Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)
1978-03-04 / 54. szám
INográdban járt 111 é s szekere Mikor a „jól értesültek” hírül adták, hogy Szörényiéit új együttest alakítanak Fonográf néven, mindenki arra gondolt, hogy Illés szekere végleg árokba borult. Aztán csakhamar — egész pontosan ’74. c.zén — új „hatosfogat” mutatkozott be a Várban, a régi névvel. Illés Lajos, a zenekar vezetője megnyugtatta az aggodalmaskodókat. — Nem történt tragédia. Mindössze arról van szó, hogy zeneileg más-más elképzeléseink voltak. .. Hogy mit értett Illés Lajos i,más” elképzelések alatt, már az első koncertek után kiderült. A szakemberek számára az együttes felállása is sokat elárult. Orgona-zongora, dob, basszus- és szólógitár mellett két énekesre épül a zenéjük. Illésék tehát — szégyen, nem' szégyen — slágerzenét játszanak. De micsoda slágereket! Attól ugyanis, hogy valaki slágerzenét játszik, még nem biztos, hogy szerzeményei valóban slágerek lesznek. Az Illés-együttes „nótái” azonban egytől-egyig felkerültek a slágerlistákra. Igaz, viszonylag ritkán mutattak be új dalokat, az idők során öszejött egy nagylemezre való. Amíg a januárban felvett album boltokba nem kerül. koncertturnékon adnak belőle ízelítőt. A közelmúltban Nógrád megyében is megfordult Illés szekere. A karancslapujtni koncert előtt kerestük fel az együttest. A művelődési ház öltözőjében lehangoló kép fogad. Fáradt arcok próbálnak „jóképet vágni” az interjúhoz. Sikertelenül. Serfőző Anikó, az együttes egyetlen nőtagja, forró teával igyekszik leszorítani lázát. — Mostanában majd mindennap úton vagyunk. Délután Nógrádmegyerben játszottunk — mentegetőzik a zenekarvezető. — Mi a véleményetek a vidéki fellépésekről? Sokan úgy tartják, hogy az ilyen „hakni” jellegű koncerteket félvállról veszik az együttesek. — Frázisnak tűnhet, de számunkra minden előadás egyformán fontos. Ma, amikor nem divat egy állandó-klubban játszani — különösen így van. A „haknizásnak” vége. Egyetlen rosszul sikerült koncert is presztízsveszteséget jelenthet. De, tudjátok, mit?! Inkább hallgassátok meg a műsort! Kíváncsian ülünk be a nézőtérre. Felgyúlladnak a reflektorok, és megtörténik a „C60da”.. A színpadra lépő együttes tagjain nyoma sincs a néhány perccel előbb láLemezis mer lelő Wonder-kettcsalburn „Dalok életkulcsban” a címe a Stevie Wonder 1976. végén kiadott kettős nagylemezének- amely Magyarországra csak idén februárban jutott el. A viszonylag jó minőségű négy oldalon, és a bőnként — de húsz forintért — adott plusz kislemezen szép zenét, kiváló, s igényes munkát hallhatunk. Stevie Wonder nemhogy nem tagadja meg magát- de sokban jóval fölébe kerül eddigi bármelyik lemezén bemutatkozó énjének. Mindenekelőtt talán a számok tökéletes elképzelését, megkompo- nálását- hangszerelését említeném, majd elrendezésüket. Lé- lekzene szól a barázdákból, ami eleve a földön, az örömben, a fájdalomban- az életben, az élet kulcsában fogan és íródik. Érdekes a zenei anyag dinamikája, mert azonos egy jól felépített soul- szerzemény dinamikájával: a józan- kimért- akár borongós nyitás után fokozatosan eljut a valóságos önkívület állapotába- melyből nemegyszer egyetlen hosszú és tényleg megnyugtató, megújító katarzis a kiút. (Ez történik a négerek gyülekezeti együtt- éneklésekor is). A végső megtisztulás teljességét a lemezen a két utolsó — időben a leghosszabb — a latin ritmusvilág felé forduló szám adja. Minden felvételt külön megemel egyébként a világtalan fiatalember éneke. Stevie Wonder azok közé az előadók közé tartozik, akik teljesen tudatában vannak-hangjuk esztétikai erejének. Wonder úgy használja a hangját, mint egy speciális hangszert. Nemcsak énekel rajta- ez a hangszerelésen érződik is. Az Indiából behozott dupla album és a mellé adott ajándék kislemez valamennyi dalát érdemes lenne méltatni. De csak kettőt hadd említsek a választékból, az első oldalon hallható hangszeres szerzeményt, amely odahagyja a lélekzene területét, és nagy hasonlóságot mutat a nyugatnémet Passport együttes progresszív stílusával- valamint az. ahol Wonder szabadjára engedi apai boldogságának és büszkeségének áradását, és megcsillogtatja száj harmonikás-tehetségét is. A „Hát nem bájos?” című számról van szó- melyet kislányá nak Aishanak szerzett. A felvétel alól ki-kibúiik a gyerek hangja, vízpaskolást, zuhany- suhogást hallunk: egy véget nem érő fürdetés bekevert za jait Vass Imre ' ,/f tott fáradtságnak. Még Anikó, sem kimondott „nagybeteg”. A koncert első felében a nagylemez várható slágerszámai mellett régebbi dallamok is felcsendültek. A „zenekari szám” nagy jelenete Papp Tamás tízperces dobszólója volt. A közönség tapssal, füttyel és helyi szokás szerint „beszólásokkal” nyilvánított tetszést. Szünet nélkül folytatódott a második félidő. Ebben egy öttételes szvitet adtak elő. Szövegét Görgey Gábor írta. Címe: A boldog város. Helyet kapott benne a Metronóm ”77 győztes dala, a „Hogyha egyszer..is. Végezetül a „Szélvész ez a lány” — fergeteges ritmusú számával búcsúzott az együttes. A koncert után gyors körkérdés. Ki melyik Illés-számot szereti a legjobban? A kérdésre ezúttal maguk a szerzők és előadók válaszolnak. Íme: Serfőző Anikó (ének) — Az autóstopos srác. Kis Ernő Pál (ének), — Tedd fel a két kezed, Papp Tamás (dob), — A zenekari szám, Selmeczi László (basszusgitár) — Gondatlan évek, Jenei Szilveszter (gitár) — Boldog város. Illés Lajosnak nincs kedvenc száma. Mindegyik szerzeményüket szereti. Feltehetően a közönség is ezen a véleményen volt. Máskülönben aligha várták volna meg az éjszakába nyúló koncert végét. .. Pintér Károly Megö reteszünk IYT n r* régóta nem vitatéma a nemze- I nékek közötti ellentétek, konfliktusok taglalása, a legkülönbözőbb összeütközések drámai ecsetelése, leírása, avagy a leírás alapjául szolgáló történet dramatizá- lása. Mégis néha-néha felfigyelünk egy-egy kirívó esetre, megrázó eseményre. És amire nem figyelünk fel? Amit hétpecsétes titokként kezelnek, amit szemrebbenés nélkül letagadnak, képtelenségnek mondanak? Ezeket gyakran meg kell hallgatnunk, akarva-akaratlanul. Például utazás közben. A furcsa ellentmondás abból az egyszeri emberi tulajdonságból adódik, hogy szeretjük magunkat kibeszélni, féltve őrzött titkainkat kifecsegni... bármi legyen is a következménye. Minapi utazásomkor két hetven év körüli idős asszony beszélgetése során egyikük megkérdezte útitársától: felétek is verik az öregeket? A válasz igenlő bólintás volt. És akkor hosszasan mondták a történeteket, pletykákat, szinte véget nem érően. ■ Valamivel régebbi eset jutott eszembe. Két fiatal házaspár csevegett egy buszmegállóban- „Még mindig él az öreg?” — kérdezte az egyik ifjú férj. „Nekünk nincs olyan szerencsénk, mint X-éknek. Náluk három hónap alatt feldobta a talpát a nyanyus. Mi csak várunk...” — hangzott a válasz. És még egy történetet hadd írjak le, amit nem csak egyszer, hanem legalább tízszer tapasztaltam, öt-tízéves kisgyerekek lehü- lyézték, kicsúfolták a kedves apukát, anyukát, akik bájos mosollyal tűrték mindezt, vagy „ejnye-bejnye, te kis rosszaság” válasszal hintették le magukról a gyermekszáj eme megnyilvánulását. Félreértés ne essék, nem akarok az említett példákból messzemenő következtetéseket levonni, s beleskatulyázni az ifjúság minden rétegét, tulajdonságát, szemléletét. Hiszen tudjuk mindennapi tapasztalatainkból, hogy többségük becsületes, őszinte. Nem bánt, nem hülyéz le senkit és így tovább. De ugyanakkor nem mehetünk el a visz- szásságoik, durvaságok, emberhez nem méltó viselkedések mellett. Éppen azért mert távol áll tőlünk. Pontosabban: kell, hogy távol álljon tőlünk! Mert hiszen a probléma nem az, hogy igazak a történetek, hanem az, hogy ez a szemlélet él, létezik még közöttünk. Sí» b nt beszélünk mostanában az U1 életmódról, sok szó esik a hogyan éljünk kérdésről. E nagy területekről ne felejtsük ki az idős generáció megbecsülésének jelentőségét, lehetőségét és szükségességét sem- De ne csak ott és akkor, hanem munkahelyen, családban, az élet minden területén legyünk tisztelettel irántuk. Ha valakit semmi nem ösztönöz erre, akkor gondoljon bele: egyszer ő is megöregszik! Tanka László Dalok világában A politikai dalok világában állt és áll Csaba Péter, aki hét évvel ezelőtt indult el a zene „birodalmának ösvényén”. — Nem volt könnyű — mondja a 21 éves gitármester. — Tizenöt éves voltam, mikor megpendítettem először a húrokat. Sikerült! Sokat segített a nővérem és később Dinnyés József, a polbeat- énekes. — Írsz és énekelsz is? — Magam szerzem a dalaim szövegét. De megzenésítek verseket is. Kedvenceim: Sorokban — Megyénkből több mint másfél ezer fiatal vesz részt a különböző szintű VIT-vetél- kedőkön, összesen 302 csapatban. A járási előselejtezők sorát március 11-én Szü- gyön a balassagyarmati járás nyitja meg. A megyei selejtező április 16-án lesz, 15 csapat részvételével. — Salgótarján város Tanácsa legutóbbi ülésén új intézmény alapításának javaslatát fogadta el ifjúsági • és úttörőWeöres Sándor, Szécsi Margit, Pálos Zsuzsa és Kis Benedek. A salgótarjáni. szolidaritási napok egyik kedvence Csaba Péter volt. A fiatalok szájról szájra adták az elhangzott dalokat: Szürke varjú, Győzni fogunk... — Van-e kedvelt slágered? — Mindig ami új. — És a mai tánczenéről mi a véleményed? — Szerintem megállja a helyét. Vannak kiválasztotta- im, Koncz Zsuzsa és Bródy János. Hangszerelésük és előadói stílusuk. nagyon tetszik- De én nem utánzóm őket. — Terveid? — A József Attila megyei Művelődési Központban dolgozom ez év januárjától. mint előadó. Még az idén jelentkezem Egerbe, a főiskola népművelő—ének tagozatá- ra. Csaba Pétert sokan szeretik. Szívesen hallgatják érces hangját. — A közönség mindig újat és jobbat vár. Most tervezek egy önálló másfél órás műsort, amelyben verseket énekelek, illetve szavalok gitárkísérettel. Naponta és hetente több meghívást kap. Várva várt vendég az ifjúsági klubokban, gyárak és üzemek KISZ- rendezvényein. Űj munkahelye közelebb hozza őt a közönséghez és „második otthont” nyújt a zenéjének is. Tóth Zsuzsanna tábor elnevezéssel, amely 200’ fiatal számára ad majd szálláshelyet, illetve biztosít üdülési, szórakozási, testedzési, lehetőséget. — A napokban kapta meg az értesítést a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, az SKÜ és Nógrád község lakó- területi KISZ-szervezete, hogy elnyerte a KISZ kb vörös vándorzászlaját, és természetesen a vele járó jutalmakat. Gratulálunk! SLÁGERLISTA (5) Piramis egy. Locomotív GT Piramis egy. Kovács Kati Locomotív GT Fonográf egy. Neoton família 1. Som—Horváth: Kívánj igazi ünnepet 2. Karácsony—Sztevanovity D.: Engedj el 3. Som—Köves: Ha volna két életem 4. Koncz T.—Sülyi: Búcsú 5. Presser—Sztevanovity D.: Mindenki másképp csinálja 6. Szörényi—Bródy: 1911 7. Pásztor—Hatvani: Nagyvárosi szerelem 8. Presser—Sztevanovity D.—Sztevanovity Z.: Nekem nem elég Sztevanovity Zorán 9. Demjén: Motor boogie V. Moto Rock egy. 10. Silye—Sólymos: Harmonikás Express egy. A szokásostól eltérően ezúttal egy közösség, a salgótarjáni Furák Teréz Leánykollégium slágerlistáját adjuk közre. Összehasonlításképpen azt állapíthatjuk meg az előző négy fordulóval szemben, hogy összetételében és színvonalában eltér a szokásostól... Például a Metronóm ’77 dalai közül egy sem szerepel a listán. Sőt egy-két kivétellel teljesen új dalok. Hogy ez jó-e vagy sem, azt mindenki maga döntse el. Egy biztos: a leánykollégium lakói figyelemmel kísérik az új albumok megjelenését és az új rádiófelvételeket. Várjuk továbbra is a szavazatokat, egyénektől. KISZ- alapszervczetektől, iskoláktól, intézményektől. Címünk: NÖGRÁD szerkesztősége, 3100 Salgótarján, Petőfi út 1. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Slágerlista. Beküldési határidő: március 15. Bumerángok ÖNÁLLÓSÁG Fiatal vezető. Ül a főnöke előirodájában. Telefonál. — A főnök azt mondta, hogy két hétig szó se lehet róla, kérem... Rendben, átadom neki... Még nem tudom, mit szól hozzá. .. Előbb tájékoztatnom kell a főnököt. •. Viszonthallásra. Fél óra múlva. Sofőr belép. — Lacikám, írd már alá a menetlevelet, mert indulnánk. .. — A főnök tud róla? — Persze. — Tudod mit? Én azért beviszem neki, mert jobb az, ha... Kopog, benyit. Kisvártatva kijön, húzza az ajtót. — Kösz, Lacikám — bólint a sofőr. — Akkor indulunk is. Mennyi most az idő? Fiatal vezető órájára pis- lant. — Fél tíz-.. De várjál. Megkérdezem a főnököt. KAMÉLEON Két diáklány. Diskurál- nak. — Tegnap fél óráig tartott megkörnyékeznem az öregemet. Egy kilót tudtam belőle kisajtolni csak. Pedig olyan szépen elaltattam azzal az osztálykirán- dulás-blöffel, hogy azt hittem, mélyebben a zsebébe markol... De mindegy! — Én nem szoktam meghintáztatni. Csak megölelem a nyakát, puszit nyomok a homlokára, és valami blőd vigy orral megkérdezem tőle: hogy vagy te, kis dagi? Ettől mindig elolvad. Pedig én már úgy unom! Majd falra mászom tőle... De hát a maniért ez jár neki. — Én nem tudnám így lefárasztani magamat. Inkább hantázok valamit. Annak könnyebben bedől mind a két ősöm-.. — Engem meg furdalna a lelkiismeret, hogy megmajmoltam őket. Inkább dorombolok nekik, és tudom, hogy becsületes voltam. Végtére arra is adni kell, nem? mól— NÓGRÁD — 1978. március 4., szombat
