa és ma nyugdíjas, ö mesélte a salgótarjáni történetet, miközben egyre sűrűbben hullottak az apró gyöngyszemek a szőnyegre. — És találkoztak a háború után? — Nem! Sajnos, nem! Szergej meghalt Tapolca felszabadítása közben. A háború négy esztendeje alatt először és utoljára Salgótarjánban láttuk egymást Pedig én mondtam neki, megmondtam, hogy maradjon. S zergejnek a Tapolca mellett Viszlo-patak völgyében emlékoszlopot állítottak azon a helyen, ahol a T—34-es vezetője hősi halált halt. És milyen is 'a véletlen, azok a nógrádi bányászok is őrzik Szergej Petrovics Feszenko emlékét és tisztelegnek április 4-én az emlékoszlopnál, akik néhány évvel ezelőtt költöztek Salgótarjánból Tapolcára. A szénből, a bauxitba. (• b. Privát újsággyűjtemény Több mint két és fél ezer, a Szovjetunióban és külföldön megjelent újságot gyűjtött össze N. Szvisztunov, a fekete-tengeri hajógyár munkása. A gyűjteményben, melyhez hasonlóval kevés nagy újságarchívum büszkélkedhet, többek között megtalálható az Iszkra első száma, az 1922-es Hadügyi Népbiztosság Közleményei, a Kreml katonaiskolásainak Sarló és Kalapács c. lapja 1924-ben megjelent példánya, a Vörös Hadsereg Déli Front c. újságjának a Nagy Honvédő Háború idején kiadott példányai, valamint a Szovjet Tájékoztatási Iroda röpcédulái. Zaíír, rubin, gránát, füsttopáz A Pamir keleti hegységeiben szkapolit lelőhelyet fedeztek fel a Tadzsikisztáni Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének tudósai. A tengerszint felett 4600 méter magasságban végzett próbafúrások során áttetsző, oszlopos, sárga, lila és rózsaszín kövek kerültek felszínre. Ez ritka szerencse, mivel a szkapolit színe általában szürkésfehér. Ugyancsak itt borostyánsárga titanitot, füsttopázt és amazonitot is találtak. A legfőbb drágakőlelőhely a Pamir nyugati sziklás hegységeiben található, ahol a hatalmas spinellkészletek mellett zafírt, rubint és gránátot is bányásznak. A Gandar folyó kanyonjában kitermelt különlegesen tiszta és ép spinel libris tályokat az ékszerészek rendkívül nagyra értékelik. /
