Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

A maga idejében Levelek Balassagyarmatról Ezt mi már mind tudjuk?! Tíz—tizenkét éves lehet­tem, amikor nővérem egy te­nyérnyi könyvet adott oda édesanyámnak, aki írtózattal forgatta a lapokat. v — Itt az ideje, hogy felvi­lágosítsd ! — hallottam test­vérem izgatott suttogását. Anyu gyorsan a köténye zsebébe süllyesztette a piros fedelű füzetecskét és ezzel befejezettnek tekintette a dol­got. De nem így én, mert hoz­záláttam a titokzatos iro­mány felkutatásához. Frissen vasalt ruhák és matracok alatt, fazekak és bögrék mö­gött, szekrények tetején, pin­cében és kamrában keresgél­tem, míg végül csak rátalál­tam Kurt Schelmann írására, amelynek címe: „Gólya hoz­za. ..?”. Izgatottan faltam a betűket, az olvasottakról jegy­zeteket, vázlatokat készítettem és végre megértettem na­gyon sok — addig csúnyának hitt és mondott — dolognak a szépségét és természetességét. — Valóban rengeteg fél­reértésnek, kíváncsiskodás- nak és bizonytalan félelem­nek elejét veheti az a szülő, aki kislányát vagy kisfiát időben — korának megfelelő­en — felvilágosítja. A legtöbb anyuka és apuka azonban al- szeméremből, a „majd meg­tudja időben” szemlélet mi­att, még ma is gyakran meg­feledkezik ezekről a beszélge­tésekről, amelyeknek szüksé­gességét nem győzzük bi­zonygatni. Ezért került be a Kiváló KISZ-szervezet Á Volán 2_es számú Válla­lat salgótarjáni központjában a napokban ünnepi KISZ- bizottsági ülést tartottak. En­nek keretében adta át a Kiváló KISZ-szervezet kitün­tetést Juhász András, a vá­rosi bizottság munkatársa. A Volán KISZ-fiataljai az el­múlt mozgalmi évben végzett munkájuk elismeréseképpen kapták a kitüntetést. Az ülés további részében értékelték az 1977-es Alkotó ifjúság pályázat vállalati eredménye­it- majd ünnepélyes keretek között sor került a KISZ- szervezet névadójára. Az if­júsági szervezet Kun Béla nevét vette fel. Visszavárták a fiatalok tantervbe és az órarendekbe 1975-ben a családi életre ne­velés című tantárgy. Tehát, az iskola újra a szülők segítségé­re sietett — mondja Váradi Gáborné, aki Salgótarjánban a Jurij Gagarinról elnevezett Általános Iskolában dolgo­zik, földrajz-, biológia-, rajz­szakos tanárként. A 162/I972-es rendelet mó­- dosításával egyidőben kiadvá­nyok sorozata és számos mód­szertani útmutató jelent meg a Hazafias Népfront, az Or­szágos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Propaganda Iroda és az Oktatási Minisz­térium gondozásában. A pe­dagógusoknak tehát volt mi­ből válogatniuk és tanulniuk. — Még így is sok kezdeti nehézséggel kellett megkúz­„denünk. Először is a szülők­kel igyekeztünk megértetni, hogy mit is akarunk tulajdon­képpen. Hiszen a családi élet­re nevelés nemcsak a szexu­ális felvilágosítást foglalja magában, hanem megismerte­ti a gyerekeket a szocialista családmodell fogalmával, ér­telmezésével is. Ez az ötödik osztály anyaga. Hatodikban beszélgetünk a barátságról es a szerelemről. Hetedikben a serdülés testi-lelki problémait elemezzük és csak nyolcadik­ban kerül sorra a szexualitás mint a társválasztás, házasság, élettervezés fontos része. Amikor így elmagyaráztuk az új tantárgy lényegét, akkor már a legtöbb szülő örömmel és megértéssel fogadta a Deve- zetését. És ekkor újabb nehéz­ségek adódtak. Azok a tanár­nők, akiknek rosszul sikerült a házasságuk, vagy még nem szültek, érthetően, nem be­szélnek szívesen a szerelem­ről, a gyerek által megterem­tett családi boldogságról. Er­re nem is kényszeríthette ŐKet senki. A „kényesebb” témákról te­hát orvosok és egészségügyi dolgozók tartanak előadásokat. A Gagarin iskola rendelkezik ötven színés diával is, ezek segítségével még