Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

Bizottságok mérlege / / Pärtrendezuenyek — munkaidőn kíutil A közelmúltban az egyik zárszamadó és tervtárgyaló közgyűlés reggelén a döntőbi­zottság elnöke negy'venfokos láztól égő képpel vánszorgott be az elnöki irodába. „Nem tudom megtartani a beszámo­lót...” motyogta lehangolva, s az ünnepi esemény kezdete előtt egy órával hirtelenében pótolhatatlanná vált. Nosza, kapkodtak, ki az aki átveheti szerepkörét, s csak hosszas győzködés után sikerült rá­bírni a feladat teljesítésére a bizottság másik tagját. „Mi lesz, ha kérdeznek?” — 'né­zett kérdően az asszonyka a gazdaság tapasztalt elnökére, de az mosolyogva jegyezte meg: „Ne féljen, a döntőbizott­ság munkájával kapcsolatban nem lesz észrevétel.” Ügy is lett. Így már rejtély maradt, vajon a bizottság el­nökét ,.pótló” könyvelő a ne­tán felmerülő kérdésekre vá­laszolt-e volna? Az elnöki bölcs előrelátás, s a korábbi közgyűlések tanulságai jelzik: a termel őszövét kezetek vá­lasztott bizottságainak beszá­molóit a tagság meghallgatta, de a jelentések különösebb reagálás nélkül maradtak. Mintha a gazdálkodással szo­rosan összefüggő problémák szövevényében könnyedén át­siklottak volna a közgyűlés választott bizottságainak egész éves tevékenységén. Pedig e testületek pótolhatat­lan szerepet töltenek be. Olyan területeket, fognak át- melyek alapvető fontosságúak a termelési feladatok valóra váltásában is. Vegyük a köz­gyűlési beszámolók sorrend­jében, elsőként az ellenőrző bizottságokat. Sokoldalú mun­kát fejtettek ki az elmúlt év­ben a bizottságok tagjai, a nö­vénytermesztés, állattenyész­tés. melléküzemágak, kam­pánymunkák, leltárak ellen- nőrzése során, megannyi hasz­nos javaslattal fordultak a szövetkezetek első számú ve­zetőihez. Az üzemméretek da- gadásával arányosan halmo­zódtak feladataik és felelőssé­gük. A munkatervben vállalt kötelezettségeknek zömmel eleget is tettek, de a megnö­vekedett követelményeknek még kevés helyen felelnek meg. Ennek okát nem az igyekezet hiányéban kell ke­resni. Az ellenőrző bizottságok elnökeinek átlagéletkora 46 év. Több termelőszövetkezet­ben felismerték már, hogy nem árt a ..vérfrissítés”, hi­szen a testületre nagy szük­ség van. S miként tervszerű­séget követel általában a szakember-utánpótlás bizto­sítása- e szempont itt sem el­hanyagolható. Az ellenőrző bizottságok el­nökei közül mindössze hét végzi megbízatását függetlení­tett munkakörben. Ha hozzá­tesszük: a tsz-ek felénél sem foglalkoztatnak belső ellenőrt, indokoltnak látszik a főállás­ban végzett ellenőrzés szélesí­tése. Kedvezőtlen képet mu­tat az elnökök iskolai végzett­sége is. Mindössze kettő ren­delkezik egyetemmel, főisko­lával. E tény kétségtelen, hogy rányomja bélyegét a bizottság munkájának színvonalára. A termelőszövetkezet közösségé­nek érdeke, hogy az ellenőr­ző bizottságok "tagjai sorába mind több felkészült, hozzáér­tő tag kerüljön. Bizonyára e folyamat hozzájárul a ma még gyakran fellelhető formális elemek gyomlálásához. A nőbizottságok ..elevenebb” munkáról adhattak számot. A közös gazdaságokban szorgos­kodó lányok, asszonyok érdek- védelmét megnyugtatóan lát­ják el. Figyelmük a munka- körülmények javításától a fa­lusi üzletek nyitvatartási rendjéig, mindenre kiterjed. Hatékony segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetek vezető­ségei munkájához. Egy terü­leten viszont erőteljesebb fel­lépés kívánatos a nőbizottsá­goktól: elenyésző azoknak a nőknek a száma, akik a közös gazdaságok vezetésében szá­mottevő szerephez jutnak. En­nek feltétele a szakmai, poli­tikai képzés fokozása, melyhez a bizottság ..élesztő”, az álló­vizeket megmozgató, követke­zetes munkája elengedhetet­len. A döntőbizottságok — kevés ügyet tárgyalnak — teljesítet­ték feladatukat, a szövetkezet és a tag érdekeit egyaránt fi­gyelembe véve hozták határo­zataikat. A közelmúltban megtartott zárszámadó és tervtárgyaló közgyűléseken elhangzott bi­zottsági beszámolók, annak ellenére, hogy ezekhez keve­sen szóltak hozzá, azt bizo­nyítják: a választott testületek tevékenysége, módszere, a munka tervszerűsége folyama­tosan fejlődik. A bizottságok a szövetkezeti demokratizmus fejlesztéséhez sajátos eszköze­ikkel járulnak hozzá. A gaz­daság vezetői támaszkodnak e kollektívák véleményére, sőt gyakori példa, hogy maga a tsz- elnöke ad megbízást cél- vizsgálatok megtartására. S ez önmagában véve is kedvező minősítés! Sz. Gy. Villanőjény ben J ó s A szép nevű balassagyarmati ut­ca rövid történetét Pénzes Im­re helybeli lakostól (a város 31-es választókörzetének új tanácstag­jelöltjétől) hallom. — Jó régen történt, hogy az Ipoly áradása Balassagyarmat ot­tani részét teljesen tönkrette. Üj- ra kellett építeni a házakat. Ak­kor nagy közadakozásból felépült az utca, azóta Jószív utca a ne-- ve. Pénzes Imre törzsökös balassa­gyarmati, itt született, itt járta ki az iskoláit, 1968-ban érettségizett, most huszonnyolc éves és pénz- ügyőr-szakaszvezető. Szolgálati helye a forgalmas parassapusztai átkelő. — Hogyan lett pénzügyőr? — A szakmunkásképzőben ta­nultam. Mechanikai műszerész oklevelet szereztem, 27 hónapot szolgáltam a határőrségnél, aztán amikor „ leszereltem a városi ta­nács kórházában dolgoztam mű­szerügyi előadóként. — Elég messze esik a Vám- és Pénzügyőrség feladataitól. — Nekem tulajdonképpen aján­lották ezt a hivatást, s mivel ér­dekelt is, ezt választottam. A kórházban 1975-ig dolgoztam. z í v utca Szüleivel él, a nevében emléke­ző utcában, tizenöt éve. Jól isme­ri? — Mint a tenyeremet. — Hogyan lett tanácstagjelölt? — Rám esett a választás. Meg­tiszteltetésnek tartom. Akik jelölték, kétségtelenül jól választottak. Határozott, derűs egyéniség. Csak a pénzügyőrség köti, családi állapota szerint füg­getlen. Nőtlen. Egyelőre. — A bátyám is az, ez azonban nem végleges állapot. — Hogyan jellemezné a Jószív utcát? — Tulajdonképpen három rész­ből áll a körzet. Az utca egy ré­szén még a régi házak, egy je­lentős szakaszán az újabb családi házak. Ide tartozik egy épületnyi a legújabb városrészből, a Nóg­rádi Sándor lakótelepből is. — Mindez nyilván másként is érvényesül. — A területen sok Balassagyar­maton letelepedett munkáscsalád él. A lakók közül sokan a ká­belgyárban és a fémipari válla­latnál dolgoznak. — Mit hallott a jelölő gyűlé­sen? i a k — Panaszokat, elsősorban a ne­hezen készülő új óvodára, az át­adás elhúzódására. Aztán, ami ezzel összefügg, a buszközlekedés ész- szerűtlen menetrendje. — Mire gondol? — Arra, hogy szervezéssel is meg lehetne oldani az egyik leg­súlyosabb gondot, a kisgyermek­kel a távoli óvodába utazó anyák reggeli tortúráját. A zsúfolt busz­ra nehezen férnek fel, sűríteni kellene abban az időszakban a já­ratokat. Sokan inkább gyalogol­nak. Hogy közben mit gondolnak, azt könnyű kitalálni. — Ez programkezdésnek éppen elég. — Van más is. A járdák sala­kosak, betonlapok kellenének. A játszótér építése is időszerű len­ne, ott most felvonulási épület dí­szeleg. — Mire költené a tízezer fo­rintos tanácstagi keretet? — Megválasztásom esetén, első­ként megismerkednék a Jószív ut­ca és környéke távlati fejlesztési terveivel, s csalt aztán, közös akarattal dűntenénk. fpat) Lehajtotta a fejét. A padlót nézte, de a tekintetében nem volt megbánás:. Arca sem mutatta . a lelkiismeret-fur- dalását. Amikor feltekintett, közömbös volt az arca. A sza­bálysértési bizottság elnöke többször is rákérdezett. — Mondja meg miért tet­te? Nézett érzéketlenül, a lábai kaparásztak a parketton, az­tán feltekintett, megvonta a vállát és színtelen hangon be­szélt : — Mit tudom én? Ügy lát­szik, ahogy öregszik az em­ber, úgy bolondul meg... Az egész tárgyalás alatt ez volt a legösszefüggőbb mon­dása. Mert ami mást mon­dott, az zagyvaság volt. Vád a kereskedők ellen. Hogy ők is elviszik a magukét. meg olyasmi, hogy tulajdonképpen semmiség az egész, minek ebből ügyet csinálni és így tovább. Ettől eltekintve a szabálysértési bizottság sú­lyosan elítélte, kiszabta a büntetést F. J. szécsényi la­kosra, mert a közelmúltban a huszonharmadik számú élel­miszerboltban tetten érték, amikor különböző árut lo- . pott. Egy korábbi időben Sal­Ctűc »forgalom a holtban ÜGY LETT, CSÚNYA ÜGY. gótarjánban, a Napsugár élel­miszerboltban történt lopás alkalmával már lelepleződött. Akkor kimagyarázkodott. Az egyik munkatársára fogta, azzal vádolva őt, hogy ha­ragosa neki és ezért bosszú­ból a zsebébe csempészte az árut, hogy feljelenthesse. Nem lett belőle ügy mert nem el­lenőrizték. És íme néhány hó­nap múlva Szécsényben min­den kiderült. Tulajdonképpen teljesen gyanún felül álló ember volt. F. J„ akit a korábbi években betöltött tisztségeiért tiszte­letben is tartottak. A nyugdí­jaséveit éli már, de külön­böző helyeken munkát is vállal, tehát nincs arra szo­rulva, hogy jogtalanul eltulaj-*’ donítson valamit. De az áru­házi lopás nem is jog, vagy jogtalanság kérdése, hanem közönséges bűn. Nem adott világos választ arra, hogy mi­ért kellett erre vetemednie. Mindenesetre egyben téve­dett. Mégpedig abban, hogy nem lepleződhet le. Egy napon a postás levelet továbbított Percze István boltvezető nevére. A levélíró a névtelenségben maradt de amit írt az figyelemre méltó volt: „Nem hallgathatom el, hogy egy ember, aki tisztelet­nek örvend a községben, fosz­togatja a boltot. Kérem fi­gyeljenek. ..” — aztán szé­pen felsorolta a tolvaj sze­mélyleírását, és módszerét. A bolt vezetője nagy gond­ba került, mert nem akart hinni a névtelen levélnek. De közben a lelkiismerete is szólongatta: ha meglopják a boltot, akkor a dolgozókat lopják meg, amiért ő felelős­séggel tartozik. Döntött: „Jár­junk a dolog végére!” A levélben jelzett időpont­ra készenlétben állottak a bolt dolgozói, de az üzletben közben minden ment a maga rendje módján, hogy senki gyanút ne foghasson. A meg­jelölt időpontban F. J. belé­pett a boltba. Akkor, amikor csúcsforgalom volt. Egyik ke­zében táskája, a másikban a illetékes vezető testületéi a kö­zelmúltban megállapították: eredményesen valósul meg az a korábbi döntés, hogy a pártrendezvényeket lehető­leg munkaidőn kívül tartsák. Pártunk e ha­tározatával és annak