Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
Japán pártküldöltség Kínában Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Kínai meghívásra pénteken Pekingbe utazott a -.tiszta politika pártjának’’ az ellenzéki Komeitónak a küldöttsége. A Janó Dzsunja főtitkár vezette delegáció magával viszi Fukuda Takeo kormányfő üzenetét- Ebben a miniszterelnök kifejezte a a japán—kínai béke- és barátsági szerződés „mielőbbi” megkötésére irányuló, változatlan óhaját. Pekingből érkezett japán sajtójelentésekből azonban kiderül, hogy a kínai vezetők kifogásolják Fukudának a szerződés kérdésében tanúsított- és szerintük még mindig óvatos magatartását. Liao Cseng-csi, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának újonnan megválasztott elnökhelyettese, aki egyben a Kínai—Japán Baráti Társaság elnöke- nyíltan hangot adott rosszallásának- Megállapította, hogy az okmány aláírásának elhúzódásáért ,-egyesegyedül a kön- törfalazó Fukudát és követői terheli a felelősség- nem pedig a kínai felet, vagy a japán ellenzéki pártokat”. Arra is célzott, hogy éppen a japán miniszterelnök határozatlansága miatt nem sikerült eddig számottevő előrehaladást elérni azokon a puhatolózó megbeszéléseken, amelyeket jelenleg Szato Sodzsi pekingi japán nagykövet folytat Han Mien- lung kínai külügyminiszterhelyettessel a szerződést előkészítő hivatalos tárgyalások újrakezdéséről. Abe Sintaro- a japán kormány főtitkára, meglepetéssel nyugtázta és érthetetlennek minősítette a Fukuda és legközelebbi munkatársai ellen felhozott újabb kínai vádakat. Egyidejűleg azonban elismerte. hogy a két fél „továbbra is eltérően ítéli meg” a szerződést, amelyben Peking szovjetellenes célzattal rögzíteni szeretne egy. úgynevezett hegemóniatételt. Pinochet és a látszat... A január elején megrendezett „népszavazási” komédia eredményeire hivatkozva Pinochet chilei diktátor csütörtökön bejelentette, hogy enyhít az országban hatalomra kerülése óta érvényben levő ostromállapoton, s a jövőben mindössze a szükségállapotnak megfelelő tilalmakat érvényesíti, azaz egyebek között az éjszakai kijárási tilalmat. A tábornok csütörtöki sajtóértekezletén bejelentett határozat értelmében Pinochet a jövőben politikai okokból már „cs,ak” legfeljebb hathónapos időtartamra száműzheti az állampolgárokat az ország távoli vidékeire és — amint azt négy és fél évvel a hatalomra- jútás után diadalmasan bejelentette — a jövőben nem lesznek katonai perek. *A csütörtöki bejelentést kommentálva a TASZSZ szovjet hírügynökség megállapítja: Pinochet döntése kizárólag própagandajellegű. A katonai junta meg akarja téveszteni a nemzetközi közvéleményt: azt a látszatot próbálja kelteni, mintha Chilében valóban „pozitív változások” mennének végbe. :/E propagandamanőverek azonban nem érik el céljukat — hangoztatja a szovjet hír- ügynökség. — Mindenki tudja, hogy a katonai hatalomátvétel óta Chilében súlyosan megsértik az emberi jogokat. Az ország gazdasági helyzete is katasztrofális: rendkívül nagy a munkanélküliség és az infláció s az ország természeti kincseit újból kiárusítják a külföldi, mindenekelőtt amerikai monopóliumoknak. (MTI) Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök megkezdte tárgyalásait a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnökkel. Etiópia felszabadul Etiópiában folytatódnak a Harar tartomány felszabadítását célzó hadműveletek, s a Szomáliái egységek rendezetlenül menekülnek a térségből — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. A népi milícia, a biztonsági erők a lakossággal együttműködve fokozták hadműveleteiket az ország déli és délkeleti részén levő Sidamo és Bale tartományok felszabadításáért. Ogaden térségében minden valószínűség szerint eldőlt a harc. A Szomáliái egységek fegyvereiket és felszerelésüket hátrahagyva pánikszerűen menekülnek. Etiópia északi tartományában, Eritreában is folyik a külső és belső reakció támogatását élvező ellenforradalmi bandák felszámolása. Az oga- deni fronton elért sikerek most már lehetővé teszik, hogy a forradalmi Etiópia jelentősebb erőket irányítson át ezekre a területekre. Arafat Moszkuaböl Berlinbe érkezett Pénteken elutazott Moszkvából a Palesztina! Felszaba- dítási Szervezet küldöttsége, amely Jasszer Arafatnak, a végrehajtó bizottság elnökének vezetésével tett látogatást a szovjet fővárosban. Araíatot fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára- a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko- az SZKP Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter. A PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke tárgyalt a szovjet afro-ázsiai szolidaritási bizottság vezetőivel és találkozott a Szovjetunióban tanuló palesztinai nemzetiségű diákokkal. Arafat a TASZSZ tudósítójának elutazása előtt adott interjújában elmondta, hogy Leonyid Brezsnyevvel átfogóan megvitatták a közel-keleti helyzetet, s az érintett kérdésekben álláspontjuk egyezett. Alapvető fontosságú a palesztinai arab nép igazságos harcához nyújtott segítség Brezsnyev által történt megerősítése egy olyan pillanatban, amikor a cionisták és az imperialista körök- közel- keleti csatlósaikkal együtt- a PFSZ ellen és személy szerint ellene (Arafat ellen) rágalomhadjáratot indítottak. A PFSZ VB elnöke sikeresnek és hasznosnak nevezte az Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott megbeszélését, azt, amelynek témája a közel-keleti rendezés érdekében kifejtett együttműködés folytatása volt. Arafat elégedetten szólt más szovjet közéleti személyiségekkel folytatott eszmecseréiről is— A közel-keleti eseményekkel összefüggésben Arafat hangsúlyozta, hogy a helyzet rendkívül kiéleződött Szadat egyiptomi elnöknek a Jeruzsálem megszállt részében tett látogatása után. Ezzel kapcsolatban a palesztin vezető rámutatott: a cionista-imperialista tervek lényege az, hogy saját feltételeiket akarják rákényszeríteni az arab országokra és bele akarják rángatni őket kapituláns megoldásokba. Jasszer Arafatnak, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökének vezetésével pénteken hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett a Palesztinai Fel- szabadítási Szervezet küldöttsége, eleget téve a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága meghívásánakA vendégeket a repülőtéren Gerhard Grüneberg. az NSZEPPB tagja, a KB titkára fogadta. (MTI) Carter sajtóértekezlete James Carter amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén üdvözölte azt a moga- dishui bejelentést, hogy Oga- denből, Etiópia területéről, kivonják a Szomáliái csapatokat. Közvetve utalt bizonyos amerikai—izraeli ellentétekre és kitért a sztrájkoló bányászok ellen kezdeményezett kényszerintézkedésekre is. Carter kijelentette: reméli, hogy a Szomáliái döntés a vérontás azonnali megszüntetéséhez vezet. Az elnök szerint „mindkét országból ki kell vonni minden külföldi erőt”. Ez — Carter megfogalmazása szerint — Ogaden kiürítése után, a Szovjetunió és Kuba etiópiai „harci jelenlétére” is vonatkozik. Bár közismert, hogy Etiópiában nincsen és nem is voltak harcoló szovjet vagy kubai katonák. Carter azt is mondotta, hogy Szomáliának tettekkel kell bizonyítani megváltozott politikáját, újabb kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem sérti meg Etiópia és Kenya területét, s amerikai gazdasági segélyekről vagy „védelmi SS NOGRAD - 1978. március 11-, szombat fegyverekről” csak ezután tárgyalnának vele. A közel-keleti kérdésre áttérve, Carter kijelentette: „Igen súlyos csapás lenne a béke reményeire”, ha „bármely ország” elutasítaná az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967-es közel-keleti határozatát. Carter az izraeli kor: mány álláspontjára célzott, arra, amely szerint a határozat állítólag nem kötelezi Izraelt a Ciszjordániából való kivonulásra. „Az egész nemzetközi közösség, az arab országok és a korábbi izraeli kormányok is magukévá tették a határozatot” — mondotta Carter, majd sürgősen hozzátette: nem készül nyomást gyakorolni Begin izraeli kormányfőre annak jövő heti washingtoni látogatásán, de „erre nem is lenne módja”. Tárgyalásaik alapján „legalább megértik majd egymás álláspontját”. Hozzáfűzte: csak Szadat egyiptomi elnök álláspontját tolmácsolja majd Beginne«. Ezzel kitért az állásfoglalás elől. Carter — joggal — cáfolta, hogy a Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak tervezett amerikai repülőgép-szállítások veszélyeztetnék Izraelt. „Izrael légi fölénye e szállítások után is megmarad” — mondotta. Az elnök szerint a rhodesiai kérdés rendezésére akkor nyílhat csak lehetőség, ha abba bevonnák a Hazafias Frontot is, s értésre adta: az amerikai—brit cél az, hogy a nemzeti mozgalmak vezetőit közös tanácskozásra hozza össze. Szavaiból azonban kitűnt, hogy Washington és London nem utasítja el a megalkuvó afrikai politikusok és Smith „belső rendezésének” olyan pontjait, amelyek egybevágnak a korábbi nyugati tervekkel. Carter igen erélyesen követelte a sztrájkoló szénbányászoktól, hogy tegyenek eler get a most készülő, törvénynyel alátámasztott kényszerintézkedéseknek, és vegyék fel a munkát. Carter elismerte, hogy a rendszabályoknak sokan nem fognak eleget tenni, de — mondotta — „ha szerény számban veszik is fel a bányászok a munkát”, az elég lesz az állítólagos energiaválság elkerüléséhez. (MTI) Kihallgatós és erőfitogtatás CSAPATSZELLEM ’78 „Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd fontos téma leszek” — nyilatkozta az amerikai Newsweek Magazin munkatársának Tongsun Park, akinek neve a Watergate nyomán csak Koreagate-ként emlegetett megvesztegetési botrány kirobbanásakor vált ismertté. Az amerikai előkelő társaságokba bejáratos „rizskereskedő” 13 hónapos távoliét után tért vissza Washingtonba, ezúttal mégsem barátai körében tölti idejét. A kongresszus etikai bizottságának tagjai faggatják „üzleti ügyeiről”. A nyilvánosságra került vizsgálati adatok szerint Park mintegy 750 millió dollárt adományozott amerikai politikusoknak, — köztük a törvényhozás nem egy ma is tevékenykedő tagjának — azzal a céllal, hogy garantálja a Dél-Korea számára kedvező politikai, gazdasági és katonai döntéseket Washingtonban. Park többéves „fáradozása” nem volt hiábavaló. Carter elnök megválasztása után még afról beszélt, hogy 4—5 éven belül szakaszosan és teljesen kivonják Dél-Koreából az amerikai csapatokat, elszállítják a félszigetről a nukleáris fegyvereket és erélyesebben fellépnek az emberi jogok érvényesítéséért. A viharossá és egyre kellemetlenebbé váló Korea- gate ellenére Carter rövid idő múlva- módosította ígéretét, és most, amikor Washingtonban a „színtiszta igazságot próbálják megtudni” Parktól, az utóbbi évek egyik legnagyobb hadgyakorlatát tartják a félsziget térségében az Egyesült Államok és Dél-Korea haderői. A „Csapatszellem ’78” elnevezésű hadgyakorlaton százezer dél-koreai és harmincezer amerikai katona vesz részt — köztük az a 25. hadosztály, amelynek tagjai alig valamivel több mint negyedszázada a koreai háborúban elkövetett kegyetlenkedéseikkel váltak hírhedtté. Egy amerikai tiszt „történelmi jelentőségűnek” minősítette a hadgyakorlatot, s ez szintén azt mutatja, hogy az USA északkelet-ázsiai stratégiai tervei megvalósításában továbbra is komoly szerepet szán a dél-koreai Pák Csöng Hi rendszerének. Ezt bizonyítja többek között a Dél-Koreában állomásozó amerikai szárazföldi csapatok kivonásának halogatása is. Washingtonban — mintha soha nem is tettek volna ilyen ígéretet — a katonai támogatás fokozásáról határoztak. Pák Csöng Hi diktátor megkönnyebbülésére — miközben a 40 ezer amerikai katona továbbra is Dél-Koreában marad — tovább növelik az ott állomásozó haditengerészeti és légiegységek! számát és úgy tervezik, hogy a következő években mintegy tízmilliárd dollárt fordítanak a dél-koreai hadsereg megerősítéséreA fegyverkezés fokozására, a jogtipró terrorral uralkodó dél-koreai diktatúra fenntartására „egy esetleges északi támadás” fenyegetése szolgál ürügyül. Pedig ha egybevetjük a két országrész katonai erejét, a számok éppen az ellenkező irányból jelzik a veszélyt. Dél-Korea — nem számítva a rendelkezésére álló amerikai haderőt — a világ ötödik legnagyobb hadseregét tudhatja maga mögött. Ráadásul a gyorsan fejlődő japán—dél-koreai—amerikai kapcsolatokra építve hármas katonai szerződés megkötését irányozzák elő. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya már számtalan kezdeményezést tett a párbeszédre, az Egyesült Államokkal való békeszerződés megkötésére és a kettészakított ország békés, külső beavatkozástól mentes egyesítésére. Észak felhívása azonban — mint már oly’ sokszor — most februárban sem talált pozitív visszhangra. A „két Korea” doktrina amerikai és dél-koreai hívei ehelyett egy minden eddiginél nagyobb erődemonstrációval válaszoltak ..} i Kocsi Margit Andreotti — negyedszer Csaknem két hónapig tartott az Olasz Köztársaság kikiáltása óta eltelt évtizedek egyik leghosszabb kormányválsága. Ma már csaknem biztosra vehető, hogy Giulio Andreotti kijelölt kormányfő szombaton legkésőbb a délutáni órákban benyúj- hatja új kabinetjének listáját Giovanni - Leone köztársasági elnöknek. Negyedik alkalommal kerül olasz' kormány élére a most 59 éves kereszténydemokrata politikus. Személyében a Democrgzia Cristiana legrugalmasabb, kompromisszumok iránt legfejlettebb érzékű politikusa vállalta magára a január közepén lemondott kormány utáni válság- helyzet megoldását. Az eddigi, sűrűn ismétlődő válságok arra kényszerítették az olaszokat, hogy megismerkedjenek a strandkormány fogalmával- s hozzászokjanak a kisebb pártok által kirobbantott krízisek útvesztőihez. Nem hozott gyökeres változást a hatvanas években kiagyalt középbalkormányzati formula sem. amely a kereszténydemokraták mérsékelt frakcióinak a radikális fordulatoktól idegenkedő politikája miatt végleg zátonyra futott. Két évvel ezelőtt, az 1976- júniusában tartott választásokon azután voksokban is kifejezésre jutott, amit már addig is sokan tudtak-val- lottak: az Olasz Kommunis-t ta Párt minden harmadik olasz választó bizalmát élvezi, s többé nem lehet nélküle irányítani az országot. Csakhogy ez a felismerés a kereszténydemokrácia berkei- ben heves vitákat, a nem lebecsülendő tömegbefolyással rendelkező jobbszámy éles ellenállását váltotta ki. Nem utolsósorban Andreottié az érdem. hogy pártja jobboldala ellenében a józan ész jegyében elfogadta a kommunisták konstruktív javaslatait az együttműködésreHarmincegy évvel ezelőtt De Gasperi kabinetjében kaptak helyet utoljára kommunista politikusok. Most három évtized múltán az OKP — a kereszténydemokratákkal, a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal és a köztársaságiakkal együtt — a közösen kidolgozott és jóváhagyott program alapján — a korábbi tartózkodás helyett igenlő voksaival támogatja majd a kormányt. Ez az új formula nem egyszerűen a parlamenti matematika képletének egyik megoldása. Sokkalta jelentősebb fordulat Olaszország életében, s méltán megilleti a történelmi jelző. Kambodzsai Hanoiban csütörtökön közzétett jelentés szerint Tay Ninh tartomány helyi fegyveres erői március 3—4-én harcképtelenné tettek 100 behatoló kambodzsai katonát, Lo Go és Xa Mat térségében. A Tay Ninh és Song Be tartomány más pontjain február 27 és március 3. között a vietnami egységek több mint veszteségek 160 kambodzsai katonát tettek harcképtelenné, és sok fegyvert zsákmányoltak. A fent említett időszakban, Dong Thap tartomány önvédelmi erői 130 főnyi veszteséget okoztak a behatoló kambodzsai alakulatoknak és jelentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak — hangoztatja végül a jelentés. (MTI)
