Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
Hatalmas tartályokat, folyadéktároló edényeket készítenek Nagyorosziban a Szondy Lakatos- és Építőipari Szövetkezet telepén. Űjabb megrendelésnek tesznek eleget, a Nagykanizsai Sörgyárnak erjesztőtartályokat gyártanak, melynek készítésében Nagy István, Kriston Endre és munkatársaik vesznek részt. Hagy László. Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bajokkal isteni erős, Gyönyörűm, le segíts engem! öröktől belémkaroló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdörög, Önmagámmal ha küszködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog, hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom, Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsöül a vér, s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem. Pénztárosverseny Üzembe helyezni egy pénztárgépet, pontosan leblokkolni tíz vevő kosarából összesen 100 árucikket, átvenni az ellenértéket, kifizetni a visszajáró pénzt Ebből állt az a verseny, melyet a pontosabb és gyorsabb pénztárosi munka, a vásárlási körülmények javítása jegyében rendeztek március ötödikén a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 33 bolti pénztárosa részére. A versenyen a pénztárosi munikát stopperrel mérték, és természetesen figyelembe vették a blokkolásnál, vagy pénzvisszaadásnál elkövetett hibákat is. A győztes Kómár Zsuzsa lett, a 201. számú ÉVI üzletház ABC-áruházának pénztárosa, aki a feladatot négy és fél perc alatt teljesítette. Az első négy helyezett országos versenyen indul. Balog János? Jobbik felünk Fölvilágosult, józan gondolkodású férfiember némiképp zavarba jön, ha — nőnap, vagy más ünnepi alkalom közeledtén — a nőkről kell szólnia. Mit mondjon? Hogy társadalmunkban, szőkébb munkakörünkben, baráti, családi viszonylatainkban maradék nélkül megvalósultak azok a kívánalmak, amelyek — társainkról, asszonyokról, lányokról lévén szó — természetesek? Avagy még nem teljességgel valók, noha maguktól értetődők? Kínos kötelezettség az embereket, pontosabban önmagunkat arra figyelmeztetni, hogy cselekedjünk, viselkedjünk, éljünk emberül. Nem mintha nem tapasztalnánk, mekkora változások mentek végbe gondolkozásunkban, magatartásunkban ezen a téren is! Ami persze korántsem egyértelmű azzal, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mélyek a gyökerek. Általános iskolás, talán másodikos kislány meséli: megverte a Béla az iskolában. Megvert? — kérdi az anyja. — És te hagytad? — Hagytam — mondja nem is szepegve, inkább egykedvűen a kislány. — Hiszen fiú! Első hallásra nagyot nevetünk a „gyerek- száj”-on, aztán talán elhalkul a jókedv. Eszünkbe jut, azaz tudjuk, hogy itt meg amott alkalom adtán eljár a férfi keze, nem ritkaság, hogy époenséggel megveri a feleségét. Tudjuk? Túlzás ezt állítani. Inkább egyik-másik barátnő szerez róla tudomást, a szomszédok pusmogják, de mert jólneveltek, nem adják tovább, nem is igen beszélnek róla. Ám a levegőben van, érződik, hogy ez már nem csupán családi titok, magánügy, hanem valami nagyon ellenszenves, tisztátalan dolog, idejét múlt voltaképpen mindnyájunknak szégyellnivaló. Tehát nem csupári azoknak, akik ilyesmire vetemednek, és azoknak, akik eltűrik, elszenvedik, hanem nekünk is, akik csupán észrevesszük — és tudomásul is vesszük, hogy van ilyesmi. Egy másik eset. Fiatal kolléganő lép ki méltatlankodva, ha nem is fő-főnöke, de mindenesetre fölöttese szobájából. Mi történt? A férfi, akinek „hivatalból” persze csupán ifjú kolléganője munkáját kellett volna méltányolnia, megtoldotta azt némi dicséretekkel a lány küllemét illetően is. Tisztességes módon tette ezt, mondhatni, jóleső udvariassággal és gavallériával, amit a nők általában nem szoktak rossz néven venni. Az ifjú hölgy mégis fölkapta a fejét és szinte szenvedélyesen kérte ki magának az udvarlást, ha ugyan annak kell nevezni, mondván, itt a munkájáról van szó és a legkevésbé sem a csinosságáról, női vonzerejéről. Lényegében oda lyukad ki, hogy a kollégának semmi köze sincs ahhoz, hogy ő történetesen nő; másszóval, vegyék őt férfiszámba. Ezen, ha van hozzá kedvünk, szintén nevethetünk egy jót, hiszen tagadhatatlanul van ebben a viselkedésben valami teljesen szokatlan, talán a józan észnek is ellentmondó, már-már komikus. De ha kinevettük magunkat, vajon hajlandók vagyunk-e elgondolkozni azon, hogy mi késztette erre a túlzott érzékenységre és meglepő reagálásra a fiatal, de éppenséggel már nem tapasztalatlan leányt? Azt kell gondolnunk, hogyha nem is viselkedett különösképp bölcsen, mégsem ok nélkül rúgta föl a női magatartás hagyományos illemszabályait. Ki tudja, talán az ő hiúságának is hízelgett a bók, csakhogy jóval erősebb volt ennél az idegenkedése, sőt irtózása attól az otromba szokásjogtól, amely itt-ott máig is prédának tekinti a csinos, fiatal nőket és hajlandó szolgálataikat ilyenolyan anyagi, munkabeli vagy előmeneteli, előnyökkel jutalmazni. Ki sejti, vajon hol, miként égette már meg efféle ügyben ez a lány a kezét? íme. két jelentéktelen eset, még bizonyos értelemben humorosak is, annyira, hogyha ügyes az előadó, nem nélkülözik az anekdo- tikus ízt, sőt, a csattanót sem. De ha akarjuk. elgondolkoztatok. Talán csökkentik általában véve jogos elégedettségünket, amely a nők alapjában megváltozott helyzetén alapszik és megingat biztonságunkban, miszerint nincs semmi baj „kezélésüket” illetően. Már a icifoio^és maga is ellenszer--'- "-Untha viszonyunknak, közeledésük ek társainkhoz, akik történetesen nőknek szu. . i.ek, nem az emberi természetből kellene fakadniuk. Persze, onnan is fakad. De eltorzult, fél- resiklott az idők folyamán, és nem egykönv- nven áll helyre az egyensúly. Billeg még jócskán ide-oda. Hol kegyet osztván a nőknek, hol megvonván tőlük azt is, ami eredendően az övék. De az már nyilvánvaló, hogy helyzetük és az általános társadalmi igazság, a demokratizmus, az emberi szabadság érvényesülése elválaszthatatlanok egv- mástól. És bár kerülendők a nagy szavak, úgy tetszik, érdemes fölidézni egy régi tanítást, hogv tudniillik nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. És vajon: lehet-e szabad az a nép, amely nem bánik kellő tisztességgel asszonyaival? Amely úgy tartja: az asszony vagy ördög, vagy angyal. Ahelvett, hogv belátná: egyszerűen — ember. Sőt, alkalomadtán ember a javából. És mikor nem adatik erre alkalom? A wn!»«? kézenfekvő. A nő: jobbik fe- Vu UOé lünk, megújulásunk záloga, társunk jóban, rosszban. Aki nem ilyennek ismeri kár volt megszületnie; aki nem ilyennek tiszteli, az senki-semmi ember. Mert valakivé is csak általa leszünk. Gyógyüdülő gyermekek Tizenegyezer iskolás gyerek vehet részt az idei tanévben a SZOT által szervezett gyógy- üdültetésben. A diákok az üdülés 23 napja alatt, az iskolaihoz hasonló, szervezett foglalkozás keretében naponta 3 órát tanulnak, így bőségesen jut idejük a gyógyulásukat segítő sétákra, játékokra, kirándulásokra. Az ország legszebb helyein — a többi között Párádon, Parád- sasváron, Kőszegen, Vajtán, Ormándpusztán — levő üdülőkbe az iskolaorvosok és a pedagógusok javasolják a gyerekeket, azokat, akik visz- szamaradottak a fejlődésben, vérszegények, a szervezetük valamely betegség nyomán legyengült, illetve olyanokat, akik levegőváltozásra szorulnak. A gyógyüdülés lehetővé teszi, hogy a tanulás mellett erősödjenek, fejlődjenek. S ok fiatalt megszégyenítő fürgeséggel látja el a gyakran pillanatonként változó, széles skálájú feladatát, Kovács B. Elemér- né, a Váci Kötöttárugyár kazárt gyáregységének szalagvezetője, akit mindenki csak Bözsi néninek szólít. Megismerkedésünk alkalmával, nem neheztelve, inkább csak elfoglaltságának érzékeltetésére közli, hogy most sok a munkájuk, mivel az elmúlt hónapot zárják, á következő percben már kérdező kolléganőinek válaszol: csak akkor állhat munkába a kislány az új reszorton, ha megkapta a munkavédelmi oktatást. Ezután szíves szóval egy csendesebb szobába invitál. Akárcsak sokan mások, ő is varrónőként kezdte. Hamar felfigyeltek szorgalmára, ügyességére, hozzáértésére, előléptették szalagvezetőnek. — Mitagadás, először tetszett a dolog, s, ahogy haladt az idő, úgy jöttem rá, nem könnyű feladatot vállaltam. Lassan tíz éve ennek! Ez idő alatt zajlott le nálunk a munkássá válás folyamatának döntő szakasza. Nehéz, de úgy látom eredményes volt. Emlékszem, az indulás és azt követő években a negyedórás ebédidőben is naza- szaladtunk... Ma meg a szocialista és nyugati tőkésországokba gyártjuk a szebbnél- szebb holmikat. Kisebb hibáktól eltekintve, az igen magas követelményekkel eddig megbirkóztunk. Nem tehetünk mást, ha élni akarunk. A kismamaszalagon, amelynek a vezetője, huszonnégyen Először a Parlamentben BÖZSI NÉNI — Kezdetben nem, Je most már többször úgy éreztem, egy kicsit elfáradtam. Ez is csak rövid ideig tart. Aztán újra friss lendülettel, akarással ott folytatom, ahol abbahagytam. Aki szereti a közösséget, az nem tud a közélet dolgoznak. Ahogy már lenni hez ne találná meg az utat. szolgálatában megállni. Igen, szokott, hol az egyik, hol a Máskor megdönthetetlen ér- csalódtam, kellemesen és kelmásik édesanya gyermeke be- vekkel hat az értelemre, lemetlenül is, dehát ilyen az tegszik meg váratlanul, s ki Mindezt olyan kedvesen, köz- élet. Az öröm az elkeseredésmaradjon mellette, ki ápolja vétlenül teszi, hogy nem le- sei váltja egymást. Még sze- őt, ki érezzen vele együtt, ha hét neki „ellentmondani”. így rencse, hogy jó természetem nem az anyuka. így hát min- volt ezzel az a 14 kismama is, van, a rosszon is hamar tűidig ők maradnak otthon. akiket megagitált a helyben teszem magam. Az üzemi — A gyermekek betegségén megszervezett felnőtt szak- gondokat nem viszem, naza, az kívül esetenként egyéb okok munkástanfolyam elvégzésé- otthoniakat nem hozom be is távoltartják a munkától a re. Mondtam nekik: áldozno- _ mondja kellemes hangján k ismamákat. Ilyenkor úgy tok kell valamit, hogy Később Bözsi néni. kell cselekednem, hogy ne- még jobb legyen nektek. Sikik is és a vállalatnak is jó került ezt is egymás megérté- Jó kedélyű és vidám asz- legyen. Ez bizony nem köny- sével, egymáshoz való alkal- szonynak ismerik. EnneK nyű dolog! De ki legyen mazkodással viszonylag jól előnyét élvezik az unokák — megértő velük szemben, ha megoldani. Igen, a munkaidő kettő is —, akik szerint a nem mi, édesanyák — mond- után tartjuk a foglalkozásokat nagymami tud igazán jól me- ja Bözsi néni, majd kisvár- — vélekedik a szalagvezető. sélni. tatva így folytatja: — Amikor Nemcsak szalagvezetőként viszont én kérek tőlük segít- ismerik. Az indulástól kezd- séget, nem tagadják meg, ve az alapszervezet párttitká- mellém állnak. így volt az ra js. Akkor öten voltak, ma idén februárban. Az előző már ötvenfős taglétszámú a napi munkával járó fáradtság az otthoni tennivalók ellátása után az unokákkal való játhónapban alapanyag- és kel- p^alapszer^zet Két keze szl°fst’ befejezve csendre ffís.ÄÄ Ä »ar; ÄJ ÄÄ tással tudtuk törleszteni. A párttaggá nevelésében, il- törvény szerint kétgyermekes ietve kinek volt egyik ajan- édesanyát nem lehet beoszta- lója. A sok közül kettőt emui. Kérésemre azonban ők is h't: Miklós dolgozója kitüntetés birtokosa, az aranykoszorús Tyeres- kova brigád tagja, mindenLászlónét aki ki Bözsi néniíe’ aki ma vesf önként vállalták a hetenkénti, most csúcstitkár és Vőzsér a Parlarnentben — ahová, négy túlórát úgy. ahogy ne- "finnét aki a tordasi koz- “ lép be - az Elnöki legjobban megfelelt, pont alapszervezetének pá'tkik Gratulálunk a kedves, Megértették, hogy ez az ő ér- titkára. A sokszor nem ép- „io,UTOUlul „ „clJVCO dekük is, mert a vállalat egy- pen hálás munkában jó segi- mosolygós, a jó kedélyű Bö- egy ovodas gyermek u.an, tőtársai a pártvezetőség tag- zsj néninek' háromezer forintot fizet. jai; Bede Gáborné, Szaoő-BaBözsi nénit nagy mozgé- gi Ferenc, Gordos Józseíné. V. K. konysága mellett jó szervezőnek is ismerik. Kevés olyan 1 T I \ \ " dolgozó van, akinek a szívé-; j NÖGRAD — 1978. március 8., szerda _