szemlélete­sebbé, érthetőbbé válnak az elmondottak. A tanulók Ko­molyan hallgatnak, figyelnek és bátran kérdeznek. Igaz, csak írásban, és név nélkül, de már ez is valami. — Volt olyan ötödikesünk, aki az iránt érdeklődött: — A gólya mikor hoz neki kis testvért, és vajon miképpen oldja meg ezt a nehéz felada­tot?! De olyan eset is előfor­dult, amikor a diákok vidá­man, és szinte kórusban kö­zölték velem: — Öh, tanár néni, ezt mi már mind tud­juk! Vajon eleget teszünk-e azért, hogy valóban tudják? t. J. Harminckilenc esztendőt dolgozott végig a salgótarjáni öblösüveggyárban Vendler Györgyné. Amikor 1969-ben nyugdíjba ment, még aligha gondolta, hogy néhány esz. tendő múlva újra belép majd a gyárkapun- számítanak mun­kájára- szívesen veszik szor­gos kezeit. Aztán 1977-ben az egyik nyugdíjastalálkozón a gyár vezetői megkérték, ha neki is kedve lenne, jöjjön el az egykori üzemcsarnokba, az exportcsomagolóba, foly­tassa régen megszokott mun­káját. Vendler Györgyné ja­nuár 9-től újra itt van- A Dobó Katicáról elnevezett szocialista brigád várta, ve­lük együtt csomagolja azóta is a külföldre kerülő üveg­tárgyakat. A közösség- a munka, hogy számítanak rá. újabb örömteli esztendőket szerez a megbecsült- régi dolgozónak. Képünkön: Vend­ler Györgyné az egyik leg­fiatalabb brigádíaggal, Béres Katalinnal végzi teendőit. — kulcsár — „A fiatalság olyan betegség, amely naprOl napra gyögyul.” (Thaly Kálmán) — Mondj egy pénzössze­get, amit te „összegnek” tar- i tasz — kértem egyik diák­korú ismerősömet. —- Tízezer forint — hang­zott a válasz nem túl maga­biztosan, majd helyre is igazította magát: — ...vagy ötvenezer, de lehet, hogy száz... Végül aztán, megállapod­tunk abban, hogy minden nagyon relatív dolog. Ne­ki „per pillanat” a tiz fo­rint is „összeg”, lévén diák, s a tanulóifjúság Köztu­dottan semmilyen kereseti forrással nem rendelkezik — ami nyilvánvalóan torzíthat­ja az effajta értékítéletet. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor alig egy év múlva, már mint ifjú munkás, örömmel újsá­golta, hogy az első fizetésé­ből megvette a hőn áhított Levi Strausst (potom 1600 forintba került), a maradék néhány száz forintból pe­dig ünnepeltek. így szokás — toldta meg érveit a ha­gyományra hivatkozással, amikor fejcsóválva fogad­tam lelkendezését. Azóta bebizonyosodtam igazságáról, valóban a leg­több első fizetésnek ez a sorsa. Az iskolából kikerülő fiatalok, mondjuk igy: nem tudnak mit kezdeni az első „összeggel”. Az iskolában nem tanulták meg. Kis család, nagy család Három rózsaszínű boríték. A címzés és a kockás levél­papíron levő írás hajszálra egyforma. Régies, kacskarin- gós betűk. Ajánlva adták fel mind a hármat, trójuk úgy vélte, így biztosabban a cím­zett kezébe kerülnek. Hason­ló a tartalmuk is. Egy nyug­díjas, idős férfi kér segítsé­get családos fiának. Mind­kettő nős. Mindkét családban három-három apró gyerek. Lakásuk rossz. A Balassa­gyarmati városi Tanács még­sem ad helyette másikat.... •ír Ipolyszögön keskeny, ho­mokos utcák vezetnek a vas­úti sín túloldalán levő ma­gányos házhoz. Tanyaszerű épület. Hosszú láncon mér­ges kutya csahol. Az ugatás­ra egyszerre dugja ki fejét az elülső, nyitva hagyott ajtón két idősebb asszony. Egyikük kezében meszelő. Ruhája ujja felgyűrve. — Jó napot kívánok. Pet- rovszkiékat keressük. — Akkor rosszkor jöttek, édes lelkem. Az ember mun­kában van. A fémipari vál­lalatnál dolgozik. Csak a há­rom gyerek van itthon. Ez, a két nagyobbik. A legkisebb meg az ágyon. — A fiatalasszony? — Bement Gyarmatra, az orvoshoz. Azt mondja, ki van­nak az idegei. Csak délután jön haza. Talán a rendelőin­tézetben rendel az orvos. Bemegyünk a lakásba. Ré­gi, vályogfalú