Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

Oaxúnh én a világpiac (1)

Átrendeződés

Hazánkban évről évre gyors ütemben növekszik a külkereskedelmi forgalom- Az export és az import együttes értéke tavaly meghaladta a 480, az idén pedig a tervek szerint eléri az 530 milliárd forintot- ebben az esztendőben hazánk minden lakosára mintegy 50 ezer forint összegű külkereskedelmi forgalom jut. Mindez azt is jelenti, hogy hazánk — akárcsak a külkereskedelemben különösképpen érdekelt országok többsége — nagymértékben függ attól, milyenek az export-import piacok, mit és milyen áron lehet eladni, beszerezni.

Ez a dolog egyik oldala, a másik viszont az, hogy a magyar külkereskedelem 0,7—0,8 százalékkal részesedik csupán a világkereskedelemből. Ez az arány nagyon is alacsony ahhoz, hogy befolyásolni, alakítani tudjuk a világpiacot. így van ez azoknál a termékeknél is, amelyekből világkereskedelmi részesedésünk lényegesen magasabb — gyógyszerekből például hat százalék, szalámifélékből több mint tíz, s ugyancsak tíz százalék felett van paprikából. baromfiból, és almából.

Mindebből következik: népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődése, illetve ennek egyik pillére, a külkereskedelmi egyensúly megteremtése jórészt azon múlik, miképpen tudunk alkalmazkodni a világpiaci követelményekhez- Vagyis: a népgazdaság évről évre bővülő termeléséhez megvásárolt nyers- és alapanyagokból tudunk-e olyan termékeket gyártani, amelyeket gazdaságosan értékesíthetünk a világpiacon.

Ezek a kérdések mindig is külkereskedelmi munkánk középpontjában álltak, ám különösen élesen vetődtek fel az 1973—1974-ben bekövetkezett olajválság, s az ennek nyomán tapasztalt nyersanyagár-robbanás után- Koránt sincs szó persze arról, hogy a világpiaci hatások csak hazánkat érintették volna kedvezőtlenül. A miénkhez hasonló gondokkal küszködik azoknak az országoknak a többsége is, amelyek nyers- és alapanyag-szükségletük jelentős hányadát Importból fedezik.

Miről is van szó tulajdonképpen? Arról egyebek között, hogy a nyersanyagárrobbanás után alaposan átrendeződtek a korábbi árviszonyok. Az olajválságot megelőző időszakra alapvetően az volt a jellemző, hogy az olcsó' nyersanyagárak mellett elsősorban azok az országok tudtak eredményesen kereskedni a világpiacon, amelyek fejlett feldolgozóiparral rendelkeztek. A késztermékek ára ugyanis lényegesen előnyösebb volt, mint a nyersanyagoké.

Ami hazánkat illeti, nálunk mindig is a feldolgozóipar volt a meghatározó- Lévén, hogy nyersanyagban viszonylag szűkében állunk, a fejlesztések elsősorban a feldolgozóiparra irányultak. Ám nemcsak a korlátozott nyersanyagforrások tették ezt szinte szükségszerűvé, hanem az a tény is, hogy a késztermékkel való kereskedés sokkal előnyösebb volt, mint feldolgozatlan termékkel megjelenni a világpiacon- Eme elvek jegyében fejlesztették hazánkban az ötvenes évek végétől például a híradástechnikai ipart, amely jellegzetes példáját adta annak. hogy kevés nyersanyagból nagy szakértelemmel hogyan állítható elő a világpiac ítélete szerint is értékes termék.

Az olajválság a korábban kialakult árarányokat rendezte át, sőt éppenséggel az ellenkezőjére fordította. Ennek lett egyenes következménye, hogy számos tőkésországban megtorpant a gazdasági fejlődés, s lassult a világkereskedelem bővülése is. Nálunk és a szocialista országokban a nyersanyagárak ugrásszerű emelkedése korántsem okozott olyan nyílt törést, mint a tőkésországokban. Éspedig azért, mert a külkereskedelmi forgalom nagyobbik részét a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Középtávú áhícsere-forgalmi megállapodásaink. s az ezenken alapuló éves szerződések biztosítják, hogy üzemeinkbe folyamatosan érkezzenek a termeléshez szükséges nyers- és alapanyagok, s termékeinknek is biztos piacai a KGST- országokNem mond ennek ellent az a tény sem, hogy az utóbbi években a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünkben is emelkedtek az árak. A KGST-országok ugyanis érthetően nem akarták, hogy a szocialista külkereskedelem árai túlságosan elszakadjanak a világpiaci áraktól; ugyanis fékezhette volna a kölcsönös árucsereforgalmunk folyamatos bővítését is- Ezért született 1975- ben az az elhatározás, hogy a KGST-tagországok a világpiaci árváltozásokat figyelembe véve. az addigi elveken nem változtatva, bevezetik az éves árkorrekciók gyakorlatát, s egy-egy év átlagárainak kialakításakor az

előző öt esztendő világpiaci átlagárát veszik figyelembe.

Hazánknak a szocialista országokkal folytatott kereskedelmében a legnagyobb mértékű árváltozás — akárcsak a tőkésországokban — az

energiahordozóknál és a

nyersanyagoknál következett be, miközben természetesen mi is emeltük a szocialista országokba irányuló export- termékeink árait. Az áremelkedések azonban lényegesen alatta maradtak a világpiacon tapasztaltaknak, ami főként azzal magyarázható, hogy az ötéves csúszó árbázis következtében az áremelkedés lecsillapítva időben elnyújtva jelentkezik. Jól szemlélteti ezt például a következő adat is: egy tonna szovjet kőolajért — határparitáson — tavaly nem egészen ötven rubelt fizettünk, ugyanez a világpiacon vásárolva és ideszállítva 105 dollárba került.

Ám mindent. összegezve: gazdasági fejlődésünk külgazdasági feltételei megváltoztak, szigorúbbak, kedvezőtlenebbek lettek, mert az új világpiaci árarányok — termelési, export- és importstruktúránk — következtében a nemzetközi munkamegosztásban. árucsere-forgalomban való részvételünk feltételei — mindenekelőtt cserearányai — is negatív jelleggel módosultak.

K. Ny J.

.Fekete” esztendő után

Hogy telolt a vezetés

QMB O

A vetés könnyebben telelt, mint a vezetőség.

Nem mintha újszerű gondokkal kellett volna megküzdeniük az alsótoldi termelő- szövetkezet termelésirányítóinak. Nagyon is korosak a problémák: a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a szűkös fejlesztési lehetőség, a lassan megújuló géppark... Ráadásul még ott az 1976-os esztendő gazdálkodásának lehangoló eredménye; az utolsó pillanatban derült ki, hogy „hiányzik” 1,7 millió forint. A „fekete esztendőt” tavaly siettek elfeledtetni. A munkák kezdetén került a gazdaságba elnökhelyettesként Fehér Sámuel.

— Egy év eredménye vagy kudarca betudható a véletlenek összejátszásának is. Nem érdekelt a múlt, abból okulni kell, megéljii nem lehet — mondja.

Alsótoldon nem a „véletlenen” múlott a már említett sikertelenség. Az elemzések során jó pár fogyatékosságot fedeztek fel, amelyek megszüntetésére gyorsan születtek az intézkedések. Számba vették a meglevő eszközöket, a munkaerőt, hogy tárgyilagos képet kapjanak a lehetőségekről. Az általános rend megteremtése került a figyelem középpontjába. Korábban a traktorosok még kilenckor sem tudták, melyik táblában éri a dél őket, laza volt a munkafegyelem, elmaradt a feladatok teljesítésének számonkérése, s a technológiai folyamatokba is csúsztak hibák.

— A következetesség, a gondosan végzett munka megkóstoltatta velünk a siker ízét is — jegyzi meg az elnökhelyettes.

Ehhez volt adalék a búza 29 mázsás hozama. Zöldborsóból az elmúlt évben a tervezettnek dupláját értékesítették, uborkából az előirányzaton felül 250 ezer forint árbevételhez jutottak, a tejtermelés is harminc százalékkal növekedett. Csupán a tejprémium elérte az 1,7 millió forintot. A borjúnevelőben jelentkező problémákat is megszüntették.

— Javultak a gazdálkodás tárgyi és személyi feltételei — említi Demkó Bálint, a termelőszövetkezet elnöke.

Sikerült az irányító apparátust megerősíteni, javult a középvezetők szemlélete is. A kedvezőbb eredményekben — tavaly 1,6 millió nyereséget értek el az alsótoldiaK — jelentékenyen játszott közre az elavult géppark felfrissítése. A már meglevő K—700-as erőgép mellé, újabb, hasonló nagy teljesítményű gépet vásároltak, hogy ne kelljen 16—18 éves lánctalpassal szántani. Mert ez a „mélyszántás” mindössze 20—22 centiméter volt, s a követelményeknek nem megfelelő minőség már a kezdet kezdetén megkérdőjelezte a növénytermesztés hozamtervét.

— Korszerűsítettük a betakarítás eszközeit is — jegyzi meg a gazdaság elnöke. Így egy tetemes veszteség- forrást mérsékeltek.

Az idei tervek kidolgozásához ilyen körülmények közepette láttak hozzá. S azért „telelt” a vezetőség nehezebben, mert az idei célok meghatározását sok vita előzte meg. Már egy éve is voltak bőven kétkedők, akik eleve lemondtak arról, hogy az 1976- os lemaradást sikerül egy év leforgása alatt pótolni. A termelőszövetkezet tagjai és alkalmazottai azonban kitettek magukért. A fiatal szerelők: Krátki György, Szabó Tibor, Nemecz Rudolf, vagy idősebb kollégáik — Siraki Ferenc, Bercsényi Miklós —, ha kellett éjszaka reperálták a hibás gépeket, aratás idején a tarlóról úgy kellett „elzavarni” őket.

— A termelést 10—12 százalékkal szeretnénk növelni — mondja Fehér Sámuel.

Búzából például 32, cukorrépából 260, pillangóstakarmányokból 38 mázsás hozamtervet határozott el a közgyűlés.

— Megértette mindenki,

hogy kedvezőtlen körülmények között csakis pontos munkával lehet előbbre lépni. Márpedig mi ezt szeretnénk — kommentálja a számokat Demkó Bálint. Az alsótoldi termelőszövetkezetnek egyelőre kevés a dicsekedni- valója. A „szomorú” 1976-os év után elkezdődött folyamat azonban megcsillantotta a lehetőségeket, s bebizonyította azt, amit eddig is tudtak: a munkafegyelem, a technológiai előírások betartása, a vezetés színvonalának emelése egy percig sem kerülhet le napirendről. Sz. Gy.

Ahogy én latom

az energiatakarékosságot

— Bevallom, amíg bőven volt, nem gondoltunk arra, hogy takarékoskodjunk vele. Az energiaválság kezdetén összehívott bennünket az Üvegipari Művek vezetősége és konkrétan megmondta, milyen irányban kell megszervezni az energiagazdálkodást. Az ezt követő néhány hónapban bizony sokszor szélmalomharcot vívtunk azokkal a dolgozókkal, akik nehezen értették meg a változtatás szükségességét, az új követelményeket. Ahogy teltmúlt az idő, egyre többen váltak segítőtársakká, növekedett azoknak a száma, akik megértették és belátták, hogy ez a saját érdekük.

— A legtöbb gondot a figyelmetlenség ókozta. Olyankor is járatták a gépeket, berendezéseket, amikor nem volt termelés. A központtól kapott célok érdekében programba rögzítettük, hogy szombat és vasárnap melyik kemencében oltjuk ki a tüzet. Energiacsoportunk a művezetőkkel reggelenként ellenőrizte a kiadott utasítások betartását. A kezdeti időszakban erőszakosan kellett fellépni, hogy a földgázból, villamos energiából, oxigénből, sűrített levegőből, ivóvízből, ipari vízből csak annyit használjunk fel, amennyi szükséges.

— Elképzeléseink érdekében emeltük a műszerezettség színvonalát, hutánként meghatároztuk a fajlagos energiafelhasználást, az olvasztott üveghez viszonyítva. Azóta is naponta szúrópróbaszerűen ellenőrizzük a fel- használást, jelentős eltérés esetén azonnal közbeavatkozunk. Ha valahol többletfogyasztás mutatkozik, az emberi mulasztásból adódik. Ilyenkor a feddő szón kívül nem alkalmazunk más felelősségre vonást, mivel a magukról megfeledkezettek azzal fenyegetőznek, hogy elmennek máshova dolgozni. Szerencsére eddig még olyan súlyos mulasztás nem volt, amiért bárkit is komolyabban el kellett volna marasztalni, illetve bocsátani. Valószínű azért, mert az energiaosztály dolgozóinak sikerült jó munkakapcsolatot kialakítani ,a különböző üzemek vezetőivel, Domonkos Zoltánnal, Barát 'Jenővel, Stark Ferenc főtechnológussal. Bármilyen kéréssel fordulunk hozzájuk, azonnal intézkednek.

— Jóleső érzéssel mondhatom: az energiatakarékosság gondolata és gyakorlata ma már a dolgozók nagy részénél megértésre talált. Részben ennek köszönhető, hogy az elmúlt esztendőben 571 ezer forintot takarítottunk meg az energiaköltségeknél. Szükség van a még körültekintőbb takarékosságra, mert ebben az évben az energia- költség az éves termelési értéknek 11 százalékát teszi ki. Ez másfél százalékkal több mint az elmúlt évben. Figyelembe véve a lehetőségeket az energiagazdálkodási osztály ebben az évben 1 millió 410 ezer forintot kíván megtakarítani a versenyfelajánlásban rögzített munkák elvégzésével. Ez az összeg nagyobb lehet, ha a termelőüzemek dolgozói mindenkor pontosan betartják a technológiai előírásokat, ha úgy bánnak az energiával, mint odahaza: józan ésszel.

— Egy területen: a víz felhasználásában nem tudtunk tartós eredményt elérni. Nagy mennyiségű technológiai vizet fogyaszt gyárunk, s ez az igény egyidőben jelentkezik az ivóvizfogyasztással. Előfordul, hogy fürdés idejére nem tudunk elegendő meleg vizet

biztosítani. A meglevő helyzeten úgy javítunk, hogy megépítünk egy kétszáz köbméteres víztárolót. Ezenkívül ipari vízként használjuk fel a talajvizet. Könnyebb lenne helyzetünk, ha a dolgozók nem hagynák nyitva a csapokat, ha nem szednék le a rózsákat a fürdőben, ha a munkaidő lejárta után, nem pedig jóval előtte mennének tisztálkodni.

— Ügy gondolom, még jobban ráirányíthatnánk a

gyár dolgozóinak figyelmét az energiatakarékosságra, ha az energiaszolgáltató részleg 25 tagját, ugyanúgy, mint a kemencekezelőket, anyagilag is érdekeltté tennénk. Vagyis ők is akkor kapnának pluszpénzt, ha a kemencéknél nem lenne termeléskiesés. Az ezzel kapcsolatos elképzelésünket eljuttattuk a szak- szervezeti bizottsághoz azzal a gondolattal, hogy a kollektív szerződés módosításakor foglalkozzanak vele —, mondta Kádár János, a salgótarjáni öblösüveggyár í^energe- tikusa, villamosmérnök, akinek nevéhez fűződik az energiaosztály létrehozása is.

A beszélgetés végeztekor

helyszíni sétára invitáltam. Nem tiltakozott, bár már reggel, a műszakkezdés után, mint mindig, már egyszer végigjárta az üzemet. Közös üzemlátogatásunk' során nem talált olyan mulasztást, amiért szólni kellett volna. Ilyesmi is ritkán fordul elő, mert még távol vagyunk attól, hogy mindenki úgy bánjon az energiával, mint ahogy odahaza megköveteli saját magától és családjától. Ennél magasabb mércét a főenergetikus sem állít senki elé.

V. K. )

Hazai

MEZÍGÉP-újdonságok

Az év eleje óta mintegy 2 milliárd forint értékű mező- gazdasági gépet és több száz alkatrészt állítottak elő a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai. Jelentős részüket a tavaszi munkákhoz szállították a gazdaságoknak. Emellett bővítették a szervizhálózatot és a szervizkocsiparkot, tovább javítva a szolgáltatások színvonalát.

Az elmúlt hónapokban az Agrotröszt megrendeléseit általában kielégítették, igény szerint gyártottak egyebek között műtrágyaszórókat, pótkocsikat, rakodókat. A több tízezerféle tartalék alkatrészből, részegységből, az idei munkákhoz tavaly 1,2 milliárd forint értékűt szállítottak a MEGÉV-nek és közvetlenül a felhasználóknak.

A MEZŐGÉP-vállalatok eleget tesznek több soron kívüli feladatnak is. Szekszár- don például a tőkés cégtől vásárolt dohánytermesztő traktorokhoz készítenek W6 részegység-garnitúrát: a palántá- zóeszközökefc áprilisban adják át, majd folyamatosan állítják elő a sorművelőket, a műtrágyázó adaptereket, végül a betakarítás felszereléseit. Hódmezővásárhelyen új

paradicsomtermesztő rendszer egységeinek sorozatgyártását kezdik meg a második negyedévben. Ezeket még az idei szezonban megkapják a legnagyobb hazai termesztők.

A munkaközben elromló mezőgazdasági gépek gyors kijavítására országszerte máris csaknem 200 jól felszerelt, szervizkocsit állítottak készenlétbe.

Sajátos feladatok

A Volán 2. számú Vállalat KISZ-esei az 1978/79-es mozgalmi évben célul tűzték — többi között — a hatékony minőségi munkát. Ennek megvalósításáért feladataikat az akcióprogramban rögzítették. Sajátos helyzetük figyelembevételével vállalták, hogy újítási hónapot szerveznek, részt vesznek az Ifjúkommunisták az ötödik ötéves tervért elnevezésű megyei akcióban, valamint figyelemmel kísérik az ifjúsági brigádok tevékenységét. Az új mozgalmi évben is megrendezik az Alkotó ifjúság pályázatot, a KISZ- radar-akciót, s működtetik az FMKT-t. Ezeken kívül védnökséget vállalnak az árufuvarozás és személyszállítás feladataiban. Társadalmi munkaakcióik közül kiemelkedik a hasznos hulladék- gyűjtés, melyből az idén harminc tonnára tettek ígéretet.

Üzemi rendezvényeken, ünnepi megemlékezéseken, a szak- szervezet tanfolyamain — a nagybátonyi FÜTŐBER-ben — gyakorta kérik fel előadónak Oravecz Józsefet. Szívesen hallgatják előadásait a munkások, mert közérthetően, jó szónoki készséggel mondja el gondolatait. Három esztendeje üzemi bizottsági titkárnak is megválasztották, ő fogja azóta össze az üb-tagokat, irányítja a termelésfelelőst, a munkavédelmist, a gazdasági vezetőt, és a többieket. Hét bizal- miján keresztül a gyár — úgynevezett — légtechnikás üzemrészében 160—170 dolgozó, érdekvédelmét látja el a szak- szervezetben. Az üzemrészen túl —, mint propagandista — a szocialista brigádvezetök részére szervezett politikai, gazdasági konzultációk levezetésében is részt vállal. Nemrégen magas kitüntetést vett át Budapesten, a pártban és tömegszervezetekben végzett politikai munkájáért: a SZOT ezüstjelvényével tüntették ki. Képünkön: Oravecz József

munkatársával, Stuhl József névéi szellőzőberendezéseket állít össze a FŰTŐBER nagybátonyi gyárában. — kj— ,