gyakorlati végrehaj­tásával pédát mutatott a társadalmi munka- időalap jobb kihasználásában. Számszerűen is kimutatható, hogy országosan csökkent a pártrendezvényekből eredő munkaidő-kiesés. A pártszervezetek többsége a Politikai Bi­zottság erről szóló határozatát kedvezően, egy része viszont aggodalmaskodva fogadta. Attól tartottak, hogy a határozat végrehaj­tása során visszaesik majd a testületi ülé­sek tartalmi színvonala, s csökkenni fog a rendezvények látogatottsága. Ezek az aggodalmak alaptalannak bizo­nyultak. Éppen ezért tovább kell munkál­kodnunk a határozat következetes végre­hajtásán. A párt-, az állami és a társadal­mi szervek továbbra is tekintsék feladatuk­nak, hogy a rendezvényeket, a társadalmi munkát a legkisebb munkaidő-kieséssel, a lehetőség szerint munkaidőn kívül szervez­zék. Ennek megvalósításához további intéz­kedésekre van szükség, melyek irányát ép­pen az eddigi' tapasztalatok jelzik és egy­ben szükségességüket is indokolják. A határozatot ugyanis helytelenül értel­mezték néhány helyen. Ebből adódott, hogy mereven és differenciálás nélkül határozták meg az értekezletek időpontját. A legtöbb vitát a járási pártrendezvények kezdési idő­pontja okozta. Sajnos, nem egy helyen fi­gyelmen kívül hagyták a kezdési időpont megállapításánál, hogy az érintettek milyen esetben esnek ki a legkisebb mértékben a munkából. Ezért olykor a későbbi kezdés előnytelenebbnek bizonyult, mivel nem vet­ték figyelembe a közlekedési lehetőségeket a járási székhelyre. Az esti egyetemi foglal­kozások kezdési időpontjáról pedig több helyen úgy vélekedtek: „az elnevezésben is benne van, hogy esti”, s ezért természetes, hogy azokat csak az „esti" órákban lehet tartani. Ez is több szükségtelen bonyodal­mat okozott- A határozat helytelen értelme­zéséből adódott az a merev felfogás is, hogy a párt tagjai bármiféle pártmunkát csakis munkaidőn kívül végezhetnek, s minden ér­tekezletet — bárki szervezi, rendezi is azt — csak a munkaidő végeztével lehet megtartani. Ugyanakkor még változatlanul találkozni egyes helyeken a másik véglettel is, vagyis a rendezvények megtartását továbbra is csak munkaidő alatt tudják elképzelni. Figyelmet érdemel, hogy a pártszerveze­tek egy része a végrehajtás feltételeit ma is csak szervezeti intézkedésekkel igyekszik megteremteni, és nem teltinti feladatának a tartalmi munka, a munkamódszer hozzáiga­zítását a határozatból adódó követelmények­hez. Egyes helyeken a határozat után sem megfelelő a munka tervezése, változatlanul magas a testületi napirendek száma, nerh elég körültekintő a témák kiválasztása, nem ala­kult megfelelően az előterjesztések tartalmi színvonala és terjedelme. A párt testületéi elé kerülő napirendek anyagában sokhelyütt túlteng a jelenségek elemzése, holott ezt sokszor semmi sem in­dokolja. Ma is találkozni lehet azzal, hogy nem kellően előkészített ügyekben hoznak döntést, amikor a végrehajtás feltételei nin­csenek biztosítva. Változatlanul tapasztalha­tó, hogy aránylag nagy számban kerülnek olyan témák a pártszervezet testületéi elé, amelyekben a döntéshozatal más szerv, így a tanács, a szakszervezeti bizottság, a népi ellenőrzés feladatkörébe tartozik. A felada­tok és hatáskörök ilyesfajta átvállalása vagv elvonása a helytelen munkamódszer egyik megnyilvánulási formája, ami — az egyéb hátrányok mellett — feleslegesen leköti a pártszerveket, szükségtelenül növeli a ta­nácskozásokra fordított időt. A pártszervezetek koordináló tevékenysé­gének fejlődése ellenére nem csökkent meg­felelően az értekezletek száma, sok még a párhuzamosság. Másrészt viszont gondot okoz az is, hogy a határozat merev értelmezése miatt több helyen elmaradtak a jól bevált egész napos titkári és reszortfelelősi értekez­letek, továbbképzések. Némelyik gazdasági vezető az ifjúsági szervezet és a szakszer­vezet aktivistáinak indokolt esetben sem en­gedélyezte munkaidőben az értekezleteken, rendezvényeken való részvételt. Ám arra is érdemes odafigyelni, hogy a tanácsok és intézményeik több helyen már a késő dél­utáni és esti órákban is az ügyfelek rendel­kezésére állnak, ennek ellenére a pártszer­vek vezetői is elnézik, hogy a munkahely! vezetők egy része továbbra is engedélyezi be­osztottainak különféle ügyeik munkaidő alat­ti intézését. Jó lenne, ha mindenütt megértenék: az említett párthatározatnak mindenekelőtt a pártszervezetek munkamódszerének további javítására, csiszolására kell késztetnie. hj iránvi'h Pártszervek akkor cse­HC II ully *-U lekszenek a leghelyeseb­ben, ha elsősorban ezt kísérik figyelemmel. Oldják fel a szükségtelen kötöttségeket, a határozat alkalmázásánál vegyék jobban fi­gyelembe a helyi lehetőségeket és körülmé­nyeket. így válhat a munkaidő-kiesés csök­kentését célzó párthatározat a munkastílus továbbfejlesztésének is hatékony eszközévé. Bíró József—dr. Kovács József az MSZMP KB munkatársai A fejlődés tényei Az utóbbi években Mongó­liában több mint kétszeresé­re növekedett a telefonállo­mások száma. Az állomások kapacitása csaknem 40 száza­lékkal, s a telefon- és tá­víróvonalak hossza pedig 85 százalékkal nőtt. * A mongol falvakban jelen­leg kétezernél több sportta­nács működik. A tanácsok biztosítják a sportélet egysé­ges irányítást, s elsősorban a fiatalokat szervezik a sport- mozgalomba. Ma már minden negyedik vidéki város részt- vesz a különféle sportrendez­vényeken. vásárlókosár. Az elárusító­nő kísérte minden mozdula­tát, feltűnés nélkül. Áru a táskába, áru a kosárba, az­tán irány a pénztár. Ott ép­pen torlódás volt, de F. J. türelmesen várt. Táskáját már a lábához tette. A lány intett a boltvezetőnek, aki odament a pénztárhoz, és amikor F. J. kifizette a kosár­ban levő árut, segítségére si­etett, hogy a kosárból a tás­kába rakja a holmit. Kinyi­totta a táskát, és rámutatott az abban levő lopott rumra, cigarettára és egyéb másra. Tanúk, jegyzőkönyv, amely rögzítette a valóságot és F. J.-nek a lopást elismerő alá­írása. És a napokban a tár­gyalás, amely elmarasztalta őt. Miért tette? Ezt kérdezték a szabálysértő bizottság tag­jai, ezt kérdezi mindenki. És a válasz, vállrándítás, értel­metlen beszéd. De nem őszin­te bűnbánat! A büntetés nem maradt el, kiszabta a sza­bálysértési bizottság. De kí­sérje még a közvélemény sú­lyos ítélete is, ezért szóltunk az esetről. A levélírót pedig illesse köszönet! B. Gy. Az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében a legfiatalabb dolgozók egyike Saranlcó István szerszámkészítő. Századmilliméter pontossággal készíti el a speciális alkatré­szeket, precíz munkájával hasznos tagja a kollektívának. A képen projektor nagyítóvetítő gépen ellenőrzi elkészített munkadarabját. NÓGRÁD - 1978. március 4., szombat 3 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents