Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

Ma! kommentárunk Igazodás a változáshoz Évekkel ezelőtt két országos tanyakonfe­rencián vettem részt: Kecskeméten és Sze­geden. A Hazáfias Népfront budapesti, Belg- rád-rakparti székházában ugyanakkor min­den hónapban egyszer hallgattam a kister­melőket, a háztáji ésház körüli gazdálkodás örömeit, gondjait. Az eltérő témák között a párhuzamot a rendező adja, a település- és szövetkezetpoli- tikának egy bizottság volt a „gazdája” a HNF Országos Tanácsánál. Így volt ez egé­szen a legutóbbi napokig, amikor azegyüttes- keretből külön vált és megtartotta alakuló ülését a népfront településpolitikai bizottsá­ga. Igazodás a változás hozta körülményekhez — így lehetne indokolni az új szervezeti fel­állást. Minden bizonnyal több erő és ener­gia jut — az önálló bizottság révén — az egyre több feladat megoldásához- Az első híradás szerint máris szerepel a vizsgálandó témák között a „településhálózat-fejlesztés, a települések kapcsolata, az agglomeráció — vonzáskörzet — sajátos problémái, a lakó­hely-munkahely kapcsolatai, a településfej­lesztési társadalmi munka, a lakásépítés, a lakásellátottság problémái, a népi építészeti hagyományok ápolása”. Korábbi tapasztalatokból tudjuk, milyen sokat tett eddig is a Hazafias Népfront az országos jelentőségű, fontos döntések meg­alapozásáért, hatékonyan segítve ezzel a politikai és kormányzati munkát A széles társadalmi bázisra támaszkodva ez lesz a településpolitikai bizottság egyik feladata is. Akcióival, tanácskozásaival segíti a helyi, megyei népfrdhtbizottságokat is, módszertáni segítséget ad a településpolitikai munkához. Elég egyetlen, nem is távoli példára utalni. Nógrád is az aprófalvas megyék közé tarto­zik. Az ezzel járó gondok a közigazgatás irá­nyítói mellett foglalkoztatják a Hazafias Népfront bizottságait is. Az országos telepü­léspolitikai bizottság irányításával csak hasz­nos lehet egy véleménycsere: hol, mit, ho­gyan csinálnak. A bizottság alakuló ülésén mindjárt mun­kához is látott. Megvitatta az új lakótelepek közösségi életének problémáit. A vitaanyag szerint a városi lakosság 30—35 százaléka él új lakótelepen, a korábbinál is zártabb vi­szonyok között. Az életviszonyokkal, a közös­ségi élettel, a „befelé fordulás” egyéni és objektív okaival eddig is sokat foglalkozott a népfront, legalábbis kísérlet történt a zárt­ság feloldására. Érdemes utalni arra, hogy jó módszernek bizonyult a városkörzeti nép­frontbizottságok létrehozása. Ezek a lakóte­lepi közösségi élet műhelyei, örvendetes, hogy az életközeibe került, a gondokra és feladatokra jobban figyelő, így eredménye­sebb munkát végző körzeti bizottságokat ép­pen Salgótarjánban és Makón szervezték meg elsőként az országban. A Hazafias Népfront településpolitikai bi­zottságának munkáját gyakorlati emberek irányítják. Elnöke nyugalmazott miniszter, az alelnökök között van a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese, a városi pártbizottság első titkára, városi tanácsel­nök, tervezőintézeti csoportvezető. Ez is egy­fajta garancia arra, hogy a megoldásra váró, fontos kérdéseket tűzi a bizottság napirend­jére- S, hogy még tisztább legyen a sor, mindennek legyen gazdája — ezt szolgálja a három településpolitikai, lakóhelyfejlesz- tésí, építészeti-műemléki albizottság. K. G. Segítség az édesanyáknak Gyermekgondozási segé­lyen levő, vagy háztartást vezető édesanyák a meg­mondhatói, milyen bonyolult­tá teheti az egyszerű bevá­sárlást a csemete. Otthon hagyni egyedül még nem le­het. Vinni kell őt is a be­vásárló körútra- üzletbe- áru­házba, csarnokba. Karon, vagy kézenfogva, cekkerrel súlyosbítva közlekedni, el­viselni az apróság nyűgöskö- dését. Legalább kétszeres időveszteség. Hát még azok­nak- akik városszéli lakó­telepekről kénytelenek akár egy villanykörtéért buszozni a központba. Mint arról már beszámol­tunk- lakóbizottsági kezde­ményezésre a salgótarjáni Kismarty úton, a 13. jelű épület alagsorában gyermek- megőrzőt alakítottak ki egy addig lomkamrának használt helyiségből- A naponta két­szer kétórás nyitvatartás teti, és pár percre kiviszi lehet vásárolni. Hamarabb is alatt a Hazafias Népfront sétálni... megy gyerek nélkül, városi nőbizottságának akti- Újra nyílik az ajtó, Király A fürtös fejű, szőke apróság vái vigyáznak azokra az ap- Attiláné jött a kislányáért, alig akar hazamenni a róságokra, akiknek anyukája — Jó helyen van a megőr- Schuyer Ferenc utcába, a szükséges vásárolnivalók ző- A közelben mindent be g. L után jár. Sxolggálni a népet! Képzelten térnek haza... Bállá István: Itt minden Csendes a rendőrképző is­kola udvara Miskolcon. A körlet folyosóján is csak az ügyeletes található. Szinte mindenki a padokban ül, több mint huszonéves fejjel. Azok a férfiak, akik a nyolc álta­lános, a szakmunkásképző is­kola és a katonai szolgálat után a rendőri pályát válasz­tották élethivatásul. Az isko­la előtt ugyanis már egyhóna­pos előképzésben részesültek, most tíz hónapon át gyarapít­ják elméleti, gyakorlati ta-, pasztalataikat. — Magyarországon kikép­zetten rendőrök nem mozog­hatnak az utcán. Ezért hoz­tuk létre, immár második éve a rendőrképző iskolát Mis­kolcon is. A hallgatók hét megyéből kerülnek hozzánk. A képzés szeptembertől júniu­sig tart, megítélésem szerint is fokozott tempóban — tájékoz­tat dr. Székely Gyula rendőr őrnagy. A képzés, az oktatás szak­csoportokon belül történik. A közbiztonsági szakcsoporton belül alaki, karhatalmi, lőki- képzési, önvédelmi képzés és a szolgálati szabályzat a té­ma. A marxista—leninista szakcsoport a politikai kép­zést szolgálja, míg a bűnügyi szakcsoportban, a büntetőjo­got, a bűnügyi ismereket az igazgatásrendészet tudnivaló­it sajátítják el a hallgatók. Az oktatást a legkorszerűbb esz­közök szolgálják. Írás- és dia­vetítők, szemléltetőeszkö­zök, oktatófilmek, tornate­rem, nagyszerű sportfelszere- Sidi László: Megtanuljuk lés, többezres könyvtár se- gyakorlatit is.. gíti a hallgatókat, a felkészü­lésben. A rengeteg sajtóter­mék között ott van a NÓG­RÁD is. S vajon mire képesít a ren­dőriskola? Dr. Székely Gyu­la készséggel ad választ: — Először talán azt kelle­ne elmondanom, hogy a taná­rok zöme jogi képzettségű, ka­tonai főiskolát, egyetemet végzett ember. Szakértőik mesterségüknek. Mire képesít az iskola? Röviden fogalmaz­nék. Az életre, szolgálatellá­tásra, de arra is, hogy tovább folytathassa a hallgató tanul­mányait esetleg főiskolán, vagy másutt. Képesít az is­kola a közrend-, közbizton­ság-, az állampolgári fegye­lemre nevelésre a szocialista törvényesség betartása mel­lett, a jogpolitikai elvek fi- gyelembevételével... Aztán, raK0Zasra- még sok mindenre. Járjuk a körletet. Így aka Sulyok Gyula: Jut idő a szó­— Nagyszerű fiúk a nóg­rádiak — vélekedik. Fiatalok, hajtósak. Igyekeznek az el­méleti és gyakorlati munká­ban egyaránt. Bizonyítom is. Bállá István például szakasz- parancsnok-helyettes. Egye­di Sándor rajparancsnok. Su­lyok Gyula a hallgatói KISZ- szervezet titkára... A tanul­mányi átlag? Biztos, hogy a négyés felett lesz. Két kiváló is várható a hallgatók között. Azt hiszem, ezzel sejk mindent elmondtam. — Szerény, jó képességű emberek a nógrádiak. Szorgal­masak. Politikailag szilárdak, marxista képzettségük az át­lag felett van — jellemzi fi­atal rendőreinket Simkó János .. alhadnagy, alapszervezeti ■>°- párttitkár. Bekopogunk egy tanterem­be. Minden igényt •kielégít. Együtt a nógrádi társaság Molnár László főhadnagy ta­nárral. A főhadnagy fogalmaz így: — A tíz hónap elteltével képzett emberek térnek haza Nógrádba. Szót váltunk néhány hallga­tóval. Véleményük egyben azonos: valamennyien élet­hivatásul választották a rend­őri pályát. — Már most az a vélemé­nyem, hogy hasznos tanultak­kal térünk haza. Képzettek leszünk mind elméletileg, mind gyakorlatilag. Jól érez­zük itt magunkat. Kifogástalan az elhelyezés, biztosított a ta­nulási lehetőség — vélekedik Bállá István. ' Szétnézünk a hálószobák­ban. Két- és háromágyasak. Mindenkinek külön szekrény. — Az a véleményem, hogy itt a gyakorlati kiképzés a nehezebb. Ez nem is baj, mert ez a munka otthon lesz könnyebb. Először megijesz­tettek, de mos már megszok­tam, jól, érzem magam. Érde­mes tanulni — summázza vé­leményét Sidi László. — Még az a szerencse, hogy minden héten hazamehetünk — veszi át a szót Sulyok Gyu­la. — Én nős vagyok, így a családot is gyakran láthatom. Mint KISZ-titkár elmondha­tom, hogy nincs hiány szóra­kozásban sem. Kirándultunk a Kossuth-emlékműhöz, meg­látogattuk a Herman Ottó Múzeumot, kirándulást szer­vezünk Budapestre. Segítjük a BM-óvodát, eddig nyolcszáz társadalmi munkaórát töltöt­tünk el. Dolgozunk és tanu­lunk. Azért, hogy hivatásbeli. Lajos Katonai Főiskolát vé - - ­dunk össze Kodák István gezte el. Tanítványai között e°Y életre elkötelezett rend­rendőr hadnaggyal, osztályfő- kilenc Nógrád megyei hallga- őrök legyünk... nők tanárral, aki a Kossuth tó van. Somogyvári László — Elég sokan jelentkeztek — mondja Hupcsik Gézáné, a nőbizottság titkára. — Rend­szeres beosztást készítettünk előre, mikor kire kerül sor- Van- aki hetenként több ügyeletet is vállal. — Nagyon sokan szeretjük a gyerekeket — teszi hozzá Angyal Gyuláné- a másik „pótnagymama” —, akinek nincs unokája, az azért kí­vánkozik ide- akinek van. az pedig tudja, mennyire szük­séges egy ilyen hely. Dézsi Lajosné a házban lakik. Maga is „érdekelt”, ott játszik az övé is a többi gyerek között. — Szerintem jó ötlet volt. Ha ismertebb lesz. bizonyára telt házra számíthatunk min­dennap — mondja. Hetenként egyszer-kétszer ő is vállal ügyel etet. — Már nagyon kellett ilyesmi — teszi hozzá egy másik házbeli édesanya. Eve- nich Lászlóné- — Nekem is ott a két gyerek. Egyszer próbáltam rájuk zárni az aj­tót. Mire visszatértem a Csemegéből, három doboz mosóport szétszórtak a la­kásban- ., Miközben beszélgetünk, a gyerekek szinte észre sem vesznék bennünket. A kis helyiséget betölti a játék zsivaja. A kisebbek kockák­kal. babával játszanak. A nagyobbak között — úgy 5— 7 éveseik is vannak — a lej­tőn futó kisautó a népszerű. Az egyik apróság elpityere- dik. Most vette észre, hogy nincs itt a mama- Angyalné vigaszlaigatja, majd felöltök. A.V5 „Bizonyítani keli barátaink eiött is” Kitüntetés a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsától A kitüntetés messziről ér­kezett Pásztora: felirata, s a viselés jogosságát tanúsító okirat egyaránt cirillbetűs. A szerény külsejű dobozt az ABC-áruház vezetője ve­szi elő a fiókból. Látható el­fogódottsággal, a friss él­mény hatása alatt. — Még akkor sem akartam elhinni, amikor a KPVDSZ budapesti székházában szó­lítottak, s a Szovjetunió nagy- követségének titkára átadta a kitüntetést — emlékezik Sza­bó Ferenc. Az öröm, a megilletődött- ség érthető. A Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsa azokat jutalmazta kitünte­tésével, — a Szocialista mun­kaverseny győztese —, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott, or­szágos méretű munkaver­senyben a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtották. Az elismerés rangját mi sem bi­zonyítja jobban annál, hogy Nógrád megye kereskedői kö­zül egyedül Szabó Ferenc, a Zója Szocialista Brigád veze­tője kapta meg a szovjet ki­tüntetést. ★ Megrendelőlapok, szállító- levelek tengerében beszélge­tünk munkájáról, kereskedői hitvallásáról. — Kereskedő? — kötök be­le máris az első szóba. — A minap egy boltos kikérte ma­gának: ő eladó! — Kevesebb manapság a kereskedő — nyomja meg a szót —, mint az eladó. Pe­dig az első sokkal többet je­lent. Hová sorolhatjuk Szabó Fe­rencet? Kiderül vallomásából. — Huszonhat éve végzem ezt a munkát. Nem tudom mond-e valamit, de ez idő alatt még nem volt leltárhi­ányom. Pedig az minden al­kalommal vizsga. Jelenleg 24 emberrel dolgozom, reggel fél hattól este fél hétig, minden­nap itt vagyok az üzletben. Hogy ez több mift.t nyolc óra? Természetesen erre a „buzgóságra” nem kötelez senki, de egyáltalán nem mindegy, hogy megy a mun­kám­— Azt mondják, sok a ma­szek fuvarja, saját kocsival. — Igaz! Ha véletlenül dél­után fél ötkor elfogy a tej, veszem a telefont és a beszél­getés után már megyek is a tejüzembe. Ha nem nyit ki a maszek pék és zárva van a sütőipar árudája, kevés lehet a kenyér. Nyúlok a telefon után: tudnátok adni két má­zsát? Arra is volt már pél­da, hogy nem. Ilyenkor Nagy- bátonyba szaladok. — Hallottam: a keresett árucikket igazán „maszek” módon, összeköttetés révén, szerzi be Budapestről. — Nem tagadom. Az áru után menni kell, így nincs za­var. Meg aztán... 24 dolgozó­nak kell jutalékot szerezni, a fizetés legnagyobb része a forgalom után van. Ügy hiszem azonban, hogy a leg­fontosabbat, a vevők jó köz­érzetét kellett volna az in­dokok között elsőként említe­ni. Ha egyáltalán kell ehhez indoklás. — Nem sajnálja az időt? — Senki sem sajnálja, aki szereti az árut és főként a vevőt. A kedvet ez adja. Be­vallom, a népszerűség eléré­se — pontosabban most már megtartása — kifejezetten célom. Az az álapelvem, hogy úgy kell fogadni a vevőt, mintha a saját, házamba jön­ne. És mit tesz olyankor az ember? Szíves szóval várja a vendéget, a kedvében jár. Hamiskásan mosolyra vált Szabó Ferenc arca: , — Tudja, ha az eladótér­ben kezembe veszek egy kon- zervet, el is adom akárkinek. Erre fogadok. A falra függesztett, havonta vezetett táblázatra nézek: ott a bizonyíték. 1970. áprilisában a nyitás utáni első hónapban 815 ezer forint volt az ABC- áruház forgalma, legutóbb pedig 2 millió 337 ezer. Az üzletvezető egyben a hős fiatal, Zója nevét viselő szocialista brigád vezetője is. Értékes rekorddal büszkél­kedhetnek: nem volt olyan év, amikor el ne nyerték vol­na a szocialista címet. Az elmúlt évben — többek kö­zött — ezt tartalmazta vál­lalásuk: 3 százalékkal túltel­jesítik a forgalmi tervet, a tej és tejtermékek forgalmát 20; a zöldség- és gyümölcs­kínálatot 30; az üdítő ital, valamint a hal- és baromfi- forgalmat egyaránt 15 száza­lékkal növelik. Részletezhet­nénk a takarékosságot, a cél­részjegyek j egyeztetését, a tagszervezést is. Mindenütt nagyok a számok. — Ezek után jutott el hoz­zánk is a felhívás — mondja az üzietvezető-brigádvezetö. — összeült a brigád, s a 80. évforduló tiszteletére külön felajánlást, - pótvállalást tet­tünk. A forgalmi tervre újabb kettő, a zöldségre 30, az üdí­tő italra 15, a tejre 20 száza­lékot „tettünk rá”. Most már arról számolhatok be: amit vállaltunk, maradéktalanul teljesítettük­Ennek szól a kitüntetés. A leleményességnek, a kiváló szervezésnek, a kollektíva ál­dozatos munkájának. Szabó Ferenc is többes számban fo­galmaz. Rápillant a sze­rény dobozból előkerült dí­szes kitüntetésre: megfontolt, határozott hangon szól a holnapról. — Persze, előlegezett az elismerés. Nem legalább így, hanem még jobban kell dol­gozni. Üjra kell bizonyítani! Nemcsak az ÁFÉSZ-nél, itt­hon, hanem barátaink előtt is. (kelemen) NÓGRÁD - 1978. március 10., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents