Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Tavaszi dosszié SZÉP ÁLMOKAT! »Paraszti családból származom, édesapám tsz-nyugdí- jas, édesanyám otthon dolgozik. öcsém agrármérnök, nővérem tanár. Én az ápolónői képesítésem megszerzése után, — 1964. szeptemberében — a balassagyarmati kórázba mentem dolgozni. Először a gyermekosztályon voltam nővér, majd’ a műtőbe kerültem és 1968-ban műtősnői képesítést szereztem. jeles eredménynyel. Két év múlva elvégeztem a tízhónapos anaszteziológus (altató asszisztens) tanfolyamot. Jelenleg a marxista—leninista esti egyetem második évfolyamára járok. Sok társadalmi munkát végzek. Szak- szervezeti bizalmi, munkasór, párttag vagyok, és a KISZ-ben a gazdasági vezető funkcióját töltöm be.” — írhatná önéletrajzában Csertyaszki Ilona, aki a Balassagyarmati városi Tanács kórházában, a Il-es sebészeten — dolgozik anaszteziológus asszisztens- * ként. — Kérem, meséljen a munkájáról és arról, hogy lényegében mi az ön feladata? — A legkisebb műtét elvégzéséhez is több ember együttműködésére, összehangolt csoportmunkájára van szükség. A sebész- és a műtősnő nem dolgozhat anaszteziológus asszisztens nélkül, aki a beteg altatását végzi. A műtőasztalon fekvő ember csak egy tűszúrást érez, majd a kapott injekciótól, mélyen, nyugodtan elalszik. És ettől a pillanattól kezdve a páciens élete a ml kezünkben van. Mi vállaljuk érte a felelősséget A mai modem gyógyszerekkel történő altatás kevesebb veszéllyel jár, és nem viseli meg annyira a beteget mint a régi időkben használatos éter. S így a sebész munkája is könnyebbé válik. — önt altatták már? — Igen. Amikor vakbéllel operáltak. Nem éreztem semmit, és amikor délután fe1 ébredtem, az volt az első gondo-’ latom: biztos túl vagyon rajta. .. — Mondjon el olyan esetet, amire szívesen emlékszik visz- sza! — Egyszer hetven év körüli bácsikát hoztak be, akinek a gégéjét megcsapta egy kocsirúd. Beszélgettünk vele és. azután egyik pillanatról a másikra elvesztette az eszméletét. Gégemetszést végeztünk rajta. Lélegeztettük, teljesen magához tért. A gyors beavatkozásnak köszönhette az életét — egy hét múlva gyógyultan távozott —, hiszen ha pár évvel ezelőtt történik vele az eset, akkor a bácsi meghal. — Hogyan került az egészségügyi pályára? — Nem hivatásszere tétből. _ ?! — Ez volt az egyetlen lehetőségem a tanulásra. Semmit nem tudtam arról, hogy mit kell csinálná az egészségügyben. Azután kiderült, menet közben is meg lehet szeretni a dolgokat. Amikor a műtőbe kerültem és először láttam altatást, éreztem, ez az én hivatásom. .. Nagyon szeretem a munkámat, úgy érzem, biztonságosan dolgozom és gyakorlatilag elégedett vagyok magammal. — Orvos nem akart lenni? — De igen! Csak nem maradt energiám a felvételire való felkészülésre, mert egyszerre jártam a műtősnői tanfolyamra és az esti gimnáziumba. — Jövőre vonatkozó tervei? — Ha az anaszteziológusi képzést is főiskolai szintre emelik, akkor megszerzem a diplomát. És még valami... Mivel eddig gyakorlatilag alig jutott időm a magánéletre — annyira lefoglalt a hivatásom és a tanulás, —, most már azt is szeretném rendbe hozni... Akkor elégedett lesz az életem. T. J. Micsurin úti „disznótoros” „Ehhez előbb” — jelenik meg a felirat a televízió reklámműsorában s a háttérben szolgáló kép: rántott húsnak valót klopfoló háziasszony, sercegő zsír, szervírozott asztal. S a poén végül: ehhez előbb sertésekre van szükség. Jó néhány reggelihez, ebédhez kellő hús, készítmény került ki a salgótarjáni Tavaszi László sertéseiből az elmúlt években. Március húszadikától már egyetlen hízót sem értékesít. Állatállományának felszámolását tanácsi határozat írja elő. MI A FÄJÖ? A Micsurin úton, családi házak között fekvő portáján, 1975-ben kezdte a sertéstartást. A salgótarjáni ÁFÉSZ szakcsoportjában — a felügyelő bizottság elnöki tisztét tölti be — két kocával alapozta meg. a szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését. Az állományt folyamatosan fejlesztette. Korszerűsítette a meglevő ólakat, az esetést. Ma már a fiaztatóban infralám- pák melengetik a malacokat, a szennyvíz három derítőben gyűlik. — Komolyan vettem a kisgazdaságok fellendítésére született határozatokat — mondja csendesen a széima- lomharcba belefáradt villanyszerelő. Előtte az asztalon az összegyűjtött, a háztáji fontosságát méltató új ságkivágások, rendeletek, amelyek a biztatást adták neki. — Nekem az állattartás szenvedély. .. Tavaly februárban feljelentették. A városi KÖJÁL két ügyintézőjét küldték ki helyszíni szemlére. Megállapították, hogy 13 anyát, 20 süldőt, 38 malacot és két apaállatot tart. Jegyzőkönyvbe rögzítették a körülmények minősítését: „Az állatok elhelyezése korszerű. Az ólak padozata mosható, tisztán tartásukat naponta végzik... A telken bűz és más szennyező anyag nem volt.” Kimondták, hogy a bejelentő panasza alaptalan. A városi tanács igazgatási osztálya viszont áprilisban oz állomány tetemes csökkentését írta elő! ,,A 6/1974. számú tanácsrendelet értelmében a tilalom alá nem eső területen sertésből négy darab tarható” — áll az indoklás. Tavaszi László megfellebbezte a döntést. „A sertések száma a fájó. ..” — írta többek között. A megyei tanács igazgatási osztálya hatályon kívül helyezte a határozatot, hiszen a városi osztálynak éppen a tanácsrendelet szellemében, egyéni elbírálás alapján joga van több jószág tartásának engedélyezésére. E lehetőség az eljárás során fel sem merült. A megyei Igazgatási osztály felhívta a figyelmet az eddig nem kifogásolt állattartás körülményeinek gondosabb vizsgálatára. Mit hozott a „gondosabb’ vizsgálat? SZEMLE, SZEMLE UTÁN Hasonló határozatot. — Ilyen esetekben a tanács szakhatóságaitól kérünk véleményt — mondja Sólyom Kálmánná dr., a városi tanács igazgatási osztályának vezetője. A műszaki osztály megállapította, hogy az Országos Építésügyi Szabászaiban előírt védőtávolságot betartották. A városi főállatorvos nyilatokozott: az állatok elhelyezése állategészségügyi szempontból megfelelő. A KÖJÁL újabb helyszíni szemlét tartott. A körülmények nem változtak. Csak a szakvélemény. Felderítették, hogy a Micsurin üti házak előtt „pang a víz” s a Tavaszi László telke fölötti erdő aljnövényzete letaposott... Az igazgatási osztály „a lakók, a tanácstag, a KÖJÁL bejelentése, illetve szakvéleménye alapján” előírta, hogy az állattartó köteles az állományt más helyre vinni, köteles az előírásoknak megfelelő szállást építeni — nem mintha a jelenlegi ennek nem felelne meg! — köteles a szükséges engedélyeket beszerezni, köteles, köteles... Tavaszi László ismét fellebbezett. „Kértem, hogy menjenek be és nézzenek meg jól mindent, milyen az ólak higiéniája. Megdöbbenésemre nem voltak hajlandók megtekinteni. Azt kérdezték, hány darab?” (Egy másik alkalommal viszont a műszaki osztállyal jártak kinn. Előtte, a sűrű látogatások idején a nagy értékű állományban betegség tyinetei jelentkeztek. Az állattartó nem tartotta célszerűnek, hogy a hatóság képviselői a sertések között A múlt képe — tartja a régi mondás — leteríbve fekszik előttünk a földön, a jelenből igazolható a múlt. Elég csak az őstörténeti kutatásra gondolni: a kutató ásatások nyomán feltárulnak a kultúrrétegek, szépen, időbeni sorban, a kőkorszak, a bronz, a vas. A magyar háztörténeti kutatás is régi tudomány, egyik legjelesebb képviselője, talán minden idők egyik legnagyobb önképzője — Herman Ottó, maga is foglalkozott eleget a kérdéssel. Ennek ellenére, de sok félreértés, magyarázás tapad a magyar háztörténethez! Ma már — régen — nincsenek kezdetleges formák. A századfordulón még lehettek alföldi, kunsági pásztorok, s voltak a ház alapjait megőrző ideiglenes nyughelyek, de hol van már akárcsak a régi pásztorkodás is! Pedig a magyar ház kezdetleges formákra vezethető visz- sza, azokból keletkezett. S mára nem csupán ezek: az enyhhely, cserény, cserény- sor, hanem a nyomában kialakult ősi hármas tagozású ház is ködbevész. Marad, ami marad még egy ideig, s épül ezerszámra a kockaház, a kacsalábon forgó „házikóka”. Jól van ez így. Néhány tanú azért maradt még, igazolható a jelenből a múlt. Ki gondolna arra ma inár; régi házba lépve, ahol az ősi hármas tagozódást felfedezheti, hogy mindez a pásztor enyhhelyének első változatából, a kévéből, nádból, rozséból összefont sarokból alakult ki. A második^ lépés volt a cserény, a kétáarkú cserény, Palócföldön MESTERCERÉNDA azután á cser^nyrendszer. Kis cserény, öreg cserény, nyűt cserény, zárt cserény. De nevezték ezt szláv hatásra karámnak („krám”) is. Ez aztán fokozatosan tagozódott, először csak két részre- Rossz időben az egyik fele az állatoknak, a másik az embernek szolgált Bútorzata Is lett: ládákkal, víztartó padokkal, a számadónak külön heverőpad- dal amit „palócul” dikónak neveztek, A két, három cserény előtt felsorakoztak később a dörgölődző, a kárlátó, a köcsög-, iszáktartó rudak, az oszlopok előhírnökei. Később, amikor már fedél feszült rájuk és tornácként nyújtottak védelmet eső, forró nap ellen, sokáig megőrizték eredeti szerepüket. Aztán a változással ez lekopott rólak. A cserények fölé ekhó került a tető őse volt az. Szokásba jött a három tagozatú cserény, középen a tűzhely, jobbra a holmi és az ember, balra az asszonynép és a gyerekek. A nyílások, a cserények két végén —, ablakaink ősei — legelőször arra szolgáltak, hogy bentről, he- verészve is látni lehessen a jószágot. A palóc ház, s vele az a néhány igazán eredeti ősmagyar háztípus — nyolctíz, ha volt belőle még a legutolsó időkig is — mind erre az alapra keletkezett Igazi palóc házat egyre kevesebbet látni ma már. Te- rényben, Varga Pálé még ilyen. Azt mondja a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, amikor szóba kerül Pali bácsi háza: — Azt érdemes megnézni, ott még eredeti mestergerendát, koszorús padlást is találni! —'És le is rajzolja, hogyan találok oda. Varga Pál az idén kerüli a nyolcvanat. Megjárt két világháborút, a Tanácsköztársaság katonája volt Balassagyarmaton. „Dobi Pistától kaptam az érte járó kitüntetést”. Ezt még az udvaron mondja, ahol fát vág, nem akármennyit; az istálló tele van apróra vágott tüzelővel. Katus néni, a felesége, az ágyat nyomja- „Az influenzán mi is átestünk, de nem az a baj, hanem a trombózis, a lábamban. Tegnap bent voltunk Balassagyarmaton, az orvosnál”. Pali bácsinál néhány évvel fiatalabb Katus néni, de a türelme nagyobb. Éjjelente kívánság szerint nyitja, csukja az ajtót, ahogy Pali bácsi álmatlansága diktálja. A ház olyan eredeti, hogy különb semmiképpen sem lehetne. Nem változott itt évszázadok óta semmi. Semmi lényeges. A ház középső része a lécajtóval elválasztott szabadké- ményes régi tűzhelyt, konyhát és a kis fordulót, a pitvart fogja egybe. Balra a kamra, jobbra a ház, a szoba, két mélyen ülő ablakával, híres-neves, pesti néprajzosok által is megcsodált, fényképezett mestergerendával. Ilyen ma már elvétve, országrészenként itt-ott akad. A ház kortalan. Nem tudják megmondani, mikor épült. Egyetlen változás benne, azazhogy kettő, hetven évvel ezelőtt volt. „A búbos kemencét még anyám idejében lebontottuk. A tetőn a zsupkát is több mint hetven éve cserélték ki cserépre. A mestergerendáról azt tartják, hogy innen, a Dolinkáról került ide. Jó tölgyfa az”A Dolinka — völgyecske. Onnan jött a mestergerenda fája. De ott volt az a hatalmas tölgyes erdő is, ami Te- rénytől Szandáig húzódott, és rendesen csak Sibinyicának nevezték. Ez meg annyit tesz, hogy „akasztó”. Az elítélteket ebben az erdőben akasztották, a sok száz évvel ezelőtt itt élő igazságtevők. Varga Pál háza előtt 14-es katonai emlékmű, a kőoszlop előtt régi, rozsdamarta ágyúgolyó. Emlék, emlékeztető a háborúból, aki hozta biztos túlélte, A terényi mestergerendás ház meg mindent túlélt A világ összes változását. Éltetik a benne lakók, a ház meg ókét vigasztalja. „Azt mondták a rokonok, ha meghalunk, hagyjuk nyitva a házat, nekik nem kell, mit is kezdenének egy ilyen öreggel”. Pali bácsi éjjelente sokat gondolkodik, és éppen a házakról, öregekrőL „Nyolcszázasok, akük a nyolcszázas években születtünk, Terényben harmincegyen vagyunk. Olyan ház, amiről nem tudom, mikor épült, harmincnyolc van itt”. Számon tartja mindet. "T. Patak! László járjanak, mire hivatalos személy akadályoztatása címén szabálysértési eljárást kezdeményeztek ellene.) Az ügy ismét a megvei tanács igazgatási osztályára került. A megyei hatóságok is helyszíni szemlét tartottak. „A szakhatóságok nem alakítottak ki egységes véleményt. Így megállapítom, hogy az adott területen a kellő gondosság mellett sem tartható nagyobb számú sertés” — írta a határozatban dr. Benkó János, az osztály főelőadója. A kérdésre, hogy miért, egyszerű tőmondat a válasz * — Á KÖJÁL-lal újat húzni? Így a döntés: március 20-ig az állományt négy darabra kell csökkenteni! CSAK MESSZIRŐL A megyében csökken ilyen határozatok nélkül is! A megyei mezőgazdasági osztály információja szerint — képviselőjük a sertésállomány felszámolása ellen hadakozott a megyei állattenyésztési felügyelőség szakemberével együtt — a kocák száma az elmúlt egy évben a háztáji gazdaságokban több mint hat- gzáz darabbal mérséklődött. Az utcabeliek közül a közvetlen szomszédok ágálnak, a főleg nyári időszakban jelentkező kellemetlen szag miatt. Kovács László tanácstag is elmondta véleményét az állattartóról. — Tarthatatlan állapot. A bejelentést a szomszédok kérésére nyújtottam be. A derítő? Áz életben nem volt pucolva... — Látta már az ólakat? — Csak messziről. Városi tanács igazgatási osztálya, Sólyom Kálmánná dr. — Mi a tanácserendelet alapján jártunk el. Nem a mi dolgunk elbírálni, hogy ott a körülmények figyelembevételével hány állat tartható, a szákhatóságpké, A rendelet maximálisan négyet enged. — Ott a lehetőség az egyedi elbírálásra. — Nem láttunk különleges okot rá. — ön járt a helyszínen? — Nem. A városi tanács végrehatjó bizottságának titkára, dr. Hegedűs Károly. — Az 1974-ben született, állattartásra vonatkozó renötletet felülvizsgáltuk az elmúlt év végén. A haszonállatok tekintetében van két fontos bővítés: figyelembe kell venni a családi házas övezet sajátosságait, s a népgazdasági érdeket. Alapvető szempont, hogy ne a létszám legyen a döntő, hanem az összes körülmény alapos vizsgálata... Városi tanács műszaki osztálya, Szabó János főelőadó: — A létesítmények megfelelnek az előírásoknak Tavaszi László ingatlanán. Az OÉSZ a lakóépülettől 16 méteres távolság betartását írja elő. Ennek többszöröse adott. Az osztályon elmondták: az utcában hónapokon belül elkészül a szennyvízcsatorna. A Micsurin úton ma még az út közepén végigcsordogál a családi házakból kiengedett, fürdővíz, mosogatóié... Városi tanács termelés-ellátás felügyeleti osztálya: — Az állattartási rendelet nincs propagálva. Nekünk is csak egy stencil akad. Az érdeklődők itt tekinthetik meg. Véleményem szerint az ilyen esetekben az indíték gyakran piszkálódás, irigység — jegyezte meg Manyasz Rc- bertné csoportvezető. — Rengeteget csatároztam az álattartási rendelet készítése idején is, hogy ne számhoz kössük a megengedhető létszámot, hanem a körülményekhez. Egy-két sertés is lehet kibírhatatlan bűzű, ha a feltételek nincsenek meg — magyarázza dr. Horsa Ottó, városi főállatorvos, aki rendszeresen látogatja — egyedül t a megkérdezettek közül — a városban és környékén tartott állatokat. — Tavaszi László sertéseinek körülményeiről mi a véleménye? — Nyugodtan tarthatna ilyen számban is! Ha ott közegészségügyi probléma lenne, én lennék az első, aki jelezném. A KÖJÁL megyei igazgatói főorvosa dr. Dömsödi Péter jól ismeri az ügyet. — Ennyit nem lehet tartani beépített területen —' mondja. — Látta-e a beépített területet? — Nem voltam a helyszíszen. Abból kell kiindulni,' hogy van egy tanácserendelet, s az megszabja a tarható sertések számát. ' — S az, hogyan lehet,’ hogy a KÖJÁL azonos ügyben egymásnak ellentmondó szakvéleményt adott ki? nem a varosban, de.:: Tavaszi László sertéseiből] ennyi elég „kóstolónak”. A- közelmúltban egy konzultáción Romány Pál, mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter az ügy rövid ismertetése után úgy nyilatkozott: a Minisztertanács a közelmúltban mozgósító erejűnek ítélte meg a háztáji gazdaságolt fejlesztésére hozott határozatokat Hangsúlyozta, hogy a helyi rendeleteket az országban többségében időben felülvizsgálták, helyesen értelmezték a feladatokat; sokba Kerülne a népgazdaságnak, ha ilyen jelenségek hátráltatnák a kisgazdaságok állattartásában mutatkozó kedvező jeleket' Tény, az állattartást elsősorban nem a városban, városszélen kell megoldani. Elgondolkoztató azonban, hogy az éveken keresztül mindenki szeme láttára folyamatosan fejlesztett állományt röpke másfél hónap alatt felszámolják. Holott jelentős anyagi befektetés áll mögötte, több évre szóló szerződés van érérvényben. Fel sem merült az ilyen esetekben elfogadhatónak tűnő megoldás, a folyamatos visszafejlesztés lehető-1 sége, ami méltányos lenne az állattartónak is, s a népgazdaságnak sem közömbös Nem beszélve arról, milyen hatással lehet egy ilyen hatósági intézkedés a többi állattartó tartási kedvére. Az állattartást szabályozó rendelet a módosítás alkalmával az említett két új vo-' nással gyarapodott. Az ügy során e két dolog maradt fi-’ gyeimen kívül: a családi házas övezet és a népgazdasági érdek. A határidő közel, de mérlegelni sose késő. Mert „ehhez előbb” ez kell! Szabó Gyula ] A vízveszteségek csökkentésére Á Salgótarjáni Kohászati Üzemekben nemcsak a villamos áram, a gáz és gőz fel- használásának takarékosabb megoldására, hanem az ipari víz jobb hasznosítására is törekszenek. Különjutalmat tűztek ki azoknak, akik a veszteségek csökkentésére tesznek felhasználható javaslatot. Szorgalmazzák a süly- lyesztékes kovácsüzem ipari- víz-szennyezésének megszüntetését is. Azok a dolgozók, akik az ipari víz felhasználására, kedvező javaslatot tesznek, a gyakorlatba vétel után, az újítási díjon felül, a tiszta megtakarítást figyelembe véve, 100—200 ezer forintos megtakarítás esetén 3 ezer, kétszázezer forinton felüli megtakarítás fölött pedig ötezer forint különjutalmat kapnak. 1 NOGRAD —1978. március 5., vasárnap 5