épület A kony­hában, amit most meszelnek, a két öregasszony éL A szo­bában a Petrovszki család. Főzés nyomai, a kályha mel­lett, eldobott krumplihéj, hagymamaradék.... — Én a nagynénjük va­gyok, Csernok Józsefnénak hivnak. Albérlet ez a ház, őszön lesz egy éve, hogy ide­fogadtam őket. Dr. Abay Nemes Gyula, a tanács igazgatási csoportjá­nak vezetője, aki kísérőül sze­gődött megkérdezi: — Amikor a társadalmi la­kásügyi bizottsággal itt jár­tunk, a fiatalok még szoba­konyhában laktak. Mi történt a hátsó szobával? — Látja. Beomlott a ké­mény, meg a tető. Nem csi­nálja ezt senki. Csak ezeket a gyerekeket sajnálom. ★ Nyakunkba vesszük Ba­lassagyarmatot. Próbáljuk megkeresni Petrovszki Fe- rencnét. Beszélni szeretnénk vele, hisz ő az, aki gyakran megfordul lakásügyben a tanácson. Hiába az igyekezet, nincs a buszmegállóban, a rendelőintézetben. Vele nem tudtunk találkozni... ★ Következő utunk a Bástya utca 7. számba vezet. Balas­sagyarmat óvárosa. Vályog­falú, öreg épület, hasonló a többi házhoz. A másik test­vért, Petrovszki Jánost meg­leljük otthon. A szoba-kony­hában kellemes meleg, olaj­kályha fűt. A gyerekek alusz­nak, a legkisebb kocsiban. Petrovszki János körülmu­tat. — A legnagyobb baj, hogy vizesek a falak. A gyerekek is sokszor betegek. Pedig néz­ze, mennyi olaj van itt a kamrában — Mikor adták be a lakás­kérelmet? — 1975-ben. Azóta járt itt a lakásügyi társadalmi bi­zottság. Azt mondták, amint ránk kerül a sor és leszszét- osztanivaló lakás, kapunk. •ír Két háromgyermekes csa­lád. Gondjuk, problémájuk mindenképpen figyelmet ér­demel. A népesedéspolitikai határozat külön is kötelezi a tanácsokat, hogy a lehetősé­gekhez képest előnyben ré­szesítsék a több gyermeket nevelő nagycsaládokat. * Vass Miklós tanácselnök, dr. Petrik János tanácstitkár és dr. Rónai Ottó, az igazga­tási osztály vezetője akták nélkül is nagyon jól ismeri a két Petrovszki család ügyét. Nézzük a tényeket. Az egyszerűbb és „simább” Pet­rovszki Jánoséké. 1977. tava­szán járt náluk a lakásügyi társadalmi bizottság. Akkor még két gyerekkel éltek. A bizottság — több mint hatszáz lakás látogatása után — úgy foglalt állást, hogy „sürgős, de nem azonnali” fontosságú Petrovszki Jánosék lakáscse­réje. Ezért az immár megnö­vekedett család igényeit a tanács figyelembe veszi az 1979-es névjegyzék összeállí­tásánál. A sürgősségi sorren­det figyelembe véve sorolják be — mivel legalább harmic- öt háromgyermekes család vár mielőbb kényelmes ott­honra — Petrovszki Jánosék igényeit. A tanácselnök hozzáfűzi: — Sajnos, az óvárosban ilyen lakás nagyon sok van. Még rosszabb is akad. Sze­mély szerint mindenkinek ad­nék lakást. Én lennék a leg­boldogabb, ha mielőbb meg­oldhatnánk a gondokat. Ea egyszerre nem megy. Több mint kilencszáz a lakásigény­lő Balassagyarmaton. Petrovszki Ferenqék ügye már nem ilyen egyszerű. A fiatalasszony még egyedül­állóként adta be a lakásigé­nyét, aztán elköltözött a vá­rosból, közben férjhez ment, visszajött ismét. A lakáskiu­talási névjegyzéken már sze­repelt a nevük, amikor — nyomatékos figyelmeztetés ellenére — feltörtek egy üre­sen álló lakást, és beköltöz­tek. Ezt hagyni nem lehetett. Még olvan következmények­kel is járt, hogy nevüket tö­rölték a névjegyzékből. ★ — Ml lesz ezután? Dr. Rónai Ottó válaszol: — A három gyerekre való tekintettel hozzájuk is ellá­togat majd a lakásügyi társa­dalmi bizottság. Az ő vélemé­nyük dönt, hoev felkerülnek-e az 1979-es névjegyzékre, avagy nem! *• Az ügy tanulságai közé tartozik. hocv a három levél íróia. idős Petrovszki János nemcsak nekünk küldött le­velet. Minden létező fórum­hoz eljuttatta panaszát. A válasz mindig ugyanez volt... Az is igaz, hogy bár a társa­dalom nagyon sokat tesz az édesanyákért, a szülőkért és a gyermekekért, mindent az ál­lamtól, a tanácstól várni nem lehet. Elsősorban a szülő fele­lős gyermekeiért. Az bizo­nyára nem véletlen, hogy Petrovszki Ferenc 1968. de­cember 17-től 1977. december 22-ig — ekkor került a Ba­lassagyarmati Fémipari Válla­lathoz — tizenötször változ­tatott munkahelyet, néha több hónapos szünetekkel egy-egy elhelyezkedés között. Pet­rovszki János, aki a gyógy­szertár központjában dolgo­zik, majdnem ugyanezen idő alatt huszonhét munkahelyen „szerepelt”. ★ Röviden ennyi a három ró­zsaszínű boríték története. Meg az. hogy minden esetben egyszerűbb a tényékhez ra­gaszkodni. .. Csata! Erzsébet Gondolatok az első fizetésről — és a másodikról És az életben? Hadd pél­dálózzam tovább! Egykori osztálytársam a múltkoriban meginvitált a „házikójába”. Cirádás vaskerítés, csarnok­szerű, ürességtől kongó szo­bák. Mondtam is a házigaz­dának. — Majd a kocsi, meg a te­lek után erre is telik — vá­laszolta akkurátus pontos­sággal. — De az előbbre va­ló. Aztán kifejtette nézetét arról, hogy ő 25 évesen mi­ért vitte már ennyire; az éjjelek és a nappalok egybe- fonódásáról a százezer forin­tos betétkönyvről, a ..habe- ledöglökakkoris” szemléletről beszélt. Utána barátságosan hátbaveregetett és szépen megmagyarázta „lemaradá­som” okát, „felfutásom” le­hetőségeit. Bizonyára az egyik leg­gyakrabban használt szó a pénz. S mi mindenre ké­pes! Felsorolni is lehetetlen, de tény, hogy életünkben — csereeszköz lévén — megha­tározó jelentőségű. Szinte a cseperedéstől az utolsó szal­maszálig dolgunk van ve­le: adunk-veszünk, csű- rünk-csavarunk, büntetünk, jutalmazunk, és még vagy ezerféle módozat áll rendel­kezésünkre, persze, kinek- kinek lehetőségei szerint. Végül az első fizetés lehe­tőségeit. Van arra recept, hogy ki mire költse az első „igazi összeget”? A sablon­tár frázisain kívül nem­igen lehetne okos tippeKet adni. Mégis a munkahelyi pénztár rácsos ablakától ki­taposott út vezet a vendéglői pultig, avagy a méregdrága butikokig. Végső soron ez nem Is lenne baj, ha második al­kalommal immár új utakon „próbálkozna” pályakezdő barátunk. Csakhogy nehéz megválni a szokásoktól: a második útból harmadik lesz, aztán negyedik... Mint, ahogy a minden fil­lért betétkönyvbe dugdosó fiatalt sem nevezhetjük ide­álisnak, mivel ő éppen azt az életkori, sajátos lehetőse­geket szalasztja el, amit ké­sőbb már nem pótolhat Nem nehéz kitalálni, hogy a helyesnek ígérkező út, valahol a kettő között sejt­hető. Rögtön meg Is kell je^ gyezni az esetek nagy része­ben — idővel — ez így is történik. Ám elég sokan, súlyos „időbért” fizetnek ezért, amit nagyban csuk- kentett volna az alaposabb felkészülés. És itt már megint a ser­dülőkornál kötöttünk ki, a család, az iskola jelentősé­génél és felelősségénél. Nem akarom én ezzel az ő nya­kukba varrni az egész prob­lémát, de meghatározó irá­nyú, hatásuk tagadhatatlan. Próbálkoznak is a különböző formákkal, módszerekkel, kisebb-nagyobb ered­ménnyel. Itt vannak például most a forradalmi ifjúsági napok keretében megrendezésre kerülő életmódviták. Ha a formát nézzük, kitűnő; közvetlen hangvételű, be­szélgetésszerű fórumokon fiatalok százai hallhatnak okos ötleteket, módozatokat a Hogyan éljünk? kérdésre. De a forma csak keret. A döntő az, hogy ezekből az ötletekből, vitákból ki, mit épít be életmódjába, vagy­is a mindennapok gyakorla­tába. Ugyanis a „pénzkór­ban” szenvedők csak igy gyógyulhatnak ki betegsé­gükből. Ámbár félő, hogy éppen ők fognak ezekről a vitákról hiányozni... Tanka László | NOGRÁD = 1978. március 24., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents